Szent András apostol

Szent András apostol

András apostol, Jánossal együtt, Keresztelő Szent János tanítványa volt, és a tanúságtételt követő napot JÉZUS társaságában töltötték. András vitte hírül testvérének, Péternek, hogy megtalálták a Messiást.

Az első meghívott apostolok közé tartozik, az apostolok névsorában a harmadik. Betszaidából származott, és testvérével, Péterrel együtt halász volt. Az Úr a háló mellől hívta meg, és attól kezdve kétkedés nélkül hitt Jézusban, és mindenek fölött szerette Őt.

A Szentírás igen szűkszavúan tesz említést Andrásról. Az első századig visszamenő hagyomány szerint Szkitiában hirdette az igét, majd Kisázsiában, a Földközi tenger vidékén, azután Tráciában és Görögországban. Ősi hagyomány szerint az achaiai Petrosban keresztre feszítették .

Konstantinápolyi egyháznak Szent András a patrónusa. Közbenjárása segítse egységtörekvéseinket .

A végső idők

A végső idők

A végső időkről szóló beszédének folytatásában Jézus visszatér Jeruzsálem sorsához. Annak konkrét megemlítése, hogy a várost „hadsereg veszi körül” és megostromolja, azt jelzi, hogy Lukács evangélistának már vannak ismeretei a zsidó háború eseményeiről, a rómaiak ostromáról. A „fussanak a hegyekbe” felszólítás szintén egy történelmi eseményre utal, mégpedig arra, hogy a keresztények még a város ostroma előtt elhagyták Jeruzsálemet és a Jordán folyótól keletre fekvő területeken találnak új otthont. Szintén a város ostromának történelmi tényének ismeretéről árulkodnak azok a megjegyzések, melyek szerint egyesek kard által veszítik el életüket, másokat pedig fogságba hurcolnak.

Ezt követően hirtelen váltással a végső idők jelei kerülnek újra elő. Égi jelenségeket és földi, természeti katasztrófákat sorol fel Jézus, amelyek nagy félelemmel, rémülettel, bizonytalansággal töltik majd el az embereket. A kijelentések helyes értelmezéséhez tudnunk kell, hogy Jézus nem tényszerű információkat ad arról, hogy milyen sors vár a világra a történelem végén, hanem az emberiség végső céljára mutat rá: mindenki az Úr ítélőszéke elé fog kerülni, hogy számot adjon arról, teljesítette-e Istentől kapott küldetését és hűséges maradt-e a hithez. A Krisztushoz hűséges tanítványnak nincs oka félelemre, bizalommal várhatja az Úr eljövetelét, amely üdvösséget hoz számára.

H.I.S.

Marchiai Szent Jakab

Marchiai Szent Jakab

Híres ferences népszónok. 1393-ban született. Sienai Szent Bernardin tanítványa volt. Előbb hazájában, Olaszországban küzdött a fraticelliek ellen, majd a Szent Ferenc Rend reformátoraként működött.

A pápa megbízásából keresztes hadjáratot hirdetett Németországban, Lengyelországban és Magyarországon is. Erőteljesen harcolt a husziták ellen. Magyarországra Kapisztrán Szent János halála után érkezett 1457-ben.Szegeden házfőnök volt.

Ebből az időből maradt fenn a legrégebbi Magyarországon ismert ülőbútor, mely a hagyomány szerint az ő karosszéke volt.

Őrzési helye a Szeged-Alsóvárosi Ferences Templom.

Erdélyt és Csanád megyét igehirdetőként járta végig.

1476-ban halt meg Nápolyban.

Hazánk újra evangelizálásához kérjük égi segítségét.

Ámen

Fasani Szent Ferenc Antal

Fasani Szent Ferenc Antal

A dél-itáliai Apulia Lucera városában született szegény szülőktől. 14 éves korában lépett be a minorita rendbe. A teológiai tanulmányokat Assisiben végezte, a közeli San Quirico-ban szentelték pappá.

Lelkipásztori helye Lucera lett, ahol 35 éven át apostolkodott. Kiváló szónoki képességgel és magas teológiai képzettséggel rendelkezett. Rómában elnyerte a Magister Theologiae címet, ezért élete végéig „Padre Maestro” néven szólították. Igen sok embert vezetett a bűn útjáról az erényes életre. Naponként órák hosszat ült a gyóntatószékben. A püspök a börtönlelkészi feladatot is rábízta.

A foglyoknak nemcsak lelki vigasza, de anyagi támasza is volt. Szívén viselte a szegények sorsát. Ha egy hiányos öltözetű megjelent a kolostorban, végigjárta a cellákat, ki tud egy ruhadarabot nélkülözni.

A betegeket szorgalmasan látogatta. A Harmadik Rend helyi közösségét igazi evangéliumi szellemre vezette.

Ekkora buzgalma ellenére voltak irigyei, akik rávették tartományfőnökét, hogy helyezze el. Száműzetése nem tartott sokáig, a rendi generális hamar visszahelyezte Lucerába. Utána régi jóbarátja, Antonio Lucci a tartományfőnök, kijárta a generálisnál, hogy Ferenc Antal legyen az utóda (1720).

Három évig volt tartományfőnök, ezalatt az idő alatt a Sant Angelo tartomány nagy lelki megújuláson ment át. Utána novíciusmester lett, majd gvardián. Nagy Mária-tisztelő volt. A Szeplőtelen Fogantatás tiszteletének apostola. Hét, a Mária-ünnepekre előkészítő kilencedet is írt.

A szakadatlan munka, a sok önmegtagadás és imádságos virrasztás felőrölte erejét. 1742. nov. 29-én halt meg - az érte imádkozó rendtársai körében. A lucerai Szent Ferenc templomban temették el.

XII. Piusz 1951-ben boldoggá, II. János Pál 1986-ban szentté avatta. Emléknapja nov. 27-én van.

Krisztus Király 2018

Krisztus Király. 2018.

