Árpád-házi Szent
Erzsébet. 2014.
Kedves
Testvérek!
Míg a Világegyház november 17-én ünnepli
Árpád-házi Szent Erzsébetet, addig mi – Lékai bíboros kérése – ma, november
19-én.
Még a 70-es évek elején hallottam Wartburg
várában a fiatal idegenvezető hölgy ajkáról mély átéléssel mondott eme szavait:
1207-ben született
Sárospatakon.
4 éves, amikor
Wartburgba került.
14 évesen már
házas.
20 évesen már
özvegy 3 gyermekkel.
24 évesen már
halott.
Rá 4 évre már az
Anyaszentegyház szentje.
Azóta kitörölhetetlenül élnek e szavak
lelkemben. E világban járva szinte mindenütt, ahová magyarok a történelem
viszontagságai miatt eljutottak, találkoztam, magyarok által épített
templomokban Őt ábrázoló festménnyel és szoborral. Hisz őseink az óhazából magukkal
vitték a magyar szentek tiszteletét. Egy ilyen Szent Erzsébet tiszteletére
épült templomban mondtam szentmisét. - Japánban, Nagaszakiban még ferences
világrendieknek is szólhattam róla.
Már említettem, hogy több mint 800 évvel
ezelőtt, 1207-ben magyar földön, Sárospatakon, született. Még kislányként
elkerült Türingiába, jövendőbeli férje, Lajos őrgróf családjához.
Mi magyarok mégis magunkénak érezzük őt,
bár tudjuk: ő az egész Egyházé.
Ha most több mint 800 év távlatából
kérdezzük: mi tette őt Európa, s az egész világ szívévé, miért annyira vonzó ma
is az ő alakja?
Csak tőmondatokban. A rózsákká váló
éhezőknek vitt kenyerek. A Wartburg várát gyermekeivel, télvíz idején elhagyó Erzsébet.
Az Eisenach-i kolostor templomában menedéket kérő Erzsébet. A kiűzetésért Te
Deum-ot mondató Erzsébet. A koldusoknak menedékházat építő és köztük élő, s
őket szolgáló Erzsébet.
Árpád-házi Szent Erzsébetből hős szeretet
árad.
És belőlünk?
Amen
