2020. július 4., szombat

14. évközi vasárnap 2020

14. évközi vasárnap 2020

Bevezetés

Isten népének örök példaképe Jézus Krisztus, akinek élete azt mutatja, hogy a hívő embernek mindig a kicsinyek”, a kitaszítottak és a szegények oldalán kell helytállnia. Aki ezt nem teszi, maga is szegénnyé válik és üres kézzel áll Isten előtt.

Vajon miről tanúskodik a mi múltunk és jelenünk? Helytálltunk-e a szegények és a kicsinyek oldalán, vagy magunk is szegény lelkűekké váltunk. Isten segítségére és irgalmára mindenképpen rászorulunk.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy lélekben mindig kicsinyek legyünk. Uram irgalmazz!

Urunk, Jézus Krisztus, adj nekünk, megfáradottaknak felüdítést. Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus alakítsd a mi szívünket a Te szívedhez hasonlóvá, szelíddé és alázatossá. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A művészek, s a szónokok, számára is, mindig jóleső érzés, ha hozzáértő közönség, s telt ház előtt szerepelnek. A teljesítményre mindig ösztönzőleg hat a hozzáértő hálás közönség, az éles tekintet, a finom hallás, az értő elme, s az érző szív jelenléte.

Ilyen szempontból érdemes megvizsgálnunk azt a kérdést, hogy miféle közönsége volt a földön járó, igét hirdető Üdvözítőnknek? Az evangéliumból kiviláglik, hogy elsősorban egyszerű, tanulatlan, tisztaszívű, romlatlan nép sereglett köréje. Nem a tudósok, nem a papok, nem az írástudók, nem a farizeusok öntelt gyülekezete! Tudta ezt az Úr Jézus is, de nem sopánkodott miatta. Ellenkezőleg! Hálát adott az Atyának, hogy boldogító üzenetét elrejtette a bölcsek előtt, és a kicsinyeknek nyilvánította ki.

Ahogy a Jézus korabeli világ szemében bölcseknek hitt népvezetők: a farizeusok és írástudók elől is, de a Jézust követő korok öntelt bölcsei és okosai elől is, úgy mai kor alázatot nem ismerő, sőt azt megvető, idézőjelben „bölcsei és okosai” elől is elrejti Isten az Ő titkait, és a kicsinyeknek és alázatosaknak nyilvánítja ki.

Az Úr Jézus követése, a hit és az üdvösség, nem az anyagi javak bőségétől, vagy szűkös voltától függ. Nincs iskolai végzettséghez kötve! Nem ezektől függenek. Nem attól, hogy alsó fokú, vagy középfokú, vagy felsőfokú, vagy egyetemi végzettségű az ember! Mert mindenféle végzettségű ember, sőt iskolai végzettség nélküli is követője lehet Jézusnak és eljuthat az üdvösségre is! Mert a mennyei Atya boldogító üzenetét, evangéliumát, örömhírét a kicsinyeknek nyilvánítja ki.

De vigyázzunk! Nehogy félreértsük Krisztus Urunk a mai evangéliumban hallott szavait. A kicsinyek nem azonosak a tanulatlanokkal! Mert a magas képzettségű és a kevés iskolát végzett, egyformán kicsi az Isten előtt. S ha az ember eme kicsinységének a tudatában van, ennek tudatával éli hétköznapjait, akkor a mennyei Atya nem elrejti előle, hanem kinyilvánítja tanítását előtte, s megadja neki a hívés, a krisztuskövetés kegyelmét, s az üdvösséget.

Az igazi tudomány, az igazi életbölcsesség, a gyakorlati okosság, - Oh! Mennyit hangoztattuk már, és mennyit kell még hangoztatnunk napjainkban is, - hogy nem akadálya, sőt előmozdítója a hitnek!

Hatalmas szép virágcsokrot lehetne kötni azokból a szép hitvallásokból, amelyek az emberiség legnagyobbjainak ajkáról hangzottak el. - A tudományok művelői, a tudósok túlnyomó többsége minden korban, mély istenhittel járta és járja életútját, s éppen a vallásos hitükből fakadó alázatosságuk vezette és vezeti őket egy-egy újabb igazság, törvényszerűség, Isten titkainak a felismerésére.

Nem a tudáson, hanem az alázaton múlik, hogy hívő-e, vagy nem hívő az ember. Örök isteni, s tapasztalat igazolta igazság” Isten a kevélyeknek ellenáll, és az alázatosoknak adja az ő kegyelmét”. A Tőle kapott kegyelem alakítja át az ember értelmi világát Országa titkainak megismerésére, és az érzelmi világot: az imádására és szeretetére.

A mai evangéliumban, a szelíd és alázatos szívű Jézus, nemcsak hálát ad az Atyának azért, hogy a kicsinyeknek, az alázatos szívűeknek nyilatkoztatta ki az Ő igazságait, hanem hívja is az élet fáradt vándorait, mindazokat, akik görnyedezve hordozzák az élet terheit.

Az ember, különböző helyeken keresheti a felüdülést, a lélek töltekezését. A magányban, a természet ölén, csendesebb, vagy zajosabb üdülőhelyeken. Úgy el szoktam nézni az üdülőhelyeken a kicsiny templomokat. Mennyi üdülő tér be ezekbe, mert érzik, hogy nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van üdülésre, megpihenésre és erőgyűjtésre.

Boldogok mindazok, akiket az élet terhei arra indítanak, hogy az Úr Jézushoz meneküljenek. Az Úr Jézus megkönnyíti életüket, és bajaikat javukra fordítja.

Hisszük, hogy nemcsak az egyének bajait, hanem egy közösségnek, egy nemzetnek, nemzetünknek a bajait is, ha Hozzá fordulunk. Ha Jézushoz fordulunk, akkor a szegények sorsa is enyhülni fog, és jobbra fordul. Egyre többen lesznek ugyanis azok, akik nem elvenni akarják tőlük még az utolsó fillérüket is, - borravalójukat is! – hanem adni szeretnének nekik, hiszen tudják, hogy mindazt, amit egynek is tesznek a legkisebbek közül, azt Jézusnak teszik.

Az Úr Jézus átfogalmazott szavaival: Mindannyian, akik belefáradtatok az élet kemény küzdelmeibe, jöjjetek Jézushoz, és Ő felüdít benneteket, erőt önt belétek, s lelketek nyugalmat talál, és sorsotok is jobbra fordul majd.

Ámen

2020. június 27., szombat

13. évközi vasárnap 2020

13. évközi vasárnap 2020

Bevezető

A mai evangéliumi szakaszban hallani fogjuk majd az Istennek kijáró elsőbbség megadására felszólító jézusi szavakat. Annak ellenére, hogy igyekszünk szavait betű szerint érteni és megvalósítani, mégis feltehetjük a kérdést: Vajon életünk forgatagában milyen gyakran vonjuk meg Istenünktől a neki kijáró elsőbbséget? Milyen gyakran helyezzük saját akaratunkat az övé elé?

Ha így járunk el, vétünk és veszélyeztetjük örök üdvösségünket. Ne feledjük: Bűnbánatunk révén mindig újrarendezhetjük Istenünkhez fűződő kapcsolatainkat.

Kirié litánia

Meg kell újítani hitünket! Kizárólagossá tenni szeretetünket Isten iránt, lelkiismeretünket pedig ki kell finomítani a felebarátaink felé, aki Isten és Krisztus képmásai.

El kell kezdeni a megújulást még ma. Ne várjunk holnapig, és ne várjuk azt, hogy majd más elkezdi, mert akkor sose kezdjük el.

Ne várjuk meg azt, hogy az Istentől való elfordulásnak megtapasztaljuk következményeit, hiszen a történelem, már oly sokszor megmutatta nekünk: mivel jár az, ha valaki, vagy egy nemzet elfordul az Istentől.

