Évközi 13. vasárnap 2018

Évközi 13. vasárnap. 2018

Bevezetés

Az evangéliumi történetek közül legjobban talán a halottakat feltámasztó jézusi tettek ragadják meg a figyelmünket. Egyrészt azért, mert minden halottfeltámasztás az Úr Jézus feltámadásának előképe. Másrészt, mert a halottak feltámasztása bizonyítja a legjobban, hogy az Úr Jézus az Élet Ura! Mert érezzük, hogy ezekből a történetekből a kereszténység optimista üzenete: az élet szeretete, az élet igenlése sugárzik felénk. S érezzük, hogy nekünk is életigenlőknek kell lennünk! Azok is vagyunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia

Urunk Jézus Krisztus! Bocsáss meg nekünk, hogy nem törődünk azzal, hogy egészséges életmód szerinti éjünk. Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus Krisztus! Bocsáss meg nekünk, hogy szinte nem teszünk, semmit az életet károsító és pusztító tények ellen. Krisztus, kegyelmezz!

Urunk Jézus Krisztus! Bocsáss meg nekünk, hogy nem támogatjuk kellően az emberi hiányosságokkal született gyermekeket. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

A mai evangéliumi szakaszban, mint azt már a bevezetésben említettem, ebből a történetből is sugárzik felénk az tény, hogy az Úr Jézus az Élet Ura. És sugárzik követői felé a parancs: az élet szeretete, az élet igenlése. S küzdenünk, s harcolnunk kell mindaz ellen, ami károsítja, pusztítja az életet.

Ezért emelünk szót újra és újra a meg nem születettek életének a védelmében, és ezért harcolunk az önpusztítás ellen, az alkoholizmus és kábítószer-élvezés a nemiség perverz formái ellen! Ma még ezt büntetlenül megtehetjük. Más országokban már törvény tiltja bizonyos szavak használatát. Azért küzdünk, hogy azok, akik már rabjai a szenvedélyeknek, akik már betegek, súlyosan betegek, - evangéliumi kifejezést használva, már halálukon vannak, - újra életre keljenek.

Az Egészségügyi Világszervezet szerint több mint 50 millió, különböző kábítószert használó van a világon.

Ma már a kufárlelkek, a kábítószer terjesztő, nemcsak a diszkókban, hanem a gyermekek megrontóiként, ott vannak az iskolák kapuiban, a legfiatalabbak közelében is.

A ma körülöttünk élő faitalok között is sok a halálán levő, Jézus keze érintését, Jézus segítségét igénylő fiatal. De sajnos a mi világunkban kevés a Jairus, kevés az olyan szülő, aki Jairushoz hasonlóan könyörögne Jézushoz: Halálán van a leányom. Gyere, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.

Ellenkezőleg, egyre többen vannak az ennek ellenkezőjét hangoztatók, igen erőszakosak és hangosak a kábítószer fogyasztást engedélyezését követelők.

Emlékszem, amikor ebben a témában, idézőjelben: hazánk legnagyobb írójának mondott érvelt a kábítószer-fogyasztás- engedélyezésért, és azt fogyasztók büntethetlen-ségéért. Sajnos a kezükben lévő médiumok segítségével és hasonló gondolkodású törvényhozóikkal elérték, hogy ma már több mint 10 ezer emberi roncsról kell hazánkban a társadalomnak gondoskodni, és gyógyítani őket.

A napi hírekben olvashattuk, hogy 30 tanulót kellett kizárni az iskolából, drogfogyasztás miatt.

A költő szavaival:

Szétkürtölöm most minden égi tájra,

Hogy vannak züllött ifjú emberek,

Kikből nem lesz se szent, se honfi hős!

S e fiúkért valaki felelős!

E fiúkért valaki felelős!

Ellentmondásosnak tűnik az, ha az iméntiekért magukat a mai fiatalokat marasztalnánk el. Mindezekért, mások, valakik, különböző mértékben a felnőttek a felelősek. Azok, akiktől nem kaptak, s kapnak ezek a fiatalok vallás-erkölcsinevelést, de bőven kaptak, s kapnak a propaganda eszközök révén lélekromboló, nihilista, szabadelvű erkölcstelen tudatformálást.

Hogy az évtizedekig tartó ateista és szabadelvű kormányok után, ifjúságunk és egész társadalmunk ott van, ahol van, annak a mi félénkségünk, közömbösségünk, fásultságunk is oka. Annak idején, kivették és mi kiadtuk a kezünkből az imakönyvet, a rózsafűzért. És nem fordulunk még ma sem elégszer Jairusokként Urunk Jézushoz, aki segítségét nem tagadná meg tőlünk sem, a mi időnkben sem.

Főleg időseb testvéreimtől kérdezem. Hová lett belőlünk őseink hite? Hová lett gyermekkori hitünk?

Visszagondolok gyermekéveimre, a háború éveire, s azt követő évekre. Akkor bizony bombák hullása, az ágyúk dörgése, a fegyverek ropogása idején, igencsak imára kulcsolódtak a kezek.

Aztán jött a vérfagyasztó ateista és szabadelvű kormányok diktatúrája. S jött a magyarokat mindenkivel gyűlöltető ideológia. Ma ez akarja megsemmisíteni még kereszténynek mondható gyengélkedő népünket.

Mi ezen ideológia térhódítása ellen küzdünk. Azért, hogy rátehesse Jézus kezét e beteg népre, beteg, halálon lévő gyermekeire, miként egykor Jairus leányára, s meggyógyulhasson és élhessen népünk életigenlően, boldogan, Istennek tetsző békés, szép életet.

Amen.

Szent Péter és Szent Pál

Péter és Pál apostolok.

Róma, az Örök Város alapítása után közel nyolcszáz évvel, mint egy új Romulus és Remus, lépnek be a történelembe.

Péter, eredeti nevén Simon, egy galileai halász, aki együtt élte meg Jézussal a megváltás éveit.

Pál, eredeti nevén Saul, pedig a keresztények üldözőjéből lesz az egyik legodaadóbb és leghűségesebb tanítvány. Bár Jézussal személyesen soha nem találkozott, mégis hitelesen bontotta ki, adta át a krisztusi hitet.

A két apostol Nero császár uralkodása alatt szenvedett vértanúhalált, a hagyomány szerint 67-ben: Péter apostolt a vatikáni domb melletti császári cirkusz közepén álló obeliszk tövénél feszítették keresztre, míg a népek apostolát, Szent Pált római polgár lévén karddal fejezték le. Mindkettőjük sírja fölé Nagy Konstantin császár emeltetett bazilikát a IV. század elején. A római egyház már a III. század közepétől kezdve együtt ünnepelte a két apostol vértanúságát június 29-én.

Péter és Pál apostolok ünnepén imádságos szeretettel gondolunk hatalmas felelősséget hordozó Szentatyánkra. Mi hívők Rómát, ahová az isteni Gondviselés a két apostol tanúságtételének székét helyezte, azon katolikus Egyház szívének tekintjük, amelyen a pokol kapui sem vesznek erőt soha!

