2021. szeptember 25., szombat

26. évközi vasárnap

 26. évközi vasárnap

Bevezetés

A mai evangéliumban hallani fogjuk majd Jézusnak az Istennek kijáró elsőbbség megadására felszólító szavait. Annak ellenére, hogy igyekszünk szavait betű szerint érteni és megvalósítani, mégis feltehetjük a kérdést: Vajon életünk forgatagában milyen gyakran vonjuk meg Istenünktől a neki kijáró elsőbbséget?

Ha ezt tesszük, vétünk és veszélyeztetjük örök üdvösségünket. Ne feledjük: Bűnbánatunk révén mindig újrarendezhetjük Istenünkhöz fűződő kapcsolatainkat.

Vizsgáljuk meg tehát lelkiismeretünket, és bánjuk meg bűneinket. 

Kiriié litánia

Urunk! Bocsásd meg lagymatag istenszeretetünket. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg gyenge szülői szeretetünket. Krisztus kegyelmezz

Urunk! Bocsásd meg a nyomorgók iránti szívtelenségünket. Uram irgalmazz! 

Evangélium után

A közúti forgalom résztvevői jól ismerik az elsőbbség megadásának szabályait. Aki ezeket figyelmen kívül hagyja, súlyos és élet-veszélyes balesetek előidézője s áldozata lehet.

Mai szentmise evangéliuma hasonló szabályt tartalmaz: az Istennek, Jézus Krisztusnak kijáró elsőbbség megadásának törvényét. Arra figyelmeztet, hogy Istennek mindig és minden körülmény között elsőbbséget kell biztosítanunk. Még a vérségi kötelékekből származó emberi előjogok sem menthetnek fel senkit az Istennek kijáró elsőbbségadás kötelezettsége alól: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám” – mondja Jézus a mai evangéliumban.

Nehezen értelmezhetők és épp ezért félreérthetők ezek a krisztusi szavak. Idegenkedve hallgatjuk ezeket a szavakat. Lehet, hogy kimagyarázásnak, vagy erőltetettnek tűnik, amit most mondani fogok. De meggyőződésből mondom. Nem szabad kiragadni Jézus tanításából egy-egy mondatot, hanem mindig a többivel összhangban kell azt magyarázni.

Először is el kell oszlatni egy téves hiedelmet. Amikor az Úr Jézus az Őt követőktől mindenek feletti szeretetet kér, egy szóval sem mondja azt, hogy ne szeressük szüleinket, vagy testvéreinket, sőt … „Nem felbontani jöttem a törvényt, hanem beteljesíteni!” – hangzik Krisztus szava minden idők embere felé. És ebben a törvényben, amit beteljesíteni jött, s amit a mai kor embere lassan már teljesen elfelejt, ott van a negyedik parancs is: a Tiszteld és szeresd szüleidet parancs is!

Semmi sem idegenebb Krisztus tanításától, mint úgy értelmezni a mai evangéliumban hallott szavait, mint amelyek a természettörvényre, a vérségi kapcsolatra épülő szülői szeretetet gyöngítenék. Ha szavait helyesen értjük, helyesen értelmezzük, könnyen belátjuk, hogy nem gyöngítik azt, hanem erősítik!

Igaz, sokak szemében úgy tűnik, mintha a szülők szeretete minden más szeretetnél erősebb lenne. De nézzük csak magát az életet!

Gyermekkorunkban a család a mindenünk. De ahogyan telnek-múlnak az évek, édesapánk, édesanyánk és testvéreink mellett mások is helyet kapnak életünkben. Szerephez jutnak abban társaink az óvodában, az iskolában és a játszótéren. Később újabb emberekkel találkozunk az életben, a főiskolákon és egyetemeken.

Míg végül az ember elhagyja apját és anyját. Szerelmét: menny-asszonyát, vőlegényét, illetve feleségét s férjét, kezdi jobban szeretni, mint szüleit. Illetve a hitvestársi szeretet megelőzi a szülői szeretetet, de meg nem szünteti azt! Újfajta szeretettel gazdagodik az ember élete, s ez az újfajta szeretet kiszélesíti a szeretet skáláját, gazdagítja, áthangolja s átnemesíti azt.

Ugyanígy, ahogy telnek-múlnak az évek, megjelenik életünkben Isten, s Krisztus, s kezd erősödni egy újfajta szeretet, és oly annyira, hogy ez az újfajta szeretet, a Krisztus iránti szeretet nemcsak gazdagítja, és ki szélesíti szeretetünk skáláját, hanem át is hangolja azt úgy, hogy meghagyva, megerősítve a már meg-lévőket, megelőzi azokat.

Ezt a minap, az 50 éves érettségi találkozón. Szép számmal élnek még. És szép számmal jelen is voltak a találkozón. Ami meglepett. A találkozós misén valamennyien jelen voltak, és majdnem mindannyian áldoztak. Majd az osztályfőnöki órán nem egy találkozós ajkáról hangzott el meggyőződéses alázatos hit.

Ők a hatalmas, elnemzetietlenítő, és elvallástalanító eszmék hatására sem fordultak el, vagy visszafordultak már Krisztushoz. Míg a tömeg elvetette Istent, Isten abszolút elsőbbségét és önmagát emelte Teremtője és Megváltója trónjára. Megfeledkezett Ura dicsőségéről és imádásáról. És kizárólag önmaga kibontakoztatásával, önmegvalósításával foglalkozott és foglalkozik. Hiányzik belőle Isten és Krisztus szeretete. A ma emberének szeretet skáláját nem gazdagítja már Isten szeretete, éppen ezért elszegényedik, s leszűkül. Eleinte talán ott van még valamilyen formában az ember szeretete. De ez is egyre jobban gyengül és végül már csak a pénz szeretete, és imádása marad meg.

Éppen ezért, ha nem akarjuk, hogy végleg elembertelenedjen az ember, akkor ébereknek kell lennünk! Nem szabad, hogy a médiumok elaltassanak bennünket, hogy elaludjunk, vagy elbízzuk magunkat. Hanem becsületesen, s tiszta eszközökkel meg kell tennünk mindent, hogy változás következzék be, és jobb irányba!

Egy nép, egy társadalom, és az abban élők békéje érdekében ugyanis, vissza kell térni az alapvető emberi normák tiszteletben tartásához, az alapvető erkölcsi törvények megtartásához, és mindannyiunknak vissza kell térnünk Isten mindenek és mindenki fölötti szeretetéhez. Vissza Krisztus mindenkinél jobban történő szeretetéhez.

A Krisztus szeretetétől áthatott ember nemcsak apját és anyját szereti, hanem önző életét megtagadva, elvesztve azt, levetve magáról, és megtalálva jobbik énjét, krisztusi életét, megnyílik mások felé is.

Hiszen tudja, hogy ha csak egy pohár vizet is adott, vagy ad, - hangsúlyozom: nem akármilyent, hanem szomjat oltó, és hűsítő friss vizet – a szomjazóknak, s ha az élet emberibbé tételéért bármit is tett vagy tesz, nem marad el jutalma.

Ámen

2021. szeptember 18., szombat

25. évközi vasárnap

 25. évközi vasárnap 

Bevezetés

A mai, évközi 25. vasárnap evangéliumi szakasza szerint a szenvedését feltáró meghitt pillanatokban, a szóban és tettben oly hatalmas Mester közelében az apostolok arról vitatkoztak, hogy közülük ki a nagyobb? Hazafelé tartva Jézus oda sem figyel vitájukra. De "otthon" előhozza a témát, magához hívja a tizenkettőt és leszögezi: "Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája".

