Húsvét 2. vasárnapja. 2019
6
Bevezetés
A mai evangéliumban a hitetlennek mondott, de nagyon
is hívő Tamás apostollal kapcsolatos evangéliumot halljuk. Ekkor mondja Jézus,
hogy boldogok azok, akik nem láttak, s mégis hisznek bennem. Mi, akik bár nem
látjuk őt, és mégis hiszünk benne, örülünk e, boldogok vagyunk e azért, hogy
hiszünk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Jézus Krisztus, aki megjelenésedkor „Békesség nektek”-
kel köszöntötted apostolaidat! Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus, aki megjelenésed-kor, örömmel
töltötted el apostolaid lelkét! Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus, aki boldognak mondtad azokat, akik
Téged nem láttak, és mégis hisznek! Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Életünknek szomorú kísérője a félelem. Félünk a
betegségtől, félünk szeretteink elvesztésétől, félünk a haláltól. Félünk az
elszegényedéstől. Félünk egymástól, félünk magától az embertől, az emberek egy
jól meghatározott csoportjától. Félünk a keresztény és nemzetellenes erők
egyeduralmától. Félünk a nemzethaláltól.
A mai evangéliumi szakasz elbeszéléséből tudjuk, hogy
maguk az apostolok is féltek a Jézus Krisztust keresztre feszítőktől. Bezártak
az ajtót és ablakot, hátha ők következnek, és Mesterük sorsára jutnak.
Igaz, hogy az asszonyok különös híreket hoztak kora hajnalban,
mivel üresen találták Jézus sírját.
Ám a csalódás halálos csapást mért hitükre és ebből
nehéz volt föltámadni. Talán azon gondolkodtak, hogyan hagyhatnák el Jeruzsálemet.
Jobb lenne titokban eltűnni a szent városból.
Tagadhatatlan, hogy a félelem hatalmas fegyver a
gonoszság kezében. Sokszor és sokakban kioltja a hitet, meghervasztja Jézus iránti
szeretetünket. A diktatúra idején mennyien elpártoltak az egyháztól, tagadták
meg hitüket, mert féltek. És mennyien óvatosak még ma is. Még csak ritkábban
templomba járók, mert félnek az az életben tartott egyházellenesség retorziójától.
S nem kell-e joggal félnünk? Ha ki akarnak irtani
minden keresztényt? Ha az emberiség legszentebb ügyét, embert embernek
megtartó, örök erkölcsi törvényeket védelmező és hirdető egyházat, Európa
lenyúlási szándékával vádolják, illetve ezzel a rágalommal riogatják népünket.
Sajnos a félelemből hatalmas tartalékokkal rendelkezünk.
De Jézus nem azért fizetett olyan nagy-váltságdíjat
érettünk, hogy félelem erői győzedelmeskedjenek. Ezért kellő időben közbelép, és
megadásra kényszeríti a félelem erőit. Megjelenik apostolai között, és köszöntésével
lecsendesíti a félelem miatt háborgó lelküket. Békesség nektek! Ez a köszöntés
nem üres szólam, hanem a diadalmasan föltámadt Jézus húsvéti ajándéka.
Az apostolok egy darabig még hitetlenkednek, nem
tartoznak a hiszékeny emberek közé.
Ekkor Jézus előáll a döntő bizonyítékkal. - A katonák
szívesen büszkélkednek azokkal a kitüntetésekkel, amelyeket bátor magatartásukért
kapták. - Most Jézus is ezt teszi. Megmutatja apostola1nak szeretetből vállalt
harcának győzelmi jelvényeit: Öt szent sebét, kezén, lábán és oldalán. Ennek láttán
az apostolok megörültek és minden félelmük elillant. Örülnek, mert látják az Urat.
Öröm látni a virágruhába öltözködő természetet, a csillagos
égbolt ragyogását. Öröm látni a szerető emberarcokat, a jóság ránkhulló
fényeit. De mindennél nagyobb öröm Jézusnak hívő látomása. Látni a történelem Veronika-kendőjén
felragyogó arcát, látni meg-megújuló szeretetsebeinek ragyogását.
Miután Jézus föltámasztotta apostolai hitét, eltávozik
körükből. Sajnos az egyik apostol, Tamás nem részesült a boldogító találkozásban
és a hit föltámadásában. Hogy mi volt az oka távollétének, erről nem tájékoztat
az evangélista. Talán végleg ki akart szakadni az apostolok együtteséből? Ki
tudja?
Mikor mégis visszatért, hiába próbálták meggyőzni
Jézus föltámadásáról. Emberi erővel nem lehetett halott hitét életre kelteni.
Tanulság ez mindannyiunk számára, akik sokszor szomorkodunk szeretteink, barátaink
hitetlensége miatt.
Az emberi szó, az emberi okoskodás nem elegendő a hit
ébresztéséhez. Csak utat készíthetünk, de hitet nem adhatunk. Így történt ez
Tamás apostol esetében is.
Annyit azonban elértek társai, hogy várakozásra
késztették. Amikor Jézus ismét megjelenik közöttük, egyenesen Tamáshoz lép és
mosolyogva biztatja: tedd ide újadat, tapintsd meg oldalamat és ne légy hitetlen,
hanem hívő! És Tamás leteszi az ellenkezés fegyverét, boldogan megadja magát és
újra hívő lett.
Jézus boldognak nevezte Tamást és mindazokat, akik nyomába
lépnek. Ennek a boldogságnak, a hit adta boldogságnak mindenki birtokosa lehet.
Mert igaz ugyan, hogy Isten ajándéka, de mindenki megkapja, aki állhatatosan
kéri. Örüljünk, ha boldog birtokosai vagyunk, de ne felejtsük, hogy a hit útján
nem szabad megállnunk. Nem lehet a tegnap hitével keresztény életet élni. Ezért
kérjük mi is az apostolokhoz hasonlóan az Úr Jézustól: Urunk! Növeld bennünk a
hitet! Tedd olyan erőssé, hogy ne ejthessen sebet rajta az újraéledő,
újjáélesztett félelem! Ne engedd, hogy valaha is elszakadjunk Tőled!
Ámen
