2021. január 16., szombat

2. évközi vasárnap B

2. évközi vasárnap B

Bevezetés

Mester, hol laksz? Kérdezték egykoron a Jézust követni akaró halászok. Jertek! Lássátok! A jertek, lássátok. A jézusi hívás nekünk is szól. El is fogadjuk meghívását és minden vasárnap vendégül is lát bennünket Jézus itt a templomban. S a vendégül látás után a mi feladatunk is az, amit az apostolokká tett halászok tettek: hívjuk testvéreinket is Jézushoz. Szoktunk-e mi erre a feladatunkra gondolni?

Kirié litánia

Urunk! Te kiválasztottál embereket, hogy elhozzák, hozzánk szereted nagy titkát és mi elfelejtünk ezért Neked hálát adni. Uram, irgalmazz nekünk!

Urunk! Te minket választottál ki arra, hogy elvigyük szereteted titkát az emberek közé, és mi megfeledkezünk erről a kötelességünkről. Krisztus kegyelmezz nekünk!

Urunk! Mi nem gondoskodunk arról, hogy legyenek olyanok, akik az utánunk következő gene-rációhoz elviszik szereteted titkát. Uram, Irgalmazz nekünk!

Evangélium után

Az Úr Jézus megtehette volna, amint megteszik sokszor a föld hatalmasai, hogy fényes jövővel, anyagi javak ígérgetésével csalogassa magához tanítványait. Az Úr Jézus nem tette ezt.

A föld urai, a hatalom után epekedők leleményes módszerekkel manipulálják alattvalóikat. Napjainkban a gátlástalan manipulációnak nemcsak tanúi, hanem szenvedő alanyai, sőt mi több áldozatai vagyunk. Az Úr Jézus nem alkalmazta a manipulációs módszereket sem.

Vajon miképpen gyűjtött akkor munkatársakat maga köré?

Az emberek megnyerésének a legszerényebb formáját választotta: meghívta őket. Ezzel szinte alávetette hívó szavait a meghívottak szabad döntésének. Lehetőséget adott a visszautasításra vagy a szeretetből fakadó értelmes elfogadásra. Így tett első tanítványaival és – ez a munkamódszere a világ végezetéig.

Érdemes felfigyelnünk arra is, hogy az első két tanítvány Keresztelő Szent János biztatására szegődik az Úr Jézus nyomába. Tulajdonképpen felkínálkoznak Jézusnak, megnyílnak előtte, hogy beléphessen életükbe meghívó üzenete.

Már maga az a tény, hogy Keresztelő Szent János Isten Bárányának nevezi Jézust, felkelti András és János érdeklődését. Az is érthető, hogy Jézushoz való csatlakozásuk előtt szeretnének meggyőződni kilétéről és tanításáról. Ezért csendül fel ajkukon a kérdés: Mester, hol lakol? Jézus indokoltnak látja kérdésüket, és barátságosan hívja őket: Gyertek és lássátok!

Az Úr Jézus nem sokat magyarázkodott, amikor a két tanítvány lakása után érdeklődött. Nem vonakodott megmutatni szerény lakását, meghívta őket: Gyertek és lássátok! Amit aztán ott láttak és hallottak, meggyőzte mindkettőjüket Jézus követésének érdemességéről.

A két tanítványban kigyúlt a Jézus személye és tanítása iránti lelkesedés tüze. De azonnal megértették vagy megérezték, hogy ezt a fényt nem tarthatják meg maguknak. András testvéréhez, Simonhoz sietett és lelkendezve újságolta: Megtaláltuk a Messiást! Ez volt talán első lépése az apostolkodás útján. Ő és később társai, valamint minden követője az Úr Jézusnak, megértette, hogy az emberiségnek égető szüksége van a hithirdető szolgálatra.

Az emberben számos olyan erő működik, ami igyekszik elterelni figyelmét Istenről és a Vele kialakítandó személyes kapcsolatról.

De nemcsak az emberben működnek ilyen erők, hanem sokkalta inkább az embert körülvevő társadalmi környezetben. Az itt működő tudatformáló erők, mindenféle eszközzel igyekeznek megfosztani az embert az önálló gondolkodástól, az Istenre való gondolás, a Vele való kapcsolat kiépítésének a lehetőségétől is. Ezért mondja a nagy konvertita Bíboros: Newman:

„Az átlagember nem szereti Őt, az Istent, aki egyedül örökkévaló. Azokat a dolgokat szereti, amelyek nem örökkévalóak, hanem végesek. Mivel ez a helyzet, Ő, akit szeretnünk kell, elhatározta, hogy visszahódít minket magának. Ezzel a szándékkal jött közénk a saját világába, mégpedig emberi alakban. Kitárja karját, hogy térjünk vissza hozzá.”

Ha ezt megtettük és szeretetétől tüzet fogtunk, természetesnek találjuk a tűz, a fény, a meleg továbbadási kötelességét.

Nem tudom, hogy közülünk, ki kinek köszönheti Jézus ismeretét és szeretetét. Igen sok keresztény számára családi örökség a hit, a vallásos magatartás. Szinte beleszülettünk a katolikus Egyház közösségébe. Ezt is értékelnünk kell. Sőt igen nagyra kell értékelnünk és hálásoknak lennünk mindazoknak, akik hitünk kibontakoztatásában és megerősítésében bármiféle módon, s bármikor segítettek bennünket.

Tisztelettel kell tudomásul vennünk, hogy mások más keresztény testvéregyházakba születtek bele. Ők is ugyanabban a Jézus Krisztusban hisznek, mint mi. Igaz, hogy ezt tisztelettel tudomásul kell vennünk, de a keresztények meg-osztottságába belenyugodnunk nem szabad! Semmi sem ellentétesebb Jézus akaratával, mint a keresztények megosztottsága.

Mily váteszi, isteni adottság! Mikor még egy a krisztusi közösség, halála előtti végóráiban már azért imádkozik, hogy a benne hívők egyek legyenek. Jó lenne, ha nemcsak az ökumenéban résztvevő egyházak, hanem a sejt módjára osztódó politikai erők is, szem előtt tartanák ezt.

Hívő keresztény mivoltunk, Jézus Krisztus iránti szeretetünk késztet arra bennünket, hogy mi, krisztushívők egy legyünk a testvéri szeretetben, s egyre inkább egy a hitben is. Mert csak így, hiteles keresztényekként adhatjuk tovább az evangélium világosságát, Krisztusban nem hívő testvéreinknek.

Mondanom sem kell, hogy rengeteg ember botorkál a hitetlenség, az új pogányság sötétjében. Istennek éppen ezért van szüksége ránk. Ma nekünk mondja: „Jöjjetek! Én emberhalászokká teszlek Benneteket.”

Ámen 

2021. január 9., szombat

Urunk megkeresztelkedése 2021

 Urunk megkeresztelkedése 2021 

Bevezetés

A mai vasárnap, Jézus Krisztus megkeresztelkedésének az ünnepe. Jézus Krisztus a mai nap liturgiájában már úgy áll előttünk, mint 30 éves felnőtt, frissen nagykorúvá lett fiatalember, érett a közszereplésre, arra, hogy elkezdje küldetését: elkezdjen tanítani, csodákat művelni, szenvedni s meghalni az emberiségért.

A Jordán vizében történő megkeresztelkedése alkalmával ennek a küldetésének teljesítésére avatja fel őt a Lélek, s hangzik el az égből a mennyei atya szózata: „Ez az én szeretett Fiam.”

