13. évközi vasárnap 2020
Bevezető
A mai evangéliumi szakaszban
hallani fogjuk majd az Istennek kijáró elsőbbség megadására felszólító jézusi szavakat.
Annak ellenére, hogy igyekszünk szavait betű szerint érteni és megvalósítani,
mégis feltehetjük a kérdést: Vajon életünk forgatagában milyen gyakran vonjuk
meg Istenünktől a neki kijáró elsőbbséget? Milyen gyakran helyezzük saját akaratunkat
az övé elé?
Ha így járunk el, vétünk és veszélyeztetjük örök üdvösségünket. Ne feledjük: Bűnbánatunk révén mindig újrarendezhetjük Istenünkhez fűződő kapcsolatainkat.
Kirié litánia
Meg kell újítani hitünket! Kizárólagossá tenni szeretetünket Isten iránt, lelkiismeretünket pedig ki kell finomítani a felebarátaink felé, aki Isten és Krisztus képmásai.
El kell kezdeni a megújulást még ma. Ne várjunk holnapig, és ne várjuk azt, hogy majd más elkezdi, mert akkor sose kezdjük el.
Ne várjuk meg azt, hogy az Istentől való elfordulásnak megtapasztaljuk következményeit, hiszen a történelem, már oly sokszor megmutatta nekünk: mivel jár az, ha valaki, vagy egy nemzet elfordul az Istentől.
Evangélium
után
A közúti forgalom résztvevői
jól ismerik az elsőbbség megadásának szabályait. Aki ezeket figyelmen kívül
hagyja, súlyos és élet-veszélyes balesetek előidézője s áldozata lehet.
Mai szentmise evangéliuma
hasonló szabályt tartalmaz: az Istennek, Jézus Krisztusnak kijáró elsőbbség
megadásának törvényét. Arra figyelmeztet, hogy Istennek mindig és minden
körülmény között elsőbbséget kell biztosítanunk. Még a vérségi kötelékekből
származó emberi előjogok sem menthetnek fel senkit az Istennek kijáró
elsőbbségadás kötelezettsége alól: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint
engem, nem méltó hozzám” – mondja Jézus a mai evangéliumban.
Nehezen értelmezhetők és épp
ezért félreérthetők ezek a krisztusi szavak. Idegenkedve hallgatjuk ezeket a szavakat.
Lehet, hogy kimagyarázásnak, vagy erőltetettnek tűnik, amit most mondani fogok.
De meggyőződésből mondom. Nem szabad kiragadni Jézus tanításából egy-egy
mondatot, hanem mindig a többivel összhangban kell azt magyarázni.
Először is el kell oszlatni
egy téves hiedelmet. Amikor az Úr Jézus az Őt követőktől mindenek feletti
szeretetet kér, egy szóval sem mondja azt, hogy ne szeressük szüleinket, vagy
testvéreinket, sőt … „Nem felbontani jöttem a törvényt, hanem beteljesíteni!” –
hangzik Krisztus szava minden idők embere felé. És ebben a törvényben, amit
beteljesíteni jött, s amit a mai kor embere lassan már teljesen elfelejt, ott
van a negyedik parancs is: a Tiszteld és szeresd szüleidet parancs is!
Semmi sem idegenebb Krisztus tanításától, mint úgy értelmezni a mai
evangéliumban hallott szavait, mint amelyek a természettörvényre, a vérségi
kapcsolatra épülő szülői szeretetet gyöngítenék. Ha szavait helyesen értjük,
helyesen értelmezzük, könnyen belátjuk, hogy nem gyöngítik azt, hanem erősítik!
Igaz, sokak szemében úgy tűnik, mintha a szülők szeretete minden más
szeretetnél erősebb lenne. De nézzük csak magát az életet!
Gyermekkorunkban a család a mindenünk. De ahogyan telnek-múlnak az
évek, édesapánk, édesanyánk és testvéreink mellett mások is helyet kapnak életünkben.
Szerephez jutnak abban társaink az óvodában, az iskolában és a játszótéren.
Később újabb emberekkel találkozunk az életben, a főiskolákon és egyetemeken.
Míg végül az ember elhagyja apját és anyját. Szerelmét:
menny-asszonyát, vőlegényét, illetve feleségét s férjét, kezdi jobban szeretni,
mint szüleit. Illetve a hitvestársi szeretet megelőzi a szülői szeretetet, de
meg nem szünteti azt! Újfajta szeretettel gazdagodik az ember élete, s ez az
újfajta szeretet kiszélesíti a szeretet skáláját, gazdagítja, áthangolja s
átnemesíti azt.
Ugyanígy, ahogy telnek-múlnak az évek, megjelenik életünkben Isten, s
Krisztus, s kezd erősödni egy újfajta szeretet, és oly annyira, hogy ez az
újfajta szeretet, a Krisztus iránti szeretet nemcsak gazdagítja, és ki szélesíti
szeretetünk skáláját, hanem át is hangolja azt úgy, hogy meghagyva, megerősítve
a már meg-lévőket, megelőzi azokat.
Korunk hatalmas szellemi
áramlatai, elnemzetietlenítő, és elvallástalanító eszméi viszont arra késztetik
a ma emberét, hogy elforduljon Istentől, Krisztustól. Elvesse Isten abszolút
elsőbbségét és önmagát emelje Teremtője és Megváltója trónjára.
A ma emberének érzelmi világ
ez általszűkebb és szürkébb lett. Hiányzik belőle Isten és Krisztus szeretete.
Eleinte talán ott van még valamilyen formában az ember szeretete. De ez is
egyre jobban gyengül és végül már csak a pénz szeretete, és imádása marad meg.
Éppen ezért, ha nem akarjuk,
hogy végleg elembertelenedjen az ember, s nem akarjuk, hogy egy nép vezetői
azzal kérkedjenek, ami a szégyenük, akkor ébereknek kell lennünk! Nem szabad,
hogy elaltassanak bennünket, hogy elaludjunk, vagy elbízzuk magunkat. Hanem becsületesen,
s tiszta eszközökkel meg kell tennünk mindent, hogy változás következzék be, és
jobb irányba!
Egy nép, egy társadalom, és
az abban élők békéje érdekében ugyanis, vissza kell térni az alapvető emberi
normák tiszteletben tartásához, az alapvető erkölcsi törvények megtartásához,
és mindannyiunknak vissza kell térnünk Isten mindenek és mindenki fölötti
szeretetéhez. Vissza Krisztus mindenkinél jobban történő szeretetéhez.
A Krisztus szeretetétől
áthatott ember nemcsak apját és anyját szereti, hanem önző életét megtagadva, elvesztve
azt, levetve magáról, és megtalálva jobbik énjét, krisztusi életét, megnyílik
mások felé is. Hiszen tudja, hogy ha csak egy pohár vizet is adott, vagy ad, -
hangsúlyozom: nem akármilyent, hanem szomjat oltó, és hűsítő friss vizet – a
szomjazóknak, s ha az élet emberibbé tételéért bármit is tett vagy tesz, nem
marad el jutalma.
Ámen
