A nagyböjt idején újra és újra előkerül az
evangéliumokban a megbocsátás témája. Egyrészt arra figyelünk, hogy a
végtelenül irgalmas Isten hogyan keres minket, bűnösöket, másrészt felszólítást
kapunk arra, hogy embertársainkkal szemben legyünk megbocsátóak.
A Péter apostol kérdése a mai
evangéliumban azt feszegeti, hogy van-e határa a megbocsátásnak? Követhet-e el
valaki olyan súlyos bűnt ellenünk, amit már nem kell megbocsátanunk? Jézus
válasza egyértelművé teszi, hogy az irgalmasság határtalan. A „hetvenszer
hétszer” kifejezés legfeljebb a matematika nyelvén jelent 490-et, de a
megbocsátásban ennél a számnál sem állhatunk meg. Jézus azt mondja ezzel a nagy
számmal, hogy nincs értelme számolgatni az alkalmakat, hogy hányszor bocsátunk
meg, mert sosem juthatunk el addig, hogy megállhatnánk, és ne kellene
megbocsátanunk.
Ennek a felhívásnak azért van
létjogosultsága, mert Isten is ilyen határtalan a megbocsátásban, ezt
szemlélteti az evangélium második felében a példabeszéd. Akinek Isten
mérhetetlen nagy adósságot enged el, az nem viselkedhet szívtelenül azzal
szemben, aki neki csupán egy kevéske összeggel tartozik. Ha Isten nekünk minden
bűnünket megbocsátja, akkor ne kövessük a szívtelen szolga példáját, hanem mi
is legyünk megbocsátók felebarátainkkal!