Ámen

Szent Ireneusz

Szent Ireneusz

130 körül született. Szmirnában nevelkedett, a város püspökének, Szent Polikárpnak volt a tanítványa. 177-ben a galliai Lyonban telepedett le, ahol pap, majd nem sokkal később a város püspöke lett.

Nem csak jelentős teológus, hanem tanúja is az apostoli tradíciónak. Ez teszi írásait különösen értékessé. Ő irányította Kelet-Gallia misszionálását. Egyike azon első egyházatyáknak, akik a római egyház elsőbbségét vallják. "Ahol az Egyház, ott van Isten Lelke is."

A hagyomány szerint 200. körül szenvedett vértanúságot.

Hívek könyörgése:

Támassz köztünk is béketeremtőket, akiknek a környezetében kisimulnak a harag ráncai, kézfogásra szelídülnek az ökölbe szorított kezek, és értelmét veszíti minden háborúság! Hallgass meg, Urunk!

Köszönjük nagy teológusainkat és teológáinkat! Köszönjük, hogy Szent Iréneusz olyan jól megismert téged, és annyit dolgozott azért, hogy mi is minél jobban megismerjünk és megszeressünk! Amikor ezért hálát adunk, hallgass meg, Urunk!

Köszönjük, hogy emberré lettél, hogy minket magadhoz isteníts. Segíts célbajutni: megfelelni ennek a csodálatos rendeltetésnek! Hallgass meg, Urunk!

Hogy imádságaink békét teremjenek szívünkben s onnan szétsugározzon a béke mindenkire, akivel csak találkozunk! Hallgass meg, Urunk!

Ha vannak olyanok, akiknek életünkben nehéz volt megbocsátanunk, segíts, hogy halálukban egészen kibékülhessünk velük. Adj minden elhunyt testvérünknek tökéletes békét és boldogságot! Hallgass meg, Urunk!

Szent László

Szent László király

SZENT LÁSZLÓ 1046 táján született Lengyelországban, apja a számkivetésben élő Béla magyar herceg, anyja Rizika (Richeza, Rikiza) lengyel királylány volt.

Már 4-5 éves korában hazakerült Magyarországra és a tiszántúli Bihar várában nevelkedett. Nagyon vallásos anyjától kapta mély hitét, és alázatát. Apjától kiváló lovagi képzést kapott, amit később Kázmér lengyel király udvarában mélyített el igazán. 1061-ben tért vissza ismét, de hamarosan vissza kellett menekülnie Lengyelországba. 1064-ben bátyjával Gézával tért vissza, hogy a lázadó Salamonnal harcban leszámoljon.

A püspökök békítése után ismét Biharban uralkodott az ország keleti harmadában. A pogány besenyők ellen sikeresen harcolt, katonái csodákat beszéltek hősiességéről. Békét sikerült kivívnia a besenyőkkel és a kunokkal szemben 1085-ben, 1091-ben és 1092-ben. Ünnepelt hősként fogadta el 1077-ben a királyi trónt, folytatta Szent István útját.

Legyőzte a pogány kunokat, megkeresztelte és letelepítette őket. Seregei vitézül harcoltak vele együtt, legendák fonódtak köré. (Tordai hasadék, Szent László pénze, füve, forrásfakasztás, stb.) A háborúskodás számára keserű teher volt. Az országban is rendet teremtett, szigorú törvényeket hozott. Létrehozta a zágrábi püspökséget, a kalocsai érseket Bácsra költöztette, az erdélyi érseket Gyulafehérvárra, a biharit pedig Nagyváradra. Megalapította a Szent Jobb-apátságot a Szent Jobb őrzésére. Leánya, Szent Piroska, Iréné néven bizánci császárné lett.

1083-ban Szent István, Szent Imre és Szent Gellért szenté avatását szorgalmazta. Szentül élt, nagylelkű volt, keresztes hadjáratot is akart indítani, azonban ez nem valósulhatott meg. 1092-ben Szabolcs városában zsinatot tartott. 1095. július 29-én meghalt Nyitra mellett. Földi maradványait előbb a somogyvári monostorba, majd a nagyváradi székesegyházban temették el. Sírjánál csodák történtek, legendák keringtek csodálatos közreműködéséről csatákban. Ügyét kivizsgálva 1192. június 27-én III. Celesztin pápa követe (Gergely bíboros) Váradon szentté avatta.

Alexandriai Szent Cirill

Alexandriai Szent Cirill

370-ben született. Szerzetesi életet élt. Pappá szentelése után segítőtársa volt nagybátyjának, Alexandria püspökének, akinek utóda is lett 412-ben. Szenvedélyes, lelkes és céltudatos lelkipásztor-hittudós. Neve összekapcsolódott a 431-es efezusi zsinattal, ahol hősiesen küzdött Nestorius tanítása ellen védve Mária istenanyai mivoltát. Sokat írt a katolikus hit kifejtésére és védelmére. Alexandriában halt meg 444. június 27-én.

Mária, Jézus anyja. Az Istenszülő kifejezéssel azt a hitünket valljuk meg, hogy Jézus az Isten Fia. Szent Cirill azért harcolt, azért hangoztatta ezt a kifejezést, hogy erősödjön a Jézus Istenségébe vetett hit. A kősziklára, Jézusra építjük életünket. Megvalljuk, hogy Jézus valóban az Isten Fia, valóságos Isten

Keresztelő Szent János

Keresztelő Szent János születése. 2018

Bevezetés

Ma Keresztelő Szent János születését ünnepeljük. Tudjuk, hogy a szentek ünnepei az örökkévalóságba érkezésükhöz, a mennyei születésnapjukhoz kapcsolódnak. Három kivétel van. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Boldogságos Szűz Mária és Keresztelő Szent János, akiknek földi születése is ünnep az egyházi év naptárában. S Keresztelő Szent János ünnepe liturgikusan olyan rangos, hogy kiszorítja a soron következő, jelenleg a 12. évközi vasárnap ünneplését. „Sokan örülnek majd születésének.” – hirdeti már előre az angyal, Miért? Mert „Izrael fiai közül sokat térít meg Istenükhöz, az Úrhoz. És közülünk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirie litánia

Urunk! Bocsásd meg népünknek, hogy azt, ami Áldás, még mindig sokan tehernek nevezik. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg az anya méhében, emberi életeket kioltók vétkeit! Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Miként Keresztelő Szent János születésekor, úgy ma is, minden újszülött születésekor, mindannyian együtt örvendjünk az életet továbbadó szülőkkel. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Egy jól ismert régi születési történetet olvastam fel az imént. A benne szereplő házaspárnak nem volt gyermeke és erre, tudni illik a gyermekáldásra még csak kilátása sem, ugyanis Erzsébet meddőnek nyilváníttatott, és ráadásul mindketten élemedett korúak voltak. Csak a vágyuk élt egy utódra vonatkozóan.

Ámde Isten útjai kifürkészhetetlenek, s az igaz és feddhetetlen idős házaspár könyörgése meghallgatásra talált, ígéretet kaptak fiúk születésére: „Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének”, hallottuk az imént a szentírási szavakat. És valóban öröm érte őket. „Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. Meghallották a szomszédjai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele.” Hallottuk az evangéliumban

A kétezer éves bibliai történet mai üzenete elsősorban azokat érinti meg, akik nem csak hallják, hanem átérzik a belőle kisugárzó lényeget, a gyermekáldás által kiváltott boldogságot.

