2021. február 27., szombat

Nagyböjt 2. vasárnapja

Nagyböjt 2. vasárnapja 

Bevezetés

Az Egyház nagyböjt II. vasárnapján a színeváltozás jelenetét olvassa fel az evangéliumból. Az előző vasárnapon Jézust egy nagyon is emberi oldaláról láttuk, amikor a Sátántól kísértést szenvedett. Ezzel azt hangsúlyozzuk, hogy Jézus Krisztus valóságos, megkísérthető ember volt.

Ma pedig azt láttatja velünk az evangélium, hogy ez a Jézus nemcsak ember, hanem több mint ember, a Mennyei Atya szeretett Fia, akinek a Táborhegyen felragyog isteni dicsősége egy villanásra, a kiválasztott apostolai előtt.

A Mennyei Atya pedig a Rá való hallgatást kéri apostolaitól, közvetve tőlünk is.

De milyen a mi Isten szeretett Fiára való hallgatásunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk Te azt kérted, hogy hallgassunk szeretett Fiadra és mi mégis sokszor nem őrá, hanem a kísértőre hallgatunk. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus!  Te azt mondtad, hogy úgy szeressük egymást, miként Te szerettél minket, és mi mégsem úgy szeretjük egymást. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Te azt mondottad, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mintha valaki életét adja barátaiért, és mi nem hozunk semmilyen áldozatot sem érettük. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A mai evangélium eseménye erősen szemben áll a múlt vasár-napival. Ott a kísértés próbára teszi Jézust, és meg is alázza. A Táborhegyi fényesség most felmagasztalja és megdicsőíti. A két esemény két kiegészítő szempontja ugyanannak a misztériumnak. Két egymást kiegészítő arca Jézusnak.

Ez jelzi azt is, hogy a tanítványnak is kétféle a magatartása. Mindkettőre elkerülhetetlenül szüksége van. Nem olyan módon, hogy olykor az egyik magatartás válik aktuálissá, olykor pedig a másik. Akkor helyes a hívő életvezetésünk, ha valamelyik magatartás mindig jellemzi, tudatos életünket.

Az egyik: el kell fordulni a bálványoktól, nemet kell mondani a nagy Kísértőnek. A másik: életünket az élő Istenhez, a dicsőség Urához kell kapcsolni. A bűnök, a kísértések elleni küzdelmekkel végeredmény-ben a bálványokkal fordulunk szem-be. A jócselekedetek igen széles skálája pedig az élő Istennel való közösséget építi.

        A színeváltozás jelentnek, a főszereplő Jézus mellett, volt még másik két szereplője is: Mózes és Illés, az Ószövetség két legjelentősebb egyénisége. Odaállnak a szenvedést, a kereszthalált vállaló Jézus mellé. Érdekes párhuzam van Jézus és az ő küldetésük között. Mózes vezette ki Izraelt az egyiptomi fogságból. Méltán áll tehát Jézus mellé, aki az egész emberiséget akarja kivezetni a bűn rabságából. És itt áll Illés próféta is, aki számos honfitársával együtt nem hajtott térdet a pogány bálványok előtt. Most azzal a Jézussal beszélget, aki kiszabadítja az embereket a hamis istenek, a bálványok, a bűnök szolgálatából és megismerteti velük az egy igaz Istent, a mennyei Atyát.

        A három apostol boldogan nézi Mesterét a dicsőség fényében. Péter a szókimondó apostol lelkesen kijelenti: Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítünk itt három sátrat… Hogyne készítene, hogyne maradna itt szívesen, ahol ízelítőt kapott az isteni fényességből! Hiszen az ember istenlátásra született. Itt kellene tehát lesátorozni, és nem menni tovább a Golgotára. Ezért nem értik, nem akarják tudomásul venni, a Jézus szenvedéséről szóló beszélgetést, Nem tudják elképzelni, hogy Isten dicsősége és a szenvedés útitársak lehetnek a földön.   

        Ezekben a nagyböjti napokban nekünk is föl kell mennünk Jézussal a kinyilatkoztatás hegyére, hogy megismerjük az ő dicsőséges arcát, és így elfogadhassuk a „kereszt botrányát”, megváltásunk szentségét. Mert a kereszt, a szenvedés titkát nem önmagában tiszteljük és fogadjuk el. A nagyböjt, húsvét nélkül, önmagában értelmetlen és kegyetlen végzet, amelyet nem érdemes ünnepelni. De éppen a húsvéti hajnal dicsősége teszi szemlélhetővé és széppé Jézusnak a szenvedésben eltorzuló arcát. Mert a keresztről ránk tekintő Jézus arcra is tökéletesen érvényes és igaz a felhőből megszólaló szózat: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Jézus megdicsőült és szenvedő arca egyaránt, szavak nélkül is hirdeti a legfontosabbat, amire mindig hallgatnunk kell: az Atya akaratának megvalósítása a valódi szeretet és szentség.

        Jézus nem azért mutatta meg apostolainak ragyogó dicsőségét, hogy elkápráztassa őket. Mint min-den tettével, ezzel is példát adott és jövendő sorsunkat hirdette. A földi szenvedéseket megdicsőülések köve-tik. Mennyei Atyánk nem csupán Fiát akarta megdicsőíteni, hanem minket is. Azt akarja, hogy egész föld Tábor-hegyi fénybe öltözzön, s ne váljon sohasem a gyűlölet szította háborúk lángtengerévé. Azt akarja, hogy ne a gyűlölet, ne a Sátán országa, hanem a szeretet, a béke, az Isten országa erősödjék e földön!

        Azt akarja, hogy minden ember megismerje az emberiségnek nem háborút, szenvedést, s nyomort, hanem üdvöt, békességet adó evangéliumát.

        Azt akarja, hogy minden ember lelkét a jóakarat hassa át, különösen pedig azt, hogy minden keresztény életét átjárja az evangélium világossága, fénye és melege.

        Azért adta tanítását, szentségeit, kegyelmeit, hogy minket is olyan emberekké változtasson, akik továbbadjuk az Úr Jézus világító és melegítő szeretetét.

        Bárcsak a mi közelünkbe kerülő emberek is elmondhatnák: jó nekünk itt lennünk. Mennyivel kevesebb lenne akkor e világban a gyűlöletből és mennyivel több a szeretetből.

Ámen.

2021. február 20., szombat

Nagyböjt 1. vasárnapja

 Nagyböjt 1. vasárnapja 

Bevezetés

Nagyböjt kezdetén, a mulandóság jelképével, szentelt hamuval hinti meg homlokunkat az egyház és ezzel emlékeztet a földi dolgok tiszavirág életére. Böjtölésre, önmegtagadásra, megszentelődére biztat. Vonuljunk vissza a lármás világból és térjünk haza belső világunkba! Ott keressük, mert ott találhatjuk meg igazán lelkünk nyugalmát. S így készülhetünk hitünk nagy titkának, Urunk Jézus Krisztus feltámadásának méltó megünneplésére. De így készülünk e mi húsvét megünneplésére? 

Kirié litánia

Urunk, Jézus Krisztus, Te megtérésre szólítod fel az embereket. Uram irgalmazz.