Hamis karrierekkel teli világunkban sem feledve e szavakat, igyekszünk-e a szolgálatára lenni mindenkinek? Vizsgáljuk meg lelki-ismeretünket, hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit Urunk Jézus Krisztus az Ő emlékezetére cselekednünk parancsolt. 

Kirié Litánia

Jézus Krisztus, Te azt mondotta, hogy ne akarjunk első lenni, mégis törtetünk az első helyekért. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, aki azért jöttél, hogy ne neked szolgáljanak, hanem, te szolgálj másokat. Add, hogy kövessük példádat. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te, aki sokféleképpen szolgáltad az emberiség üdvét és boldogságát, add, hogy mi is sokféleképpen legyünk szolgálatára nagy Istenünknek, kicsike hazánknak. Uram, irgalmazz! 

Evangélium után

A mai evangéliumban olyan magatartásról szól Jézus, ami szöges ellentétben áll a mai közfelfogással. Azzal, amelynek hatása alatt vagyunk mi is, keresztények, s nem tudjuk kivonni magunkat az alól, hogy valamilyen formában ne hasson ránk. De ha kereszténynek valljuk magunkat, és hiszünk Istenben, és Megváltónkban, Jézus Krisztusban, akkor meg kellene valósítani ezeket az igéket. Próbáljuk!

Induljunk ki az evangéliumi jelenetből. Amikor Jézus apostolaival Kafarnaumba ért, számon kéri apostolaitól, hogy miről vitatkoztak. Felfigyeltünk e arra, hogy vitának nevezi a tanítványok között lezajlott eseményt? Mert a vita nem mindig pozitív értelmű magatartás. A vitában ritkán közelednek egymáshoz az álláspontok. Ezzel ellentétben a párbeszédben közelednek az álláspontok, vélemények kicserélődnek

Jézus tehát vitának minősíti az apostolok beszélgetését. S talán ezt a minősítést érezték ki a tanítványok, amikor szégyellnek válaszolni Jézus kérdésére. De Jézus tudja: azon tanakodtak útközben, hogy ki a nagyobb közülük. Krisztus e helyzet kapcsán adja tanítását: "Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája."

Mert e szavai ma nekünk szólnak, megismétlem: Legyünk mindenkinek a szolgája. A hitvestársnak, a gyermeknek, az idős szülőnek, a munkatársnak, a betegnek, a rokkant koldusnak, a hajléktalannak.

Miután Jézus általános érvé-nyű tanítást adott tanítványainak a szolgálat fontosságáról, ezt követően „odahívott egy kisgyereket, közéjük állította, majd ölébe vette, s folytatta: Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be”.

Tudjuk, hogy Jézus korában a gyermekeknek még a nőknél is hátrányosabb volt a helyzetük. Jézus e tette is, megdöbbentő tanítás hallgatóságának.

A befogadás itt nem azt jelenti, hogy egy gyermeket örökbe kell fogadni, hanem azt, hogy a gyermek lelkületét kell elsajátítani.

Mert milyen a gyermek? Egyetlen szóval ártatlan. Tudjuk, hogy az ember Isten képmása és a gyermekben ez a képmás még ép, romlatlan, mert a bűn még nem rontotta meg.

Az ember fejlődése során, sajnos megjelenik a bűnben való előrehaladás is. Ezért a felnőtt már nem tükrözi vissza tökéletesen Isten képmását magában. De látva az ártatlan gyermeket, s annak lelkületét, kötelességének kell, hogy érezze isten-képmásigának tökéletesítését.

Ne feledjük a jézusi szavakat: Ha nem leszünk olyanok, mint a gyermekek, nem megyünk be a mennyek országába.

De vissza a gyermeket magához ölelő Jézus eme szavaihoz: „Aki befogad egy gyermeket, az engem fogad be. Aki pedig engem fogad be, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött”.

Lépjünk át egy más létsíkba, napjaink hétköznapi világába. Nagyon időszerűek Jézus eme szavai egy olyan világban, amelyet szomorúan kell kimondanunk, hogy gyermekellenes. A szekularizált világ, amelyben élünk, azáltal, hogy elfordult a kereszténység értékrendjétől, elfordult a gyermekektől is.

A meg-megismétlődő háborúk nyomán az élet helyett a halál lett történelmünk főszereplője. Folyik a harc, az emberiség pusztítása, létszámának csökkentése. Háború nélkül is. Sok gyermeki élet kioltódik, míg a napfényt meglátta volna. S ahol nem fogadják be, nem fogadják el a gyermeket, ott több a koporsó, mint a bölcső.

Tapasztalatból tudjuk, hogy ennek mi a következménye, - a mai európai helyzet. Gyors ütemben nő a bevándorlók száma. Belátható időn belül többen lesznek, mint az őslakosok. Lassan eltűnik Európa. Eltűnik kultúrájának sokszínűsége. Félve mondom ki: Eltűnik a kereszténység.

De az előrejelzés ellenére, én hivatásomhoz mindvégig hű maradok, és Isten segítségével meg is teszek mindent, hogy el ne tűnjék. Pál apostol szavaival engem ugyanis arra rendelt az Úr, hogy hirdessem az evangéliumot, és én hirdetem is, akár alkalmas, akár alkalmatlan.

Hogy az említett tragédia be ne következzen, itt az ideje, hogy népünk Istenhez térjen. Jaj, nekünk, ha a bevándorlók térítenek bennünket ismert módszerükkel a hitükre.

A megtérés, metanója, a gondolkodás megváltoztatását jelenti. A gondviselő Isten segítségével változtassuk meg tehát gondolkodásunkat. S legyünk Istenhez térő, gyermeket befogadó nép, mert ha gyermeket fogadunk be, akkor a jézusi szavak szerint, azt az Istent fogadjuk be, aki megsegíti veszni indult nemzetünket.

Ámen

2021. szeptember 11., szombat

24. évközi vasárnap

 24. évközi vasárnap

Bevezetés

A mai, évközi 24. vasárnap evangéliumi szakasza szerint az Úrjézus közvélemény-kutatást végez saját személyét illetőleg, előrejelzi saját szenvedését, és szól a kereszthordá-zásról. Ezek közül talán a hát ti kinek tartotok engem kérdését érezzük hozzánk szólónak is. - Nem elegendő csak tudni, hogy ki volt, illetve, hogy ki Jézus Krisztus, hanem élő kapcsolatban kell lennünk vele, életünk állandó útitársával, testvérünkkel és Üdvözítőnkkel. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy milyen a mi Vele való kapcsolatunk?

Kirié Litánia

Urunk! Te mondtad: Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Bocsásd meg, hogy meg-ismeréseddel oly keveset foglalkozunk. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Te mondtad, hogy aki megvall engem az emberek előtt azt és is megvallom a Mennyei Ata előtt. Bocsásd, meg hogy oly bátortalanok vagyunk a megvallásodban. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus Krisztus, erősítsd hitünket, hogy Téged mindig bátran megvallva, Te is megvallhass bennünket majd a Mennyei Atya előtt. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A zsidó nép vezetői látták és tapasztalták mindazt, amit az Ur Jézus nyilvános működése alatt a saját népe körében cselekedett. Belátták vele szembeni tehetetlenségüket. Ezért mind megfigyeltetésükkel, mind kijelentéseikkel éreztették vele azt, hogy közeledik életének az a pillanata, amikor kimondják az ítéletet: "Méltó a halálra!"

Az Úr Jézus érezte ezt az ellenséges hangulatot, s ezért Fülöp Cézáreájának környékén járva megkérdezte tanítványaitól: Kinek tartják őt az emberek? Kíváncsi volt, hogy milyen képet alkottak róla tanításának és tetteinek mozaik-köveiből?