Legyünk tárgyilagosak! A „halál kultúrájában”, a szülők jómódhoz, kényelemhez, egészségügyi és tárgyi szempontokhoz - egészen pontosan: bármihez – fűződő joga megelőzi és legyőzi magzatuknak az élethez való jogát. - Kérdezem: - Hallunk ma gyermekért, életért, folytonosságért, jövőért könyörgő emberekről? Vannak még a megáldott új szülőkkel együtt örvendő szomszédok, rokonok? Sajnos: kevesen.

Ma a többség legyint a gyermektelenség, a (idézőjelben) „terhesség”, helyesebben az élet megszakítása, az emberélet pusztítása elleni tiltakozására. (Csak zárójelben jegyzem meg: a magzati élet kioltása nem megszakítás. Amit megszakítunk (pl. rádióműsor) azt lehet folytatni. A magzati életet nem. Megsemmisül.)

És avítt katolikus hőbörgésnek tartja a megölt magzatok élethez való, elorzott jogáért, az ártatlan és védtelen kicsi gyermekek életéért való segélykiáltást.

Azonban, hála Istennek vannak, talán egyre többen, akik számára megélt valóság, hogy a születendő gyermek Isten ajándéka, fenséges szülői boldogság forrása. Ők, akik a szülői igát boldogítónak és a gyermeknevelés terhét könnyűnek érzik, még tudnak úgy örülni, mint Keresztelő János szülei: Erzsébet és Zakariás, vagy mint Jézus szülei egykor; tudják úgy várni és fogadni szerelmük gyümölcsét, mint jóval ezelőtt nagyszüleink, s talán még szüleink is tudtak.

Boldogok voltak ők, és boldogok mindazok, akik gyermekük szemében a Nap tiszta ragyogását, hangjában a Teremtő hangját, arcában a Gondviselő mosolyát vélik felfedezni, s így gyermekük által isteni hatásokat: a tisztaságot, az őszinteséget, az igazi örömet engedik belépni életükbe.

Egy kis emberke megszületésekor spontán vetődik fel a kérdés „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Vajon mi lesz a mi gyer-mekünkkel?

Hisszük, hogy miként Keresztelő Szent Jánossal vele volt, úgy lesz vele is az Úr keze mindenkor a mi gyermekünkkel is. De csak akkor, ha a mi életünkből is sugárzik a Velünk való Istenben, a Gondviselésben való hit. És Jézus Krisztusra mutató életpéldánkkal járunk gyermekünk előtt. És kitéphetetlenül belegyökereztetjük gyermekünket a keresztény kultúrába, a magyar múltba és a haza szeretetébe.

Ha olyan életet él gyermekünk is, mint Keresztelő Szent János, akinek élete minden mozzanata Jézusra mutatott.

Akiről az Úr Jézus azt mondotta: „az asszonyok szülöttei között nem született nagyobb keresztelő Jánosnál.” „Növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.” Nyilvános fellépésében a legfontosabb cselekedete a bűnbánat hirdetése volt. Ennek legszebb megnyilvánulása pedig, amikor rámutatott az Úr Jézusra: Íme, az Isten Báránya. Íme, aki elveszi a világ bűneit. Őt hallgassátok.” Nincs ennél szebb és fontosabb feladat, mint másokat Krisztushoz vezetni.

Valójában a keresztény ember feladata hasonló ahhoz, amit Keresztelő Jánost tett: rámutatni az Úr Jézusra.

Ki ne látná, ki ne tapasztalná, hogy hazánkban, a mai életkörülmények között is szükség van a Keresztelő Szent Jánoséhoz hasonló hivatásból fakadó magatartásra. Szükség van arra, hogy úgy mutassunk rá Krisztusra, Keresztelőt követve mondjuk: Őt hallgassátok, mert neki számunkra is van mondanivalója, csak arra van szükség, hogy mindez halló fülekre és befogadó szívekre találjon. Amen

Fisher János és Morus Tamás

Fisher János 1469-ben született, hittudományt az angliai Cambridge-ben tanult, és pappá szentelték. Később püspök lett (Rochester), szigorú életet élt, kiváló lelkipásztor, híveit gyakran látogatta. Kora tévedései ellen több művet írt.

Morus Tamás 1477-ben született, Oxfordban tanult. Házasságot kötött, melyből egy fiú és három lány született. A királyi udvarban a kancellári tisztet töltötte be. Az állam helyes kormányzásáról szóló és a vallás védelmét szolgáló műveket írt.

Mindkettőjüket lefejezték 1535-ben, VIII. Henrik király parancsára, akinek ellene mondtak házasságának felbontása kérdésében és nem ismerték el az angol egyház fejének a római pápa helyett.

Gonzága Szent Alajos

Gonzága Szent Alajos

1568-ban született a lombardiai Mantova közelében a Castiglione hercegi családból. Édesanyjától jámbor nevelést kapott. Már fiatal korában megtanulta, hogy heves természetét fékeznie kell.

Apród volt Firenzében, majd Madridban II. Fülöp király udvarában.

Alajos alig tízévesen a toszkán nagyherceg udvari szolgálatába állt, ahol a fejedelmi származású fiúk és lányok között megtapasztalta, hogy az udvar mentalitására messze nem a keresztény lelkiség, sokkal inkább a féktelen kegyetlenség és határokat nem ismerő léhaság volt jellemző. Már ekkor elhatározta, hogy távol tartja magát ettől a viselkedéstől,

Komolysága és vallásossága már akkor feltűnt. A hercegséghez való jogát átengedte öccsének és 17 éves korában belépett a Jézus Társaságba, miután hosszas kérés után apja megadta erre az engedélyt.

Szerzetesnövendék volt Rómában, amikor ott kitört a pestisjárvány. Önfeláldozóan ápolta a betegeket, majd őt is elragadta a járvány. 1591. június 21-én halt meg, Rómában.

XIII. Benedek pápa avatta szentté 1726. december 31.-én.

XI. Piusz pápa a katolikus ifjúság védőszentjévé nyilvánította.

Ne hivalkodjatok

Ne hivalkodjatok

A mai evangéliumban Jézus pontosan megfogalmazza a régi törvény hiányosságát, amikor a látszatvallásosságról beszél. Tanítványaitól többet vár, mint a régi, ószövetségi törvény betű szerinti megtartását. Azt szeretné, ha megértenénk parancsának lényegét, amely minden elemében az Istenhez kapcsol minket és elindít a felebaráti szeretet útján. Ne az emberek tetszését vagy elismerését keressük, hanem egyedül Istenét. Az Úr így fogalmaz: „Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat.” E szavak összecsengenek azzal, amit máskor mond: „Ha a ti igazvoltotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába” (Mt 5,20). A vallásosság, a hit, a jámborság, a tisztalelkűség összefoglalása mindez a Biblia nyelvezetében.