Jézus megkeresztelkedéséről hallva, gondoljunk a mi megkereszteltetésünkre is. És arra, hogyan is teljesítjük mi az ebből fakadó kötelességeinket.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Te sorsközösséget vállaltál velünk, amikor beálltál a megkeresztelkedők közé. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Te magadra vetted bűneinket, hogy megszabadíts azoktól. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Te istengyermekeivé tettél bennünket add, hogy azok is maradjunk. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Karácsony éjszakáján az ígéreteket hordozó nép képviseletében, a pásztorok szemlélték és imádták az Urat, Isten titkát, a hűségesen beteljesedő Igét. Vízkereszt titkában a pogány népeket megjelenítő bölcsek hódoltak előtte, és fogadták be azt a világosságot, mely már nem csak a választott népé, hanem mindenkinek világít. Ma, Urunk megkeresztelkedésének ünnepén pedig, a szentírási szakaszok egybehangzó üzenete által, maga Isten, az Atya tárja föl előttünk a szívét és vall egyszülött Fiáról.

Kicsoda Jézus? Ez a kinyilatkoztatás és az ember személyes életének is egyik sarkalatos kérdése. Ő "nem csak" Megváltó, Szabadító, Király, hanem, és mondhatjuk mindenekfölött, az Atya szeretett Fia, akiben Ő kedvét találja (Mt 3,17).

Az égből megszólaló hang, az Atya kinyilatkoztatása, megismerteti velünk azt, hogy ki az, akit nekünk ajándékozott, hogy mekkora szeretet van az Atyában irántunk. Szent János apostol is így kiált fel első levelében: "Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya! Isten fiainak hívnak minket, és azok is vagyunk" (1Jn 3,1).

Ő nem valami értékes dolgot adott nekünk, nem is csak magából valamit, hogy bizonyítsa szeretetét irántunk, hanem mindent. Azt, akiről maga vallja: Az én szeretett Fiam. Aki számára a legértékesebb. Érdemes megállni ennél a képnél, mert nem mindegy, hogyan válaszolunk ekkora szeretetre.

Ez a kinyilatkoztatás akkor szólalt meg, amikor Jézus megkeresztelkedett a Jordánban, Keresztelő Jánosnál. Mihelyt feljött a vízből, megnyílt az ég, és látta Isten lelkét galamb módjára magára szállni. Ő a Fiú, akit az Atya ismer és szeret. Ő a Fiú, aki teljes önátadásával bizonyítja az Atya iránti szeretetét.

Keresztségünk titkában, mi is azt ünnepeljük, hogy Isten gyermekei lettünk. A Szentlélek száll le ránk és az Atya szava szólal meg: Ő az én szeretett Fiam. Mert újjászületésünkben, az Atya bennünk is felismeri Fiának vonásait. Mi csak a Fiúban lehetünk fiak. Ő azért vállalt közösséget velünk, hogy mi is merjünk közösséget vállalni Vele, és így mi is az Atya gyermekei lehessünk. Keresztény életünk titka és feladata megismerni és elsajátítani a fiúság lelkületét.

Ennek a lelkületnek nagyszerű vonásait ismerteti meg velünk Izajás próféta az ószövetségi olvasmányban. Ezeket írja: "Igazságot visz a nemzeteknek, nem emeli föl a hangját A megtört nádat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen tanítja az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti Általad adok világot a nemzeteknek, hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, és a tömlöcből azokat, akik a sötétben ülnek."

Amikor Keresztelő János tanítványai kérdezik Jézust: Ő-e a Messiás, ezt üzeni Jánosnak: teljesednek a prófétai szavak (vö.: Mt 11,5).

Krisztus művét folytatja az Egyház, és benne az egyes keresztény ember. Keresztségünk titkában azért öltözködünk Krisztusba, hogy őt jelenítsük meg életünk minden helyzetében.

A számadás napján az Atya is ezeket a krisztusi vonásokat keresi majd bennünk. A Jézussal való azonosulásunk bennünket is az igazság hírvivőivé emel, akiknek a mai igen nehéz és összetett világban is hűségesen kell tanítani az igazságot. A keresztségben mi is égő gyertyát kapunk, hogy világosságban járjuk utunkat és mások számára is világosság legyünk.

Milyen sokan ülnek a tobzódó világ sötétségében, akik számára nekünk kell világosságot vinnünk.

Ezt ismerte fel és valósította meg Péter apostol is, amikor a pogány Cornelius százados házába elvitte Krisztus fényét. Mert "Isten nem személyválogató. Mindenki kedves előtte, bármely néphez tartozik is" (ApCsel 10,34-35). Olvastuk a második olvasmányban.

A valódi hatalom éppen ebben áll. Nem az rendelkezik hatalommal, aki leigázhatja, megsemmisítheti a másikat, hanem az, aki világosságot vihet a másik ember életébe. Köszönjük meg Istennek keresztségünk ajándékát, és ismerjük fel a belőle fakadó lényegi feladatunkat, mely egy hazug világban is az igazság melletti tanúságra kötelez. Ámen 


Hiszekegy helyett újítsuk mega keresztségi fogadást.

Jézus megkeresztelkedésének ünnepén, hálás szívvel gondoljunk vissza arra a napra, amikor szüleink megkereszteltettek bennünket, újjászülettünk vízből és Szentlélek-ből! Amikor keresztények, Jézus testvérei s Isten. gyermekei lettünk! Legyen hála, hogy mindezidáig azok is maradtunk, azok is vagyunk. Éljünk mindig ennek a tudatával, Isten gyermekeihez méltóan.

Újítsuk meg a szüleink és ke-resztszüleink által tett keresztségi fogadást. Mondjatok ellent a bűn-nek és tegyetek tanúságot hitetek-ről

Megkérdezem tehát:

 Ellene mondotok-e a sátán-nak? Ellene mondunk. És minden cselekedetének? Ellene mondunk.

És minden csábításának? Ellene mondunk.

Hisztek-e Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében? Hiszünk.

Hisztek-e Jézus Krisztusban. Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriátó1 született, kínhalált szenvedett; akit eltemettek, de föltámadt a halálbó1, és ül az Atyának jobbján? Hiszünk.

Hisztek-e a Szentlélekben, a katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a testnek föltámadásában és az örök életben? Hiszünk. 

Utána: 

Ez a mi hitünk. ez az egyház hite. Ebben a hitben keresztelt meg bennünket az egyház. Most miután megújítottuk keresztségi fogadalmunkat, kérjük a mennyei Atyát, hogy újítsa meg bennetek az istengyermeki életet, óvjon meg benneteket minden rossztól és bűntől, és őrizzen meg bennünket az örök életre. Krisztus a mi Urunk által. Ámen

2021. január 5., kedd

Vízkereszt 2021. 01. 06.

 Vízkereszt 2021. 01. 06.

Bevezetés

Ma, Vízkereszt ünnepén újból Jézus születése áll érdeklődésünk középpontjában. De egészen más szemszögből, mint Karácsonykor. Ismét karácsonyi örömünnepet ülünk, de most főleg arra emlékezünk, hogy Jézus születése a betlehemi pásztorok érdeklődésén túl még a nagyvilág figyelmét is felkeltette. Ezt szemlélteti a napkeleti bölcsek története a mai evangéliumban. Ők messzi tájakról jöttek Betlehembe és az egész Világ összes nemzeteinek képviseletében, hogy kifejezzék hódolatukat a zsidóként született Messiás előtt.

Amit a pásztorok hazájuk kép-viseletében tettek, azt teszik most a bölcsek a nemzetek nevében.