Az emberek rendkívüli egyéniségnek tartották őt. Keresztelő Szent János vonásait: igazmondását, vértanúi egyenességét vélték felfedezni Benne. - Mások Illés próféta csodatevő erejét. - Ismét mások egy új, talán minden eddigi prófétánál nagyobbat láttak benne. Hiszen prófétai jövendölésre utaló szavak is elhagyták ajkukat. „ Csupa jót tesz, a süketeket hallókká, a némákat beszélőkké teszi.”

Ez az emberek véleménye.

De mi az apostoloké, akiket kiválasztott, tanított, s nevelt. Erre is kíváncsi volt Jézus. „Hát ti mit mondotok, ki vagyok én?” - kérdezte Jézus.

És Péter apostol válaszolt, a hallgatásba merült apostoltársai nevében is: „Te vagy a Messiás!”

A Ti mit mondotok, ki vagyok? Kérdés az óta is körbejár a világon. A megszólítás ma nekünk szól, a 2000 évvel később, más kultur-környeztben élő, más élet és világszemlélettel bíró követőinek. Ti mit mondotok, ki Jézus? A mi válaszunk is inkább hallgatás, miként a hajdani tanítványoké is volt. Péter apostol is csak az iménti rövid mondattal tudott válaszolni. Valóban nehéz erre a kérdésre felelni. Katekizmusszerű válaszokat nem akarunk adni. S nehéz azért is, mert személyes hitünkből kellene valamit elárulnunk másoknak.

Jézus személye és műve ma is foglalkoztatja az embereket. Hatása alól nehezen vonhatja ki magát bárki. Ha másért nem, már azért is érdemes az embernek foglalkozni az Ő személyével, hogy el tudjon igazodni korunk kultúrájában és művészettörténetében. A keresztény embernek azonban ettől sokkal többet jelent a Jézussal való foglalkozás.

„Az emberi történelem térben és időben játszódik le. A kinyilatkoztatás, amelyben Isten találkozik az emberrel, szintén a tér és az idő törvényei alatt áll. Az emberiség történelmének nemcsak kezdete volt, hanem vége is lesz. A kezdet és a vég között azonban van egy olyan középpont, amely körül minden forog: Isten eljövetele ebbe a világba”.

Krisztus az emberi történelem középpontja. Krisztus születése ketté osztja történelmet, Krisztus születése előttire, illetve utánira.

Maga a keresztény név sem a keresztből származik, hanem a christiánusból, a krisztusiból.

A keresztény élet végeredményben nem más, mint egyre inkább krisztusivá válni. Nem más, mint Jézust és tanítását egyre jobban megismerni, és tanítását tettekre váltani. Ugyanis, az Írást idézve „Nincs más senki az emberek között az ég alatt, akiben üdvözülnünk lehetne!”

Az üdvösségre jutásunk fázisai: Amikor az ember Jézust megismeri - Jézus tettei fölött elgondolkodik - találkozik vele! Szembesítjük vele önmagunkat, életünket, elveinket! Ha felismerjük azokban Őt és tanítását, akkor ez a szembesítés sikeres lesz. Ilyen sikeres szembesítés után indul el a hívő az üdvösségre vezető úton!

Mert szilárddá válik benne, hogy Jézus valódi és történelmi személyiség. És, hogy föltámadása is valóság! De hogy valójában, ki volt Ő, ezt mégis minden embernek saját magának kell kielmélkednie.

Ismét az Írást idézve: „Neve minden névnél magasztosabb!”

Mindennél és mindenkinél nagyobb hatással volt a világra. Személye mágnesként vonzotta az embereket. Tanításának lenyűgöző ereje volt. Mondanivalója semmihez sem hasonlítható, kijelentései megdöbbentőek. Ő azt hirdette magáról, hogy Isten. Hogy Isten, de emberként jelent meg a földön. Ezt a kijelentését bizonyította is, és az emberek egy része el is fogadja őt Istenének!” És Péter apostollal vallja: Te vagy a Messiás.

De személyét és tanítását viták nagy kavargása veszi körül évszázadok óta! A viták kavargásában nekünk is állást kell foglalnunk, meg kell vallani hitünket!

A „Ki nekem Jézus?” Kérdésre csak néhány szót tudok mondani, de mögötte világok vannak, vízesések és szakadékok, Északi sark és Egyenlítő. Jézus az én Istenem és Mindenem.

Ámen

2021. szeptember 4., szombat

23. évközi vasárnap

 23. évközi vasárnap

Bevezetés

A mai, 23.-ik évközi vasárnap evangéliumában arról hallunk majd, hogy hogyan vezessük vissza a helyes útra az ellenünk vétő embertársainkat. A szentmise kezdetén azonban azt vizsgáljuk meg, hogy mi mikor és hányszor vétkeztünk és vétkezünk embertársaink ellen, és hogyan tudnánk őket megkövetni.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket 

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg egymás ellen elkövetett számtalan vétkünket!

Urunk! Add, hogy gyakoroljuk az egymás iránti megbocsátást.

Urunk! Add, hogy érezzük a megbocsátás kegyelmét.

Evangélium után

Jól tudjuk, hogy Jézus Krisztus föltámadása, a Szentlélek eljövetele után az apostolok megkezdték az igehirdetést, amelynek központi témája Urunk Jézus Krisztus föltámadása volt. Csak később kezdték el az igehirdetés megkönnyítése végett az Úr Jézus cselekedeteit, példabeszédeit, tanításait, szavait írásban rögzíteni. Az evangélisták ezeket a följegyzéseket foglalták egységes írásműbe, a róluk elnevezett evangéliumokban.

A legkorábbi evangélium is, legkevesebb 20-30 évvel Krisztus halála után keletkezett. Ezért az evangéliumokban már tükröződik az első keresztény közösségek hite és vallásgyakorlata. Így a maiban is.

Jól kivehető ebből, hogy a kereszténység közösségi vallás. A közösségnek pedig szabályai vannak. Mai evangéliumi szakaszban az első keresztény közösségek egyik rendszabályáról hallunk, amely szépen tükrözi az őskeresztények ma már szinte elképzelhetetlen, egymás iránt érzett felelősségtudatát, közvetlen és testvéries magatartását. Ez a közösség még képes volt a felmerülő nézeteltérések, jó szándékú és nyílt megbeszélésére.

Ha a testvéri megintésben az egyének buzgalma sikertelenül végződött, az ügyet át kellett adni az egyháznak, a gyülekezet elé kellett vinni. Az eljárást mindenki természetesnek találta, senki sem ütközött meg rajta. Tudták ugyanis, hogy közösségüknek is szólnak, a jézusi szavak: „Amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldoztok a földön, a mennyben is fel lesz oldva”.

Ezekben a közösségekben a hívek tudtak a komoly nézeteltérések közepette is egymással nagylelkűen és szeretettel szót váltani.

Vajon mi lehet az oka annak, hogy ez manapság szinte lehetetlen? Miért lettünk türelmetlenek egymás hibáival, tévedéseivel és bűneivel szemben? Talán hiányzik belőlünk a krisztusi és közösségi szellem? Sajnos, igen. Sok esetben eszünk ágában sincs testvérnek tekinteni az egyazon közösséghez, nemzethez tartozó embertársainkat, ha olyan pártokat támogatnak, amelyek például a Vatikánnal kötött nemzetközi szerződést nem tartják be, s annak megváltoztatását akarják elérni. És ezzel is vissza akarják szorítani az egyházat újból a sekrestyébe. Pedig, - bármennyire is viszolygunk még a gondolatától is, - testvéreink ők is. A velük szembeni komoly kötelességünket hangoztatja az első olvasmányban hallott eme mondat: „Emberfia! Ha nem teszel semmit sem, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, vérét tőled kérem számon.”