Evangélium után

A közúti forgalom résztvevői jól ismerik az elsőbbség megadásának szabályait. Aki ezeket figyelmen kívül hagyja, súlyos és élet-veszélyes balesetek előidézője s áldozata lehet.

Mai szentmise evangéliuma hasonló szabályt tartalmaz: az Istennek, Jézus Krisztusnak kijáró elsőbbség megadásának törvényét. Arra figyelmeztet, hogy Istennek mindig és minden körülmény között elsőbbséget kell biztosítanunk. Még a vérségi kötelékekből származó emberi előjogok sem menthetnek fel senkit az Istennek kijáró elsőbbségadás kötelezettsége alól: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám” – mondja Jézus a mai evangéliumban.

Nehezen értelmezhetők és épp ezért félreérthetők ezek a krisztusi szavak. Idegenkedve hallgatjuk ezeket a szavakat. Lehet, hogy kimagyarázásnak, vagy erőltetettnek tűnik, amit most mondani fogok. De meggyőződésből mondom. Nem szabad kiragadni Jézus tanításából egy-egy mondatot, hanem mindig a többivel összhangban kell azt magyarázni.

Először is el kell oszlatni egy téves hiedelmet. Amikor az Úr Jézus az Őt követőktől mindenek feletti szeretetet kér, egy szóval sem mondja azt, hogy ne szeressük szüleinket, vagy testvéreinket, sőt … „Nem felbontani jöttem a törvényt, hanem beteljesíteni!” – hangzik Krisztus szava minden idők embere felé. És ebben a törvényben, amit beteljesíteni jött, s amit a mai kor embere lassan már teljesen elfelejt, ott van a negyedik parancs is: a Tiszteld és szeresd szüleidet parancs is!

Semmi sem idegenebb Krisztus tanításától, mint úgy értelmezni a mai evangéliumban hallott szavait, mint amelyek a természettörvényre, a vérségi kapcsolatra épülő szülői szeretetet gyöngítenék. Ha szavait helyesen értjük, helyesen értelmezzük, könnyen belátjuk, hogy nem gyöngítik azt, hanem erősítik!

Igaz, sokak szemében úgy tűnik, mintha a szülők szeretete minden más szeretetnél erősebb lenne. De nézzük csak magát az életet!

Gyermekkorunkban a család a mindenünk. De ahogyan telnek-múlnak az évek, édesapánk, édesanyánk és testvéreink mellett mások is helyet kapnak életünkben. Szerephez jutnak abban társaink az óvodában, az iskolában és a játszótéren. Később újabb emberekkel találkozunk az életben, a főiskolákon és egyetemeken.

Míg végül az ember elhagyja apját és anyját. Szerelmét: menny-asszonyát, vőlegényét, illetve feleségét s férjét, kezdi jobban szeretni, mint szüleit. Illetve a hitvestársi szeretet megelőzi a szülői szeretetet, de meg nem szünteti azt! Újfajta szeretettel gazdagodik az ember élete, s ez az újfajta szeretet kiszélesíti a szeretet skáláját, gazdagítja, áthangolja s átnemesíti azt.

Ugyanígy, ahogy telnek-múlnak az évek, megjelenik életünkben Isten, s Krisztus, s kezd erősödni egy újfajta szeretet, és oly annyira, hogy ez az újfajta szeretet, a Krisztus iránti szeretet nemcsak gazdagítja, és ki szélesíti szeretetünk skáláját, hanem át is hangolja azt úgy, hogy meghagyva, megerősítve a már meg-lévőket, megelőzi azokat.

Korunk hatalmas szellemi áramlatai, elnemzetietlenítő, és elvallástalanító eszméi viszont arra késztetik a ma emberét, hogy elforduljon Istentől, Krisztustól. Elvesse Isten abszolút elsőbbségét és önmagát emelje Teremtője és Megváltója trónjára.

A ma emberének érzelmi világ ez általszűkebb és szürkébb lett. Hiányzik belőle Isten és Krisztus szeretete. Eleinte talán ott van még valamilyen formában az ember szeretete. De ez is egyre jobban gyengül és végül már csak a pénz szeretete, és imádása marad meg.

Éppen ezért, ha nem akarjuk, hogy végleg elembertelenedjen az ember, s nem akarjuk, hogy egy nép vezetői azzal kérkedjenek, ami a szégyenük, akkor ébereknek kell lennünk! Nem szabad, hogy elaltassanak bennünket, hogy elaludjunk, vagy elbízzuk magunkat. Hanem becsületesen, s tiszta eszközökkel meg kell tennünk mindent, hogy változás következzék be, és jobb irányba!

Egy nép, egy társadalom, és az abban élők békéje érdekében ugyanis, vissza kell térni az alapvető emberi normák tiszteletben tartásához, az alapvető erkölcsi törvények megtartásához, és mindannyiunknak vissza kell térnünk Isten mindenek és mindenki fölötti szeretetéhez. Vissza Krisztus mindenkinél jobban történő szeretetéhez.

A Krisztus szeretetétől áthatott ember nemcsak apját és anyját szereti, hanem önző életét megtagadva, elvesztve azt, levetve magáról, és megtalálva jobbik énjét, krisztusi életét, megnyílik mások felé is. Hiszen tudja, hogy ha csak egy pohár vizet is adott, vagy ad, - hangsúlyozom: nem akármilyent, hanem szomjat oltó, és hűsítő friss vizet – a szomjazóknak, s ha az élet emberibbé tételéért bármit is tett vagy tesz, nem marad el jutalma.

Ámen

2020. június 20., szombat

12. évközi vasárnap. 2020

12. évközi vasárnap. 2020 

Bevezetés

Sokkal többet értek ti, mint a verebek, hallani fogjuk a mai evangéliumban.

Manapság a verébnek nincs tarifája, és az embernek is csak a biztosítónál. Mit ér egy édesanya, akit elveszítek? Egy fiatalság, ami nincs? Mit ér az ember, ha magyar? Mit ér az ember, ha keresztény? Jézus épp erre válaszol: sokat! Nagyon sokat, mert, ahogy ő mondja: meg fogja vallani Atyja előtt. Ha ugyanis elfelejtettük volna: az az igazi keresztény, aki megvallja, vállalja, Krisztust az emberek előtt. És nem csak a hozzá hasonlók között, a templomban. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy ezek szerint igazi keresztény vagyok-e?

 

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy életünk nem tükrözi, hogy igazi keresztények vagyunk. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy titkoljuk katolikus voltunkat. Krisztus kegyelmezz

Urunk! Bocsásd meg, hogy csak a hívők közösségében valljuk magunkat követőidnek. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Be kell vallanunk, hogy az evangéliumban gyakran hallunk, olvasunk meghökkentő kijelentéseket. Ilyennek minősíthetjük többek között Jézus többször is (hatvannégyszer) felcsendülő figyelmeztetését: „Ne féljetek!” Ennek hallatán úgy gondoljuk: Könnyű ezt kimondani, de nehéz valóra váltani. Hiszen emberi létünk alapszínének nevezhetjük a félelmet.

Megdöbbentő, hogy félnünk kell magától az embertől, s ma jobban, mint bármikor. Félnünk kell Kain testvérgyilkos unokáitól. Félnünk a betörőktől, a tolvajoktól. Félnünk a migránsoktól. Félünk az össze visszahazudozó közéleti személyiségektől. Félünk a permanens gyűlöletperzselő tüzétől. Félünk a hazugság és rágalom szennyes áradatától.

Féltenünk kell a szeretet kötelékével hozzánk tartozó embereket, féltenünk a magyarságot, féltenünk a kereszténységet, féltenünk egyházunkat, féltenünk nemzeti és keresztény értékeinket, gyermekeink és unokáink jövőjét.

