2019. április 27., szombat

Húsvét 2. vasárnapja. 2019


Húsvét 2. vasárnapja. 2019
6
Bevezetés
A mai evangéliumban a hitetlennek mondott, de nagyon is hívő Tamás apostollal kapcsolatos evangéliumot halljuk. Ekkor mondja Jézus, hogy boldogok azok, akik nem láttak, s mégis hisznek bennem. Mi, akik bár nem látjuk őt, és mégis hiszünk benne, örülünk e, boldogok vagyunk e azért, hogy hiszünk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Jézus Krisztus, aki megjelenésedkor „Békesség nektek”- kel köszöntötted apostolaidat! Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus, aki megjelenésed-kor, örömmel töltötted el apostolaid lelkét! Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus, aki boldognak mondtad azokat, akik Téged nem láttak, és mégis hisznek! Uram irgalmazz!
Evangélium után
Életünknek szomorú kísérője a félelem. Félünk a betegségtől, félünk szeretteink elvesztésétől, félünk a haláltól. Félünk az elszegényedéstől. Félünk egymástól, félünk magától az embertől, az emberek egy jól meghatározott csoportjától. Félünk a keresztény és nemzetellenes erők egyeduralmától. Félünk a nemzethaláltól.
A mai evangéliumi szakasz elbeszéléséből tudjuk, hogy maguk az apostolok is féltek a Jézus Krisztust keresztre feszítőktől. Bezártak az ajtót és ablakot, hátha ők következnek, és Mesterük sorsára jutnak.
Igaz, hogy az asszonyok különös híreket hoztak kora hajnalban, mivel üresen találták Jézus sírját.
Ám a csalódás halálos csapást mért hitükre és ebből nehéz volt föltámadni. Talán azon gondolkodtak, hogyan hagyhatnák el Jeruzsálemet. Jobb lenne titokban eltűnni a szent városból.
Tagadhatatlan, hogy a félelem hatalmas fegyver a gonoszság kezében. Sokszor és sokakban kioltja a hitet, meghervasztja Jézus iránti szeretetünket. A diktatúra idején mennyien elpártoltak az egyháztól, tagadták meg hitüket, mert féltek. És mennyien óvatosak még ma is. Még csak ritkábban templomba járók, mert félnek az az életben tartott egyházellenesség retorziójától.
S nem kell-e joggal félnünk? Ha ki akarnak irtani minden keresztényt? Ha az emberiség legszentebb ügyét, embert embernek megtartó, örök erkölcsi törvényeket védelmező és hirdető egyházat, Európa lenyúlási szándékával vádolják, illetve ezzel a rágalommal riogatják népünket.
Sajnos a félelemből hatalmas tartalékokkal rendelkezünk.
De Jézus nem azért fizetett olyan nagy-váltságdíjat érettünk, hogy félelem erői győzedelmeskedjenek. Ezért kellő időben közbelép, és megadásra kényszeríti a félelem erőit. Megjelenik apostolai között, és köszöntésével lecsendesíti a félelem miatt háborgó lelküket. Békesség nektek! Ez a köszöntés nem üres szólam, hanem a diadalmasan föltámadt Jézus húsvéti ajándéka.
Az apostolok egy darabig még hitetlenkednek, nem tartoznak a hiszékeny emberek közé.
Ekkor Jézus előáll a döntő bizonyítékkal. - A katonák szívesen büszkélkednek azokkal a kitüntetésekkel, amelyeket bátor magatartásukért kapták. - Most Jézus is ezt teszi. Megmutatja apostola1nak szeretetből vállalt harcának győzelmi jelvényeit: Öt szent sebét, kezén, lábán és oldalán. Ennek láttán az apostolok megörültek és minden félelmük elillant. Örülnek, mert látják az Urat.
Öröm látni a virágruhába öltözködő természetet, a csillagos égbolt ragyogását. Öröm látni a szerető emberarcokat, a jóság ránkhulló fényeit. De mindennél nagyobb öröm Jézusnak hívő látomása. Látni a történelem Veronika-kendőjén felragyogó arcát, látni meg-megújuló szeretetsebeinek ragyogását.
Miután Jézus föltámasztotta apostolai hitét, eltávozik körükből. Sajnos az egyik apostol, Tamás nem részesült a boldogító találkozásban és a hit föltámadásában. Hogy mi volt az oka távollétének, erről nem tájékoztat az evangélista. Talán végleg ki akart szakadni az apostolok együtteséből? Ki tudja?
Mikor mégis visszatért, hiába próbálták meggyőzni Jézus föltámadásáról. Emberi erővel nem lehetett halott hitét életre kelteni. Tanulság ez mindannyiunk számára, akik sokszor szomorkodunk szeretteink, barátaink hitetlensége miatt.
Az emberi szó, az emberi okoskodás nem elegendő a hit ébresztéséhez. Csak utat készíthetünk, de hitet nem adhatunk. Így történt ez Tamás apostol esetében is.
Annyit azonban elértek társai, hogy várakozásra késztették. Amikor Jézus ismét megjelenik közöttük, egyenesen Tamáshoz lép és mosolyogva biztatja: tedd ide újadat, tapintsd meg oldalamat és ne légy hitetlen, hanem hívő! És Tamás leteszi az ellenkezés fegyverét, boldogan megadja magát és újra hívő lett.
Jézus boldognak nevezte Tamást és mindazokat, akik nyomába lépnek. Ennek a boldogságnak, a hit adta boldogságnak mindenki birtokosa lehet. Mert igaz ugyan, hogy Isten ajándéka, de mindenki megkapja, aki állhatatosan kéri. Örüljünk, ha boldog birtokosai vagyunk, de ne felejtsük, hogy a hit útján nem szabad megállnunk. Nem lehet a tegnap hitével keresztény életet élni. Ezért kérjük mi is az apostolokhoz hasonlóan az Úr Jézustól: Urunk! Növeld bennünk a hitet! Tedd olyan erőssé, hogy ne ejthessen sebet rajta az újraéledő, újjáélesztett félelem! Ne engedd, hogy valaha is elszakadjunk Tőled!
Ámen