Közelebb kell hozni őket közösségeinkhez. Vissza kell hoznunk őket az egyházba, őket, az Istent mindenünnen száműzni akarókat, és olyanná kell tennünk keresztény közösségeinket, mint a kezdet kezdetén, az első keresztényeké volt. Összetartozó, egymásért felelőséget vállaló, s imádkozó közösségekké.

Tudjuk, hogy az első keresztények nagy erőt tulajdonítottak a közösségi imá-nak. Szilárd meggyőződéssel vallották, hogy ha valamit ketten-hárman kérnek Istentől, azt bizonyosan meg is kapják. Meggyőződésük volt, hogy eggyé tartozásuk révén maga Krisztus elevenedik meg köztük és beteljesülnek Jézus szavai: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

Ez volt mondható az őskeresztény közösségekről. De vajon elmondható-e az Úr Jézus kijelentése a mai keresztény közösségekről?

Nem elegendő ugyanis csak az összejövetel. Nem elegendő csak az, hogy ketten vagy hárman összejövünk. Az összejövetel még nem közösség, és végképp nem krisztusi közösség.

Az Ő nevében kell összejönnünk. Az „ő nevében” azt jelenti – ahogy analóg módon a „király” vagy a „köztársaság” nevében ítélkezik a bíró – hogy az ő hatalma alatt állunk. E minimális előfeltétel mellett azonban a közösség – és csakis a közösség – elképesztő hatalommal rendelkezik: Isten mindent megad nekik, amit kérnek, és döntéseik az égre is kötelezők! Emlékezzünk csak a már idézett szavakra: „Meg lesz kötve, … Föl lesz oldva a mennyekben is.”

De az Ő nevében jövünk e mi össze? Hatalma alá tartozóknak valljuk-e magunkat életünk minden helyzetében?

Azután, megad-e nekünk az Úristen mindent, amit kérünk? Néha, nem. Közösségünk imája nem mindig talál meghallgatásra. Ilyenkor azt kérdezzük: hol az Úr?

De a kérdést fordítva is feltehetjük: Vajon nem közösségünkben van-e a hiba? Tudunk-e mi még egy szívvel, egy lélekkel közösségileg egy azon célért imádkozni?

Imádkozzunk mindig egyet-akaró, s őszinte szívvel! És akkor mindazt, amit az Úr nevében kérünk, megadja majd nékünk az Úr. Megadja majd nékünk és nemzetünknek a kiengesztelődést Önmagával és a kiengesztelést egymással.

Ámen

2021. augusztus 28., szombat

22. évközi vasárnap

22. évközi vasárnap

Bevezetés

A mai evangéliumban kritikával illetik az apostolok néhány tanítványát a tisztátalan kézzel való étkezés miatt. Jézus azonban nem a külső tisztátlanságra, hanem belső tisztátlanságra, házasságtörésre, stb. hívja fel a figyelmüket, s figyelmünket. Vizsgáljuk meg a lelkiismeretet     

 Kiriié litánia

 Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg tisztátalan kézzel való étkezésünket

Urunk Jézus Krisztus! Add, hogy törődjünk a belső tisztátlansággal is.

Urunk Jézus Krisztus! Add, hogy belső mentes legyen minden belső tisztátlanságtól.

Evangélium után

A farizeusokról és szokásaikról hallottunk a mai vasárnap evangéliumában.

Az Úr Jézusnak itt nagyon köznapi dolgok adják az alkalmat ahhoz, hogy Isten hamis tiszteletéről beszéljen. A tanítványok "tisztátalan" kézzel ettek, azaz étkezés előtt nem mostak kezet.

Márk közli olvasóival, akik pogányok lévén, nem ismerték a zsidó szokásokat, hogy a zsidóknak nagyon sok előírásuk volt, amelyek mind a tisztálkodással voltak kapcsolatban. Ezeket fontos vallásos előírásoknak, "isteni parancsoknak" tekintették.

Nagyon sok tapasztalat, évszázadok, vagy évezredek tapasztalata kodifikáltathatta velük ezeket a törvényeket. Ezeknek szigorú betartása és betartatása eredményezte azt, hogy a zsidó nép több ezer éven át fennmaradt.

Más oldalról közelítve ehhez a kérdéshez. Ha az Úristen azt akarta, hogy népe fennmaradjon, hordozója legyen a népek tengerében az „egy Isten” eszmének, s a kinyilatkoztatásnak akkor ezeket a természetes előírásokat tágabb értelemben „Isten törvényeinek”. Amikor azonban ezeket az előírásokat olyan komolyan vették, hogy bármilyen okból történt megszegésüket bűnnek, isteni parancs megszegésének tekintették, nagyot tévedtek, mert ezek csak "emberi parancsok" voltak

. A törvényeknek a betűjét és nem a szellemét nézték. Betű szerinti megtartásukat szükségesnek és elegendőnek is tartották az üdvösséghez. Ezért lett vallásosságuk farizeuskodó, képmutató, látszatvallásossággá.

Félreértés elkerülése végett az Úr Jézus nem dicsérte meg a mosdatlan kézzel étkező tanítványait. De egy ügyes fordulattal tanítványairól, magukra, a kérdező farizeusokra irányította a figyelmet és rámutatott a lélek és szív nélküli, külsőséges, látszatvallásosságuk veszélyére.

Fejükre olvasta az Írás szavait. Mondván: jól jövendölt rólatok a Próféta: „ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.”

Sajnos, ez a vád nemcsak a farizeusokra vonatkozik. Állandó veszélyként kíséri sok vallásos ember vallásosságát is. Sokan ragaszkodnak bizonyos vallásos gyakorlatokhoz, amíg a körülmények kedvezőek, amíg eufórikus hangulat árasztja el nemzetünket, addig gyakorolgatjuk is. De, ha váratlan fordulat következik be, és jön a restauráció, el –elhagyogatják. Vallásosságuk, még látszatvallásosságnak sem mondható. Már csak ritkábban, járnak templomba. Leginkább csak nagyobb ünnepek alkalmával.

Szokásból még megkereszteltetik gyermekeiket. De sok szomorú tapasztalattal. Jó részüknek nemcsak templomi esküvőjük, de polgári esküvőjük sincs már.

Szokásból templomi esküvőt is kérnek a jegyesek. Sok esetben már csak az egyikük van megkeresztelve. Templomba pedig, igen ritkán járnak csak.

Egyházi temetést igényelnek elhunyt szeretteik részére, de még a Miatyánkot sem tudják együtt imádkozni a szertartást végző pappal, főleg nem az elhunyt megjelent tisztelői.

Az elhunytért bemutatott szent-misén pedig, csak igen kevesen jelennek meg. A megjelentek közül is sokan úgy viselkednek, mintha életükben először látnának ilyesmit.

Mindez édeskevés a vallásossághoz, a hiteles kereszténységhez, de félve mondom ki, édeskevés az üdvösséghez.

Mit ér a keresztelő, ha csupán a gyertya ég a szülők kezében, de nyoma sincs lelkükben az élő hitnek?

S mit érnek az olyan vallásos szokások, amikor oly távol van az ember a szíve az Istentől, hogy már ajkával sem dicséri az Istent?

Hová vezet az egyén, de a közösség életében is, ha az ember már ajkával sem dicséri az Istent? Hová a közömbösség? Nézzünk körül! Engedi visszaszorítani az erkölcsöt! Engedi nyomulni egyre nyíltabban az erkölcstelenséget, engedi nyomulni a bűnt. Engedi a démosz, a nép uralma, a demokrácia helyett a látszatdemokráciát, a valóságos diktatúrát kialakulni. Engedi a verejtékkel szerzett jövedelmekből még az utolsó filléreket is elvenni úgy, hogy még újunk hegyéből a vér is kiserken. Ha azt mondják, hogy eddig paternalista módszereket követve, osztogattak, de most már engedik a piac törvényeit érvényesülni, és nem osztogatnak. Valóban, hanem fosztogatnak.

