Ördögtől
megszállott
Názáret után Kafarnaumban találjuk Jézust,
amely település galileai tartózkodásának legfőbb helyszíne. Az evangéliumi
jelenet azt mutatja, hogy miként telhettek Jézus napjai. Szombatonként a
zsinagógában tanít és meggyógyít egy ördögtől megszállt embert. Jézus tanítását
és különleges cselekedetét összekapcsolják az emberek. Mondhatjuk, hogy
tanítását hitelesíti a csoda, amit utána tesz.
Az emberek joggal gondolják, hogy aki
képes megszabadítani valakit a gonosz lélektől, annak szavai hitelesek,
tanítása valóban igaz. Bizonyára ez váltja ki csodálkozásukat, ámulatukat. Itt
ugyan nem találkozunk olyan ellenséges viselkedéssel, mint Názáretben, de arról
sincs szó, hogy az emberek hinnének benne. Csupán kérdések merülnek fel bennük,
mert nem értik, honnan származik a tanításában rejlő bölcsesség és honnét van
rendkívüli ereje.
A jelenet sajátossága az embert megszállva
tartó tisztátalan lélek Jézusról szóló vallomása, illetve Jézus némaságra
felszólító parancsa. A gonosz lélek felismeri, amit más emberek még nem látnak
meg, ezért mondja: „Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.”
A gonosz elismeri azt is, hogy Jézusnak
nagyobb a hatalma, mint az övé, s ez meg is mutatkozik a szabadításban, az
ördög kiűzésében. Az Úr azért nem engedi beszélni őt, mert nem szeretné, hogy
messiási titka már most kiderüljön, hiszen még nem tudhatja senki, hogy
szenvedésében és halálában fog feltárulni az, hogy ő a Messiás, a Megváltó.