Hogy a napkeleti bölcsekhez hasonlóan mi is tiszta szívvel borulhassunk le a Messiás előtt, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. 

Kirié litánia

Jézus Krisztus, Akiben beteljesedtek a jövendölések és ígéretek: Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Akiben Isten kiárasztotta irgalmát az egész emberiségre: Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Aki a Benned hívőknek megadod, hogy meglássák Istent: Uram, irgalmazz!

Evangélium után

A napkeleti bölcsek története mindig élénken foglalkoztatta a hívő emberek képzeletét. Annak ellenére, hogy az evangélium. nem említi számukat és nevüket, a hívő világ mégis tudni véli, hogy hárman voltak - a háromféle ajándékból következtetve erre - és a középkor óta azt is tudni véli, hogy Gáspár, Menyhért és Boldizsár volt a nevük. Az is valószínű, hogy nem királyok, hanem tudósok voltak, akik arról a vidékről - Keletről - jöttek ahol a babilóniai fogság után is igen nagy számban éltek zsidók - még főiskolájuk is volt.

Ezek a bölcsek ismerhették a zsidó vallásos irodalmat, ismerhették a próféták jövendöléseit és ugyanakkor a koruk csil1agászatát is magas szinten. Az égbolton megjelenő szokatlan csillagászati jelenség, új üstökös-e, vagy ahogyan már Kepler állította a Jupiter és Szaturnusz konjunkciója, nem tudjuk - de azt igen, hogy arra késztette őket, hogy elinduljanak Jeruzsálem felé és megkeressék a jövendölések beteljesítőjét; a Messiást.

Az evangélista ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy amit a karácsonyi történetekben a zsidó pásztorok tettek szűkebb hazájuk képviseletében, most a vízkereszti örömhír elbeszélésében ugyanazt teszik a pogány bölcsek a nemzetek nevében.

Jézus születése, tehát nemcsak a pásztorok, a zsidó országban élők érdeklődését, hanem a zsidó ország határain túl élőkét, a napkeleti bölcsekét is felkeltette.

Az evangéliumi elbeszélés szerint mindkét esemény istenkeresésére sarkallja az embert. A pásztorok útra keltek az angyal szavára, s megtalálták Jézust és öröm töltötte el szívüket.

A napkeleti bölcsek ugyancsak követték a Csillagot és teljesen ráhagyatkoztak, és megtalálták a zsidók királyát, a Messiást.

Máté evangélista mai evangéliumi szakaszban különösen kiemeli, hogy Jézusban van az üdvösség. - Ő az emberek megváltója, aki után ősidők óta vágyakozott az emberiség: Isten szövetségi népe éppúgy, mint a pogány nemzetek. - Ez utóbbiak képviselői a mai evangéliumban említett mágusok, napkeleti bölcsek. - Keresésük, reményük és várakozásuk célja a Betlehemi Gyermek, akiben megtalálták reményeik beteljesedését.

Az igazság megtalálása és az istenkeresés sohasem könnyű. Ennek Máté evangélista is tudatában volt. A betlehemi történetekben kihangsúlyozza, hogy a pásztorok és a bölcsek útra keltek a betlehemi jászoltrónus egyetlen királya felé. Keresték a Messiást.

Miként egykor, sokan tudomást szereztek Jézusról, úgy ma is. Vannak közöttük megkereszteltek is, akiknek kötelességük lenne hódolni előtte, s mégsem hódolnak előtte.

Az istenkeresés komoly nehézségekkel jár Az istenkeresés témája napjainknak is égető kérdése. Többen még az Isten gondolatától is szabadulni szeretnének.

Vízkereszt örömhíre istenkereső nyugtalanságunkat szeretné feloldani. Azt hirdeti, hogy az örök Isten nemcsak távoli szemlélője történelmünknek, hanem valóságos részese. Isten olyan közel áll hozzánk, hogy Keresztelő Szent János újjal mutathatott rá: "Nézzétek! Íme, az Isten Báránya!"

Az első karácsony óta Isten látható és tapasztalható módon lelhető fel a világban. Születése óta mindig vannak, akikről elmondható: "Bementek a házba, és megtalálták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki”. Istenre leltek, még ha ez nem is volt könnyű.

Az embernek ott kell keresnie az Istent, ahol megmutatkozik, és olyannak kell elfogadni Őt, amilyen. Ma alig mondhatja valaki komolyan: "Én ott keresem Istent, ahol akarom”. Mert Isten a názáreti Jézusban már végérvényesen feltárta magát.

Tévednek, akik azt állítják, hogy "olyan vallást keresek magamnak, amilyent akarok, mert Isten egyszer már egyedüli és megismételhetetlen módon megjelent közöttünk és megmutatta magát. Azóta annyit tehetünk, hogy olyannak fogadjuk el Őt, amilyennek kinyilvánította magát a betlehemi Kisdedben.

Minden embernek számolnia kell Jézussal, akiben közénk szállt az Isten. Születése óta nem tehet úgy, mint ha Jézus Krisztus sohasem létezett volna. Születésnapjáról, évről évre megemlékezik a világ, annak nem keresztény része is.

Vajon nem az-e az oka annak, hogy a világ megannyi kínlódása, az igazságosság és a béke megteremtésének érdekében, kudarcba fullad! És az emberi kapcsolatok összekuszálódnak, s eltűnik az életből a szolidaritás.

Sajnos ez nemcsak hazai, hanem globális jelenség! Pedig immár kétezer éve hangzik a kereső ember felé: „Nem adatott más név az embernek, amelyben üdvözülhetne, mint Urunk Jézus Krisztus szent neve."

Amen 

2021. január 2., szombat

Karácsony utáni 2. vasárnap 2021

 Karácsony utáni 2. vasárnap 2021

Bevezetés

Karácsony a kereszténység egyik legfiatalabb, 4. században keletkezett, de egyben egyik legnagyobb ünnepe is, amelyen Jézus születését, testet öltését üljük meg. Liturgiailag nyolcaddal. A mai vasárnap evangéliuma magasztos szavakkal mondja el a Karácsony, a Megtestesülés titkát. Azt, hogy az Ige testté lett, s közöttünk lakott, s azoknak, akik befogadták őt, hatalmat adott, hogy Isten fiai legyenek.

A kérdés az, hogy befogadtuk e mi őt? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. 

Kirié litánia

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért emberré lett örök Ige. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus Krisztus! Te testvérünkké lettél, add, hogy mi is testvérei legyünk egymásnak! Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus! Te hatalmat adtál azoknak, akik befogadnak Téged, hogy Isten gyermekei legyenek. Add, hogy mi is Isten gyermekeiként éljünk e világban. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az Evangélium a Karácsony üzenetét és titkát idézi. Szent János evangélista himnuszt zeng, a megtestesült Bölcsességről, az Isten Igéjéről, amely közöttünk lakozott. "Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek." Szent János apostol, a szeretett tanítvány tényszerű megállapítása, hogy habár Isten szeretetből megtestesült, övéi közé jött, de nem mindenki ismerte fel. „Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek.”

Szent Pál apostol ezt még jobban kiemeli és megerősíti: „Őbenne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk színe előtt. Szeretetből eleve arra rendelt minket, hogy akaratának tetszése szerint, Jézus Krisztus által fogadott fiakká legyünk, és magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket.”

Nagyon fontos, hogy ebben a megkezdett évben, újra tudatosítsuk ezt az Istenhez való tartozásunkat.