Bevezetés

A huszadik század elején, amikor nemzetek kezdtek elpártolni Krisztustól, amikor népek kezdték el kiáltani a Krisztus-korabeli zsidóság szavaival: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk, akkor rendelte el XI. Pius pápa, 1925. december 11.-én, hogy az egész katolikus világ-egyházban október utolsó vasárnapja Krisztus Király ünnepe legyen. A zsinat tette át a mai, az egyházi év utolsó vasárnapjára. Mi kikhez tartozunk? Azokhoz-e akik nem akarják, hogy hogy Krisztus uralkodjék rajtuk, vagy azokhoz, akik hittel vallják: Krisztus a mi Királyunk. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Te vagy az Igazság és Igazságosság királya. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Te vagy az irgalom és jóság királya! Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Te vagy a Szeretet és Békesség királya! Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Amíg Jézust Pilátus elé vezethették ellenségei, a főpapok és írástudók, addig sok mindent meg kellett tenniük ellene. Parancsot adtak ki ellene, hogy aki tud tartózkodási helyéről, az jelentse nekik.

Ma talán ilyen körözést függesztenének ki forgalmasabb helyeken.

Jézus Krisztus kerestetik! Más néven? Messiás, Isten Fia, Királyok királya, a Béke fejedelme.

A következő bűncselekményekkel gyanúsítható: Engedély nélkül beteget gyógyít. Borrá változtatott vizet osztogat. Kereskedők munkáját zavarja. Gyanús személyekkel, bűnös nőkkel barátkozik. Azt állítja, hogy Isten gyermekeivé változtatja követőit.

Személyleírása: Hosszú haj, bajusz, szakáll, szandál.

Gyakori tartózkodási helyei: Nyomortanyák, néhány gazdag barátjánál. Magányosan kóborol a sivatagban.

Veszélyes ember, könnyen félrevezeti azokat, akik ismerik. Még mindig szabadon!

Jézust végül is sikerült különféle mondva csinált vádakkal Pilátus elé állítani.

Ott áll megkötözötten, véresen, s megkínzottan Pilátus előtt. S Pilátus 'megkérdezi tőle: Te vagy-e a zsidók királya? S elhangzik Jézusnak századokon át visszhangzó válasza: Te mondod! Király vagyok.

Jézus tehát nyíltan, megvallotta királyi méltóságát, de, hogy minden félreértésnek elejét vegye, mindjárt hozzá is tette: ”Az én országom nem e világból való.”

Nemcsak kijelentéseivel, de egész életével ezt a „más-világiságát” bizonyította. Nem a hatalom fegyverzetében jelent meg a földön, hanem anyára szoruló kisdedként. Nem igényelt magának fényes palotát, jól érezte magát a szegények kunyhóiban. Nem vonzotta az aranyos trón. Helyette a keresztfára esett szent választása. Nem drágaköves korona, hanem tövisből font koszorú jelezte különös királyságát. S történt mindez azért, mert földi életében nem uralkodó, szolgáló király akart lenni.

Jézusnak ebből a magatartásából következik, hogy követői is másként viszonyulnak hozzá, mint a föld hatalmasaihoz. Számos király szolgálata megfoszt szabadságunktól. Jézus viszont éppen ezt akarja biztosítani.

Mennyi minden, mennyi mindenki királyoskodik rajtunk.

Az alkohol királya, a kábítószerek királya, és milliónyi más kis és nagy király. Hány ember életét foglalják le, s vetik rabságba ezek a kiskirályok!

Ezzel ellentétben, aki Krisztus szolgálatába lép, aki Őt ismeri el élete királyának, az különleges szabadságot élvez. Megszabadul a teremtmények szolgálatától, mert az ember. Csak Isten által lehet igazán szabad.

Jézus egész földi élete értünk vállalt szolgálat volt, és csak annyit kért tőlünk hogy fogadjuk el ajándékait. Nem a fejünket mosta meg, hanem a lábunkat.

A földi királyok olykor milliókat állítanak csatasorba, és azt kívánják alattvalóiktól, hogy életüket áldozzák személyükért és eszméikért. Ezzel ellentétben Jézus önmagát áldozta fel a keresztoltárán. Ellenségei ezt kiáltozták a kereszt alatt:

„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni." Nos, ebben igazuk volt, mert Jézus a mi megmentésünkért, a mi üdvösségünkért áldozta fel drága életét.

Aki Krisztus Király szolgálatába szegődik, annak legfőbb kötelessége, hogy másokért éljen, mások boldogságát, üdvösségét szolgálja. Így és ez által lehetünk már földi életünkben annak a másik országnak a polgárai, amely nem e világból való, de amelynek eljöveteléért nem szűnünk meg naponként imádkozni, mert

Ha a béke erősebb lesz a háborúnál,

Eljön Isten országa.

Ha a szeretet erősebb lesz a gyűlöletnél,

Eljön az Isten országa.

Ha az igazság erősebb lesz a hazugságnál,

Eljön az Isten országa.

Ha az élet erősebb lesz a halálnál,

Eljön az Isten országa.

S ha eljön Isten országa.

Akkor béke és öröm ragyog majd ránk.

Ámen

Szent Kolumbán

Szent Kolumbán apát

Írország, Leinster tartományában született 540 körül

Szerzetesi hivatását fölismerve a híres bangori kolostor novíciusa lett. Az apát 575 körül 12 társával együtt az európai kontinensre küldte Európát evangelizálni.

A burgundi uralkodótól megkapták kolostor céljára egy régi római erődítmény romjait. Innen kiindulva alapították az újabbakat. Saját tapasztalatai és az ír szerzetesség hagyományai alapján rövid, de rendkívül szigorú regulát adott társainak.

610 körül, a királlyal támadt konfliktus miatt visszaindították őket Írországba.

Nantes-ban sikerült megszökniük, s hosszas vándorlás végén a Bodeni-tó közelében telepedtek meg, ahonnan a környék még pogány lakosságát evangelizálták.

A 70. évén túl járó Kolumbán társaival átkelt az Alpokon. 612-ben megalapította a bobbiói monostort, és itt halt meg 615. november 23.

Kérjük hazánk újra evangelizálásához égi segítségét.

Szeretettel emlékezem e nap a nevét viselő börtönviselt rendi testvéremre, aki nagy dolgokat alkotott és művelt, s aki sokakat segített mindenét elajándékozó jótékonykodásával.

