Szemet szemért

A mai evangélium szerint Jézus az ókori jogrendszerek egyik ismert szabályát idézi hallgatóinak: "Szemet szemért, fogat fogért."

E törvény mai szemmel nézve kegyetlennek és durvának tűnik. A parancs Jézus korában azt a célt szolgálta, hogy a bosszú ne haladja meg az okozott kár mértékét, s emiatt a maga korában inkább haladónak számított, hiszen amikor valakit a bosszúvágy vezérel, akkor nem ismer határokat. Ezt a törvényt az egyenlőség elve alapozza meg, amely ennyire kisarkított és végletes formában valóban kegyetlenség, s emiatt Jézus korában a zsidó rabbik inkább a pénzbüntetést javasolták kárpótlásként a bosszú helyett.

Jézus viszont új törvényt ad, melyet új alapra helyez. A szereteten alapuló megbocsátás nem áll bosszút, hanem nagylelkűen felülemelkedik a rosszon, hogy a jó győzedelmeskedjen. A krisztusi szeretet-parancs felülmúlja az egyenlőség és az igazságosság elvét.

A korunkban is a világszerte tapasztalható erőszak és háborúk azt mutatják, hová vezet, ha az ember csak a maga igazát hajtogatja, és az igazságossághoz nem párosul a szeretet és a megbocsátás.

A rossz bosszút és újabb rosszat szül, s ennek soha nincs vége, ha nincs meg a készség az emberekben a megbocsátásra.

Csak a Jézus által tanácsolt erőszakmentesség vezethet el a jó végső győzelméhez.

Püspöki konferencia

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus meghirdetése

Krisztusban Kedves Testvérek!

Nagy örömmel értesültünk tavaly, a Fülöp Szigeteken, Cebu Cityben tartott 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záróünnepségén arról, hogy Ferenc pápa a következő világkongresszus színhelyéül Budapestet jelölte ki. Felidéztük az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus emlékét. Az a nagyszerű ünneplés hazánkban és külföldön is maradandó lelki élményt jelentett. Kifejezte és Isten kegyelmével hatékonyan előmozdította a megértést, a cselekvő szeretetet, a hitet és a Gondviselésbe vetett bizalmat. Azóta is felhangzik templomainkban a Kongresszus himnusza. Megrendülten éljük át, hogy Krisztus „vándorlásunk társa lett”.

A pápai döntés után megkezdtük a szervezés előkészületeit. Megalakult a Kongresszus Titkársága. Kidolgoztuk javaslatainkat a Kongresszus témájára és mottójára. Ennek részletes teológiai indoklása és római bemutatása után 2017 áprilisában a Szentatya jóváhagyta a témát és a jelszót, amely így hangzik: „Minden forrásom belőled fakad.

"A liturgiából, különösen az Eucharisztiából, mint forrásból árad belénk a kegyelem, és valósul meg a legnagyobb hatékonysággal az emberek megszentelése Krisztusban és Isten megdicsőítése, amely az Egyház minden más tevékenységének célja" Az Eucharisztia lelki életünk forrása, hiszen "benne van az Egyház egész kegyelmi gazdagsága, maga Krisztus, a mi húsvéti bárányunk és élő kenyerünk".

A szentmise, a szentáldozás és a szentségimádás hatása nem áll meg a templom kapujában, hanem átalakítja az életünket. Sürget minket, hogy továbbadjuk a világnak az örömet és a segítő szeretet tanúságtételét. Krisztus rajtunk keresztül akarja kiárasztani a világra a bizalom, a béke, az igazságosság és az irgalmasság ajándékait.

1938-ban a nagy világégés küszöbén a Szentségi Jézushoz könyörögtünk. Ma hit fényét kérjük Istentől, hogy népünk és az egész emberiség lelkileg megújulva nézhessen szembe a mai idők kihívásaival.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak Budapest ad otthont. De a nagy esemény alkalom a missziós és lelkipásztori megújulásra hazánk minden egyházmegyéjében, a szerzetes közösségekben, a lelkiségi mozgalmakban, sőt határainkon túl egész régiónkban és szerte a világon.

Pünkösd után megkezdődik a lelkipásztori előkészítés. Egyházmegyei felelősök irányítják a munkát. Missziós megbízottak fognak felkeresni számos plébániát, hogy a helyi közösségek is bekapcsolódjanak ebbe a folyamatba.

A plébánosok vezetésével a missziós megbízottak elősegíthetik közösségeinkben az Oltáriszentség tiszteletének, a szentmise ünneplésének és a szentségimádás végzésének megújulását.

A szent edények, a ruhák, az oltárok felszerelése, az imádságok és énekek megújulása a lelki megerősödést segítik. Az egyházközségi karitász csoportok és az önkéntes segítők intenzívebben kapcsolódnak be azidős korúak, a betegek, a szegények, a magányosok megsegítésébe, ami  egész hívő közösség, s a társadalom megújulását eredményezheti.

Az Eucharisztikus Világkongresszus előkészítésében újabban nagy szerepe van egy-egy szimbolikus tárgy országjárásának. Ilyen kiváló jelkép a 2007-es budapesti Városmisszió keresztje, amely a magyar szentek ereklyéit tartalmazza.

Amikor majd ez a kereszt országjárásra indul, megérkezését az egyes városokban lelkipásztori programok fogják kísérni.

De már addig is sokat tehetünk ezért a megújulásért.

Kezdjük el már most a Legméltóságosabb Oltáriszentség ünnepétől, vagyis Úrnapjától fogva a közös imádságot a Kongresszus sikeréért! Mondjuk el minden vasárnapi szentmise végén, a záró könyörgés után, de az áldás előtt, ősztől pedig minden hittanóra végén is, a következő imádságot:

Ima a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért

Mennyei Atyánk,

minden élet forrása!

Küldd el Szentlelkedet,

hogy az önmagát értünk feláldozó

és az Oltáriszentségben velünk levő Krisztust

felismerjük és egyre jobban szeressük!

Ő Urunk és Mesterünk,

barátunk és táplálékunk,

orvosunk és békességünk.

Adj bátorságot,

hogy az ő erejét és örömét

elvigyük minden emberhez!

Add, hogy a készület ideje

és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése

egész hívő közösségünk,

fővárosunk, népünk,

Európa és a világ

lelki megújulására szolgáljon!

Ámen.

Budapest, 2017. május 20-án

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elnöksége és A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek,

az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elnöke

Veres András

Győri megyéspüspök,

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke

Házasságtörés

Évközi idő, 10. hét Péntek

Itt újabb példát kapunk az ó- és az újszövetségi kinyilatkoztatás fokozati különbségéről. A régi törvény tiltotta a házasságtörést.

Jézus ellenben annak a rosszra való hajlamnak a fékezését kívánja, amely oka lehet a bűnnek. Az ember magában hordozza az ösztönös kívánságok lehetőségét. Jézus a felhívás komolyságát a keleti nyelv képeivel fejezi ki. A bűnre vivő tagot vád le, vájd ki, dob el magadtól. Az egyházi hagyomány igazolja, hogy Jézus nem öncsonkításra gondolt, hanem a rossztól való elfordulás határozott lelkületére.