Jézus azért lett emberré, hogy általa a távoli Isten, közel válóvá legyen. - Ez a titok a Szentírásban kétféle módon áll előttünk: a születéstörténetek elbeszélő formájában (a szinoptikus evangéliumok leírásában) és a Krisztus örökkévalóságáról szóló dogmatikus, kifejtő-értelmező kijelentésekben (János evangéliumában apostoli levelek leírásában).

A karácsony nem egy népre, hanem az egész világra vonatkozó esemény. Lukácsnál nem véletlenül játszik olyan nagy szerepet a világtörténelmi keret (Augustus császár, Cirénius és Pilátus helytartók), nem hiába nyílik meg az ég a betlehemi mezők felett, s nem véletlenül hirdet az angyali szózat békét az egész földnek.

Pálnál a krisztológiával kapcsolatosan nem ok nélkül találunk kozmológiai (a világegyetemre vonatkozó) kifejezéseket. Az emberrélétel az egész emberiségre vonatkozik. Ezzel az Úristen új fejezetet nyitott az egész emberiség történetében.

A karácsonyi történet a jövőre is vonatkozik. A karácsony fénye a hívők számára megváltoztatja a valóság képét minden dimenzióban.

Karácsony az új teremtés kezdete: „A régi elmúlt, és íme: új jött létre.” Olvassuk a Korinthusiakhoz írt második levélben. Karácsony a keresztény reménység forrása. Motivál és mobilizál minket, ugyanakkor vigasztal is az örök karácsony fényével. A karácsony túlmutat az egyéni és családi vonatkozásain.

A karácsony a kereszténységnek mind a mai napig a legnépszerűbb, leghatalmasabb és a legtöbb vallásos embert megmozgatni képes ünnepe. Ünneplése a szeretet kifejeződése kíván lenni – a kölcsönös ajándékozás, a családi összejövetelek és a vendéglátás formájában is.

Karácsonykor megolvad a jégpáncél az emberi szíveken, felengednek az emberek, s közelednek egymáshoz. Ha máskor nem is, de ilyenkor kicsit testvéreknek is érzik egymást.

A karácsonyt az emberi nyüzsgés szürkesége, sőt ínsége és nyomorúsága borítaná be, ha nem ragyogna át rajta Isten ember iránti üdvözítő szeretete.

Szürkeség, sötétség borítja be mindazok életét, akik nem fogadják be őt, de a miénket, akik befogadtuk és befogadjuk, öröm árasztja el, mert hatalmat adott nekünk, hogy Isten gyermekei, a Világosság fiai legyünk. és isteni fénnyel járjunk e világban.

Ámen

2021. január 1., péntek

Szűz Mária, Isten anyja

 Szűz Mária, Isten anyja

Bevezető

Az efezusi zsinaton az Atyák megfogalmazták és hittételként kihirdették: mivel a Boldogságos Szűz Mária Jézus Édesanyja, Krisztus Istensége miatt a Boldogságos Szüzet megilleti az Istenanya cím. A keresztfán függő Urunk, Jézus Krisztus a Boldogságos Szüzet édesanyánkul adta. Méltó, hogy az egész esztendőt az Õ anyai gondoskodásába ajánljuk, amikor gyilkos testvérháborúk dúlnak, szegénység és nyomor uralkodik világszerte e világban.

Testvéreim! A tisztaszívűek Isten áldásában részesülnek. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy elnyerhessük ebben az évben is életünkre az Ő áldását.

Kirié-litánia

Jézus Krisztus, Aki áldássá lettél minden ember számára: Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Aki testvérünk akartál lenni, hogy mi Isten gyermekei legyünk: Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Akinek nevében üdvösséget talál minden ember, Uram, irgalmazz!

Dicsőség a magasságban Istennek

És a földön békesség a jóakaratú embereknek. Dicsőítünk téged, áldunk téged, imádunk téged, magasztalunk téged, hálát adunk neked nagy dicsőségedért, Urunk és Istenünk, mennyei Király, mindenható Atyaisten. Urunk, Jézus Krisztus, egyszülött Fiú, Urunk és Istenünk, Isten Báránya, az Atyának Fia, te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk

Te elveszed a világ bűneit, hallgasd meg könyörgésünket. Te az Atya jobbján ülsz, irgalmazz nekünk. Mert egyedül te vagy a Szent, te vagy az Úr, te vagy az egyetlen Fölség, Jézus Krisztus, a Szentlélekkel együtt, az Atyaisten dicsőségében. Ámen 

Evangélium után

Több mint harminc esztendeje a pápák minden évben, január 1-én üzenettel fordulnak a világhoz. Ez a béke világnapja.

 Nézzük e világot! Püspöki sorokat idézek: „Két repülő New Yorkban, sok repülő Afganisztánban.  Kedves levél itt, halált hozó ott. Szép ház és bőséges étel, menekültsátor és a sor végének már nem jutott étel. Havi több milliót keresők, gyermek nélkül, - és szerencsétlen munkanélküliek három-négy gyermekkel.

Vajon két világot teremtett az Úr és mi kevertük össze és lett ilyen zavaros? Ó, nem. Csak egyet és minden emberben saját képmását akarta megtestesíteni. "Alkossunk embert, a mi képünkre és hasonlatosságunkra" szólt.

Az értelmes ember, a szabad akaratú ember nagyravágyásában összetévesztette és téveszti még ma is önmagát az Istennel. Bár nem ő teremtette a Földet, az olajt, az aranyat, az atomot, mégis kizárólagosan akarja birtokolni. A megtermelt javak, mind az övé.

A mások kizsákmányolása, elnyomása, munkájának gyümölcse, haszna az övé. Sőt a másik élete fölött is úr, megölheti, elpusztíthatja okkal, vagy kedvtelésből. Önmagát féltve, vagy gyűlöletből. S ha a másik is kivenni akarja részét az Isten alkotta világból, ha élelemre, lakásra és ruhára vágyik, vagy pláne, ha úgy véli, hogy az vétett ellene, akkor szemet-szemért, fogat-fogért. Pusztuljon!

De a keresztény szemlélet szerint van más megoldás is. A továbbiakban beszédem vezérfonala a Szentatya ez évi, újévi békéről és szegénységről szóló üzenete. Ebben azt írja: A nyomor emberek millióinak jogait tiporja sárba és súlyosbítja a nézeteltéréseket. A szegénység leküzdése és a béke építése közötti szoros és kölcsönös összefüggés van. Ugyanis egyfelől a háború szegénységet szül, másfelől a szegénység fegyveres nézeteltéréseket is eredményezhet.

A szegénységet le kell küzdeni, hogy a világon megvalósuljon a béke. A szegényeket nem tehernek, hanem testvéreinknek kell tekintenünk, fölismerve bennük Krisztus arcát. De menyire nem tekintjük mi annak. Az állatok menhelyeiért mennyit fáradozunk, hogy lehetőleg minden állat bejusson oda. Az emberek, hajléktalanok menhelyeiért pedig semmit vagy alig valamit, hogy legalább téli időben bejuthassanak abba. – Teszem hozzá én.

Az igazságtalan rendszerek torzulásaiért előbb-utóbb mindenkinek fizetnie kell. S tapasztaljuk, hogy nem is akármekkorát. A sokat emlegetett globalizáció önmagában nem mozdítja elő a békét, sőt sokszor a megosztottságot és a nézeteltéréseket fokozza. Mind szélesebbre nyitja világszerte a gazdagok és szegények közötti ollót.

