Jézus távolból gyógyít
A mai evangéliumban egy gyógyító csodáról
olvasunk, Jézus meggyógyítja a Kafarnaum városában élő királyi tisztviselő
fiát. A leírás azonban abból a szempontból eltér a gyógyító csodáktól, hogy
amíg más esetekben Jézus általában megérinti kezével a beteg testrészt és az a
mozdulata eredményezi a gyógyulást, most viszont a beteg, halálán lévő fiú
nincs is jelen, tehát Jézus távolból gyógyítja meg.
A leírásnak ebből a módjából egyértelműen
kiolvasható János evangélista szándéka, aki nem a gyógyulást, hanem a csodát
eredményező hitet, az apa kérésében megmutatkozó hitet akarja hangsúlyozni. A
történetben Jézus úgy áll előttünk, mint az élet ura, akinek nem akadály a
földrajzi távolság, bármikor tud életet, új életet ajándékozni még távolból is.
Az apa hite azonban kezdetben még nem
erős. Hisz Jézus gyógyító hatalmában, de úgy gondolja, hogy az a hatalom akkor
fog megnyilvánulni, ha az Úr a beteghez megy. Ezért kéri, aztán pedig sietteti
Jézust. A történetben és az apa magatartásában akkor következik be a fordulat,
amikor Jézus kijelenti: „Menj csak! Fiad él.” Ez azt jelenti, hogy nem kell
megismételni kérésedet és az sem szükséges, hogy a házadba induljak, hiszen
kérésedet most teljesítettem.
És ebben a pillanatban már nem gyenge,
hanem erős hitűnek látjuk őt. Hisz Jézus szavának és elindul hazafelé. Ha nem
hinne, bizonyára tovább győzködné Jézust, hogy tartson vele a beteghez.
Hiszek-e az Úr szavában? Hiszem-e, hogy
Jézus egyetlen szava gyógyulást hoz számomra?
