2015. július 4., szombat

14. évközi vasárnap

14. évközi vasárnap

Bevezető
A mai, évközi 14. vasárnap evangéliumában Jézus. a názáreti zsinagógában, az Izaiás féle jövendölés szavait felolvasva fenséges szavakkal szól földijeihez. Hallgatói, bár csodálkoznak beszédén, mégis hitetlenek maradnak. Nem ismétlődik-e meg ugyanez templomainkban is egy-egy szentbeszéd meghallgatása után. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirié Litánia
Urunk! Bocsásd meg, hogy sokszor közömbösen hallgatjuk a szavaidhoz fűzött magyarázatokat. Uram irgalmazz!
Urunk Tedd szívünket készségessé igéd hallgatására. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Add, hogy a szentbeszédből mindig meghalljuk a nekünk szóló tanítást. Uram irgalmazz!

Evangélium után
„Honnét vette ezt?”
Názáret lakóinak, akikkel Jézus együtt játszott, dolgozott, akik között gyermekkorát és ifjú éveit töltötte, halva az ő szavait, komoly fenntartásaik voltak vele szemben.
Hallottak arról, hogy más falvakban, Kafarnaumban, Gerazában csodákat tett, hogy nagyon komoly tanítói tekintélye van, azonban ezek a hírek nem tudták kétségeiket eloszlatni.
Hogyan tehet ez a falunkból származó asztalos ilyen dolgokat? Hogyan beszélhet Isten Követeként?
Hiszen Jézus olyan egyszerű emberként élt eddig közöttük, mint ők. Honnan vette ezt a tudást? Hogyan mondhatja magát Istentől küldött prófétának?
Míg a názáretiek megbotránkoztak rajta, addig ő nem botránkozik meg magatartásukon, hanem csak csodálkozik hitetlenségükön. Ekkor hagyja el ajkát a híressé vált mondás:  "Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában."
Az evangélista azonban azzal fejezi be a történetet, hogy ahol nincs hit, ahol e helyett kétség és tagadás van, ott Jézus nem tud csodákat tenni. Mond valamit számunkra ez a megállapítás?
Mert Názáret lakói nincsenek egyedül hitetlenségükkel. Mindenütt találkozhatunk hozzájuk hasonló emberekkel. Jézus evangéliuma ma is sok hitetlenséggel találkozik. Az ember Jézussal kapcsolatos megbotránkozás a názáretieké után is ott volt hol nyíltan, hol lappangva minden korban. Napjainkban is tovább él, és Egyháza sem mentesül ettől. Személye ma is sokszor nem hitet, hanem kétségeket ébreszt.
Ennek egyik oka, ma is hasonlít Jézus kortársainak, s valamennyi kor hívő emberének a nehézségeihez. Hogyan lehet a Názáreti Jézus egy ilyen kis falu egyszerű lakója Isten prófétája, az emberiség Megváltója?
Nézzük, mit mond az Írás? Mert ehhez a kérdéshez a mi korunkban újabbak kapcsolódnak.
Lehet-e az evangéliumok beszámolóit hitelesnek tartani, amikor olyan sokszor találkozunk hiszékenységgel, hosszú ideje tartó hiszékenységgel, teológiailag tarthatatlan üzenetekkel. amelyekből üzletet csinál a pénzvilág?
A médiumok azt hitetnek el a nem gondolkodó emberekkel, amit akarnak? Ma ezt, holnap pedig ennek az ellenkezőjét? Vajon nem ilyenek voltak-e a Jézus korabeli hírközlők, az evangélisták is?
Nem! Azt hiszem, ekkora gátlástalan, s butító tudatformáló hatalommal sohasem rendelkeztek a médiumok, az események rögzítői, továbbadói, vagy elhallgatói.
A nagy pogány történetíró elve vezette a kora kereszténykor íróit is, az evangélistákat is. Sine ira et studio, harag nélkül és komoly felkészülés után írták le az eseményeket, amint Lukács evangélista írja: az Apostolok Cselekedetében. Miután mindeneknek gondosan utána járt, csak akkor rögzítette a tényeket.
A hitelesség kérdése összefügg a könyvek őrzőjének a megbízhatóságával. Sokan vetik fel a kérdést: Hűen őrizte-e, őrzi e az Egyház Krisztus tanítását?
A kérdés mellett ne menjünk el szótlanul. Amennyire lehetséges válaszoljuk meg a kérdést, oszlassuk el kételyeket. Mert az eloszlatott kételyek erősítik a hitet.
Az evangéliumokat és a köréje csoportosuló többi szent könyvet, egészen a 16. századig hiteles isteni tekintély vette körül és másfél évezreden át jelen volt az európai kultúrában. Erre az isteni tekintélyre támaszkodva magyarázta és hirdette az Egyház az Írásokat. Szentek és tudósok olvasták és magyarázták, gazdag és szegény, hatalmas és egyszerű emberek ennek világossága mellett éltek. A Szentírás isteni és történeti hitelességét sok történeti tény, esemény támasztotta alá.
Csak egy tényt említek. Amikor a IV. század elején az addig üldözött katakombaegyházat szabadsággal ajándékozta meg az Úr. Cezárea püspöke, Eusebiusz a teljes Szentírást 50 példányban lemásoltatta. Ebből a félszáz példányból kettő maradt meg napjainkig. Az egyik a Vatikáni Múzeumban van, a másik pedig a londoni British Múzeumban. Van-e ennél ősibb, féltve őrzöttebb könyve e világnak?
És, ami számunkra igen fontos, hogy a ma olvasó kezébe adott szövegek egyeznek az ősnyomtatványokkal.
A Krisztus Egyháza a történelme folyamán mindig azzal a tudattal élt, és hirdette Krisztus evangéliumát, hogy az szent és hiteles.
Nincs helye a názáretiek és későbbi korok embereinek Jézus igéjével kapcsolatos kételyeknek. Ebben a hiteles könyvben olvassuk: hogy bizony-bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. Ég és Föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. De honnét vette azokat? Ő maga mondja, hogy azok az igék, amiket mondok nektek nem tőlem, hanem az Atyától valók. És azok örök életet adó igék.

Ámen.
F. F.