Égbekiáltó bűn, a hazánkban is egyre jobban tapasztalható gyermekszegénység iránti közömbösség, az ezzel szembeni emberi tehetetlenség. Ez ellen úgy lehet a leghatékonyabban küzdeni, hangoztatja a Szentatya, ha a gyermekek életkörülményeire hatással bíró tényezőkön javítunk: az oktatás és nevelés, az orvosi ellátás, továbbá a környezet védelem területén. Illetve az édesanyák gondozása és főként a család biztonságának elősegítése révén. Ha a nők és édesanyák méltóságát nem óvják, azt elsősorban a gyermekek szenvedik meg.

Mindenki tudja, csak nem meri hangosan mondani: a szegénység egyik következménye az éhezés, oka az élelmiszerhiány. Ennek egyik legfőbb oka: a fegyverkezés. A fegyverkezési kiadások világszerte aggasztóan növekvő mértékben kötnek le erőforrásokat, amiket a fejlesztési segélyektől vonnak el. A fegyverkezést általában a biztonság és a stabilitás erősítésével indokolják, ám a fegyverkezési verseny következtében kialakuló elszegényedés pont ellenkezőleg hat: visszafogja a fejlődést, s így az instabilitást és a feszültségeket növeli.

Amikor embertelen háborúkat látunk itt is ott is, amikor mindenfelé nő a szegénység és nyomor, hazánkban is, felvetődik a kérdés lesz e foganatja a Szentatya újévi békefelhívásának? És milyen lesz a 2021-es év? Biztos, hogy nehéz lesz! Ezért jobban oda kell figyelnünk egymásra! Minden nehézség ellenére is meg kell őriznünk a Gondviselésben, s Mária oltalmában való reményünket. Mert a látszatok ellenére is:

Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez

Százezrek ajakán.

Amen

2020. december 26., szombat

A Szent Család ünnepe 2020

 A Szent Család ünnepe 2020

Bevezetés

Ma Szent Család ünnepe van. XIII. Leó pápa szorgalmazta azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a 19. századi nyugati világban egyre inkább kikezdett családeszménynek imádságos alapokat adjon.

A mai szentmise szentírási részletei olyan gondolatokat tartalmaznak, melyek a családi közösség szeretetkapcsolatának megerősítését szolgálják. Igyekezzünk ezeket értő füllel hallgatni, és ezeket meghallva és elfogadva, ezek legyenek a mi családi életünk meghatározói is.

Családi életünkre tekintve, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket..

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy oly kevés gyermeket vállalunk és oly kevés időt fordítunk gyermekeinkre. Uram, irgalmazz!

Urunk, bocsásd meg, hogy nem teszünk meg mindent gyermekeink vallásos neveléséért. Krisztus, kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem gondoskodunk kellően idős szüleinkről. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

A mai szentmise szentírási részletei olyan gondolatokat tartalmaznak, melyek a családi közösség szeretetkapcsolatának megerősítését szolgálják. Az ószövetségi olvasmány Jézus Sírák fia könyvéből, a Tízparancs egyikére, a szülők tiszteletére hívja fel a figyelmet. Elsősorban arra a helyzetre gondol, amikor a szülők életük delelőjén túl szembenéznek erejük fogyatkozásával, vezető helyüket a már felnőtté vált gyermekek foglalják el a család élén.

A szentlecke, Szent Pál Kolosszeiekhez írt leveléből, a szeretet erős keresztény követelményével közelíti meg a közösségi élet, így a család ideális képét, szemben a mindennapok felmerülő problémáival.

A 12 éves Gyermekjézus templomban történt megtalálása ismert mindannyiunk előtt. A tizenkét éves Jézus a templomban, elsősorban nem a családi értékeket tartja szem előtt. Lényegi mondanivalója krisztológiai jellegű: Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom! Vagyis arra mutat rá, hogy a tizenkét éves Jézus egészen sajátos kapcsolatban van Istennel, az Atyával. A Szentírás mégsem mulasztja el megjegyezni, hogy a Gyermekjézus engedelmes volt nekik, anyja pedig szavait mind megőrizte szívében.

Kétségtelen, hogy a család ősi emberi intézmény, de a családi élet konkrét szervezetét, viszonyait erősen befolyásolják az egyes korok gazdasági, társadalmi viszonyai.

Pál leveleiben fellelhetők, a családra vonatkozó intelmek, fejtegetések egyértelműen magukon hordják a korabeli patriarkális felfogást, amely a férfit tekinti főnek, alapnak és rá építve bontakoztatja ki a családi eszményt.

A mai olvasó talán némi zavarral olvassa az ilyen sorokat, de ha igazán hívő szívvel és tanulékony lélekkel ráhangolódik a lényegre, akkor rájön, hogy a külső, korhoz igazodó kifejezésmódok mögött az igazi vezérlő elv a szeretet harmóniát, egységet teremtő ereje.

És így már nem az a fontos, kit említ az apostol elsőként, kit nevez főnek, hanem az, hogy a szeretet, a keresztény szeretet követelményét hogyan tudjuk beleültetni a család mindennapi életébe.

Mi, keresztények elfogadjuk, nemegyszer keservesen tapasztaljuk, hogy az adott kor erős befolyással van a család szerveződésére mind gazdasági, társadalmi vagy akár ideológiai kényszereivel. Mégis Jézus tanítása nyomán hittel valljuk, hogy van valami örök, a teremtő Istentől szándékolt eszményi kötelék a családban, amely a divatfelfogásoktól függetlenül, maradandó alapja ennek az együvé tartozásnak.

Jézus a házasság felbonthatatlanságát tanítva, úgy értelmezi a férfi és a nő teremtését, hogy a kettő egymást kiegészítő, harmonikus EGYET alkot a házasságban. Ez az egység teremti meg az alapot arra, hogy az élet hordozójává, továbbadójává váljék az utódokban.

Ez a legerősebb alapja a családi életnek.

A szeretet, az teszi leginkább sebezhetővé a családot. Ez a szeretet ugyanis többet kíván az embertől, mint a természetes létviszonyok ösztönös vonzása a férfi-nő, szülők-gyermek között.

Ez az a szeretet, amelyre Krisztus adott példát, életét feláldozva a világ üdvösségéért. Ez az a szeretet, amelyről himnuszt ír Szent Pál az 1Kor 13. fejezetében, vagy amit fölvillant a kolosszeiekhez írt levél mai ünnepre rendelt részletében.

Ez a szeretet nem automatikusan jelenik meg a házasságkötéssel, a gyermekek elfogadásával.

Erre nevelni kell önmagunkat, önző vágyaink igényeivel szemben. Ennek mércéje a nagylelkű megbocsátás és a nemes áldozathozatal a másikért. Óriási türelem is kell hozzá, hiszen be kell érnie, mint a fán a jó gyümölcsnek.

Ma azért is jut sok család élete válságba, mert a divatszellem könnyelműen átsiklik a szeretet problémáján, mondván: ha az idő előtt megkóstolt gyümölcs savanyú, majd szakítok másikat. Való igaz, hogy a mai kor átlagfelfogása nem kedvez a keresztény családeszménynek. Ezért kell ébresztgetnünk önmagunkban a felelősséget.

A családban a hozzám közelállók sorsa az én kezembe van letéve. Megtartásukhoz egyetlen út vezet, a keresztény szeretet útja. Igaz, sok áldozattal, de nagyon sok boldog élethelyzettel, pillanattal is.

Az ember a világ vándora. De jó lenne, ha mindnyájan otthonra is lelnénk benne. A keresztény család ezen munkálkodik, ezt látja elsődleges feladatának.

