19. évközi
vasárnap. B
Bevezetés
Már az előző beszédben említettem, hogy
a János evangéliumából vett szakaszban egymásra torlódnak a tömör jézusi
gondolatok. A maiban is. Ezek a mondatok, oldottabban, a mai teológiában, a
Megtestesülés, az Eucharisztia és az Örök élet hittitkának az alapjai. Ezekben
való hitet kell, hogy erősítse bennünk. Elfogadó hittel hallgassuk a tömör
jézusi mondatokat.
Kirié
litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg megtestesülésed
titkával kapcsolatos kétkedéseinket. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Add meg nekünk, hogy
vallásos életünket az Eucharisztiára, mint sziklaszilárd alapra építsük.
Krisztus kegyelmezz.
Urunk Jézus! Add meg nekünk, hogy az
Eucharisztiával való táplálkozásunk erősítse bennünk, a Benned való, s örök
életre vezető hitet. Uram irgalmazz.
Evangélium
után
A mai vasárnap evangéliumában arról
értesülünk, hogy Jézusnak az Eucharisztia alapítását előkészítő merész szavai,
saját testének kenyeréről, kevés megértésre találtak hallgatóságánál. Szinte
úgy tűnik, mintha Jézus elbeszélne hallgatói feje fölött és lemondana a
megértés igényéről.
Az evangélista által közölt jézusi
mondatok számunkra is gondot jelentenek. Pedig mi már túl vagyunk az Utolsó
Vacsora nagy eseményén, az Eucharisztia alapításán. És minden szentmisében
halljuk, hogy mi Jézus teste, az oltárra helyezett kenyér, és azt is tudjuk
tapasztalatból, hogy mit jelent Jézus testét enni, táplálkozni szent testével,
azaz szentáldozáshoz járulni.
Az evangélista a vitát úgy írja le, mint
utolsó vacsora előtti eseményt. Igaz, hogy csak jóval, körülbelül 70 évvel
később a tanúk emlékezetében elevenen élő esemény után. És ebben már
tükröződhet, nemcsak a Jézus korabeli zsidók, hanem az első keresztények
körében az Eucharisztiával kapcsolatban felmerülő kérdések is
Ki tagadhatná, hogy valami hasonlót
napjainkban is tapasztal-hatunk. A mai embernél is kevés megértésre találnak
Jézus imént hallott szavai. Sok ember számára érthetetlen és érdektelen az
evangélium üzenete. Vajon mi ennek a szomorú jelenségnek a magyarázata?
Az Úr Jézus erre is megadja a választ:
„Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza…”
Ez a kijelentés könnyen újabb kételyt
támaszthat bennünk, Isten igazságosságát illetően. Miért van az, hogy egyeseket
vonz, másokat nem, egyeseket kiválaszt, magához ölel a hit és szeretet
karjaival, másokat meg kiejt a kezéből.
Balgaság lenne belebocsátkozni a
kiválasztás, az előrerendelés, keresztényeket megosztó titkának, a fejtegetésébe,
az emberi akaratot bénító gondolkodásába. Nem emberi okoskodás terméke, hanem
kinyilatkoztatott igazság, hogy Isten minden ember üdvösségét akarja.
Ma már nem újszerű a hasonlat, de élek
vele. Miként a mesterséges égi testek sem szakadhatnak ki a központi égitest
vonzásköréből, úgy az emberek sem az Úristen vonzásköréből. Hanem attól
távolodva, annak vonzása egyre gyengébben hat rájuk, és egy másiké pedig, amelyhez
közeledik egyre erősebben. Gondoljunk csak az ember évtizedekkel ezelőtti első
Holdra szállására. A távolodás és közeledés folyamatának a megtervezéséhez és
kivitelezéséhez milyen komoly emberi tudásra volt szükség.
Sok olyan dolog történhet az ember
életében, ami egyre jobban távolítja őt Istentől, s legyengíti az isteni
vonzást, ugyanakkor, szinte ezzel egyidőben történik egy más Valakihez való
közeledés, ami végzetessé válhat az ember számára.
Tudjuk, hogy ha valaki legyengíti
lelkében Isten vonzó hatását, s bezárkózik a hittagadás konok állapotába, azzal
szemben az Úr Isten nem alkalmaz szabadságát semmibe vevő erőszakot. Aki azonban
nem zárkózik el, annak ezer és ezer lehetősége nyílik Isten vonzásának,
szeretetének megtapasztalására.
Maga a nagy természet is Isten írta
könyvhöz hasonlít, amely azt mondja a nemhívőnek: Nyisd ki szemedet és láss! És
aki nyitott szemmel jár e világban és lát, annak nem nehéz hinni és szeretni
Istent. Kevesebb erő kell ehhez, mint a járáshoz vagy lélegzéshez. De, ha valaki
elfordul az igazságtól, s akaratát megbénítják a szenvedélyek, főleg a gőg,
annak az állapotán nincs mit csodálkoznunk.
Az isteni vonzásokat ugyanis a
legrafináltabb módszerekkel igyekeznek hatástalanítani, a tudat és
közvélemény-formáló médiumok is, amelyekből – kevés kivételtől eltekintve –
csak szellemi nívótlanság, cinizmus hitetlenség és erkölcstelenség árad az
ember felé. És az európai ember hitetlenné, majd mohamedánná válik. A szoktatás
már elkezdődött a II. János Pál téren.
Visszatérve az evangéliumi jelenethez.
Miért ez az éles vita a zsinagógai zsidók és a zsidó Jézus között. A vita
középpontjában Jézus személye áll: Isteni illetve földi eredete. Hallgatósága
csak földi apjáról beszél, Jézus viszont csak a Mennyei Atyjáról. A vitatkozó
hallgatóság nem képes összhangba hozni Jézus mennyei eredetét emberi
mivoltával. Az Őt követők is csak nehezen. Századok múltak el, míg a kialakult
a keresztény dogmatika megfogalmazta tanítás Jézus kettős természetéről.
Egy másik kérdés: Jézus „élő kenyérnek”
mondja magát. De, mint már említettem, ezt sem érthette hallgatósága. A
keresztény közösség is csak az Oltáriszentség alapítása után, s teljes
tartalmában csak akkor értette meg, amikor már élték az eucharisztikus
gyakorlatot.
Azt is jó tudnunk, hogy amikor Jézus azt
mondja, hogy ő az élet kenyere, ezt nem csak az Eucharisztiára érti, hanem ugyanolyan
hangsúllyal arra is, hogy az Ő velünk való léte földi életünk mindennapi éltető
kenyere, örök útravalónk.
Ámen
F. F.
