Nagyböjt 4. vasárnap. 2019
Bevezető
Nagyböjt 4.
vasárnapján, az evangélium tömör tőmondatokban foglalja össze az újszövetségi
kinyilatkoztatást Istenről, Egyszülöttjéről, üdvösségről. Isten nem elveszíteni
akarja e világot, hanem üdvözíteni mindazokat, akik hisznek Egyszülöttében Milyen
ami hitünk Isten Egyszülött Fiában? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirie litánia
Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy
gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!
Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a
bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!
Krisztus kegyelemezz!
Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy
közbenjárj értünk. Uram irgalmazz!
Uram, irgalmazz!
Evangélium után
Az európai
demokráciákban mindenütt munkálkodik Alkotmánybíróság. Benne az országok jogrendjének,
kormányzati, parlamentáris és társadalmi igazságtételének letéteményesét
látják. Egy közösség, egy társadalom csak akkor lehet nyugodt, ha
igazságszolgáltatása objektivitásra törekszik, pártatlan alapokon nyugszik. Népünk
számára még ez sincs biztosítva. Ezért él állandó feszültségen és félelemben.
De a jól működő
bírósági rendszerekbe is sokszor csúszhat hiba, megvannak a tevékenységük határai.
Elképzelhetetlen például, hogy egy bíró úgy akarná elítéltjét megmenteni, hogy
közli vele: majd én leülöm a kiszabott börtönbüntetését.
A mai
evangéliumi szakasz szerint Isten viszont ezt tette e világgal. Isten magára
vállalta a mi terhünket, büntetésünket, a kereszthalált. Benne nemcsak értünk
lüktető „szent harag” van, hanem mindenekfelett határtalan irgalom. Olyan ez a
két tulajdonság benne, a harag meg az irgalom, mint két egymásra csukódó
ikonkép, amelyből az egész valóság kirajzolódik.
A
Nikodémusszal történt beszélgetésben hangzanak el az Újszövetség legszebb
mondatai, amelyekben benne van az egész újszövetségi kinyilatkoztatás, maga az
újszövetségi örömhír.
Ismerjük azt
az eseményt, amely az Egyiptomból, szolgaság földjéről kivonuló néppel történt.
A hosszú vándorutat sok fáradság, nélkülözés kíséri, Ez megviseli a népet és
zúgolódnak Mózes ellen. Ezért büntetés éri őket. Mérges kígyók lepik el a
tábort, és sok embert megmarnak. A nép most Mózes közbenjárását kéri, hogy könyörögjön
értük Istenhez, büntető keze ne sújtsa őket. Mózes közbenjárása eredményes. Egy
botra tűzött rézkígyót állíttat fel a táborban. Aki hittel néz fel a rézkígyóra,
az megmenekül.
Erre emlékeztetve
mondja Jézus Nikodémusznak: ”Ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják
fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz
benne. El ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Mi a
"felemelik" szónak a jelentése? Ennek, mint több más szónak a János evangéliumban
kettős jelentése van. Először is arra vonatkozik, hogy Jézust majd
"felemelik" a keresztre. A "felemel" szó azonban Krisztus
feltámadására is vonatkozik, és a dicsőségbe való felemelésre is.
Az evangélista
Izajás jövendölése szerint: "őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi
bűneinkért törték össze, a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által
gyógyultunk meg". A gyógyulás az Emberfia, Jézus Krisztus szenvedése által
történt. Ahogyan Mózes követői a pusztában meggyógyultak azzal, hogy fölnéztek
a rézkígyóra, azaz hittek Isten hatalmában, úgy fognak a hívők is a felemelt,
azaz a keresztre feszítettre való felnézéssel, a feltámadt Úrban való hit által
üdvözülni
„Mert, - amint
hallottuk az emberiségnek szóló örömhírt, „Úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda érte, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem
örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a
világot, hanem, hogy általa üdvözüljön a világ.”
Volt tehát
valaki a világtörténelem kellős közepén, az évezredek és évszázadok
metszéspontján, aki – bár tehette volna – nem mondott ítéletet, hanem
átvállalta a büntetésünket, adósságunkat, s értünk vállalta „a földi lét
börtönét”, csakhogy megmentsen minket. Krisztus nem akar ítéletet mondani
felettünk, (kimondjuk mi azt, sajnos magunk felett)! Aki nem akar a hit igazságában,
világosságában, a jótettekben élni, az ítéletet von magára, hiszen, amint Pál
apostol mondja: „Isten jótettekre teremtett minket”. Isten minden haragja ellenére
időt hagy nekünk, újra talpra állít, megmos, letöröl, újra elindít, mert
ennyire szeret minket!
Micsoda
biztosíték az emberiség számára az a Krisztus, aki életét adta barátaiért,
értünk emberekért. A kereszt az isteni irgalom és az emberi remény lángoszlopa,
vagy ha tetszik: rézkígyója.
Csak Isten
végtelen irgalma és szeretete akadályozott meg bennünket abban, hogy már réges-régen
nem pusztítottuk el egymást, s az egész teremtett világot. Az emberek gyakran
azt hiszik, hogy a töménytelen sok bűn, háború, cáfolja az irgalmas Isten létét.
Éppen ellenkezőleg!
Aláhúzza a Gonosz evilági tevékenységét. Gondoljuk csak meg, hogy az emberiség
a szabad akarattal kitervelt és véghezvitt annyi bűn, kapzsiság, erkölcstelenség,
kegyetlenség, gyűlölködés, elnyomás és jogtalanság ellenére is minden
alkalommal újra magához tért, megtért és Isten felé fordult.
És még mindig
olyan embereket tudott életre hívni, akik a gonoszt jóval, a kapzsiságot
könyörülettel, a kegyetlenséget emberszolgáló szeretettel tudják legyőzni. Én
szeretném úgy hinni, hogy Önök, templomba járó jó testvérek, az Isten által új
életre hívott, és másokat is új életre hívó emberek. Önök azok, akik, miként
egykor a kígyók marásától szenvedő nép a pusztai rézkígyóra, a mai kígyók
marásaitól szenvedők pedig, hittel néznek a Kereszten függőre. És
megszabadulnak a kígyók marásától, kigyógyulunk e marások okozta betegségekből
s nem vesznek el, nem pusztulnak el, s nem pusztul el népünk sem, hanem új
életre támadunk.
Amen