Ámen

2020. december 25., péntek

Karácsony 2020

 Karácsony 2020

Bevezető

Jézus születésére emlékezünk. A betlehemei puszta világra szóló eseményére. Híre immár két évezrede lázban tartja az emberiség nagy többségét. Karácsonykor csillognak a szemek és szeretettel ölelik át egymást az emberek. A krisztushívők ajkáról örömmel zeng az angyali ének: „Dicsősség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek”.

Minden azért van így, mert egykor történelmünk egén letörölhetetlenül fölragyogott az üdvözítő név: Jézus Krisztus.

Most csecsemőként közeledik felénk: tehetetlenül, kiszolgáltatottan és szegényesen hirdeti Ezért karácsonyi örömünk akkor

Lehet teljes és tartós, ha megengedjük, hogy a betlehemi Csillagnak az üdvözítő fénye beragyogja szívünket. Hogy beragyoghassa szívünket, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. 

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Add, hogy Igaz hittel, gyermek szívvel, a világgal kibékülve ünnepeljük szent születésedet! Uram

Evangélium után

A hívő keresztény ismeri Jézus születésének történetet. Évenként hallja újra és újra a júdeai puszta és a betlehemi barlang eseményeit.

De csak kevesen gondolnak arra, hogy az ezekről szóló evangéliumi beszámolók, a betlehemi eseménynek csak egyik fajta leírása.

A népies elbeszélés mellett a Szentírás más formában is megörökítette Jézus születésének történetét.

Ez a bibliai elbeszélés mégis ugyanazt az igazságot közvetíti, mint a színes és népies leírás Lukács evangéliumának alapján, csak éppen másképp, a lényegre szorítkozva.

Ezt a másfajta, teológusi leírást hallottuk az imént felolvasott evangéliumi szakaszban: "Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.

János evangélista szerint a betlehemi éjszaka története röviden ez: S az Ige testté lett, és közöttünk élt"

Az evangélista nem tartotta fontosnak a Lukács evangéliumából ismert események felsorolását. De lényegében ugyanazt az evangéliumot hirdeti, mint amelyet Lukács színes elbeszéléseivel, csak éppen eltérő módon.

János az Isten Fiát, a betlehemi gyermeket Világosságnak nevezte, amely közénk jött a sötétségbe, a sötétben tapogatódzó emberekhez.

János beszámolójában különösen kiemeli, hogy Jézus övéi közé jött, de övéi nem fogadták be, ám, akik befogadták, akik hisznek nevében, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.

A karácsonyi történetek lényege mindegyik evangélistánál ugyanaz. Jézus Krisztus személyén a világ Megváltója lépett Földünkre, Isten Fia, aki meghozta az igaz hit világát, amint ezt egyik karácsonyi énekünkben zengjük, és megnyitá a mennyország kapuját.

A sötétség mindig irtózott a világosságtól. Így alig csodálkozhatunk azon, ha napjainkban is sokan elutasítják a Fényt és nem fogadják be a Világ Világosságát. A sötétség ma is küzd a világosság ellen és ezt mi is tapasztaljuk.

A munkanélküliség, az elszegényítés, a nehéz megélhetés, az éhség, a hajléktalanság, nem a világosság elutasításának a következménye e?

Nem Isten világosságának elutasításából származik-e a szeretetlenség, a gyűlölködés, a kegyetlenség, a gátlástalan vagyonszerzés, a gyilkosság, az ártatlan emberek tömeges elpusztítása?

Ezek megfékezésére hiábavalónak látszik minden emberi erőfeszítés. Hála Istennek nem! Azért nem, mert sokan fáradoznak azért, hogy eloszlassák a sötétség cselekedeteit. Mert sok az olyan erőfeszítés, olyan akarat, amely a költő szerint: előbb, vagy utóbb, de diadalt arat.

Azonban a sötétség, az Isten és keresztényellenes erők sem tétlenek. Akadályozzák a legnemesebb emberi törekvéseket.

Nem fogadják be a Világ Világosságát, sőt azokból is szeretnék kioltani, akik befogadják Őt.

Valljuk meg őszintén: A bajok oka a Betlehemi Kisded be nem fogadása.

Nem kell ahhoz különleges prófétai tehetség, hogy megállapítsuk: Megváltó Istenünk evangéliuma nélkül ma sincs üdvösség, ma sincs sem egyénnek, sem társadalomnak békéje.

Ha azt akarjuk, hogy boldog legyen a társadalom, s benne az egyének élete, akkor nekünk, a társadalom tagjainak kell elsősorban hívő keresztény módon élnünk, gondolkoznunk és cselekednünk.

Állítsuk vissza Krisztus uralmát a családi életben, tartsuk tiszteletben törvényeit mindennapi munkánkban, hivatásbeli kötelességeinknek a teljesítésében. Gyermekeinket, s az ifjúságot ne csak oktattassuk, hanem neveljük, és neveltessük is, Isten és az ember szeretetére, Isten törvényeinek, s a szeretet nagy parancsának gyakorlására, s elsősorban életpéldánkkal.

Az első karácsony éjszakáján Isten kiolthatatlan fényessége ragyogott fel.

Jézus születése óta elmondhatja a világ: láttuk Isten dicsőségét, Az Atya Egyszülöttének dicsőségét.

Ma rajtunk a sor, hogy befogadjuk a Világ Világosságát Üdvözítőnket, Jézus Krisztust.

Megtapasztalhassuk Üdvözítőnk emberszerető jóságát, s a megtapasztalt jóság, tegyen bennünket a szeretet és béke továbbadóivá e világban.

Ámen

2020. december 19., szombat

Advent 4. vasárnapja 2020

Advent 4. vasárnapja 2020 

Bevezetés

Hűséges lélekkel várjuk karácsony ünnepét. öröm van a szívünkben az elvégzett előkészület miatt. Örömteli szívvel várjuk, hogy örömet szerezzünk szeretteinknek is és minden embernek az ünnepen. És igyekszünk, miként Keresztelő Szent János is a mai evangéliumban, tanúságot is tenni arról, akinek közénk való eljövetelét ünnepeljük.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Aki után sóvárogtak az Ószövetség szentjei, add, hogy mi is úgy sóvárogjunk közeli eljöveteled után. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Add, hogy útegyengetéssel, bűnbánattal és imával készüljünk eljöveteledre. Krisztus, kegyelmezz

Jézus Krisztus! Add kegyelmedet, hogy még buzgóbban készüljünk megtestesülésed szent titkának méltó megünneplésére. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

A Forum Romanumról való az a hatalmas márványoszlop, amelynek a tetején a Santa Maria Mag-giore bazilika előtt Szűz Mária bronzszobra látható. Az oszlopon ez a felirat olvasható: Büszke vagyok, hogy azt hordozom, aki a Megváltót hordozta!

Az angyali üdvözlet törté-netének most, karácsony közelében fontos mondanivalója van. Pár óra múlva felcsendül majd a Lukács evangélium szomorkás, keserű mondata: „nem volt hely számukra a szálláson” (2,7), ezért kellett Jézusnak egy istállóban megszületnie.

Az istállóban megjelenő angyalnak pedig azt válaszolnia Máriának, hogy Legyen nekem a te igéd szerint.

Szavait legtöbbször úgy értelmezzük, mint belenyugvást Isten terveibe. Szent Bernát szerint azonban Mária szavait kérő imádságként is felfoghatjuk: Legyen nekem a te igéd szerint.

Vigye véghez bennem az örök Ige mindazt, amit ma jövendöltél nekem. Vegyen testet testemből az Ige, aki kezdettől fogva Istennél volt, és aki maga Isten volt. Ne csak fülem számára legyen felfogható, hanem szemem számára is látható, kezemmel tapintható, hogy karomban ringassam.

