2020. augusztus 1., szombat

18. évközi vasárnap 2020

18. évközi vasárnap 2020

Bevezetés

Az evangélium beszámolója szerint, Jézus, a tanításáért lelkesedő hallgatóság éhségét csodás módon elégítette ki.

Az apostolok finoman felhívták figyelmét a közelgő alkonyatra és az emberek elbocsátására. Hadd menjenek a közeli falvakba, és ott szerezzenek maguknak élelmet. Jézus azonban másképpen döntött. Elhatározta, hogy Ő vendégeli meg lelkes hallgatóit. Hogy hogyan, azt az evangéliumi szakaszban fogjuk hallani. 

Kirié litánia

Urunk, Jézus! Bocsásd meg az éhezők iránti eddigi gyenge szolidaritásunkat. Uram irgalmazz

Urunk, Jézus! Bocsásd meg, hogy oly ritkán dobunk pénzt a Szent Antal kenyere perselybe. Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus! Add, hogy napról napra erősödjék bennünk a szolidaritás a szegénységi küszöb alatt élők iránt. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Mily öröm lehetett Jézus számára, hogy nemcsak néhányan, hanem ezrek és ezrek hagyták abba a munkájukat, hogy hallgassák tanítását. Megértették az üzenetet: "Keressétek először Isten országát, és a többiek hozzáadatnak ehhez”. Mivel azonban nemcsak igével él az ember, ők is megéheznek. Éppen indulni akarnak, de Jézus szeretete útjukat állja. Akik ilyen nemes éhséggel fogadták tanításának kenyerét, megérdemlik, hogy testi éhségüket is kielégítse.

Jézus józanul nézi az emberi életet. Tudja, hogy az anyagi nyomorúság éppen olyan akadálya az evangelizációnak, mint a gazdagság.

Mindkettőre vannak példák! Ott vannak a jóléti, fogyasztói társadalmak, társadalmi rétegei. S ott vannak a szegény, elmaradt, s eladósodott országok éhező, nélkülöző társadalmi rétegei.

Templomainkból épp úgy hiányoznak a leggazdagabb rétegekhez tartozók, mint a szegénységi küszöb alatt élők S ez utóbbiakból bőven vannak a világban,

Az Isten igéjét szóval és életpéldájával hirdető keresztényeknek kenyéradó szeretettel kell segíteni éhező felebarátaikon. Így lesz az evangélium nemcsak üdvösséget szerző, hanem kenyeret adó tanítás!

Szánom a sereget, mondotta Jézus, és ez a szeretet ösztönözte a kenyérszaporítás csodájára! Igaz, hogy nekünk nincs ilyen hatalmunk, de arra megvan a lehetőségünk, hogy megosszuk kenyerünket a rászorulókkal.

Ha testvérként tekintenénk az éhező népekre, éhező honfitársainkra, akkor, akár életszínvonalunk csekély csökkentése árán is, de segíthetnénk rajtuk. A jóléti népek szégyene, hogy milliók halnak éhen napjainkban is! És még tragikusabb az, hogy ezek közül minden harmadik gyermek! Nálunk is mennyi, egyre több, az éhező gyermek!

Isten megadja nekünk a mindennapi kenyeret, de ránk bízta és bízza szétosztását! A "'Ti adjatok nekik enni" krisztusi parancs minden kor minden emberének szól. Elsősorban nekünk, Jézus tanítását megvalósítani igyekvőknek. Jézus nyíltan megmondta, hogy a föld nincs arra berendezve, hogy milliomosak legyünk! Épp ezért senkinek sincs joga: hazárdjátékot űzni az emberiség kenyerével.

Ma túlontúl sok az éhező ember: A TV képernyőjén, olykor-olykor 1áthatunk lelkiismeretet ébresztő képsorokat: csont-bőr embereket, földön fekvő már mozdulni sem tudó, elerőtlenedett gyermekeket és aggokat. Sokan idézik ilyenkor, Madách sorait: „Sok az eszkimó, s kevés a fóka!” Valóban azonban nem erről van szó, mert a föld sokkal több embert is tudna táplálni, ellátni élelemmel, a mai termelési technikával, mint amennyien élünk a földön!

Hát akkor miről?