Ámen

Istenünk, te Szent Kolumbán apát élete által az apostoli lelkület és szerzetesi buzgóság szép példáját adtad népednek. Közbenjárására segíts, hogy nyomában járva téged mindennél jobban keressünk, és készséges lélekkel szolgáljuk evangéliumod terjedését. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Szent Cecília 2018

Szent Cecília

Cecília Krisztus szeretetéért áldozta életét. Szeretnénk mi is odaadni életünket Krisztus szolgálatára, arra a tanúságtételre, amely Isten szeretetét megmutatja a világban.

A Ceciliusok előkelő családjából származott. Szüzességi fogadalmat tett, és jegyesét, Valerianust isteni segítséggel nemcsak megtérítette, hanem hasonló életre vezette. Ugyancsak jegyesének testvérét, Tiburtiust, és az elfogatásukra küldött Maximust is Krisztus szeretetére és hitére vezette. Miután a három vértanúságot szenvedett, Cecilia a Praetextatus katakombában temettette el őket. Almachius prefektus a szegényeket gyámolító és hitükben megerősítő Ceciliát külön kínzás alá vetette.

Sok gyötrelemnek vetették alá, míg végül kard általi halálra ítélték. A hóhér nem tudta lefejezni, bár háromszor csapott az elítéltre. Cecilia a hagyomány szerint még három napig élt, és I. Orbán pápa megerősítette a szentségekkel halála előtt. 230 körül halt meg Alexander Severus császár idejében, és a Kallixtus katakombában lévő családi sírboltban temették el. I. Pascal pápa 321-ben a Cecilia trasteverei háza fölé emelt templomba vitette át az épen maradt holttestet, amelyet 1599-ben ugyancsak épen találtak meg olyan helyzetben, mintha csak éppen akkor lehelte volna ki lelkét.

Szűz Mária bemutatása

Szűz Mária bemutatása

FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA

Jeruzsálemben, a templomhoz közel épült Mária templom felszentelésének évfordulója a mai nap. A keleti egyházzal együtt ünnepeljük Mária felajánlását, és szeretnénk mi is Istennek ajánlani újra életünket, mindennapjainkat.

Testvéreim! Mi nem kaphatunk akkora kegyelmet, mint amekkorát a Szent Szűz kapott. Ezért fokozottabb a bűn hatalma rajtunk. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy bűnbánatunk a kegyelemre alkalmassá tegyen minket.

KYRIE-LITÁNIA

Jézus Krisztus, Aki Szűz Máriától emberré lettél: Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Aki Édesanyádnak eleve részt adtál megváltói munkádban: Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Aki Édesanyádat mindnyájunk égi Édesanyjává rendelted: Uram, irgalmazz!

Boldogságos Szűz bemutatásának ünnepe, a nem sugalmazott Jakab-féle Proto-evangélium alapján valószínűleg a jeruzsálemi Mária templom felszentelésének évfordulója (543). A VIII. században keleten, a XII. században nyugaton is mindenütt elterjedt. Magyarországon már III. Béla király (+1196) idejében ünnepelték.

Tartalmában az ünnep az ősrégi hagyományt hirdeti: Joachim és Anna házasságából hosszú ideig nem született gyermek. Anna asszony fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét az Úrnak fogja szentelni.

Damaszkuszi Szent János írja: "Ezért a kegyelem (ezt jelenti Anna neve) Úrnőt szült (Mária annyit jelent, mint úrnő)". Három éves koráig a szülői házban nevelkedett, majd elvitték a jeruzsálemi templomba, és ott nevelkedett a templom szolgálatára szentelt hajadonokkal. Itt a Szentlélek irányításával nemcsak szüzességét őrizte, hanem a kegyelem is napról napra nőtt benne. Ragyogó tisztasága és kegyelemmel teljessége lett az alap arra, hogy általa szülessék a Megváltó a világra.

Ámen

A mínák

A mínák

A mai evangéliumban Jézus példabeszédét olvassuk egy királyról, aki szolgáira különböző összegeket bíz, hogy távollétében kereskedjenek vele. Egyes szolgák engedelmeskednek a király kérésének, kereskedni kezdenek, s ezzel bizony kockázatot is vállalnak, de tevékenységük meghozza a várt eredményt. A kapott pénzt kamatostul tudják visszaszolgáltatni a visszaérkező királynak. De akad olyan szolga is, akit megbénít a király bizalma, nem mer kockázatot vállalni, nincs semmi ötlete, hogy tudná megsokszorozni a kapott pénzt, ezért jobbnak látja, ha elássa biztonságos helyre, hogy aztán vissza tudja adni urának. A helyesen eljáró szolgák jutalmat kapnak a királytól, de a lusta szolga büntetést érdemel a király ítélete szerint.

A példázatnak az a tanulsága, hogy nem maradhatunk tétlenek, hanem teljesítenünk kell azt a küldetést, feladatot, amivel megbíz bennünket Jézus. Természetesen nem anyagi javak kezelését bízza ránk, hanem azt kéri, hogy jó képességeinket arra használjuk fel, hogy másokat segítsünk. Végzetes lehet számunkra, ha a magunk feje után megyünk és megelégszünk kevéske eredménnyel. Igyekezzünk minél tökéletesebben teljesíteni azt a sajátos feladatot, amit Istentől kapunk! Felelősségteljesen használjuk lelki javainkat annak tudatában, hogy a számadást senki sem tudja elkerülni.

Valois Szent Félix

20. November

Valois Szent Bódog (Félix)

Franciaország Valois nevű tartományában született, és a francia királyok Valois ágazatával volt rokonságban. De nagy jóságú cselekedetei több dicsőséget szeresztek neki, mint magas származása. Pappá szentelése után a magányos életet választotta. Remeteségében nem volt egyéb gondja, mint napjait Istennel való egyesülésben töltse.

De esztendők múlva Istennek csodálatos rendeléséből történ, hogy Felix Mathai szent Jánossal egy szerzetesrendet alapított, melynek kötelességévé a keresztény raboknak a pogányok fogságából való kiváltását tűzték. Ezen szerzetesrendet trinitariusok, vagyis a Szentháromság rendjének nevezetik, mivel III. Ince pápa e név alatt erősítette meg azt. A Rend népi elnevezése: Fogolykiváltó Rend. II. József császár feloszlatta őket.

