2015. július 17., péntek

Szombat

„Az Emberfia ura a szombatnak is!”

Jézus tanítványai kalászt szedegettek és morzsoltak szombaton. Ez adott okot a farizeusoknak a vitára. A Talmud szerint szombaton 39 munkaféle volt megtiltva. Ezek közé tartozott az aratás és a gabona őrlése. Jézus, tanító szándékkal, szombaton gyógyít, adja vissza a látását a vaknak, a bénának a járást.
A farizeusok szemében mindezek a csodák szakítást jelentettek az ősök és az általuk kreált hagyománnyal. Jézus egyszerűen a következő kijelentéssel tisztázza a kérdést: „Az Emberfia ura a szombatnak is!” (Mt 12,85)
Jézus nem a törvény betűjét követte, hanem annak a szellemét.
Nekünk kötelességünk vasárnap templomba járni, de ha a munkahelyünk megköveteli, hogy mások szolgálatára legyünk, akkor az fontosabb. Tömérdek ilyen munkahely van. Mégis milyen előrelépést jelentenek a vasárnap megszentelésének, a családi kapcsolatok erősítésének a területén az utóbbi törvények. Nem közömbös, hogy mivel töltjük a vasárnapjainkat?
A vasárnap értünk van, hogy leálljunk a robotolással, hogy testünk-lelkünk felfrissülhessen. A kereszténynek ma is tudnia kell, hogy a legfontosabb elfoglaltsága az Úr napjának a megszentelése. És e köré kell szerveznie minden más programját.
Istennél megtaláljuk lelkünk igazi feltöltődését, újabb lendületet kapunk a következő hét kihívásaira. A vasárnap a szabadság napja, ez a szabadság csak Istentől kiindulva és Istennek szentelve lesz valódi szabadság – írta annak idején XVI. Benedek pápa.
Ámen

F. F.