Urunk, Jézus Krisztus, add meg nekünk, hogy kerüljük mindazt, ami rossz, és megtegyük mindazt, ami jó. Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus, Te azt kéred Tőlünk, hogy higgyünk az evangéliumban és annak tanítása szerint éljünk. Uram irgalmazz! 

Evangélium után

,,Betelt az idő és elközelgetett az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban"

Közel kétezer éve hangzott el Jézus ajkáról, ez a minden emberhez szóló legfontosabb Bibliai üzenet. Az Istentől elpártolt emberiség, kapott egy drága ingyenes esélyt, Alkotójához való visszatérésre, megtérésre! Hosszú évszázadokon át, szakadatlanul mindmáig hangzik felénk, a megtérésre, visszafordulásra felszólító krisztusi kérés:

„Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!”

Az ilyen felszólításoktól, idegenkedik még a hívő ember is. Pedig, ha őszintén magunkba nézünk, akkor szükségét érezzük annak, hogy rendet, harmóniát, békét teremtsünk szívünkben. Hogy megtisztítsuk lelkünket az élet porától és szennyétől. És, hogy megtisztult lélekkel egyre jobban a Jóisten felé forduljunk, hogy ne csak higgyünk az evangéliumban, hanem a szerint is éljünk.

A hamvazószerdával elkezdődött nagyböjti szent időben gyakran halljuk az Úrjézus imént hallott eme szavait, amelyekkel bűnbánatra szólít fel minket. Térjetek meg, tartsatok bűnbánatot, változzatok meg.

Valóban mindig szükségét érezzük annak, hogy rendet, tisztaságot teremtsünk szívünkben, hogy jobban Isten felé forduljunk.

Ez a törekvés akkor is nagyon időszerű, ha igyekszünk templombajáró jó keresztényként élni. Ha embertársainkkal békében élünk, s ahol lehet, segítünk a rászorulón. Ezzel együtt azonban számolnunk kell azokkal a gyengeségekkel, amelyek szinte minden nap megjelennek életünkben, amelyeket gyakran, szemünkre is vetnek, akik ismernek minket.

Gondoljunk csak - hívő keresztény mivoltunk ellenére is, - az oly gyakran előforduló sok – sok szeretetlenségre, türelmetlenségre, indulatosságra, vagy embertársaink igazságtalan leértékelésére, leminősítésére, önmagunknak pedig a felértékelésére.

Vallásos életünkben is sok javítani való van. Elhanyagoljuk a szentmisét. Ha szép idő van, azért mert szép idő van, és könnyen csinálunk más vasárnapi programot. Ha rossz idő van, akkor azért, mert rossz idő van, és nehezen mozdulunk ki lakásunkból. A gyónásról ne is beszéljünk. Nem is tudjuk, mikor gyóntunk utoljára.

Nem törődünk eléggé gyerekeink nevelésével, vallásos nevelésével sem. Közömbös számunkra, hogy milyen iskolába jár. Rábízzuk gyermekeinket minden lelkiismereti probléma nélkül világnézet nélküli, Isten, haza, s emberszeretetre való nevelést mellőző, de idézőjelben, jó oktatást adó iskolára. Közömbös számunkra, a TV és az utca gyermekünkre tett nevelő hatása.

Nem ápoljuk lelkünkben eléggé az egymással, a hívőkkel, s honfitársainkkal való szolidaritást. Pedig mennyire nagy szüksége lenne erre hazánknak és egyházunknak. Különösen napjainkban. Micsoda gátlástalan hazugságok és rágalmak hangzanak el nap, mint nap még magyarul beszélők ajkáról is. És mennyi alulképzett ad hitelt az intoleráns liberálisok által kitalált propagandisztikus, és demagóg rágalmaknak.

Nem védjük a saját igazunkat, sem hazánk, sem egyházunk igazát és érdekeit. Engedjük, hogy rombolják honfitársaink keresztény s magyar önérzetét, öntudatát.

Annak ellenére, hogy mindezek kiiktatásához itt van számunkra a nagy lehetőség, a negyven napos szent böjt.

Az Egyház Úrjézus példáját a mai életkörülményeinkre alkalmazva három dolgot ajánl figyelmünkbe: az imádságot, a böjtölést és az alamizsnálkodást.

Amikor ezeket ajánlja, sokan a nagyböjti időt a lemondások, a szomorkodások időszakának tekintik. Amikor az Egyház arra biztat, hogy ne feledjük: hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Azt szeretné, hogy kevesebbet igényeljünk a testi javakból, és ha többet igényelnénk a lelkiekből.

Kevesebbet a szórakozóhelyek, és többet az elmélyülő, imádkozó helyek látogatásából.

Kevesebbet a gyűlölködésből és többet a szeretetből. Kevesebbet a civódásból és többet a békességből. Kevesebbet a hazugságból és többet az igaz lelkűségből. Kevesebbet a test örömeiből, és többet Krisztusnak testéből. Kevesebbet az élvezeti cikkekből – kávéból, alkoholból, dohányzásból – és többet az akaratot edző önmegtagadásból. Kevesebb pazarlást az étkezésben és több jótékonykodást az éhezők körében. Kevesebbet a bűnből és többet a bánatból.

Ámen

2021. február 13., szombat

Évközi 6. vasárnap

 Évközi 6. vasárnap

Bevezető

A mai, évközi 6. vasárnap evangéliumi szakaszában a leprás meggyógyításáról hallunk majd. Jézus szeretettel fordult a gyógyíthatatlan beteg felé. És mi hogyan fordulunk betegeink felé, a gyógyíthatatlanok felé? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirié litánia

Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy nincs bennünk kellő szánakozó szeretet az elesett emberek iránt. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy nem látogatjuk gyakrabban még a beteg szeretteinket sem. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy a gyógyíthatatlan betegekhez alig van együttérző szavunk. Uram irgalmazz! 

Evangélium után

A lepra szörnyű betegség. Jézus korában is az volt, sőt egyenlő volt a halállal. A kilátástalan élet reménytelenségben elszegényített ember képe jelenik meg előttünk az evangéliumi leprásban. Egy gyógyíthatatlan beteg ember áll előttünk, akiben nem csak igen erős életösztön, élni akarás található, de még ennél is sokkalta nagyobb bölcsesség és hit, mely őt Jézushoz vezeti.

Az evangéliumi jelenet jól alkalmazható a mai ember sajátos vonásainak megrajzolására is. Korunk emberei közül, sokan kezdik fölfedezni saját magukon a gyógyíthatatlanul beteg lelkület jeleit. Az önmagától is elforduló, de kitaszítottságát és magányát el nem fogadó, reménytelenségébe bele nem nyugvó ember tüneteit. És keresi a megoldást, a kiutat.

A fordulat éve óta, ha szerényen is és nem látványosan, de nő azoknak a száma, akik fölismerik, hogy Jézusban van az efféle betegségükből való gyógyulás lehetősége, és ez a felismerés hozza őket Jézushoz. És miként a bibliai leprás, úgy ők is gyógyulást találnak a Szabadítóval való találkozásban.