Az Isten előtti „igaz” életforma az ószövetségi törvények betű szerinti megtartásával félresiklott a látszat irányába, amivel más embereket ugyan meg lehet téveszteni, de Istent nem, hiszen ő jól ismeri az emberi szív minden gondolatát és szándékát. Isten számára nem a szavak, hanem a cselekedetek számítanak. A szeretetből fakadó cselekedetek, mint a vallásosság gyümölcsei, elárulják, hogy milyen lelkület lakik az emberben.

H.I.S.

Ellengségszeretet

Ellenségszeretet

Az új törvényt részletező sorozat utolsó példája az ellenségszeretetről szól, amely rokonságban van a bosszúról szóló résszel, ami tegnap szerepelt az evangéliumban. Jézus ezt mondja: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket” (Mt 5,44).

Ezen a ponton éri el csúcsát a Jézus által hirdetett erőszakmentesség. Ne csak azokat szeressük, akik jók hozzánk, hanem ellenségeinket is!

Miért szeressük ellenségeinket?

Miért imádkozzak azokért, akik üldöznek engem?

A választ az elmúlt napok elmélkedései már megadták: ha szembeszállok a rosszal és viszonoznám azt, nem volna bennem Krisztus szeretete. Isten a szeretet. Ő nem torolja meg az emberek bűnét, hanem irgalmasan megbocsát. Ne legyen bennünk bosszúvágy, harag vagy rosszindulat, hanem tudjunk szeretettel válaszolni minden sértésre vagy bántásra!

Sokak számára tűnik lehetetlennek az ellenségszeretet, vagy legalábbis erre hivatkozva utasítják el. Valóban képesek vagyunk arra, hogy még az ellenségeinket, a rosszakaróinkat is szeressük? Jézus is ezt tette, ő legyen a példaképünk! A kereszten is tudott imádkozni azokért, akik életét kioltották. Igen, a mi Urunk valóban sokat kér tőlünk. De érdemes megpróbálnunk. Ne tegyünk különbséget barát és ellenség, ember és ember között!

H.I.S.

Évközi 11. vasárnap. 2018

11 évközi vasárnap. 2018

Bevezetés

Ma két példabeszédet fogunk hallani az evangéliumban, amelyek ugyanazt a témát világítják meg két oldalról. Halljuk majd a vetésről és a mustármagról szóló példabeszédet, melyek egyet akarnak nagyon kihangsúlyozni: Isten Országa nem az emberek teljesítményeképpen jön létre. Nekünk egy picinyke igent kell csak mondani erre az Országra, a többi, mondd, Isten kegyelmének műve. Kimondjuk-e mi ezt a piciny igent Isten országára?

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy oly ritkán tudatosodik bennünk az Isten országára való gondolás. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy eljöveteléért való imádkozásunk sem kellően tudatos bennünk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem hirdetjük kortársainkak Isten országa titkait. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az Úr Jézus igehirdetésében igen előkelő helyet kap az Isten országának meghirdetése. Jézus bejárta egész Galileát tanított a zsinagógákban, hirdette Országa evangéliumát s meggyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép között" - olvashatjuk Máté evangéliumában

Valami csodálatos dolog lehet az Isten országa, ha így imádkozott és így tanított imádkozni az. Ur: "Jöjjön el a Te országod!”.. De milyen ez az ország? Hol van? Mikor lehet birokba venni? A zsidóság betű szerint értelmezte az Ószövetség jövendöléseit és az Isten országának eljövetelét, mint látványos és közvetlenül megvalósuló jelenséget képzelte el. Szemük előtt, bizonyára olyan ország lebegett, amelyben ok lesznek az urak, s rengeteg alattvalójuk és rabszolgájuk lesz. Isten nevében majd ők hoznak parancsokat s ők ítélkeznek

A farizeusok megkérdezték Jézustól, hogy mikor jön el az Isten országa? Ezt válaszolta: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van vagy amott. Mert az Isten országa köztetek van.” Az Isten országának nem hegyek é s folyók képezik a határát. Az Isten országa ott van, ahol az emberek elfogadják a mennyei Atya küldöttét, Jézus Krisztust és az Ő tanítását.

Ez az ország úgy növekszik, mint a földbe vetett mag. Tehát nem valami kész dolog, hanem a reménység jegyében elindított folyamat. Az Isten országa - s e világban megjelenítője az egyház, élő szervezet! Lényegéhez tartozik a folytonos növekedés.

Annak ellenére, hogy a keresztények tudják, hogy az Isten országa nem valami kész dolog, s lényegéhez tartozik a folytonos növekedés, mégis, a hívő keresztények magatartását is nagyon sokszor a türelmetlenség jellemzi.

Értetlenül állunk az üdvtörténet legfontosabb eseménye, Jézus eljövetele előtt. Úgy gondoljuk, hogy Jézus eljövetele sokkal gyorsabban kellene, hogy meg- változtassa a föld arculatát, mint az a valóságban történt és történik. Sokan úgy vélik: A kereszténységnek az lenne az igazi hitelesítője, ha a Jézus által létbe hívott Isten országa gyökeres változást eredményezne az egyes ember és az emberiség életében. Ám ennek gyakran az ellenkezőjét tapasztaljuk. Sokan megvetik, semmibe sem veszik az Országnak a törvényeit.

Vajon mit válaszol Jézus ezekre a kételyekre, mivel szereli le érthető türelmetlenségünket? - A mustármagról szóló példabeszéddel. Isten országának megjelenése nem valami hírtelen végbemenő szenzációs jelenség. Hanem olyan magvetés, ami nem a mi kívánságunk, hanem az ő tervei szerint hozza meg termését. A példabeszéd egyértelműen hirdeti: Isten országának kialakulása lassú folyamat, amelynek ütemét egyedül a növekedést adó Isten határozhatja meg. A jézusi példabeszéd világosan szemlélteti, hogy az Isten országa elhintett magjaiban isteni erő munkálkodik. Ez a hit reménnyel töltheti el az igehirdetők szívét. Ez bátoríthatja egyházunk minden tagját, amikor annyi keresztényellenes jelenséggel találkozunk nap, mint nap. A keresztény ember azért tekint derűlátóan a jövőbe, mert az Isten nemcsak jó magot vet a földjébe, hanem gondját is viseli. Növeszti. Nemcsak fényes nappalokon, de a sötét éjszakában is. S növekedését nem lehet emberi erőkkel megakadályozni!

De nem lehet emberi erők igénybevétele nélkül növelni sem! Fennmaradásához, terjedéséhez, növekedéséhez szükséges az emberi munka is, az evangelizációs, az apostoli munka is. Kellenek olyanok, akiknek lelkében visszhangra találnak a krisztusi szavak: "menjetek az egész világra, tegyétek tanítványommá. mind a népeket, tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amire én tanítottalak titeket.

Míg egy népcsoportba beleszületik az ember, addig Isten országába nem beleszületik, hanem az evangelizációs munka, az igehirdetés, a katekézis, a hitoktatás révén - Krisztus és az Ő tanításának megismerése, elfogadása és megvalósítása révén válik annak tagjává! Nem tudom mennyire tudatosodott bennünk ez a tény? S ha igen, akkor mit teszünk azért, hogy akik környezetünkben élnek. tagjaivá lehessenek ennek az országnak?

