2019. július 31., szerda

Loyolai Szent Ignác


Loyolai Szent Ignác

A spanyolországi Loyolában született 1491-ben. A királyi udvarban élt és katonáskodott. 1521-ben Pampelona várának védelmében megsebesült. Számára a hosszas ágyhozkötöttség életfordulót eredményezett. 1521-ben megtért. A monserati kolostorban életgyónást végzett, azután egy Manresa melletti barlangban vezekelve írta lelkigyakorlatos könyvét. Egy szentföldi zarándoklat után kezdte meg iskoláinak végzését. 1534-ben hat társával megalapította a Jézus társaságot, amely az újkor egyik legeredményesebb rendje.
Termékeny apostoli munkát végzett mind írásaival, mind pedig tanítványainak oktatásával, akik az Egyház megújulásában elévülhetetlen érdemeket szereztek. Rómában halt meg 1566. július 31-én. Sírja a római Il Gesu jezsuita templomban van.
A jezsuita rend azóta is az Egyház legjelentősebb rendje az egyetemes és a magyar Egyház életében egyaránt. A rend tagjai tevékenyen részt vesznek az oktatás, a hittérítés és a lelkipásztori élet különböző területein. A világ egyik leghíresebb egyeteme, a Rómában található Gregoriana Egyetem az ő vezetésük alatt működik.
Jorge Mario Bergoglio jezsuita szerzetest. Buenos Aires bíboros érsekét 2013. március 13-án választotta meg a konklávé Szent Péter utódává, aki a Ferenc nevet vette fel. S Ő az első jezsuita a pápák között.
Nagyra értékelve Loyolai Szent Ignác életművét kövessük fiai által felénk közvetített tanítását, legfőképpen a Péter székében ülő pápa szinte mindennapos közvetlen üzenetét.
Ámen

2019. július 30., kedd

Chrisolog Szent Péter


Aranyszavú Szent Péter
380 körül Imolában Bologna mellett született. 424-ben Ravenna püspökévé választották. Mély értelmű és eredeti prédikációi miatt kapta az "Aranyszavú" nevet.
Egyike a legjelentősebb keresztény íróknak. Szoros kapcsolat fűzte Nagy Szent Leó pápához és a császári házhoz is. A tévtanító Eutychesszel szemben védelmezte a római pápák elsőségét. Imolában halt meg 450-ben.


2019. július 29., hétfő

Szent Márta


Szent Márta

Márta a betániai Lázár és Mária nővére volt. Jézus szívesen látott vendégük volt. Márta áldozatos szeretettel látta vendégül az Urat és buzgó lélekkel szolgálta őt. (Jn 12,2). Amikor segítséget kért, akkor mondta az Úr e híres szavakat: "Csak egy a szükséges" - mondta neki Jézus. Ő kérte hittel testvére, Lázár feltámasztását is. S neki mondta e szavakat is Lázár feltámasztása előtt: "Én vagyok a feltámadás és az élet." Válaszul Márta hitvallóan Jézust Messiásnak, Isten Fiának nevezte. Ő a háziasszonyok védőszentje.
Nem válik kárunkra, ha háziasszonyi munkánkhoz kérjük az ő segítségét és magunk is, igyekszünk, szorgos kezű Márták lenni.
Márta hite mindannyiunk számára példa. Testvére halála felett érzett szomorúságán átvilágít a Jézusba vetett hite. Erősítsük meg mi is a feltámadásba vetett hitünket. Kérjük Istent, adja meg a rendíthetetlen hit kegyelmét.
Ámen

2019. július 27., szombat

Évközi 17. vasárnap. 2019


Évközi 17. vasárnap 2019

Bevezető
A mai, 17. évközi vasárnap evangéliumában az általunk imádkozottól eltérő szövegű Miatyánkot hallunk majd. S ezen megütközünk. Pedig nem ezen kellene megütköznünk, hanem azon, hogy keresztény-kultúrán felnőtt nemzetünk fiai és leányai már nem, vagy csak alig ismerik, és mi is egyre ritkábban és egyre lagymatagabban imádkozzuk.
Vagy nem…? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket

Kirie litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem imádkozunk rendszeresen. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem imádkozunk a minden ember mindennapi kenyeréért. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Az ima egyidős az emberiséggel, egyidős a vallással. Minden vallásnak meg van a saját imája, a keresztlénységnek is. Legismertebb imáját, a Miatyánkot épp az imént hallottuk – Lukács evangélista köz-lése szerint.
Sokan megütköznek azon, hogy ennek az imának két különböző változata olvasható az Újszövetségi Szentírásban. Máté illetve Lukács evangéliumában.
A lukácsi változatból hiányzik a „Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”, illetve a „szabadíts meg a gonosztól” kérés. És mindkét változatból hiányzik a „Mert tiéd az ország, a hatalom, és a dicsőség mindörökké” kérés is.
Sokat írtak már arról, hogy a kereszténység legfontosabb imája nem azonos szöveggel került bele Máté és Lukács evangéliumába. Ennek egyik oka, hogy az ókeresztény egyház ebben az időszakban még szilárd kötöttség nélkül őrizte Jézus imádkozó hagyományát.
Az evangéliumok hívő közössége nem kötött szövegű imát, nem imaformulát tanult Jézustól, hanem az imádkozás művészetét tanulta meg Jézustól, és a saját szavaival adta vissza a tőle tanultakat.
A szövegek közötti különbségek megértését nagyban elősegíti, ha figyelembe vesszük, hogy Jézus tanítása szájhagyomány útján terjedt. Az apostolok, amint azt maguk is mondták és írták, amit láttak és hallottak, aminek szemtanúi voltak, azt hirdették. Szájhagyomány által terjedt el az evangélium.
Csak később kezdték összegyűjteni, s írásban is rögzíteni Jézus életének fontosabb eseményeit, tanítását, példabeszédeit, beteggyógyításait és csodáit.
E szöveggyűjteményeknek a szerkesztett változataiból keletkeztek az evangéliumok. S ezek sem egy időben. A szentírók nem ugyan-azoknak, de már létező, és különböző keresztény közösségeknek írták az evangéliumukat. Ezért az egyik szentíró ezt, a másik azt választotta ki e gyűjteményekből. Máté a zsidóknak, Lukács pedig a pogányoknak. Ezt figyelembe véve válogattak a már létező szöveggyűjteményekből. Sőt az események időbeni sor-rendjét és helyét is ennek megfelelő-en választották meg.
Jézus kereszthalálán és feltámadásán kívül kevés olyan esemény van, amelyik, mind a négy evangéliumban megvan. Vannak olyan események, amelyek csak az egyikben, s vannak olyanok, amelyik csak a másikban található meg.
Ezek után nem jelenthet problémát, hogy két változata is van a Miatyánknak. Hangsúlyozom: Jézus nem kötött szövegű imára, hanem imádkozni tanította meg az embereket.
Mindkét Miatyánk, Mátéé és Lukácsé is, az Atyához szóló fohásszal kezdődik. Úgy tűnik, Jézus arra buzdít, hogy Istent inkább családtagnak tekintsük, mint távoli, félelmetes idegennek.
A mennyei Atyához, mint Családfőhöz intézett kérések között ott vannak az üdvösségre, Isten országa eljövetelére, a mindennapi kenyérre, az emberi együttélés nélkülözhetetlen feltételére, a megbocsátásra, a kísértésre vonatkozó kérések. Az egyén és a közösség anyagi, valamint lelki javaira vonatkozó kérések. Mindezeket lehet, sőt kell is kérni a mennyei Atyától.
Azt, hogy jöjjön el az ő országa! A gyűlölködő, embertelen, s kegyetlen világ helyébe, a szeretet, a béke és a testvériség országa.
De lehet, sőt kell is kérni a mindennapi kenyeret is, amikor oly sok százmillió, több milliárd ember éhezik. Hazánkban is, az előző kormányok rossz kormányzásnak köszönhetően.
Sajnos, minden erőt bevetve, ma is csak enyhíteni tudjuk a szegénységet, a nélkülözést.
Ott van mindennapi életünkben még mindig a médiumok ránk zúduló hazugsága. Ezért kell kérni a mennyei Atyát, hogy „Ne vígy minket kísértésbe!”, ha nem is értjük az így megfogalmazott kérést. De érthetőbbé válik, ha így fogalmazzuk meg: Ne engedd, hogy kísértésbe, megtévesztésbe vigyenek bennünket a hatalomba visszatérni akarók gonosz, agymosási kísérletei.
De nemcsak azt kell kérnünk, hogy ne engedje, hogy megtévesszenek, hanem hogy meg is szabadítson tőlük, a Gonosztól, a hazugság Atyjától, és közöttünk nyüzsgő fiaitól!
De ezért nekünk is tennünk kell valamit, imánkkal is! Ezért buzdít bennünket Jézus arra, hogy mindenkor imádkozzunk.
Nem szabad szó nélkül elmenni a mai olvasmányban hallott Ábrahám alázatosan könyörgése mellett sem.” Kitartóan alkudozott: 50-től 10-ig lefelé licitált az igazak számát illetőleg. Tíz igazra való tekintettel az Úr nem pusztította volna el Szodomát, az olyan természetellenes szexuális bűnei miatt, amikkel ma divat a Főváros központjában jó érzésű embereket, gyermekeket és fiatalokat megbotránkoztatni.
Ezért igyekezzünk azon igazak közé tartozni, akikre való tekintettel irgalmat gyakorol majd az Úr a mi nemzedékünkkel is.
Ámen