Ugyanazt teszik, amit az evangéliumi ember: leborult Jézus előtt és kérlelte. - A gesztus és a szó együtt tanúskodnak arról, milyen mélységes meggyőződésből fakadó hit lakik ebben az emberben. Ő nem csak valamit kér, nem is csupán részvétre, együttérzésre szomjas, nem elégszik meg a jámbor rabbi imádságos közbenjárásával, vagy vigasztaló szavaival, hanem olyan hitvallást tesz, mely egyszerre beszél Isten nagyságáról és az ember bizalmáról.

„Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem.”

Milyen utat járhatott be ez az ember, mire eljutott erre a fel-ismerésre? Hányszor tapasztalhatta kortársai megvető, esetleg lesajnáló pillantásait. A kitaszítottságot, az emberségéből kiforgatott, embertelen sorsot. Mi minden fogalmazódhatott meg a lelkében, ami erre a hitvallásra késztette.

Mindezek a jelenségek, s tapasztalatok jelen vannak a mai ember életében is. Nem kell távoli vidékekre mennünk, hogy lenézett, megvetett, kitaszított, emberségében megalázott emberekkel találkozzunk. Kik ők? Nem sorolom fel őket. Úgy gondolom ugyanis, hogy mindenki számára más és más. Hogy számodra ki, vagy kik, azt csak Te tudod Testvérem.

A kérdés inkább az, hogy megvan-e bennünk Jézus lelkülete, akiről ezt jegyezte fel az evangélium: „megesett rajta a szíve, kinyújtotta a kezét, és megérintette”.

Az evangéliumot hallgató, s üzenetét közvetítő embernek is szüksége van arra, hogy fölismerje Jézus isteni erejét, és képes legyen megtenni az evangéliumi mozzanatot: térdre borulni Jézus előtt, megvallani az ő nagyságát és merjen kérni lehetetlennek tűnő dolgot is.

A süketnéma kérésére az Úr Jézus válasza nem lehet más, mint a szeretet gyógyító parancsa: Akarom! Tisztulj meg! Hiszen ezért jött, ez az ő messiási küldetése, hogy szabadulást hirdessen a raboknak, gyógyulást a betegeknek. Ezt nem csak prédikálta, hanem meg is tette. Nem csak szólt az evangéliumban szereplő beteg emberhez, hanem kinyújtotta segítő kezét és meg is érintette. Pedig jól tudta, hogy a leprást nem szabad megérinteni, mert maga is tisztátalan lesz.

De ezzel a tettével is jelzi, hogy benne valami új jelenik meg e világban. Ő megtisztulást, újjáteremtést hoz e világba, és azért érinti meg az embert, átvitt értelemben is, hogy ami tisztátalan, az legyen egészen tisztává.

Ma, amikor töméntelen sok a gond, a probléma, a baj, az aggodalom, betegeket Jézushoz segítő evangéliumi emberekre van szüksége e világnak, akik nem csupán megállapítják a pusztító bajokat, az emberiséget reménytelenségbe és kilátástalanságba taszító sebeket, de miként Jézus ki is nyújtják segítő kezüket a bajba jutott ember felé, megérintik és gyógyítják őket.

Mert van erő és van gyógyszer a sebek és betegségek gyógyítására, a háborús pszichózis világméretű szításának, s magának az ártatlan életeket kioltó háború megakadályozására, a világméretű szegénység leküzdésére.

És mi is ez az erő és gyógyszer. Nem mi, hanem ki! Jézus!

Emlékezzünk! Ne feledkezzünk meg arról, hogy mi is gyógyult emberek vagyunk, s gyógyulásunk hálára kötelez. Ezért mi azt a Jézust kínáljuk a világnak, aki minket is meggyógyított, aki egyedül volt képes nekünk is megpróbáltatásokkal teli életünkhez reményt és erőt adni és megmaradni évtizedeken át máig és holnap is. Embernek maradni az embertelenségben is.

A meggyógyított emberről azt írja az evangélista: „alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot”. És ennek az lett a következménye, hogy „mindenünnen özönlöttek Jézushoz az emberek”.

Jézus bennünket is valami hasonló tanúságtételre hív, tanításának mindenfelé módon történő hirdetésére és híresztelésére, hogy mindenünnen özönjenek Hozzá az emberek és gyógyulást nyerjenek.

Ámen

2021. február 6., szombat

Évközi 5. vasárnap

Évközi 5. vasárnap

Bevezetés

„Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!”- halljuk majd Pál apostol szavait a második olvasmányban.

 Az evangélium hirdetése nem könnyű, hanem összetett és nehéz feladat. Összetett, mert nem csak azt jelenti, hogy mondani kell valamit. Hanem ahogyan az Úr Jézus evangéliumi példáján is láthatjuk, az egész személyiség szükséges hozzá. Az evangélium hirdetése nem korlátozódhat a beszédre csupán. Nem az a jó igehirdető, aki szépen tud beszélni, nagyszerű tanácsokat tud osztogatni, bölcs meglátásai vannak. A jó igehirdető Jézus képmása, aki az evangéliumot, az örömhírt éli is, és így közvetíti másoknak.

Kirié litánia

 Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy ha beteg, segítségre szoruló embert látunk, felébredjen bennünk a segítőkészség. Uram irgalmazz!

Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy betegeinket mindig a Te szereteteddel ápoljuk és gyógyítsuk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy soha el ne feledjük, hogy amit a legkisebb testvéreinknek tesszük, azt Neked tesszük. Uram irgalmazz 

Evangélium után

A mai evangéliumi szakasz megadja az evangélium hirdetésének vázlatát.

Ennek első lépése, hogy az evangéliumot hirdetni kell a szavakkal. Az Írás szerint „A hit hallásból fakad” (Róm 10,17).

Jézus is szavakkal is hirdette az evangéliumot a zsinagógákban. Mégpedig úgy, hogy hallgatói csodálkoztak rajta, mert az Írás szerint: „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók” (Mk 1,22). Tanításával kifejtette az Írások mondanivalóját és üzenetét. És ez megragadta az embereket.

De a szó nem elég önmagában. A szavakat a cselekedeteknek is igazolniuk kell. És ezt igazolja Jézus mai evangéliumi szakaszban látott Szavait befejezve, tetteiben is rendkívüli személyiségnek tűnik. Nemcsak beszél, hanem cselekszik is. És ez, a cselekvés,  a második fontos lépése az evangélium közvetítésének. A zsinagógából Simon és András házába megy, ahol meggyógyítja Simon lázas beteg anyósát.

Majd napnyugtakor, amikor már az egész város ott szorongott az ajtó előtt, sokakat meggyógyított és sok ördögöt kiűzött, s mindenkivel jót tett.