A házasságra vonatkozóan pedig kettős feleletet találunk a szövegben. Jézus a zsidóknak mondja, hogy ők is csak házasságtörés esetén adhatnának válólevelet. A keresztényeknél pedig a házassági kötelék végleges: „Amit Isten egybekötött, ember ne válassza szét!” (Adoremusz 2005)

Nem múlik el

A hegyi beszéd ma olvasott részében a törvények megtartásáról tanít Jézus, aki szavai szerint nem megszüntetni jött a régi törvényeket, hanem a korábbiakat akarja tökéletessé tenni, azaz feltárni azok eredeti isteni szándékát.

Bár Jézus a régi parancsok megtartásáról, érvényben maradásáról beszél, mi keresztények valójában nem tartjuk meg az ószövetségi előírásokat. Emiatt nehézséget okoz Jézus szavainak értelmezése, illetve az ellentmondás feloldása.

Az igaz, hogy nem tartjuk meg szó szerint a 613 ószövetségi törvényt, de a keresztény tanítás a régi törvény egészének szellemére és annak alappilléreire, a tízparancsolatban részletezett Isten- és emberszeretetre épül, s mintegy annak folytatása.

Érdemes megemlíteni, hogy Jézus feltámadása és mennybemenetele után az első keresztények között kialakult olyan elképzelés, ami szerint meg kell tartani a mózesi törvényeket, mások viszont ezzel ellenkező véleményen voltak. Szent Máté evangéliuma ebből az időből származik, s írásából kitűnik, hogy művét olyanoknak szánja, akik a zsidóságból tértek a krisztusi hitre. Ezt a korai időkre jellemző gondolkodást már felülmúlja Szent Pál apostol tanítása, illetve a Jeruzsálemben tartott apostoli zsinat is úgy döntött, hogy a pogányságból megtérteknek nem kell megtartaniuk a zsidótörvényeket. A fejlődés tehát már a legkorábbi időktől abba az irányba halad, hogy az ószövetségi, régi törvény helyett Jézus új törvénye a mértékadó.

Mit jegyezzünk meg mindebből tanulságként? Isten minden ember szívébe írta a szeretet törvényét. Ezt kell megvalósítanunk életünk során és erre kell vezetnünk másokat.

(HIS)

Páduai Szent Antal

A portugáliai Lisszabonban született a XII. század vége felé. Előbb az Ágoston-rendi kanonokok közé lépett be, majd pappá szentelése után a ferencesekhez ment át, hogy Afrika népei között hirdesse az evangéliumot.

Franciaországban és Itáliában vándorprédikátorként gyümölcsözően tevé-kenykedett, sok eretneket megtérített, és rendjében elsőként tanította hittudományra a testvéreket.

Tudománytól és kedvességtől átjárt beszédeket írt. Páduában halt meg 1231. június 13-án.

Szentháromság vasárnapja 2017

Szentháromság 2017

Bevezetés

Az Anyaszentegyház ma a Szentháromság titkát ünnepeli, amely titok annak ellenére, hogy e szó Szentháromság nincs benne a Bibliában, lényegében benne van mind az Ó mind az Újszövetségben. De a titok csak évszázadok vitáiban csiszolódott a mai formában vallott hittétellé. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. Milyen a mi háromságas Egyistenben való hitünk?

Kirié litánia

Mennyei Atyánk! Hittel valljuk, Te vagy a mi teremtő és gondviselő Istenünk. Uram irgalmazz nekünk.

Jézus Krisztus! Hittel valljuk, Te Isten létedre, vétkeinktől megszabadító testvérünkké lettél. Krisztus kegyelmezz!

Szentlélek Isten! Hittel valljuk, Te Megváltónk tanítására emlékeztető, megszentelő, vigasztaló Istenünk vagy. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Mióta az emberi szellem kibontotta szárnyait, különös vágyak költöztek szívünkbe. Szeretnénk egyre több titkot megismerni a teremtett világból. Sőt! Szeretnénk bepillantani a teremtés fátyola mögé, és szeretnénk találkozni a rejtőzködő Istennel. De Költőnk gyönyörű szavaival vagyunk kénytelenek vallani.

Isten! Kit a bölcs lángesze fel nem ér,

Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:

Léted világít, mint az égő

Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

De mégis! Történelmi tapasztalat, hogy a gondolkodó ember ősi vágya az Isten megismerése és a Vele kialakítandó kapcsolat megteremtése. A történelem folyamán az ember sokféleképp próbálta ezt elérni.

A különféle vallásokat a szerint lehet értékelnünk, hogy milyen istenfogalommal rendelkeznek. Gondoljunk csak a görög istenek világára, az emberi képzelet szörnyszülötteire. Zeuszra, aki villámokkal dobálózik és az élvezethajhászó istenek társaságában királyként uralkodik. Róla írta Arisztotelész, a görög bölcselő: „Ugyan kinek jutna eszébe, hogy Zeuszt szeresse?”

A legtöbb pogány vallásban az emberi képzelet, félelmetes, kegyetlen vonásokkal ruházta fel isteneit. Emberből s állatból kreált félelmetes szörnyalakokat tisztelt istenként.

Fáraókat, császárokat tisztelt elképzelhetetlen isteni dicsőítésben. S hitetett el velük kapcsolatban szörnyű hiedelmeket.

Kínában, amikor ott jártam, méla undor fogott el a különböző méretű, színű, helyzetű hatalmas hústömegű szobroknak, buddháknak, császáristeneknek a látása. De nem, a ma is ezekben, illetve valamilyen istenségben hívők iránt. Velük, az ilyen vallásos hiedelmekben hívőkkel együttérző voltam és vagyok.

S amikor ezeket az emberi alkotásokat láttam, ezekről hallottam, értettem meg Krisztus missziós parancsát. Misszionáriusaink missziós tevékenységét, annak szinte szükségszerűségét.

Sok pogány vallásnak kell még átmennie lényeges változásokon, ha azt akarjuk, hogy emberhez méltóan éljen minden ember itt e földön.

Mi, keresztények, nem egy elképzelt, hanem Jézus által kinyilatkoztatott háromságos egy Istenben hiszünk.

A keresztény teológusok a kezdet kezdete óta sokat fáradoznak annak érdekében, hogy értelmünk közelébe hozzák a jézusi üzenetet, amely szerint az egy Isten valamiképp három is. Őszinte tiszteletet és elismerést érdemelnek erőfeszítéseik miatt, de a nagy titok kapujában ők is megállásra kényszerülnek.

A keresztény ember szentháromságos hitét tömören így fogalmazhatnánk meg: A Keresztény ember: Hisz az Atyában, mennynek és Földnek teremtőjében. Hisz Jézus Krisztusban, Isten Fiában, Aki üdvösségünkért emberré lett. Hisz a Szentlélekben, Aki megszenteli és vezeti a világ végéig a krisztushívők sokaságát.