Ki győzné felsorolni félelmeink okát? Arcunk szégyentől ég, hogy egymástól kell a legjobban félnünk.

Az Úr Jézus tisztában van emberi természetünkkel és félelmeink jogosságával. Nyilvánvaló, hogy számos félelemnek életet őrző, védelmező szerepe van a jelenlegi világrendben. Arra késztetnek, hogy gondos munkával kiépítsük védő-állásainkat. Ezek megtételére buzdít bennünket akkor is, amikor a félelmek legyőzésére bátorít.

Elsősorban azt a félelmet igyekszik eloszlatni, ami tanításának hirdetése és elfogadása jelenthet számunkra. Jómaga is rövid élete során állandó fenyegetettség állapotában élt. Ennek ellenére nem adta fel küldetését, Isten országának a hirdetését és bátran szembenézett a halállal is, mert tudta, hogy utána mi következik.

Amikor tehát elküldi apostolait és apostoli Egyházát a világ-történet véres útjára, olyan feladattal bízza meg őket, amely félelmek éj-szakáján keresztül a húsvéti világosságra, tehát biztos győzelemre vezet.

Nem az a baj, ha közben megdobogtatja szívünket a félelem. Ez csak akkor lenne veszedelmes, ha elnémulnánk, a bűnös hallgatás fedezékébe menekülnénk előle. Nem szabad felednünk egyetlen nap sem Babits híressé vált mondatát: „Vétkesek közt cinkos, aki néma!”

Az Úr Jézus nemcsak biztató szavakkal akarja eloszlatni félelmeinket, hanem arra is rámutat: Milyen erőkre támaszkodjunk, amikor megvalljuk Őt az emberek előtt. Az is nyilvánvaló, hogy félelmeink legyőzésére, segítségre szorulunk. A fenyegetett emberek fegyvert hordanak maguknál. A betörők ellen biztonsági zárakkal és riasztó berendezésekkel védekezünk. Az újgazdagok, a dúsgazdagok védő és őrző szolgálattal őriztetik magukat és vagyonukat.

De vajon Jézus követője, az evangélium hirdetője milyen védelemre, kinek a védelmére számíthat? A gondviselő mennyei Atya védelmére! Az Úr Jézus azt mondja, hogy mennyei Atyánk még hajunk szálait is számontartja. Ne féljünk hát, sokkal többet értek ti a verebeknél. Ha hitünk és szeretetünk által Istenbe kapaszkodunk, akkor olyan erővel rendelkezünk, amellyel felülmúl-hatjuk valamennyi félelmünket. Pál apostollal vallhatjuk, hogy „bennünket semmiféle üldözés, de még a halál sem szakíthat el Krisztus szeretetétől!”

Ez a halálon diadalmaskodó szeretet adott erőt a vértanúknak és kiontott vérük szent mag lett, amelyből kihajtott Isten vetése. Ha erre nem vállalkoznak az evangélium hirdetői, ha nem indulnak el a történelem útján, akkor ma nincs Egyház, nincs kereszténység, és itt és most nem hallhatnánk, a ne féljetek krisztusi bátorító szavakat.

Isten földi országa a keresztények bátorságából születik. A félelem és terror hatására népünk nem egyszer megtagadta már hitét és nemzeti színeinket és vörös rongyokba öltözött. S mi lett a következménye? Tragédia.

Hogy ilyen újabb tragédia be ne következzen, minden becsületes embernek egy emberként kell bátran szembefordulnia a nemzeti és keresztény értékeket rombolókkal. Igaz, ez nem megy bátorság és áldozat nélkül. Az igazság, a szabadság, a szeretet győzelme azonban minden áldozatot megér. Kiharcolói úgy ragyognak majd, mint a csillagok a világűrben.

Bárcsak mi is közéjük tartoznánk és a magunk hatósugarában megtennénk mindig a tőlünk telhetőt, s megvallanánk mindig azt a Krisztust, aki minket is megvall majd akkor mennyei Atya előtt!

Ámen.

2020. június 13., szombat

Úrnapja 2020

Úrnapja 2020

Bevezető

Ma, Úrnapja, vagyis Jézus szent Testének és Vérének ünnepe van. A közöttünk maradt, s lelkünket tápláló Jézust ünnepeljük. Aki ételül és italul kínálja magát nekünk. Ez a táplálék segít, hogy végigjárva életünk útját, Isten Országába jussunk.

Az Úr testéhez csak megtisztult lélekkel közelíthetünk. Ezért tartsunk bűnbánatot a Szentmise kezdetén.

 

Kirié litánia

Urunk Jézus! Te mondtad, „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.” Tégy készségessé bennünket Tested és véred vételére, hogy életünk legyen. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Te mondtad, hogy velünk maradsz az Eucharisztiában a világ végéig. Kérünk, maradj velünk életünk minden napján! Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Te azt mondtad, hogy Te vagy az Élet kenyere. Kérünk Te légy majd életalkonyunkon, a Szentútravalónk is! Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Az Egyház története számos bizonyítékot szolgáltat az Úr Jézus azon tanításának igaz voltához, mely szerint: Isten gondolatai nem a mi gondolataink, Isten útjai nem a mi útjaink. Az érzékekhez kötődő és a gőg által megfertőzött értelem gyakran szembeszáll Isten gondolatával és akaratával. Mindezt előre látta Jézus, aki Pétert és a többi apostolt is megfeddte földízű gondolkodásuk miatt.

Nem véletlen tehát, hogy az emberi okoskodás kezdettől fogva botrányosnak, oktalanságnak minősí-tette Jézus tanítását és élete eseményeit. Sokan úgy gondolják, ha nem is mondják ki, hogy Istennek reánk kellett volna bíznia Jézus életének megrendezését. Kifogásolják istállós születését, szégyenletes kereszthalálát és az utolsó vacsorán elhangzott ígéretét, hogy a kenyér és a bor köntösébe alázódva velünk marad a világ végezetéig.

Már első tanítványai is megbotránkoztak, amikor önmagát az Élet Kenyerének nevezte. És ha emiatt többen elpártoltak Tőle, miért ne ismétlődne meg mindez a későbbiek folyamán?

A keresztény üzenet történetét vizsgálva látjuk, hogy hívatlan úti-társként gyakran melléje szegődik szegődött az a törekvés, hogy lemérsékeljék Jézus szavait és megkérdőjelezzék rendelkezéseit. Ez lett a sorsa Jézus legnagyobb ajándékának, a szentmisén megjelenő eucharisztikus áldozatnak és lelki lakomának.

Fájdalmas jelenség, hogy a lelki egység kenyeréül szánt jézusi ajándék a krisztushívők körében is nézeteltérésekhez és szakadásokhoz vezetett. Sokan – jóllehet előszeretettel hivatkoznak a Szentírás hitet meghatározó szerepére – elképzeléseik szűkös keretébe kényszerítik Jézus rendelkezését.

Szinte érthetetlen, hogy akik hisznek Jézus istenségében, halálból történt feltámadásában, csatlakoznak az egykor elpártoló tanítványokhoz és felvetik a kétkedő kérdést: Hogyan adhatja magát eledelül? Az ember gőgös istenkedésével szinte nem akarja megengedni, hogy Jézus isteni módon cselekedjék.

Képzeljük magunkat az utolsó vacsora termében végrendelkező, apostolaitól búcsúzó isteni Megváltónk helyébe. Szenvedésének elő-estéjén adni akart valamit, nemcsak apostolainak, hanem valamennyi Benne hívőnek. Valamit, ami velünk marad, és biztosítja a rá emlékezést. Mivel a legtöbbet akarja adni, ön-magánál kevesebbet nem adhat, ezért önmagát adja.