        És itt következik a hiteles evangéliumhirdetés harmadik, kevésbé figyelembe vett pontja, mely a szónak és a tettnek is értelmet és erőt ad: ez pedig az imádság. a magányos, csöndes imádság. Az Atyával való személyes kapcsolat révén egyre világosabbá válik küldetéstudata. S küldetésének teljesítéséhez egyre hatalmasabb erőt merít az imából.
        Jézus nem azért jött, hogy önmagát hirdesse, hanem, hogy az Atyáról tanúskodjék. Ezért nem erőtlenedik el igehirdetése. Érdemes megfontolni nekünk is, mai igehirdetőknek ezeket a szempontokat. De főleg az utóbbit, amikor úgy érezzük, vagy azt tapasztaljuk, hogy fáradozásunk eredménytelennek tűnik, minden erőfeszítésünk ellenére sem csökken az istenellenesség, sem a vallásellenesség, sem az erkölcstelenség. 
      Minden krisztushívőnek evangéliumhirdető küldetése van: szülőknek, pedagógusoknak, hitoktatóknak, nagyszülőknek, lelki-vezetőknek és lelkipásztoroknak, fiataloknak és időseknek egyaránt. Feladatunk, hogy Jézust megjelenítsük egész személyiségünk: szavaink, tetteink és imáink révén e világban.
       De az evangélium hirdetése nemcsak összetett, hanem egyben egyetemes feladat is. „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot” –mondja Jézus.
        Az evangélium az Atya olyan kincse, mely nem egy néphez, nem egy városhoz, vagy emberi közösséghez szól, hanem mindenkihez. Nekünk ez a feladatunk. Mindenkinek mindene kell, hogy legyünk, hogy mindenkit, minden honfitársunkat üdvösségre vezessünk e hazában.
          Az evangélium egész egyéniségünkkel történő hirdetése nem privilégium, nem azért kaptuk, hogy saját dicsőségünket, mások előtti elismertségünket érjük el vele, hanem egyszerűen kötelesség.  „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” Hallottuk a ránk is vonatkozó szentpáli szavakat
            Szüksége van az evangéliummal való találkozásra a mai embernek is, akinek lelki állapotát hiteles tisztasággal mutatja be a Jób könyvéből vett szentírási olvasmány. Evangélium nélkül valóban olyan az emberi élet, ahogyan azt az ószövetségi bölcs látja. Csupán küzdelem, napszámos élet, lélektelen rabszolgaság, melynek modern formái félelmetes képekben állnak előttünk.
             Csalódások, keserves tapasztalások, reménytelenség uralja a boldogságát kereső, de azt valójában nem találó mai ember benső világát. Ehhez az emberhez küld ő bennünket Mesterünk az evangéliummal.
            A reménytelenség és kilátástalanság ördögi köréből, a háború esztelen eszkalációjából is van kilépési lehetőség. Ez pedig nem más, mint életünk: gondolkodásunk és tetteink annak a Jézusnak a tanítása szerinti alakítása, aki - a mai evangéliumban láttuk - szavával, tetteivel és imádságos csöndjével meggyógyít minden betegséget és minden bajt,.
          Kiűzi az ördögöket, nemcsak az egyénekből, hanem e világból is, hogy megtisztult énünk és világunk alázattal fogadhassa be Isten szeretetének ajándékát: az örömhírt, a  békességet és üdvösséget.
Amen

2021. január 30., szombat

Évközi 4. vasárnap 2021

Évközi 4. vasárnap 

Bevezetés

Az évközi negyedik vasárnap evangéliumi szakaszában arról hallunk majd, hogy Jézus a kafarnaumi zsinagógában tanít, s ördögöt űz ki egy megszállottból. "Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas!" - Mondják hallgatói. Számunkra mond-e még valami újat a vasárnaponként felolvasott jézusi szó? És a gonosz szellem kiűzése?

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy sokszor oda sem figyelve hallgatjuk az evangéliumban hozzánk intézett szavaidat. Uram, irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy ha odafigyelünk is, de nem nyitott szívvel hallgatjuk azokat. Krisztus, kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy sokszor nem halljuk ki tanításodból a nekünk szóló üzenetedet. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Minden fontos tevékenység elkezdése magára vonja a közvélemény figyelmét. Az emberek elkezdik találgatni, hogy mire lehet számítani. Rokonszenvezők szurkolnak, hogy jól sikerüljön, gáncsoskodók sötéten festik meg a jövőt. Máté evangélista Jézus nyilvános tevékenységének kezdetéről ad hírt – amely magában hordja az elkövetkezendő három év főbb vonásait.

„Kafarnaum városában Jézus szombaton bement a zsinagógába, és tanított.” – Ez még nem is lenne rendkívüli, hisz minden felnőtt férfinak joga volt a zsinagógában felolvasni és tanítani. Sőt a vendégnek ehhez előjoga volt. Azonban: „Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” Jézus saját isteni tekintélyére alapozva tanít, nem kellett korábbi tanítókra hivatkoznia. Gyógyító hatalma van a tisztátalan lelkek felett.

A tisztátalan léleknek is el kellett ismernie, Jézus hatalmát, és meg is vallotta, hogy Jézus „az Isten szentje”

Jézus szavait, tanítását tettekkel támasztotta alá.

Amikor a zsinagógában a megszállottból kiűzte a tisztátalan lelket, mindenki megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: ,,Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!''

Jézus tanításának újdonsága ámulatba ejtette az embereket. Új volt mindaz, amit tanított, új volt a nyolc boldogságról szóló tanítás, a fő parancs, az evangéliumi tanácsok, a gyönyörű példabeszédek tartalmas mondanivalója.

Mind- mind az újdonság meglepő erejével hatott a hallgatóságra és csodálatot váltott ki. Voltak, akik a csodálkozáson túl megrendülve hallgatták tanítását, mert a szívüket megérintette a tanítás igazsága. És nem kevesen voltak olyanok is, akik megértették a tanítást, magukra alkalmazták és tettekre is váltották.

Jézus tanításának az újdonsága nem szűnt meg, mindig időszerű, minden korhoz, minden emberhez van ösztönző üzenete. Gyakran vált ki ma is csodálkozást a tanítás mélysége, de az is előfordulhat, hogy már nagyon megszoktuk, mintegy megszelídítettük az evangélium üzenetét. Sosem válhatunk Jézus tanításával szemben közömbössé. Tanítói hatalmával mindig be akar lépni életünk „zsinagógájába”, hogy felszítsa bennünk tanításának erejét és újdonságát.

Nagyon fontos, hogy életünk nyitott legyen, arra hogy Jézus tanítása újként hasson ránk, hogy megrendítsen annak frissessége és ereje.

Az Ő kegyelmének átformáló ereje bennünk, és rajtunk keresztül is ki akarja fejteni hatalmát.

Nemcsak bennünk, hanem környezetünkben is, mert nem tétlen a tisztátalan lélek.

Mennyi gonoszságot művel az általa megszállottakkal e világban. Nézzünk csak körül e világban és környezetünkben, és látni fogjuk, hogy mennyi megszállott gonosz működik e világban.

Kissé visszatekintve a közelmúltba is. Istenített, megszállott, félőrültvezetők micsoda szörnytetteket vittek végbe. Amikor Nyugat, majd Kelet felé szállították az elpusztításra szánt embereket.

