2020. április 4., szombat

Virágvasárnap 2020


A,B,C ÉV VIRÁGVASÁRNAP: SZENTMISE

1: A szenvedô Messiást gyalázzák ellenségei, de Isten nem hagyja megszégyenülni. S: Krisztus engedelmességbôl emberré lett, vállalta a kereszthalált, ezért Istenfelmagasztalta Ôt. E: Passió: Jézus Krisztus kínszenvedésének története.

Elsô olvasmányhoz / Iz 50,4-7
Az elsô ének ,,Isten szolgájáról'' beszél, a meghívásáról (Iz 42; vízkereszt utáni vasárnap); a második ének (Iz 49,1-6) küldetése nehézségeit ábrázolja; a harmadik (a mai olvasmány) tökéletes tanítványnak és hű prófétának mutatja, ki nem fél ellentmondástól, üldöztetéstôl, amíg Istent maga mellett tudja (vö. szentlecke).

Válaszos zsoltár / Zsolt 22(21),8-9.17-18.19-20.23-24
Panasz és könyörgés

Szentleckéhez / Fil 2,6-11
Isten Fia szolgává lett, engedelmesen Atyja akarata szerint, de még evilág hatalmának is alávetette magát. Életének egész a kereszthalálig való átadásában mutatta ki nagyságát. Ezért fölmagasztalta Isten Kyrios-szá, hatalmak, idôk és világok fölött való Úrrá. (2,6-8: Kol 1,15-20; Jn 1,1-2; Mt 26,39-40; Róm 5,19 # 2,9-11: Róm 1,4; Iz 45,23)

Passióhoz (A év) / Mt 26,14-27,66 vagy Mt 27,11-54
A Jézus szenvedésérôl és föltámadásáról szóló beszámoló, kezdettôl fogva változatlan alakban, lényeges része az evangéliumoknak. Az evangélisták nagy egyezéssel, de itt-ott figyelmet keltô eltérésekkel hagyták ránk. Isteni méltósággal viseli Jézus a legmélyebb megaláztatást, melyben tragikusan összefog ellene emberi aljasság, gyűlölet és gôg, butaság és hitványság. Jézus a halálba megy, mert itt az Ô ,,ideje'', az ,,órája'' (26,18): nem Júdás adja Ôt át, hanem szeretô Atyja. Ô magát szolgáltatja ki: az utolsó vacsorán feláldozott Testét adja övéinek, mint az Élet Kenyerét, kiöntött Vérét, mint az Újszövetség jelét. A töprengô észnek mindez titok; ami csak ezután jön, az is, mind: Jézus utolsó kiáltásáig a kereszten és föltámadásáig: csak a félô-tisztelô hit láthat bele... (Mk 14,10-15,47; Lk 22,3-23,56; Jn 13,21-30; 1Kor 11,22-25; Jn 13,36-38; 18,1-19,42)

Itt van az idő

Itt van az idő
A Jézussal szembenállók számára Lázár feltámasztása az utolsó csepp volt a pohárban. Az a tény, hogy Lázár, aki négy napig a sírban volt, most élő bizonyítékként jár az emberek között, végső döntésre indítja őket.
Elhatározzák, hogy a Jézus-ügyet végleg lezárják, ezért összehívják a főtanácsot. Az ő szempontjukból érthető a szándékuk. Itt van Jézus, aki immár három éve járja az országot és tanítja az embereket. Tanítása azonban nem egyezik meg a hivatalos tanítással és törvénymagyarázattal, hanem nyíltan kritizálja azt.
Ők nem a vallásosság megújításának szándékát látják Jézus szavai mögött, hanem saját tekintélyük megkérdőjelezését vallási kérdésekben. Korábban sokszor próbáltak vitába szállni vele, igyekeztek jobb belátásra bírni, tanítását az általuk is elfogadható keretek közé visszatéríteni, de próbálkozásaiknak nem volt eredménye. Miért is lehetett volna, amikor éppen hamis vallásosságuk volt a probléma Jézus szemében.
A mai evangéliumi rész beszámol a főtanács üléséről, az ott elhangzottakról. Sejtik, hogy vallási kérdésben úgysem találnának Jézus ellen bizonyítékot, ezért politikai szintre akarják emelni a kérdést azzal, hogy Jézust lázadónak, a római fennhatóság ellen lázítónak tartják. Megjegyezzük, hogy az Úr kihallgatásakor mégsem ez lesz a vád, hanem hogy istenné teszi magát.
János evangélista olyan kijelentést ad a főpap szájába, amely megvilágítja Jézus halálának értelmét. Ezek szerint Jézus az egész népért hal meg, s ehhez hozzá tehetjük: és az egész emberiségért, minden emberért.
HIS

2020. március 31., kedd

Nem e világból való

Nem e világból való
A mai evangéliumban Jézus arról tanít, hogy nem ebből a világból való. Nem mondja ki, hogy a mennyei Atyától jött a világba és a tőle kapott küldetést teljesíti, de a hallgatóság lassanként felismeri ezt. Jézus mindenkor az Atyának engedelmeskedik. Önfeláldozása, a szenvedés és a halál vállalása szintén az Atyának való feltétlen engedelmességének a jele.
A hallgatóság megoszlik. Bár mindenki, a vallási vezetők és a nép is ugyanazt a tanítást hallja, mégis más a reakciójuk. A farizeusok és az írástudók „nem értették meg szavait.” Velük szemben azok állnak, akik „e szavak után hittek Jézusban.” Miért van az, hogy egyesek elfogadják Jézus személyét, tanítását és követésére indulnak, mások viszont elutasítják őt, és nem kívánnak a tanítása szerint élni?
Ennek oka könnyen tetten érhető és megnevezhető. A farizeusok evilági módon gondolkodnak. Nem törekszenek az Isten akaratának mélyebb megismerésére, hanem a maguk szándékait szeretnék ráerőltetni Istenre. Az emberi szabadság helytelen értelmezése az, ha valaki Istentől akarja függetleníteni magát és semmibe veszi Isten törvényeit, mert azokban szabadsága korlátozását látja. Aki állandóan saját érdekeinek megvalósítására törekszik, az soha nem fogja megérteni és elfogadni Isten akaratát.
Ahogyan Jézus mindig azt tette, amiben az Atya tetszését találta, ugyanúgy mi is igyekezzünk cselekedeteinkkel és egész életünkkel Isten tetszésére lenni.
HIS

2020. március 30., hétfő

Házasságtörő asszony

Házasságtörő asszony
Jézus felemeli a bűnös embert, újabb lehetőséget ad neki, hogy harcoljon a bűnei ellen. Minden szentgyónásban elhangzik Jézus szava: menj, de többé ne vétkezzél! Nagyböjt ideje a megtérés ideje, bizalommal állhatunk Jézus elé.
Nagy hangoskodás és kiabálás közepette olyanok lökik oda Jézus elé a porba a házasságtörő nőt, akik magukat bűntelennek gondolják. De ha van is bűnük, most nem róluk van szó, hanem erről a nőről és megbocsáthatatlan bűnéről, amelyért a törvény szerint halál jár.
Jézus tudja, hogy ezeknek az embereknek hiába is mondana bármit. Tudja, hogy szavának mindig ereje van, most mégis hallgat. Máskor kemény és világos beszéddel fegyverzi le kérdezőit, most azonban nem szól semmit, csak ír a porba.
Némán közli mondanivalóját, tudatva, hogy a vádlók is bűnösök. S csak amikor már mindenki távozott, szólítja meg az irgalom és a megbocsátás szavával a nőt. Irgalmával felemeli a porból, kiemeli a bűnből. Új úton indítja el az üdvösség felé.