S mily csodálatos isteni öt-lettel ezt meg is valósítja! Kenyérbe és borba rejti istenségét és emberségét. Mindezt halála előtt, mintegy végrendeletként hagyja ránk. Ezért írja Pál apostol: „Valahányszor ezt a kenyeret eszitek, az Úr halálát hirdetitek…” De hát miért akar minket az Úr éppen halálára emlékeztetni? Mert számunkra Jézus halálára emlékezni annyi, mint szeretetére emlékezni.

Ha gyarló szívünk csak részben is megértené, és viszonozni tudná Jézusunk szeretetét, akkor nem lenne egy szentmise sem, amelyen a hívek ne járulnának az Úr asztalához.

A keresztény élet lényege az, hogy méltó választ adjunk Jézus szeretetére. Meghalljuk a nekünk szóló jézusi szavakat: Vegyétek és egyétek.”

Vajon mi menthetné meg elkereszténytelenedő, elembertelenedő, s agonizáló világunk életét? Semmi más, mint az Eucharisztia.

Az Úr testét és vérét magukhoz venni vonakodók miatt, nem tudom elhallgatni és nem kimondani az Úr Jézus eme szavait: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az Ő vérét, nem lesz élet bennetek.”

Ha nem azért nem keresztény e társadalmunk, mert nem eszik az Élet kenyerét. És ha nem keresztények az emberek, nem azért nem azok e, mert nincs meg bennünk az az élet, amelyet Krisztus teste és vére táplál?

Vegyük hát, hogy életünk legyen, s minél bőségesebben!

Ámen

2020. június 6., szombat

Szentháromságvasárnapja 2020

Szentháromságvasárnapja 2020

Bevezetés

A mai, Pünkösd utáni első évközi vasárnap a Szentháromság vasárnapja, hitünk legszentebb misztériumának ünnepe. Azt a titkot ünnepeljük, amelyet emberi értelem ki nem fürkészhet. Erre a titokra, Isten benső misztériumára a gondolkodó ember nem jött volna rá, ha Isten nem mondja el azt önmagáról. Mi hívők, ha megérteni nem is tudjuk, ha csak „tükör által homályosan” sejtünk belőle valamit, azért alázatos hittel elfogadjuk. Valóban? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié Litánia

Gondviselő Mennyei Atyánk! Mindenek alkotója és fenntartója!. Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus Krisztus, úgy szerette Isten e világot, hogy Téged, Egyszülöttjét küldte e világba, hogy aki Benned hisz el ne vesszen, hanem üdvözüljön. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, kérjük, hogy az Általad megígért, és közénk jött Vigasztaló irányítson, és vigasztaljon minket az üdvösségre vezető úton. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A keresztény teológusok a kezdet kezdete óta sokat fáradoznak annak érdekében, hogy értelmünk közelébe hozzák a jézusi üzenetet, amely szerint az egy Isten valami-képp három is.  Bármennyire is tiszteletet és elismerést érdemelnek erőfeszítéseik, a nagy titok kapujában ők is megállásra kényszerülnek.

El kell fogadnunk, Szent Bernát figyelmeztetését, amely szerint a Szentháromság titkát föltárni terem-tett lény részéről lehetetlenség, hinni azonban dicséretes jámborság, látni pedig maga az örökké tartó boldogság.

A keresztény ember szent-háromságos hitét tömören így fogalmazhatnánk meg: A Keresztény ember: Hisz az Atyában, mennynek és Földnek teremtőjében. Hisz Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, Hisz a Szentlélekben, Aki megszenteli és vezeti a világ végéig a krisztushívők sokaságát.

A gondolkodó ember ősi vágya Isten megismerése és a Vele kialakítandó kapcsolat megteremtése. A történelem folyamán az ember sokféleképp próbálta ezt elérni.

Az ember istenlátásának eme ősi vágyát, Jézus Krisztus teljesített be. Amikor Fülöp apostol azt kérte tőle, hogy mutassa meg nekik az Atyát, Jézus kijelentette: „Aki engem lát, az Atyát is látja”. Ő volt az, aki kinyilatkoztatta Isten szentháromságos természetét, belső életének mibenlétét.

A legtöbb pogány vallásban az emberi képzelet, félelmetes, kegyetlen vonásokkal ruházta fel isteneit.

Mi, keresztények, nem egy elképzelt, hanem Jézus által kinyilatkoztatott szentháromságos, szerető Istenben hiszünk. Ennek a szerető szentháromságos Istennek a hirdetését, és a benne hívőknek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében való megkeresztelését tette apostolai feladatává e földről történő búcsúzásakor az Úr Jézus Krisztus.

Nincs nehezebb, de egyben fontosabb feladat, mint Jézusnak eme óhaját, eme végrendeletét teljesíteni, mint beszélni Istenről és az Ő országáról. Az a keresztény azonban, akinek életét kovászként járja át a jézusi tanítás, nem tétlenkedhet, nem hallgathat. Pál apostollal vallja: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot”!

Ennek a tanúságtételnek indítéka annak a kincsnek a birtoklása, amit a Jézustól kapott örömhír jelent számunkra. Akit meghódított Jézus személye, tanítása, szeretete, az kötelességének érzi, hogy másokat is megajándékozzon ezzel a kinccsel.

Igaz, hogy a mai világban le-csökkent a hit és az erkölcs árfolyama, és ennek vészes következményeit a bőrünkön tapasztaljuk. Kiderült, bebizonyosodott, hogy egy hitetlen világban élni annyi, mint egy értelmetlen, céltalan élet sötétjében botorkálni.

A céltalan élet sötétjében botorkáló, s istenhit nélkül élő emberek kétségbeesetten menekülnek a káros szenvedélyek világába, az alkohol, a kábítószerek mámorába. Nem véletlen, hogy minden kultúra, minden nép pusztulása, a szellemi, az erkölcsi értékek hanyatlásával kezdődik.

Jaj, annak a népnek, amelynek vezetői nem vallják már azt, amit elődeik vallottak, hogy a vallás mindenkinek a legszentebb ügye, ha-nem visszatérnek az unos-untalan hangoztatott jelszóhoz: a vallás magánügy. S akik magukról azt hirdették, hogy távol tartják magukat minden ideológia vitától, de a leg-merevebben ragaszkodnak alapvető ideológiai tételükhöz: a közömbös, semleges világnézetükhöz. És ezt erőszakos eszközökkel egyeduralkodóvá akarják tenni a társadalom minden területén. Mi más ez, mint a keresztény valláserkölcs, s maga az istenhit kiiktatása az élet minden területéről, egy lassú nemzethaláshoz.

Mi, akiket a háromságos egy Isten nevében kereszteltek meg, s akiknek életét áthatja a Benne való hit, ellene mondunk e sátáni cselvetésnek. S célunk nem távoltartani, hanem elvezetni minden embertest-vérünket, a háromságos egy Isten ismeretére, hogy egykor mindannyi-an eljussunk a színről színre való látására is.

Ámen.

2020. május 30., szombat

Pünkösdvasárnap 2020.

Pünkösdvasárnap 2020.

Bevezetés

Ma, piros Pünkösd ünnepe van. Tudjuk, hogy Pünkösd a Szentlélek Úristen ünnepe, és azt is, hogy Pünkösd egyben az Egyház, születésének, öntudatra ébredésének az ünnepe is. Ekkor formálta a Szentlélek egyetlen nagy családi közösséggé a legkülönfélébb nyelvű és gondolkodású embereket.

Azóta is a Szentlélek élteti a krisztushívők világot megújító közösségét, az egyházat, s annak tagjait, hogy képesek legyenek mindenkor e feladatuk teljesítésére. Mennyire engedjük, hogy bennünket is inspiráljon a Szentlélek? Mennyire veszünk mi részt a világ Szentlélek irányította megújításában? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

 

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Igazság Lelke jutassa eszünkbe mind-azt, amire tanítottál bennünket! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Az általad elküldött Szentlélek vezesse Egyházadat mindenkor az Igazság és szeretet útján! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Vigasztaló maradjon velünk mindörökre!  Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Pünkösd a keresztény ünnepek között a harmadik legnagyobb. A "sátoros" ünnepek közé sorolt ünnep.