Napjainkban pedig, félelmetes hordákkal árasztják el a keresztény világot. Nem tisztátalan lélektől megszállottak cselekedet-e gyermekek és öregek elpusztítása, iskolák és kórházak válogatás nélküli bombázása? Templomokban történő gyilkosságok? Nem tisztátalan lélektől megszállottak tettei-e, tizenévesek által kivégzett ártatlanok keresztények megölésé?

A mai állapotokat illetően nem lehetünk közömbösek.

Az evangéliumi elbeszélés is arra figyelmeztet bennünket, hogy a gonosznak valós hatalma van az ember fölött. A nyitott szeműek mindezt látják is.

Nagyon fontos, hogy életünk nyitott legyen, arra hogy Jézus tanítása újként hasson ránk, hogy megragadjon annak időtlen időkig tartó frissessége és ereje. És a jézusi tanítás ezen időtlen időkig tartó frissességével küzdjünk az Isten országa eljöveteléért, és harcoljunk a Gonoszlélek egyéni és társadalmi életünkben történő tevékenysége ellen.

Mert a tiltott fa gyümölcséből való evése óta ott van a tisztátalan lélek az emberiség életében, megszállottjai nagy ígérgetéseivel.

S miként az evangéliumban említett megszállottat a gonosz lélek ide-oda rángatta, úgy rángatja megszállottjai által az embert is a történelme folyamán az egymást váltogató, egymással vitatkozó, hatalomra törő ideológia az egyik izmusából, a másik izmusába. Hol ezt, hol azt ígéri, hazudja neki, Jézus szavaival, a Hazugság atyja.

Én egyetlen eszmerendszer örökké tartósságában sem hiszek. Egyedül csak Jézus Krisztus tanításában, amely a zsinagóga hallgatósága szerint ”Egészen új, s akkora, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, s azok engedelmeskednek is neki. ” Hitem szerint előbb, vagy utóbb a Gonoszlélek hazai megszállottjai is!

Ámen.

2021. január 23., szombat

Évközi 3. vasárnap 2021

Évközi 3. vasárnap 2021

Bevezetés

Az elmúlt vasárnap János evangéliumából hallottuk az első találkozást Jézus és a tanítványok között. Ma a Márk evangéliuma szerinti evangéliumot olvasva tanúi lehetünk annak, hogy a megszólított tanítványok az első hívó szóra követik Jézust.

A mai evangéliumi szakaszban, az Úr Jézus megkeresztelkedése utáni első, nyilvánosság előtti mondatát, mintegy kiáltványát halljuk majd, amelyet egykor Galilea lakosságához intézett, s amely így szólt: „Betelt az idő. Közel van az Isten országa. Térjetek meg! És higgyetek az evangéliumban!” Ma felénk hangzanak e szavak. S milyen visszhangra találnak bennünk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk! Te azt mondod: ”Betelt az Idő!” A Messiás itt van közöttünk. Mennyire élünk mi ennek tudatában? Uram, irgalmazz!

Urunk! Te azt mondod, hogy „Közel van az Isten országa.” Mennyire érezzük mi közelinek? Krisztus, kegyelmezz!

Urunk! Te azt kéred a Téged hallgatóktól, hogy „Higgyenek az Evangéliumban!”. Mennyire hiszünk mi az Evangéliumban? Uram, irgalmazz! 

Evangélium után

Jézus megkeresztelkedése utáni első, nyilvánosság előtti mondata, ami mintegy kiáltványként hangzott el Galilea egykori lakosságához, s amely nékünk is szól, így hangzott: "Betelt az idő. Közel van az Isten országa. Térjetek meg! És higgyetek az evangéliumban!"

Betelt az idő! A Messiásra várás ideje betelt. Itt van a Messiás! Vele új idő, új történelem kezdődik. Ő az időszámítás középpontja -sok milliárd évre a teremtés után és talán sok milliárd évre a világ végéig.

Közel van az Isten országa! Térben és időben is. De nem annyira térben, mint inkább időben. Ugyan e világban van. De nem e világból való. S nincsenek földrajzi határai. Időben is inkább közel, inkább eljövendő, inkább kibontakozó, mint már befejezett, tökéletes valami.

Mi is az Isten; országa? Erre nehéz válaszolni. Az emberi nyelv és az emberi értelem képtelen ezt teljesen megérteni és kifejezni. Ezért fordul Jézus is képekhez és hasonlatokhoz, amikor Isten országáról beszél.

Az Isten országa olyan, mint a földbe rejtett kincs: az ember mindent megtesz, hogy megszerezze.

Az Isten országa olyan, mint egy értékes gyöngy: aki azt felfedezi, mindent elad, hogy megszerezze.

Az Isten országa olyan, mint a mustármag: Kicsiny, de olyan nagy életerő van benne, hogy hatalmas fává terebélyesedik, és ágai közt az ég madarai is megpihennek.

Az Isten országa olyan, mint egy szántóföld, amelyen a tiszta búza közt imitt amott konkoly is virít… és Istennek van fenntartva, hogy a végén elválassza a konkolyt a tiszta búzától…

Az Isten országa olyan, mint egy vígságos menyegzős lakoma, amelyen nem a hivatalosak, hanem az utakról összetoborzott, s menyegzős köntösbe öltözött emberek vesznek részt.

Mindez egyszerre Isten országa!

Isten országa olyan emberek közössége, amelyet az Isten és ember iránti szeretet szálai kötnek össze, olyan emberek közössége, akik a mennyei Atya akaratának megvalósulásáért, a gonosztól való megszabadításért imádkoznak, s amely közösségben az emberek naponként megbocsátanak egymásnak.

Isten országa, olyan emberi közösség, amelyben az isteni törvényeket megtartják. És ha azoktól eltértek, visszatérnek azok megtartásához, s megtérnek, és hisznek az evangéliumban.

Tömören: A szeretet, az igazságosság, az igazság és a béke országa.

Ahol Isten országának törvényei érvényesülnek, ott jó irányba történő változások mennek végbe. Ott hisznek Istenben. Ott hisznek Jézus Krisztusban. Ott hisznek az evangéliumban, ott hisznek az örömhírben. Ott a krisztusi tanítás, a keresztény erkölcs az egyének, közösségek és a nemzet életének és jólétének a meghatározója. S nem az Isten helyébe az „én”-t helyező, intoleráns liberalizmus, szélsőséges vad kapitalizmus.

Mivel sorsdöntő napok, s hetek következnek, ezért egy pillanatra sem szabad feledni a nagyon időszerű, péteri szavakat: "Józanok legyetek és virrasszatok. Ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben!"

Mi is ez a liberális „én országom”?

Én nem tudom. Lehet, hogy ők sem tudják. Illetve a lényegét nem akarják kimondani, csak annak ködösített változatát. De ismerve tetteiket, és olykor-olykor kimondott céljaikat is egy-egy elejtett mondatukból, úgy gondolom, hogy nem tévedek, ha azt mondom, hogy egy olyan ország, ahol a tőke az isten! Ahol szabad korlátlanul meggazdagodni, és ezzel gátlástalanul szegénnyé tenni sokakat.