2020. március 28., szombat

Nagyböjt 5. vasárnapja 2020

Nagyböjt 5. vasárnap 2020

Bevezetés
Nagyböjt 5. vasárnapjának liturgikus szövegei az élet és halál közötti feszültség problémájára te-relik fegyelmünket. Az evangélium Lázár feltámasztásával kapcsolatos jézusi gondolatokat mondja el. Azt, hogy az élet és halálproblémája Benne oldódnak fel. Benne, aki maga feltámadás és az élet, s aki benne hisz, ha meghal is élni fog. Ez a hit vezérli e a mi életünket? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirié litánia
Urunk, Jézus Krisztus, Te megsirat-tad Lázárt, add, hogy mi is őszinte szívvel tudjuk siratni elhunyt szeretteinket. Uram irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy az élet és halál ura. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te az örök élet forrása vagy. Add meg nékünk is majd egykor az örökélet boldogságát. Uram ir-galmazz!
Evangélium után
Sokan jártak már a testvérek közül a Szentföldön. Jómagam is már két alkalommal is. Kétszer is állhattam ott, ahol Márta és Jézus közötti párbeszéd lezajlott, és Már-ta megvallotta Jézus halottakat is feltámasztó hatalmában és Jézus-ban, mint Isten Fiában való hitét. És ahol Jézus odalép annak a bar-langnak a nyílása elé, ahol Jézus halott barátja fekszik. S könnyezik, és e szavakkal hívja: „Lázár, jöjj ki!” Jézus szavára a halott Lázár kijön a halotti sírjából élve.
Mivel a föltámasztás híre el-terjedt a zsidók körében, és sokan hittek benne, ezért a zsidók nem-csak Jézus életére törnek, hanem Lázárt is meg akarják ölni. Én ezt sokáig kevésbé jelentős ténynek tekintettem.
De miután módomban volt Ciprus szigetére is eljutnom, ott sok Lázárral kapcsolatos hagyo-mány jutott a tudomásomra.
Többek között az a hagyo-mány is tudomásomra jutott Cip-ruson, hogy Lázár, az életére török elől Ciprusra menekült, és ott hir-dette Jézusban való hitét, Jézus evangéliumát. A szintén ciprusi származású Barnabás apostol, őt Nicosia püspökévé szentelte. Ma is ott áll Lázár tiszteletére épített ősi, gyönyörű szép Bazilika. Ma is mé-lyen erős a Szent Lázári alapokra épült által ciprusi keresztény-ortodox Egyház hite.
A Lázárról szóló János evan-gelista által leírt történet korábban kevésbé ragadott meg, Viszont e ciprusi látogatás után történetibbé lett Lázár története, és még jobban megerősítette az ehhez az esemény-hez fűződő jézusi tanítást.
Az imént említett tények könnyen elterelhetik figyelmünket az elbeszélés igazi és eredeti mon-dandójáról. S nagy a kísértése an-nak, hogy az éltető, életet osztoga-tó Jézus helyett az életre keltett Lá-zárt, a halandó embert helyezzük szemlélődésünk előterébe. Ez a hit-re nézve veszélyes következmé-nyekkel is járhat. Egy ilyen halott feltámasztási történet előbb-utóbb kérdéseket ébreszt, vizsgálata pedig kételyeket.
Az evangéliumi elbeszélésben nem az a fontos, nem az a lényeges, hogy Jézus föltámasztotta Lázárt. Az izgalmas történet igazi nagy kérdése: Hol, kinél és hogyan talá-lok életet, helyesebben: örök életet?
Ez a mai evangéliumi szakasz tulajdonképpeni témája és nem Lázár feltámasztása, amely csak alkalmi keret, bizonyíték, „jel” és indíték a történetben hirdetett igaz-sághoz. Erről tanúskodik maga Jé-zus is, amikor a mai szentírási sza-kaszunkban kijelenti: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz ben-nem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.”
Az evangéliumi leírás szerint Lázár története lezárul e mondattal: „A zsidók közül, akik felkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.” – Jézus története azonban folytatódik még annak ellenére, hogy csak „sokan” és nem „mindannyian” hittek ben-ne.
Miért nem terjedt le futótűz-ként a szenzációs hír? S röviddel Lázár feltámasztása után, az ese-mény színhelyéhez, a Bethániához közeli Jeruzsálemben miért kiabálta a nép vérszomjas dühvel: „Kereszt-re, keresztre vele!” – Az evangelista számára mindezek csak másodran-gú kérdések, a nagy, lényeges mondanivalója mellett, amely sze-rint Jézussal és a belévetett hittel mindenki megtalálhatja a teljes éle-tet, és Jézusba vetett élő hit nélkül nem is lehetséges teljes értékű élet itt a földön.
Napjainkban épp ebben a kérdésben oszlanak meg az embe-rek véleményei. Egyesek – nem is kevesen – megpróbálnak hit nélkül élni. Úgy vélik, hogy Isten, Jézus Krisztus és hit nélkül is lehetséges élet, teljes értékű és boldog élet. – Az ilyen élet azonban az örök ha-lálba torkollik, mert semmi kap-csolata sincs az örök és halhatatlan Valósággal, az Istennel.
A teljes élet kibontakoztatá-sát, s az örök életet is sokan egé-szen másban és máshol keresik.
Volt egy ideológia, amelyik azt akarta elhitetni az emberekkel, hogy a tudomány minden problé-mát megold. Az orvostudomány még a halált is kiküszöböli majd.
Az emberiség számtalan féle módon próbálta maga számára a halhatatlanságot biztosítani.
Az egyiptomiak múmiává válva próbálták kiállni az idők vas-fogát.
Sokan a történelem lapjain akarnak halhatatlanná válni, vagy legalább barátaik emlékében óhajt-ják „konzerváltatni” magukat.
Mi hívő keresztények az Élet Uránál keressük jövőnk biztosíté-kát. Komoly odaadással, élő hittel, igyekszünk jó Istennek tetsző életet élni, mert hisszük, hogy csak Ő szavatolhatja jövendő sorsunkat. Az Úr Jézus szavát adta rá: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.”
Ámen

2020. március 27., péntek

Türelmes imádság

A türelmes imádság
A dolgok természetes rendjét sokszor siettetni akarjuk. Türelmetlenek vagyunk, mindent azonnal szeretnénk megszerezni vagy elérni, nincs időnk sem elvégezni a szükséges feladatokat, sem kivárni az eredményeket. Ha éppen dolgozunk, akkor sem a feladatra koncentrálunk, hanem arra gondolunk, hogy mikor fogunk már végezni. Szeretnénk gyorsan túl lenni a dolgokon, hogy megszabaduljunk a fáradozástól.
Korunk türelmetlensége és állandó sietsége Istennel való kapcsolatunkra is rányomja bélyegét. Ha kérünk valamit, azt szeretnénk azonnal megkapni. A türelmes és kitartó imádkozást sokan egyáltalán nem ismerik. Miért is sietne Isten? Mondhatnánk, hogy van ideje bőven, de ezzel éppen az a gond, hogy neki nincs ideje, ő az örökkévaló Isten. Az örökkévalóságot nem lehet múltra, jelenre és jövőre osztani, az örökkévalóságban értelmetlen az idő mérése, értelmetlen a percek, órák, napok, évek, évezredek számolgatása.
Földi életében Jézus is megtapasztalta az időt. Az örökkévalóságból belépett az idő korlátai közé, megtanult például várakozni. Tudta, hogy mikor, minek van az ideje. Készült arra, hogy eljöjjön az ő órája, amikor életét feláldozza a kereszten. Ennek idejét pedig nem tudták siettetni az emberek. A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy nem tudtak ellene tenni semmit, mert „még nem jött el az ő órája.”
Van-e időm nagyböjtben az imára? Tudok-e több időt szentelni a családomnak?

2020. március 25., szerda

Gyümölcsoltó 2020

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Március 25-e Jézus fogantatásának ünnepe. Amikor rögzítődött az Egyházban Jézus születésének december 25. ünnepe, akkor került ez az ünnep, Az Annunciatió, régi magyar nevével Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, 9 hónappal korábbra, március 25-ére. Ez az elnevezés tömören és szépen fejezi ki ennek a hitigazságnak a lényegét. Isten, az örök Atya egyszülött Fiát oltotta bele Szűz Mária szeplőtlen méhébe; miként a kertész a nemes rügyet a vad alanyba. Ekkor oltatott be nemes rüggyel – Megváltójával - maga az emberiség is. Mi keresztségünk révén. De nemes gyümölcsöt termők vagyunk-e? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kyrie-litánia
Jézus Krisztus, Aki a mindenható Isten egyszülött Fiaként jöttél. Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki Szűz Mária méhében a Szentlélek erejéből testet öltöttél. Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Akiről az angyal előre hirdette, hogy Országodnak nem lesz vége. Uram, irgalmazz!

Evangélium után
Gyümölcsoltó Boldogasszony, Urunk Megtestesülésének hírüladása, egyik legrégibb egyházi ünnepünk. Az ünnep tartalma, hogy Szűz Mária, Jézus édesanyjává lett. Mária ünnepként tartjuk számon, de természetesen elsősorban Jézus Krisztusról szól az ünnep. Ugyanis Jézus világba lépése, a hírüladás rejtett eseményével kezdődött el. Az Úrangyalát követő beszédében Benedek pápa is erről elmélkedett a szent Péter téren összegyűlt tömeg előtt. Azt mondta: „Az Angyali Üdvözlet Szent Lukács evangéliumának elbeszélésében egy rejtve történt, egyszerű esemény – senki sem látta, senki sem tudott róla, csak Mária –, mégis meghatározó jelentőségű az egész emberiség történelmében. Amikor a Szűz kimondta igenjét az Angyal bejelentésére, Jézus megfogant és általa új korszak kezdődött a történelemben…...”
Mária megértette Isten akaratát, és igent mondott a Szentlélektől való foganásra. A Szentírás magyarázók szerint, Máriának az a mondata, hogy „történjék velem a te szavaid szerint” egy örömteli sürgetést jelentett, egy készenlétet arra, hogy Isten akarata minél előbb megvalósuljon.
Mária erénye a hit és az engedelmesség volt. Nyitott volt az isteni kegyelemre, befogadta azt és együttműködött vele. Erre a bűntelen, kegyelmi állapota tette képessé. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy meghozhassa élete legnagyobb döntését.
Ő volt Istennek az a teremtménye, aki teljesen szabadon, tiszta szívvel ajándékozta oda magát Isten elgondolásának. Szintén Benedek pápa beszél arról, hogy „valójában Mária igenje Krisztus igenjét vetítette előre, amikor a világba jött, ahogy a Zsidókhoz írt levél idézi a 39. zsoltárt: „Nézd, megyek, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.” (Zsid 10,7)”….. „Mária angyalnak adott válasza az tovább folytatódik az egyházban, amely arra hivatott, hogy Krisztust megjelenítse a történelemben, készséggel kínálva fel szolgálatát, hogy Isten továbbra is meglátogathassa az emberiséget az ő kegyelmével.”
Nagyböjtben vagyunk. Most valahogy fogékonyabbak kellene, hogy legyünk a vallásos élet dolgaira. Most Isten, az Egyházon keresztül még bővebben megajándékoz az ő kegyelmével. A nagyböjti gyakorlatok, mint a keresztút, szentmise, gyónás-áldozás, lelkigyakorlatok, bőséges kegyelmi források. Mindezek segítenek, hogy nyitottabbak és befogadóbbak lehessünk arra, amivel Isten meg akar ajándékozni.
Mária példaképünk és közbenjárónk segít, hogy ne szalasszuk el a kegyelmi lehetőségeket, hogy kihasználhassuk az alkalmas időt.
A nagyböjti szentidőnek hátra levő része legyen egy buzgón megélt időszak, amelyben mintegy válaszolunk Isten kegyelmi ösztönzéseire.
Zárjuk Benedek pápa szavaival:
„A nagyböjti időszakban gyakrabban elmélkedünk a Szűzanyáról, aki a Kálvárián megpecsételte Názáretben kimondott igenjét. Jézussal, az Atya szeretetének tanújával egyesülve Mária megtapasztalta a lélek vértanúságát. Kérjük bizalommal az ő közbenjárását, hogy az egyház, küldetéséhez hűen, bátran tanúságot tegyen Isten szeretetéről az egész világnak.”
Amen.

2020. március 20., péntek

Nagyböjt 4. vasárnapja. 2020

Nagyböjt 4. vasárnapja. A 2020

Bevezetés
Nagyböjt 4. vasárnapjának evangéliumi szakaszában az Úr Jézus meggyógyít egy vakon születettet. Ez a vakság értelmezhető betűszerint is. De lehet utalásként is értelmezni. Utalásként az emberiségnek arra a vakságára, arra a sötétségére, amelyben oly sokáig élt a Jézus előtti emberiség. De arra a vakságra és sötétségre is, amelyben sok mai ember él. Mi is közéjük tartozunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia
Urunk, Jézus Krisztus! Te az élő Isten Fia vagy. Uram, irgalmazz!
Urunk Jézus Krisztus! Te vagy a Világ Világossága, aki megvilágosítja a világot. Krisztus, kegyelmezz!
Utunk, Jézus Krisztus! Te minden ember megmentője vagy. Uram, irgalmazz!