Az együttérzés, a szolidaritás hiányáról!

Ha annak a napi sok milliárd dollárnak pár %-át az éhezők megsegítésére, és kenyéradó munka-helyek megteremtésére fordítanák, amit háborúkra és országok megszállására fordítanak, akkor nem lenne éhező e világban.

De hol van a világ mai, milliárdos vezetőiben a humánus gondolkodás és a szolidaritás érzület? Sajnos az Úr Jézus által szívtelen gazdagoknak mondottakban, miként a múltban, úgy napjainkban is óriási defektus ez!

Az Úr Jézus nem ok nélkül kiáltott jajt a szívtelen gazdagokra, akik nem akarják meglátni a szegény Lázár nyomorúságát. És ma is jajt kiáltana mindazokra, akik csak a profitot nézik és nem törődnek az emberrel, azzal, hogy minden ember, emberhez méltó életet tudjon élni.

Nem megvonni kell a családoktól a különböző támogatásokat. S a betegektől a gyógyszertámogatást. A szociális otthonokban élőktől a normatív támogatás egy részét. Arra hivatkozva, hogy eddig igazságtalanul kapták azokat. S a legszegényebbnek juttatni csak segélyeket. Egyébként is, nem segélyekből kell, hogy élje élet az ember, hanem arcának verejtékével biztosított munkájából.

A kenyéradás napjainkban az emberiségnek a legnagyobb problémája, és megnyugtató megoldása nélkül nem reménykedhetünk a terrorizmus megszűnésében, a béke és a biztonság megszületésében.

Az Úr Jézus napjainkban nem szaporítja meg kenyerünket és halunkat sem. Nem tesz csodát. Ránk bízza a kenyéradó szeretet gyakorlását, mert önző, kapzsi világunkban ez a legcsodálatosabb emberi cselekedet. Legyünk büszkék arra a képességünkre, hogy Jézushoz hasonlóan kenyéradó szeretettel fordulhatunk éhező embertársaink felé.

Ha csak egy darab kenyeret is adunk az éhező testvéreinknek, vagy egy pohár vizet a szomjazó testvérünknek, máris enyhítettünk a világ, s honfitársaink nyomorán. Ámen.

2020. július 25., szombat

17. évközi vasárnap

17. évközi vasárnap 2020

Bevezetés

A mai, 17-ik évközi vasárnap evangéliumában, az Úr Jézus további hasonlatokkal, a rejtett kincs, és a drágagyöngy hasonlatával igyekszik megsejtetni velünk a menyek országát.

Igyekezzünk mi is a mindennél értékesebb evangéliumi kincseket megszerezni, és megőrizni egy életen át!

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!  Milyen a mi ez irányú buzgóságunk?

Kirié litánia

Urunk! Add, hogy komoly munka után értékes kincsre találjunk. Uram irgalmazz!

Urunk! Add, hogy a silány gyöngyök között észrevegyük az értékeset! Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Add, hogy a silány gyöngyök értékesítése révén megszerezzük az értékeset. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Földi élete során Jézusunk gyakran beszélt a mennyek országáról. Nyilvánvaló, hogy emberi szavakkal, fogalmakkal ő sem tudta megláttatni igazi mibenlétét. Különböző hasonlatokkal próbálta valamiképpen megsejtetni hallgatóival ennek az országnak mindent felülmúló értékét.

Nem közelíthető meg érzékszerveinkke1. Az értelem és a hit segítségére van szükségünk, hogy Isten titkát kibonthassuk rejtettségéből. Ezért is hasonlítja a mennyek országát rejtett kincshez.

De tulajdonképpen mi is ez a mennyek országa.

Ha tíz embert, aki hittant valamelyest tanult, megkérdeznék erről, akkor tíz közül kilenc minden bizonnyal azt felelné, hogy a mennyek országa a mennyország, ahová az igaz emberek kerülnek haláluk után.

Ez azonban tévedés, mert a mennyek országa, vagy más néven Isten Országa nem a túlvilág része, hanem nagyon is evilági valóság, a jelen része. Gondoljunk csak az Úr Jézus múlt vasárnapi, a magvetőről szóló példabeszédére, a jó magok közé konkolyt hintő ellenségre. A túlvilági mennyországban a Sátán már nem működik, tehát a mennyek országa nagyon is evilági valóság.