Ennek a -háromságos Egyistennek a hirdetését, és a benne hívőknek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében való meg-keresztelését tette apostolai feladatává e földről történő búcsúzásakor az Úr Jézus Krisztus.

Nincs nehezebb, de egyben fontosabb feladat, mint Jézusnak eme óhaját, eme végrendeletét teljesíteni, mint beszélni Istenről és az Ő országáról. Az a keresztény azonban, akinek életét kovászként járja át a jézusi tanítás, nem tétlenkedhet, nem hallgathat. Pál apostollal vallja: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot”!

Ennek a tanúságtételnek indítéka annak a kincsnek a birtoklása, amit a Jézustól kapott örömhír jelent számunkra. Akit meghódított Jézus személye, tanítása, szeretete, az kötelességének érzi, hogy másokat is megajándékozzon ezzel a kinccsel.

Olyan kincs ez, Krisztus tanítása szerint, amelyet ingyen kaptunk, és ingyen kell továbbadnunk.

Igaz, hogy a mai világban meggyengült az emberekben a hit, és az erkölcsös élet! Ennek vészes következményeit a bőrünkön tapasztaljuk. Bebizonyosodott, hogy egy hitetlen világban élni annyi, mint egy értelmetlen, céltalan élet sötétjében botorkálni,

A céltalan élet sötétjében botorkáló, s istenhit nélkül élő emberek kétségbeesetten menekülnek a káros szenvedélyek világába, az alkohol, a kábítószerek mámorába. Nem véletlen, hogy minden kultúra, minden nép pusztulása, a szellemi, az erkölcsi értékek hanyatlásával kezdődik.

Jaj, annak a népnek, amely feledi költőnk szavait, hogy minden ország talpköve, s támasza a tiszta erkölcs, mely, ha megvész, Róma ledől, s rabigába görnyed.

Én hiszek abban, hogy népünk nem feledi, és népünkben nem gyengül a háromságos Egyistenben való hít, de ha lassan is, de erősödik. És a háromságos Egyistenben való hit lesz  népünk megmaradásának továbbra is talpköve és támasza

Ámen.

Jézus Dávid fia

Az előző napok során olyan részleteket olvastunk az evangéliumban, amikor a különböző zsidó vallási csoportok képviselői kérdéseket tettek fel Jézusnak. Mindhárom kérdésre Jézus rendkívül találóan válaszol, amely azt bizonyítja a kérdezők számára, hogy az Úr valóban jól ismeri a törvényeket és az írásokat.

Bár a kérdezők Mesternek szólítják Jézust és elismerően állítják róla, hogy az igazsághoz hűen tanítja az Isten útját, mégis mindezt inkább gúnynak szánták, mintsem dicséretnek. A válaszok alapján viszont meggyőződhettek Jézus bölcsességéről, tanításának erejéről, ezért el is hallgatnak. A legfőbb parancsról szóló kérdéssel ez a sorozat lezárul, majd pedig fordul a helyzet, Jézus tesz fel kérdést nekik. Bár az evangélista nem nevezi meg a címzetteket és választ sem ad senki, mégis jogosan állíthatjuk, hogy az Úr kérdései azokhoz szólnak, azokat akarja próbára tenni, akik őt faggatták korábban.

A kérdés így hangzik: "Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia?" Ebből kitűnik, hogy nem csak a Messiásról szóló jövendöléseket ismeri, hanem az írástudók magyarázatát is ezekről a jövendölésekről. A kérdésre nem ad senki választ, amely a hitetlenség jele. Nekünk viszont érdemes megfogalmaznunk valamilyen választ arra a kérdésre, hogy hisszük-e azt, hogy Jézus a Megváltó?

Jézus Dávid fia

Jézus hallgatói nagyon kedvelték ezt a vitastílust, ami nekünk talán idegennek tűnik. Mikor az írástudók azt tanítják, hogy a Messiás Dávid fia, ezzel azt sugallják, hogy alacsonyabb rendű Dávidnál.

Jézus a 110. zsoltárral (ami királyok koronázásakor hangzott el) érvel ennek ellenkezője mellett. A nyitó versben Dávid (aki a feltételezett szerző) azt írja, hogy „az Úr” (Isten) szól „az én uramhoz” (a királyhoz). „Az én uram”, a Messiás, tehát fölötte áll Dávidnak. Még az Istennel való egyenrangúság, de legalábbis az Istennel való közvetlen kapcsolat is megvillan az Úr szavaiban: „Ülj az én jobbomra”.

Segít ez a jelenet bennünket, hogy jobban megértsük, kicsoda Jézus?

Prágai szent Ágnes

Prágai szent Ágnes szűz

Ünnepe: június 8

Ami a lélek a testnek, azok a keresztények a világnak – állapítja meg egy ókori egyházatya. A keresztényeknek ebben a világban élnek, de nem ebből a világból valók. Nem a ruházatuk, a nyelvük, az állampolgárságuk különbözteti meg őket a többi embertől, hanem az a mód, ahogyan életté váltják az evangéliumot. Ma is számtalan lehetősége van az igehirdetésnek és a világ megszentelésének.

Ágnes Prágában született 1205-ben. Szülei I. Ottokár cseh király és Konstancia, III. Bála magyar király leánya voltak. II. Frigyes császár házassági ajánlatát elutasította, mert elhatározta, hogy Krisztusnak szenteli magát.

1234-ben belépett a Klarisszák prágai kolostorába. Assisi Szent Klárával igen jó barátságban volt, levelet is váltottak egymással.

Ágnes buzgólkodása folytán templom és kórház is épült; az egykori nyomornegyedből karitatív központ lett. Nővértársainak idősebb nővére és lelki édesanyja, a szegényeknek és szűkölködőknek jótevője, torzsalkodó családtagjainak pedig békítője volt.

Prágában halt meg 1282. március 2-án. Sírját 1930-ban tárták fel. II. János Pál pápa avatta szentté 1989. november 12-én.

Szaddúceusok és a feltámadás

Szaddúceusok és a föltámadás

A szaddúceusok az adófizetéssel kapcsolatos vitát követően újabb kérdéssel állnak Jézus elé. A kérdezők ezúttal a szadduceusoknak nevezett vallási csoport tagjai, akik köztudottan elutasították a feltámadásról szóló tanítást. Saját nézetüket azzal próbálták igazolni, hogy a mózesi könyvekben nem szerepel a feltámadás.

Az asszonyról és megözvegyülése után az őt sorra feleségül vevő hét testvérről szóló történet nyilvánvalóan kitalált, a valóságban aligha fordult elő ilyen. A kérdés tehát valójában nem az, hogy kinek lesz a felesége az asszony a túlvilágon, hanem az, hogy létezik-e egyáltalán a túlvilág, van-e feltámadás a halottak számára?