Evangélium után
A látó emberben mindig részvét ébred, valahányszor találkozik egy fehérbotos vakkal. Gyengéden megfogjuk a karját, hogy átvezessük az útkereszteződésben vagy felsegítsük egy járműre. Közben arra gondolunk, milyen jó nekünk, akik látó szemmel járunk a világban. Nem mered elénk a sötét fal, ami elzárná előlünk a világnak tengernyi szépségét. Milyen veszteség nem látni a felénk forduló, tiszteletet, barátságot, szeretetet sugárzó arcok szépségét.
Talán a vakok, akik már így születtek, nem érzik ezt a roppant veszteséget. Beleszoktak sötét világukba, de hiszem, hogy az ő világukban is minden bizonnyal ragyognak csillagok, s másfajta csillagok. A jó Isten kárpótolja őket is a meg nem kapottakért, vagy az elveszítettekért.
Találkozhatunk olyan vak embertestvérekkel, akik megbékéltek sorsukkal: meglepően vidámak, élet-szeretők, akiknek művészi az alkotásuk és szép a játékuk, s csodálatosan mély az istenhitük.
Talán ezekhez hasonló volt az a férfi is, akit útközben megpillantott Jézus. Amint az evangélium beszámolójából kiderül, és erre nem szoktunk felfigyelni, ez a vak ember nem fordult Jézushoz azzal a kéréssel, hogy adja vissza szeme világát. Nem láthatta az Élet Urát, nem kérhette segítségét. Jézus azonban kéretlenül is feléje fordult. Megérinti szemét, elküldi fürödni a Silóé tavába, és a vakférfi látó szemmel tér vissza hozzá.
A gyógyításnak ez a kéretlen megnyilatkozása arra figyelmeztet, hogy Isten akkor is segít rajtunk, ha nem ostromoljuk kéréseinkkel. Még azokat is megajándékozza szeretetével, akik talán elfordulnak tőle. Az ember balga módon hátat fordíthat Istennek, de Isten sohasem fordít hátat az embernek.
Népünk sok évtizeden át hátat fordított Istennek, de Isten nem fordított és nem fordít hátat népünknek. Újra és újra kéretlenül is gyógyítja népünk vakságát, és én hiszem, hogy az ő segítségével egyre többen lesznek látókká hazánkban, s mint látók, látni fogják, hogy mit kell tenni majd a sorsdöntő pillanatokban.
Könnyű elképzelnünk a látását visszanyert férfi boldogságát, sugárzó örömét. Élete egy csapásra megváltozott. Kinyílt sötét börtönének ajtaja és virágos szőnyegként terült eléje a teremtett világ ezernyi szépsége. Ezt a látomást még csak megtetézte az a körülmény, hogy gyógyító orvosában fölismerte Isten küldöttét, a Megváltót.
Nézzük e vak meggyógyítását más realisztikusabban, mai szemmel is. A legtöbb gyógyítás-történet ott ér véget, amikor Jézus meggyógyítja az arra vágyót. Ez a történet ott kezdődik, ahol a többi végződik.
Arról mesél, mi történik a meggyógyulttal? Hát, nincs könnyű dolga! Miből él egy munkanélküli koldus? Hisz látón nem ülhet többé a templom ajtajában kéregetni! A látás radikális következményekkel jár. A mi névtelen ex-koldusunk nemcsak kenyérkeresetét veszíti el, hanem kitaszítják a közösségből.
Exkommunikálják. A Jézus mellett tanúskodó meggyógyított vak szavait a farizeusok visszautasították: „Még te oktatsz bennünket?” És kitaszították. Jézus azonban nem hagyja magára. A kiközösítettet felkarolja, mint ahogy a vakot felkarolta. És újrarajzolja a közösség határait. A kirekesztőket kirekeszti, - valójában önmagukat zárták ki könyörtelen és szeretet-nélküli teológiájukkal. Majd a kirekesztettekből új közösséget alkot. A látó vak lesz ennek az új közösségnek az első tagja.
Jelképes a gyógyító víz neve: Küldött. A gyógyulásnak ára van. Tanúskodni kell a gyógyító mellett. Az uralkodó kultúrával szemben. Ma is, mindig. Talán ezért maradnak oly sokan vakok. A meggyógyított vak tanúskodott Jézus mellett. És mi?
Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vakság nem korlátozódik csupán szemünk világára. Sokkal súlyosabb, nehezebben gyógyítható a lelki vakság, amelyet egyszerűen istentagadásnak nevezünk. Ezek a testvéreink arra hivatkoznak, hogy Istent soha senki sem látta. Ebben természetesen igazuk van, ez a Szentírás tanítása is. Az Úr Jézus azonban azért öltötte magára emberségünket, hogy érzéki megismerésünk számára is lehetővé tegye Isten megtapasztalását. Kije-lentette: „Aki engem lát, látja az Atyát!” Igaz, hogy megváltó műve befejezése után visszatért a menny-be, ám megbízta apostolait, apostoli Egyházát, minden igaz követőjét, hogy szavukkal és életükkel mutassák meg Istent a mi vaksi világunknak.
Nekünk is szólnak az első követőinek mondott szavai: „Ti vagy-tok a világ világossága!” Ezzel arra buzdít bennünket, hogy mint a világ világossága, nyissuk meg mi is, minél több vak honfitársunk szemét az Isten látására. Hogy lássanak és helyesen cselekedjenek a sorsdöntő pillanatokban.
Eme küldetésünk teljesítésében nem vagyunk egyedül. A krisztusi ígéret nekünk is szól „Én veletek vagyok a világ végezetéig. ”Ha pedig Ő velünk van, akkor nincs mitől és miért félnünk. Most bennünket bátorít e szavaival: „Bízzatok! Én legyőztem a világot!”
Bízzunk hát testvéreim!
Amen

2020. március 16., hétfő

Jézus elutasítása

Jézus elutasítása
A názáreti zsinagógában történtek, amiről a mai evangélium beszámol, elénk tárja azt a valóságot, hogy sokszor bizony egyáltalán nem ismerjük vagy félreismerjük azt a személyt, aki a közelünkben él, illetve előítéleteink megakadályoznak minket az ő megismerésében. A názáretiek éppen így jártak Jézussal. Látták őt gyermekként és fiatalként, éveken át találkozhattak vele városukban, ismerték családtagjait, de amikor felnőtt korában tanítóként áll eléjük, akkor elutasítják őt, mert nem ismerik fel valódi nagyságát.
A názáretiek haragjához, gyilkos indulatához Jézus személyének félreismerése mellett az általa mondott tanítás tartalma is hozzájárult. A mi Urunk olyan eseteket idéz fel az ószövetségi időkből, amelyekben Isten pogányok számára mutatta meg az ő jóságát.
A száreptai özvegyasszony esetéről a királyok első könyvében olvashatunk. Az asszony fia olyan súlyos beteg volt, hogy már nem is lélegzett. Illés próféta imádkozott, s imájának eredményéről ezt olvassuk: „Az Úr meghallgatta Illés szavát, a lélek visszatért a gyermekbe és föléledt” (1Kir 17,22).
Námán pedig a szír király hadvezére volt, aki leprás betegségben szenvedett. Elizeus próféta szavára hétszer megfürdött a Jordán folyó vizében, aminek hatására elmúlt a leprája, „olyan lett a teste, mint egy kisgyermek teste, megtisztult” (2Kir 5,14).
Mivel a zsidóság úgy gondolta, hogy Isten jósága csak a választott nép tagjai számára mutatkozik meg, ezért hallatlan gondolat volt számukra az, amiről Jézus beszélt, hogy a pogányokkal is jót tesz. Isten senkit, egyetlen embert sem zár ki jóságából.
HIS

2020. március 14., szombat

Nagyböjt 3. vasárnapja 2020

Nagyböjt 3. vasárnapja. A 2020

Bevezetés
A mai evangéliumi szakaszban Jézus és a Szamáriai asszony párbeszédét fogjuk hallani. A ma emberét is gyötri a testinél sokkal erősebb szomjúság. Szeretné csillapítani a szomját, de milyen sokszor nem találja az élő vizet, Jézus Krisztust, aki enyhíthetné a szomját. Mi is a ma emberei vagyunk, Jézus ma arra hív minket, hogy csillapítsuk szomjunkat az élő vízzel, és vezessünk el másokat is hozzá, az élővízforráshoz. Meghalljuk hívását?