De valóban, mi a mennyek országa?

Egész egyszerűen azt lehet mondani, hogy a mennyek országa az ember igazi boldogsága. Mert az ember legfőbb célja, hogy boldog legyen. Mi keresztények tudjuk, hogy az igazi boldogságot az ember csak Istenben találhatja meg.

De maga az Isten is rejtező valóság és keresnünk kell, hogy megtaláljuk.

Aki nem ért a régészethez, az könnyen eldobja a földből elő került kincseket. Sajnos sokan úgy tesznek napjainkban Istennel is.

A felelőtlen kritika, az ateista propaganda igyekezett a múltban, és igyekszik ma is lejáratni a hit igazságait, s annak hirdetőit. Ez az oka annak, hogy sokan eldobják, vagy sárba tiporják a keresztény hit és erkölcs drágagyöngyeit.

Azután meg, mivel Isten egészen másként létezik, mint teremtményei, ez a másként létezés elrejti szemeink elől. Ezért kell értelmünk ásójával, hitünk kapavágásával kiemelni a kételyek földjéből.

Így cselekedett az evangélium kincskeresője is, aki mindenét eladta érte és ezt örömmel tette. Nekünk is örülnünk kell, ha megtaláljuk az Istent. Az emberben sajnos komoly támaszpontjai vannak a csüggedésnek, a sötéten látásnak. Belső alkati adottságaink, külső körülmények nem egyszer az elkeseredés, a reménytelenség szakadékáig sodornak.

Igaza van Pascalnak, hogy minden emberben van egy szakadék, amit csak Isten tud betölteni. Örüljünk, ha a mi életünkben ez már megtörtént. A hivő ember azért tud örülni minden körülmény közepette, mert életének elrejtett és megtalált kincse az ő Istene, a Benne való hite.

Mi tehát az evangéliumi drága kincs és drágagyöngy? Csak azok tudják, akik már megtalálták, akik már a drágagyöngy birtokában vannak. De kellőképpen megmagyarázni ők sem tudják. Csak körülírják. Szép szavakat mondanak, amelyek számukra komoly tartalommal rendelkeznek, míg nekünk csak nagyon keveset mondanak.

Nem járunk viszont messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy ez a drágakincs, a jézusi tanítás, ennek hittel való elfogadása, maga a hit, a belőle fakadó béke, öröm, szeretet, jóság, türelem, lelki erő és remény. Ez a drága kincs olyan örömet és boldogságot ad az embernek, amelytől soha senki és semmi sem foszthatja meg birtoklóját, sem halál, sem betegség.

Miért? Mert ez a kincs kárpótol bennünket a világban elszenvedett veszteségért. Aki megtalálta tudja, hogy miért él. Tudja, hogy élni szép és jó, és érdemes, még akkor is, ha sokszor keserűségek és csapások érik is.

Az evangéliumban két emberről hallottunk. Mindkettő közös vonása az örvendezés. Az öröm, a szerencse felett érzett boldogság. Ők örömükben eladták mindenüket, csak hogy megszerezhessék örömük okát, az értékes kincset, a drágagyöngyöt. Nem törődtek vele, hogy embertársaik e miatt megszólják őket, és majd azt mondják nekik, hogy teljesen megőrültek, eladták mindenüket, és egy lapra tették fel életüket.

A Jóisten ajándéka a hit. Olyan drága kincs, amely bennünket is hasonló cselekedetre kell, hogy késztessen, mint az evangéliumban említetteket.

Nekünk is mindent meg kell tennünk, e világ szemében esztelen dolgokat is, hogy mások is birtokosai lehessenek a drágakincsnek.

S drága kincsünket valamennyien megőrizhessük, s megőrzött hitünk vezessen el bennünket az örök boldogságra.

Ámen.

2020. július 18., szombat

Évközi 16. vasárnap

Évközi 16. vasárnap 2020

Bevezető

A magvetőről és a konkolyról szóló példabeszédet halljuk majd a mai evangéliumban.

Az is egy kortalan történet.

A szereplők: a gazda, az ellenség, a szolgák és a konkoly.

