2015. július 10., péntek

Apostolkodás és üldözés

Az apostolkodás és üldözés

A tegnapi részlet folytatásaként a  mai evangéliumban újabb tanácsokat  ad útnak induló küldötteinek Jézus arra vonatkozóan, hogy milyen  lelkülettel induljanak és végezzék  feladatukat. Felhívja figyelmüket  arra, hogy  nem fognak  mindenhol  elragadtatással  és  örvendezéssel  találkozni,   hanem jelenlétük,  fellépésük,   szavaik  és   tetteik  miatt   támadásokra is számíthatnak. Mindez bizonyára nem  érte váratlanul a küldötteket,  hiszen Mesterük mellett  korábban már  megtapasztalhatták,  hogy őt  sem  fogadta mindenki jószándékkal. Sorsuk  tehát  abban is  hasonlít  az  őket  küldő Jézuséhoz, hogy eredmények és  kudarcok egyaránt fogják  őket is érni.
Ha nem így volna, azaz ha mindenki tetszéssel és megelégedettséggel hallgatná őket, az minden bizonnyal arra utalna, hogy eltértek attól a tanítástól és igazságtól, amit  Jézus  bízott rájuk.  Nem  nőhetnek Mesterük  fölé,  nem mehetnek a saját fejük után, nem képzelhetik azt, hogy saját  bölcsességük nagyobb az Isten bölcsességénél.
Az  Egyház története  folyamán   minden  korban,   így  napjainkban   is megtapasztalható, hogy  a  krisztusi  igazság megosztást  kelt,  de  ennek magyarázata nem abban  keresendő, mintha  nem volna az  valóban a  legfőbb igazság, hanem az az oka, hogy a különböző emberek másként fogadják azt. Hallgatok-e a  küldöttekre,  akik  Krisztus  üdvösségre  vezető  igazságát hirdetik nekem?

H. H. S.