Míg működhettek, igen népszerűek voltak. Tagjai nagyon sok foglyot váltottak ki a mórok fogságából.  Férjeket és édesapákat. Ha nem tudták pénzzel kiváltani, akkor maguk mentek helyükre fogságba.

Sok és hosszú munkálkodási után meghalt 1212-ben november 4-dikén, 58 esztendős korában.

Kérjük égi segítségét a mai rabok, foglyok, szenvedélybetegek rabságból való megszabadulását.

Szent Erzsébet

Árpád-házi Szent Erzsébet. 2014.

Kedves Testvérek!

Míg a Világegyház november 17-én ünnepli Árpád-házi Szent Erzsébetet, addig mi – Lékai bíboros kérése – ma, november 19-én.

Még a 70-es évek elején hallottam Wartburg várában a fiatal idegenvezető hölgy ajkáról mély átéléssel mondott eme szavait:

1207-ben született Sárospatakon.

4 éves, amikor Wartburgba került.

14 évesen már házas.

20 évesen már özvegy 3 gyermekkel.

24 évesen már halott.

Rá 4 évre már az Anyaszentegyház szentje.

Azóta kitörölhetetlenül élnek e szavak lelkemben. E világban járva szinte mindenütt, ahová magyarok a történelem viszontagságai miatt eljutottak, találkoztam, magyarok által épített templomokban Őt ábrázoló festménnyel és szoborral. Hisz őseink az óhazából magukkal vitték a magyar szentek tiszteletét. Egy ilyen Szent Erzsébet tiszteletére épült templomban mondtam szentmisét. - Japánban, Nagaszakiban még ferences világrendieknek is szólhattam róla.

Már említettem, hogy több mint 800 évvel ezelőtt, 1207-ben magyar földön, Sárospatakon, született. Még kislányként elkerült Türingiába, jövendőbeli férje, Lajos őrgróf családjához.

Mi magyarok mégis magunkénak érezzük őt, bár tudjuk: ő az egész Egyházé.

Ha most több mint 800 év távlatából kérdezzük: mi tette őt Európa, s az egész világ szívévé, miért annyira vonzó ma is az ő alakja?

Csak tőmondatokban. A rózsákká váló éhezőknek vitt kenyerek. A Wartburg várát gyermekeivel, télvíz idején elhagyó Erzsébet. Az Eisenach-i kolostor templomában menedéket kérő Erzsébet. A kiűzetésért Te Deum-ot mondató Erzsébet. A koldusoknak menedékházat építő és köztük élő, s őket szolgáló Erzsébet.

Árpád-házi Szent Erzsébetből hős szeretet árad.

És belőlünk?

Amen

Évközi 33. vasárnap. 2018

Évközi 33. vasárnap. 2018.

Bevezető

A mai evangéliumi szakaszban hallani fogjuk az Úr Jézus világ végéről szóló eme szavait: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” E szavakban egyrészt figyelmeztetés, másrészt ígéret van. Arra figyelmeztet, hogy egyszer mindenki számára eljön a végítélet, és arra fel kell készülnünk. De ugyanakkor ígéretet kapunk arra, hogy a tanítását őrző, s hirdető Egyháza minden válságos időt át fog élni, és szavai fennmaradnak a világ végéig.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Az egyházi év végén felolvasott olvasmányok mennyire találnak visszhangra lelkünkben? Uram irgalmazz!

Félelmet, vagy hitünk erősítését váltják ki bennünk? Krisztus kegyelmezz!

Add Urunk, hogy bármit cselekszünk, tekintsük mindig a célt! Uram irgalmazz!

Evangélium után.

Amikor ez az evangélium íródott, az első keresztények úgy hitték, hogy Jézus hamarosan eljön majd, hogy ebben a gonosz világban rendet teremtsen. Az első keresztényeket erősen érdekelte, hogy mikor fog ez megtörténni? Lesz-e Jézus eljövetelének valamilyen előjele? Ők ugyanis nagyon fel akartak készülni arra, hogy amikor elérkezik ez az óra, ne találja őket bűnökben. Az evangélium elbeszélésében Jézus kijelenti: azt a napot és azt az órát senki nem ismeri, még maga Jézus sem.

Ami az előjeleket, a jövendölés kozmikus vonatkozásait illeti, jól tükrözi az evangélista korának világszemléletét. Primitív, ma már messze túlhaladott. De nem kell szégyellnünk, miként nem kell szégyellnünk gyermekkori gondolkodásunkat, s világszemléletünket sem.

Amit mondani akar, az igaz. És ezt Jézus tömören így fogalmazza meg: „Ég és föld elmúlnak”.

Ezt a tényt az evangélista nem a mai, modern csillagászat fogalmaival közli, hanem az akkori természetszemlélet fogalmaival. Az akkori ember számára ez ugyanolyan érthető és érdekes volt, mint a mai embere számára a minden tudás egyetemén tartott előadás a kozmoszról.

Napunk nemcsak elsötétedik, hanem majd el is tűnik. A folytonos energiatermelés és ennek kisugárzása következtében, jelentős csillagváltozásokon átmenve, egykor befejezi majd életét, és óriási robbanással szétszórja anyagát a világűrbe. Más csillagok, napok, naprendszerek ezt már megtették, ismét mások ezután fogják megtenni. Kialszanak, elsötétednek, lehullnak az égboltról.

A szentbeszédemnek nem feladata a csillagászat népszerűsítése. De amennyire igaz, már pedig megcáfolhatatlanul igaz, hogy kozmoszunk, világmindenségünk egykor, 15 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, ugyanúgy igaz, hogy egykor véget ér majd jelenlegi tágulási folyamata. Amint volt kezdete, ugyanúgy lesz vége is majd. Hogy mikor? „Azt a napot és órát, azonban senki sem ismeri, még maga Jézus sem!

Elmúlik egyszer e világ!

De, ami számomra a legfontosabb, halálomkor, rám vonatkoztatva, már jóval előbb. Ahogy a költőnk mondja: „Elhull a virág, -S eliramlik az élet!

A hívő ember nem folytathat struccpolitikát. Nem feledkezhet meg a végről. Hiába is próbálkoznánk ezzel. Hiszen úton-útfélen figyelmeztetnek rá az elmúlás, a halál jelzőtáblái. Tegnap még beszélgettünk vele, ma reggelre már halott.