Rémiszt ennek az országnak a közelsége. Pedig rohamléptékkel közeledik már felénk is az erkölcsi rend felbomlása. Az emberek közömbössé válása, templomok kiüresedése. Templomok bezárása és eladása.

Ezek a jelenségek arra kell, hogy késztessen bennünket, hogy el ne aludjunk. Hogy megőrizzük az Úr Jézus ma hallott szavait, hogy megtérjünk egyénileg és közösségileg, hogy higgyünk Jézus életadó igéiben, higgyünk evangéliumában, hogy buzgó emberhalászai lehessünk Urunknak, Jézus Krisztusnak, és valóban közel legyen az Isten országa.

Ámen

2021. január 16., szombat

2. évközi vasárnap B

2. évközi vasárnap B

Bevezetés

Mester, hol laksz? Kérdezték egykoron a Jézust követni akaró halászok. Jertek! Lássátok! A jertek, lássátok. A jézusi hívás nekünk is szól. El is fogadjuk meghívását és minden vasárnap vendégül is lát bennünket Jézus itt a templomban. S a vendégül látás után a mi feladatunk is az, amit az apostolokká tett halászok tettek: hívjuk testvéreinket is Jézushoz. Szoktunk-e mi erre a feladatunkra gondolni?

Kirié litánia

Urunk! Te kiválasztottál embereket, hogy elhozzák, hozzánk szereted nagy titkát és mi elfelejtünk ezért Neked hálát adni. Uram, irgalmazz nekünk!

Urunk! Te minket választottál ki arra, hogy elvigyük szereteted titkát az emberek közé, és mi megfeledkezünk erről a kötelességünkről. Krisztus kegyelmezz nekünk!

Urunk! Mi nem gondoskodunk arról, hogy legyenek olyanok, akik az utánunk következő gene-rációhoz elviszik szereteted titkát. Uram, Irgalmazz nekünk!

Evangélium után

Az Úr Jézus megtehette volna, amint megteszik sokszor a föld hatalmasai, hogy fényes jövővel, anyagi javak ígérgetésével csalogassa magához tanítványait. Az Úr Jézus nem tette ezt.

A föld urai, a hatalom után epekedők leleményes módszerekkel manipulálják alattvalóikat. Napjainkban a gátlástalan manipulációnak nemcsak tanúi, hanem szenvedő alanyai, sőt mi több áldozatai vagyunk. Az Úr Jézus nem alkalmazta a manipulációs módszereket sem.

Vajon miképpen gyűjtött akkor munkatársakat maga köré?

Az emberek megnyerésének a legszerényebb formáját választotta: meghívta őket. Ezzel szinte alávetette hívó szavait a meghívottak szabad döntésének. Lehetőséget adott a visszautasításra vagy a szeretetből fakadó értelmes elfogadásra. Így tett első tanítványaival és – ez a munkamódszere a világ végezetéig.

Érdemes felfigyelnünk arra is, hogy az első két tanítvány Keresztelő Szent János biztatására szegődik az Úr Jézus nyomába. Tulajdonképpen felkínálkoznak Jézusnak, megnyílnak előtte, hogy beléphessen életükbe meghívó üzenete.

Már maga az a tény, hogy Keresztelő Szent János Isten Bárányának nevezi Jézust, felkelti András és János érdeklődését. Az is érthető, hogy Jézushoz való csatlakozásuk előtt szeretnének meggyőződni kilétéről és tanításáról. Ezért csendül fel ajkukon a kérdés: Mester, hol lakol? Jézus indokoltnak látja kérdésüket, és barátságosan hívja őket: Gyertek és lássátok!

Az Úr Jézus nem sokat magyarázkodott, amikor a két tanítvány lakása után érdeklődött. Nem vonakodott megmutatni szerény lakását, meghívta őket: Gyertek és lássátok! Amit aztán ott láttak és hallottak, meggyőzte mindkettőjüket Jézus követésének érdemességéről.

A két tanítványban kigyúlt a Jézus személye és tanítása iránti lelkesedés tüze. De azonnal megértették vagy megérezték, hogy ezt a fényt nem tarthatják meg maguknak. András testvéréhez, Simonhoz sietett és lelkendezve újságolta: Megtaláltuk a Messiást! Ez volt talán első lépése az apostolkodás útján. Ő és később társai, valamint minden követője az Úr Jézusnak, megértette, hogy az emberiségnek égető szüksége van a hithirdető szolgálatra.

Az emberben számos olyan erő működik, ami igyekszik elterelni figyelmét Istenről és a Vele kialakítandó személyes kapcsolatról.

De nemcsak az emberben működnek ilyen erők, hanem sokkalta inkább az embert körülvevő társadalmi környezetben. Az itt működő tudatformáló erők, mindenféle eszközzel igyekeznek megfosztani az embert az önálló gondolkodástól, az Istenre való gondolás, a Vele való kapcsolat kiépítésének a lehetőségétől is. Ezért mondja a nagy konvertita Bíboros: Newman:

„Az átlagember nem szereti Őt, az Istent, aki egyedül örökkévaló. Azokat a dolgokat szereti, amelyek nem örökkévalóak, hanem végesek. Mivel ez a helyzet, Ő, akit szeretnünk kell, elhatározta, hogy visszahódít minket magának. Ezzel a szándékkal jött közénk a saját világába, mégpedig emberi alakban. Kitárja karját, hogy térjünk vissza hozzá.”

Ha ezt megtettük és szeretetétől tüzet fogtunk, természetesnek találjuk a tűz, a fény, a meleg továbbadási kötelességét.

Nem tudom, hogy közülünk, ki kinek köszönheti Jézus ismeretét és szeretetét. Igen sok keresztény számára családi örökség a hit, a vallásos magatartás. Szinte beleszülettünk a katolikus Egyház közösségébe. Ezt is értékelnünk kell. Sőt igen nagyra kell értékelnünk és hálásoknak lennünk mindazoknak, akik hitünk kibontakoztatásában és megerősítésében bármiféle módon, s bármikor segítettek bennünket.

Tisztelettel kell tudomásul vennünk, hogy mások más keresztény testvéregyházakba születtek bele. Ők is ugyanabban a Jézus Krisztusban hisznek, mint mi. Igaz, hogy ezt tisztelettel tudomásul kell vennünk, de a keresztények meg-osztottságába belenyugodnunk nem szabad! Semmi sem ellentétesebb Jézus akaratával, mint a keresztények megosztottsága.

Mily váteszi, isteni adottság! Mikor még egy a krisztusi közösség, halála előtti végóráiban már azért imádkozik, hogy a benne hívők egyek legyenek. Jó lenne, ha nemcsak az ökumenéban résztvevő egyházak, hanem a sejt módjára osztódó politikai erők is, szem előtt tartanák ezt.

Hívő keresztény mivoltunk, Jézus Krisztus iránti szeretetünk késztet arra bennünket, hogy mi, krisztushívők egy legyünk a testvéri szeretetben, s egyre inkább egy a hitben is. Mert csak így, hiteles keresztényekként adhatjuk tovább az evangélium világosságát, Krisztusban nem hívő testvéreinknek.