2019. július 26., péntek

Szent Joakim és szent Anna


Szent Joakim és szent Anna, a Boldogságos Szűz Mária szülei
Jézus Krisztus test szerinti nagyszüleinek, Szent Joakimnak és Szent Annának emléknapját tarja az Egyház. Az ő gyermekük volt a Boldogságos Szűz Mária. A II. századig visszamenő hagyomány nevezi meg a Boldogságos Szűz Mária szüleit. Szent Annát már a VI. századtól tisztelték Keleten, kultusza Nyugaton a X. században terjedt el. Szent Joakim tisztelete az újkorban fejlődött ki.
Szent Anna talán nem is sejtette, kit bízott gondjaira Isten, amikor Mária édesanyja lett. Becsülettel tette dolgát, hitre, imádságra nevelte lányát. Sokszor mi is csak később vesszük észre, milyen nagydolgot tett velünk az Isten. Legyünk mindig hálásak Istennek.

2019. július 25., csütörtök

Idősebb Jakab apostol


Idősebb Jakab apostol vagy Idősebb Szent Jakab Zebedeus és Szalome fia, János evangélista testvére, Jézus egyik apostola. Idősebbnek nevezik, hogy megkülönböztessék Jézus másik tanítványától, Alfeus fiától, Ifjabb Jakab apostoltól.[3]
Szent János leírása szerint Jakab egyike volt Jézus első tanítványainak. Testvérével együtt Keresztelő Szent János tanítványai voltak, ő vezette el őket Jézushoz (Jn 1:29–39).
A szinoptikus evangéliumok leírása szerint Jakab Jánossal együtt apjukkal a tengerparton ültek, mikor Jézus elhívta őket. Márk evangéliuma Boanerges-nek, a mennydörgés fiainak hívja a testvérpárt (Mk 3:17). Jakab jelen volt a színeváltozáskor, Jairus leányának feltámasztásakor, és a Getszemáni-kertben is.[3][4][5]
Jézus mennybemenetele (30 körül) után a jeruzsálemi gyülekezetben működött.[3] Az apostolok cselekedetei alapján tudjuk, hogy I. Heródes Agrippa zsidó király ölette meg 41/42-ben.
Az Újszövetség szerint Jeruzsálemben szenvedett vértanúságot mintegy 10-15 évvel Jézus mennybemenetel után.
Némely legendás hagyomány szerint Jakab apostolt vértanúhalála után Heródes Agrippa király rendelete miatt eltemetni nem lehetett, ezért tanítványai a holttestet ellopták, márvány szarkofágba tették, és egy hajóra rejtették. A hajót azonban elfelejtették a parthoz kikötni, ezért azt a víz elvitte egész Hispániáig (a mai Spanyolországig. Itt eltemették.[forrás?]
Az újabb kutatások nem tudják pontosan megjelölni az ereklyék hispániai átvitelének időpontját.
A személye körül kialakult tisztelet szerint: Szent Jakabot Európa szerte ,,Isten után a legjóságosabb és legerősebb pártfogónak'' tisztelték. Mi is magyar földön élők.