Ezen, a feltámadás utáni első Pünkösdön, valami megmagyarázhatatlan dolog történt. Azt olvashattuk az Apostolok Cselekedetei könyvéből vett első Olvasmányban, hogy amikor pünkösd ünnepe elérkezett, hirtelen zúgás támadt az égből, mintha szélvihar közeledett volna, majd lángnyelvek tűntek fel, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre” Ez az a történés, amire a szentíró röviden emlékeztet bennünket.

De egyéb dolgokra is emlékeztet. Nevezetesen arra, hogy az Úr Jézus tanítványai ettől a pillanattól kezdve megtáltosodtak, kiálltak a nyilvánosság elé, szónokoltak a megtérésről és megkereszteltek több mint 3000 embert. Ez volt az a pillanat, amikor megszületett az egyház, ez volt az a pillanat, amikor Jézus Krisztus ügye elindult világhódító útjára.

Ezt emberi tényezőkkel, természetes okokkal nem lehet megmagyarázni. A föltámadást követő ötven nap, aligha mondható elegendőnek ahhoz, hogy az egy-két tucat ember megszervezzen egy világhódító mozgalmat netán azzal a céllal, hogy kiüsse kora vallási vezetőinek kezéből a vallásos élet vezetését.

Ráadásul annak a nevében, akit, mint "gonosztevőt” végeztek ki, s aki üldözött volt tanításaival, eszméivel együtt. Már pedig arról volt szó, hogy a hatalmas templomi tömeget; a sok tartományból a zsidók második legnagyobb ünnepére Jeruzsálembe zarándokolt és egybesereglett tömegeket az új hit eszményeinek megnyerjék.

A föltámadást követő 50 nap alatt az apostolok között is voltak olyanok, például Tamás, még abban is kételkedtek, hogy Krisztus valóban feltámadt. Hitük meggyengült, félénk közösséggé zsugorodtak, amelytől alig várható el, hogy ilyen rövid idő alatt újraszerveződjék és kidolgozzon egy új ideológiát és egy mozgalmi stratégiát.

Ötven nap félelemben és szorongásban telt el még akkor is, ha olykor-olykor megjelent számukra a Föltámadott.

A föltámadás körüli "rémhírek" mozgósították az "ellentábort”. Nem tudták elviselni, hogy egy másfél tucatnyi ember „kilógjon” a sorból és másképp gondolkozzon, mint ők. Ezért a Föltámadottban való hitnek, az új tanításnak még az írmagját is ki akarták irtani. Propagandájuk bejárta Jeruzsálemet: "Jézus holttestét ellopták és azt mondják, feltámadt". A feltámadását hirdetőket meg végleg el akarták némítani.

Ezért nagy volt a meglepetés, amikor a bezárt ajtók mögül előjött tanítványok csapata, „a legnyilvánosabb fórumot,” a templomot használta fel igazságának szószékéül.

Hogy a megfélemlített csapat ilyen bátorságra tett szert, az csoda! A kívülállók is elismerik.

Ki adott ennek a félénk nyulakból bátor oroszlánokká lett csapatnak tanácsot, eligazítást? Ki szervezte, mozgatta a nagy demonstrációt? Ki készítette fel őket a szónoklásra?

Ki más, mint maga a Szentlélek, az Atyának és a Fiúnak a lelke!

Mindezt ugyan Jézus megígérte nekik, de másban sem nagyon hittek, nemhogy ebben. És amikor megkapták ezt a földöntúli isteni erőt, megkapták a Szentlelket, már nem volt életféltés, aggodalom és csüggedés. De az sem, hogy mit is kellene mondaniuk. Ömlött belőlük a szó. Hivatkoztak az Úr tetteire, meg a régi időkre, idézték szavait, csodáit úgy, ahogy eszükbe jutott. De legfőképpen a borzalmas élményt, ahogyan keresztre függesztve látták. Ám a szintézis sem maradt el. „Isten feltámasztotta fiát.”

Az első pünkösd eseményeiben egy dolog válik szembetűnővé mindenki számára: a gyengékből erősek, a gyávákból hősök lettek s a krisztusi tanításnak rendíthetetlen hirdetői.

Ilyen tüneményes gyorsaságú változás, mint amin a tanítványok átestek, a világtörténelemben párját ritkító eset. Ez a Szentlélek Isten egyedülálló csodálatos műve volt.

A Jeruzsálembe sereglő népek a sinai törvényadásra akartak emlékezni. Ehelyett egy új törvénynek és tanításnak és a Szentlélek kiáradásának lettek a megtapasztalói.

És ezt a csodálatos élményt vitték haza magukkal, sokan már, mint megkereszteltek.

Megmozdult a Lélek és új világot teremtett. És ezt az új világteremtést folytatja immár 2000 éve az Egyházban, a krisztushívőkben és általuk e világban. Itt és most, magyar földön is, bennünk és általunk.

Ámen

2020. május 23., szombat

Urunk mennybemenetele 2020

Urunk mennybemenetele 2020

Bevezetés

Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele ünnepének evangéliumában az esemény tömör leírása mellett hallani fogjuk az Úr végakaratát. „Menjetek el az egész világra, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet”

A földi létből eltávozó szeretteink végakaratát szentnek, megmásíthatatlannak és teljesítendőnek tartjuk. Az apostolok is Urunk Jézus Krisztus mennybemenetelekor elhangzott végakaratát: Ma nekünk szólnak Urunk Jézus Krisztus említett szavai. Mennyire tartjuk mi ezeket szentnek és beteljesítendőnek? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

 

Kirié Litánia

Jézus Krisztus! Ébreszd fel bennünk a készséget végakaratod teljesítésére. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Add, hogy végakaratodat teljesítsük és családunkban minden családtag megkeresztelt legyen. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Add, hogy Szentlelked segítségével minden honfitársunk megismerje a tanításodat és a szerint éljen. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

„Menjetek!”

Életünk gyakori és fájdalmas eseménye a búcsúzkodás. Kézszorí-tásunk, ölelésünk, könnyeink kísérik a távozót. Fájdalmas dolog az elválás, mert minden ellenkező vélemény ellenére, vannak számunkra pótolhatatlan emberek. Barátok, hitvesek, akik – Juhász Gyulától vett szavakkal - "bársony szemükkel simogattak vagy selymét adták ránk finom szavaknak." Ezt tette Jézus is, a leghűbb barát, és nem csoda, ha fájó volt távozása.

Vannak Jézus Krisztusnak olyan szavai, mondatai, amelyek szokatlan éntudatról, valódi minden-tudó és mindenható isteni éntudatról tanúskodnak. Ilyenek: Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

Ugyanígy egyházáról is: "Te Péter vagy, azaz szikla és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta."

Vagy a mai evangéliumban: Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! S én veletek vagyok mindennap a világ végéig."

Szavainak igaz volta, beteljesülése mellett ott van 2000 év története. Követői soha sem kételkedtek azokban, hanem betűszerint vették. Teljesítendő legszebb feladatuknak tekintették, a mennybe távozó Krisztus szavait. Es elindultak örömmel, először vissza Jeruzsálembe, majd a Szentlélek vétele után, a világ négy tája felé.

Ez a Krisztusi parancs hajtotta őket. Menjetek!

És ők mentek és mentek és hirdették minden népnek és nemzetnek az evangéliumot, a megváltás örömhírét… és mássá lett a Föld. Megújult s jelenvalóvá lett mindenütt az emberiség életében, szinte megtapasztalható formában az Isten országa

Sokszor megfordulhat a fejünkben az a gondolat: milyen jó lenne a mennybe távozó Jézussal tartani. Itt hagyni ezt a véres, sáros földet. De ilyenkor eszünkbe juthat az Úr Jézus többször megismételt parancsa, amelyre a mai olvasmányok is felhívják az apostolok figyelmét, arra tudniillik, hogy tegyenek tanúságot róla a föld végső határáig!