Kirie litánia
Jézus Krisztus! Te bűneink miatt vállaltad a szenvedést és a kereszthalált. Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te irántunk való szeretetből áldoztad fel az életedet. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te halálod által új életet ajándékoztál a világnak. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Amikor Jézusnak tudomására hozták, hogy a templomőrség figyelni kezdte tanítását és tevékenységét, elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment. Visszatérésekor a Szamariai-hegyvidéken keresztülhaladó legrövidebb utat választotta, amelyen feljuthatott Galileába.
Egyébként kevés olyan hely van a Szentföldön, amely annyira elevenen őrzi Isten Fiának emlékezetét, mint Jákob kútja.
A mai evangéliumi szakasz érdekes megállapításokhoz juttat, a szinoptikus evangéliumok és a János evangéliuma összehasonlításakor.
A szinoptikus evangéliumok szerint Jézus tanításának középpontjában Isten országának Örömhíre áll. Erről beszél Jézus a legtöbb példabeszédben, ennek alaptörvényeit adja meg a hegyi beszédben.
János evangéliumában, mint a mai evangéliumi szakaszban is ezzel szemben Jézus elsősorban önmagáról beszél, saját kilétét és szerepét világítja meg beszélgetései során. A hosszú, monológszerű beszédeket olykor idegenkedve hallgatjuk. Annak ellenére, hogy a negyedik evangéliumban Jézus önmagát, saját istenségét és hatalmát nyilatkoztatja ki a világnak. Ennek az önmagát kinyilatkoztató tanításnak egyik, művészi módon megalkotott példája, Jézus beszélgetése a Szamáriai asszonnyal.
A szamariai asszony története ugyanis, pusztán irodalmi szempontból tekintve is irodalmi remekmű. Ha egy irodalomtörténész formailag vizsgálná a szöveget, megállapíthatná: arányosak benne a jelenetek, tökéletes a 3 felvonásra való tagolódás, remekbe készültek a párbeszédek, elsőrendű a szereplőmozgatás, nagyszerűen felépítettek a párhuzamok, érvényesül a fokozatos kibontakozás, drámai a szerepcsere: az utcanőből bűnbánó, majd misszionárius lesz. Színpadon remekül elő lehetne adni, el lehetne játszani. Kiváló forgatókönyv lenne minden színházi rendező számára.
De ne a formai tökéletességet nézzük, hanem az ebben található kinyilatkoztatott igazságokat!
A jelenet nagyon is egyszerű, hétköznapi mozzanattal indul: Jézus fáradtan, szomjasan ért oda Jákob kútjához, és inni kért az ott vizet merítő asszonytól, aki a közeli faluból jött vízért. Jézus és az asszony ezt követően beszélgetni kezdenek, mégpedig egyáltalán nem hétköznapi dolgokról.
Meg kell mondanunk: az asszony sem mindennapi asszony. Egy tanult, bölcs írástudó sem tehetne fel okosabb kérdéseket ilyen kertelés nélküli, egyszerű szavakkal. Szinte az az ember érzése, hogy céltudatosan ki akarja fürkészni Jézus legmélyebb titkait. És ez sikerül is neki, hiszen Jézusnak egyáltalán nincs ellenére, hogy feltárja kilétét.
Az első kérdés arra vonatkozik, hogy Jézus zsidó férfi létére hogyan beszélgethet egy idegen asszonnyal? Tudjuk, hogy az akkori patriarchális világban a férfiak nem folytattak párbeszédet idegen asszonyokkal. Jézus tettének merészségét még növelte az is, hogy az asszony szamariai volt. - Ő beszélgető partnerének tekinti az asszonyt és nem volt hajlandó együtt gyűlölködni honfitársaival. Így és ezért indul meg a párbeszéd.
Ennek során Jézus beszélni kezd arról az élő vízről, amivel ő akarja megajándékozni az embereket. Kinyilvánítja messiási mivoltát, és ezt azzal bizonyítja, hogy föltárja az asszony múltbéli életét. Mindez meggyőzi a szamaritánus asszonyt Jézus szavainak hitelességéről.
A második kérdés már Jézus nagyságára vonatkozik: "Csak nem vagy nagyobb Jákobnál?" Miután Jézus válaszaiból megtudja, hogy prófétával áll szemben, fölveti a zsidó-szamaritánus vita legfőbb problémáját, hogy hol kell imádni Istent, Jeruzsálemben, vagy a Garizim-he-gyen épült szamaritánus templomban.
A nagyon is okosan kérdező asszony kérdéseire, Jézus egyre mélyebben tárja fel saját titkait, azt, hogy kicsoda ő. - Hogy élővizet tud adni; - ez az élővíz örök életet adó forrás az ember számára; - Istent lélekben és igazságban kell imádni; - ő maga pedig valóban a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. - Kérdve kifejtő módszerrel Jézus elvezette őt az igazság megismerésére.
Ezek után az asszony elfut, és hívja Jézushoz a falubeliéit. Azok ki is jönnek, s meghallgatják Jézus tanítását, és mindannyian hinni kezdenek Jézusban. Az asszonynak pedig, némi éllel azt mondták: "Most már nem a te beszéded miatt hisszük, hogy Ő a világ Üdvözítője."
A Szamáriai asszony azt tette, amit János evangéliuma szerint minden embernek tennie kell. Kérdezgette, megismerte Jézust, s amikor meggyőződött arról, hogy Jézus az Istennek a legnagyobb ajándéka, futott, hogy másoknak is elvigye ezt az örömhírt, és másokat is Jézushoz vezessen.
Ez a mi feladatunk is! Megismerni egyre tökéletesebben Jézus Krisztust, s egyre hitelesebben élni az Ő tanítása szerint. És ami még ennél is fontosabb, hogy ebben a keresztény és nemzetellenes globalista világban megismertessük, és elvezessük nem hívő testvéreinket, az embereknek, s nemzetünknek életet adó élővizek forrásához, Jézus Krisztushoz. Amen

2020. március 13., péntek

A gyilkos szőlőműves

A gyilkos szőlőmunkások
Jézus egy példázatot mondott, amellyel a nép bűnét tette nyilvánvalóvá. A példázat egy emberről szólt, aki szőlőt telepített és nagy gonddal, sok áldozattal felszerelte, majd több bérlőnek bérbe adta. Amikor eljött a bér megfizetésének ideje, küldött egy megbízottat, hogy szedje be a bért a bérlőktől. De azok ahelyett, hogy fizettek volna, megverték a küldött szolgát és üres kézzel visszaküldték. Ugyanazt tették a másikkal is, akit a tulajdonos elküldött hozzájuk. Végül a fiát küldte el, abban a reményben, hogy vele majd kíméletesen bánnak és megadják, amivel tartoznak. A bérlők azonban megölték a fiát, mert az remélték, hogy akkor a tulajdonos lemond a szőlőről, ők pedig szépen elosztják egymás között.
Amikor Jézus eddig ért a példázat elmondásával, váratlanul abbahagyta és a többit a hallgatóival mondatta ki. Feltette nekik a kérdést: “Mit gondoltok, mit csinál ezekkel a munkásokkal a szőlő ura, ha eljön?” Határtalan felháborodással válaszolt a sokaság: “Mint gonoszokat gonoszul elveszti, a szőlőt pedig kiadja más bérlőknek, akik megadják idejében a neki járó gyümölcsöt.”
Ezt az ítéletet ők maguk mondták ki Izrael népe felett, de nem akadt közöttük egyetlen egy sem, aki rájött volna erre. A farizeusok azonban azonnal rájöttek, hogy Jézus a szőlőn Isten országát értette, a bérlőkön a népet, amelyik megölte a hozzájuk küldött prófétákat és már készültek arra, hogy megöljék Isten fiát is. A farizeusok megértették, hogy Jézus a saját közeledő halálára célzott,
Majd a 118.Zsoltárból idézett. Egy kőről van szó benne, amelyet az építők megvetettek. Ez Jézusról szóló prófécia: Jézust Izrael vezetői, az építők megvetik, félreteszik, nem kell nekik, pedig az ATYA Jézust teszi meg szegletkővé. Ő lesz az anyaszentegyház lelki templomának a szegletköve, aki egybetartja a lelki templom falait és egész épületét.

2020. március 12., csütörtök

A dús gazdag

Dúsgazdag és a szegény Lázár
Első olvasatra ez a történet (is) valami igazságtalanságnak tűnik: a gazdag nem követett el semmi rosszat, Lázárnak a jó cselekedeteiről se számol be az evangélium. Miért üdvözül Lázár mégis? És miért kerül a kárhozatba a gazdag?
Úgy tűnik, hogy Istennek valami más logikája van, mint amit megszoktunk a világban. Nagyon határozottan a szegények mellett áll. Ez nagy vigasz a szűkölködőknek, de nézzük egy kicsit a gazdagot!
Miért kerül pokolra a gazdag? Nem követett el semmi. Sőt – nagyon szimpatikusan – még halála után is próbál a családjáról gondoskodni. Ha jobban megvizsgáljuk, akkor azonban észrevesszük, hogy a gazdag részvétlen volt. Nem veszi észre, hogy valaki a kapujában szűkölködik. Ahogy az evangélium mondja, még az ételmaradékból se ad neki. A gazdag tehát ismerte Lázárt, és nem mondhatja az ítéletkor, hogy „Uram-Istenem, mikor láttunk téged nélkülözni…?”
A dúsgazdag és a szegény Lázár története arra hívja fel a figyelmet, hogy nem elég nem tenni semmi rosszat, hanem kifejezetten keresni kell és tenni a jót.
Jézus – jó marketingesként – úgy formálja meg a szereplőket, hogy még jobban aláhúzza mondanivalóját: Lázárnak neve van: személy, akit szeretni és segíteni kell. A gazdagnak nincs neve, elveszítette arcát, személyiségét. Hozzáragadt a vagyonához, és nem figyel másra.
A krisztusi szemlélet arra tanít bennünket, hogy felelősséggel tartozunk egymás iránt is. És nem csak a rokonaink, barátaink és üzletfeleink. Ne a barátaidat és rokonaidat hívd a buliba, hanem a koldusokat, akik nem tudják viszonozni. Sőt, ne csupán annak adjunk, aki kér: nekünk kell megkeresnünk a rászorulókat, hogy segítsünk rajtuk! Napjainkban ez a gondolatmenet különösen aktuális, amikor a nyomor és szenvedés, háború és vallásüldözés elől menekülő emberek problémáit kell megoldani helyben, szülőföldjükön, és nem importálni a problémákat.
Ámen.

2020. március 7., szombat

Nagyböjt 2. vasárnapja. 2020

Nagyböjt 2. vasárnapja. 2020

Bevezetés
Évszázadok óta az Egyház nagyböjt II. vasárnapján a színeváltozás jelenetét olvassa fel az evangéliumból. Az előző vasárnapon Jézust egy nagyon is emberi oldaláról láttuk, amikor a sátántól kísértést szenvedett. Ezzel azt hangsúlyozzuk, hogy Jézus Krisztus valóságos, meg-kísérthető ember volt. Ma pedig azt láttatja velünk az evangélium, hogy ez a Jézus nem csak ember, hanem Isten is, a Mennyei Atya szeretett Fia, akinek a Táborhegyen felragyog isteni dicsősége egy villanásra, a ki-választott apostolai előtt. A Mennyei Atya pedig a Rá való hallgatást kéri apostolaitól, közvetve tőlünk is. De milyen a mi Isten szeretett Fiára való hallgatásunk? Vizsgáljuk meg lelki-ismeretünket!

Kirié litánia
Jézus Krisztus! Te bűneink miatt vállaltad a szenvedést és a kereszthalált. Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te irántunk való szeretetből áldoztad fel az életedet. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te halálod által új életet ajándékoztál a világnak. Uram irgalmazz!