2019. július 24., szerda

Árpád-házi Szent KInga


Árpád-házi szent Kinga
IV. Béla és Laszkarisz Mária legidősebb leánya. Boldog Jolán, Boldog Konstancia és Szent Margit nővére. 1224. március 4-én született.
Már szüzességi fogadalmat tett, amikor szülei államérdekre hivatkozva 1239-ben eljegyezték Boleszláv krakkói herceggel. Hatására férje szintén örök tisztaságot fogadott a krakkói székesegyházban, a nép ezért "szemérmes Boleszlávnak nevezte el.
Élete királynéként is imádságban és a szegények, betegek ápolásában telt el. Férje halála (1279) után testvérével, Jolánnal az ószandeci klarisszák közé lépett, és ott is halt meg 1292. július 24-én.
Sírja búcsújáróhely lett. VIII. Sándor pápa 1690-ben boldoggá, XII. Ince pápa 1695-ben Lengyelország védőszentjei közé iktatta, XI. Kelemen pápa 1715-ben Lengyelország és Litvánia védőszentjévé nyilvánította. II. János Pál pápa 1999. június 16-án avatta szentté.
Kinga, amint már említettem, az imádságban, a szegények szolgálatában tűnt ki királynéként is, szerzetesként is. Példája nyomán erősödjön imaéletünk, és keressük azt a módot, ahogy ma az igazán rászorulókat megtalálhatjuk, és őket segíthetjük.
Ámen

2019. július 23., kedd

KI az én anyám ?


Ki az én anyám?
Az evangéliumi történet megértéséhez érdemes a jelenetet elképzelnünk, mégpedig pontosan azon szavak alapján, amiket Máté evangélista használ. Jézus „népsokaságot” tanít. Nem szűkebb tanítványai körét és nem néhány embert, hanem nagyobb létszámú tömeget. Tanításának helyszíne nem lehet egy ház, mert oda aligha fér be „népsokaság.” Nem is egy zsinagógában tanít, ahol már többen elférnének, hiszen ezt biztosan megemlítette volna az evangélista. Talán a pusztában, talán egy hegyen, talán egy város terén, mindenesetre olyan helyen, ahol sokan elférnek. Ide érkezik meg Jézus anyja és a rokonság, akik beszélni akarnak vele. Máté azt írja, hogy „kint várakoznak.” Na de hol „kint”? Mit jelent ebben a helyzetben a „kint”? Az előbb tisztáztuk, hogy nem egy épület Jézus tanításának a helye, tehát nem egy épületen kívül várakoznak. Ha pedig egy szabad téren, pusztaságban tanít az Úr, akkor értelmezhetetlen a „kint” kifejezés.
Lassan kezdjük sejteni, hogy itt nem egy helyhatározóról van szó, amely a rokonok tartózkodási helyét jelöli, hanem az ő Jézushoz való viszonyukat. A „kint” tehát azt jelenti, hogy az Úr hallgatóinak körén kívül maradnak. Kívülállók, akik nem tanítványként vagy követőként vannak Jézus közelében, hanem más szándék vezeti őket. Nem is akarnak egészen Jézus közelébe jutni, hanem elég nekik, ha távolabb megállnak, és itt ne csak a fizikai távolságtartásra gondoljunk.
Jézus figyelmeztetése nekünk szól: „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.” Akkor nem leszek kívülálló, hanem az Úr tanítványa, ha engedelmeskedem az Atya akaratának.


2019. július 22., hétfő

Jónás, próféta jele


Jónás próféta jele
A mai evangéliumban olyan jelet kérnek Jézustól az írástudók és farizeusok, amellyel azt igazolja, hogy ő a Messiás. Gondolkodásuk nem áll tőlünk sem messze, hiszen sokszor mi is jeleket kérünk Istentől. Olykor olyan jelet, amely megnyugtat minket, hogy Isten figyel ránk és teljesíteni fogja kérésünket. Máskor olyan jelet, amely irányt mutat nekünk egy döntéshelyzetben és megkönnyíti választásunkat. Ismét máskor olyan jelet szeretnénk, ami megerősíti botladozó hitünket vagy megmutatja számunkra, hogy mi vár ránk a jövőben.
Jézus viszont nem akar nekünk más jelet mutatni, mint az ő kereszthalálának és feltámadásának a jelét. Miért esik hát nehezünkre felvenni életünk keresztjét, amikor az Úr keresztje a jel és az ő kereszthordozása a példa számunkra? Miért esik nehezünkre a neki való engedelmesség, amikor az ő végsőkig, a halál vállalásáig elmenő szeretete számunkra a jel? Miért esik nehezünkre hinni abban, hogy a szenvedések és az élet nehézségeinek vállalása érdemszerző lehet számunkra, amikor az Úr szenvedése minden ember megváltását érdemelte ki? Miért esik nehezünkre hinni a feltámadásban és az örök életben, amikor az Úr feltámadása a jel számunkra, hogy az élet győz a halál felett?