Az Úr Jézusnak az a célja, hogy e példabeszéd elmondásával hallgatói maguk előtt lássák a folyamatot, az Isten országa vetésének növekedését, megmérgezésének titkos akcióját és a káros hatással kapcsolatban, mik a teendői követőinek.

Azt is jó tudni, hogy a jó és a rossz harcából mi magunk nem csak nem vonhatjuk ki magunkat, hanem ez a harc bennünk is állandó.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! Milyen erős és sikeres ez a harc.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem akadályozzuk meg a konkolyhintők tevékenységét. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Ments meg minket a rossz elleni küzdelemben a megszálltságtól. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Adj nekünk bölcs türelmet egymás hibáinak elviseléséhez. Uram irgalmazz! 

Evangélium után 

Nehéz megérteni az Úr Jézusnak a mai evangéliumban hallott: "hagyjátok nőni az aratásig" - gondolatát. Nem tudjuk ugyanis felfogni, hogy Isten az Ő szolgáit, papokat, szülőket, pedagógusokat és államférfiakat aludni hagyja, míg az ellenség nem alszik, hanem buzgón folytatja titokzatos művét, a rossznak a vetését.

Vajon miért engedi meg Isten, hogy ellensége a sötétség órájában konkolyt hintsen? Miért nem ad szabadkezet szolgáinak legalább utólag, a már látható szerencsétlenség idején, hogy kigyomlálják a konkolyt? Ellenkezőleg! Szinte fékezi szántóföldjének tisztaságáért való szent buzgóságukat. Így aztán az emberi társadalomban, de annak egyedében, magában az emberben is megmarad vegyesen, jó és rossz egyaránt.

Tudomásul kell vennünk, hogy együtt van a világon, magában az emberben is, a tiszta búza és a konkoly, a jó és a rossz! S állandó a jó és a rossz küzdelme saját magunkban és a társadalomban.

Türelmetlenek vagyunk önmagunkhoz, hitvestársunkhoz, gyermekeinkhez, munkatársainkhoz és hadd ne soroljam tovább a türelmüket nélkülözők szomorú körmenetét.

Mindez természetesen nem valami újkori jelenség. Az Úr Jézus is találkozott az emberi életnek ezzel a hívatlan és kellemetlen útitársával. Nem csodálkozott rajta, mert tisztán látta az ellenséges ember, a konkolyhintő gonoszság jelenlétét. Apostolai abban reménykedtek, hogy isteni hatalmával megszünteti ezt a jelenlétet, és minden rosszat száműz megváltottvilágunkból.

De nem így történt. Az Úr Jézus nyíltan kijelentette: a földi élet az irgalom, a türelem korszaka; az ítélet, a konkoly kitépése a világ végén következik be. Nem emberi erők, hanem az Úr Isten maga intézi el a gonoszság elkülönítését. Ezért nem ámíthatjuk magunkat azzal, hogy a földi élet búzatengeréből emberi erővel minden konkolyt eltávolíthatunk.

Erre a figyelmeztetésre azért is szükségünk van, mert történelmünk során mindig jelentkezett egy olyan kísérlet, amely erőszakkal próbálta kitépni emberi életünkből a „romlás virágait”. Az úgynevezett vallási türelmetlenség is súlyos károkat okozott annak idején, mert aki az erőszak fegyveréhez nyúl, az valójában nem hisz az igazság és a szeretet győzelmében. A keresztény embernek küzdenie kell ugyan a testi-lelki nyomorúság, a gonoszság erői ellen, de semmiképpen sem az erőszak fegyverével.

Megpróbálták ezt a Római Birodalom komisszárjai, az inkvizíció bírái, a nagy forradalmak, a különböző diktatúrák, de mindnyájan csődöt mondtak ebbéli erőfeszítésükkel. Az Úr Jézus tanítása szerint az embernek magának kell vállalnia belső világának megnemesítését.

A huszadik században dúló két világháború, s a két diktatúra véres magyarázat ennek a megállapításnak az igaz voltára.

És a mai kegyetlen helyi háborúk is, mindenütt, ártatlanok, főleg keresztények százainak és ezreinek szenvedéseit és halálát okozzák, s milliók menekülését, a gonoszság elől.