Igaz a lét öröme, az élet tengernyi szépsége olykor kimossa tudatunkból a gyászos vég gondolatát. Így van ez rendjén. Nem járhatunk mindig gyászruhában, nem hallgathatunk mindig temetési éneket, sem requiemet.

Ám igen üdvös olykor szembenézni halálunkkal. Vajon miért? Mert a keresztény ember számára a halál, találkozás azzal a Krisztussal, akivel legalább egyszer – a végítélet napján – mindenkinek, még a nem hívőnek is találkoznia kell. És nem mindegy, hogy milyen lesz e találkozás.

A ma embere értetlenül áll a végítélet ténye előtt. Számára idegen az első keresztények erőteljes reménysége az Úr közeli eljövetelében, és az Úr Jézus arra vonatkozó ígérete, hogy vissza fog majd jönni ebbe a világba, hogy rendet teremtsen a világon, és ítéletet mondjon fölötte.

Ha azonban jobban megvizsgáljuk ezt a tényt, és nézzük a mi életünket, a mi világunkat, akkor megállapíthatjuk, hogy miként az első keresztények, úgy minden kor keresztényei, így mi is hasonló világban élünk.

Alapjában véve mi is arra vágyakozunk, mint az első keresztények: hogy jöjjön valaki, aki rendet teremt a világban. Miután pedig sem a technikai eredmények, sem a forradalmak nem tudtak ezen a területen igazán előrelépést biztosítani, lassan, de egyre világosabban felismerjük, hogy a világ csak akkor lesz jobb, ha az emberek lesznek jobbak. Az embert pedig, önmaga nem tudja jobbá tenni. Ehhez többre, az embert jobbátevő igékre van szükség. Ehhez azokra az örökéletet adó igékre van szükség, amelyek soha el nem múlnak. ”Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak”, hallottuk az evangéliumban.

A földi életből soha sem fog hiányozni a gonoszság, az emberi rosszakarat, kapzsiság, hatalmaskodás.

Isten igazságossága és szentsége azonban megköveteli, hogy ne csak az egyén élete fölött mondjon ítéletet, hanem az egész történelem fölött, az összemberiség nagy nyilvánossága előtt, amint ígérete szerint teszi azt majd a végítélet alkalmával.

Ez ad erőt a hívő keresztényeknek nemes küzdelmükhöz, amikor látják a gonosz hivalkodását e világban. A történelem zárszavát az Úr Isten mondja ki, és mindenkinek megadja jutalmát aszerint, hogy jót vagy gonoszat cselekedett.

Amen.

Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepére

A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepére 

Kedves Testvérek!

Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe minden esztendőben elénk állítja a magyar királylány példáját, akit a felebaráti szeretet szentjeként ismert meg az egész világ. Ez az ünnep szembesít minket azzal is, hogy bár mindössze 24 évet élt, számára ennyi idő elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy megértse és tettekre váltsa az evangélium tanítását.

Mi volt a titka? Elsősorban az, hogy lélekben azonosulni tudott az Úr Jézussal és így életre váltotta a Mester utolsó ítéletről szóló szavait: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). Amikor a szegénység keresztjét hordozókkal találkozott, felismerte bennük a szenvedő, keresztjét hordozó Krisztust. Amikor az éhezőknek enni, a szomjazóknak inni adott, amikor a hajléktalanokat befogadta, a ruhátlanokat felöltöztette, a betegeket ápolta, a szomorúakat vigasztalta, nemcsak a szükséget szenvedő embereket, hanem a velük közösséget vállaló Isten Fiát is szolgálta.

Erzsébetnek egész élete istenszolgálat volt. Úgy élt, hogy nemcsak családjára, szeretett férjére és a gyermekeire tudott gondolni, hanem azokra az ismeretlen szegényekre is, akikkel maga Krisztus fűzte testvéri kötelékbe. Ez az Istenre és minden emberre kiáradó szeretet tette képessé arra, hogy nemcsak szeretve és másoktól körülrajongva, hanem ellenszélben és magára maradva is megvalósítsa élete jelmondatát: „Tegyétek boldoggá az embereket!”. Ez a szeretet egyfajta állandó derűvel vértezte fel őt. Nem véletlen, hogy halálos ágyán azt mondta egyik szolgálólányának: „Tudd meg, hogy nagyon boldog voltam...”

Árpád-házi Szent Erzsébet élete példa számunkra mind a családi, mind pedig a szolgáló szeretetben. Élete olyan nagy hatással volt kortársaira, hogy halála után négy évvel, 1235-ben szentté avatta az egyház és ma is ő a legismertebb magyar szent a világon.

Szent Erzsébet élete ma is példa mindannyiunk számára: imádságban eltöltött perceink, vezekléseink, kereszthordozásaink csakúgy, mint családi életünk és pihenéssel eltöltött időnk mind-mind kedvesek lehetnek az Úrnak, ha bennünk él az Ő szeretete.

Amikor Szentatyánk, Ferenc pápa az elmúlt évben először hirdette meg a szegények világnapját, az a cél vezette, hogy felrázza a keresztény közösségek lelkiismeretét és ösztönözze őket a szeretet cselekedeteinek gyakorlására, hogy Krisztus szeretetének beszédes jelei legyenek nemcsak a rászorulók, hanem az egész világ számára. A szentéletű pápának, VI. Pálnak 1967-ben megfogalmazott intése pedig napjainkban – amikor nyugati kultúránkban többen halnak meg túltápláltság, mint éhezés következtében – különösen is aktuális: „Köztudomású, milyen szigorú szabatossággal fogalmazták meg az egyházatyák a gazdagok kötelességeit a szegények iránt: »Amit a szegénynek adsz, nem a magadéból adod - mondja Szent Ambrus, csak azt adod vissza, ami az övék. Hiszen azt foglalod le magadnak, ami mindenki közös használatára adatott. A föld mindenkié, nem a gazdagoké«. Vagyis a magántulajdon senki számára sem képez abszolút és feltétel nélküli jogot. Senkinek sem szabad a maga kizárólagos használatára fenntartania szükségleteit meghaladó javakat akkor, amikor a többiek még a szükséges létminimummal sem rendelkeznek” (Populorum Progressio, 23).

