2019. március 30., szombat

Nagyböjt 4. vasárnap. 2019


Nagyböjt 4. vasárnap. 2019

Bevezető
Nagyböjt 4. vasárnapján, az evangélium tömör tőmondatokban foglalja össze az újszövetségi kinyilatkoztatást Istenről, Egyszülöttjéről, üdvösségről. Isten nem elveszíteni akarja e világot, hanem üdvözíteni mindazokat, akik hisznek Egyszülöttében Milyen ami hitünk Isten Egyszülött Fiában? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!
Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!
Krisztus kegyelemezz!
Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz!
Uram, irgalmazz!

Evangélium után
Az európai demokráciákban mindenütt munkálkodik Alkotmánybíróság. Benne az országok jogrendjének, kormányzati, parlamentáris és társadalmi igazságtételének letéteményesét látják. Egy közösség, egy társadalom csak akkor lehet nyugodt, ha igazságszolgáltatása objektivitásra törekszik, pártatlan alapokon nyugszik. Népünk számára még ez sincs biztosítva. Ezért él állandó feszültségen és félelemben.
De a jól működő bírósági rendszerekbe is sokszor csúszhat hiba, megvannak a tevékenységük határai. Elképzelhetetlen például, hogy egy bíró úgy akarná elítéltjét megmenteni, hogy közli vele: majd én leülöm a kiszabott börtönbüntetését.
A mai evangéliumi szakasz szerint Isten viszont ezt tette e világgal. Isten magára vállalta a mi terhünket, büntetésünket, a kereszthalált. Benne nemcsak értünk lüktető „szent harag” van, hanem mindenekfelett határtalan irgalom. Olyan ez a két tulajdonság benne, a harag meg az irgalom, mint két egymásra csukódó ikonkép, amelyből az egész valóság kirajzolódik.
A Nikodémusszal történt beszélgetésben hangzanak el az Újszövetség legszebb mondatai, amelyekben benne van az egész újszövetségi kinyilatkoztatás, maga az újszövetségi örömhír.
Ismerjük azt az eseményt, amely az Egyiptomból, szolgaság földjéről kivonuló néppel történt. A hosszú vándorutat sok fáradság, nélkülözés kíséri, Ez megviseli a népet és zúgolódnak Mózes ellen. Ezért büntetés éri őket. Mérges kígyók lepik el a tábort, és sok embert megmarnak. A nép most Mózes közbenjárását kéri, hogy könyörögjön értük Istenhez, büntető keze ne sújtsa őket. Mózes közbenjárása eredményes. Egy botra tűzött rézkígyót állíttat fel a táborban. Aki hittel néz fel a rézkígyóra, az megmenekül.
Erre emlékeztetve mondja Jézus Nikodémusznak: ”Ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni  az Emberfiát is, hogy aki hisz benne. El ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Mi a "felemelik" szónak a jelentése? Ennek, mint több más szónak a János evangéliumban kettős jelentése van. Először is arra vonatkozik, hogy Jézust majd "felemelik" a keresztre. A "felemel" szó azonban Krisztus feltámadására is vonatkozik, és a dicsőségbe való felemelésre is.
Az evangélista Izajás jövendölése szerint: "őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze, a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg". A gyógyulás az Emberfia, Jézus Krisztus szenvedése által történt. Ahogyan Mózes követői a pusztában meggyógyultak azzal, hogy fölnéztek a rézkígyóra, azaz hittek Isten hatalmában, úgy fognak a hívők is a felemelt, azaz a keresztre feszítettre való felnézéssel, a feltámadt Úrban való hit által üdvözülni
„Mert, - amint hallottuk az emberiségnek szóló örömhírt, „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy általa üdvözüljön a világ.”
Volt tehát valaki a világtörténelem kellős közepén, az évezredek és évszázadok metszéspontján, aki – bár tehette volna – nem mondott ítéletet, hanem átvállalta a büntetésünket, adósságunkat, s értünk vállalta „a földi lét börtönét”, csakhogy megmentsen minket. Krisztus nem akar ítéletet mondani felettünk, (kimondjuk mi azt, sajnos magunk felett)! Aki nem akar a hit igazságában, világosságában, a jótettekben élni, az ítéletet von magára, hiszen, amint Pál apostol mondja: „Isten jótettekre teremtett minket”. Isten minden haragja ellenére időt hagy nekünk, újra talpra állít, megmos, letöröl, újra elindít, mert ennyire szeret minket!
Micsoda biztosíték az emberiség számára az a Krisztus, aki életét adta barátaiért, értünk emberekért. A kereszt az isteni irgalom és az emberi remény lángoszlopa, vagy ha tetszik: rézkígyója.
Csak Isten végtelen irgalma és szeretete akadályozott meg bennünket abban, hogy már réges-régen nem pusztítottuk el egymást, s az egész teremtett világot. Az emberek gyakran azt hiszik, hogy a töménytelen sok bűn, háború, cáfolja az irgalmas Isten létét.
Éppen ellenkezőleg! Aláhúzza a Gonosz evilági tevékenységét. Gondoljuk csak meg, hogy az emberiség a szabad akarattal kitervelt és véghezvitt annyi bűn, kapzsiság, erkölcstelenség, kegyetlenség, gyűlölködés, elnyomás és jogtalanság ellenére is minden alkalommal újra magához tért, megtért és Isten felé fordult.
És még mindig olyan embereket tudott életre hívni, akik a gonoszt jóval, a kapzsiságot könyörülettel, a kegyetlenséget emberszolgáló szeretettel tudják legyőzni. Én szeretném úgy hinni, hogy Önök, templomba járó jó testvérek, az Isten által új életre hívott, és másokat is új életre hívó emberek. Önök azok, akik, miként egykor a kígyók marásától szenvedő nép a pusztai rézkígyóra, a mai kígyók marásaitól szenvedők pedig, hittel néznek a Kereszten függőre. És megszabadulnak a kígyók marásától, kigyógyulunk e marások okozta betegségekből s nem vesznek el, nem pusztulnak el, s nem pusztul el népünk sem, hanem új életre támadunk.
Amen