Senki sem tudja közülünk, hogy Isten mennyi időt szabott üdvözítő tervei kibontakozására. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk. Nevezetesen azt, hogy ennek a tervnek szolgálata minden keresztény elsőrendű kötelessége. Hirdetni Isten országának titkait. A világot nem tudjuk megváltoztatni, de a saját szívünket Igen!

Mondjuk ki azt az icipici igent az Istennek, ami akkora, mint egy mustármag, de Isten kegyelme fává terebélyesítheti bennünk Isten Országát.

Ezzel segíthetjük azt, hogy megvalósuljon mindennapos kérésünk: Jöjjön el a Te országod!

Ámen

Boldog Jolán

Boldog Jolán

V. Béla magyar király és a konstantinápolyi császári családból származó Laszkarisz Mária leánya 1238 körül született. Rokonai között van Magyarországi Szent Erzsébet, és Prágai (Csehországi) Szent Ágnes; két nővére Boldog Kinga és Szent Margit.

A szülői házban mindössze öt évet töltött melybe beleesik a tatárjárás borzalmas ideje. Szülei ekkor szentéletű nővére gondjaira bízták. 17 éves korában Boleszláv kalisi és gnieznói fejedelem személyében a legméltóbb férj oldalára került. 23 évet töltött példás keresztény házasságban. Három gyermeket szült mindenütt bőkezű ajándékokkal segítette a szegényeket, özvegyeket és árvákat.

Két klarissza monostort alapított. Férje halála után a szintén özvegységre jutott Kinga nővérével vagyonát felosztva az ószandezi klarissza monostorba vonult. Szent Kinga halála után a gnieznói monostorba költözött. Kitűnt alázatosságával és imaéletével. 1298. június 11-én halt meg.

Hívek könyörgése:

Légy egész héten erőnk a gyöngeségben, bátorság félelmeink közepette, nevelj gyermekké, olyanná, aki tisztában van korlátaival és nem másban keresi a bajok forrását! Hallgass meg, Urunk!

Hogy szent elődeink alázatos példája tegyen bizakodóvá a jelen nehézségei között! Hallgass meg, Urunk!

Tisztíts meg minket az ítélkezés bűnétől, nyisd meg szemünket, hogy egymásban fölfedezzük és megszeressük a Te képmásodat, és így szolgáljuk Országod eljövetelét! Hallgass meg, Urunk!

Hogy a keresztény családok fészkei és forrásai legyenek az elköteleződésnek: tedd egymás számára áldássá a házasokat, a szerelmükből származó gyermekeket, az együtt élő vagy csak egymásról tudó nemzedékeket! Hallgass meg, Urunk!

Add, hogy egyházad papjai is bizalommal és szeretettel támaszkodjanak az ilyen családokra, és tedd gyümölcsözővé a laikusok munkáját is! Hallgass meg, Urunk!

Mindnyájunk imáját, akik egy-egy szívünkön viselt személyt vagy személyeket hozunk most eléd, Boldog Jolán közbenjárására hallgasd meg, Urunk!

A törvény tökéletesítése

Miután Jézus általános kijelentést tett arról, hogy a régi törvényeket nem kívánja eltörölni, hanem tökéletessé akarja tenni, hat konkrét szöveget idéz a mózesi törvényből, majd mindegyikhez hozzáteszi az ő parancsát.

Lényeges megjegyezni, hogy nem tesz különbséget a mózesi törvény és annak hagyományos, farizeusi magyarázata között, ezért az ő új parancsának megfogalmazásakor nem magával a törvénnyel ellenkezik, hanem a farizeusok törvényértelmezésével.

Elsőként a mai evangéliumban az emberi élet védelmét szolgáló parancsot idézi az ószövetségi törvényből: "Ne ölj!" Aztán hozzáteszi: "Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére." Világosan kirajzolódik Jézus módszere: a bűn eredetét, gyökerét keresi, hogy ott lehessen megszüntetni, ahol elkezdődik. Ez a bűn ugyanis nem úgy kezdődik, hogy valaki odamegy embertársához és elveszi az életét, hanem ott, hogy valamivel korábban harag ébredt szívében felebarátja, embertársa iránt. Indulatát azonban nem tudta kezelni, nem tudta fékezni, ezért egyre nagyobb lett a gyűlölet a szívében, amely emberölésben végződött.

Jézus egy tökéletesebb életre hív. Az ő tanítványának kötelessége keresni a kibékülés lehetőségét és kötelessége arra törekedni, hogy a másik ember iránti ellenszenvtől, haragtól mielőbb megszabaduljon.

H.I.S.

Páduai Szent Antal

PÁDUAI SZENT ANTAL

1195-ben született Lisszabonban, Portugália fővárosában. A Ferdinánd nevet kapta a keresztségben. Apja előkelő lovag volt, anyja pedig igen jámbor nő. Iskoláit a helyi káptalani iskolában kezdte meg, koraérett, világoseszű és erősakaratú volt. Mint ifjú diadalmasan uralkodott minden szenvedélyén. 15 évesen már Ágoston-rendi kanonok, majd pappá szentelése után ferences szerzetes lett.

1220 nyarán ugyanis Marokkóból Koimbrába hozták öt ferences vértanú földi maradványait. A látvány indította őt a szegénységre, és ébresztette fel vágyát a mártíromság iránt. Afrikában szeretett volna misszionárius lenni. Remete Szent Antal nevét vette fel. Tudatosan elnyomta tudományos ambícióit is, pedig nagyon ismerte a Szentírást, ezt a tudását azonban évekig titkolta. Afrikába indult, de betegen szállt partra.

Kissé felerősödve haza akart térni, ám egy vihar Szicília partjára sodorta. Itt értesült rendje 1221-es egyetemes kaptátlanjáról, így Assisibe indult. Innen remeteségbe vezényelték. Tanultságát alázatosságból most is sikerült eltitkolnia. Amikor parancsra helyettesítenie kellett egy szónokot, a rögtönzött szentbeszéd mindenkit ámulatba ejtett. Tudatlannak nézték eddig, de most tanújelét adta nagy, alapos és széleskörű ismereteinek, csodás hatású szónoki képességének.

Franciaországban és Itáliában volt vándorprédikátor. Az eretnekek térítésében nagyon eredményes volt. Elsőként tanította rendjében rendtársait hittudományra. Még a romagnai rendtartomány főnökségét is rábízták. Pár év után sikerült ettől a megbízatástól megszabadulnia. Ettől kezdve Páduában apostolkodott egészen haláláig. Tömegek hallgatták, főpapok, kereskedők, még álruhás banditák is, főképp azonban az egyszerű emberek. Antal mindenkit szeretett, a gazdagok iránt részvéttel volt, a szegényekért azonban minden lehetőt megpróbált.