Válaszában Jézus kétszer is megemlíti a kérdezők tévedését. Bár a szaddúceusok büszkék arra, hogy jól ismerik az írásokat, valójában önkényesen értelmezik azokat és nem látják meg azok mögött Isten szándékait.

Még nagyobb a bűnük abból a szempontból, hogy Isten végtelen hatalmát sem ismerik, hiszen Istennek mindenhez van hatalma, még a halottak feltámasztásához is. Ez utóbbi hatalom megmutatkozik Jézus feltámadásában, de ennek elfogadása az ember részéről a hit kérdése, miként az is, hogy Isten minden embert feltámaszt az új életre.

Az élő Isten mindannyiunkat meghív az örök életre, a feltámadás az ő ajándéka számunkra. Éljünk a feltámadás reményében!

Adófizetés

Mk 12,13-17

Elmélkedés:

Az adófizetéssel kapcsolatos evangéliumi történetnél érdemes odafigyelnünk a kérdezőkre. A jelenetnél szereplő farizeusok, ahhoz a vallási csoporthoz tartoztak, akik határozottan elutasították a római fennhatóságot és az ország jövőjét a nemzeti függetlenségben látták. Politikailag ezzel ellentétes nézetet vallottak a Heródes-pártiak, akik a fennálló hatalmi rendszer haszonélvezői voltak, elfogadták és kiszolgálták a rómaiakat. A két csoport tagjai a Jézussal szembeni hatékony fellépés reményében most félreteszik ellentétes nézeteiket, és miután gyanúsan sok dicsérettel halmozzák el Jézust, közösen teszik fel a kérdést: "Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?"

Ha Jézus ellenzi az adófizetést, akkor a Heródes-pártiakkal kerül szembe, ha helyesli a császárnak fizetett adót, akkor pedig a kérdező farizeusokkal. Jézus rögtön átlátja a helyzetet, nem akar egyik csoport céltáblája sem lenni, ezért bölcs válaszával kikerül a kellemetlen helyzetből: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!"

A földi hatalommal szembeni, evilági kötelességeinket nem szabad szembeállítanunk Isten iránti kötelességeinkkel. Ha teljesítjük mindazt, amit Isten vár tőlünk, meg fogjuk találni az evilági dolgok helyes rendjét is.

(HIS)

Pünkösdvasárnap 2017

Pünkösdvasárnap.

Bevezetés

Ma, piros Pünkösd ünnepén szeretettel köszöntök minden kedves testvért. Tudjuk, hogy Pünkösd a Szentlélek Úristen ünnepe, és azt is, hogy Pünkösd egyben az Egyház, születésének az ünnepe is. Ekkor formálta a Szentlélek egyetlen nagy családi közösséggé a legkülönfélébb nyelvű és gondolkodású embereket.

Azóta is a Szentlélek élteti a krisztushívők világot megújító közösségét, az egyházat, s annak tagjait, hogy képesek legyenek mindenkor e feladatuk teljesítésére. Mennyire engedjük, hogy bennünket is inspiráljon a Szentlélek? Mennyire veszünk mi részt a világ Szentlélek irányította megújításában? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Igazság Lelke jutassa eszünkbe mind-azt, amire tanítottál bennünket! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Az általad elküldött Szentlélek vezesse Egyházadat mindenkor az Igazság és szeretet útján! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Vigasztaló maradjon velünk mindörökre! Krisztus kegyelmezz!

Evangélium után

Pünkösd a keresztény ünnepek között a harmadik legnagyobb. A "sátoros" ünnepek közé sorolt ünnep.

A zsidóknál, a második legnagyobb. A zsidó vallásban „hetek ünnepe”, a zsidó aratási hálaadó ünnep. Később a Sinainál történt törvényadásra való visszaemlékezés ünnepe.

Ezen, a feltámadás utáni első Pünkösdön, valami megmagyarázhatatlan dolog történt. Azt olvashattuk az Apostolok Cselekedetei könyvéből vett első Olvasmányban, hogy amikor pünkösd ünnepe elérkezett, hirtelen zúgás támadt az égből, mintha szélvihar közeledett volna, majd lángnyelvek tűntek fel, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre” Ez az a történés, amire a szentíró röviden emlékeztet bennünket.

De egyéb dolgokra is emlékeztet. Nevezetesen arra, hogy az Úr Jézus tanítványai ettől a pillanattól kezdve megtáltosodtak, kiálltak a nyilvánosság elé, szónokoltak a megtérésről és megkereszteltek több mint 3000 embert. Ez volt az a pillanat, amikor megszületett az egyház, ez volt az a pillanat, amikor Jézus Krisztus ügye elindult világhódító útjára.

Ezt emberi tényezőkkel, természetes okokkal nem lehet megmagyarázni. A föltámadást követő idő aligha mondható elegendőnek ahhoz, hogy az egy-két tucat ember megszervezzen egy világhódító mozgalmat netán azzal a céllal, hogy kiüsse kora vallási vezetőinek kezéből a vallásos élet vezetését.

Ráadásul annak a nevében, akit, mint "gonosztevőt” végeztek ki, s aki üldözött volt tanításaival, eszméivel együtt. Már pedig arról volt szó, hogy a hatalmas templomi tömeget; a sok tartományból a zsidók második legnagyobb ünnepére Jeruzsálembe zarándokolt és egybesereglett tömegeket az új hit eszményeinek megnyerjék.

Hogy a megfélemlített csapat ilyen bátorságra tett szert, az csoda!

Ki adott ennek a félénk nyulakból bátor oroszlánokká lett csapatnak tanácsot, eligazítást? Ki szervezte, mozgatta a nagy demonstrációt? Ki készítette fel őket a szónoklásra?

Ki más, mint maga a Szentlélek, az Atyának és a Fiúnak a lelke!

Amikor az apostolok megkapták ezt a földöntúli isteni erőt, megkapták a Szentlelket, már nem volt bennük életféltés, aggodalom és csüggedés. De aggódás sem, hogy mit is kellene mondaniuk. Ömlött belőlük a szó. Hivatkoztak az Úr tetteire, meg a régi időkre, idézték szavait, csodáit úgy, ahogy eszükbe jutott. De legfőképpen a borzalmas élményt, ahogyan keresztre függesztve látták. Ám a szintézis sem maradt el. „Isten feltámasztotta fiát.”

Az első pünkösd eseményeiben egy dolog válik szembetűnővé mindenki számára: a gyengékből erősek, a gyávákból hősök lettek s a krisztusi tanításnak rendíthetetlen hirdetői.

Ilyen tüneményes gyorsaságú változás, mint amin a tanítványok átestek, a világtörténelemben párját ritkító eset. Ez a Szentlélek Isten egyedülálló csodálatos műve volt.

A Jeruzsálembe sereglő népek a sinai törvényadásra akartak emlékezni. Ehelyett egy új törvénynek és tanításnak és a Szentlélek kiáradásának lettek a megtapasztalói.

És ezt a csodálatos élményt vitték haza magukkal, sokan már, mint megkereszteltek.

