A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepére
Kedves Testvérek!
Árpád-házi Szent
Erzsébet ünnepe minden esztendőben elénk állítja a magyar királylány példáját,
akit a felebaráti szeretet szentjeként ismert meg az egész világ. Ez az ünnep
szembesít minket azzal is, hogy bár mindössze 24 évet élt, számára ennyi idő
elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy megértse és tettekre váltsa az evangélium
tanítását.
Mi volt a titka?
Elsősorban az, hogy lélekben azonosulni tudott az Úr Jézussal és így életre
váltotta a Mester utolsó ítéletről szóló szavait: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”
(Mt 25,40). Amikor a szegénység keresztjét hordozókkal találkozott, felismerte bennük
a szenvedő, keresztjét hordozó Krisztust. Amikor az éhezőknek enni, a
szomjazóknak inni adott, amikor a hajléktalanokat befogadta, a ruhátlanokat
felöltöztette, a betegeket ápolta, a szomorúakat vigasztalta, nemcsak a
szükséget szenvedő embereket, hanem a velük közösséget vállaló Isten Fiát is
szolgálta.
Erzsébetnek egész
élete istenszolgálat volt. Úgy élt, hogy nemcsak családjára, szeretett férjére
és a gyermekeire tudott gondolni, hanem azokra az ismeretlen szegényekre is,
akikkel maga Krisztus fűzte testvéri kötelékbe. Ez az Istenre és minden emberre
kiáradó szeretet tette képessé arra, hogy nemcsak szeretve és másoktól körülrajongva,
hanem ellenszélben és magára maradva is megvalósítsa élete jelmondatát: „Tegyétek boldoggá az embereket!”. Ez a szeretet
egyfajta állandó derűvel vértezte fel őt. Nem véletlen, hogy halálos ágyán azt
mondta egyik szolgálólányának: „Tudd meg,
hogy nagyon boldog voltam...”
Árpád-házi Szent
Erzsébet élete példa számunkra mind a családi, mind pedig a szolgáló
szeretetben. Élete olyan nagy hatással volt kortársaira, hogy halála után négy
évvel, 1235-ben szentté avatta az egyház és ma is ő a legismertebb magyar szent
a világon.
Szent Erzsébet
élete ma is példa mindannyiunk számára: imádságban eltöltött perceink,
vezekléseink, kereszthordozásaink csakúgy, mint családi életünk és pihenéssel
eltöltött időnk mind-mind kedvesek lehetnek az Úrnak, ha bennünk él az Ő
szeretete.
Amikor Szentatyánk,
Ferenc pápa az elmúlt évben először hirdette meg a szegények világnapját, az a
cél vezette, hogy felrázza a keresztény közösségek lelkiismeretét és ösztönözze
őket a szeretet cselekedeteinek gyakorlására, hogy Krisztus szeretetének
beszédes jelei legyenek nemcsak a rászorulók, hanem az egész világ számára. A
szentéletű pápának, VI. Pálnak 1967-ben megfogalmazott intése pedig napjainkban
– amikor nyugati kultúránkban többen halnak meg túltápláltság, mint éhezés
következtében – különösen is aktuális: „Köztudomású,
milyen szigorú szabatossággal fogalmazták meg az egyházatyák a gazdagok
kötelességeit a szegények iránt: »Amit a szegénynek adsz, nem a magadéból adod -
mondja Szent Ambrus, csak azt adod vissza, ami az övék. Hiszen azt foglalod le
magadnak, ami mindenki közös használatára adatott. A föld mindenkié, nem a
gazdagoké«. Vagyis a magántulajdon senki számára sem képez abszolút és feltétel
nélküli jogot. Senkinek sem szabad a maga kizárólagos használatára fenntartania
szükségleteit meghaladó javakat akkor, amikor a többiek még a szükséges
létminimummal sem rendelkeznek” (Populorum Progressio, 23).
Ezért most mi is bizalommal
fordulunk keresztény hívő testvéreinkhez, hogy november 25-én, vasárnap
adományaikkal segítsék Egyházunk karitatív munkáját. Emellett a Karitász az idei
esztendőben is elindítja adventi segélyprogramját „Tárjátok ki a szíveteket” címmel, amelynek keretében a Karitász
karácsonyi és téli krízishelyzeti tevékenységéhez lehet csatlakozni a
segélyakciók támogatásával, valamint az 1356-os adományvonal felhívásával.
Egyúttal
megköszönjük a közel tízezer önkéntes áldozatos munkáját, amelyet az
egyházmegyék karitászcsoportjaiban hazánk mintegy 800 településén végeznek. Ezt
a nagy kihívást jelentő szolgálatot jelentősen segítette az elmúlt években a kedves
testvérek templomi adománygyűjtések alkalmával nyújtott nagylelkű támogatása.
Szívből kívánjuk,
hogy minden keresztény testvérünk minél gyakrabban tapasztalhassa meg életében
azt a lelki élményt, amelyet így szoktunk megfogalmazni: „jót tenni jó”, amikor
is szívünk mélyén meghalljuk az Atya szavát: „Jól van, te hűséges, derék szolga...” (Mt 25,21). De eszükbe
juthatnak Jézus szavai is, amelyeket Pál apostol idéz: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35).
Árpád-házi Szent
Erzsébet mennyei közbenjárása is segítsen mindannyiunkat a jócselekedetekben és
a jóban való megmaradásban.
Budapest, 2018. november 11.
Magyar
Katolikus Püspöki Konferencia
Kérjük
Paptestvéreinket, hogy jelen körlevelünket 2018. november 18-án, az évközi 33.
vasárnapon minden szentmisén olvassák fel a híveknek.