Ezért most mi is bizalommal fordulunk keresztény hívő testvéreinkhez, hogy november 25-én, vasárnap adományaikkal segítsék Egyházunk karitatív munkáját. Emellett a Karitász az idei esztendőben is elindítja adventi segélyprogramját „Tárjátok ki a szíveteket” címmel, amelynek keretében a Karitász karácsonyi és téli krízishelyzeti tevékenységéhez lehet csatlakozni a segélyakciók támogatásával, valamint az 1356-os adományvonal felhívásával.

Egyúttal megköszönjük a közel tízezer önkéntes áldozatos munkáját, amelyet az egyházmegyék karitászcsoportjaiban hazánk mintegy 800 településén végeznek. Ezt a nagy kihívást jelentő szolgálatot jelentősen segítette az elmúlt években a kedves testvérek templomi adománygyűjtések alkalmával nyújtott nagylelkű támogatása.

Szívből kívánjuk, hogy minden keresztény testvérünk minél gyakrabban tapasztalhassa meg életében azt a lelki élményt, amelyet így szoktunk megfogalmazni: „jót tenni jó”, amikor is szívünk mélyén meghalljuk az Atya szavát: „Jól van, te hűséges, derék szolga...” (Mt 25,21). De eszükbe juthatnak Jézus szavai is, amelyeket Pál apostol idéz: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35).

Árpád-házi Szent Erzsébet mennyei közbenjárása is segítsen mindannyiunkat a jócselekedetekben és a jóban való megmaradásban.

Budapest, 2018. november 11.

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Kérjük Paptestvéreinket, hogy jelen körlevelünket 2018. november 18-án, az évközi 33. vasárnapon minden szentmisén olvassák fel a híveknek.

Skóciai Szent Margit

Skóciai szent Margit

Magyarországon született Réka várában, a Baranya megyei Mecseknádasd mellett, 1043-ban. Atyja, Eduard, az angol trónt bitorló Kanut elől menekült ide. Anyja, Ágota, Szent István leánya. Atyja 1056-ban visszatért Angliába, ahol fia, Edgár, 1066-ban király lett, de 1072-ben az angolok elűzték. Özvegy édesanyja akkor gyermekeivel Skóciába menekült. Margit III. Malcolm király felesége lett. Mintaképe volt a tökéletes anyának, a hűséges feleségnek. Népének jótevője, a szegények segítője, az Egyház pártfogója volt. Edinburgh-ben halt meg 1093. november 16-án.

Mint Árpád-házi szentet, kérjük égi segítségét.

Ámen

Nagy Szent Albert

Az Anyaszentegyház "Nagy" melléknévvel, és mint egyháztanítót "Doctor universalis" címmel említi. 1193-ban született a Duna melletti Lauingenben, a Bolstatt lovagok ősi családjából.

Tanulmányait Páduában végezte. Boldog Jordánnak, a domonkos rend második általános főnökének hatására 1223-ban belépett a domonkos rendbe. 1228-tól Kölnben, Hildesheimben, Freiburgban, Regensburgban tanított, majd 1245-ben Párizsban. Itt lett tanítványa Aquinói Szent Tamás, aki követte mesterét Kölnbe is.

1254-ben a német rendtartomány főnökévé választották. Egy ideig II. Sándor pápa udvarában tartózkodott, aki 1260-ban regensburgi püspökké nevezte ki. 1262-ben visszatért Kölnbe, a szerzetébe. 1263-64-ben, mint pápai legátus kereszteshadjárat hirdetésén fáradozott. 1270-ben ismét Kölnben tanított, és mint lelkipásztor működött. 1280. november 15-én halt meg.

A középkor legnagyobb német tudósa volt. Termékeny volt irodalmi működése. Csodálatosan átfogó, szellemes és eredeti gondolkodó, egyben korának legkimagaslóbb természettudósa volt.

Méltán alkalmazzuk rá a Szentírás szavait:

Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,

a Bölcsesség és az Értelem Lelkével töltötte be őt az Úr,

a dicsőség ruháját adta reá.

Tavelic Szent Miklós

Nemesi családban született 1340 körül, Bribirben. Ferences szerzetes lett; 1365 körül pappá szentelték, és misszionáriusként Boszniába ment 1372 körül, ahol a bogumilok között 12 éven keresztül sikerrel tevékenykedett. Misszionáristársaival ötvenezer eretneket térítettek a katolikus hitre.[1]

12 év boszniai missziós tevékenység után, elment Palesztinába.

1391. november 11-én, társaival elment az iszlámvallási vezetőhöz, a kádihoz a Sziklamecsetbe Jeruzsálemben, azzal a szándékkal, hogy meggyőzze a keresztény tanítás igazságáról. A kádi feldühödött és halállal fenyegette őket, ha nem tagadják meg Jézust, de ez fenyegetés sem rettentette el a térítőket. A vezető a fenyegetést valóra váltotta és kimondta a halálos ítéletet. A környező muzulmánok akkor megtámadták Miklóst és társait. Három napig bántalmazták őket, addig a kádi ítéletét a világi bíróság is szentesítette; ezután november 14-én a környező csőcselék kardokkal darabakra vagdalta a ferenceseket és máglyára dobták őket.

Mind a négyen vértanúhalált szenvedtek Jeruzsálemben a Jaffa kapunál.

XIII. Leó megengedte Miklós (Nikola) tiszteletét 1889. június 6-án. A háborúk akadályozták szentté avatását. És csak VI. Pál avatta szentté Rómában 1970. június 21-én.

Mint védőszentjüket tisztelik üldözést szenvedő keresztények, szerzetesek, papok, misszionáriusok, betegek, szegények, tanulók, tanárok.

Kérjük az Iszlám által üldözött keresztények számára égi segítségüket. Ámen

Szent Didák

Szent Didák Spanyol földön szegény szülöktől született 1400-ban. Gyermekkora óta vonzódott a szent életre. Mihelyt felserdült, egy idös pap irányítása alatt remeteéletet élt a városka határában épült Szent Miklós kápolna mellett.