Ne csupán leírt, néma betű, hanem testembe írt élő, megtestesült Ige legyen. Vegyen lakást bennem a világ életéért. (Adoremus 2005.)

Istennek inkább tetszik az emberi szívekben lakni, mint mozdulatlan kövekből épített templomokban.

Ez persze nem jelenti, hogy a történelem számtalan istenháza mind fölöslegesen épült volna, hiszen ezek nem kizárólagos lokalizációi a min-denható és mindenütt jelenlévő Istennek. De, népi nyelven fogalmazva a templomok, mégis csak az Istennek a házai.

De tény az is, hogy Isten igazi lakóhelyei, templomai az emberi szívek.

Az üdvtörténelem legszebb háza, temploma Mária. Az ő törékeny, jelentéktelen, figyelemre nem méltatott teste, élete, „igen”je eredményezi azt, hogy a testet öltött Igének igazi sátra lesz a köztünk.

Mária válasza a hitből élő, Istennek engedelmes ember örök és egyetlen válasza: Íme, az Úr eszköze vagyok, építsen belőlem otthont magának! Ezért történelemforgató ez az igen. Benne egyszerre van jelen Isten örök döntése, kiválasztása, kegyelme, ugyanakkor az emberi hozzájárulás, a „konszenzus, az egyetértés: igen arra, amit Isten akar.

Az a piciny názáreti ház, ahol Mária lakott, így lesz szimbolikusan az Egyház előképe, amelyben olyan emberek laknak, akik hinni tudnak Istenüknek: Olyanok, akikre vonatkoztathatók a Máriának mondott szavak: „Boldog, aki hisz annak beteljesülésében, amit az Úr mondott neki” (Lk 1,45).

Advent 4. vasárnapja igyekszik megnyitni szemünket, megtisztítani vágyainkat, érzelmeinket. Ezt teszem most én is a költő szavaival:

Karácsony készül, emberek!

            Szépek és tiszták legyetek!

            Súroljátok fel lelketek,

            Csillogtassátok kedvetek,

            Legyetek újra gyermekek,

            Hogy emberek lehessetek!

Szabaduljunk az embert eltorzító korszellemtől, az önkibonta-koztató életet élés vágyától. Elég egy pillantást vetnünk Máriára, az angyali üzenet elhangzott történetére, máris erőt meríthetünk példájából, és újra emberek lehetünk, Isten akaratát szolgáló krisztusi emberek.

És büszkék lehetünk arra, hogy miként Mária, úgy mi, keresztények is, Krisztust hordozó emberek lehetünk e világban.

Amen

2020. december 12., szombat

Advent 3. vasárnapja

Advent 3. vasárnapja

Bevezetés

Hűséges lélekkel várjuk karácsony ünnepét. öröm van a szívünkben az elvégzett előkészület miatt. Örömteli szívvel várjuk, hogy örömet szerezzünk szeretteinknek is és minden embernek az ünnepen. És igyekszünk, miként Keresztelő Szent János is a mai evangéliumban, tanúságot is tenni arról, akinek közénk való eljövetelét ünnepeljük. 

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Aki után sóvárogtak az Ószövetség szentjei, add, hogy mi is úgy sóvárogjunk közeli eljöveteled után. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Add, hogy útegyengetéssel, bűnbánattal és imával készüljünk eljöveteledre. Krisztus, kegyelmezz

Jézus Krisztus! Add kegyelmedet, hogy még buzgóbban készüljünk megtestesülésed szent titkának méltó megünneplésére. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

A mai evangéliumi szakasz szerint, mai kifejezést használva, igazoltatás történt. Nem rendőrök, hanem a zsidó nép vezetői igazoltatják Keresztelő Jánost. A vallás és a szertartások igaz gyakorlásának a papok és leviták voltak az őrei. Valószínűleg hivatalosan küldték ki őket Jánoshoz, Zakariás fiához, hogy vizsgálják meg személyét és különleges működését a pusztában. A vizsgálódó kérdések középpontjában ez állt: "Ki vagy te?" „Ki vagy te?” „Miért keresztelsz?” „Mit mondasz önmagadról?”

Az ezekre adott rövid válaszai után mondja ki a lényegest: „A pusztában kiáltó hangja vagyok, egyengessétek az Úr útját!”

E válasza prófétai jövendölésre utaló s egészen különös. Egészen szokatlan küldetéstudata van nem csak neki, de népének is, amely azt vallja magáról, hogy az élő Isten szövetséget kötött velük.

A kor hangulatára jellemző, hogy Isten valamilyen megjelenését várták körükben, amely szabadulást hoz számukra. Arról azonban az emberek nem sokat tudtak, hogy hogyan fog ez megvalósulni.

Azt sem tudták maguknak megfogalmazni, hogy az életükkel kapcsolatos elégedetlenségüknek mi az igazi oka. A zsidó népnek nagy szenvedést okozott, hogy elvesztették nemzeti önállóságukat, országuk a római birodalom egyik tartománya lett. Ezért Istentől elsősorban nemzeti önállóságuk visszaállítását remélték.

Ezért amikor a Jeruzsálemből érkezett papok, igazoltatják Keresztelőt, amikor felteszik neki a kérdést: "Ki vagy te?", először is azt a feltételezést utasítja el, hogy ő a Messiás, tehát, hogy ő hozna a választott nép számára szabadulást.

Akik ugyanis ezt a kérdést intézték hozzá, hallották őt Isten hírnökeként beszélni, aki bűnbánatra szólítja fel az embereket. Látták, hogy a lélek tisztulása után vágyakozókat bemeríti a Jordán folyó vizébe, és sokat beszél Isten eljövendő országáról. Ezért gondoltak arra, hogy ő lehet a Messiás, a Szabadító, a Megváltó.

János azonban elutasítja a feltételezést.  "Nem én vagyok a Messiás".

A válasz nem elégíti ki a kérdezőket, így tovább érdeklődnek. "Ki vagy te tehát?" A válasz egészen különleges. Ő a pusztában kiáltó szó, akinek az a feladata, hogy előkészítse a Megváltó eljövetelét.

Keresztelő Szent János tehát az Úr pusztában kiáltó szavának, az Úr szócsövének tekintette magát. Tanúságot tett Jézus Krisztusról. Tudta, hogy Jézus az Isten Báránya, aki Istentől jött, hogy elvegye a világ bűneit. Életével bizonyította, hogy Krisztus a Messiás.

De elmondható ez rólunk is? - Az természetesen kicsit furcsa lenne, ha szüntelenül azt bizonygatnánk, hogy Isten hangja és szócsöve vagyunk. Magatartásunk viszont el kell, hogy elárulja azt, hogy ki és mi mozgatja tetteinket. De elárulja-e azt, hogy Istenről tanúskodik életünk?

S nem arról-e, hogy már az identitás nélküli embertipust tükrözi?

Napjaink "új hatalmasai" helyrehozhatatlanul meg akarják semmisíteni az emberek identitását, e cél érdekében akarják megsemmisíteni a családot, Egyházat, nemzetet, mutatott rá a minap konferencia beszédében a Parlament Elnöke. Ezek hiányában ugyanis senki nem képes megvédeni az érdekeit, így könnyebben alávethető és kifosztható.