Evangélium után.
Mióta az Úr Jézus megkezdte nyilvános működését, újra meg újra fölágaskodott hallgatóiban a kérdés: vajon ki ez az ember? A kérdést az Úr Jézus is fontosnak tartotta és föltette apostolainak. Ők Péterrel válaszolták: Te vagy a Krisztus. az élő Isten fia.
Mindebből nyilvánvaló, hogy Jézus embersége mögött ott rejtőzött istensége is. Mivel ezt az apostolok elhitték, nem okozott különös meglepetést Jézus színeváltozása.
Rövid ideig tartó ragyogásánál sokkal csodálatosabb az a tény, hogy istenségének fényét szinte egész földi életében elrejtette. Csak most engedi fölragyogni, midőn közeledik a szenvedés, a sötétség órája. Jézus, aki azért jött a földre, hogy a világ világossága legyen, akit a sötétség nem akart befogadni, most néhány percre fölvillantja istenségének fényét.
Az isteni fényesség sugárza-tában megjelenik két másik szereplő is: Mózes és Illés, az ószövetség két legjelentősebb egyénisége
Szent Lukács még azt is megírja, hogy Jézus haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kellett bekövetnie. Arról a halálról, amely örök időkre hirdeti Isten e világ, az ember iránti határtalan szeretetét. - A három apostol boldogan nézi Mesterét a dicsőség fényében. Péter a szókimondó apostol lelkesen kijelenti Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, csinálunk itt három sátrat ... Hogyne csinálna, hogyne maradna itt szívesen, ahol ízelítőt kapott az isteni élet fényességéből!
Hiszen az ember istenlátásra született. Itt kellene tehát lesátorozni és nem menni tova a Golgotára. Ezért nem értik, nem akarják tudomásul venni a Jézus szenvedéséről szóló beszélgetést.
Péter és az apostolok abban a hitben ringatták magukat, hogy Jézus közelében megszűnnek az emberi szenvedések. Megpróbáltatások nélkül nyerhetik el égi és földi boldogságukat. De a hegyről lefelé jövet csalódniuk kellett. Jézus kioktatta őket és általuk a benne hívőket: csak szenvedések és a halál után lehet részünk az örök dicsőségben.
Péter ezt korábban nem volt képes elfogadni, amikor Jézus közölte az apostolokkal, hogy szenvedni fog és keresztre fogják feszíteni. Valósággal meg akarta vesztegetni Jézust, hogy mondjon le a szenvedések királyi útjáról.
Félrehívta és beszélni akart vele: hátha mégis csak van üdvösség szenvedések nélkül.
Péter szabadkozása emberileg érthető. Miért ne küszöbölhetné ki Isten az emberek életéből a sok-sok keresztet? Talán nincs elég hatalma hozzá?
Jézus mégis a kereszténység árulásának tekinti, ha valaki nem vállalja vele a keresztet. Talán ekkor hangzik el ajkáról Péter felé a legkeményebb dorgáló szó: "Távozz tőlem, sátán!
Péter és társai a színeváltozás után is csak nehezen tudták megérteni, hogy a szenvedés és a kereszthalál kell, hogy megelőzze Jézus megdicsőülését.
Jézushoz hasonlóan, Jézussal együtt keresztet hordozó sokféleképpen szenvedő testvéreim! A Táborhegyi színeváltozás fellebbentette egy kicsit a fátylat a szenvedés miértjéről is, és megmutatta, ha keveseknek is, de a keveseken keresztül minden Krisztust követőnek, a kereszthordozást követő megdicsőülést, az örök Húsvétot.
Az embereknek sokan ígértek már és ígérnek ma is, könnyű álmokat, szenvedések és megpróbáltatások nélküli földi jólétet, paradicsomi életet. Sokan hallgattak is és hallgatnak még ma is rájuk. De az ígért paradicsomi élet helyett még nagyobb szenvedést és nyomort hagytak. És hoznák újból a rájuk hallgatókra, de még az utánuk következő generációkra. Es mégis, mindent feledve, s látva az újabb szomorú tényeket, sokan hallgatnak még ma is rájuk. Pedig nem a szavakat és ígéreteket kell nézni sohasem, hanem a tetteket. - "gyümölcseikről ismeritek meg őket", szól a jézusi figyelmeztetés mindannyiunknak.
Nekünk hívőknek különösen is szólnak a mai evangéliumban, a Mennyei Atyának Jézusról mondott szavai: Ez az én szeretett Fiam! Őt hallgassátok!" - Ha őt hallgatjuk, a megpróbáltatások, szenvedések és kereszthordozások között is biztosan haladunk a cél, a Táborhegyi színeváltozás jelezte örök megdicsőülés felé.
Amen

2020. március 4., szerda

Boldog Meszlényi Zoltán


    A hét szentje Boldog Meszlényi Zoltán
    2019-03-03 Szerző: Új Ember
    Már húszévesen a filozófia doktora lett. Az I. világháború miatt az egyetemet Innsbruckba költöztették; Meszlényi Zoltánt itt szentelte pappá 1915-ben Franz Egger püspök. Egy évvel később a teológiai doktorátust is megszerezte.
    Papi szolgálatát Komáromban kezdte meg. Hat hónapi káplánkodás után Esztergomba helyezték, mert ott volt szükség nyelvtudására és kánonjogi képzettségére. Csernoch János bíboros őt bízta meg az egyházmegyék átszervezésével. A következő esztergomi érsek, Serédi Jusztinián prímási irodaigazgatóvá nevezte ki. Negyvenhat évesen, 1937-ben szentelték püspökké. Jelmondatául ezt választotta: Bizalommal és hűséggel.
    1939-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem teológiatanára lett. A II. világháború alatt a Szociális Missziótársulatban a XIII. Leó pápa által ajánlott jótékonyságra biztatta híveit. Mindszenty József, miután esztergomi érsek lett, a katolikus egyetem szervezését bízta rá. Ez végül nem valósult meg, mert a bíborost 1948. december 26-án elhurcolták az államvédelem emberei. Az iskolákat államosították, a szerzetesrendeket föloszlatták, az egyházi vagyont elkobozták. A bebörtönzött érseket előbb Drahos János kanonok helyettesítette, majd az ő halála után, 1950 nyarán Meszlényi Zoltán segédpüspököt választották káptalani helynöknek. Rákosi Mátyás és Kádár János (utóbbi ekkor belügyminiszter volt) hatalmi szóval Beresztóczy Miklóst jelölte az esztergomi érsek helyébe. Mivel a szóbeli meggyőzés nem hatott, Meszlényi Zoltánt 1950. június 29-én éjjel elhurcolták, iratait elkobozták, lakását kifosztották. Előbb a recski büntetőtáborba, majd a kistarcsai börtönbe vitték. (Beresztóczy személyét XII. Piusz pápa nem fogadta el, és Hamvas Endre csanádi megyéspüspököt nevezte ki Esztergomba érseki adminisztrátornak.)
    Meszlényi Zoltán kistarcsai golgotája nyolc hónapig tartott. Fűtetlen magánzárkában, télen is nyitott ablaknál raboskodott. 248 napon át kínozták, éheztették, éles kavicsokon járatták mezítláb, megtörni mégsem tudták. Nem folyt ellene nyilvános per, ítélet nélkül tartották fogva. Halálát feltehetőleg az elszenvedett embertelen megpróbáltatások okozták, és az orvosi ellátás hiánya. Minden valószínűség szerint 1951. március 4-én szenvedett vértanúhalált. Az esetet titokban tartották, halálának dátumát 1953. január 11-ére hamisították. Tizenöt évig nyugodott jeltelen sírban az Új köztemető 249. parcellájában. 1966. június 22-én, a nyilvánosság kizárásával exhumálták. Másnap ugyancsak csendben temették el Esztergomban, a bazilikában.
    Kategória
    Lelkiség
    Bejegyzés navigáció
    Az Úrban való öröm az erősségetek
    Az Egyház „a gyermekek hangos sikolya” szeretne lenn

2020. március 3., kedd

Imádkozás


Imádkozás
Jézus földi életének talán legfontosabb része volt az imádkozás, a mennyei Atyával való beszélgetés, kapcsolat. Az olyan lényeges események előtt, mint például az apostolok kiválasztása, félrevonul és imádkozik. Tanítványai nap mint nap látják, hogy Mesterük imádkozik, ezért egészen természetes az a kérésük, hogy tanítsa őket imádkozni, ahogyan ezt a mai evangélium bemutatja. Kérésükre Jézus elmondja a Mi Atyánk kezdetű imát, amelyet keresztény emberként egyedül vagy szertartásaink során a közösség tagjaként mondunk el azóta is. Az Úr imája az Egyház és a hívő emberek imája lett.
Az előzményekben egyébként Jézus arról adott tanítást, hogy amikor valaki imádkozik, akkor ne legyen szószaporító, ne legyen sokbeszédű. Az ima, amit ő tanít valóban röviden és tömörem foglalja össze mindazt, amivel emberként Istenhez fordulunk, fordulhatunk. Lényeges, hogy amikor imádkozunk, akkor ne lelketlenül mondjunk szavakat és mondatokat, mert akkor üres fecsegéssé válik cselekedetünk, amit valójában nem is lehet imának nevezni. Az sem ima, amikor valaki a maga érdemeit sorolja Istennek, aki amúgy is jól ismer minket, őt biztosan nem tudjuk megtéveszteni öndicsérő szavakkal.
Egy gyakorlati tanács: Imádkozásunkat érdemes a Mi Atyánk imával kezdeni. De ezzel nem tudtuk le a napi imát! Itt nem érdemes abbahagyni! Ezzel az imával belépünk az imádság légkörébe, ráhangolódunk az Istennel való beszélgetésre. Folytassuk az így kezdett beszélgetést saját szavainkkal!
HIS

2020. február 28., péntek

Nagyböjt 1. vasárnapja 2020.


Nagyböjt 1. vasárnapja. 2020.