Elhasznált szervezete, szívbaja idő előtt elnyűtte, a kényszerű pihenés sem használt, érezte halála közeledtét. Páduában szeretett volna meghalni, menni már nem tudott, a sietség miatt az utolsó útszakaszt egy rozzant taligán tette meg. 1231. június 13-án, fiatalon, 36 évesen halt meg Pádua elővárosában, Szent Klára leányainak Arcella nevű kolostorában. A Páduai Maria Maggiore-templomban temették el. Már életében szentként ("Il Santo") tisztelték. IX. Gergely pápa már 1232 májusában szentté avatta. 1263-ban átvitték az ő tiszteletére emelt hatalmas bazilikába. Ekkor felnyitották koporsóját, és testét elporladva, de nyelvét épségben találták. 1946. január 16-án XII. Piusz pápa Szent Antalt egyháztanítóvá tette.

IV. Béla 1253-as házioltára (a diptichon) az Árpád-ház szentjei közt együtt ábrázolja Szent Ferencet és Szent Antalt, mivel a király testvére, Erzsébet szinte egyszerre lett szentté avatva Ferenccel és Antallal. XIII. Leó pápa Szent Antalt a világ szentjének nevezte. 1946-ban XII. Piusz pápa az egyházdoktorok közé iktatta.

Temetése napját, a keddi napot tisztelői azóta is Szent Antal tiszteletére szentelik. A koldusok pártfogója, de közbenjárását szokás kérni elveszett tárgyak megtalálásáért és mindennapi bajokban is. Az utasok, szobrászok, agyagmunkások és porcelánkészítők védőszentje.

Föld sója, Világ világossága

Világ világossága

Az évközi időszak részeként a következő hetek hétköznapjai során Szent Máté evangéliumából a hegyi beszédet olvassuk. A beszéd Jézus nyolc boldogság-mondásával kezdődik, de ez Szent Barnabás apostol tegnapi ünnepe miatt kimaradt. A folytatásban két hasonlat mutatja be a tanítványi életet és küldetést.

"Ti vagytok a föld sója" - hangzik Jézus első kijelentése. A só egyrészt megadja az ételek ízét, másrészt már abban az időben is tartósításra használták, hogy az ételek ne romoljanak meg gyorsan. A szövegrészlet záró kijelentése világítja meg a példa értelmét, miszerint a jócselekedetek ízesítik meg a krisztusi tanítványok életét, amely élet így újabb követőket vonz. Ha azonban a tanítvány nem az Úrtól tanult jóság és szeretet képviselője, akkor kudarcot vall, élete haszontalanná válik, miként az ízét vesztett só.

A második példa világossághoz, világító lámpáshoz hasonlítja a tanítványt, amely kép szintén arra akar ösztönözni, hogy a tanítvány élete legyen példamutató mások számára. A tanítványnak az a feladata, hogy hirdesse Krisztus örömhírét és jócselekedeteivel bizonyítsa Krisztus szavainak igazságát és komolyan vételét a maga részéről. Jézus kijelentette magáról: "Én vagyok a világ világossága" (Jn 8,12). Aki ővele él, az a világosságban él és maga is a világosság hordozójává, továbbadójává válik. A mi feladatunk is az, hogy világosság legyünk.

H.I.S.

Évközi 10. vasárnap. 2018

Évközi 10. vasárnap. 2018

Bevezetés

Mennyien illetik napjainkban alaptalan vádakkal a másik embert csak azért, hogy hiteltelenítsék.

Jézus korában is. Erről hallunk majd a mai evangéliumban.

A Jézus korabeli írástudók ráragasztották, hogy ördögtől megszállott. Ez a befektetési kísérletük annyira sikeres volt, hogy még Jézus rokonai is elhitték, és eljöttek, hogy hazavigyék a megzavarodott Jézust.

Hogy viszonyulunk mi napjaink híreszteléseihez? Részt veszünk e ilyenekben? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy olyan könnyen elhisszük az alaptalan vádakat. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy mi is részt veszünk ilyenek terjesztésében. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Add, hogy a távollévőkről és a megholtakról semmit, vagy csak jót mondjunk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az imént hallottak szerint az ördöggel való szövetkezés vádját követően Jézushoz jön édesanyja és rokonsága. Márk közvetlenül egymás után közli a két eseményt, illetve összekapcsolja azokat. Azért keresik fel Jézust, mert az a hír járja, hogy megzavarodott, megszállta az ördög. Ez az összekapcsolás nem szerepel Máté és Lukács evangéliumában, akik szintén leírják az esetet, hanem önálló történetek, és nem jelölik meg annak pontos okát, hogy miért keresik fel a rokonok Jézust.

A hatalmas tömeg miatt nem tudnak Jézus közelébe jutni, de hírt visznek neki érkezésükről. A helyzetre reagálva Jézus olyan kérdést tesz fel, amely egészen új fordulatot ad a jelenetnek. „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” (Mk 3,33) – kérdezi Jézus. Abban az időben, mint minden más korban meghatározóak voltak az ember számára a családi kötelékek, kapcsolatok. Ez Jézusra is érvényes, aki a mennyei Atyának a Fia, ugyanakkor földi családjának is tagja.

Schönborn bíboros, egyik Szent Családról szóló homíliájában fel is sorolja Jézus tényleges és lehetséges rokonait. Így Szent Józsefet, annak rokonait, Jézus nagyszüleit: Annát és Joakimot, Szent Erzsébetet és az ő rokonait: Zakariást, Keresztelő Szent Jánost, Jézus unokatestvérét, és merész feltevéssel még számos rokonát, biblikus szóhasználattal „testvérét”.

Urunk kérdését nem szabad úgy értékelnünk, mintha megtagadta volna a családi kapcsolatokat vagy leértékelte volna azok jelentőségét. Továbbra is fontos számára ez, de a hozzá fűződő lelki kapcsolatra való utalással kiszélesíti mindazok körét, akikhez a szeretet köti. Mert minden családban az igazi összetartó erő a családtagok kölcsönös szeretete egymás iránt és nem a ház falának szorítása. Jézus nagy családját, az ő követőit is a szeretet köti az Úrhoz és ez élteti az egymás közti kapcsolatokat is.

Napjainkban sajnos sokan megkérdőjelezik a családi kötelékek jelentőségét. Egyes országokban a családdal egyenlő jogokat biztosítanak az együttélési formáknak, és még a melegek együttélésének is. A keresztényeknek el kell vetni a genderelméletet. Főleg annak gyakorlati alkalmazását. Ki kell állniuk a természetes családforma mellett. Amellett, hogy minden megszületett embernek joga van igazi családban felnőni, ahol van anya, apa és testvér, és megtapasztalhatja az édesanyja, édesapja, testvérei szeretetét, s rajtuk keresztül Isten szeretetét.

Jézus a „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” kérdésével nem tagadja meg tehát édesanyjához és rokonaihoz fűződő szeretetkapcsolatát, hanem kibővíti szeretetkapcsolatát, „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám” (Mt 12,50). És ezen van a hangsúly.

Gyönyörű ikonja a történetnek, ahogy Jézus rámutat a körülötte ülőkre és azt mondja: ők az én anyám és testvéreim.