2019. július 20., szombat

Évközi 16. vasárnap 2019


Évközi 16. vasárnap. 2019

Bevezetés
A mai, évközi 16. vasárnap evangéliuma, Jézusnak Lázár nővéreinél, Máriánál és Mártánál történt látogatásáról számol be. S felvetődik a kérdés: Márta gondolkodik-e helyesen, vagy Mária? Ha így teszem fel a kérdést, azaz „vagy”- kötőszóval, akkor akármelyiket mondom is helyesen gondolkodónak válaszom helytelen. De, ha a vagy kötőszó helyett, az és kötőszót használom, akkor a kérdő mondatból kijelentő mondat lesz, nem Mária vagy Márta, hanem Mária és Márta, mindketten, lesz a helyes válasz. Mert ez lényegében azonos azzal, amit ősidők óta gyakorol a hívő keresztény. Imádkozik és dolgozik. Mi is? Vizsgáljuk meg lelki-ismeretünket.

Kirié litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem ülünk le gyakrabban, Máriaként lábadhoz, hogy tanuljunk Tőled. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem szolgálunk Néked mindig Márta szorgoskodó szeretetével! Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy nem hozzuk mindig összhangba, az Imádkozzál és dolgozzál ősi keresztény buzdítást. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Tévedés lenne Mária és Márta történetét úgy értékelnünk, mint a fizikai munka, a házi munka lebecsülését. Ismeretes mindnyájunk előtt, hogy az Úr Jézus is kétkezi ácsmunkát végzett Názáretben harmincéves koráig.
Ennek megfelelően a keresztény kultúra felépítésében mindig komoly szerepet játszott az ősi bencés alapelv gyakorlati megvalósítása: Ora et labora! Imádkozzál és dolgozzál.
A keresztény népek, így nemzetünk történetét is az imával összekapcsolt szorgos munka vitte előre mindig. Szívós és szorgos munkával hatalmas eredményeket ér el, az emberiség mindig.
A dolgos és sikeres emberek mindig nagy elismerésekben részesülnek.
Mindannyian becsüljük azokat az asszonyokat és férfiakat, akik a családban, a templomi közösségekben vagy a társadalomban odaadóan és nemegyszer önfeláldozóan tevékenykednek, és testi-lelki ellátásukról gondoskodnak, még akkor is, ha olykor-olykor hálát vagy köszönetet sem mondanak nekik érte.
Ezért a mai evangéliumban ugyancsak felráz bennünket Jézus kijelentése: "Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges".
Tudjuk, hogy a tudományos és technikai fejlődés óriási teljesítményeket hozott létre, csak éppen az ember erkölcsi, etikai fejlődése nem tartott lépéseket azokkal.
Már ennek a ténynek a puszta tudomásul vétele is, arra hívja fel a figyelmünket, hogy az oly annyira szükséges munka, technikai fejlődés mellett szükségünk van valami másra is! Nevezetesen arra a Jézust hallgató figyelemre, amelynek Mária az iskola példája.
Jelen századunkban általános jelenség az utazás, a turizmus elterjedése. Gyakran találkozhatunk hazánkban is külföldi látogatókkal és láthatjuk, amint térképpel a kezükben próbálnak tájékozódni.
Itt a földön valamennyien jövevények vagyunk és nem könnyű a tájékozódás. Jézus azért jött közénk, hogy utunk legyen az Istennek tetsző életre. Azért hagyta ránk tanítását, hogy térképül szolgáljon az egész emberiségnek.
Az evangélium térképéről kell leolvasnunk, hová menjünk, merre tartsunk.
Ha ezt elmulasztjuk, fennáll a veszély, hogy lázas tevékenységünk üresjárattá válik, rossz irányba fordul. Az élethez mindig kellenek irányító, igaz eszmék.
Mindannyian megdöbbenve éltük át azokat az időket a huszadik században, amikor téves eszmék annyi millió és millió embert sodortak a pusztulásba. Ha nem vigyázunk, napjainkban is hasonló téves eszmének lehetünk az áldozatai.
Amikor az Úr Jézus védelmére kel Máriának, korántsem akarja leértékelni Márta munkáját. A kereszténység sem az emberi munkát. Senki sem állítja, hogy embertársainkon csak az imádsággal segíthetünk. De az ellenkezőjét sem! Hogy az nem lenne szükséges, azzal úgy sem segíthetünk semmit sem rajtuk.
Igaz, hogy bármilyen buzgón imádkozzuk is a rózsafűzért, ezzel még nem szüntethetjük meg a világban fellelhető bajokat. Nem szerelhetjük le a nukleáris töltésű rakétákat, nem mentjük meg a savas esők következtében pusztuló erdőket, nem akadályozhatjuk meg a légkör felmelegedését, a jéghegyek megolvadását, a tengerszintek emelkedését, az ózonréteg elvékonyodása miatt az emberi testet károsító ultraibolya sugárzást.
Nem növelhetjük az emberek iránti szolidaritást. Nem enyhíthetjük az éhező emberek nyomorúságát, amelyet csak fokoz a globalizáció fokozódó könyörtelen egyeduralomra való törekvése.
Vajon a világ vezetői meghallják-e a Szentatya kérését, aki arra kéri a politika és közgazdaság felelőseit, hogy a globalizációs folyamatot a világ valamennyi polgára közös javának keresése, az igazságosság és a szolidaritás irányítsa.
Mi krisztushívők azt valljuk, hogy napjaink égető problémái mind megoldhatóak lennének, ha az evangélium térképe szerint rendeznénk be életünket.
Ennek érdekében kell időt szentelnünk az egy szükségesnek, leülnünk Jézus lábai elé és hallgatnunk tanítását.
Mert nem Mária vagy Márta, hanem a kettő együtt alakítsa életünket. Mily kegyelem, hogy itt és most, mi is leülhettünk Jézus lábaihoz és meghallgathattuk és meghallgat-hatjuk szavait. Bárcsak termékeny talajra találnának szavai, és bőséges, százszoros termést hoznának mindannyiunk s nemzetünk életében.
Amen