A teremtés után Isten az emberre bízta a földet. A megváltás után szintén ezt teszi. Emberekre bízza evangéliumát, nagy tervei megvalósítását.

Ki vitathatja el az egyház jogát arra, hogy hirdesse a Jézus Krisztustól rábízott tanítást, és a hitre szóló meg-hívást.

Életünk során gyakran, különösen is napjainkban, találkozunk az emberi gonoszsággal, hitványsággal. Ezek láttán könnyen elcsüggedünk, és a költővel valljuk: „az emberfaj sárkányfog-vetemény, nincsen remény!”

Nem lehet Istenre kenni az e világban tapasztalható rengeteg gonoszságot, az emberek nyomorba döntését, kínzását, s az emberi életek könyörtelen, gátlás nélküli kioltását. Nem Isten, hanem nevén nevezhető emberek csinálják azt. „Kard, ha csörren, vér, ha csobban, csak az ember vétkes abban.” – mondja a költő. És sokan ezért a káoszért az Úristent teszik felelőssé és nem a lelkiismeret nélküli kufárokat.

Jézus azt mondja Péternek: Péter, dugd a hüvelyébe kardodat. Valamennyinknek pedig, hogy aki kardot ránt, kard által vész el. Nagyobb távlatokban nézve a történelmet, Isten mindig rendbe teszi a történelmet.

Mindenki látja és tapasztalja, hogy e világ hatalmasai nem azért fáradoznak, hogy szűnjék meg a nyomor, hogy mindenkinek legyen meg a mindennapi kenyere. Ez a világ nem azért fáradozik, hogy jöjjön el az Isten országa. Ezért, ennek az Országnak az eljöveteléért már imádkozni is elfelejt.

Ezért mondja mennybemenetele előtt az Úr minden idők Őt követőinek: Menjetek el az egész világra, hogy eltűnjön ez a gonosz világ és eljöjjön az Isten országa.

Ez a menjetek! Nem fizikai értelemben, de nekünk is szól, akik azt szeretnénk, hogy ne a kegyetlen, embertelen Mammon országa, épüljön körülöttünk, hanem Isten országa. És ebbe az építésbe mi is sokféleképp kapcsolódhatunk bele.

Jó tudnunk és erősen hinnünk azt, hogy ennek a szebb, istenibb világnak a megvalósulásáért történő tevékenységünkben velünk van az Úr. Én veletek vagyok a világ végéig, mondja az Úr.

Ámen.

2020. május 16., szombat

Húsvét 6. vasárnapja


Húsvét 6. vasárnapja 2020
Bevezető
A húsvéti örvendezés hatodik hetét kezdjük a mai vasárnapon. Most már lassan hitünk harmadik legfontosabb eseményére kell figyelnünk, mely egyre közelebb kerül hozzánk. Ez pedig a pünkösd ünnepe, a Szentlélek kiáradásának napja. A mai vasárnap olvasmánya és evangéliuma is erre hangol bennünket. Az evangéliumban, az utolsó vacsora búcsúbeszédéből azt a részt halljuk majd, amikor Jézus megígéri tanítványainak a vigasztaló Szentlelket, aki örökre velünk marad.

Kirié litánia

Urunk, Jézus Krisztus, Te kinyilatkoztattad nekünk az Atya szeretetét. Uram, irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te közbenjársz értünk az Atyánál. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te megerősítesz bennünket Szentlelked által. Uram, irgalmazz!

Az Evangélium után
Egy mai végrendelet kb. így fest: „Értelmi képességeim teljes birtokában és szabad akarattal halálom esetén minden ingó és ingatlan vagyonomat, XY örökösömre, hagyom." – Az Úr Jézus egészen más végrendeletet szerkesztett. 12 örökös állta őt körül, akik feszült figyelemmel hallgatták búcsúszavait.
Mit hagyott Krisztus örököseire?
A Szentlelket, mint ügyvédet
A Szentírás görög szóval Paraklétosznak nevezi őt. Pontos fordításban: ügyintéző, ügyvivő. Tehát „ügyvédet" rendelt mellénk, aki képviseli a mi érdekeinket.
Nemcsak a gyászolóknak van szükségük vigasztalóra, hanem mindnyájunknak egy jó ügyvédre, aki velünk marad örökre.
Mit hagyott Jézus örököseire?
Az igazság érvényesülését
A mai világ egyik legnagyobb vétke az igazság relativizálása. El akarják hitetni az emberekkel, hogy nincs objektív igazság. A dolgokat lehet így is értelmezni, meg úgy is. Nem érdemes hát kutatni az igazságot. Legyinteni kell rá, mint Pilátus, és cinikusan kérdezni: „Mi az igazság?"
Napjainkban az a szokás, hogy riporterek kezükben mikrofonnal faggatják az utca emberét különböző kérdésekről. Úgy alakítják a riportot, hogy hárman mellette érvelnek, hárman ellene. Szegény néző kapkodhatja a fejét, és végképp nem tud dönteni. És ez a cél, kialakítani a nézők tudatában azt a meggyőződést, hogy nincs igazság.
Ha valamikor szükség volt a Szentlélekre, hát akkor éppen ma! Őt ugyanis Jézus az „Igazság Lelkének" nevezi. Megvilágosítására múlhatatlanul szükség van, hogy keressük szenvedélyesen az igazságot a mai hazug világban, rátaláljunk az igazságra az eszmei zűrzavarban, és éljünk az igazság szerint az erkölcstelenség közepette is.
Mit hagyott Jézus örököseire?
Az árvaság feloldását
Munkácsy megrendítő festménye a Siralomházban. A halálraítélt bandavezér élete utolsó estéjén búcsúzik családjától. Felesége, kisgyermeke kétségbeesetten sír, a porkoláb közömbös arccal fegyverére támaszkodik. A halálraítélt tehetetlen fájdalmában magába roskad. Nem tud vigasztalni, maga sem tud reménykedni. A tragédiából nincs kiút. A családra árvaság borul. A képet hosszan szemlélve a kislányt sajnáljuk legjobban. Árva lesz. Borzasztó a gyermek számára, ha szülőtlen árva marad!
Hasonló árvaságérzés fogja el a tanítványt, ha elveszti tanítóját. Pl. amikor Szókratésszel megitatták a méregpoharat, filozófus tanítványai kétségbeestek. Legtehetségesebb tanítványa, Platón írja, hogy Szókratész halála után megbénultak. Sivár üresség szakad a tanítványra, ha tanító nélkül árva marad.
Érthető, ha az apostolok szívét is elszorította az árvaság érzése, amikor Jézus búcsúzott az utolsó vacsorán tőlük. De a Mester nem engedett a siralomház-hangulatnak. Nem magára gondolt, hanem apostolaira. őket akarta megvigasztalni. És mivel vigasztalta őket?
„Nem hagylak árván titeket, visszajövök hozzátok." Itt nem azt ígéri, hogy majd a világ végén dicsőségesen visszatér, vagy, hogy a halál pillanatában eljön értünk. Itt a húsvéti feltámadását ígéri, amely három nap múlva be is következik. És attól kezdve teljesül: „Én veletek maradok a világ végezetéig."
Istenségét nem lehet elpusztítani. Keresztre lehet őt feszíteni, lándzsával át lehet szúrni, sziklasírba lehet zárni, még őröket is lehet sírja mellé állítani. De csak nagypénteken! Húsvétkor viszont nyilvánvalóvá lesz, hogy ő él! Halálra vált őrök jelentik a főtanácsnak: „Jézus Krisztus feltámadt, Jézus Krisztus él!" És az apostolok is ezt az örömhírt viszik majd a világba: „Jézus Krisztus feltámadt, Jézus Krisztus él!" Mi nem egy vallásalapító szektájához tartozunk, aki valamikor élt, de aztán meghalt és eltemették, hanem az élő Jézus hívei vagyunk, aki elpusztíthatatlanul ÉL.
Mit hagyott Krisztus örököseire?
Szeretetét
„Aki teljesíti parancsaimat és szeret engem, azt Atyám is, én is szeretni fogom,"- mondja Jézus.
A legnagyobb hiánycikk ma a világon a szeretet. És a holnap embere még inkább sóvárogni fog a szeretetre. Űrhajójában kapcsolótáblája fölé hajolva, szeretetre lesz éhes a szíve. Hiánya azt jelentené: bekövetkezett Az Ember Tragédiájának eszkimó jelenete. - Ahol ember és ember közt „jeges űr lakik", ott a legnagyobb vigasztalás az Atya és Jézus irántunk való szeretetének ígérete. Isten részéről ez nem jelenti, hogy szükségszerűen sikeres lesz a földi életünk, hanem azt, hogy ez a szeretet mindent a javunkra fordít az életben. Merjünk bízni abban, hogy az Úristen tudja, mi válik a mi javunkra. És ha ebben bízunk, akkor ez a szeretet önmagunk fölé emel minket, és képessé tesz még a lehetetlen megtételére is.
Az Úr jézus utolsó vacsorai búcsúbeszédéből nem a Siralomház hangulata, nem a magába roskadó reménytelenség árad, hanem dinamizmus és győzelmi hangulat.
Mi nem egy süllyedő hajóhoz láncoljuk magunkat, nem egy halálba induló tragikus hős elszánt követői vagyunk. Hanem annak a Jézusnak, aki azt mondja nekünk: „Bízzatok, én legyőztem a világot! Én veletek vagyok minden nap a világ végéig!”
Amen.

