Jézus és a nép
közötti ellentét
A nagyböjt vége felé közeledve olyan
részekkel találkozunk az evangéliumban, amelyekben fokozódik az ellentét Jézus
és a nép vezetői között. Az ellentét oka az, hogy Jézus nyíltan beszél arról,
hogy ő a mennyei Atya küldötte. A zsidók ezt nem tudják elfogadni és
nehezményezik, hogy Istennek tartja magát.
Bár Jézus rendkívüli erővel tanít, és
olyan cselekedeteket hajt végre, amelyre ember soha nem volt képes, mégis
továbbra is csak embernek tartják őt. Halálra ítélésekor éppen az lesz a vád
ellene, hogy Istennek nevezte magát. Jézus könnyen elkerülhetné most az
ellenkezést, később pedig a halálos ítéletet is, de ehhez meg kellene tagadnia
önmagát, származását és küldetését.
Saját küldetése mellett az örök élet
kérdése is előkerül Jézus beszédében. Egykori hallgatósága értetlenséget
tanúsít, amikor Jézus az örök életről beszél. Tapasztalatuk csak a földi
életről, annak kezdetéről, a születésről, s végéről, a halálról voltak. Mindaz,
ami az élet előtt és azon túl létezhet, azaz az örök élet és a feltámadás már
nem fért bele gondolkozásuk földi keretébe. Jézus húsvéti feltámadása éppen e
kereteket nyitja meg, kitárva egy új, örökké tartó élet lehetőségét. A halál
nem az utolsó állomás lesz életünkben, hanem csupán átmenet az új életbe.
Ha hiszek az Úr feltámadásában, akkor
bátran hihetek abban is, hogy a feltámadás által részesedni fogok az örök
életben.
HIS