2019. július 6., szombat

Évközi 14. vasárnap. 2019


Évközi 14 vasárnap 2019

Bevezető
A mai, évközi 14. vasárnap evangéliumában halljuk majd az Úr kérését: „Az aratni való sok, de a munkás kevés.”
Módosítsuk e mondatot így: ”Az aratni való is kevés!” Sajnos a látszat ez utóbbi. Urunk Jézus Krisztus szavai szerint: „Aki bőven vet, az bőven is arat.” Ezek szerint, ha kevés az aratni való, ennek mi vagyunk az okai. Aki nem vet, az nem is arat. Azért kérjük hát az Urat, hogy legyenek bőven, hittel és lelkesedéssel vetők, és a bő terméshez pedig sok arató munkás.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. Mi kik közé tartozunk? A bőven vetők, vagy a nem vetők közé?
Kirié Litánia
Urunk! Add, hogy segítőkész szívvel vegyük tudomásul, hogy sok az aratnivaló. Uram, irgalmazz!
Urunk! Kérünk Téged, küldj munkásokat aratásodba! Krisztus, kegyelmezz!
Urunk! Add, hogy mi is lehetőségeink szerint arató munkásaid legyünk! Uram, irgalmazz!

Evangélium után
A mai evangélium a misszió kezdeteiről beszél. Néhány teológus felhívja a figyelmet, hogy Lukács ebben a részben hisztorizál, vagyis bizonyos később keletkezett intézményeket visszahelyez egy korábbi korba. Ilyen a 72 tanítvány esete, akikre való utalást csak nála találjuk meg, és a 72-es szám is inkább csak egy szimbolikus.
Természetesen a robbanásszerű, nagyméretű, csodálatos eredményeket elérő misszió pontos szerkezetéről nincs történetileg értékelhető információnk.
Annál több információt kapunk a misszió változó körülményeiből. Persze ezt is egy kicsit költői nyelven.
Az egyik kérdés, nem kedvez a tanítványok munkájának, ha sok mindent visznek magukkal, és az elfoglalja őket.
A befogadás körülményei is igen változatosak. Sőt számolni kell azzal, hogy néhány agresszív ember, mint a misszionáriusok farkasa igen sok gyötrelmet fog nekik okozni. S nemcsak nekik, hanem minden kor krisztuskövetőinek a báránybőrbe bújt ragadozó farkasok.
De ennek ellenére, Jézus világ végéig tartó szelíd misszióját nem lehet megállítani.
A Szent Lukács által említett 72 tanítvány kiválasztásának és szétküldésének fontos mondanivalója a következő. Amint már említettem, a Bibliában, a 72-es szám szimbolikus szám. Az ószövetségi Szentírás szerint ugyanis a föld összes népeinek a száma 72. Lukács evangélista szerint, Jézus a 72 kiválasztásával azt akarta biztosítani, hogy üzenete a világ összes népéhez, mind a 72-höz eljusson.
Ugyanakkor a 72 kiválasztásának van egy másik mondanivalója is.
A természeti vallásokban a papi hivatást általában egy személy töltötte be. Izraelben a levita papság. Jézus Egyházában azonban más a helyzet. Itt, és amit most mondok, azon sokan megbotránkoznak, de mindenki pap.
Szent Péter az Ősegyház híveiről azt mondta: „Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok.” Szent János pedig azt írja a kis-ázsiai keresztényeknek: „A Mennyei Atya az ő papjaivá tett mindnyájatokat.”
