Nagyböjt 5. vasárnap. 2019
Bevezetés
A mai evangéliumban a
házasságtörő asszonyról szóló történetet halljuk. A történet nem a
házasságtörésről szól. Hanem az írástudók Jézus ellenes magatartásáról. A bűnös
asszonyról, s Jézus magatartásáról. A történet az isteni irgalmasság egyik
legszebb megnyilvánulása.
Úgy gondolom, hogy nagyböjt
idején, az evangéliumi gondolatok közül leginkább nekünk szólónak érezzük, a
„Többé ne vétkezzél” jézusi mondást.
Valóban? Vizsgáljuk meg
lelkiismeretünket.
Kirié litánia
Urunk,
te azt mondottad, hogy "Az vesse rá az első követ, aki maga is bűn
nélküli": Uram, irgalmazz!
Urunk,
te azt mondottad: "Én sem ítéllek el, menj és többé ne vétkezzél":
Krisztus, kegyelmezz!
Urunk,
te nem akarod a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen: Uram, irgalmazz!"
Evangélium után
"Az vesse rá az első követ,
aki bűntelen közületek…'
Jézus ellenfelei minden alkalmat
megragadtak, hogy tőrbe csalják őt. Így akarták aláásni a nép körében szerzett
tekintélyét és megokolni saját szembeállásukat. Ha elitéli, nem tartja meg a
Mózesi törvényt. Ha elitéli, kegyetlen, népszerűtlen próféta.
Mindig akadnak, akik nem
is-merik fel a fejlődés isteni gondolatát és erejüket a régi megőrzésére pazarolják.
Ez a magatartás jellemezte azokat a férfiakat is, akik egy házasságtörő asszonyt
hurcoltak Jézus elé.
Hallottak ők már egyet, s mást az
Úr Jézus bűnösök iránti rokonszenvéről és most alkalom kínálkozott, hogy nyílt
színvallásra kényszerítsék. Akár felmenti az asszonyt, akár elítéli, ők
lesznek a nyertesek. Törvénysértéssel vagy irgalmatlansággal vádolhatják a
nép előtt.
Mindannyian tudjuk, hogy az
ószövetségi társadalomban, hátrányos helyzetben éltek a nők és ezért
szigorúbban ítélkeztek házassági hűtlenségük felett. Ennek a fel-fogásnak
jegyében jelennek meg a vádaskodó férfiak és a mózesi törvény nevében az
asszony elité-lését kérik.
Érdemes felfigyelnünk arra a
körülményre, hogy nem az asszony bűntársát, a férfit vonják felelős-ségre,
hanem a gyengébb nemnek nevezett asszonyt. Az Úr Jézust már ez a tény is
bosszanthatta, Az Ő szemében nincs kétféle erkölcs, egy a női természetre és
egy a férfiak számára.
A Tízparancsolat egyformán tiltja
mind a férfinak, mind a nőnek a házasságtörést. De sajnos csak a házasságtörő
nők megkövezéséről olvashatunk a Szentírásban.
A nőknek ezen a hátrányos
helyzetén akart Jézus változtatni a mai evangéliumi szakaszban tanúsított
magatartásával. És változtatott is! És változtatott és változtat a
kereszténység is mindenütt, ahová csak eljutott vagy eljut.
Nemcsak a rabszolgák felszabadítása
köszönhető a kereszténységnek, hanem a nők megbecsülése, s felemelése is!
Ennek a folyamatnak csodálatos
szép gyümölcse a keresztényeknek a Szűzanya iránti tisztelete.
Sajnos a nem keresztény
világban: a keleti népeknél, s a fundamentalistairányzatú iszlám népeknél ma
is mily hátrányos s megalázó helyzetben élnek a nők.
De az elkereszténytelenített,
egykor keresztény országokban is, csak írott malaszt a nők egyen-jogúsága.
Ma sem becsülik meg őket. Nem tekintik annak, aminek az Úr Isten teremtette
őket? A férfi mellé rendelt, vele egyenjogú segítő társának, hitvesnek,
az élet továbbadójának, édesanyának.
Miért tekintette az egyik eszme
évtizedeken át csak termelési eszköznek?
Miért tekinti a másik, az előbbit
felváltó csak profitnövelő tényezőnek?
Ha nem vigyázunk, ha hagyjuk
elkeresztényteleníteni a világot, akkor az visszajut a Jézus korabeli, sőt még
az azt megelőző, megváltatlan állapotába.
Van ennek a tanulságokban oly
gazdag evangéliumi történetnek, egy mindnyájunknak szóló mondani-valója is. Ezt
pedig így fogalmazhatnánk meg: Kerüljük a könnyelmű ítélkezést.
Sok esetben mi emberek hasonlók
vagyunk ugyanis a mai evangéliumban említett köveket ragadó képmutató
férfiakhoz. Mi emberek szívesen ítélkezünk mások felett, csak önmagunk
felett mondjuk ki könnyelműen a felmentő ítéletet.
Tagadhatatlan, hogy igen erős
bennünk a hajlam arra, hogy másokat megszóljunk, másokat elmarasztaljunk,
másokat elítéljünk, mások felett pálcát törjünk. Főleg társasági összejövetelek,
s politikai vélemények cseréjekor.
Legtöbbünknek kedvenc foglalkozása
a szálkakeresés mások szemében és elfeledkezés saját bűneink gerendáiról.
Ma nekünk, másokat könnyedén
elmarasztalóknak, elítélőknek szólnak a krisztusi szavak. "Csak az
vessen követ a másikra, aki bűn nélkül van köztetek."
Micsoda tragédia lenne számunkra,
ha másokat kegyetlenül elítélnénk, ugyanakkor nem vennénk észre önmagunkban
azt, amit másokban elítélünk, nem vennénk észre, hibáinkat, vétkeinket - bűneinket.
Magunkon és népünk sorsán
jobbítani akaró Testvéreim! Hazánk megújítását önmagunknál kell elkezdeni. Ha
Te is, én is, ő is jobbá leszünk, jobbá lesz nemzetünk is!
Legyünk hát jobbá! Többé ne
vétkezzünk hát!
Ámen
