Nagyböjt
1. vasárnapja 2019
Bevezetés
Nagyböjt első vasárnapján minden
esztendőben Jézus megkísértéséről szóló evangéliumi részt olvassuk, azért, hogy
megerősödjünk a nagy Kísértővel szemben vívott mindennapos küzdelmeinkben, és
ebből a küzdelemből – Jézusnak a kísértővel szemben tanúsított magatartását
szem előtt tartva – számunkra győzelem, hiteles krisztusi élet fakadjon.
Kirié
litánia
Urunk! Add, hogy nagyböjti
önmegtagadásainkkal segítsük a világ éhezőit. Uram irgalmazz!
Urunk! Add, hogy amikor alamizsnálkodunk,
ne tudja a jobb kezünk, hogy mit tesz a bal kezünk. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Add, hogy ki ne vesszék lelkünkből
a jótékonykodás szelleme. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Ha megvizsgáljuk az emberiség vallásos
életét, felfedezzük azokat a jelképeket, mozdulatokat, amelyekkel az ember
ősidők óta kifejezte teremtményi hódolatát Isten előtt.
Ilyen jelkép a bűnbánat hamuval végzett
szertartása. Hamuszórás, hamuban ülés mind megannyi megnyilatkozása a
bűnbánatban megtört szívnek. Ezt az ószövetségi gyakorlatot veszi át egyházunk
is, amikor a nagyböjt kezdetén hamuval jelöli meg homlokunkat.
Egyesek talán arra gondolnak, hogy
fölösleges ilyen régi gyakorlatot őrizni liturgiánkban. De létünk tárgyilagos
vizsgálata arra figyelmeztet, hogy porba hulló természetünkben nem történt
jelentős változás az évezredek folyamán.
Az emberi természet születésétől kezdve
rosszra, bűnre hajló. Az emberiség kezdetétől - az ősbűntől - az embereknek
mindig voltak bűnei, és nem kell hozzá prófétai tehetség, hogy kijelentsük,
keresztény optimizmusunk ellenére is, hogy a jövőben is lesznek.
És ha az emberi természet nem is
változott, azért sajnos valami, azért az elkereszténytelenített társadalmakban,
így a hazaiban is, az emberek nem elhanyagolható részéből a bűntudat, eltűnt a
bűnbánat, a bűnök bocsánatáért való könyörgés, az engesztelés, a kiengesztelés
- az ősi gyakorlatra utalva - a hamuban való ülés.
Nem változott a porba hulló emberi lét
természete és ebből következően nem változott az ember megkísérthetősége sem!
Az első emberpártól kezdve minden ember, még a hozzánk, a bűnt kivéve,
mindenben hasonló Istenember, Jézus Krisztus is megkísérthető.
A Sátán mindig olyasmit ígér az embernek,
ami az embert többé, hatalmasabbá akarja tenné, de előbb mindig olyasmit kellene
megtennie, ami az embert letéríti az üdvösség útjáról, olyasmit, ami
egyenértékű a megkísértett ember Sátán előtti leborulásával és imádásával. És
ha a megkísértett megteszi ezt, akkor keservesen tapasztalja, hogy az ígért
dolog ellenkezőjét kapja.
A mai evangéliumi szakasz elbeszélése
szerint a Gonosz Lélek még Jézust is megkísérti, és el akarja téríteni a
küldetése teljesítésétől. Meg akarja hiúsítani a Mennyei Atya akaratának a
teljesítését, az emberiség megváltását.
Kritikával fordul Jézus felé. Ha ő a
Messiás, miért nem javítja meg nyomorúságos helyzetünket, a köves sivatagból
miért nem csinál búzaföldeket? A kövekből kenyeret?
Hogy megszűnjék a világméretű nyomor, hogy
ne éhezzenek az emberek, ahhoz arra lenne szükség, hogy valóra váljék a messiási
korra vonatkozó Izaiás jövendölés, és a népek kardokból ekevasakat
kovácsoljanak.
Vajon mire gondolnak a Világ sorsáról
döntő politikusok, amikor elhaladnak az ENSZ palotában felállított kardból
ekevasat kovácsoló bronz szobor előtt? Nem gondolnak arra, hogy épp ez lenne a
feladatuk.
És vajon mi szoktunk-e az éhezőknek
kenyeret adni? A szomjazóknak vizet adni?
Százszor és százszor elmondtuk már, és
elmondjuk ezt mindaddig, míg meg nem hallják ezt azok, akik tehetnének is valamit
a nélkülözőkért. Az Úr biztat bennünket: „Clama! Ne cessas!” Kiálts! És ne
szűnj megkiáltani!
Elgondolkodtunk-e már azon, hogy mi lenne,
ha megszűnnénk kiáltani?
A második kísértés arra akarja Jézust
biztatni, hogy alapítson egy hatalmas földi országot. Evangélium szavaival: „A
sátán egy szempillantás alatt felvonultatta a szeme előtt a földkerekség minden
országát, és azt mondta: Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, ha leborulva
imádsz engem” Jézus ezt is elutasítja: "Írva van: Uradat, Istenedet imádd,
és csak neki szolgálj!" Jézus nem akar a pénz szolgálatába állni, hogy
annak segítségével a maga uralma alá kényszerítse a világ valamennyi országát.
Ő nem politikai feladatot teljesíteni jött e világra, Ő Isten akaratát jött
teljesíteni.
A harmadik kísértés arra biztatja Jézust,
hogy egy látványos, csodás tettel mutassa meg hatalmát az egész nép előtt.
Jézus ezt a kísérletet is elhárítja: Szentírási szavakkal: "Az is írva
van: "Ne kísértsd Uradat, Istenedet!". Jézus nem így akarja
megmutatni isteni hatalmát, hanem végtelen irgalmával.
Azt is észre kell vennünk, hogy Jézus a
Sátánnal való küzdelemben a Szentírás szavaival győzedelmeskedik a kísértőn.
Ez a lehetőség számunkra is adott, ha mi
is arra törekszünk, hogy Isten igéjéből, a Szentírás tanítása szerint éljünk.
Ekkor mi is meg tudjuk magunkat védeni a sátán mindenféle kísértésével szemben.
T. A nagyböjt folyamán gyakorta hallható
préfáció szavaival kérjük Urunkat: „Urunk! Te azt kívánod, hogy önmegtagadással
hódoljunk neked és éhező embertársainkon segítve, és követve téged, járjuk a
könyörülő jóság útját.”
Járjuk hát a könyörülő jóság útját.
Ámen.
