Augusztus
11. Szent Klára
Klára virágvasárnap született a családi
palotában, amely Assisi központjában, a San Rufinóról elnevezett székesegyház
terének egyik oldalán állt. Gyermekkorát a városban dúló és városok közötti
háborúskodás tette nehézzé.
Két húga volt, akiket Édesanyjuk jámbor
életre nevelt, és mindarra megtanította őket, amire egy művelt, előkelő
hölgynek szüksége lehetett. Latin műveltségéről későbbi írásai is tanúskodnak.
Nagy lelkesedéssel követte Assisi Szent
Ferencet, aki erre az elkötelezett szerzetesi életre bátorította. Gyönyörű
film, a Napfivér és Holdnővér őrzi emléküket.
Alapítója a Szegény Úrnők rendjének,
ismertebb nevén, a klarissza nővéreknek, első kolostoruk a San Damiano templom
mellett volt. Szigorú önmegtagadó életet élt, amit nővéreinek nem írt elő.
1244-től súlyos betegként, anyai szeretettel irányította nővéreit.
Rövidesen követte őt a szerzetesi
életben Ágnes húga is.
A kolostor csendjében arra a
felismerésre jutott, hogy a szerzetesek az egész titokzatos test minden tagjáért
felelősek, életük összefügg az összes keresztény életével, és sokaknak
segítségére vannak.
IV Ince pápa 1253-ban hagyta jóvá rendi
szabályukat. Klára halála napján még kezébe vehette. E kolostorban helyezték
örök nyugalomra.
1255. augusztus 15-én történt meg
szentté avatása Anagniban.
Kövessük Szent Klára példáját és
imádkozzunk azért, hogy ki ne haljon az a szellem, amely mindig kovászként hat
e világ életében.
Ámen
F.F.
