2019. április 12., péntek

Jézus és a nép közötti ellentét


Jézus és a nép közötti ellentét
A nagyböjt vége felé közeledve olyan részekkel találkozunk az evangéliumban, amelyekben fokozódik az ellentét Jézus és a nép vezetői között. Az ellentét oka az, hogy Jézus nyíltan beszél arról, hogy ő a mennyei Atya küldötte. A zsidók ezt nem tudják elfogadni és nehezményezik, hogy Istennek tartja magát.
Bár Jézus rendkívüli erővel tanít, és olyan cselekedeteket hajt végre, amelyre ember soha nem volt képes, mégis továbbra is csak embernek tartják őt. Halálra ítélésekor éppen az lesz a vád ellene, hogy Istennek nevezte magát. Jézus könnyen elkerülhetné most az ellenkezést, később pedig a halálos ítéletet is, de ehhez meg kellene tagadnia önmagát, származását és küldetését.
Saját küldetése mellett az örök élet kérdése is előkerül Jézus beszédében. Egykori hallgatósága értetlenséget tanúsít, amikor Jézus az örök életről beszél. Tapasztalatuk csak a földi életről, annak kezdetéről, a születésről, s végéről, a halálról voltak. Mindaz, ami az élet előtt és azon túl létezhet, azaz az örök élet és a feltámadás már nem fért bele gondolkozásuk földi keretébe. Jézus húsvéti feltámadása éppen e kereteket nyitja meg, kitárva egy új, örökké tartó élet lehetőségét. A halál nem az utolsó állomás lesz életünkben, hanem csupán átmenet az új életbe.
Ha hiszek az Úr feltámadásában, akkor bátran hihetek abban is, hogy a feltámadás által részesedni fogok az örök életben.
HIS