Bevezető
Nagyböjt 1. vasárnapja Igeliturgiájában, a központi szereplő a Sátán. A zsidó és keresztény kultúrkörben élő emberek tudják, hogy az emberiség tragédiája azzal kezdődött, hogy hitt a Nagy Ígérgetőnek, és semmi sem lett abból, amit ígért, sőt annak ellenkezője: Az ember tragédiája!
Az evangéliumban is ott van a Sátán gonosz, fondorlatos, s alattomos kísértéseivel. Felfigyelünk-e majd arra, hogy Jézus milyen határozottan, sőt keményen utasítja el minden kísértését. A „takarodj innét Sátán!” - szavain lehet, hogy még meg is ütközünk.
Pedig nekünk, krisztushívőknek nem megütköznünk kellene ezen, hanem követnünk példáját és határozottan, keményen ellene kellene, hogy mondjunk a naponként ránk zúduló a kísértéseknek.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirie litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a kenyérharcban megfeledkeztünk arról, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy az isteni rendelés folytán nekünk jutott hatalommal sokszor visszaéltünk. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a vallásos életünkben nagyobb hitelt adunk a bizonyítatlan rendkívüli jelenségeknek, mint hitünk biztos igazságainak. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Az evangélium talán legmerészebb története az, amely Jézus megkísértéséről szól. Mindenképpen történeti ténynek kell tekinteni Jézus megkísértését. A fő kérdés, mi a történetben szereplő kísértések lényege?
Ha jól megfigyeljük a kétségtelenül színes irodalmi formában és mitikus köntösben előadott jeleneteket, akkor a konfliktus gyökere Jézus messiási elképzelései és a hagyományos, a népies messiási elképzelések között feszülő ellentétekben keresendő.
A mai evangéliumi szakasz elbeszélése szerint a Gonosz Lélek el akarja téríteni Jézust a küldetése teljesítésétől, és a népies messiási elképzelések útjára akarja irányítani. Meg akarja hiúsítani a Mennyei Atya akaratának a teljesítését, az emberiség megváltását.
Kritikával fordul Jézus felé. Ha ő a Messiás, miért nem javítja meg nyomorúságos helyzetünket, a köves sivatagból miért nem csinál búzaföldeket? Miért nem javítja meg az emberek megélhetési lehetőségeit? Jézus elutasítja: "Írva van. Nemcsak kenyérrel él az ember" (hanem Istennek minden igéjével). Jézus szavai azt jelzik, hogy az ő küldetése nem gazdasági, de még csak nem is szociális. Ő azért jött, hogy megnyissa az ember Istenhez vezető útját.
A második kísértés arra akarja Jézust biztatni, hogy alapítson egy hatalmas földi országot. Ne a Mennyei Atyát, az Igazság Istenét, hanem őt, a Sátánt, a hazugság atyját imádja. Jézus ezt is elutasítja: "Írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" Jézus nem akar működésével politikai területre lépni. Ő Isten szolgálatában van, az ő akaratát akarja teljesíteni.
A harmadik kísértés arra biz-tatja, hogy látványos, csodás, mutatványos tettel mutassa meg hatalmát az egész nép előtt. Jézus ezt a kísértést is elhárítja e szavakkal: "Az is írva van: "Ne kísértsd Uradat, Istenedet!". Jézus nem akar isteni hatalmával élni, s látványos tettekkel követőivé tenni embereket.
Azt is észre kell vennünk, hogy Jézus a Sátánnal való küzdelemben a Szentírás szavaival győzedelmeskedik a kísértőn.
Ez a lehetőség számunkra is adott, ha mi is arra törekszünk, hogy Isten igéjéből éljünk. Ekkor mi is meg tudjuk magunkat védeni, ha a kísértő veszélyezteti életünket.
Nem mondok újat.
Az imént említett három kísértés közül a kenyérrel történő a leggyakoribb, s legtöbb embert megkísértő. Általános tapasztalat, hogy mi emberek azt követjük, aki bőségesen ad nekünk kenyeret, aki azt ígéri, hogy jólétet biztosít nekünk.
Ezért az ördög nagyon reálisan beszél, amikor azt mondja Jézusnak, ha befolyást akarsz gyakorolni az emberekre, ha tanításod követőivé akarod őket tenni:, akkor gondoskodj számukra bőséges eledelről. Csalogasd azzal az embereket, hogy aki követőd lesz, nem fog többé éhezni.
Jézus a kísértőnek a már idézett szavakkal válaszol: "Nemcsak kenyérrel él az ember." Félre ne értsük szavait! Jézus nagyon is együtt érez az emberekkel, akik szükséget szenvednek, azzal a százmillióval is, akik, az előrejelzések szerint, a közeli jövőben éhhalált fognak halni.
És azokkal is, akik a mindennapi kenyérért folytatott küzdelemben nem figyelnek eléggé a magasabb értékekre. Ezeken az embereken, azonban nem azzal akar segíteni, hogy a követ kenyérré változtatja számukra. Hanem azt mondja nekik: "Keressétek előbb az Isten országát a többiek mind, hozzáadatnak nektek".
Ezért a földi eledelre, a földi jólétre irányuló törekvéseink nem lehetnek az okai annak, hogy elhanyagoljuk az Isten országának keresését, vallásos életünket.
Milyen hatalmas változáson menne keresztül egy hívő közösség, de nemzetünk élete is, ha tagjai, valóban először Isten országát keresnék, Isten Szava mögé helyeznék az anyagi érdekeket, a karrier, a jólét szempontjait! Ha a szülők jobban törődnének gyermekeik vallásosságával! Rendszeres résztvevői lennének gyermekeikkel együtt a vasárnapi szentmiséknek! Ha őszinte érdeklődéssel olvasnák, vagy legalábbis hallgatnák az evangéliumokat, mert életük vezetésében Jézus szavára szeretnének támaszkodni.
Jézus példáját követve, mondjunk nemet, a bennünket ezektől eltéríteni akaró Nagy Kísértőnek, és ha olykor-olykor engedtünk is a kísértéseinek, azokért pedig tartsunk őszinte bűnbánatot!
Amen.

2020. február 22., szombat

Évközi 7. vasárnap 2020


Évközi 7. vasárnap A 2020

Bevezetés
A mai vasárnap olvasmányai a keresztény életeszményt állítják elénk, amelynek legfőbb mércéje az Isten által adott szeretet parancsa.
Az Úr Jézus a mai évközi 7 vasárnap evangéliumi szakaszában csupa olyasmit követel követőitől, amelyek ellentétesek természetünkkel. Az Úr Jézus szándékosan ki is élezi a dolgot, hogy meghökkentsen, s felrázzon bennünket, hogy megértesse velünk az új törvény szellemét, a felebaráti szeretet parancsát, amely a réginek tökéletesítése és kiterjesztése az ellenségre is. Felráz-e, meghökkent-e bennünket az ellenségre is kiterjedő szeretetparancs?

Kirié litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy nem teszünk jót ellenségeinkkel. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem imádkozunk azokért, akik bennünket, gyűlölnek és üldöznek. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy sokszor elfordultunk a rászorulóktól. Uram irgalmazz!

Evangélium után
A szeretetparancsnak Ó-szövetségi gyökerei vannak: Mózesen keresztül így szólt Isten a választott néphez: „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok! Ne gyűlöld testvéredet szívedben… Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg embertársad igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr!”
Igazából Új-szövetségi soroknak is tűnhetne ez a Leviták könyvéből vett szakasz. Azonban az Ó-szövetségi gondolkodás lehatárolta azok körét, akikre a szeretetnek és megbocsájtásnak ki kell terjednie. Úgy tartották, hogy csak a közvetlen családtagra, rokonra, saját népéből valóra vonatkozik ez az isteni parancs.
Az Úr Jézusnak kellett eljönnie, hogy a hegyi beszédben visszaállítsa ennek eredeti értelmét. ” Hallottátok, hogy azt mondták a régieknek:, Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.'' Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek.”
Saját tekintélyével húzta át és igazította helyre, a mindennapi élet szülte helytelen magatartást, amely letért Isten szándékától. „Mondatott a régieknek… én pedig mondom nektek.” Azt be kell vallanunk, hogy nagyon magas a mérce. Pedig a magyarázat érthető: „hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek.” A nap melege nem tesz kivételt, mindenkit egyformán süt és hevít. Ugyanígy az életet adó eső válogatás nélkül mindenkit felüdít és éltet. Mindezek Isten irántunk tanúsított szeretetétnek a jelképei. Isten szeretete nem válogat, nem tesz kivételt, nem válogat, hisz mindannyian Isten gyermekei vagyunk.
Jézus, hasonló magatartást, hasonló közeledést kér mindenkitől.
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Hallottátok, hogy ezt mondták: „Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!” Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. (Mt 5,43–48).
Hogy meg kell bocsátanunk ellenségeinknek, ezt elmondjuk mindennap a Miatyánkban: bocsánatot kérünk, ahogy mi is megbocsátunk. Hasonlóképpen imádkoznunk kell másokért, akik nehézséggel küzdenek, akik próbára tesznek minket. Ez is nehéz, de megtesszük; vagy legalábbis sokszor sikerült megtenni. De imádkozni azokért, akik tönkre akarnak tenni, az ellenségeimért, hogy Isten megáldja őket: ezt valóban nehéz megérteni.
Ez Jézus nehéz logikája, ami az evangéliumban jelenik meg: a kereszten imádkozik, és felmenti azokat, akik megölik őt: „Bocsáss meg nekik, Atyám, nem tudják, mit cselekszenek.” Jézus bocsánatot kér számukra, ahogyan Szent István teszi vértanúsága pillanatában. A családokban egy-egy veszekedés után olykor nagyon nehéz megbocsátani a házastársnak vagy akár az anyósnak; a gyereknek nehéz bocsánatot kérnie az apjától. De azoknak megbocsátani, akik megölnek téged, akik ki akarnak készíteni
Viszont az is tapasztalatunk, hogy a keresztény élet ilyen magas mércéjét a világ ostobaságnak tartja. Így volt ez szent Pál idejében is. Ezért írta a korinthusi híveknek: „Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek véli magát ezen a világon, legyen oktalanná, hogy bölcs lehessen. Mert e világ bölcsessége oktalanság Isten előtt.”
Induljunk el, járjunk tovább ezen a Jézus által megmutatott, egyetlen, helyes úton. Mert kizárólag ez a hozzáállás, ez a helyes viszonyulás viheti előre a kapcsolatokat és gyógyítja meg az egymásnak okozott lelki sebeket. Isten irántunk való szeretete legyen naponkénti erőforrásunk, hogy mi is hasonlóképpen tegyünk embertársainkkal.

2020. február 18., kedd

A tanítványok aggodalmaskodása


A tanítványok aggodalmaskodása
A farizeusok hitetlensége után saját tanítványai felesleges aggódásával szembesül Jézus, miként ezt a mai evangélium bemutatja. Aggodalmaskodásuk, hogy nincs mit enniük, valójában hitetlenségükből fakad. Hogyan történhet meg az, hogy akik látták, hogy Mesterük hogyan szaporítja meg a kevés kenyeret és halat, amelyből több ezren jóllaktak, néhány órával később problémának látják azt, hogy éppen nincs náluk ennivaló? Hogyan lehetséges az, hogy akik maguk is részt vettek a megszaporított étel szétosztásában, röpke idő elteltével már nem is emlékeznek arra, hogy kinek köszönhetően lett egyik percről a másikra bőséges táplálék mindenki számára?
Miért van az, hogy egy szükséghelyzet, az, hogy a bárkában éppen nincs náluk kenyér, rögtön megbénítja gondolkodásukat? Ennek bizony az ő hitetlenségük az oka. Nem csoda, hogy Jézus megindultan, szenvedélyes hangon szól hozzájuk: „Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok?”
Az Egyháznak és világnak immár kétezer éves tapasztalata van arról, hogy Isten köztünk él, gondoskodik rólunk, tanításával irányt mutat számunkra és szeret bennünket, mégis vannak hitetlenek, hit nélkül élők.
Kérem-e Istentől a hit ajándékát? S ha megkaptam, kérem-e annak folytonos erősítését?