Megkeresztelkedésünk alkalmával mi nem identitás nélküliekké, hanem keresztényekké, az Úr előfutárai lettünk. De sajnos ez alig látszik meg rajtunk, s életünkön. Mi többnyire csak önmagunkkal törődünk. Pedig senki sem élhet csak önmagának egy olyan emberi közösségben, amelyben oly sok a bajbajutott ember.

Ha a tengeren SOS jeleket ad le egy bajbajutott hajó, minden közelében tartózkodó hajónak segítségére kell sietnie. Ha ezt nem teszi, jogosan állítják nemzetközi bíróság elé a hajó kapitányát.

Nem kell ahhoz különleges, hatodik érzékszerv, hogy meghalljuk a ma magyar földön leadott SOS jeleket. – Miként a tengeren minden SOS jelet hallónak kötelessége segítségére sietni a bajbajutottaknak, ugyanígy kötelessége minden kereszténynek, nekünk is, segítséget nyújtani a bajbajutott, tévelygő embertársainknak.

Krisztus nem azt kérdezi majd az ítélet napján, hogy milyen vallásúak voltunk, hanem, hogy szerettük-e az embereket, segítettünk-e a bajbajutottaknak. Segítettük-e a tévelygőket, a homályban, a sötétben botorkálókat eljutni az igazságra, s eljutni a világosságra. Hogy milyen útkészítők, milyen előhírnökök voltunk kortársaink számára?

Miként Keresztelő Szent János élete, úgy a mi életünk is legyen Krisztusra mutató! Legyünk előhírnökei annak a Jézus Krisztusnak, aki örömhírt, békességet hoz minden jóakaratú embernek.

Ámen.

2020. december 5., szombat

Advent 2. vasárnapja

 

Advent 2. vasárnapja

Advent második vasárnapjának üzenete így hangzik: Jön az Isten országa!

Isten országa megérkezett, amikor közöttünk járt az emberré lett Fiú Isten.

Megvalósul Isten országa az Egyházban, ahol Isten szavát hirdetik és kiosztják szentségeit. Isten országát készítjük elő lelkünkben a bűnbánat által

E szentmise kezdetén is, hogy a szentáldozáskor. az égi király bevonulhasson szívünkbe.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Nyissuk ki a szívünket. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Tartsunk, bűnbánatot Krisztus irgalmazz!

Urunk Jézus! Tisztalélekkel vonuljunk a szentáldozáshoz. Uram irgalmazz.

Evangélium után

"Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa" (Jn 1, 6-7)..

Ő az Ószövetség utolsó nagy prófétája. Kötőjel a múlt és a jelen között. Ilyen szempontból bátorítás számunkra, akik a második és a harmadik évezred mezsgyéjén élünk.

Az ókorban írt evangéliumot kell élnünk és hirdetnünk a harmadik évezred küszöbén.

Az egyháznak az a hivatása, hogy ma is, mint mindig történelme folyamán alkalmazkodjék kora emberéhez. Szentírást olvashasson. Törekedjünk arra, hogy mában élő, ma emberéhez szólni tudó keresztények legyünk.

Keresztelő Szent János is „azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról". Hogy Jézus Krisztus a Világ Világossága. És azt is, hogy Keresztelő a "világosság tanúja."

A görög nyelvben, a tanút "mártírosnak" mondják. Igazából, mai értelemben véve a szót, János Jézus első mártírja is.

János evangéliuma igen gyakran hangoztatja, hogy a világ elítéli Jézust. Értetlenül kérdezi: Kicsoda ő? János pedig tanúságot tesz róla. Nekünk is fontos kötelességünk: tanúságot tenni a Világ Világosságáról. De milyen a mi tanúságtételünk? Erőtlen és gyenge. Alig észrevehető.

"A zsidók papokat és levitákat küldtek Keresztelő Szent Jánoshoz Jeruzsálemből, s megkérdeztették: "Ki vagy?". Ez a mondat el kell, hogy gondolkoztasson bennünket is. János ugyanis úgy élt, hogy kortársai nemcsak felfigyeltek rá. A nép tódult utána. Kihívás volt. Vajon ránk felfigyelnek-e kortársaink? Igyekezzünk úgy élni, hogy felfigyeljenek ránk. Pozitív értelemben, s csodálkozva kérdezzék kik ők? S miért ilyenek ők?

János személye mögött, titokzatos módon, de mégis sokat sejtetően, ott rejtőzött a Jézusé is. Az embereket nem annyira az érdekelte, hogy kicsoda János, hanem az, hogy kicsoda Jézus?

 Ez velünk is így van. A gyakorló keresztényt állandó figyelemmel kíséri a világ. De csak azért, mert rajtunk át, Jézusra kíváncsiak az emberek. Ma a ki vagy Te? kérdésre, minden hívő  Jánosként kell, hogy válaszolja: "Én csak a pusztában kiáltó szó vagyok" Mi felkiáltójelek vagyunk a jánosi mondat végén. Útkészítői Annak, aki „köztetek áll de, akit Ti nem ismertek.”

János itt olyasmit mond ki, amire nem, vagy csak nagyon ritkán gondolunk. Kicsit erőltettetnek is érezzük, és átvitt értelemben érthetőnek.

Jézus már közöttünk van. mint Kánában is, a fiatalok menyegzőjén. Ő a fiatalok öröme és szerelme. Ő a szegénység és éhínség leküzdéséért folytatott mozgalom. Ő az igazságos bérezésért történő harc és küzdelem. Ő az alacsony műveltségi szinten tartottak műveltségi szintjének emeléséért küzdők nemes törekvése.. Ő az emberek egymás felé történő közeledése. Ő az emberek békés egymás melletti, egymásért való élése. Ő az, aki közénk jött, és közöttünk van, csak mi nem ismertük és nem ismerjük fel.

Vagy mégis? Komolyan vesszük, amit mondott: Éhes voltam és ennem adtatok, börtönben voltam, üldöztek, és ti kiszabadítottatok. Elismertétek emberi méltóságomat." Amikor az emberiségnek ekkora igazságérzete van, akkor maga Krisztus beszél belőlük és általuk, aki maga az igazság. Mi nem merjük így nézni a világot, s ezért nem vesszük észre a különböző dolgokban köztünk lévő Krisztust.

Azután meg még nehezen is értjük, mert olyan mentalításban élünk, amely még napjainkban is, naponta megalázza, megtiporja jogaiban az embereket

Abban viszont nem kételkedhetünk, amit az Írásban olvashatunk, hogy „Az, Akit ti nem ismertek, el fog jönni."

Ennek ellenére, előbbieket figyelmen hagyva, sokszor keressük, őt úgy, mint aki a boldogság vagy karrier, vagy hatalom, vagy gazdagság. Nem találjuk, mert ezekben nincs ott a Krisztus. Ő a kicsinyek életében van jelen.

Ott van Jézus, ahol engedik megszületni a kicsinyeket. Ahol megvédik a szegényt, a jogfosztottat. Ahol nem restellik kimondani az igazságot, akkor sem, ha abból a kimondójának csak hátrány, esetenként elmarasztalás és üldözés származik.

Ott van Jézus a vértanú lelkű Mindszenty Bíborostól kezdődően, napjaink szókimondó igehirdető papjainkban. Ott, ahol ki merik mondani, hogy nem lehet az Egyházat a kiszorítani a társadalmi életből, hisz az a feladata, hogy szelídítse és nemesítse.

Mindezt Azért tesszük, Akinek növekednie kell, Akinek a saruszíját sem vagyunk méltók megoldani. Akinek eljövetelére készülünk, akinek köztönk valójelenlétét hiteles és korszerű tanúságtételünkkel tudatosítjuk

Amen.