Minden néven nevezett földrészen éltek akkor zsidók, általában kisebbségben, ugyanakkor jó "hálózatot" alkotva, és kapcsolatban állva az anyaországgal. A zsidó közösségeknek pontosan ez a hálózata lett kezdetben a keresztény misszió bázisa. Ez volt a kereszténység elterjedésének úgynevezett gyakorlati oldala, vagyis "infrastruktúrája".

Megmozdult a Lélek és új világot teremtett.

Az első Pünkösdkor kapott jézusi erő elindította, lelkesítette őket. A tanítványok nem maradtak Jeruzsálemben, és nem tartották magukban a történteket. Elkezdődött egy nagy világmegváltó demokratikus világforradalom.

Az apostolok elindultak a szélrózsa minden irányába. S rövid időn belül jelenvalóvá lett az evangélium szinte a Föld valamennyi részén.

De mintha az apostoli lelkesedés mára meggyengült volna.

S a lelkes igehirdetők helyét a keresztényellenes médiumok vették és veszik át. Az örömhírt lelkesen hallgatók helyét pedig egy lebutított, kritikátlan, s igénytelen nép, amellyel azt tehetnek, amit akarnak. Kiolthatják belőlük nemcsak a keresztény hitet, hanem a nemzeti érzést is.

Sohasem volt könnyű a krisztushívők helyzete e világban. De mindig velük volt az erősség Lelke. Ma is velünk van. És tennünk kell a Krisztustól kapott feladatunkat. S hirdetnünk az örömhírt a szegényeknek.

Ezért kérjük: Küld el Urunk Szentlelkedet, hogy tudjunk megújulni, és megújítani. Itt és most, magyar földön is.

Ámen. 

Péter apostol

Jézus kérdésére Péter apostol háromszor vallja meg szeretetét az Úr iránt, aki ezt követően bízza rá az Egyház vezetését.

A keresztény igehirdetők Péter háromszori szeretetvallomását előszeretettel hozták összefüggésbe az apostol háromszoros tagadásával, amelyet Jézus előre megmondott az utolsó vacsorán. Ez a mozzanat rávilágít arra, hogy a szeretet a fájdalomból születik meg. Így van ez az Úr esetében, amikor a szenvedésből, a kereszthordozásból, az emberi bántalmazások elviseléséből születik meg a keresztáldozat, mint Isten emberek felé irányuló szeretetének legnagyobb jele.

Krisztus példája bátorít minket, hogy ne féljünk mindazoktól a fájdalmaktól, amelyek életünkben érnek minket, hiszen általuk Isten a szeretet új útját nyitja meg számunkra.

Péter apostol utódai, a római pápák minden korban szintén Jézus megbízásából, az ő helyetteseként, az ő nevében kormányozzák az Egyházat.

Ugyanez elmondható a püspökökről az egyházmegye, valamint a papokról a plébánia szintjén. Krisztustól kapott lelkipásztori hatalmukat a rájuk bízott közösség építésére gyakorolják, mégpedig úgy, hogy elsősorban ne tekintélyükkel, hanem inkább jó példájukkal járnak élen.

Az egyházi személyeknek szeretniük kell azt a Jézust, aki őket meghívta a szolgálati papságra, és szeretettel kell fordulniuk a hívek felé, akiknek vezetését Jézus bízta rájuk.

Szent Jusztinusz vértanú

Szent Jusztinusz vértanú

100 körül született, a szamariai Szichemben (ma Nablus). Szülei görög származású pogányok voltak.

A művelt Jusztínusz a filozófusoknál kereste az igazságot, de a kereszténységben találta meg "az egyedül megbízható és igaz filozófiát". Megtérése után fáradhatatlanul tanított és írt. Két Apológiája és a Dialógus a zsidó Trifonnal című párbeszéde maradt csak fenn.

Tőle maradt ránk egy leírás arról, hogy hogyan ünnepelték még 165 táján Rómában a vasárnapi misét.

Rómában iskolát nyitott, és nyilvános vitákat tartott.

Hat társával együtt vértanúságot szenvedett Rómában, amikor Marcus Aurelius idején 165 körül lefejezték.

Jézus főpapi imája

Jézus az apostolaiért és tanítványiért imádkozik. Úgy tűnik, hogy nem a nagy tömegekért, akik hallgatták beszédeit, hanem kifejezetten azokért, akik tanító útján vele voltak, és a legszorosabb baráti kapcsolatba kerültek vele.

Először azért imádkozik, hogy az Atya megtartsa őket a nevében, azaz mindig Istené maradjanak, és mindent az ő nevében tegyenek. Az egy Istenhez való kötődés a tanítványok lelki egységét eredményezi az Atyával és egymással.

Erre irányul Jézus második kérése, hogy a tanítványok egyek legyenek.

A harmadik kérés a tanítványok öröméért szól.

Az öröm akkor válik teljessé bennük, amikor megtudják, hogy miután Jézus befejezi küldetését ebben a világban, visszatér a mennybe az Atyához, aki őt küldte. Küldetése az volt, hogy megismertesse Istent az emberekkel, s elmondja azokat az igazságokat, amelyek megélése az Atyához vezeti a hívőt.

A világ azonban sokféle akadályt vet az emberek elé, ezért imádkozik Jézus ezt követően azért, hogy az Atya óvja meg a tanítványokat a gonosztól. Ötödik, utolsó kérése pedig arra irányul, hogy tanítványi megszentelődjenek, azaz a kegyelem segítségével Istennek és Istennel éljenek, és életükben megvalósítsák mindazt, amit az Atya kíván tőlük.

Jézus tanítványaiért mondott könyörgését megerősíti önfeláldozása.  Nem csak szóban mondja, hogy követőiért szenteli magát, hanem valóban feláldozza értük és minden emberért életét.  Életáldozata megerősíti és hitelesíti imáját. (his)

Szent István ereklyéi

Szent István király ereklyéinek átvitele

Szent Pál három évet töltött Efezusban, ahol az öröm mellett sok küzdelme is volt, s erről leveleiben is megemlékezik. Átmeneti görögföldi tartózkodása után Jeruzsálembe indulva érintette Efezust, és a kikötőbe magához hívatta az egyház elöljáróit. A beszéd személyes nyilatkozat, de missziós munkáját is megvilágítja. Hangsúlyozza, hogy önzetlenül fáradozott, nem előnyök kereséséből élt. Feltárta a keresztény tanítást, és példát adott arra is, hogyan kell az üldöztetést elviselni. Az elöljáróknak ajánlja az éberséget, mert tévtanítók lépnek fel. Magáról csak annyit mond, hogy fogadalma teljesítése végett Jeruzsálembe megy. Tudja, hogy megpróbáltatás vár rá, de igazolni akarja tiszta lelkiismeretét mind a zsidók, mind a pogányok előtt. (Adoremus 2006.)

