20. évközi
vasárnap. 2018
Bevezetés
Az elmúlt vasárnapokon Jézus élet
kenyeréről szóló példabeszédéből hallottunk szakaszokat. A mai szentmisénken is
ennek a beszédnek a legkiemelkedőbb részét olvassuk fel. Ebben Jézus komoly
hitbéli döntés elé állít és kijelenti, hogy saját testét és vérét, az élet
kenyereként adja az eucharisztiában. Fogyasztása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy
életünk legyen és, hogy minél bőségesebben.
Kirié litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy az Eucharisztiát
hittel is csak nehezen tudjuk elfogadni az Élet kenyerének. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Add, hogy kellőképpen
tudatosodjon bennünk, hogy ha nem esszük testedet és nem isszuk véredet, nem
lesz élet bennünk. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Add, hogy úgy vegyük
magunkhoz a lelkünket tápláló Eucharisztiát, mint a testünket tápláló
mindennapi kenyeret. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Az igazságok megközelítésére gyakran
használunk hasonlatokat, s modelleket. A szentbeszédekben is. Az Úr Jézus mesterien
használta a hasonlatokat. Máté evangélista megjegyezte: "példabeszédek
nélkül nem szólt hozzájuk!” Az Úr Jézus különösen Isten országáról szóló
tanítását igyekezett szemléletes hasonlatokkal érthetővé tenni: A mennyek
országa hasonlít a mustármaghoz, - a kovászhoz, - a kereskedőhöz, - a tengerbe
vetett hálóhoz.
Kafarnaumban viszont, ahol az élet kenyérről
tanított egészen másképp járt el. Itt egyáltalán nem mondotta, hogy az élet
kenyere "olyan, mint,” vagy "hasonló” ehhez, vagy ahhoz a dologhoz.
Pedig Jézus az Eucharisztia, titkával kapcsolatban is megtalálhatta volna a
hasonlati formát. Talán így: Ha eszitek az Emberfia testét és isszátok a vérét,
ez "olyan, mint" ez vagy az a dolog.
A mai, evangéliumi szakaszban azonban Jézus
egyáltalán nem használja a hasonlati formát, hanem egyszerűen kijelenti. A
kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért".
"Erre vita támadt a zsidók között: hogyan
adhatja ez a testét eledelül?”
Közel 1500 évvel később; az újkor hajnalán
újból vita támadt, sajnos a keresztények között a jelenlét mikéntjét illetőleg,
és különböző képen értelmezték Jézus szavait. A katolikus hittudósok komoly
erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy bölcseleti fogalmakkal valamiképpen megmagyarázzák
Jézus jelenlétének mikéntjét. Természetesen nem sok eredménnyel. Hiszen az Ur Jézus
maga sem vállalkozott arra, hogy pontos fogalmi meghatározást adjon jelenlétének
módjáról. Azt azonban határozottan állította, hogy teste valóban étel és vére
valóban ital. De ennek mikéntjéről hallgatott.
Vakmerőség lenne azzal áltatni magunkat,
hogy majd mi, emberek kifürkésszük Isten gondolatait. Méltán jegyzi meg a neves
atomtudós, Niels Bohr: "Nem a mi feladatunk előírni Istennek, hogyan működtesse
a világot.” hozzáteszem a hit világát sem.
Teremtett, ajándékba kapott létünk, szinte
előírja, hogy engedelmes elfogadás legyen az alapállásunk. Tudomásul kell
vennünk, hogy Isten, földi létünk során, rejtőző Istenként van jelen az életünkben
és el kell fogadnunk jelenlétének ezt a módját az Eucharisztiában is.
Ahhoz, hogy Isten úgy szerette a világot,
hogy az Egyszülött Fiát adta oda érte, megvalósuljon, s keresztáldozata
megjelenjen, valami földi, anyagi támaszpont is szükséges. A hozzánk leereszkedő
Isten leszállópályát kér tőlünk. - Miként Betlehemben egy istállót, a Golgotán
egy keresztet. - Ezért van az, hogy Jézus nem jöhet hozzánk a szentmisében, ha
nem helyezzük oltárára a kenyeret és bort.
Balgaság lenne azt kérdeznünk, miért éppen
a kenyeret és bort választotta szentségi köntösül? - Ha válaszolni akarunk erre
a kérdésre, azzal kell kezdenünk, hogy Isten, éhező, szomjazó lénynek teremtette
az embert. És ő maga akar ennek mind testi, mind lelki értelemben a kielégítője
lenni. Talán ezért választotta a kenyeret és bort az Élet kenyere anyagául.
"Az én testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital - mondja Jézus
a mai evangéliumi szakaszban. Testének és vérének vételét nem szabad hétköznapi
értelemben érteni. Ezt a testet, és ezt vért, nem olyannak kell gondolnunk
testét, mint amellyel köztünk járt. A szentáldozás nem kannibalizmus!
Az Eucharisztia alapításakor a kezében
tartott kenyérről mondta Jézus, hogy az ő teste, a kehelyben levő borról mondta,
hogy az ő vére. Az apostolok közül senki sem kérdezte meg, hogy hogyan
lehetséges ez? Hogy a kezedben tartott kenyér is a tested, és kehelyben lévő
bor is a véred? Ugyanígy a szentmisében az oltárra helyezett kenyér is, és bor
is, Jézus szavainak megismétlése után, megmarad kenyérnek és bornak, de
ugyanakkor Jézus teste és vére.
Amikor magunkhoz vesszük Jézus testét, akkor
az utolsó vacsora termében, kezében tartott, s az apostoloknak nyújtott
kenyérre gondoljunk. Mert, Jézus szavai szerint,„ha nem esszük az Emberfia
testét, és nem isszuk az ő vérét, nem lesz élet Bennünk!”
Újabb olyan jézusi gondolat, amelyhez
misztikus mikroszkóp kell. Hiszen sokan nem eszik az ő testét, s sokan nem
isszák az ő vérét, mégis élnek. Ezek szerint e szavait sem szabad hétköznapi,
biológiai értelemben érteni.
Az élet szónak sokféle jelentése van. Sokféle
élet van. Szellemi élet. Tudós élet. Sportélet. Hazafias és hazafiatlan élet. Szent
és bűnöző élet. Hívő élet és hit nélküli élet.
Az Úr Jézus, minden bizonnyal a hívő
életre, a hívők vallásos, kegyelmi életére gondolt, a tanítását megvalósítókéra,
akiknek élete kovász, amely megízesíti e világ életét. Só, amely megóvja e
világot a romlástól. Világosság a sötétben botorkáló emberek számára.
Az ilyen életeket élteti az Eucharisztia,
teszi bőségesebbé. boldogabbá itt e földön.
Ámen.
