Évközi 31. vasárnap. 2018
„Mert embertársainkat úgy szeretni, mint önmagunkat, többet ér minden
égő- és véres áldozatnál.”
Bevezetés
Jézus, a mai evangéliumi szakasz
szerint, a szeretet parancsában látja a legfőbb törvényt, amely szeretet
egyrészt Isten, másrészt az embertársak felé irányul. A szeretet parancsa
azonban nem külső kényszerként vagy kényszerítő erőként nehezedik ránk, hanem a
szívünkbe írt törvény. Isten írta minden ember szívébe. A szeretet gyakorlására
ennélfogva nem lehet senkit sem kényszeríteni, hanem a szívünk mélyéről kell,
hogy fakadjon. Legyen a szívünk teli szeretettel, és a szeretet legyen életünk
legfőbb vezérelve, amely meghatározza cselekedeteinket!
Kirié litánia
Urunk! Tisztítsd meg szívünket
minden haragtól és gyűlölettől. Uram! Irgalmazz
Urunk! Töltsd meg szívünket
szeretteink iránti szeretettel! Krisztus! Kegyelmezz!
Urunk! Add, hogy buzgón
gyakoroljuk az Élet elesettjei iránti tevékeny szeretetet! Uram irgalmazz!
Evangélium után
Az evangéliumban hallott párbeszéd
a jeruzsálemi templom udvarán történt. Ez a hely legmegfelelőbb egy ilyen beszélgetésre.
Ez az imádásnak és az égő- és véres áldozatok bemutatásának a helye. A
környezet alkalmas annak a kérdésnek a felvetéséhez, hogy a törvények közül
melyik a leglényegesebb, melyik az első.
Az írástudó, aki most Jézushoz
intézi kérdését, őszintén érdeklődik a válasz iránt. Valóban az érdekli, hogy
ez a próféta, akire olyan sokan hallgatnak, miként vélekedik a kérdésről.
Neki 613 parancsról és tiltásról
van tudomása, ezért nagyon is indokolt volt érdeklődése, hogy van-e ezek között
valamilyen fontossági sorrend, s ha van, akkor melyik a legfontosabb.
Jézus válaszában sincs semmi
rendkívüli. Egy ismert vallásos gyakorlatra utalt. A "Halld Izrael" „Sema
Izrael!” kezdetű imát, amelyet az első olvasmányban hallottunk, a jámbor izraeliták
mindennap imádkozták, s melyet mi is, zsolozsmázó papok is elimádkozzuk minden
szombat este.
Ennek az imádságnak a szövegéhez
tartozott a főparancs első része. Miután az imádságban a hívő megvallotta, hogy
az egyetlen Isten az ő Ura, ezt követte a felszólítás: ezt az Istent szeresse
teljes szívvel, teljes lélekkel és erővel. Az az imádság, amelyet mindennap ismételten
elmondunk, erősen meghatározza a hívő ember vallásos szemléletét.
Jézus szavaiban tehát nincs semmi
feltűnő. Semmi olyant nem tartalmaz, amit vádként lehetne felhozni majd később
ellene.
Mégis van benne valami újdonság.
A főparancs nemcsak az embernek Istenhez fűződő viszonyát határozza meg, hanem
az embernek emberhez fűződő kapcsolatát is. Jézus tette egyértelművé, hogy Istent
szeretni azt is jelenti, hogy szeretjük embertársainkat is. Ennek a szeretetnek
sokféle megnyilvánulási lehetősége van.
Az embertársaink felé gyakorolt
szeretet sokféle. Annyiféle, ahány ember van. Más a családon belül, más
rokonságon belül, más a templomi közösségen belül, más a jóakaróinkon, és más a
rosszakaróinkon belül.
A szeretet a testi élet területén
kezdődik, de kiterjed a lelkiéletre is.
Az emberek iránti szeretet indít
arra, hogy az éhezőket tápláljuk, a munkanélkülinek kenyérkereső álláshoz
juttassuk. A magukra maradottakat segítsük.
A betegeket gyógyítsuk. A szegényeket támogassuk. A ruhátlanokat
öltöztessük. A hajléktalanoknak fejük fölé tetőt biztosítsunk.
Megdöbbentő látni, hogy milyen
gödrökben tengetik emberi életüket. Az állatoknak különb búvóhelyeik vannak,
mint nekik.
A tél közeledtével van mit
tennünk.
A rosszakaróink iránti szeretet
gyakorlása területén is, nemcsak a tél közeledtével, hanem az év minden napján.
Mindannyiunknak van egy-két kevésbé jóakarója.
Jézusnak is voltak rossz-akarói,
bántalmazói, és keresztre feszítő is. Jézus nem ment oda megostorozása után
megostorozóihoz, hogy kézfogással megköszönje nekik. A tövissel megkoronázókhoz
sem, a hogy békecsókot váltson velük. A keresztre feszítőinek és kigúnyolóinak
sem mondott köszönetet, de – és ez a lényeg! –imádkozott értük, mondván Atyám
bocsásd meg bűnüket, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.
Nekünk sem kell köszönetet
mondanunk, a nemzetet megvere-tőknek. Még helyeselnünk sem kell a tettüket. Sőt
tiltakozhatunk ellene. Jézus is, mikor arcul csapta a főpap szolgája,
megkérdezte, miért versz engem?
Nekünk is az a kötelességünk.
Miként Jézus, úgy mi is
imádkozzunk a megtérésükért, és ha megtértek, bocsásson meg nékik az Úr! Ha ezt
tesszük, hősies fokban gyakoroltuk a felebaráti szeretet parancsát.
Mert embertársainkat úgy szeretni, mint önmagunkat, többet ér minden
égő- és véres áldozatnál.
Ámen