2020. február 17., hétfő

A szervita rend hét szentje


A SZERVITA REND HÉT SZENT ALAPÍTÓJA      
1233. augusztus 15-én  hét gazdag és tekintélyes firenzei polgár a Szent Szűz hét fájdalmának tiszteletét ápoló társulást hozott létre. Alázatosan  a Senario hegyén remete életbe vonultak, itt főleg a Boldogságos Szűz Máriát tisztelték.
1240. nagypéntekjén a Szűzanya jelenésben szólította fel őket rendalapításra, Szent Benedek Regulája alapján létrehozták a megalapította  Szűz Mária szolgáinak rendjét, a szervita rendet,.
XI. Benedek pápa rendjüket jóváhagyta 1304. február 11-én.
XIII. Leó pápa a hét alapítót 1888-ban szentté avatta, és ezt az ünnepet rendelte. A liturgikus reformig az alapítást február 12-én ünnepeltük. Akkor az ünnep átkerült az egyik alapító, Alessio Falconieri halálának napjára (ő 110 évesen 1310-ben hunyt el, egyedül élte meg a rendalapítók közül a pápai jóváhagyást).

2020. február 15., szombat

Évközi 6. vasárnap. 2020


Évközi 6. vasárnap. 2020

Bevezetés
Az évközi 6. vasárnap szentmiséjének olvasmányában és az evangéliumában olyan erkölcsi előírásokról, szabályokról, isteni parancsokról hallhatunk majd, amelyeket, a mai globalizált világ igyekszik kiiktatni nemcsak a társadalom, de az egyén életéből is. És mi? Kiiktatjuk, vagy megtartjuk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy oly gyakran nem tartjuk meg alaptörvényünket, a tíz parancsolatot! Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy oly gyakran vétünk a kereszténység alaptörvénye, a szeretet parancsa ellen. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg a házasság, s család ellen elkövetett bűneinket. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Jézus korában a mózesi törvények szabályozták a zsidó emberek vallási és társadalmi életét. A törvények értelmezése és megtartásuk módja mindennapi beszélgetések és viták tárgya volt az írástudók és törvénymagyarázók között. Az ilyen vitákba Jézust is megpróbálják több alkalommal bevonni, gondoljunk csak például arra, amikor a legfőbb paranccsal, az adófizetéssel vagy a válással kapcsolatban kérdezik őt. Más alkalmakkor azzal vádolják, hogy nem tartja meg, és tanítványaival sem tartatja meg a törvényeket. A mai evangéliumban Jézus ezért mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni

Jézus szavainak mondanivalóját csak akkor értjük meg igazán, ha figyelembe vesszük azt, hogy milyen buzgók is voltak az írástudók és farizeusok!
A farizeusok nem annyira az igazság elméleti kutatásával tűntek ki, mint inkább annak gyakorlati, s tökéletes megtartásával. Nem mulasztottak el egyetlen istentiszteletet sem, minden előírt böjtöt megtartottak, jövedelmük tíz százalékát a szegényeknek adták. Nagyon komolyan betartották a mózesi törvény minden előírását. Ezért életük példaképként állt a nép előtt.
Jézus pedig most azt állítja, hogy mindez nem elég. Mit akar ezzel mondani? Még többet kell böjtölni és még több alamizsnát kell osztogatni? Oh, nem! Hanem azt, hogy az ő követőinek lelkülete különb kell, hogy legyen, mint az imént említetteké!
Jézus a farizeusoknak is keményen szemükre vetette: „Jaj nektek farizeusok! Kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással.
Sajnos Jézusnak azon szavait, amelyekkel kimondja, hogy hogyan lehet felülmúlni az írástudók és farizeusok igazságát, ugyanolyan meghökkenéssel és elutasítással fogadja a világ, mint Jézus korában.
Ma már a kirívó méreteket öltött újrapogányosító, elvilágiasító világban nemcsak a lázadó fiatalok irtóznak a kötelező előírásoktól, s allergiások a tiltó parancsokra, s az erkölcsi szabályokra, hanem a felnőttek is.
Ma sok ember azt vallja, hogy magánéletébe mindenki úgy jár el, ahogyan neki tetszik. Napjainkban az újrapogányosítás, az elvilágiasítás, az elhitetlenítés, elerkölcstelenítés, kirívó méreteket öltött, és ezek a keresztény életet pusztító járvánnyá váltak.
Ha sokan vélekednek is az említett módon, de azért nem mindenki. Akinek nem közömbös az egyén és a társadalom jövője, az odafigyel Krisztus szavaira. Mert amíg a történelem folyamán a legkülönfélébb elméletek és felfogások sorra váltogatták egymást, addig Krisztus Urunk tanítása kiállta az idők próbáját. Érdemes odafigyelni szavaira. „Nem megszüntetni jöttem a törvényt, hanem beteljesíteni, tökéletesíteni.”
Hogy Jézus miképpen gondolja a Törvény tökéletesítését, beteljesítését, azt konkrét példákkal szemlélteti.
Jézus követői számára nemcsak a gyilkosság tilos, hanem annak forrása a haragtartó, gyűlölködő lelkület is. És mégis, mily könnyen megtűrjük, mi hívők is, szívünkben veszedelmes lakóként ezeket.
Jézus nemcsak a betűszerinti értelemben vett ölés, hanem a szóval, a gondolattal, a gyűlölettel történő gyilkolás felszámolását is megköveteli. És mindazon indulatoknak a legyőzését is, amelyek egyéni és közösségi konfliktusokhoz, tragédiákhoz vezetnek.
Ehhez hasonlóan tökéletesíti Jézus a házasságra vonatkozó törvényt is. Nemcsak a házasságtörés bűn, hanem már a kívánság is. Mert a házasságtörés nem a válással kezdődik, hanem a vissza nem fogott ösztönös vággyal, s a házastárs elhanyagolásával. Micsoda erkölcsi pusztulást, rombolást, milyen jóvátehetetlen károkat okoz az ösztönös vágyak felszabadítása!
Mennyi válás! Mennyi csonka családban élő gyermek! Mennyi házasság nélküli, gyermektelen együttélés! Mennyi házasságon kívül született gyermek! Mennyi állami gondozásba vett gyermek! Mennyi csecsemőkkel történő kereskedés! Mennyi fiatalkorú bűnözés! Mennyi emberi ronccsá vált drog-fogyasztó!
Íme hová vezet a házasság és család szétrombolása! Egy nép erkölcsi és biológiai tönkretételéhez!
A szemek megfékezéséből, a szenvedélyek feletti uralomból, az esküvői oltárnál tett eskü megtartásából, a házastársi hűségből, a tökéletesített erkölcsi törvények lelkiismeretes beteljesítéséből még semmi rossz nem származott, de annál több áldás!
Éljünk, hát törvényt tökéletesítő, a farizeusok és írástudók tanítását felülmúló jézusi tanítás szerint és akkor bejutunk majd a mennyek országába.
Amen

2020. február 14., péntek

Szent Cirill és Szent Metód


Szent Cirill és Szent Metód
Cirill és Metód egy Leó nevű császári hivatalnok gyermekei voltak, mindketten a mai Thesszaloníkiben születtek, Cirill Konsztantin, Metód pedig Mikhaelosz néven (ma ismert nevüket szerzetesrendbe lépésükkor kapták). A fiatalabb, Konsztantin először szülővárosában, majd Konstantinápolyban tanult. A császárváros művelt köreiben a “filozófus” megtisztelő néven ismerték. 858 táján abbahagyta a tanítást, és visszavonult abba a kolostorba, ahová már évekkel előbb belépett a bátyja, Metód. A két testvér gyermekkora óta beszélte a
Cirill drága kincset, liturgikus szövegeket, vitt magával Morva országba, amelyeket görögből szláv nyelvre fordított, és lejegyzésükhöz maga állított össze írásjeleket. Ez az úgynevezett glagolita ábécé, amelynek utódját, a cirill betűs írást ma is használják a szláv ortodox egyházban.
A testvérek kísérőikkel együtt több mint három éven át végezték missziós munkájukat, de működésük ellenérzést váltott ki a bajor püspökökből. Különösen a szláv nyelv liturgiai használatát támadták. Cirill számos diplomáciai manőverrel próbálkozott a frankoktól független morva egyház megteremtésére:
867-ben Rómába utazott, ahol elérte, hogy II. Hadrián pápa jóváhagyta a szláv nyelv használatát a liturgiában.
Ám megbetegedett, és 869. február 14-én, negyvennégy éves korában meghalt.
Szerepét Metód vette át, aki a pannóniai szlávok körében igyekezett egyházat alapítani. Ki is nevezték Pannónia és Morvaország érsekévé, és a szlávok között megkapta a szentszéki legátus hatalmát.
884-ben készült el a teljes szláv nyelvű bibliafordítása.
885-ben hunyt el.
Tanítványai a Balkánra vonultak vissza. Cirill és Metód a népnek szóló gazdag liturgikus életért vállalt fáradozásban, a népnyelv liturgikus használatában az őskeresztény hagyomány örökösei voltak.
Az Egyház a „szlávok apostolaiként”, illetve Európa társvédőszentjeikként tiszteli őket.