Jézus a családjának szűk körét kiterjesztette az egész világra. Ő nem zárkózott be a rokoni kapcsolataiba, hanem minden becsületes embert meghívott arra, hogy az ő családjának az élő tagja legyen.

Jézus tanítványának lenni nem egyszerűen azt jelenti, hogy valamiféle értelmi képzésen veszt rész valaki, amelyet Jézus tart számára, hanem életközösséget jelent Jézussal. S ha az ő számára a mennyei Atya akaratának a teljesítése a legfőbb cél,- már tizenkét éves korában jelezte Édesanyjának, hogy Atyjának a házában és az ő dolgaiban kell lennie. - akkor tanítványainak is erre kell törekedniük. A tanítványi élet lényege Jézus követése, aki a mennyei Atyához vezet minket. A vérszerinti rokonságnál is fontosabb, hogy az Úr követői legyünk, s engedjük, hogy az Atyához vigyen bennünket.

Tanítványának lenni azt is jelenti, hogy egy közösséghez tartozunk. Jézus egy új közösséget hoz létre, s mindannyiunkat meghív, hogy ehhez a közösséghez, az Egyházhoz tartozzunk. Ha engedelmesen fogadjuk tanítását és tettekre váltjuk azt, olyan tanítványa vagyunk, aki valóban az ő családjához tartozik.

Miként a kereszten, úgy ma is kitárt karral fogad magához minket.

Ámen.

Jézus szentséges Szíve

Jézus szentséges Szíve

„Az ember azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.” Mondja a Szentírás

Erre a mondatra ma, Jézus Szentséges Szíve ünnepén különösen fel kell figyelnünk: Isten a szívet nézi. Erre tanította minket Isten szeretett Fia Jézus Krisztus által.

Természetesen, midőn az emberi szívről beszélünk, nem a fizikai szívre gondolunk, hanem arra a szeretetre, amelyet a közvélemény az ember szívébe helyez.

Ilyen értelemben a szív az ember egyéniségének legértékesebb része, minden nagy vállalkozás kiindulópontja. Sajnos, nemegyszer az is megtörténik, hogy a szív a szeretet helyett más erőkkel telítődik. Erre céloz az Úr Jézus, midőn kijelenti: „a szívből ered minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromkodás.”

Azért kell Jézus tanítványainak kiüresíteni a szívüket, hogy megtelhessen Isten igaz szeretetével. Jézus szíve így lesz a mi mintaképünk.

Ha azt akarjuk, hogy lelki életünk egészségesen fejlődjék, akkor az értelem művelése mellett a szív kiműveléséről sem szabad megfeledkeznünk.

Lehet valaki lángész, kiváló tudós, ugyanakkor szánalmas törpe, ha szívéből hiányzik a szeretet.

Hogy mit műveltek és művelnek azok a zsarnokok, akiknek szívéből hiányzik a szeretet, mindannyian tapasztaltuk és tapasztaljuk.

Nem véletlen, hogy korunk nagy gondolkodói egyre jobban sürgetik a szív kiművelését. A híres fizikus, Albert Einstein mondotta: „Napjaink legnagyobb problémája nem az energia, hanem az emberi szív. Az emberiség sorsa attól függ, hogy a szeretet vagy a gyűlölet költözik-e szívébe”

Ezt az igazságot hirdette és hirdeti Jézus, az emberi nem Megváltója, a szelíd és alázatos szívű Jézus, akinek szerető szívét, végtelen irgalmát és szeretetét kiemelt ünneppel ünnepeljük. És ezért kérjük: „Szelíd és alázatos szívű Jézus! Alakítsd a mi szívünket is, a Te szent Szíved szerint.

Ámen.

A legfőbb parancs

A legfőbb parancs

A Jézussal szembeni vitákban valamennyi politikai és vallási csoport képviselője bemutatkozott. A főpapok, az írástudók, a farizeusok, a Heródes-pártiak és a szadduceusok sikertelen próbálkoztak ravasz kérdéseikkel, Jézus bölcs válaszai meghátrálásra kényszerítették őket.

Most egy magányos írástudó lép Jézus elé, aki a legfőbb parancsról tesz fel kérdést. Bár a vitabeszédek valamennyi szereplője rossz szándékkal közeledik, és bár a Máté és a Lukács szerinti változatban ez utolsóként fellépő írástudó is próbára akarja tenni Jézust, az ő esetében Márk evangélista nem tesz olyan kijelentést, amely ellenséges szándékra utal. Jézus is más hangnemben beszél vele, mint korábbi vitapartnereivel, nagyon elismerően szól hozzá.

A legfőbb paranccsal kapcsolatban Jézus nem mond újdonságot. Az istenszeretet parancsa ismert volt mind a kérdező, mind bármely zsidó ember számára a Második törvénykönyvből (vö. MTörv 6,4-5). Majd pedig hozzákapcsolja az emberszeretet parancsát, amely a Leviták könyvében található (vö. Lev 19,18). E két szöveget idézi Jézus szó szerint.

Szavainak újdonságát az adja, hogy e kettőt egymás mellé helyezi. Véleménye szerint hamis az az istenszeretet, amely elfordul a felebaráttól és nem igaz az olyan embertársi szeretet sem, amely nem az istenszeretethez társul. A kettőt ugyanis nem lehet egymással szemben kijátszani. Természetesen nem elegendő elméletileg tudni a szeretet kettős irányú parancsát, hanem gyakorolni is kell a szeretetet.

Sógorházasság

Sógorházasság

A jeruzsálemi templomban tanító Jézushoz most újabb csoport érkezik, a szadduceusok néhány tagja. Most ők próbálkoznak, hogy kifogást találjanak tanításában. Kérdésük felvezetéseként elmondanak egy kitalált történetet egy asszonyról, akit sorra feleségül vesz hét testvér.

A sógorházasság előírása szerint ugyanis, ha özveggyé vált egy asszony, akkor az elhunyt férj testvérének kellett őt feleségül vennie. Bár elméletileg előfordulhatott volna az általuk mondott eset, a gyakorlatban azonban aligha történt ilyen.

Kérdések szempontjából azonban nem is ez a lényeges, hanem az, hogy van-e feltámadás vagy nincs? Márk evangélista arra gondolván, hogy írásának későbbi olvasói már nem ismerik sem a szadduceusokat, sem az ő véleményüket az adott kérdésben, mindjárt a leírás kezdetén megemlíti, hogy a szadduceusok nem hisznek a feltámadásban.

Válaszában Jézus olyan idézettel igazolja a feltámadást, amelyet a kérdezők is elfogadnak, azaz a mózesi könyvekből. Isten ezt mondta egykor Mózesnek: "Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene."

A jelenetet érdemes továbbgondolnunk. Jézus válaszai azt jelzik, hogy ellenfeleinek állítása azzal kapcsolatban, hogy igazmondó és bölcs tanító, valóban igaz, még akkor is, ha ők ezt gúnyos hangnemben állítják. Végső soron azonban Jézus feltámadása fogja azt bizonyítani, hogy minden kijelentése igaz és valóban ő a mennyei Atya Fia és küldötte.

