Húsvétvasárnap 2019
Bevezetés
Húsvét vasárnapján Krisztus feltámadásának
ünnepén, nem is tudom, hogy hányadszor már, talán 65-nél is többször, de mint
mindig, úgy most is egyre nagyobb szeretettel köszöntök minden templomunkban
megjelent kedves hívőt.
Különösen is a vidékről feljött
szeretteiket. Azokat is, akik egy kis fontolgatás után, mégis csak eljöttek a
templomba. Szokásból, ilyenkor, húsvétkor, amikor kiengesztelődött egymással az
Isten és az ember. Engesztelődjünk ki mi is egymással és felszabadultan,
örömmel ünnepeljük, hitünk nagy titkát.
Minden szentmisében újból és újból Urunk
Jézus Krisztus halálát hirdetjük, és hittel valljuk feltámadását, húsvét szent
titkát. Kérdezzük meg azért önmagunktól, valóban hittel, vagy megszokásból
mondjuk e szavakat?
Kirie
litánia
Jézus Krisztus, ki meghaltál értünk a
keresztfán! Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus, ki három nap a sírban
feküdtél. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus, aki harmad napra
feltámadtál a halálból. Uram irgalmaz!
Evangélium
után
Amint tudjuk; a főtanács azért, ítélte
halálra Jézust, mert Isten Fiának mondotta magát. Egy vállasos zsidó számára
elképzelhetetlen volt, hogy Isten, aki tiszta szellem, emberi testbe öltözködjék.
Amikor pedig Jézus a keresztfán a halál karjaiba hanyatlott, ez az ő szemükben
mindennél nagyobb bizonyíték volt istensége ellen. Olyan megdöbbentő volt Jézus
tehetetlensége, hogy még az apostolok is meginogtak. Mikor a keresztről történő
levétele után eltemették, vele együtt reményeiket is eltemették. Könnybe lábadt
szemmel nézték a sír száját elzáró sziklát, amely, felírat nélkül is, ezt a
fájdalmas szót jutatta eszükbe. Volt.
A halál győzelme, Jézus kínos hallgatása
nem tartott soká. Mikor virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe, a lelkes nép.
Messiásként köszöntötte. Ennek hallatára néhány farizeus megbotránkozott, és
azt követelte Jézustól, hogy tiltsa meg ezt a spontán megnyilatkozásukat. Ö
azonban nem tette, hanem megjegyezte: Ha ezek hallgatnak, a kövek fognak
beszélni majd.
Ez a jövendölés húsvét hajnalán
beteljesedett. Elnémultak ellenségei, elnémultak tanítványai, de megszólaltak a
kövek. Nemcsak azok, amelyeket megrepesztett a hajnali földrengés. A leghangosabban
az a szikla kiáltott, amely elzárta Jézus sírját. A szikla elmozdult, a sír
szája megnyílt és világgá kiáltotta: Él az Isten Fia! Jézus Krisztus feltámadott!
Tagadhatatlan, hogy földünk legszomorúbb
építményei azok a síremlékek, amelyek az enyészet hatalmával próbálnak
ideig-óráig szembeszállni. Ilyenek például az egyiptomi piramisok. Kheopsz
fáraó. síremléke például 146 méter magas. 20 évig százezer rabszolga építette.
Jézus nem ilyen kőhegyekkel, nem balzsamozással
aratott győzelmet a halál fölött. Üres sírjával hirdette: Föltámadtam és élek!
A szikla azonban nemcsak Jézus győzelmét
kiáltotta világgá, hanem hívei reményét is föltámasztotta!
Sőt a sír szájából elhengerített kő
figyelmeztetés ellenségei számára is! Jézus művét nem lehet eltemetni! Hiába a
sok kudarc, ma is sokan megpróbálják visszapergetni a sziklát Jézus üres
sírjára. Nem csoda, ha beteg az a világ, amelyben Isten sírja reszket.
A hívő ember kínosan érzi magát abban a
világban, ahol visszhangtalan Isten húsvéti üzenete. Az ateizmus a
szabadelvűség, a szabadkőművesség, a gyűlölet és a gonoszság óriási reklámhadjáratot
folytat ellene.
Elkereszténytelenedő világunk legnagyobb
bűne, hogy megöli az Isten-hitet, megöli az Istent. A meg nem született
gyermekekben, a hitetlen, más nézetet nem tűrő liberalizmusban nevelt ifjúságban,
a szétdúlt házasságokban.
Mária Magdolna szomorúan áll és sírdogál Jézus
üres sírja előtt. Elvitték Uramat és nem tudom hová tették. - Ó Magdolna, ha ma
eljönnél a földre, hasonló panaszra nyithatnád ajkadat! - Hány ember szívéből vitték
el Jézust, oltották ki a hitet, követésének szeretetét. A modern élet minden
lármája kevés ahhoz, hogy a halott hitek gyászos csendjét megtörje.
Mily kegyelem, hogy a halotti csendben nem
kell a kövek szavára várnunk. Beszél helyettük a sziklára épült egyház és
megszólalunk mi is. Jézus húsvéti diadala arra tanít, hogy semmi okunk a kétségbeesésre.
A történelem iróniája, hogy még Jézus ellenségei is kénytelenek az evangélium
ügyét szolgálni. Nagypénteken megölték testét és ezzel közreműködtek, hogy halhatatlan
dicsőségbe öltözzék.
Ugyanez ismétlődik meg egyházunk életében
is. Sokszor támadták egyházunkat és sokszor jogosan tették. Az emberi
gyarlóságok szeplői és ráncai nem egyszer elrútították arcát. A sziklára épült
házhoz az emberi okoskodás is hozzáépítette a maga vityillóit. Ám az üldözések
viharában a szeplők leégnek arcáról, a kicsinyes emberi gondolatok vakolata
lehull róla és megtisztulva, diadalmasan emelkedik ki abból a sírból, amit
ellenségei készítettek számára.
Igaz. Ma is sokan vannak ilyenek. Míg
égett a Notre Dame, sokan mondták, hogy miként a Katedrális, úgy dől össze a
katolikus Egyház is Franciaországban.
De nem dőlt össze. Hanem összefogott
szinte az egész világ, és minden jóakaratú ember azért imádkozik, és azért fáradozik,
hogy a Katedrális, és maga Franciaország is, miként Krisztus, újra életre
támadjon, s megújuljon a francia, s az európai kereszténység.
Hazánkban is mi mást várunk, mint hogy
hazánk, és minden honfitársunk újraéledjen, feltámadjon.
A Föltámadott adja meg népünknek és
valamennyiünknek, a sokféle értelemben vett halálból, a dicsőséges feltámadást,
s az örömteli húsvétot.
Ámen.
Hiszek az egy Istenben…
