Aki nem hordozza keresztjét
Itt szó sincs arról, hogy Jézus gyűlöletre
bújtatná követőit. Beszédében szándékosan költői túlzást használ, hogy kiemelje
a lemondás szükségét. Sokan törekedtek Jézus követésére, de nem akartak korábbi
gondolkodásmódjukkal és életmódjukkal szakítani. Továbbra is ők akarták
megszabni életük menetét. Aki Krisztust követi felhagy a helytelen
törekvéseivel, és Krisztus ügyére összpontosít.
A józanész is azt diktálja, hogy az ember
előbb végezzen egy felmérést jelenlegi helyzetéről. Tud-e önzetlenül élni?
Miről árulkodnak vágyai? Mennyire hitelesek ezek? Csak ezek után tud helyes
döntést hozni. Akinek még rakoncátlanok a vágyai nem tud Krisztus ügyére
figyelni, ezért fontos a félrevonulás, az elmélkedés. Vágyaink nem föltétlenül
rosszak, vagy jók, hanem a megközelítésünktől válhatnak jóvá vagy rosszá.
Az általános tapasztalat azt mutatja, hogy
éppen amikor nehézségben vagyunk, foggal-körömmel küzdünk, élni akarunk.
Minden, ami él a kiteljesedésre törekszik. Maga az élet is irányulás, vágyakozás.
Vágyaink azonban nem ismernek határt. Egyszerre több vágyunk is lehet, ami még
jobban nehezíti a döntést. Ezek gyakran mások akaratával is ütközésbe kerülnek.
Olyan mederbe kell őket vezetni, amely az életünket szolgálja. Pontosan ezért
nem szabad őket se elfojtani, se szabadjára engedni. Olyan irányba kell terelni
őket, amely nem árt senkinek.
Nemes Ödön atya szerint az emberben két
féle vágyakozás létezik. Az egyik a hiteles vágyakozás, amikor összhangba van
velem és másokkal. Arra törekszik, hogy másokat elfogadjon, tiszteljen és
szolgáljon. Ez kedvez a helyes döntésnek. A másik a helytelen vágyakozás, amely
rombolja a gazdáját és a környezetét. Másokat le akar uralni, hatalmat akar
szerezni önmagának, nem tud megbocsátani, a gyűlöletet növeli. Melyek az én
hiteltelen vágyaim, amelyek megakadályoznak abban, hogy Krisztus igazi követője
legyek? Mit kezdek velük?