Más vonatkozásban, igenis, ma is vannak szerte e világban, magyar földön is olyanok, akik az elvetett nemes magvak közé konkolyt hintenek. Micsoda, izzó gyűlölet van még ma is, egy széteső ideológia utóvédharcait folytatókban, mindazokkal szemben, akik nemes magvakat vetettek és vetnek a magyar nép lelkébe.

A gyűlölet a legnagyobb konkolyhintő e világban. Amikor ezt vagyunk kénytelenek tapasztalni, megértjük, miért ajánlják fel a példabeszédben szereplő munkások szolgálatukat gazdájuknak: Akarod-e, hogy kiszedjük a konkolyt? Hagyjátok! Hangzik a válasz. Hadd nőjön föl mindkettő az aratásig.

Ezen talán jómagunk is csodálkozunk és Istent is felelősségre vonjuk lázadó miértjeinkkel. Miért tűri, engedi a gonoszság garázdálkodását? Miért nézi el, hogy a bűn szennyes vízözönként újra meg újra elöntse a világot? Miért nem sújt le Isten azonnal a gonoszokra? Miért nem büntet azonnal? Miért oly „elviselhetetlenül” türelmes?

Mert az Úr Isten mindenkinek időt ad a megtérésre, a Hozzá való visszatérésre. Ehhez egyeseknek rövidebb időre, másoknak hosszabb időre van szüksége.

S vannak, akiknek csak a halálos ágyukon adatik meg a megtérés kegyelme.

Ámen

2020. július 11., szombat

15. évközi vasárnap 2020

15. évközi vasárnap 2020

Bevezető

Senki sem szeret ráfizetéssel dolgozni. Mielőtt még valaki valamihez is hozzáfogna, már jó előre tudni szeretné, hogy vállalkozása megéri-e a fáradságot és kifizetődővé válik-e.

Érdemes-e egyáltalán másokat vigasztalni és bátorítani, a rászorulókat támogatni és segíteni.

Jézus mindig és minden körülmények között érdemesnek tartotta az emberek javát szolgálni. Tanított, vigasztalt és segített, ahol csak tudott. Hintette az Isten országa igazságainak magvait.

Isten ugyanezt a magatartást várja tőlünk, azt akarja, hogy úton útfélen hirdessük és terjesszük a jót, az igazat és a szépet, mert szerinte egyetlen jó földbe hullott vetőmag százszoros termést hozhat.

Kirié litánia

Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy lelkünk a belé hullatott isteni magvak számára soha se legyen köves talaj. Uram, irgalmazz nekünk!

Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy a lelkünkbe hullatott isteni magok növekedését meg ne fojtsák az élet tövisei. Krisztus, kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy lelkünk a beléje hullatott isteni magok számára mindig bő termést hozó talaj legyen. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

A magvetőről szóló példabeszéd, az Úr Jézus paraboláinak egyik gyöngyszeme.

Ma már géppel vetik a jól kitisztított magot, a megdolgozott jó anyaföldbe. A magvetők után boronával elsimítják a föld felületét, hogy a mag takaró alá kerüljön. Ott, a föld méhében megindul a csodálatos kenyérszaporítás. Az elvetett mag "elhal", hogy új, szebb, és több magnak adjon életet. Tavasszal kizöldül a vetés és az aranyszínben rengő búzatáblák épp ezekben a napokban ötvenszeres, százszoros termést hoznak. Évről-évre ismétlődő csoda ez. De ennek észrevételéhez is "látó" szemre van szükség.

A mai evangéliumban Krisztus magvetőhöz hasonlítja magát. Fáradhatatatlanul járja Izrael hegyes-dombos falvait, városait Hinti az isteni bölcsesség csodálatos magvait. A jeruzsálemi templomban és a zsinagógákban. Hinti az igét a tenger partján, a hegyek lankás lejtőin. Megjelenik a vámosok, a bűnösök házában és felkeresi az igazakat.

Őt követték apostolai, és Őt követi egyháza is! Immár 2000 év óta! Mégis! Úgy látszik, mintha a közel 2000 éves magvetés, az apostoli munka, kudarcba fulladna.