2020. május 12., kedd

Jézus békessége

Jézus békessége.

Búcsúbeszédének abban a részében, amit a mai napon olvasunk az evangéliumban, Jézus a békességről beszél, mint olyan ajándékról, amely távozása után is eltölti tanítványait.

Előre látja, hogy tanítványai számára milyen fájdalmas lesz az ő távozása. Sokan talán azt gondolják, hogy a békesség az egy nyugalmi állapot, amikor nem zavar, nem háborgat bennünket semmi, akkor van békesség a szívünkben, amikor félrevonulunk a világtól, az emberektől. Ez is a békességnek egy szintje, de Jézus ennél sokkal többet kínál. Az általa adott békesség az Istennel való kapcsolat.

Amikor rátalálunk Istenre, akkor megszűnik szívünk nyugtalansága. Amikor meghalljuk az ő hozzánk szóló szavát, akkor megszűnik szívünk nyugtalan keresése, mert rátaláltunk az igazság szavára. Amikor Isten szeretete megérint minket, akkor elmúlik az egyedüllét és a magányosság nyugtalansága.

Amikor Isten közli velünk szándékát és küldetést ad nekünk, akkor megszűnik az a nyugtalanság, amelyet a céltalan élet veszélye kelt bennünk. Amikor Isten felragyogtatja számunkra a mennyet, mint végső célt, akkor eltűnik elménkből az a nyugtalanító gondolat, hogy életünk teljesen megsemmisül a halállal.

Íme, emberi nyugtalanságunk helyébe ezt a békességet, ezt a lelki megnyugvást adja nekünk Isten.

HIS


2020. május 9., szombat

Húsvét 5. vasárnapja 2020


Húsvét 5. vasárnap 2020

Bevezető
Aki felnézett már a budapesti Szent István Bazilika homlokzatára, az ezt láthatta kőbe vésve: Ego sum via, veritas et vita. Vagyis: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Bazilikát építő elődeink számára oly annyira fontos volt ez a jézusi mondat, hogy felvésették Budapest legnagyobb templomára. De fontosak e számunkra is e jézusi szavak? És annyira e, hogy tartósan bevéssük ezeket a szavakat a szívünkbe is? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Urunk Jézus! Te vagy az Út! Add, hogy mindig a Te utadon járjunk. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Te vagy az Igazság. Add, hogy mindig a Te Igazságod vezéreljen minket. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Te vagy az Élet! Add, hogy életünk a tiédhez legyen hasonló mindig. Uram irgalmazz!

Evangélium után
A „Ne nyugtalankodjék a szívetek!” Jézusi szavak elhangzása után az apostolok kíváncsian várták, hogy mivel vigasztalja meg őket Mesterük. Ő pedig így folytatta beszédét: „Higgyetek Istenben, és Bennem is higgyetek!”
Az utóbbi évtizedeket méltán nevezhetjük a nyugtalanság, a féle-lem, az aggodalmak korszakának. Hiába próbáljuk körül bástyázni életünket különféle biztonsági intézkedésekkel, a technika vívmányaival, mindez nem orvosolja nyugtalanságunkat. Minden kísérletezés ellenére egy istentelen világban élni annyi, mint egy nyugtalan, félelmes világ-ban vergődni. Ebből az állapotból az Úr Jézus figyelmeztetése szerint csak az Istenben és a Benne való hit emelheti ki az emberiséget, s nemzetünket.
Minden embernek van valamilyen sejtése, fogalma, s hite az Isten-ről. De olyan, amelyikre építhetné életét, s épülhetne nemzetünk élete, jelene és jövője, már jóval kevesebbnek. A magára hagyott emberi értelem csak keveset tud meg Istenről. Hogy ki Ő, s miként szerezhetünk Róla megbízható ismereteket, ilyen vonatkozásban nélkülözhetetlen Urunk Jézus Krisztus közvetítő szerepe.
Jézus számtalan olyan igazságot közölt velünk, amelyet nem lehet fölfedezni értelmünk segítségével. Ő maga szinte elénk élte az Istent. Tőle tudtuk meg: Isten nem valami kegyetlen zsarnok, hanem szerető atyánk. Nem a törvény, nem az igazság Istene csupán, hanem az irgalomé is. Nem követelésekkel fordul az emberek felé, hanem adományokkal. Nem ítélkezni akar fölöttünk, hanem megbocsátani és kegyelmezni. Nem lesújtani, hanem fölemelni. Nem az igazak Istene csupán, hanem a bűnösöké is.
Ezért mondhatja magáról, hogy „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” Az ember nem érti, hogy a TV-ékben, mozikban, valamint a rádiók hullámain miért kap főszerepet az emberi bűn és gonoszság bemutatása? Egyesek azzal érvelnek, hogy a bűn bemutatásával akarják megdöbbenteni, és jobb belátásra bírni a nézőket. Azt hiszem, egészen másról van itt szó. Valami sátáni erőfeszítésről annak érdekében, hogy az ember megadja magát sorsának és összetörje azokat az eszméket, amelyeket Isten állított elénk Jézus Krisztusban. Valakinek érdeke, hogy az emberek ne járják az igazság és az igaz élet útját. Mindannyian szomorúan tapasztaljuk, hogy hová vezet mindez.
 A lelki béke, a nyugalom partja felé Jézus az egyetlen s biztos út.
A szomorkodó apostolaitól búcsúzó Jézus megígérte apostolainak, hogy Atyja házában, ahol bőségben van hely, otthont készít számukra, hogy ott lehessenek vele ők, és mindazok, akik hisznek benne.
Amikor Jézus eme szavait halljuk: „Atyám házában sok lakó-hely van”, ne csak a mennyországra gondoljunk. Hiszen a Miatyánkban azért imádkozunk, hogy jöjjön el a Te országod. Mennyivel több lakóhely lenne a földön is, ha Föld valóban atyai ház lenne mindenki számára! Ha harcászati eszközökkel nem lerombolnák az emberek lakóhelyét, hanem folytonosan építenének, hogy bőségesen legyen lakóhely minden ember számára e földön is!
Napjainkban egyre növekszik a hajléktalan emberek száma. Jól tudjuk, hogy ennek milyen következményei vannak. Az otthontalan ember idegenül érzi magát a földön. A miért vagyunk e világon kérdésre? Tamási Áron Ábeljének adott válasza: „hogy otthon legyünk valahol e világban”, nem teljesedik be életében. Az embernek előbb földi, emberi otthonra van szüksége, hogy fölébresszük benne a mennyei haza iránti vágyat. Nekünk otthonnal bíró emberek közösségének van tehát bőven tennivalónk!
Köztudomású, hogy egy házat igazi otthonná csak a szeretet varázsolhat. Templomaink is akkor változnak  újra a hívek közös otthonává, ha a szeretet vezérli és egyesíti őket testvéri közösségben.
A szeretetnek kell átmelengetnie családi otthonainkat, de a nagyobb családokat is, közösségeket is, így nemzetünket is!
S miként a pusztában vándorló népet a tűzoszlop vezette a sötétségben az Ígéret földje felé, úgy bennünket pedig, ha beborul felettünk az ég, vagy ha sötétség borul ránk, a szeretet lángoszlopa kell, hogy vezessen a gyűlölködés világában is a boldogabb jövőbe, s ha majd üt a végóránk, akkor pedig az örök otthonunkba is.
Ámen.