Az Úr Jézus jajt kiáltott annak idején az özvegyek és árvák házait felélő farizeusokra. Mi miért nem tudunk jajt kiáltani az utolsó filléreinket is felélő, fekete pénteket ránk hozó, nagyokat mondó képmutató farizeusokra. De legalábbis nem támogatni őket, nemzetünk tönkre tevésében, utolsóvá tételében a nemzetek sorában.

Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges, hogy a mi vallásosságunk felülmúlja a farizeusokét, mentes legyen minden képmutatástól és farizeusságtól, és akkor evangéliumi értelemben vett kovász és só leszünk nemzetünk számára.

Amen

Szeretettel búcsúzom Tőletek: Béke és Áldás

2021. augusztus 21., szombat

21. évközi vasárnap

 21. évközi vasárnap

Bevezetés

A mai evangéliumi szakasz, a Jézus tanítását hallgató éhező tömeg csodás módon történő táplálását írja le. De tudjuk - e mi, hogy mi is az éhínség? Nem az étkezések előtti jó étvágy éhsége, hanem az az éhség, amely kínoz és gyötör? - Közülünk legfeljebb azok, akik már éltek a háború alatti és utáni években, vagy fogságban, lágerekben, vagy kitelepítettek voltak. Ha nem is tapasztaltuk meg, ébresszük fel lelkünkben az éhezők iránti szolidaritásunkat, és kérdezzük meg önmagunktól; mit tudunk mi tenni értük?

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg az éhezők iránti közömbösségünket. Uram, irgalmazz

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy szavaidat: Szegények mindenkor lesznek veletek, közömbösségünk igazolására értelmezzük. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Tudatosítsd bennünk, hogy az éhezőknek ételt, a szomjazóknak italt adni az irgalmasság testi cselekedetei. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az evangéliumban hallottak szerint, legelőször apostolai előtt nyilvánítja ki Jézus azt a szándékát, hogy lelkes hallgatóságát megvendégeli.

Fülöp apostol józan realizmussal elutasítja ennek lehetőségét. Tisztában van azzal, hogy igen sokba kerülne a szükséges élelmiszerek megvásárlása, és nem lenne elég az a szerény összeg, ami az ő közös kasszájukban található. Nem is szólva arról, hogy itt a pusztaságban nem is lehet élelmiszert vásárolni.

András apostol is értesült Jézus szándékáról, ezért megjegyezte: Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de tette hozzá, mi ez ennyi embernek?

Nem ok nélkül örökítette meg ezt a mondatot az utókor számára az evangélista.

Jézus minden bizonnyal örömmel tekintett arra a fiúra, aki hajlandónak mutatkozott a magával hozott szerény ennivalót Jézusnak ajándékozni.

Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!”

Megáldotta és kiosztotta.

Mikor jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot”.

Összeszedték.

Ezek a mondatok kommentek nélkül is mondanak mindannyiunk-nak valamit.

Azt is látjuk, hogy Jézusnak az éhező tömeg csodás táplálásához segítőkre volt szüksége.

A mai éhező emberek megsegítésére is igazi segítőkre van szüksége a világnak.

Csak egy megváltozott gondolkodású világ tud a mai világ nyomorúságos helyzetén változtatni, hangoztatja Ferenc pápa. Nem könnyű meghatározni a változás tartalmát. Nincs rá a pápának sem receptje. Jézusnak sem volt. De tanításával, példájával megmutatta az éhségből kivezető utat.

Ferenc pápánk is. Legfontosabbnak tartja, hogy a gazdaságot a népek szolgálatába állítsák. Az emberek és a természet ne a pénz szolgálatába álljanak!

A világban elegendő erőforrás van az emberek átfogó fejlődésének biztosításához. Egy olyan rendszer áll fenn, amely megtagadja millióktól a legalapvetőbb gazdasági, szociális és kulturális jogokat. Ez a rendszer Jézus tervével ellenkező. A föld és az emberi munka gyümölcseinek igazságos elosztásán munkálkodni nem puszta filantrópia, hanem erkölcsi kötelesség.

A Szentatya szerint a másik fontos feladat a népek egyesítése. Tiszteletben tartva szuverenitásukat, s saját kultúrájukat. Egyetlen hatalomnak sincs joga megvonni a népektől szuverenitásuk teljes gyakorlását. Amikor ez történik, a gyarmatosítás új formáinak megjelenését tapasztaljuk, amelyek károsan befolyásolják a béke és az igazságosság lehetőségeit.

Az új gyarmatosítás különböző arcokkal van jelen világunkban. Első helyen mint Mammon. Megszorítási intézkedések kényszerével, amelyek a dolgozók és a szegények nadrágszíját szorítják meg. Máskor a korrupció, a drogkereskedelem és a terrorizmus elleni küzdelem nemes álarca mögé bújva tűnik fel. Saját gondolatom: Napjainkban, mint emberkereskedelem. Embereket szállítanak jó pénzért más országok határához, nem kívánt vendégekként.

A korunk nagy gonoszságai elleni fellépés, koordinált összefogást igényel. – mondta a Szentatya.

A média monopolizálása az új gyarmatosítás egyik legfontosabb eszköze, mert a fogyasztás és egy bizonyos kulturális uniformitás elidegenítő modelljét erőlteti az emberekre. Ez pedig ideológiai gyarmatosítás, állapítja meg a Szentatya.

Ferenc pápa így fogalmazta meg egyik beszédében: Az emberiség jövője nem pusztán a nagy vezetők, a nagyhatalmak és elitcsoportok kezében nyugszik. Alapvetően a népeken és szervezési képességeiken múlik. Ők vezethetik alázattal és meggyőződéssel a változás folyamatát.

Veletek vagyok – erősítette meg a pápa. Mondjuk együtt szívből: egyetlen család se maradjon fedél nélkül, földműves föld nélkül, dolgozó jogok nélkül, emberek szuverenitás nélkül, egyén méltóság nélkül, gyermek gyermekkor nélkül, fiatal jövő nélkül, idős méltóságteljes öregkor nélkül. Folytassátok a küzdelmet, és nagyon óvjátok a Földanyát.

Testvérek! Folytassuk a küzdelmet! Az idő sürget! Amíg időnk van, tegyük a jót! Miként a mai evangéliumi elbeszélés szerint Jézus is tette, együtt, a segítőkész jóakaratú emberekkel.

Ámen.

2021. augusztus 14., szombat

Nagyboldogasszony ünnepén.

Nagyboldogasszony ünnepén.

Bevezető
Örvendezzünk mindnyájan az Úrban,
Nagyboldogasszonyt ünnepelve,
Akinek mennybevételén
Ujjonganak az angyalok,
És magasztalják Isten Fiát. 
E szavakkal szólít fel bennünket örvendezésre a mai liturgia kezdőéneke. Hogy Máriát tisztelő hívő lelkek mindnyájan tiszta szívvel örvendezhessünk, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg Máriatiszteletünk lanyhulását. 

Kirie litánia
Urunk Jézus! Te a Szentlélek közreműködésével Mária méhében öltöttél testet. Uram irgalmazz.
Urunk Jézus! Te a kereszten függve, Máriát adtad nékünk anyánkul. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Te Máriát magadhoz vetted örök dicsőségedbe. Uram irgalmaz! 

