Gyógyítás
szombaton
A Beteszda-fürdőben történt gyógyítás után
tovább folytatja János evangélista annak bemutatását, hogy a zsidó vallási
vezetők miért fordulnak szembe Jézussal.
A gyógyítás szombaton történt, ami
önmagában is bűnös dolog, a szombati nyugalomra vonatkozó törvény megszegése az
ő szemükben. Ezt követően Jézus kijelentése tovább fokozza az indulatokat. Azt
állítja ugyanis, hogy a harmincnyolc éve béna ember gyógyulása az ő Atyjának
köszönhető, azaz Istennek, aki szüntelenül, még szombaton is munkálkodik,
kiárasztja irgalmát az emberekre.
A mindenható Istent tehát az Atyjának
nevezi Jézus, amit mi hittel elfogadunk, de ennek elfogadása az egykori zsidó
emberek számára nem volt könnyű. Ők úgy értelmezték a kijelentést, hogy Jézus
Istenné teszi magát, Istennek tartja magát, amit egyetlen ember sem mondhat.
Aki ilyet állít, az istenkáromlást követ el és a törvény szerint halálbüntetést
érdemel.
A párbeszédből kibontakozik az a lényeges
tanítás, ami az Egyház hitének része és a keresztény ember hitének tartalma
Jézus személyéről: ő a mennyei Atya Fia, aki szeretetegységben és cselekvési
egységben van az Atyával. Jézus nem tesz semmit önmagától, hanem csak azt
teszi, amit az Atya kíván tőle. Engedelmessége példa mindannyiunk számára. Csak
akkor nevezhetjük magunkat követőjének és tanítványának, ha hozzá hasonlóan,
engedelmesen szolgáljuk a mennyei Atyát.
HIS