Hiszen a szülők, a papok, a pedagógusok minden időben azon fáradoztak, hogy az egyház szolgálata által olyan értékekkel gazdagítsák az utánuk jövő nemzedékek életét, amelyek feltétlenül javukat szolgálják és hozzájárulnak teljes kibontakoztatásukhoz. És mi lett a sok fáradság eredménye?

Keserűen tapasztaljuk, hogy fáradozásuk sok tekintetben kudarcot vallott. Áldozatos munkával hintették a jó magot, de az kopár földre hullott, csak tövist és bojtorjánt termett. Tiszteletre, becsületre, Isten - és emberszeretetre akarták nevelni fiaikat és leányaikat. Az eredmény mégis mi lett? Nemegyszer csak hálatlanság, szeretetlenség, gyűlölködés, közömbösség, hitetlenség és erkölcsi süllyedés.

Sajnos, hasonló jelenséggel már Jézus tanítványai is találkoztak. Az Ő életük sem volt mentes a sikertelenségektől és kudarcoktól. Minden igyekezetük és buzgóságuk ellenére Isten Igéje csak lassan és igen nehezen vert gyökeret az emberek lelkében. Nekik is rá kellett ébredniük, hogy a krisztusi igazságok csak kevés ember szívében és csak nehezen vernek kitéphetetlen, erős gyökeret.

Ezért az Úr Jézus igyekezett bizalmat önteni beléjük. Elmondta nekik a mai evangéliumi példabeszédet, amelyben tudtukra adta, hogy nem a magban, nem az evangéliumi örömhírben van a hiba. Az isteni igazság tisztaságához semmi kétség nem férhet. A vetőmag ép, tiszta és kifogástalan, élő és eleven, alkalmas a vetésre.

De csak ott és akkor szökkenhet szárba és hozhat termést, ha alkalmas talajra talál. Ott ahol az emberek elfogadják Isten akaratát és teljesítik azt.

Az Úr Jézus követői sohasem gondolkodhatnak a piacgazdálkodás profitéhes elvei szerint. Ők nem dolgozhatnak csak nyereségre és sikerre.

Az ev. felolvasásakor hallottuk: Isten bőkezűen és mindenféle számolgatás nélkül szórja és hinti az üdvösség magvát. Nem törődik hatalmas beruházása eredményével. Vetőmagját pazarlóan hinti a szántóföldekre és az útszélre, a köves talajra a tövisek közé, mindenhová, ahol emberek élnek a földön. Számol a sikertelenséggel, mégis derűlátó, mert tudja, hogy egyetlen mag százszoros termést is hozhat, ha jó, földbe hull!

Az isteni igazság magvait hinteni kell mindig és mindenütt! Akar alkalmas, akár alkalmatlan! "Hirdesd az Isten igéjét! Állj elő vele! -buzdítja már Pál apostol is szeretett tanítványát, Timótheust Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától, és mesékre hajlanak."

Mintha a mai, mindenbe beletörődő, megfáradó, látszólag szélmalomharcot folytató keresztényeknek írta volna Pál apostol e szavakat. Tapasztalatból tudjuk, hogy milyen félelmetes magvető valamennyi tömegkommunikációs eszköz! A sajtó! A rádió! A TV! -Va1óban seregszámra vannak ott olyanok, akik ezek segítségével késztetik az embereket arra, hogy elforduljanak az igazságtól, vallástól, egyháztól, s Istentől! És, hogy odafordítsák az emberek a fülüket az igazság köntösébe öltöztetett, hamisságok és hazugságok hallására.

A hazugságot igazságnak, és az igazságot hazugságnak állító közéleti személy meg is fenyegeti azokat, akik közszolgálati médiumokban, lehetőséget adnak, az ő szemléletével ellentétes véleményeket megfogalmazóknak.

Nekünk, minden fenyegetés és megfélemlítés ellenére, tántoríthatatlanoknak kell lennünk az igazságban, és hirdetnünk kell az igazságot, hinteni az isteni igazságok magvait. Nekünk hinnünk kell az isteni Ige győzelmében és-a jó diadalában. Sohasem lehet ugyanis tudni, hogy egy-egy elhintett mag kiben és mikor kel ki, ver gyökeret: és hoz százszoros termést.