A nagy tisztelet elől menekülve belépett az arizafai ferences kolostorba, melyben Szent Ferenc fiai szigorú szabályzat alatt éltek. Szerette az egyszerű munkákat. Sokszor saját ételéről mondott le, hogy a szegényeken segítsen. Ima közben néha elragadtatásba esett. Elöljárói 1441-ben a Kanári-szigetekre küldték hit hirdetőnek, és megbízták az épülő kolostor vezetésével.

A vértanúság titkos vágyával ment a misszióba. A vértanúságot ugyan nem nyerte el, de a bennszülötteket százszámra nyerte meg Krisztus hitének. 1449-ben elöljárói engedélyével újra visszatért hazájába, majd 1450-ben sok más honfitársával Rómába zarándokolt, hogy részt vegyen Sienai Bernardin szentté avatásán és részesüljön a szentévi teljes búcsúban.

A szokatlan zsúfoltság, a nagy meleg és hiányos élelmezés következtében járványos betegség ütötte fel fejét a városban. A ferencesek Aracoeli kolostorukat kórházzá alakították s Didák lett a kórház vezetője. Hősiesen ápolta a pestises betegeket, akik közül sokan Didák imái nyomán visszanyerték egészségüket.

A római út után hazatért, de nem az arizafai, hanem az alcalai kolostorba. Itt még 13 évet töltött csendes szemlélődésben, misztikus elragadtatásokban és az irgalmas szeretet gyakorlásában. Hosszas és kínos betegségét türelemmel viselte. Halálos ágyán kezébe vette a feszületet és e szavakkal halt meg: „Édes fa, édes szegek, ó édes terhet hordozó kereszt, mely egyedül voltál méltó az Egek Urát és Királyát hordozni.” 1463. nov. 12-én halt meg,

Alcalában van a sírja. V. Sixtus 1588-ban avatta szentté. V. Sixtus szentté avatási bullájából: „...emlékezünk Szent Ferenc Atyánk Kisebb Testvéreinek családjából az alázatos, boldog Didákra, aki tudományban nem volt kiváló... mégis Isten őt választotta ki, az együgyűt és a szent szerzetesi életben laikust. Benne megmutatta kegyelmének túláradó gazdagságát, mert csodálatos életszentsége, valamint példája által sokakat vezetett az üdvösség útjára.”

Növeld bennünk a hitet

Az apostolok kérése nap, mint nap a mi szívünk mélyéről is az Úr felé száll: „Növeld bennünk a hitet!” A Szentírást, az evangéliumot naponta olvasva szükségesnek tűnik megtenni a döntő lépést a betűtől a lélekig, hogy valóban megértsük Isten üzenetét, megérintsen minket Isten szava.

Nem tekinthetünk el attól, hogy a bibliai szövegek megértése nem csupán értelmi tevékenység, hiszen Isten élő szava a szívünkhöz is szól, érzelmeinket is megmozgatja. Ha csupán értelmünkkel akarjuk megközelíteni az evangélium igazságát, akkor kizárnánk annak lehetőségét, hogy Isten belépjen az életünkbe és útmutatásaival átformáljon minket. Isten viszont éppen emiatt közli velünk igazságait, azaz kapcsolatba szeretne lépni velünk, életünket akarja vezetni az ő igazságaival.

Ne csak a létezés titkára vonatkozó általános igazságot keressük tehát a szentírási szövegekben, hanem saját létezésünk, személyes életünk igazságát is! Ne csak a világ rendeltetésének igazságát kutassuk, hanem személyes feladatunkat, küldetésünket!

A hit Isten ajándéka, ezért joggal kérjük az Urat, hogy növelje törékeny, olykor megingó hitünket. Hitünk növekedésének folyamatához a mi közreműködésünk is szükséges. A fenti lépések megtétele szükséges ahhoz, hogy valóban eljussunk arra a szintre, hogy Isten szava átalakítja életünket.

H.I.S.

Évközi 32. vasárnap. 2018

Évközi 32. vasárnap. 2018

Bevezetés

A mai evangélium két egymással ellentétes magatartást tár elénk: az írástudókét és az özvegyasszonyét. Jézus óvja hallgatóit az özvegyek házát felélő, s színleg nagyokat imádkozó írástudók magatartásától, a két fillért perselybe dobó özvegyét. pedig példaként állítja hallgatói elé. Jézus nagyra értékeli a kis adományt. Eszünkbe jut-e, a régi mondás: Néha a kevés, több mint a sok.

A mi magatartásunk az írástudókéra, vagy a szegény özvegyére hasonlít-e? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Testvérek! Megteszünk e mindent azért, hogy ki ne vesszen lelkünkből a szolidaritás? Uram irgalmazz!

Amikor adakozunk, gondolunk-e a minden jó Adományozójára, gondviselő Istenünkre? Krisztus kegyelmezz!

Megtapasztaltuk e már az Írás szavait, hogy jobb adni, mint kapni? Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az evangélisták Jézus tanítását, mondásait jóval Jézus e földről való távozása után szerkesztik egybe. Ezért a bennük közölt mondásokat nem vezethetjük vissza Jézusra, de a bennük megfogalmazódó mondanivalót, összhangba hozhatjuk Jézus tanításával. A szegény asszony két fillérjéről szóló elbeszélést is, megtisztítva a túlzó szavaktól.

A szegény asszony két fillérje valaha fogalom volt a keresztény világban. A mai elvallástalanodó, elvilágiasodott világunkban, sokak számára, csak egy érzelmes, unalmas jelenet az egyre ismeretlenebb evangéliumból, melyre egyre inkább úgy tekintenek, mint egy irodalmi alkotásra, nem pedig, mint az örömhírre.

A szegényasszony két fillérjéről szóló történet jobb megértéséhez tisztázni kell azt, hogy mit jelentett Jézus korában özvegyasszonynak lenni.

Az özvegyasszonyok a társadalom peremén élő, jogok nélküli kisemmizett emberek voltak. Helyzetüket tekintve a kolduséhoz álltak közel, azzal a különbséggel, hogy míg a koldus olykor maga tehet arról, hogy olyan helyzetbe került, amilyenbe került, addig az özvegyasszonyok nem.

