Évközi 8. vasárnap. 2019

Évközi 8. vasárnap. 2019

Bevezetés

Sík Sándor fohászkodik így egyik versében: „ A virágtalan, gyümölcstelen ágtól ments meg Uram!” A szürkeségtől. Feladatunk ugyanis, hogy gyümölcsöt teremjünk, maradandó gyümölcsöt. Ahhoz pedig, hogy gyümölcsöt teremhessünk, Isten segítségét kérjük vasárnapról vasárnapra. Ma is így állunk Jézus elé.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg hogy sokszor voltunk gyümölcsöt nem termők. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg hogy sokszor voltunk nem jó gyümölcsöt termők Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg hogy sokszor elfelejtjük, hogy nekünk jó és maradandó gyümölcsöt kell teremnünk. Uram irgalmazz.

Evangélium után

Nem egyszer tapasztaljuk, hogy a legdúsabban virágzó fa nem egyszer igen hitvány gyümölcsöt terem. Ilyenkor derül ki, hogy hogy rossz fával van dolgunk. A virág csak ígéret, a gyümölcs pedig a bizonyíték. A jézusi példabeszéd is Isten eszerint ítél meg minket. A hasonlat értelmében elmondhatjuk, hogy keresztség szentségében Isten gyümölcsfái lettünk, Egyházunk közreműködésével beoltott a kegyelem nemesítő ágával. Mikor azonban életünk fája növekedni kezd, hamarosan rádöbbenünk, hogy nem könnyű jó gyümölcsöt termő fának lenni. Ez csak akkor sikerül, ha élő kapcsolatban vagyunk és begyökerezünk abba a Krisztusba, aki kijelentette: "Nálam nélkül semmit sem tehettek.”

Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert a természet,, minden értéke ellenére, nem  mondható romlatlannak. Napjainkban sokat beszélünk a föld a víz, a levegő szennyezettségéről, ami komoly veszélyt jelent az emberiség számára. Ez a mérgezés, ez a szennyeződés nem csupán a természetre korlátozódik, hanem megnyilvánul erkölcsi és szellemi életünkben is. Tanúi lehetünk ennek nap, mint nap. Akik ugyanis nyitott szemmel és nyitott füllel: járnak e világban, azok tapasztalják, hogy micsoda tudatos szellemi és erkölcsi szennyeződés folyik hazánkban.. Micsoda kultúrszennyet próbálnak kultúrértékként fogyaszttatani e néppel!

Erkölcsi megújhodást várt e nép, s helyette még nagyobb erővel folyik a társadalom erkölcsi szennyeződése.

Már csak ezért sem könnyű jó fának lenni, jó gyümölcsöt teremni. Hogy jó fákká lehessünk, ehhez komoly segítséget kell, hogy nyújtson környezetünk. Mindenekelőtt a családi környezet az ő rendezettségévei. Nagy áldás, ha szerető szülői kezek gondozzák életfánkat a kezdet kezdetétől. Ha ebben az iskola is támogatja őket. De vajon segíti-e az erkölcsi normarendszer nélküli, világnézetileg semleges, de valójában keresztény és nemzeti értékeket semmibe vevő, kozmopolita világnézetű iskola? - És mennyivel könnyebb lenne jó gyümölcsöt teremni, ha az állam tiszteletben tartaná a többség jogait is, és biztosítana nemcsak papíron, hanem a gyakorlatban is megtapasztalható formában minden ember számára egyformán a lelkiismereti szabadságot!

Természetesen, akkor sem kell megriadnunk, ha ez nem így történik. Az Úr Isten határozza meg életünk termőföldjét. Ö tudja, hogy milyen éghajlat szükséges ahhoz, hogy termést hozzunk, hogy milyen körülmények közt kell lennünk jó gyümölcsöt termő fákká.

Fölvethetjük ezek után a kérdést: mi az a jó gyümölcs, amit Isten elvár tőlünk?

Ez a gyümölcs nem más, mint a szeretetből fakadó, egyének és a közjavát, népünk boldogulását szolgáló jócselekedet. - Tehet-e ilyen jócselekedetet nem hívő? Tehet! De az is igaz, hogy az istentagadásra épülő közösség, mozgalom és szervezet nem terem jó gyümölcsöt. A gyökereiben rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt.

Ezért a médiumoknak micsoda koncentrált erőfeszítésre volt szükségük ahhoz, hogy az anamnézis állapotába hozzák a társadalom jelentős részét, és elhitessék azt, hogy amit a társadalom egyszer már gyökerében rossznak ítélt, az majd jó gyümölcsöt fog teremni. És most keserűen kell, hogy megtapasztalja újból: a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. És hogy nem a médiumokból. hanem gyümölcseikből ismerhetők meg az emberek.

De ne legyünk elfogultak! El kell ismernünk, akár kívülről, akár belülről nézzük egyházunkat, hogy gyümölcsöskertjében sok rossz, terméketlen fa élősködik. És itt elsősorban magunkra kell gondolnunk, magunkra és közvetlen környezetünkre. A keresztény ember gyümölcstelen életén joggal botránkozik meg a másik oldal.

Tévedés azonban emiatt az ültető Istent okolnunk. - Isten jó magot, jó fát ültet földjébe, a rossz gyümölcs nem írható az Ö számlájára. A keresztények akkor és azért rosszak, mert elárulják az evangéliumot, nem valósítják meg Jézus tanítását. Ami rossz az egyházban tapasztalható, az mind abból ered, hogy hűtlenek vagyunk a krisztusi alapelvekhez.

Minden gyümölcsösben minden esztendőben el kell végezni a fák metszését, termőre vágását, ápolását, permetezését. E nélkül nem reménykedhetünk jó termésben. Egyházunk életében, de még inkább saját életünkben. szükségünk van ilyen munkára Végezzük el ezeket, hogy az Úrgyümölcsöskertjében jó gyümölcsöt, s maradandó gyümölcsöt termőkké lehessünk és maradhassunk.

Ámen