Ámen

2020. július 4., szombat

14. évközi vasárnap 2020

14. évközi vasárnap 2020

Bevezetés

Isten népének örök példaképe Jézus Krisztus, akinek élete azt mutatja, hogy a hívő embernek mindig a kicsinyek”, a kitaszítottak és a szegények oldalán kell helytállnia. Aki ezt nem teszi, maga is szegénnyé válik és üres kézzel áll Isten előtt.

Vajon miről tanúskodik a mi múltunk és jelenünk? Helytálltunk-e a szegények és a kicsinyek oldalán, vagy magunk is szegény lelkűekké váltunk. Isten segítségére és irgalmára mindenképpen rászorulunk.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy lélekben mindig kicsinyek legyünk. Uram irgalmazz!

Urunk, Jézus Krisztus, adj nekünk, megfáradottaknak felüdítést. Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus alakítsd a mi szívünket a Te szívedhez hasonlóvá, szelíddé és alázatossá. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A művészek, s a szónokok, számára is, mindig jóleső érzés, ha hozzáértő közönség, s telt ház előtt szerepelnek. A teljesítményre mindig ösztönzőleg hat a hozzáértő hálás közönség, az éles tekintet, a finom hallás, az értő elme, s az érző szív jelenléte.

Ilyen szempontból érdemes megvizsgálnunk azt a kérdést, hogy miféle közönsége volt a földön járó, igét hirdető Üdvözítőnknek? Az evangéliumból kiviláglik, hogy elsősorban egyszerű, tanulatlan, tisztaszívű, romlatlan nép sereglett köréje. Nem a tudósok, nem a papok, nem az írástudók, nem a farizeusok öntelt gyülekezete! Tudta ezt az Úr Jézus is, de nem sopánkodott miatta. Ellenkezőleg! Hálát adott az Atyának, hogy boldogító üzenetét elrejtette a bölcsek előtt, és a kicsinyeknek nyilvánította ki.

Ahogy a Jézus korabeli világ szemében bölcseknek hitt népvezetők: a farizeusok és írástudók elől is, de a Jézust követő korok öntelt bölcsei és okosai elől is, úgy mai kor alázatot nem ismerő, sőt azt megvető, idézőjelben „bölcsei és okosai” elől is elrejti Isten az Ő titkait, és a kicsinyeknek és alázatosaknak nyilvánítja ki.

Az Úr Jézus követése, a hit és az üdvösség, nem az anyagi javak bőségétől, vagy szűkös voltától függ. Nincs iskolai végzettséghez kötve! Nem ezektől függenek. Nem attól, hogy alsó fokú, vagy középfokú, vagy felsőfokú, vagy egyetemi végzettségű az ember! Mert mindenféle végzettségű ember, sőt iskolai végzettség nélküli is követője lehet Jézusnak és eljuthat az üdvösségre is! Mert a mennyei Atya boldogító üzenetét, evangéliumát, örömhírét a kicsinyeknek nyilvánítja ki.

De vigyázzunk! Nehogy félreértsük Krisztus Urunk a mai evangéliumban hallott szavait. A kicsinyek nem azonosak a tanulatlanokkal! Mert a magas képzettségű és a kevés iskolát végzett, egyformán kicsi az Isten előtt. S ha az ember eme kicsinységének a tudatában van, ennek tudatával éli hétköznapjait, akkor a mennyei Atya nem elrejti előle, hanem kinyilvánítja tanítását előtte, s megadja neki a hívés, a krisztuskövetés kegyelmét, s az üdvösséget.

Az igazi tudomány, az igazi életbölcsesség, a gyakorlati okosság, - Oh! Mennyit hangoztattuk már, és mennyit kell még hangoztatnunk napjainkban is, - hogy nem akadálya, sőt előmozdítója a hitnek!

Hatalmas szép virágcsokrot lehetne kötni azokból a szép hitvallásokból, amelyek az emberiség legnagyobbjainak ajkáról hangzottak el. - A tudományok művelői, a tudósok túlnyomó többsége minden korban, mély istenhittel járta és járja életútját, s éppen a vallásos hitükből fakadó alázatosságuk vezette és vezeti őket egy-egy újabb igazság, törvényszerűség, Isten titkainak a felismerésére.