2020. február 13., csütörtök

Kiskutyák


Kis kutyák
A mai evangéliumban ismét egy csodáról olvasunk, amelyben egyaránt találunk más gyógyításokból már ismert, illetve sajátos elemeket. Azon már nem csodálkozunk, hogy Jézus megint pogányok lakta területen jár, ezzel szemlélteti, hogy az Isten által felkínált üdvösség nem korlátozódik az ószövetségi választott nép tagjaira, hanem a világ minden nemzetére kiterjed. Az viszont már jobban felkelti figyelmünket, hogy titokban akar maradni, nem szeretné, ha jelenléte kiderülne. Valójában itt sem újdonságról van szó, hiszen már találkoztunk azzal, hogy több csodája alkalmával kérte a gyógyultakat, hogy ne híreszteljék az esetet. Jelen történetnél is a messiási titokról van szó. Jézus azért szeretné, hogy a csodák tanúi ne beszéljenek másoknak, mert ezzel hamis elképzeléseket és elvárásokat támaszthatnak az ő messiási küldetéséről.
A csodákra jellemző ismerős elem számunkra, hogy az asszony nem zsidó, hanem pogány, valamint az is, hogy nem önmagáért, hanem a lánya érdekében kéri Jézus segítségét, például Jairushoz hasonlóan, aki szintén lánya miatt fordul az Úrhoz. Érdekesség, hogy amíg Jairus esetében Jézus elindul az ő házába, hogy meggyógyítsa a beteg kislányt, illetve a halálhír megérkezése után feltámassza őt, addig az asszony kérésére nem indul útnak, hanem távolból, szavával tesz csodát, amelynek megtörténtét az asszony hazaérkezve megtapasztalja. S végezetül ismerős elem a segítséget kérő személy hite, amely a csodát eredményezi.
HIS

2020. február 12., szerda

5. hét szerda


Évközi idő, 5. hét Szerda
A sok rossz mind belülről származik
Mi, emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy külső dolgokban keressük problémáink okát. Minden nehézségünket, bajunkat szeretnénk a rajtunk kívül álló, tőlünk független és befolyásolhatatlan körülményekre fogni, csakhogy magunkat mentsük, illetve a lelkiismeretünket megnyugtassuk. Ám Jézus egyértelműen figyelmeztet bennünket, hogy a baj nem rajtunk kívül van, hanem bennünk. Legtöbbször saját magunk vagyunk az okai problémáinknak.
Mit kell tehát tennünk?
A szívünket, lelkünket kell rendbe tennünk, azaz hozzáigazítani ahhoz a tanításhoz, amit Jézus mond. Sokszor keressük - sajnos - a kiskapukat, hogyan és miként tudnánk mégiscsak érvényesíteni saját vágyainkat, kívánságainkat. Ám ha komolyan vesszük kereszténységünket, Krisztus-követésünket, akkor mi magunk is jól látjuk, hogy nincs lehetőségünk a mellébeszélésre, a törvények alóli kibújásra, mert akkor elveszítjük azt, ami és Aki a legfontosabb. Igaz, ez néha "vezéráldozatokat" kíván tőlünk, de mindig megéri, mert amit cserébe kapunk, az felülmúlhatatlan és minden kincset megér.

2020. február 11., kedd

Betegek világnapja


Betegek világnapja

Kedves Testvérek!
Minden évben a lourdes-i Szűz Mária emléknapján, február 11-én tartja meg az egyház a betegek világnapját. II. János Pál pápa szándéka szerint, ez a nap megfelelő alkalom a szenvedés misztériumának átelmélkedésére és különösen arra, hogy fogékonyabbá tegyük közösségeinket és a civil társadalmat beteg testvéreink iránt. Ha minden gyenge, beteg, szenvedő, gondoskodást igénylő embertestvérünkre oda kell figyelnünk, hogy egy se érezze önmagát akkor gyenge, szenvedő, gondoskodást igénylő testvérünkre oda kell figyelmünk, hogy egyikük se érezze, hogy elfelejtették őt, vagy, hogy peremre szorult.
„Az emberiességet lényegében a szenvedéshez és a szenvedő emberhez való viszonnyal mérjük. Ez érvényes az egyes személyekre és a társadalomra egyaránt. Kegyetlen és embertelen az a társadalom, amely nem tudja elfogadni a szenvedőket, és együttszenvedéssel nem képes segíteni őket a szenvedés belső megosztásában és hordozásában” (II. János Pál pápától vett idézet.)
Szent Bernát megállapítja: „Isten nem tud szenvedni, de tud együttszenvedni”. Isten, a megtestesült Igazság és Szeretet, szenvedni akart értünk és velünk. Emberré lett, hogy együtt szenvedhessen az emberrel, valóságos módon, testben és vérben. Azóta minden emberi szenvedésben jelen van Valaki, aki együtt szenved, együtt viseli a szenvedést a szenvedő emberrel; azóta minden szenvedésben jelen van az Isten együtt szenvedő szeretetének vigasztalása.
Kérjük, hogy adja meg betegeinknek, s önmagunknak a Betegek Gyógyítja és Vigasztalója a Szív békéjét és a gyógyulást.
Ámen

2020. február 10., hétfő

Szent Skolasztika


Szent Skolasztika
Skolasztika az imádság és a lelki beszélgetés embere, aki Istenhez akar közelebb kerülni testvére segítségével. Ha figyelünk egymásra, megláthatjuk Isten akaratát a másik, a hozzánk közelálló szükségében.
Szent Skolasztika a nyugati szerzetesség alapítójának, Szent Benedeknek volt az ikertestvére. Fiatalon az Úr szolgálatára adta magát. Eleinte otthon élt, majd testvére példájára kolostorba kívánkozott. Benedek Piombariolában egy kis zárdát épített számára, de ez rövidesen kicsinek bizonyult. Sokat böjtölt, imádkozott, és fáradhatatlanul tevékenykedett az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásában. Szerette a magányt, még testvérével is évente csak egyszer találkozott. Életét Nagy Szent Gergely pápa örökítette meg.

2020. február 8., szombat

Évközi 5. vasárnap. 2020

Évközi 5. vasárnap. 2020

Bevezetés
A mai évközi 5. vasárnap evangéliumában Jézus egykor apos-tolainak, ma nekünk mondja: Ti vagytok a föld sója, Ti vagytok a világ világossága. De valóban azok vagyunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia
Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy a világ világossága. Uram irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus, Add segítségedet, hogy mi is a világ világossága legyünk! Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus Krisztus, Add segítségedet, hogy valóban a föld sója legyünk. . Uram, irgalmazz!

Evangélium után
Urunk Jézus Krisztus tisztában volt azzal, hogy megtestesülésével, miféle emberiséggel vállalt közösséget. Ha mégis belépett történelmünkbe, ezt azért tette, mert az em-beri családot alkalmasnak ítélte, hogy legkiválóbb tagjai közreműködésével befogadja az evangéliumot. Olyan képességekkel rendelkezik, ami által fölemelkedhet egy sokkal magasabb erkölcsi létrendbe. Az Úr Jézus azzal a szándékkal jött közénk, hogy mint evilág Megváltója fel is emelje az elesett emberiséget ebbe a magasabb erkölcsi létrendbe.
Mindez természetesen nem történik a természetes fejlődés tőlünk függetlenül működő programja szerint. Az úgy nevezett bibliai kulturparancs az embert is belevonja Isten földet átalakító tevékenységébe. De még ennél is többet kíván tőlünk az a parancs, amelyet apostolaihoz, s apostoli Egyházához intézett: „Tegyétek tanítványommá mind a népeket!”
Ezt megtehetitek, mondja Jézus – hisz, „Ti vagytok a föld sója, Ti vagytok a világ világossága…”
Krisztus apostolainak mondott szavai nemcsak nekik szólnak, ha-nem minden kor minden krisztuskövetőjének. A világ magasabb erköl-csi rendbe emelése nemcsak az apostoli kor feladta volt. Ez egy időben állandósuló folyamat, minden krisztuskövetőt kötelező feladat. Nemcsak a papságot, hanem a híveket is!
Közös felelősség terheli tehát a jézusi küldetés teljesítésében mindazokat, akik a keresztség szentsége révén tagjai lettek az egyháznak, vagyis mindnyájunkat, akik az egyházhoz tartozunk. Mindannyiunknak szól tehát, az élet színpadán feladatunkat kijelölő e két rövid mondat: „ti vagytok a föld sója”, „ti vagytok a világ világossága”.
Ti vagytok a föld sója!
Némely bibliafordítás így adja vissza: ti vagytok a só a föld számára. Jézus itt a közönséges konyhasó képét használja arra, hogy mi a benne hívők feladata a világban, mit adhat az egyház a társadalomnak. Ha élesebben fogalmazzuk: mi az, amit csak Isten újjáteremtett, újjászületett gyermekei adhatnak az emberiségnek.
Mit jelent ez: Ti vagytok a só a föld számára? Az ókori keleten a sót elsősorban nem ízesítésre, hanem tartósításra használták. Nem volt hűtőgép még akkor, sőt azon a vidéken jeget sem tudtak előállítani. A húst, a halat valahogy tartósítani kellett, és ha sóval megfelelően kezelték, akkor ez sikerült. A só gátolta a bomlasztó baktériumok szaporodását, megnehezítette az élelem megromlását, megakadályozta a pusztulást, és így közvetve az emberek táplálkozását, az életet segítette elő. Ez a só feladata: akadályozni a romlást, és ezzel segíteni, gazdagítani az életet.
A Biblia arról beszél, hogy mióta mi, emberek, hátat fordítottunk Istennek, ebben a világban romboló, pusztító, bomlasztó erők léptek működésbe. A mi hűtlenségünk után Isten beépített olyan intézményeket, amelyek ezeket gátolnák. Ilyen az állam, a házasság, a család. De olyan nagy a pusztítás, hogy ezeket is kikezdte a gonoszság, és nem tudják megakadályozni a rombolást, a romlást.
Ezzel a romlott, úgy nevezettkultúrával” szemben a kereszténység, az igazi Krisztus-követés, egy sajátos ellenkultúra. Mert az igaz kereszténységben a megbocsátás győz a bosszú felett. A szeretet győz az önzés és a gyűlölet felett. Ha kell, önfeláldozás árán is. A szeretet civilizációja a halál kultúrája felett. Ezért mondja Jézus a benne hívőknek, hogy el ne felejtsék: „ti vagytok a só a föld számára”. Ezt a nyilvánvaló romlást, rombolást, fékezni, gátolni, s ahol lehet, megakadályozni, és ezzel szemben az életet gazdagítani, gyarapítani — ez a benne hívők feladata.
Ahol megjelenik ez az ellenkultúra, akár csak egyetlen hívőnek az életében is, ott, annak van hatása: védi, gazdagítja, ízesíti az életet. És ha minél több hívő életében jelenik meg, akkor egy egész társadalomét, és népét is.
Tudjuk, a világosság nem jön létre magától. Mi magunktól nem lehetünk a világ világossága. Amikor Jézus azt mondja, hogy ti vagytok a világ világossága, akkor tudnunk kell, hogy ez a Vele való élő kapcsolatból fakad. Írás szavait idézem: „Isten ugyanis ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel". Pál apostol szavaival: „Ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.”
Az Úr, - igéje által - Jézus világosságát gerjeszti, s teszi tartóssá a szívünkben és ez a világosság csodálatosan árad belőlünk. – Szintén páli szavakat idézve - „Ebben a gonosz és romlott nemzedékben, úgy ragyogtok, mint csillagok az égen.”
Jézus, aki maga a világ a világossága, minket is világossággá akar tenni, és azt akarja, hogy világítsunk is. A lámpát nem rejtik a véka alá, - mondja Jézus. A mi világosságunk azonban a Vele való különleges kapcsoltunkból fakad. Ő hív, hogy kövessük Őt. Aki engem követ, nem jár sötétségben.
Kövessük hát Őt, hogy ne járjunk sötétségben, hogy fényforrások, ragyogó csillagok, világosság lehessünk sötétben botorkáló honfitársaink számára.
Ámen