Szent Lőrinc diakónus
Szent Lőrinc példája a szolgálat
példája. Egészen Isten szolgálta a vértanúságig. Én is szeretném egészen
Istennek adni magamat. Egészen Őt szolgálni szavaimmal,
tetteimmel.
Valeriánus császár keresztényüldözése
idején, II. Sixtus pápa tanítványa és kiváló tulajdonságai miatt, fiatal kora
ellenére fődiakónus volt. Mint ilyen a pápa oldalán segédkezett a szent áldozat
bemutatásánál, az egyházi javakat őrizte, és a szegényeket gondozta.
Amikor Sixtus pápát elfogták, szomorúan
kérdezte: "Atyám, hová mész fiad nélkül?" De a pápa megvigasztalta,
hogy néhány nap múlva követni fogja, de addig szét kell osztania az Egyház
javait a szegények között, hogy a pogányok kezére ne kerüljön. Feladatát
elvégezte.
Közben megtudták, hogy ő a vagyon őrzője
és elfogták. Amikor az Egyház vagyonát követelték, elővezette a betegeket és a
szegényeket. Kegyetlenül megkínozták. A fogságban vakokat gyógyított meg, a
megtérteket megkeresztelte. Végül a prefektus parancsára tüzes rostélyra
fektették, és elevenen elégették 258. augusztus 10-én. Sírja fölé Nagy
Konstantin császár bazilikát emelt, mely egyike Róma hét fő templomának.