Mondanom sem kell, hogy rengeteg ember botorkál a hitetlenség, az új pogányság sötétjében. Istennek éppen ezért van szüksége ránk. Ma nekünk mondja: „Jöjjetek! Én emberhalászokká teszlek Benneteket.”

Ámen 

2021. január 9., szombat

Urunk megkeresztelkedése 2021

 Urunk megkeresztelkedése 2021 

Bevezetés

A mai vasárnap, Jézus Krisztus megkeresztelkedésének az ünnepe. Jézus Krisztus a mai nap liturgiájában már úgy áll előttünk, mint 30 éves felnőtt, frissen nagykorúvá lett fiatalember, érett a közszereplésre, arra, hogy elkezdje küldetését: elkezdjen tanítani, csodákat művelni, szenvedni s meghalni az emberiségért.

A Jordán vizében történő megkeresztelkedése alkalmával ennek a küldetésének teljesítésére avatja fel őt a Lélek, s hangzik el az égből a mennyei atya szózata: „Ez az én szeretett Fiam.”

Jézus megkeresztelkedéséről hallva, gondoljunk a mi megkereszteltetésünkre is. És arra, hogyan is teljesítjük mi az ebből fakadó kötelességeinket.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Te sorsközösséget vállaltál velünk, amikor beálltál a megkeresztelkedők közé. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Te magadra vetted bűneinket, hogy megszabadíts azoktól. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Te istengyermekeivé tettél bennünket add, hogy azok is maradjunk. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Karácsony éjszakáján az ígéreteket hordozó nép képviseletében, a pásztorok szemlélték és imádták az Urat, Isten titkát, a hűségesen beteljesedő Igét. Vízkereszt titkában a pogány népeket megjelenítő bölcsek hódoltak előtte, és fogadták be azt a világosságot, mely már nem csak a választott népé, hanem mindenkinek világít. Ma, Urunk megkeresztelkedésének ünnepén pedig, a szentírási szakaszok egybehangzó üzenete által, maga Isten, az Atya tárja föl előttünk a szívét és vall egyszülött Fiáról.

Kicsoda Jézus? Ez a kinyilatkoztatás és az ember személyes életének is egyik sarkalatos kérdése. Ő "nem csak" Megváltó, Szabadító, Király, hanem, és mondhatjuk mindenekfölött, az Atya szeretett Fia, akiben Ő kedvét találja (Mt 3,17).

Az égből megszólaló hang, az Atya kinyilatkoztatása, megismerteti velünk azt, hogy ki az, akit nekünk ajándékozott, hogy mekkora szeretet van az Atyában irántunk. Szent János apostol is így kiált fel első levelében: "Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya! Isten fiainak hívnak minket, és azok is vagyunk" (1Jn 3,1).

Ő nem valami értékes dolgot adott nekünk, nem is csak magából valamit, hogy bizonyítsa szeretetét irántunk, hanem mindent. Azt, akiről maga vallja: Az én szeretett Fiam. Aki számára a legértékesebb. Érdemes megállni ennél a képnél, mert nem mindegy, hogyan válaszolunk ekkora szeretetre.

Ez a kinyilatkoztatás akkor szólalt meg, amikor Jézus megkeresztelkedett a Jordánban, Keresztelő Jánosnál. Mihelyt feljött a vízből, megnyílt az ég, és látta Isten lelkét galamb módjára magára szállni. Ő a Fiú, akit az Atya ismer és szeret. Ő a Fiú, aki teljes önátadásával bizonyítja az Atya iránti szeretetét.

Keresztségünk titkában, mi is azt ünnepeljük, hogy Isten gyermekei lettünk. A Szentlélek száll le ránk és az Atya szava szólal meg: Ő az én szeretett Fiam. Mert újjászületésünkben, az Atya bennünk is felismeri Fiának vonásait. Mi csak a Fiúban lehetünk fiak. Ő azért vállalt közösséget velünk, hogy mi is merjünk közösséget vállalni Vele, és így mi is az Atya gyermekei lehessünk. Keresztény életünk titka és feladata megismerni és elsajátítani a fiúság lelkületét.

Ennek a lelkületnek nagyszerű vonásait ismerteti meg velünk Izajás próféta az ószövetségi olvasmányban. Ezeket írja: "Igazságot visz a nemzeteknek, nem emeli föl a hangját A megtört nádat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen tanítja az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti Általad adok világot a nemzeteknek, hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, és a tömlöcből azokat, akik a sötétben ülnek."

Amikor Keresztelő János tanítványai kérdezik Jézust: Ő-e a Messiás, ezt üzeni Jánosnak: teljesednek a prófétai szavak (vö.: Mt 11,5).

Krisztus művét folytatja az Egyház, és benne az egyes keresztény ember. Keresztségünk titkában azért öltözködünk Krisztusba, hogy őt jelenítsük meg életünk minden helyzetében.

A számadás napján az Atya is ezeket a krisztusi vonásokat keresi majd bennünk. A Jézussal való azonosulásunk bennünket is az igazság hírvivőivé emel, akiknek a mai igen nehéz és összetett világban is hűségesen kell tanítani az igazságot. A keresztségben mi is égő gyertyát kapunk, hogy világosságban járjuk utunkat és mások számára is világosság legyünk.

Milyen sokan ülnek a tobzódó világ sötétségében, akik számára nekünk kell világosságot vinnünk.

Ezt ismerte fel és valósította meg Péter apostol is, amikor a pogány Cornelius százados házába elvitte Krisztus fényét. Mert "Isten nem személyválogató. Mindenki kedves előtte, bármely néphez tartozik is" (ApCsel 10,34-35). Olvastuk a második olvasmányban.

A valódi hatalom éppen ebben áll. Nem az rendelkezik hatalommal, aki leigázhatja, megsemmisítheti a másikat, hanem az, aki világosságot vihet a másik ember életébe. Köszönjük meg Istennek keresztségünk ajándékát, és ismerjük fel a belőle fakadó lényegi feladatunkat, mely egy hazug világban is az igazság melletti tanúságra kötelez. Ámen 


Hiszekegy helyett újítsuk mega keresztségi fogadást.

Jézus megkeresztelkedésének ünnepén, hálás szívvel gondoljunk vissza arra a napra, amikor szüleink megkereszteltettek bennünket, újjászülettünk vízből és Szentlélek-ből! Amikor keresztények, Jézus testvérei s Isten. gyermekei lettünk! Legyen hála, hogy mindezidáig azok is maradtunk, azok is vagyunk. Éljünk mindig ennek a tudatával, Isten gyermekeihez méltóan.

Újítsuk meg a szüleink és ke-resztszüleink által tett keresztségi fogadást. Mondjatok ellent a bűn-nek és tegyetek tanúságot hitetek-ről

Megkérdezem tehát:

 Ellene mondotok-e a sátán-nak? Ellene mondunk. És minden cselekedetének? Ellene mondunk.

És minden csábításának? Ellene mondunk.

Hisztek-e Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében? Hiszünk.

Hisztek-e Jézus Krisztusban. Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriátó1 született, kínhalált szenvedett; akit eltemettek, de föltámadt a halálbó1, és ül az Atyának jobbján? Hiszünk.