Urunk mennybemenetele. 2017

Urunk mennybemenetele 2017

Bevezetés

Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele ünnepének evangéliumában az esemény tömör leírása mellett hallani fogjuk az Úr végakaratát. „Menjetek el az egész világra, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet”

A földi létből eltávozó szeretteink végakaratát szentnek, megmásíthatatlannak és teljesítendőnek tartjuk. Az apostolok is Urunk Jézus Krisztus mennybemenetelekor elhangzott végakaratát: Ma nekünk szólnak Urunk Jézus Krisztus említett szavai. Mennyire tartjuk mi ezeket szentnek és beteljesítendőnek? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié Litánia

Jézus Krisztus! Ébreszd fel bennünk a készséget végakaratod teljesítésére. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Add, hogy végakaratodat teljesítsük és családunkban minden családtag megkeresztelt legyen. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Add, hogy Szentlelked segítségével minden honfitársunk megismerje a tanításodat és aszerint éljen. Uram irgalmazz!

 Evangélium után

„Menjetek!”

Életünk gyakori és fájdalmas eseménye a búcsúzkodás. Kézszorí-tásunk, ölelésünk, könnyeink kísérik a távozót. Fájdalmas dolog az elválás, mert minden ellenkező vélemény ellenére, vannak számunkra pótolhatatlan emberek. Barátok, hitvesek, akik – Juhász Gyulától vett szavakkal - "bársony szemükkel simogattak vagy selymét adták ránk finom szavaknak." Ezt tette Jézus is, a leghűbb barát, és nem csoda, ha fájó volt távozása.

Vannak Jézus Krisztusnak olyan szavai, mondatai, amelyek szokatlan éntudatról, valódi minden-tudó és mindenható isteni éntudatról tanúskodnak. Ilyenek: Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

Ugyanígy egyházáról is: "Te Péter vagy, azaz szikla és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta."

Vagy a mai evangéliumban: Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! S én veletek vagyok mindennap a világ végéig."

Szavainak igaz volta, beteljesülése mellett ott van 2000 év története. Követői soha sem kételkedtek azokban, hanem betűszerint vették. Teljesítendő legszebb feladatuknak tekintették, a mennybe távozó Krisztus szavait. Es elindultak örömmel, először vissza Jeruzsálembe, majd a Szentlélek vétele után, a világ négy tája felé.

Ez a Krisztusi parancs hajtotta őket. Menjetek!

És ők mentek és mentek és hirdették minden népnek és nemzetnek az evangéliumot, a megváltás örömhírét… és mássá lett a Föld. Megújult s jelenvalóvá lett mindenütt az emberiség életében, szinte megtapasztalható formában az Isten országa. És ennek ellenére ma is itt van a Sátán, és működik. Csatlósaival robbantat és gyilkoltatja a Krisztus követőit. Itt is ott is.

Sokszor megfordulhat a fejünkben az a gondolat: milyen jó lenne a mennybe távozó Jézussal tartani. Itt hagyni ezt a véres, sáros földet. De ilyenkor eszünkbe juthat az Úr Jézus többször megismételt parancsa, amelyre a mai olvasmányok is felhívják az apostolok figyelmét, arra tudniillik, hogy tegyenek tanúságot róla a föld végső határáig!

A teremtés után Isten az emberre bízta a földet. A megváltás után szintén ezt teszi. Emberekre bízza evangéliumát, nagy tervei megvalósítását.

Ki vitathatja el az egyház jogát arra, hogy hirdesse a Jézus Krisztustól rábízott tanítást, és a hitre szóló meg-hívást.

Életünk során gyakran, különösen is napjainkban, találkozunk az emberi gonoszsággal, hitványsággal. Ezek láttán könnyen elcsüggedünk, és a költővel valljuk: „az emberfaj sárkányfog-vetemény, nincsen remény!”

Nem lehet Istenre kenni az e világban tapasztalható rengeteg gonoszságot, az emberek nyomorba döntését, kínzását, s az emberi életek könyörtelen, gátlás nélküli kioltását. Nem Isten, hanem nevén nevezhető emberek csinálják azt. „Kard, ha csörren, vér, ha csobban, csak az ember vétkes abban.” – mondja a költő. És sokan ezért a káoszért az Úristent teszik felelőssé és nem a lelkiismeret nélküli kufárokat.

Jézus azt mondja Péternek: Péter, dugd a hüvelyébe kardodat. Valamennyinknek pedig, hogy aki kardot ránt, kard által vész el. Nagyobb távlatokban nézve a történelmet, Isten mindig rendbe teszi a történelmet.

Nem lehet hazug ideológiák, rakéták segítségével, demokráciát, szabadságot és különböző tavaszt vinni az emberek közé, csak káoszt és könyörtelen népirtást. De az elkövetők nem számolnak azzal, hogy a bűnt mindig bűnhődés követi.

Mindenki látja és tapasztalja, hogy e világ hatalmasai nem azért fáradoznak, hogy szűnjék meg a nyomor, hogy mindenkinek legyen meg a mindennapi kenyere. Ez a világ nem azért fáradozik, hogy jöjjön el az Isten országa. Ezért, ennek az Országnak az eljöveteléért már imádkozni is elfelejt. És már nem hallja, hogy boldogok a lelki szegények, még kevésbé azt, hogy jaj a más népek kincseire kezüket rátevő, s népeket gyilkoltató gazdagoknak!

Ezért mondja mennybemenetele előtt az Úr minden idők Őt követőinek: Menjetek el az egész világra, hogy eltűnjön ez a gonosz világ és eljöjjön az Isten országa.

Ez a menjetek! Nem fizikai értelemben, de nekünk is szól, akik azt szeretnénk, hogy ne a kegyetlen, embertelen Mammon országa, épüljön körülöttünk, hanem Isten országa. És ebbe az építésbe mi is sokféleképp kapcsolódhatunk bele. Jó tudnunk azt, hogy ennek a szebb, istenibb világnak a megvalósulásáért történő tevékenységünkben velünk van az Úr. És ezért, reményeink szerint egyre közelebb és láthatóbb lesz Isten országa e világban. Ámen.

Néri Szent Fülöp

NÉRI SZENT FÜLÖP

Firenzében született 1515. július 21-én. Szülei előkelőek voltak, jól tanult, jámborsága nagyon komoly volt. Gyermekkorában az engedelmessége, fiatal korában a tisztasága volt feltűnő. Hátat fordított gazdag örökségnek, keményen tanult, közben böjtölt és tanított. Filippo Neri vidám emberke volt, szülei és társai "jó Pippó"-nak nevezték. A domonkos atyáknál tanult, tőlük tanulta meg az evangéliumi szegénység szeretetét. A család kereskedőnek szerette volna nevelni. Nagybátyjához San Germanóba (Nápoly mellé) került, ő azonban nem vonzódott a várható gazdagodás felé. Sokat vívódott, mert nem tudta eldönteni, mi az igazi hivatása.

