Vasmisémre
Te Deum
Téged Isten
dicsérlek
és hálát adok
mindenért.
Hogy megvolt
mindig a mindennapim
és nem
gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.
Hogy mindig
jutott két garasom adni,
és magamnak
nem kellett kéregetnem,
hála legyen.
Hogy értenem
adatott másokat,
és nem kellett
sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.
Hogy a
sírókkal sírni jól esett,
és nem
nevettem minden nevetővel,
hála legyen.
Hogy
megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál
mindent, ami rút,
hála legyen.
Hogy boldoggá
tett minden, ami szép
és ami rút,
nem tett boldogtalanná,
hála legyen.
Hogy sohasem
féltem a szeretettől
és
szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.
Hogy akik
szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem
kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.
Hogy amim nem
volt, nem kívántam,
és sohasem
volt elég, aki voltam,
hála legyen.
Hogy ember
lehettem akkor is,
mikor az
emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.
Hogy
megtarthattam a hitet,
és
megfuthattam a kicsik futását,
és futva
futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell
a városba mennem
a lámpásomba
olajért,
hála legyen!
Hogy tegnap
azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is
kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és
holnapután és azután is
akarom
énekelni: úgy legyen! –
hála legyen,
Uram!
hála legyen!