Ámen

Szent Bonifác

Szent Bonifác püspök, vértanú

Angliában született 673 körül. Eredeti neve Winfried volt. Szent Benedek rendjébe lépett és nagy áldozattal vállalt missziós utakat, 719-ben a germánok megtérítésére indult.

Szerzetestársaival együtt fáradhatatlanul dolgozott a hit terjedéséért. Püspökké szentelése után a mainzi egyházmegyét kormányozta, számos egyházmegyét alapított és újított meg Bajorországban, Türingiában és a frankok földjén.

Zsinatokat is tartott, és törvényeket hozott. Amikor a frízeket térítette, a pogányok megölték társaival együtt 754. június 5-én.

Testét az általa alapított fuldai monostorban temették el.

Úrnapja 2018

Úrnapja. 2018

Bevezető

Ma, Úrnapja, vagyis Jézus szent testének és vérének ünnepe van. A közöttünk maradt, s lelkünket tápláló Jézust ünnepeljük. Szent Testével táplál minket, hogy velejárva életútutunkat, eljuthassunk örök hazánkba.

E táplálékot csak tiszta lélekkel vehetjük magunkhoz. Ezért vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg vétkeinket.

Kirié litánia

Add Urunk, hogy mindig élő legyen a mi Eucharisztia-hitünk. Uram irgalmazz.

Add Urunk, hogy mindig tiszta lélekkel járuljunk a szentáldozáshoz. Krisztus kegyelmezz!

Add Urunk, hogy életalkonyunkon az Eucharisztia legyen a Szent Útravalónk! Uram irgalmazz!

Evangélium után

Úrnapja! Úrnapi körmenet! Mennyi kedves és szép emléket idéz gyermekkorunkból! Látjuk a virágot hintő fehér ruhás kis elsőáldozó leányokat, a piros ruhás csengettyűs ministránsokat, a zászlós, éneklős körmenetet, a hervadó lombokból Jézusnak épített sátrakat.

Hála Istennek, ma is, újból mennyi körmenet volt az elmúlt csütörtökön illetve van a mai nap, szerte, az öt világrész sok-sok katolikus temploma, kápolnája és bazilikája körül. Százak, ezrek vonultak és vonulnak a falvak és városok virággal díszített utcáin. Itt nálunk is az előző szentmise keretében. Hány virággal díszített oltárra helyezik Úrnapján az Oltáriszentséget! Sok ezren borulnak előtte térdre.

Az Egyház feje, a pápa, a szerzetesek és szerzetesnővérek, a püspökök és a papok, gyermekek és fiatalok, az értelmiségiek és munkások, férfiak és nők. Úrnapján mindannyian összegyűlünk az Eucharisztia körül. Mindenütt öröm és ünnepi hangulat honol.

Úrnapján, az Egyház Megváltóját ünnepeli, aki itt maradt közöttünk az Eucharisztiában. Belőle szívja az éltető erőt. Ezért tudja az Egyház mindig rendíthetetlenül hirdetni a hitigazságokat hős hitvallóinak ajkával, még akkor is, ha körülötte az üldöztetés és gyűlölet viharai tombolnak.

Magyarországon, évtizedeken át, hosszan tartó jégverés, vihar és zivatar pusztította őseink vallásos vetését, és termését, s semmisítette meg évtizedek folyamán szép vallásos szokásainkat és hagyományainkat, oly annyira, hogy ma már sok helyütt ezeknek csak az emléke éle az emberi lelkekben.

Igaz, hogy a diktatúra bukása után is sok helyen és sok emberben a szép körmenetek, a szép szokások, sok helyen újraélednek. Itt a Fővárosban is, a nagy nyilvánosság szeme láttára. Kíváncsiságot ébresztve a szemlélőben, s a hit erősítését a résztvevőben. Az az eucharisztikus hit viszi a hívőt az utcára, amely elhozza őt, jó és rossz időben egyaránt a templomba, az Eucharisztia ünneplésére, annak megünneplésére, amit az Úr Jézus az utolsó-vacsora termében tett és cselekednünk megparancsolt.

Hiába próbálja ezt a hitet, és gyakorlatot kioltani belőle a szabadelvű ateizmus. Hiába minden erőfeszítése a szabadelvű médiának, jó tanácsadása az olvasójának, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy minél hamarább és hatékonyabban lehessen lenullázni az egyházakat, és vallástalanítani a magyar nemzetet. Mintha ez lenne az oka nemzetünket körülvevő tragikus helyzetének. Nem oka, hanem kivezetője jelenlegi tragikus helyzetéből. Hogy is mondja a költő?

Mert szegénynek drága kincs a hit,

Tűrni és remélni megtanít:

Az az Eucharisztia erősíti bennünk drága kincsünket, a hitet, amelyben az Úr Jézus mielőtt néhány órára ellenségei kezébe adta magát, előtte -nagycsütörtökön -az utolsó vacsorán mindörökre híveinek ajándékozta életét. Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem!- Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem! Mielőtt a keresztfán mennyei Atyja kezébe ajánlotta lelkét, az embereknek ajándékozta testét. Erre a nagy ajándékra emlékezünk minden szentmisén és különöen ma, Úrnapján, az Oltáriszentség ünnepén.

Örök emberi szokás, hogy az egymástól búcsúzók emléket adnak egymásnak, mert a szeretet nem akar felejteni, és nem akarja, hogy felejtsék. Igen, adni, utoljára adni valamit, ami megőrzi a szerető emlékezetet. És mert magunkat nem adhatjuk, adjuk azt, ami a miénk. Emléktárgyakat, amelyeket arannyal von be a szeretet. - Csak egy valaki élt itt a földön, aki elég hatalmas volt ahhoz, hogy mindenkinek a tér különböző helyein s különböző időpillanatokban élőknek elajándékozza nem azt, ami az övé, hanem önmagát. És hogy ezt megtehesse, hogy mindenkié lehessen, szerény lakásul kiválasztja a bort és a ke­nyeret. Borba és kenyérbe rejti istenségét és emberségét is! Mindezt, mint végrendeleteként hagyja ránk közvetlen halála előtt.

Halálodat hirdetjük Urunk és föltámadásodat, míg el nem jössz!  Mondjuk, szent Testének és Vérének oltárainkon történő megjelenése után. Miért éppen az Úr halálára emlékezünk a szent pillanat után? Azért, mert számunkra Jézus halálára emlékezni annyi, mint szeretetére emlékezni.

Ha gyarló szívünk csak részben is megértené, és viszonozni tudná az Úr Jézus szeretetét, akkor nem lenne egyetlen szentmise sem, amelyen a testvérek ne járulnának az Úr asztalához. A keresztény élet lényege az, hogy méltó választ adjunk Jézus sze­retetére. Ő nyíltan megmondotta, mi­vel válaszoljunk. Csak egyet kért, csak egyet kér: Vegyétek és egyétek!

Milyen szomorú lenne; ha ezt az egyetlen kívánságát sem teljesítenénk. Vegyük hát, hogy életünk legyen! És bőségesen!

És hogy Krisztus teste és vére forraszon eggyé békességben minden népet, s nemzetet!

Ámen.