Sokat imádkozott, majd 18 évesen Rómába ment. Nevelőnek állt be, miközben ő maga szorgalmasan tanult. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, ácsorgókat, csavargókat. Merész elhatározással 25 éves korában nagyon aktívan és hatásosan kezdett Rómában téríteni, sokan megtértek hatására.

Gyóntatója tanácsára, sőt parancsára 1551-ben pappá szenteltette magát. Papokból és világiakból közösséget gyűjtött maga köré, ez volt első oratóriumuk a Római San Girolamo della Caritá templom mellett. A fiatalok itt hittant, zenét, éneket és imádságot tanultak.

Igen sok önmegtagadást vállalt, sokat imádkozott. Mivel mise közben rendszeresen többórás elragadtatásba esett, engedélyt kapott, hogy magán kápolnában misézzen. Lelki gyermekeit a templom melletti papi házba gyűjtötte össze imára, lelki olvasásra, énekre, zenére. Mindig jókedvű, vidám ember volt, ifjaival rendszeresen játszott. Jelszava volt: megvetni a világot, de közben senkit sem vetni meg, csak önmagunkat és a megvettetést.

Mérhetetlenül alázatos volt. Pápai felszólításra megalapította az oratoriánusok papi társulatát, akik igehirdetéssel, neveléssel foglalkoztak. Mindenkinek őszintén megmondta véleményét, sokakat nevelt. Pápák és szentek lelki atyja volt.

Halálát előre megjövendölte. 1595. május 25-én, áldozócsütörtökön éjszaka megáldotta még fiait, majd hajnali háromkor csendesen lehunyta szemeit. Halála után már két hónappal megkezdődött a szentté avatási eljárása, 1622. május 14-én szentté avatták.

Példája: Vidáman, játékosan, szentül haladj Isten Országa felé!

Szent VII. Gergely

SZENT VII. GERGELY pápa, Tusciában (Toszkána) született 1028 körül, Hildebrandus néven. Atyja egyesek szerint ácsmester, más életrajzírója szerint földmíves volt.  Rómában nevelkedett, előbb egy kolostorban, majd egy esperes házában, aki később VI. Gergely pápa lett. Pápaként is maga mellett tartotta az ifjút, sőt még amikor Kölnbe számkivetésbe küldték, akkor is együtt maradtak. A következő IX. Leó pápa, is maga mellé vette Hildebrandot.

Hildebrand mélyen vallásos fiatalember volt. Pápai szolgálatban állott továbbra is, követségeket vezetett, összesen hét pápát is szolgált. Élesen látó és erős akaratú ember volt.

1073-ban pápává választotta a római nép, hiszen a bíborosok szinte csak jóváhagyták a nép akaratát, a VII. Gergely nevet vette fel. Sokat küzdött az Egyház szabadságáért, főként IV. Henrik német császár ellenében. Küzdött a simónia ellen, a laikus invesztitúra ellen, a papi méltóság semmibevétele ellen. Rákényszerítette Henrik császárt, hogy 1077. január 28-án vezeklésül Canossa várában mezítláb, zsákruhában kérjen a kiközösítés alól feloldozást. A feloldozás után a császár továbbra is kíméletlenül üldözte Gergelyt. Közben 1083-ban követet küldött Magyarországra (Szent) István, (Szent) Imre és (Szent) Gellért szentté avatására.

Száműzték, Salernóban magányosan és elhagyatottan halt meg 1085-ben, ám utolsó szavaival is a hűbériség kilengései ellen beszélt. 1577-ben felnyitották sírját és testét épségben találták. 1606-ban V. Pál pápa avatta szentté. Az egész Egyházra 1728-ban XIII. Benedek pápa terjesztette ki tiszteletét.

Szent Ferenc bazilika felszentelése

Május 24. SZENT FERENC ATYÁNK ASSISI BAZILIKÁJÁNAK FELSZENTELÉSE

A Szent Ferenc atyánk tiszteletére Assisiben épített csodálatosan szép templom alapkövét IX. Gergely pára helyezte el a szentté avatást követő napon, 1228-ban. IV. Ince pápa 1253. május 25-én ünnepélyesen felszentelte. 1230. május 25-én a Szent György-templomból nagy pompával már ebbe a templomba hozták át a Szeráfi Atya földi maradványait.

XIV. Benedek pápa 1754. március 25-én a Ferences Rend fő templomát patriarkális bazilika és pápai kápolna rangjára emelte.

Ámen

Boldog Apor Vilmos

Boldog Apor Vilmos püspök, vértanú

Jézus nem csak jó pásztor, hanem áldozati bárány is. Méltó, hogy minden emberi szív fölött övé legyen a hatalom, mert az életét adta értünk. Hatalmát a Szentlélek erejével választott apostolai által gyakorolja.

Báró Apor Vilmos 1892. február 29-én született székely főnemesi családból. 1915-ben szentelték pappá. Gyulán káplán, majd katonalelkész egy kórházvonaton. 1918-tól plébános Gyulán. Különösen foglalkoztatták a szociális problémák; fölkarolta a munkásifjúságot. 1941. március 2-án foglalta el a győri püspöki széket. Bátran szembeszállt az erőszakos törekvésekkel, mindent elkövetett az üldözöttekért. Vértanú halálát is az okozta 1945. április 2-án, hogy a város elfoglalása után a püspökvárba menekült asszonyok és leányok védelmére kelt. Holtteste a győri székesegyház kápolnájában nyugszik. II. János Pál pápa avatta boldoggá, 1997. november 9-én

Szent Rita

Szent Rita

Ünnepe: május 22

Az Atya szeret minket. Ez a kinyilatkoztatás megszünteti az ember és az Isten közti távolságot. Jézus az az Isten, aki eljön, hogy tanúságot tegyen az Atya szeretetéről, és minket a szeretetre hívjon. Jézus az az ember, aki megmutatja nekünk, hogyan kell helyesen szeretnünk az Atyát.

SZENT RITA Olaszországban, az umbriai kis hegyi faluban Rocca Porenában született 1380-ban. Szülei jómódú, tekintélyes emberek voltak. Gyermeküket taníttatni akarták, de a kisgyermek Rita másra vágyott. Az evangélium alapján a szegényebb életet kívánta, fontos volt számára az imádság és a szeretet különböző gyakorlatai. Sokat imádkozott, kereste Jézus akaratát, Isten kedvét.

Mikor eladósorba került, szülei sokáig győzködték, mert egy jómódú, de heves és meggondolatlan fiatalemberhez akarták férjhez adni. Sok imával készült a házasságára, elhatározta, hogy férjét megváltoztatja. Ez a következetes szeretetével sikerült is. 18 évig éltek békében és két fiuk született. A szomszédjával egyszer aztán mégis csak összeverekedett a férj és a verekedésben a szomszéd meggyilkolta Rita férjét. Fiai ekkor a helyi szokás szerint vérbosszút esküdtek. Rita élete legnagyobb feladatát kellett, hogy megoldja: megbocsátani férje gyilkosának és fiait is rávenni a megbocsátásra. Sikerült neki. A vérbosszú elől menekülő szomszédot ő vezette biztonságba, fiait is lecsillapította.