Hisztek-e a Szentlélekben, a katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a testnek föltámadásában és az örök életben? Hiszünk. 

Utána: 

Ez a mi hitünk. ez az egyház hite. Ebben a hitben keresztelt meg bennünket az egyház. Most miután megújítottuk keresztségi fogadalmunkat, kérjük a mennyei Atyát, hogy újítsa meg bennetek az istengyermeki életet, óvjon meg benneteket minden rossztól és bűntől, és őrizzen meg bennünket az örök életre. Krisztus a mi Urunk által. Ámen

2021. január 5., kedd

Vízkereszt 2021. 01. 06.

 Vízkereszt 2021. 01. 06.

Bevezetés

Ma, Vízkereszt ünnepén újból Jézus születése áll érdeklődésünk középpontjában. De egészen más szemszögből, mint Karácsonykor. Ismét karácsonyi örömünnepet ülünk, de most főleg arra emlékezünk, hogy Jézus születése a betlehemi pásztorok érdeklődésén túl még a nagyvilág figyelmét is felkeltette. Ezt szemlélteti a napkeleti bölcsek története a mai evangéliumban. Ők messzi tájakról jöttek Betlehembe és az egész Világ összes nemzeteinek képviseletében, hogy kifejezzék hódolatukat a zsidóként született Messiás előtt.

Amit a pásztorok hazájuk kép-viseletében tettek, azt teszik most a bölcsek a nemzetek nevében.

Hogy a napkeleti bölcsekhez hasonlóan mi is tiszta szívvel borulhassunk le a Messiás előtt, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. 

Kirié litánia

Jézus Krisztus, Akiben beteljesedtek a jövendölések és ígéretek: Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Akiben Isten kiárasztotta irgalmát az egész emberiségre: Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Aki a Benned hívőknek megadod, hogy meglássák Istent: Uram, irgalmazz!

Evangélium után

A napkeleti bölcsek története mindig élénken foglalkoztatta a hívő emberek képzeletét. Annak ellenére, hogy az evangélium. nem említi számukat és nevüket, a hívő világ mégis tudni véli, hogy hárman voltak - a háromféle ajándékból következtetve erre - és a középkor óta azt is tudni véli, hogy Gáspár, Menyhért és Boldizsár volt a nevük. Az is valószínű, hogy nem királyok, hanem tudósok voltak, akik arról a vidékről - Keletről - jöttek ahol a babilóniai fogság után is igen nagy számban éltek zsidók - még főiskolájuk is volt.

Ezek a bölcsek ismerhették a zsidó vallásos irodalmat, ismerhették a próféták jövendöléseit és ugyanakkor a koruk csil1agászatát is magas szinten. Az égbolton megjelenő szokatlan csillagászati jelenség, új üstökös-e, vagy ahogyan már Kepler állította a Jupiter és Szaturnusz konjunkciója, nem tudjuk - de azt igen, hogy arra késztette őket, hogy elinduljanak Jeruzsálem felé és megkeressék a jövendölések beteljesítőjét; a Messiást.

Az evangélista ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy amit a karácsonyi történetekben a zsidó pásztorok tettek szűkebb hazájuk képviseletében, most a vízkereszti örömhír elbeszélésében ugyanazt teszik a pogány bölcsek a nemzetek nevében.

Jézus születése, tehát nemcsak a pásztorok, a zsidó országban élők érdeklődését, hanem a zsidó ország határain túl élőkét, a napkeleti bölcsekét is felkeltette.

Az evangéliumi elbeszélés szerint mindkét esemény istenkeresésére sarkallja az embert. A pásztorok útra keltek az angyal szavára, s megtalálták Jézust és öröm töltötte el szívüket.

A napkeleti bölcsek ugyancsak követték a Csillagot és teljesen ráhagyatkoztak, és megtalálták a zsidók királyát, a Messiást.

Máté evangélista mai evangéliumi szakaszban különösen kiemeli, hogy Jézusban van az üdvösség. - Ő az emberek megváltója, aki után ősidők óta vágyakozott az emberiség: Isten szövetségi népe éppúgy, mint a pogány nemzetek. - Ez utóbbiak képviselői a mai evangéliumban említett mágusok, napkeleti bölcsek. - Keresésük, reményük és várakozásuk célja a Betlehemi Gyermek, akiben megtalálták reményeik beteljesedését.

Az igazság megtalálása és az istenkeresés sohasem könnyű. Ennek Máté evangélista is tudatában volt. A betlehemi történetekben kihangsúlyozza, hogy a pásztorok és a bölcsek útra keltek a betlehemi jászoltrónus egyetlen királya felé. Keresték a Messiást.

Miként egykor, sokan tudomást szereztek Jézusról, úgy ma is. Vannak közöttük megkereszteltek is, akiknek kötelességük lenne hódolni előtte, s mégsem hódolnak előtte.

Az istenkeresés komoly nehézségekkel jár Az istenkeresés témája napjainknak is égető kérdése. Többen még az Isten gondolatától is szabadulni szeretnének.

Vízkereszt örömhíre istenkereső nyugtalanságunkat szeretné feloldani. Azt hirdeti, hogy az örök Isten nemcsak távoli szemlélője történelmünknek, hanem valóságos részese. Isten olyan közel áll hozzánk, hogy Keresztelő Szent János újjal mutathatott rá: "Nézzétek! Íme, az Isten Báránya!"

Az első karácsony óta Isten látható és tapasztalható módon lelhető fel a világban. Születése óta mindig vannak, akikről elmondható: "Bementek a házba, és megtalálták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki”. Istenre leltek, még ha ez nem is volt könnyű.

Az embernek ott kell keresnie az Istent, ahol megmutatkozik, és olyannak kell elfogadni Őt, amilyen. Ma alig mondhatja valaki komolyan: "Én ott keresem Istent, ahol akarom”. Mert Isten a názáreti Jézusban már végérvényesen feltárta magát.

Tévednek, akik azt állítják, hogy "olyan vallást keresek magamnak, amilyent akarok, mert Isten egyszer már egyedüli és megismételhetetlen módon megjelent közöttünk és megmutatta magát. Azóta annyit tehetünk, hogy olyannak fogadjuk el Őt, amilyennek kinyilvánította magát a betlehemi Kisdedben.

Minden embernek számolnia kell Jézussal, akiben közénk szállt az Isten. Születése óta nem tehet úgy, mint ha Jézus Krisztus sohasem létezett volna. Születésnapjáról, évről évre megemlékezik a világ, annak nem keresztény része is.

Vajon nem az-e az oka annak, hogy a világ megannyi kínlódása, az igazságosság és a béke megteremtésének érdekében, kudarcba fullad! És az emberi kapcsolatok összekuszálódnak, s eltűnik az életből a szolidaritás.

Sajnos ez nemcsak hazai, hanem globális jelenség! Pedig immár kétezer éve hangzik a kereső ember felé: „Nem adatott más név az embernek, amelyben üdvözülhetne, mint Urunk Jézus Krisztus szent neve."

Amen