Evangélium után
Gyermeki tisztelettel, s mélységes hittel állunk a mai ünnepen, a Szűzanya mennybemenetelének ünnepén, megdicsőült anyánk előtt!
Kinek szólt volna Urunk, ha elsősorban nem az Ő Édesanyjának, Máriának eme ígérete?
"Ne legyen nyugtalan a szívetek. Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így lenne, mondtam volna-e nektek, elmegyek, és helyet készítek nektek. Majd újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok".
S ki mást vitt volna oda elsőként, mint testszerinti Édesanyját. Lírikus hangvételt használva, Jézus így mondhatta ezt Máriának: „Édesanyám„ ahogyan Te helyet készítettél nekem áldott szent méhedben, úgy készítek helyet Neked országomban. Eljövök érted, magammal viszlek, hogy Te is ott légy, ahol én vagyok, az ég honában. Te ismered az Írást: mely szerint: "Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik."
A Jelenések könyvének szavait is lehet a Szűzanyára alkalmazni, misztikus vonatkozásai miatt.:
"Új eget és földet láttam… Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint vőlegényének felékesített mennyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy harsány hang: "Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl a szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem veszendőség, mert a régi elmult. Akkor a trónon ülő megszólalt: "Lásd, újrateremtek mindent!"
Az újrateremtés kezdet-kez-detén, amikor igent mondott Mária az Úr akaratára, és méhében testté lett az Örök Ige, lelkét elárasztotta az alázatos szolgáló örömérzése. Örömkönnyek csillogtak a szemében.
Amikor Erzsébet áldottabbnak mondja minden asszonynál, magasztaló ujjongó ének száll szívéből az ég felé.
De könny szökött Mária szemébe, amikor Betlehemben elutasították, mert "nem jutott nekik hely a szálláson."
Boldog, édesanyai könny csilloghatott szemében, amikor Gyermeke fölé hajolhatott az istállóban, s amikor pásztorok és bölcsek keresték fel őket.
Az izgalom könnyei között csomagolhatott, amikor a gyilkos Heródes elöl Egyiptomba menekültek.
Majd újra örömkönnyek, amikor végre hosszú évek után visszatér Názáretbe.
Elkíséri Jézust lélekben és ténylegesen is, midőn megkezdi nyilvános működését. Ott látjuk a kánai menyegzőn. Mária mindig akkor és odament, ahová Isten akarta.
Ott látjuk Jeruzsálemben, a keresztúton, s a keresztfa alatt. És sírt csendesen a kereszt tövében.
Most, hogy felvétetett a magas égbe, Szent Fia valóban letöröl a szeméről minden könnyet. Nincs többé könny és fájdalom, csak örökkétartó öröm és boldogság. Anya és Fia együttvan örökre.
Az Amerikai Egyesült Államok első elnökének, George Washingtonnak (1799), a kiváló politikusnak az ágya fölött egy Szűzanya-kép fügött.
Egy alkalommal egy katolikus vendége, egy egyetemi tanár látogatta meg Washingtont. Meglepetését nem rejtette el, amikor meglátta a képet. Hirtelen meg is jegyezte: "Elnök úr, azt hittem, ön protestáns". Washington azt válaszolta: "Igen, az vagyok. Ellenben hogyan tisztelhetném én a Fiút, ha nem tisztelném, és nem szeretném az édesanyját?"
Egy másik, hozzánk közelebb álló tény. Szent István király a Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta országunkat. A Hardwick legenda szerint így imádkozott: "Ég királynője, a jelenvilág újjászervezője, végső könyörgésemben a szent egyházat a püspökökkel és papokkal, az országot a néppel és az urakkal a Te oltalmadra bízom, nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet a te kezedbe ajánlom."
Ősi igazság, hogy nem veszhet el az a nép, amelyik Máriához hasonlóan, Jézust követve jár életútján. Akinek Mária az oltalmazója.
Mária nem levette rólunk, hanem védelmezően ránk helyezte kezét, és eltávolította a nép éléről, a Mária országát pusztulásba vivő kalandor politikust.
Legalább a szép Mária-ün-nepeken tudatosodjon minden magyar lelkében, hogy mi Mária országa, Mária gyermekei, voltunk, vagyunk és maradunk örökre. Szítsuk fel lelkünkben őseink Máriatisz-teletét. S legyünk hozzá mindig, hűek, jó és balsorsban egyaránt. És ne feledjük a Kánai menyegzőn elhangzott, nekünk is szóló bátorító szavait: Tegyétek meg mindazt, amit Fiam mond nektek.
Ennek teljesítése nemzeti megmaradásunk, s Máriáéhoz hasonló megdicsőülésünk feltétele.
Amen

2021. augusztus 7., szombat

19. évközi vasárnap

 19. évközi vasárnap 

Bevezető

A mai, évközi 19. vasárnap evangéliumában, miként a nagy zenei művekben, úgy Jézus nagy művének, az Eucharisztiának a létrehozásakor is, immár harmadszor halljuk az alapmotívumot, mely szerint Ő az Élet Kenyere. Mennyire mélyül el bennünk ennek a tudata? 

Kirie Litánia

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz! 

Evangélium után

A mai vasárnap evangéliumában  arról értesülünk, hogy Jézusnak az Eucharisztia alapítását előkészítő  merész szavai, saját testének kenyeréről, kevés megértésre találtak hallgatóságánál. Szinte úgy tűnik, mintha Jézus elbeszélne hallgatói feje fölött és lemondana a megértés igényéről.

Az evangélista által közölt jézusi mondatok számunkra is gondot jelentenek. Pedig mi már túl vagyunk az Utolsó Vacsora nagy eseményén, az Eucharisztia alapításán. És minden szentmisében halljuk, hogy mi Jézus teste, az oltárra helyezett kenyér, és azt is tudjuk tapasztalatból, hogy mit jelent Jézus testét enni, táplálkozni szent testével, azaz szentáldozáshoz járulni.

Az evangélista a vitát úgy írja le, mint utolsó vacsora előtti eseményt. Igaz, hogy csak jóval, körülbelül 70 évvel később a tanúk emlékezetében elevenen élő esemény után. És ebben már tükröződhet, nemcsak a Jézus korabeli zsidók, hanem az első keresztények körében az Eucharisztiával kapcsolatban felmerülő kérdések is

Ki tagadhatná, hogy valami hasonlót napjainkban is tapasztal-hatunk. A mai embernél is kevés megértésre találnak Jézus imént hallott szavai. Sok ember számára érthetetlen és érdektelen az evangélium üzenete. Vajon mi ennek a szomorú jelenségnek a magyarázata?

Az Úr Jézus erre is megadja a választ: „Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza…”

Ez a kijelentés könnyen újabb kételyt támaszthat bennünk, Isten igazságosságát illetően. Miért van az, hogy egyeseket vonz, másokat nem, egyeseket kiválaszt, magához ölel a hit és szeretet karjaival, másokat meg kiejt a kezéből.

Balgaság lenne belebocsátkozni a kiválasztás, az előrerendelés, a praedestinatio keresztényeket megosztó titkának, a determináció kontradikciós fejtegetésébe, a minek az embernek küzdenie, úgy is az történik, amit az Isten akar, helytelen, emberi akaratot bénító gondolkodásába. Nem emberi okoskodás terméke, hanem kinyilatkoztatott igazság, hogy Isten minden ember üdvösségét akarja.

Miként a mesterséges égi testek sem szakadhatnak ki a központi égitest vonzásköréből, úgy az emberek sem az Úr Isten vonzásköréből. Hanem attól távolodva, annak vonzása egyre gyengébben hat rájuk, és egy másiké pedig, amelyhez közeledik egyre erősebben. Gondoljunk csak az ember 40 évvel ezelőtti első Holdra szállására. A távolodás és közeledés folyamatához igen komoly emberi erőfeszítésekre volt szükség.