Rita jóságáról és szeretetéről sok legenda született, a "lehetetlen ügyek pártfogójának" nevezték el. Fiai halála után szerzetbe vonult, a cassiai Ágostonrendi apácákhoz. Mintakép volt a szeretet, fegyelem, engedelmesség területén. A szenvedéseket, amit betegsége okozott, óriási türelemmel viselte. 1457. május 22-én halt meg. (Más forrás szerint 1434-ben.) A casciai kolostor templomában van a sírja, zarándokhely. Hivatalosan 1900-ban avatták Ritát szentté.

Húsvét 6. vasárnapja 2017

Húsvét 6. vasárnapja 2017

Bevezetés

A II. Vatikáni Zsinat a sajtóról és a kommunikációról szóló „Inter Mirifica” kezdetű, határozata kezdeményezte, hogy legyen minden évben egy vasárnap a katolikus egyházban Tömegtájékoztatás Világnapja. 1967 óta ezt a napot, nálunk húsvét VI. vasárnapján, azaz ma tartjuk.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy milyen a mi sajtóhoz való viszonyulásunk:

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy hogy nem tájékozódunk a világ sorsáról, és közömbös számunkra az emberiség, s benne hazánk és saját jövőnk. Uram, irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy a tömegtájékoztató eszközök között nem teszünk különbséget. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy a közölt tájékoztatásokat kritika nélkül elfogadjuk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Ferenc pápa 51. tömegtájékoztatási világnap alkalmából írott körlevelét ismertetem, rövidítve és szerkesztett formában.

A technológiai fejlődésnek köszönhetően, írja Szentatya, a kommunikációs eszközökhöz való hozzáférés ma már nagyon sokaknak lehetővé teszi a hírek gyors megismerését és gyors elterjesztését. Ezek a hírek lehetnek jók vagy rosszak, igazak vagy hamisak.

Azt szeretném, írja a továbbiakban, hogy üzenetem elérne és bátorítana mindenkit, aki szakmai körben vagy személyes kapcsolataiban mindennap sok információval találkozik. Arra szeretnék buzdítani mindenkit, hogy építő módon, a mások iránti előítéletet elutasítva kommunikáljon.

Azt hiszem, át kell szakítanunk a szorongás ördögi körét és gátat kell szabnunk a félelem spiráljának, amely annak a megszokásnak a gyümölcse, hogy figyelmünket a „rossz hírekre” (háborúkra, terrorizmusra, botrányokra és az emberi életben előforduló mindenféle kudarcra) összpontosítjuk.

Természetesen nem arról van szó, hogy erősítsük az elhallgatást, vagy azt a félretájékoztatást, amely nem vesz tudomást a szenvedés drámájáról, és nem is arról, hogy naiv optimizmusba essünk, amely nem engedi, hogy megrendítse a gonosz botránya.

Ezzel ellentétben azt szeretném, írja a Szentatya, ha mindannyian túllépnénk a rosszkedv érzésén és a beletörődésen, amely gyakran elfog és fásultságba taszít minket, félelmeket ébreszt vagy azt a benyomást kelti, hogy a gonosznak nem lehet határt szabni. Egy olyan kommunikációs rendszerben, amelyben az a logika uralkodik, hogy a jó hír nem kelendő, tehát nem is hír; amelyben a fájdalom drámájából és a gonosz misztériumából oly könnyen látványosságot csinálnak. Egyébként is beleeshetünk abba a kísértésbe, hogy elaltassuk lelkiismeretünket vagy csüggedésbe essünk.

Annak a nyílt és kreatív kommunikációs stílusnak a kereséséhez szeretnék hozzájárulni, amely soha nem engedi át a gonosznak a főszerepet, hanem igyekszik rávilágítani a lehetséges megoldásokra, és kezdeményező és felelős hozzáállásra ösztönzi azokat az embereket, akik felé közvetíti a hírt. Arra szeretnék hívni mindenkit, úgy beszéljen korunk embereihez, hogy beszédét a „jó hír”, az Evangélium logikája járja át.

„Meg kell törni a negatív hírek örvényét azáltal, hogy helyet adunk a jó hírek logikájának. Ennek központi kérdése korunkban „a remény és a bizalom” kommunikálása”. Dokumentumában arra ösztönzi a tájékoztatásban résztvevő keresztény tájékoztatókat, hogy legyenek az Evangélium, a „Jóhír” „élő csatornái”, amely világosságot gyújt a történelem legdrámaiabb helyzeteiben is.

A Szentatya azt kéri, hogy lépjünk túl a rosszkedv és a belenyugvás érzésén. Annál is inkább, mivel a fájdalom drámáját és a gonosz misztériumát könnyen látványossággá formálják a tömegtájékoztatás eszközei.

A Szentatya felhívást fogalmaz meg arra, hogy korunk emberiségének a jó hír logikáját követő megfogalmazásokat kínáljunk fel. - Kiemeli, hogy a valóságnak nincs egy félreérthetetlen jelentése. - Minden attól függ, hogy kinek a nézőpontjából közelítjük meg, - milyen szemüvegen keresztül tekintünk rá. - Melyik tehát a megfelelő szemüveg a valóság elmondásához? – teszi fel a kérdést Ferenc pápa a Tömegtájékoztatás 51. Világnapjára írt üzenetében.

A keresztények számára a valóság megfejtésének Jézus Evangéliumából, a Jóhírből kell kiindulnia.

Az Evangéliumnak köszönhetően minden esemény egy jó hír helyzetévé válhat. Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.

Ez a jó hír, amely maga Jézus Krisztus, nem azért jó, mert hiányzik belőle a szenvedés, hanem azért, mert a szenvedést is egy szélesebb összefüggésben éli meg. Krisztusban Isten szolidárissá vált minden ember helyzete iránt.

Ferenc pápa Izajás prófétát idézi: „Ne félj, mert veled vagyok”. Ez Isten vigasztaló szava, aki öröktől fogva bevonja magát népe történetébe. Ebből születik meg a remény, a világosság, amelynek következtében a történelem minden újabb drámája egy lehetséges jó hír helyzetévé válhat.

Aki hittel nézi az emberiség történetét, az üdvtörténetet, az látja, hogy a Szentlélek vezeti az Egyházat és látja azt, hogy Isten az Ura annak, ami Isten és ember között történik, végső soron mindig az ember javára.

Ma is a Szentlélek veti el bennünk az Isten országának eljövetele utáni vágyat, sok olyan élő „csatornán”, olyan emberen keresztül”, akik engedik, hogy az örömhír vezesse őket a történelem drámái közepette is. Olyanok Ők, mint az e világ világítótó tornyai.

Olyanok, akik „helyesen tájékoztatnak” s helyesen mutatják az utat, és megnyitják a bizalom és a remény új ösvényeit, - zárja a Tömegtájékoztatás 51. világnapjára küldött üzenetét Ferenc pápa. Ámen