A „hívek általános papságának” tanát az apostoli egyház óta ismerjük. De a középkorban szinte elfeledkeztünk róla. A II. Vatikáni Zsinat nagy vívmánya, hogy ez újból a köztudatba került.
Az évközi 14. vasárnap evangéliumával, a 72 tanítvány küldetésének felolvasásával akarja a világiak papi feladatára felhívni a figyelmünket. A szolgálati papság mellett a királyi, általános papságra.
Azt mondja az Írás: „Jézus maga előtt küldte a 72 tanítványt azokba a városokba és falvakba, ahová menni szándékozott.”
Ugyanez a „királyi papság” feladata is. Előkészíteni, hangolni az embereket Jézus befogadására. Megismertetni hatósugarukban az Úr jóságát, szeretetét.
Ezeknek ott a helyük a kisgyermekek mellett a családban, hogy a katekizmust tanítsák, a távollátókat pedig a hitoktatás felé irányítsák. Ott a helyük a válságba jutott házastársak mellett, és tanácsaikkal hozzá kell járulniuk, hogy a családi életek felbomlásának pusztító lavinája megálljon. Ott kell állniuk, a szociális háló megszűntével, népünket pusztító reformjaikkal magatetehe-tetlenné tett, elhagyatott öregek és betegek mellett, hogy Jézus közelségét megérezzék azok is, akiket az emberek már félreállítottak.
A világi híveknek azonban nemcsak az imént említett egyházi tevékenységekben kell részt venniük, hanem az Egyház liturgiájában is. Be kell abba tevékenyen kapcsolódniuk: felolvasással, ünnepek előkészítésével, ige-szolgálattal, áldoztatással.
Mi, hívek és papok, szolgálati és általános papság, együtt vagyunk az Egyház.
Amikor Asztrik, bencés apát beszámolt II. Szilveszter pápának István király térítő tevékenységéről, a Pápa felkiáltott: „Én csak apostoli vagyok, István azonban valóságos apostol!”
Első szent királyunk nem volt felszentelt pap, de az „általános” papságnak részese volt. Nem volt apostol, de Isten országának építője volt. Ezért megérdemelte a pápa aranykoronáját.
Ha a mai hívők, a „királyi papságukból” származó feladataikat, és mi szolgálati papság is hűségesen teljesítjük feladatainkat, akkor hozzájárulhatunk hazánkban is Isten országának kibontakoztatásához, az egymásért élő testvéri közösség megvalósulásához.
Amen.

2019. július 5., péntek

Miért eszik


Miért eszik péntek
Az, hogy Máté azonnal engedelmeskedik egy idegen kérésének, és gondolkodás nélkül otthagyja munkáját, valószínűtlennek tűnik. Talán nem teljesen ismeretlen számára Jézus személye, aki megszólítja őt, hanem már hallhatott róla valamit, értesülhetett csodáiról és más tetteiről, talán láthatta is.
Máté gyorsasága és készsége mindenképpen figyelemreméltó számunkra, mert Jézus minden nap odalép ebédlőasztalunkhoz, íróasztalunkhoz, az iskolapadhoz vagy a munkaasztalhoz, és bennünket is követésére hív. Jézus nem az igazakat, hanem a bűnösöket jött hívni, ez az Atyától kapott küldetése. Meghívása valóban nekünk szól, ha felismerjük hibáinkat, beismerjük bűneinket, s készek vagyunk indulni.
HIS