Sok olyan dolog történhet az ember életében, ami egyre jobban távolítja őt Istentől, s legyengíti az isteni vonzást, aminek következtében az ember, súlyos károkat szenvedhet, s tragikus állapotba juthat.

A Mennyei Atyától való távolodással szinte egyidőben történik egy más Valakihez való közeledés, ami végzetessé válhat az ember számára.

Tudjuk, hogy ha valaki legyengíti lelkében Isten vonzó hatását, s bezárkózik a hittagadás konok állapotába, azzal szemben az Úr Isten nem alkalmaz szabadságát semmibe vevő erőszakot. Aki azonban nem zárkózik el, annak ezer és ezer lehetősége nyílik Isten vonzásának, szeretetének megtapasztalására.

Maga a nagy természet is Isten - írta könyvhöz hasonlít, amely azt mondja a nemhívőnek: Nyisd ki szemedet és láss! És aki nyitott szemmel jár e világban és lát, annak nem nehéz hinni és szeretni Istent. Kevesebb erő kell ehhez, mint az evés-iváshoz, a járáshoz vagy lélegzéshez. De, ha valaki elfordul az igazságtól, s akaratát megbénítják a szenvedélyek, főleg a kevélység és gőg, annak az állapotán nincs mit csodálkoznunk.

Az isteni vonzásokat ugyanis a legrafináltabb módszerekkel igyekeznek hatástalanítani, a tudat és közvélemény-formáló médiumok is, amelyekből – kevés kivételtől eltekintve – csak szellemi nívótlanság, erkölcstelenség és egyházellenesség árad az ember felé. Reméljük, közeleg már ennek is a vége.

Visszatérve az evangéliumi jelenethez. Miért ez az éles vita a zsinagógai zsidók és a zsidó Jézus között? Nem kell megbotránkoznunk azon, ha azt mondom, hogy a Jézussal vitatkozók magatartása érthető és menthető.

A vita középpontján Jézus személye áll: Földi, vagy mennyei természetű ember-e Jézus? A hallgatóság csak a földi apjáról beszél, Jézus válaszul mindig a Mennyei Atyjáról. A vitatkozó hallgatóság nem képes összhangba hozni  Jézus mennyei eredetét emberi mivoltával. Századok múltak el, míg a kialakult keresztény dogmatika megfogalmazta kettős természetét, filozófiai fogalmak nélkül, azt, hogy Jézus Istenember volt, azaz, Isten is, ember is.

Egy másik kérdés: Jézus „élő kenyérnek” mondja magát. De, mint már említettem, ezt sem érthette hallgatósága. A keresztény közösség is csak az Oltáriszentség alapítása után, s teljes tartalmában csak akkor értette meg, amikor már élték az eucharisztikus gyakorlatot.

Azt is jó tudnunk, hogy amikor Jézus azt mondja, hogy ő az élet kenyere, ez nem csak az Oltáriszentséget jelenti, hanem azt is, hogy Jézus egész életünkben velünk van, s mint a mindennapi kenyér életünk kísérője.

Jézus szentségi jelenléte és tanítása egyaránt éltet és erősít bennünket földi vándorlásunk küzdelmeiben.

Amen

2021. július 31., szombat

18. évközi vasárnap

18. évközi vasárnap

Bevezetés

Az evangélium beszámolója szerint, Jézus, a tanításáért lelkesedő hallgatóság éhségét csodás módon elégítette ki.

Az apostolok finoman felhívták figyelmét a közelgő alkonyatra és az emberek elbocsátására. Hadd menjenek a közeli falvakba, és ott szerezzenek maguknak élelmet. Jézus azonban másképpen döntött. Elhatározta, hogy Ő vendégeli meg lelkes hallgatóit. Hogy hogyan, azt az evangéliumi szakaszban fogjuk hallani. 

Kirié litánia

Urunk, Jézus! Bocsásd meg az éhezők iránti eddigi gyenge szolidaritásunkat. Uram irgalmazz

Urunk, Jézus! Bocsásd meg, hogy oly ritkán dobunk pénzt a Szent Antal kenyere perselybe. Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus! Add, hogy napról napra erősödjék bennünk a szolidaritás a szegénységi küszöb alatt élők iránt. Uram irgalmazz! 

Evangélium után

Mily öröm lehetett Jézus számára, hogy nemcsak néhányan, hanem ezrek és ezrek hagyták abba a munkájukat, hogy hallgassák tanítását. Megértették az üzenetet: "Keressétek először Isten országát, és a többiek hozzáadatnak ehhez”. Mivel azonban nemcsak igével él az ember, ők is megéheznek. Éppen indulni akarnak, de Jézus szeretete útjukat állja. Akik ilyen nemes éhséggel fogadták tanításának kenyerét, megérdemlik, hogy testi éhségüket is kielégítse.

Jézus józanul nézi az emberi életet. Tudja, hogy az anyagi nyomorúság éppen olyan akadálya az evangelizációnak, mint a gazdagság.

Mindkettőre vannak példák! Ott vannak a jóléti, fogyasztói társadalmak, társadalmi rétegei. S ott vannak a szegény, elmaradt, s eladósodott országok éhező, nélkülöző társadalmi rétegei.

Templomainkból épp úgy hiányoznak a leggazdagabb rétegekhez tartozók, mint a szegénységi küszöb alatt élők S ez utóbbiakból bőven vannak a világban,

Az Isten igéjét szóval és életpéldájával hirdető keresztényeknek kenyéradó szeretettel kell segíteni éhező felebarátaikon. Így lesz az evangélium nemcsak üdvösséget szerző, hanem kenyeret adó tanítás!

Szánom a sereget, mondotta Jézus, és ez a szeretet ösztönözte a kenyérszaporítás csodájára! Igaz, hogy nekünk nincs ilyen hatalmunk, de arra megvan a lehetőségünk, hogy megosszuk kenyerünket a rászorulókkal.

Ha testvérként tekintenénk az éhező népekre, éhező honfitársainkra, akkor, akár életszínvonalunk csekély csökkentése árán is, de segíthetnénk rajtuk. A jóléti népek szégyene, hogy milliók halnak éhen napjainkban is! És még tragikusabb az, hogy ezek közül minden harmadik gyermek! Nálunk is mennyi, egyre több, az éhező gyermek!

Isten megadja nekünk a mindennapi kenyeret, de ránk bízta és bízza szétosztását! A "'Ti adjatok nekik enni" krisztusi parancs minden kor minden emberének szól. Elsősorban nekünk, Jézus tanítását megvalósítani igyekvőknek. Jézus nyíltan megmondta, hogy a föld nincs arra berendezve, hogy milliomosak legyünk! Épp ezért senkinek sincs joga: hazárdjátékot űzni az emberiség kenyerével.

Ma túlontúl sok az éhező ember: A TV képernyőjén, olykor-olykor 1áthatunk lelkiismeretet ébresztő képsorokat: csont-bőr embereket, földön fekvő már mozdulni sem tudó, elerőtlenedett gyermekeket és aggokat. Sokan idézik ilyenkor, Madách sorait: „Sok az eszkimó, s kevés a fóka!” Valóban azonban nem erről van szó, mert a föld sokkal több embert is tudna táplálni, ellátni élelemmel, a mai termelési technikával, mint amennyien élünk a földön!

Hát akkor miről?

Az együttérzés, a szolidaritás hiányáról!

Ha annak a napi sok milliárd dollárnak pár %-át az éhezők megsegítésére, és kenyéradó munka-helyek megteremtésére fordítanák, amit háborúkra és országok megszállására fordítanak, akkor nem lenne éhező e világban.