Az özvegyasszony két fillérjét ne hasonlítsuk a mi egykori kétfillérünkhöz. Ha kicsiny összeg is volt, azért az özvegynek szegényes megélhetést biztosított. A szegény asszony, aki két fillért dob a perselybe, ezzel egész megélhetését dobja be.

De bizalommal van Isten iránt.  Minden bizonnyal szorgos, dolgozó asszony lehetett, aki kétkezi munkájával elő tudta teremteni a mindennapiját. Jézus a hallottak szerint nagyra értékeli az özvegy kis adományát és tettét. Jézus nem azt nézi, hogy ki mennyit ad. Ő látja azt is, hogy ki mennyiből adja azt, amit ad, és hogy milyen lelkülettel. Mert az Isten szemében nem az számít, hogy ki mennyit ad, hanem, hogy mennyiből adja, és milyen lelkülettel.

Végeredményben a mai evangéliumi jelenetben nem a perselybe dobott pénzről van szó, annak kicsiny, vagy nagy voltáról, hanem a perselybe dobó személy Istennek történő odaadásáról.

Az özvegy tette ugyanis mély tartalommal, isteni üzenettel bír. Mégpedig azzal, hogy Istennek teljesen oda kell adni önmagunkat. Isten nem alamizsnát, felesleget, hanem teljes odaadást kíván tőlünk.

A szív és lélek odaadása hiányzik a gazdagok adakozásából és életéből, s ezt bizony nem lehet külsőséggel, látszattal és mutatós gesztusokkal pótolni. Az özvegy két fillérje pedig teljes csatlakozást jelentett Istenhez: mindent odaadott, fenntartás, aggodalom és mellékszándék nélkül. Ez az odaadás a lélekben, belül történik, s a külső áldozat csak következménye és jele.

A mai keresztény életben is az egyik legnagyobb probléma az igazi, helyes vallásosság kialakítása. Azzal, hogy megkereszteltek minket, azzal, hogy „anyakönyvezett keresztények” vagyunk, sohasem elégedhetünk meg.

A mai evangéliumi szakasz üzenete az, hogy fontos az áldozattal és lemondással járó adakozás. És, hogy Isten nem alamizsnát, nem a feleslegest, hanem lelki értelemben a teljes odaadást kívánja tőlünk.

Az özvegy tette azonban több mint egy esemény: mély tartalommal, isteni üzenettel bír. Mégpedig azzal, hogy Istennek teljesen oda kell adni magunkat. Isten nem alamizsnát, felesleget, hanem teljes odaadást kíván tőlünk

Nem elég csak egy kicsit hinni Istenben, nem lehet csak egy kicsit hinni a Gondviselésben, nem lehet csak egy kicsit vallásosan élni, hanem erős hittel kell hinni benne, a Gondviselésben is! S teljes szívből kell szeretni az Urat, s nem színleg, hanem hitelesen kell élnünk vallásos életünket.

Dicséretes dolog, de nem elég vasárnaponként szentmisére jönni, s azt passzívan végig ülni, amiből legfeljebb az marad meg, hogy jól, vagy unalmasan beszélt-e a pap.

Dicséretes dolog, de nem elég sokat imádkozni, ha imánkat nem követik tettek.

A kereszténység életforma, s nem pedig hobby.

Hobby, ami azt jelenti, hogy valaki szabadidejében szívesen csinál valamit. A kereszténységet nem elég szabadidőnkben művelni. Amikor ráérek, imádkozom, vagy eljövök templomba.

Azt szokták mondani, hogy a pap a nap 24 órájában pap, s nemcsak addig, amíg az oltárnál van.

Ugyanígy, a keresztény is a nap 24 órájában keresztény, s a hét 168 órájában keresztény, nem pedig csak addig, amíg imádkozik, vagy a vasárnapi misén jelen van.

Milyen szép lenne, ha mindezt meg is valósítanánk. Nagyon nehéz kivonni magunkat a környezetünk hatása alól.

Ha keresztény elődjeinknek sikerült keresztényhez illő módon élni, pedig őket sem fogadta be a világ, akkor nekünk is, keresztényeket üldöző világban is, sikerülni fog, csak akarjunk. Mert Isten Szentlelke mindig a keresztényekkel volt, van és lesz mindörökre.

Ámen

Lateráni bazilika

Bevezetés.

Ma a Lateráni bazilika felszentelését ünnepli a liturgia.

Evangélium után

Lateráni bazilika a pápák legősibb bazilikája. Eredetileg az előkelő római család, a Lateranusok háza volt. A Néró elleni összeesküvés miatt elkobozták és császári birtok lett.

A Római Birodalom 300 éves egyházüldözése után a kereszténnyé lett Nagy Konstantin császár, a 313-as Milviusi hídnál lezajlott ütközet előtt álmában egy fénylő keresztet látott, rajta e felirattal „In hoc signo vinces” – „Ebben a jelben győzni fogsz”. És győzött!

A győzelem hatására megtért, megkeresztelkedett, s a keresztényeknek ajándékozta a Lateráni palotáját. A keresztények átalakították templommá. Felszentelésének  ünnepét ma ünnepli a liturgia.

A katakombák titkos miséző-helyei után Krisztus hívei már föld-feletti templomban ünnepelhettek, díszes oltárt állíthattak fel, ünnepélyes körmeneteket tarthattak. A bazilika elismerést, tekintélyt biztosított a keresztények számára a kívülállók felé. Befelé pedig összefogta, egybekovácsolta Isten szent népét és a római püspökkel való kapcsolatot megszilárdította.

Ez a templom lett a pápák címtemploma. Homlokzatán e felirattal: „Mater et caput omnium ecclesiarum urbis et orbis”. „A város és a világ minden templomának anyja és feje.” Számunkra ennek a templomnak igazi jelentősége abban áll, hogy a pápa iránti hűségünket kidomborítja. Díszes dombormű őrzi a Szilveszter pápa által, Szent Istvánnak a korona küldését. És kifejezi Egyházunk felé sugárzó szeretetünket.

Nemcsak a Lateráni bazilika, de minden templom arra figyelmeztet minket Szent Pál apostol szavaival, hogy „Ti az élő Isten temploma vagytok?”, azaz mi. És mivel az Isten Temploma szent, ezért nekünk is szentként kell élnünk! Ámen