Az evangéliumi elbeszélés szerint
Keresztelő János tanítványai csodálkoznak azon, hogy Jézus tanítványai nem
tartják meg a zsidó böjti szokásokat. Felvetésükre Jézus azzal válaszol, hogy
amíg ő itt van a földön, addig mindenki számára esküvőhöz hasonló ünnepi
alkalom van, majd távozása után érkezik el a böjt ideje.
A mi számunkra pedig az Egyház régi
hagyománya szerint a húsvétot megelőző negyven nap a böjt ideje. A böjt alatt
sokan csak azt értik, hogy ebben az időszakban bizonyos ételektől tartózkodnak.
A testi böjtölésnek ehhez a módjához érdemes hozzácsatolni a szellemi böjtöt
is, amely alatt a keresztény hagyomány a rossz gondolatok elleni, a bűnös
gondolatok elleni küzdelmet érti. Azt viszonylag könnyű megtenni, hogy
valamilyen ételt nem eszünk, de hogyan lehet azt elérni, hogy ne legyenek bűnös
gondolataink? A válasz egyszerű: elmélkedéssel, imádsággal, helyes szándékok
felindításával, azaz az Istennek tetsző dolgokról való gondolkodással
lefoglaljuk gondolatainkat.
Ennek egy konkrét formája lehet az, hogy a
nagyböjtben nem gondolok rosszat, nem feltételezek rosszat embertársaimról, és
természetesen nem is mondok ilyet. És ha kibírom előítéletek és ítélkezés
nélkül ezt a negyven napot, akkor utána is érdemes folytatnom.