2020. május 2., szombat

Húsvét 4. vasárnap 2020


Húsvét 4. vasárnap 2020

Bevezetés
Ma, húsvét 4 vasárnapját, Jópásztor vasárnapját, immár 57. alkalommal a Hivatások, a papi és szerzetesi hivatások vasárnapjának szenteljük. Az Egyház azt kéri tőlünk, hogy hiteles keresztény életünkkel, s imáinkkal mutassuk meg a Jópásztor, övéiről gondoskodó szeretetét e világban. Tegyük fel bátran a kérdést: Hogyan teljesítjük mi az Istentől kapott eme hívatásunkat?

Kirie litánia
Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem védjük kellően nyájadat a ragadozó farkasok ellen! Uram irgalmazz!
Jópásztorunk, Jézus Krisztus. Bocsásd meg, hogy mi nem keressük az eltévedt bárányokat! Krisztus kegyelmezz!
Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem fáradozunk eleget azért, hogy egy akol és egy Pásztor legyen! Uram irgalmazz!

Evangélium után
A mai evangéliumi szakasz-ban Jézus a juhok kapujának nevezi magát. Köztudott, hogy a sivatag peremén élő pásztornépek, éjszakára, kövekkel bekerített akolba terelik a juhokat, hogy megvédjék őket a ragadozó vadállatoktól. S ennek az akolnak csak egy bejárata van, és ezt a bejáratot saját testével védi a pásztor.
Valami ehhez hasonló szolgálatot vállalt Jézus is, amikor megalapította Egyházát és arra vállalkozott, hogy kapuja legyen ennek a kisded nyáját őrző akolnak. Még azt is megtette, hogy saját testével, annak föláldozásával védelmezze híveit. Ezért nevezhette magát kapunak. Csak rajta keresztül juthatunk az istenszeretők boldog közösségébe.
Jól tudjuk, hogy Jézus jópász-tori szerepét átadta apostolainak és apostoli Egyházának. Róluk, a láthatatlanul közöttünk maradó Jézus jópásztorairól, a papi hivatásokról, a papi szolgálatról, a pap életéről sokféleképp szoktak szólni az emberek, a hívők is. Csak egyet nem szoktak tenni: Köszönetet mondani nekik.
Úgy érzem, a mi templomi közösségünk szeretné pótolni ezt a mulasztását, és szeretne köszönetet mondani a világegyház különböző helyein, különböző szolgálatokat teljesítő paptestvéreknek, még pedig azokkal a szavakkal, amelyekkel egy korábbi nemzetközi szimpózium résztvevői: a kúriák bíborosai, érsekei, püspökei, papok, szerzetesek, és világiak, az egész egyház hangjaként mondtak köszönetet valamennyi papnak.
Halljunk ezekből egy párat kivonatosan, mint a mi szívünkből is fakadókat.
Köszönet nektek, papok, életetekért, amelyek püspökeitek kézrá-tételekor Krisztusnak ajándékoztatok, és ezzel ti is jó Pásztorai lettek e világnak.
Köszönet nektek, papok, akik magatokat a lelkek gondozásának szentelitek, plébániákon és közösségekben, a kultúra, a munka és a szenvedés területén mindenhol, ahol az ember él és Istent keresi.
Köszönet a szentségek kiszolgáltatásáért, a szentmise hűséges és buzgó ünnepléséért. Köszönet azért, hogy az Egyház és az egész teremtés hangjává váltok a szent zsolozsma napi végzésében.
Hála azért az odaadásért, amellyel a papok csökkenő száma miatt ti naponként hősiességig menő nagylelkűséggel teszitek a vállatokra nehezedő jópásztori munkát.
Köszönet nektek papok, hitvallók, akik testeteken hordozzátok Krisztus és az Egyház szenvedésének jeleit.
Hála nektek, akik életeteket adjátok oda barátaitokért, Jézus Krisztus nagy művért, az ő titokzatos testéért, az egyházért.
Köszönet nektek misszionáriusok, akik elviszitek Krisztust, az üdvösséget a föld és az emberi szívek legvégső határáig.
Köszönet nektek, megszentelt élet intézményeiben és az apostoli élet közösségeiben élőknek, akik a kolostorokban engeditek a világ szívét tovább dobogni. Hála legyen néktek!
Köszönet néktek, fiatal papok, akik " igent"- mondásotokkal felkínáltátok fiatal életeteket Krisztusnak és az Egyháznak: Napról napra és életetek minden körülménye között újuljon meg buzgóságtok!
Köszönet nektek, idős és beteg papok, akik erőtök megfogyatkozása ellenére szenvedéseitek felajánlásával teljes szolgálatot végeztek.
Köszönet nektek, papok, akik az Egyház szociális tanítását követve síkra szálltok minden kitaszított ember igazáért.
Köszönet nektek, papok, akik ebben a halál kultúrájától fenyegetett korszakban bátran védelmezitek és nagyra tartjátok az élet értékét és kultúráját annak kezdetétől természetes végéig.
Köszönet néktek paptestvérek, akik megrokkanva, belefáradva élitek életalkonyotokat a papi otthonokban. Kísérjen benneteket az a bizonyosság, hogy nem vagytok egyedül! Lélekben Veletek vagyunk, S Veletek van a Vigasztaló, bátorító és erősítő Szentlélek! Az Egyház éltetőlelke!
Köszönet Neked, Péter utóda, aki papi életed példájával és tanításoddal megerősíted a papokat, testvéreidet a Krisztushoz való tartozásuk tudatában és nemeslelkű szolgálatukban, amit az Egyházban az emberek javára végeznek.
Köszönet nektek, nők és férfiak, akik papjaitokat (érdemtelenül engem is) rokonszenvetekkel és imádságtokkal bátorítjátok és támogatjátok feladataikban helyes együtt-működésetek által.
Egészen különleges hála nektek, édesanyák és édesapák, akik papot adtatok az Egyháznak!
Ebben az ellentmondásokkal teli világban hősies, nem mindennapi feladat vár Krisztus papjaira, korunk jópásztoraira. Imádkozzunk azért, hogy valóban azok is legyenek és megújult lélekkel, bátor hirdetői legyenek a jóhírnek e világban, ott és azon a helyen, ahová a Gondviselés állította őket őrállóknak.
Amen.