De hol van a világ mai, milliárdos vezetőiben a humánus gondolkodás és a szolidaritás érzület? Sajnos az Úr Jézus által szívtelen gazdagoknak mondottakban, miként a múltban, úgy napjainkban is óriási defektus ez!

Az Úr Jézus nem ok nélkül kiáltott jajt a szívtelen gazdagokra, akik nem akarják meglátni a szegény Lázár nyomorúságát. És ma is jajt kiáltana mindazokra, akik csak a profitot nézik és nem törődnek az emberrel, azzal, hogy minden ember, emberhez méltó életet tudjon élni.

Nem megvonni kell a családoktól a különböző támogatásokat. S a betegektől a gyógyszertámogatást. A szociális otthonokban élőktől a normatív támogatás egy részét. Arra hivatkozva, hogy eddig igazságtalanul kapták azokat. S a legszegényebbnek juttatni csak segélyeket. Egyébként is, nem segélyekből kell, hogy élje élet az ember, hanem arcának verejtékével biztosított munkájából.

A kenyéradás napjainkban az emberiségnek a legnagyobb problémája, és megnyugtató megoldása nélkül nem reménykedhetünk a terrorizmus megszűnésében, a béke és a biztonság megszületésében.

Az Úr Jézus napjainkban nem szaporítja meg kenyerünket és halunkat sem. Nem tesz csodát. Ránk bízza a kenyéradó szeretet gyakorlását, mert önző, kapzsi világunkban ez a legcsodálatosabb emberi cselekedet. Legyünk büszkék arra a képességünkre, hogy Jézushoz hasonlóan kenyéradó szeretettel fordulhatunk éhező embetársaink felé.

Ha csak egy darab kenyeret is adunk az éhező testvéreinknek, vagy egy pohár vizet a szomjazó testvérünknek, máris enyhítettünk a világ, s honfitársaink nyomorán. Ámen.

2021. július 24., szombat

17. évközi vasárnap.

17. évközi vasárnap

Bevezetés

A mai evangéliumi szakasz, a Jézus tanítását hallgató éhező tömeg csodás módon történő táplálását írja le. De tudjuk - e mi, hogy mi is az éhínség? Nem az étkezések előtti jó étvágy éhsége, hanem az az éhség, amely kínoz és gyötör? - Közülünk legfeljebb azok, akik már éltek a háború alatti és utáni években, vagy fogságban, lágerekben, vagy kitelepítettek voltak. Ha nem is tapasztaltuk meg, ébresszük fel lelkünkben az éhezők iránti szolidaritásunkat, és kérdezzük meg önmagunktól; mit tudunk mi tenni értük?

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg az éhezők iránti közömbösségünket. Uram, irgalmazz

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy szavaidat: Szegények mindenkor lesznek veletek, közömbösségünk igazolására értelmezzük. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Tudatosítsd bennünk, hogy az éhezőknek ételt, a szomjazóknak italt adni az irgalmasság testi cselekedetei. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az evangéliumban hallottak szerint, legelőször apostolai előtt nyilvánítja ki Jézus azt a szándékát, hogy lelkes hallgatóságát megvendégeli.

Fülöp apostol józan realizmussal elutasítja ennek lehetőségét. Tisztában van azzal, hogy igen sokba kerülne a szükséges élelmiszerek megvásárlása, és nem lenne elég az a szerény összeg, ami az ő közös kasszájukban található. Nem is szólva arról, hogy itt a pusztaságban nem is lehet élelmiszert vásárolni.

András apostol is értesült Jézus szándékáról, ezért megjegyezte: Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de tette hozzá, mi ez ennyi embernek?

Nem ok nélkül örökítette meg ezt a mondatot az utókor számára az evangélista.

Jézus minden bizonnyal örömmel tekintett arra a fiúra, aki hajlandónak mutatkozott a magával hozott szerény ennivalót Jézusnak ajándékozni.

Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!”

Megáldotta és kiosztotta.

Mikor jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot”.

Összeszedték.

Ezek a mondatok kommentek nélkül is mondanak mindannyiunk-nak valamit.

Azt is látjuk, hogy Jézusnak az éhező tömeg csodás táplálásához segítőkre volt szüksége.

A mai éhező emberek megsegítésére is igazi segítőkre van szüksége a világnak.

Csak egy megváltozott gondolkodású világ tud a mai világ nyomorúságos helyzetén változtatni, hangoztatja Ferenc pápa. Nem könnyű meghatározni a változás tartalmát. Nincs rá a pápának sem receptje. Jézusnak sem volt. De tanításával, példájával megmutatta az éhségből kivezető utat.

Ferenc pápánk is. Legfontosabbnak tartja, hogy a gazdaságot a népek szolgálatába állítsák. Az emberek és a természet ne a pénz szolgálatába álljanak!

A világban elegendő erőforrás van az emberek átfogó fejlődésének biztosításához. Egy olyan rendszer áll fenn, amely megtagadja millióktól a legalapvetőbb gazdasági, szociális és kulturális jogokat. Ez a rendszer Jézus tervével ellenkező. A föld és az emberi munka gyümölcseinek igazságos elosztásán munkálkodni nem puszta filantrópia, hanem erkölcsi kötelesség.

A Szentatya szerint a másik fontos feladat a népek egyesítése a béke és az igazságosság útján. Tiszteletben tartva szuverenitásukat, s saját kultúrájukat. Egyetlen hatalomnak sincs joga megvonni a népektől szuverenitásuk teljes gyakorlását. Amikor ez történik, a gyarmatosítás új formáinak megjelenését tapasztaljuk, amelyek károsan befolyásolják a béke és az igazságosság lehetőségeit.

Az új gyarmatosítás különböző arcokkal van jelen világunkban. Első helyen mint Mammon. Megszorítási intézkedések kényszerével, amelyek a dolgozók és a szegények nadrágszíját szorítják meg. Máskor a korrupció, a drogkereskedelem és a terrorizmus elleni küzdelem nemes álarca mögé bújva tűnik fel. Saját gondolatom: Napjainkban, mint emberkereskedelem. Embereket szállítanak jó pénzért más országok határához, nem kívánt vendégekként.

A korunk nagy gonoszságai elleni fellépés, koordinált összefogást igényel. – mondta a Szentatya.

A média monopolizálása az új gyarmatosítás egyik legfontosabb eszköze, mert a fogyasztás és egy bizonyos kulturális uniformitás elidegenítő modelljét erőlteti az emberekre. Ez pedig ideológiai gyarmatosítás, állapítja meg a Szentatya.

Ferenc pápa így összegezte beszédét a népi mozgalmak képviselőihez Santa Cruzban: Az emberiség jövője nem pusztán a nagy vezetők, a nagyhatalmak és elitcsoportok kezében nyugszik. Alapvetően a népeken és szervezési képességeiken múlik. Ők vezethetik alázattal és meggyőződéssel a változás folyamatát.

Veletek vagyok – erősítette meg a pápa. Mondjuk együtt szívből: egyetlen család se maradjon fedél nélkül, földműves föld nélkül, dolgozó jogok nélkül, emberek szuverenitás nélkül, egyén méltóság nélkül, gyermek gyermekkor nélkül, fiatal jövő nélkül, idős méltóságteljes öregkor nélkül. Folytassátok a küzdelmet, és nagyon óvjátok a Földanyát.

Testvérek! Folytassuk a küzdelmet! Az idő sürget! Amíg időnk van, tegyük a jót! Miként a mai evangéliumi elbeszélés szerint Jézus is tette, együtt, a segítőkész jóakaratú emberekkel.

Ámen.