2019. július 4., csütörtök

A béna ember


A béna ember
A csodás gyógyulások sorozatában a kafarnaumi béna ember esetéhez érkeztünk, amely azért jelentős, mert itt Jézus kifejezetten beszél a bűnök megbocsátásáról.
A gyulások minden esetben megszabadulást jelentenek valamilyen testi bajból. Jézus azonban nem csak a testet szeretné meggyógyítani, hanem azért jött, hogy a lélek orvosaként megszabadítson minket a bűntől. Az írástudók ellenállását az váltja ki, hogy a bűnöket egyedül Isten bocsáthatja meg, s ezért Jézus Istenné teszi magát. Könnyebb nekik elfogadni azt, hogy egy rendkívüli képességekkel rendelkező gyógyítóval állnak szemben, mint azt, hogy Jézus valóban Isten, akinek hatalma van megbocsátani az emberek vétkeit.
Talán mi is könnyen beleesünk abba a hibába, hogy Jézus személyében a Tanítót, az Urat, a Mestert, a Megváltót, az Üdvözítőt vesszük észre, s nem engedjük, hogy megérintse lelkünket. Ha személyes kapcsolatban vagyok vele, akkor Ő az én Tanítóm, Uram, Mesterem. Ha megvallom előtte bűneimet, akkor Ő az én Megváltóm és Üdvözítőm.
HIS

2019. július 3., szerda

Tamás apostol


Tamás apostol szerda
Hitetlenkedve fogadta Jézus feltámadásának hírét. De maga az Üdvözítő győzte meg arról, hogy valóságos testben támadt fel, és Tamás apostol így vallotta meg az Egyház húsvéti hitét: "Én Uram, én Istenem!" Életéről nem tudunk semmi biztosat azon kívül, amiről az evangélium hírt ad. A hagyomány szerint India népeinek hirdette az evangéliumot.
Edesszában a VI. századtól kezdve július 3-án emlékeznek meg holttestének átviteléről.
Hiszem, ha látom! Milyen sokan gondolkodnak ma is így. Tamás kételye inkább így fogalmazható meg: bárcsak igaz lenne, de nem tudom elhinni. Ha kétely támad is szívünkben, Tamás megtanít arra, hogy kitartsunk az Egyház közösségében, ezzel Jézus közelében maradjunk. Ő majd megadja nekünk a bizonyosságot.

2019. július 2., kedd

Sarlós Boldogasszony


Sarlós Boldogasszony
Magyarországon ma ünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária látogatását. Az aratási munkálatok miatt Sarlós Boldog asszony az ünnep népies neve.
Mária az angyali üdvözlet alkalmával Gábriel főangyaltól tudta meg, hogy idős rokona, Erzsébet, Keresztelő Szent János leendő anyja már hat hónapja gyermeket vár. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban segítségére lehessen. A szeretet mindig befogadás és adás. A teremtmény, Mária befogadta Teremtőjét, és adta mindenkinek. Jézust befogadtad a szívedbe, az életedbe, amikor igent mondtál az Atya akaratára. Látogass meg valakit, akinek segíthetsz, és szeresd, ahogy a benned élő Jézus szereti őt! Legyünk ma is Krisztus-hordozok; és adjuk őt mindenkinek:

2019. július 1., hétfő

Követlek Téged


Követlek Téged
Időnként elfog minket a lelkesedés. Időnként nagy elhatározásokat teszünk. Időnként fáradhatatlan lendülettel vágunk neki új utaknak. De aztán valami mégis visszahúz. Egy titokzatos erő fékezi lendületünket. Emelkedésünket megakadályozza valami, ami a földhöz köt. Jó szándékainkat néha egészen apró dolgok semmisítik meg.
Krisztus követéséhez nem elegendő a szándék. Nem elegendő, ha kinyilvánítjuk akaratunkat követésére. Egész életünket neki kell adnunk, mindenben azt a sorsot kell vállalnunk, amit Krisztus is vállalt. Felismerem-e, meg tudom-e nevezni azt, ami gátol abban, hogy teljesen Jézusért éljek? S vajon le tudom-e küzdeni ezt az akadályt?
HIS