Nem a tudáson, hanem az alázaton múlik, hogy hívő-e, vagy nem hívő az ember. Örök isteni, s tapasztalat igazolta igazság” Isten a kevélyeknek ellenáll, és az alázatosoknak adja az ő kegyelmét”. A Tőle kapott kegyelem alakítja át az ember értelmi világát Országa titkainak megismerésére, és az érzelmi világot: az imádására és szeretetére.

A mai evangéliumban, a szelíd és alázatos szívű Jézus, nemcsak hálát ad az Atyának azért, hogy a kicsinyeknek, az alázatos szívűeknek nyilatkoztatta ki az Ő igazságait, hanem hívja is az élet fáradt vándorait, mindazokat, akik görnyedezve hordozzák az élet terheit.

Az ember, különböző helyeken keresheti a felüdülést, a lélek töltekezését. A magányban, a természet ölén, csendesebb, vagy zajosabb üdülőhelyeken. Úgy el szoktam nézni az üdülőhelyeken a kicsiny templomokat. Mennyi üdülő tér be ezekbe, mert érzik, hogy nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van üdülésre, megpihenésre és erőgyűjtésre.

Boldogok mindazok, akiket az élet terhei arra indítanak, hogy az Úr Jézushoz meneküljenek. Az Úr Jézus megkönnyíti életüket, és bajaikat javukra fordítja.

Hisszük, hogy nemcsak az egyének bajait, hanem egy közösségnek, egy nemzetnek, nemzetünknek a bajait is, ha Hozzá fordulunk. Ha Jézushoz fordulunk, akkor a szegények sorsa is enyhülni fog, és jobbra fordul. Egyre többen lesznek ugyanis azok, akik nem elvenni akarják tőlük még az utolsó fillérüket is, - borravalójukat is! – hanem adni szeretnének nekik, hiszen tudják, hogy mindazt, amit egynek is tesznek a legkisebbek közül, azt Jézusnak teszik.

Az Úr Jézus átfogalmazott szavaival: Mindannyian, akik belefáradtatok az élet kemény küzdelmeibe, jöjjetek Jézushoz, és Ő felüdít benneteket, erőt önt belétek, s lelketek nyugalmat talál, és sorsotok is jobbra fordul majd.

Ámen

2020. június 27., szombat

13. évközi vasárnap 2020

13. évközi vasárnap 2020

Bevezető

A mai evangéliumi szakaszban hallani fogjuk majd az Istennek kijáró elsőbbség megadására felszólító jézusi szavakat. Annak ellenére, hogy igyekszünk szavait betű szerint érteni és megvalósítani, mégis feltehetjük a kérdést: Vajon életünk forgatagában milyen gyakran vonjuk meg Istenünktől a neki kijáró elsőbbséget? Milyen gyakran helyezzük saját akaratunkat az övé elé?

Ha így járunk el, vétünk és veszélyeztetjük örök üdvösségünket. Ne feledjük: Bűnbánatunk révén mindig újrarendezhetjük Istenünkhez fűződő kapcsolatainkat.

Kirié litánia

Meg kell újítani hitünket! Kizárólagossá tenni szeretetünket Isten iránt, lelkiismeretünket pedig ki kell finomítani a felebarátaink felé, aki Isten és Krisztus képmásai.

El kell kezdeni a megújulást még ma. Ne várjunk holnapig, és ne várjuk azt, hogy majd más elkezdi, mert akkor sose kezdjük el.

Ne várjuk meg azt, hogy az Istentől való elfordulásnak megtapasztaljuk következményeit, hiszen a történelem, már oly sokszor megmutatta nekünk: mivel jár az, ha valaki, vagy egy nemzet elfordul az Istentől.

Evangélium után

A közúti forgalom résztvevői jól ismerik az elsőbbség megadásának szabályait. Aki ezeket figyelmen kívül hagyja, súlyos és élet-veszélyes balesetek előidézője s áldozata lehet.

Mai szentmise evangéliuma hasonló szabályt tartalmaz: az Istennek, Jézus Krisztusnak kijáró elsőbbség megadásának törvényét. Arra figyelmeztet, hogy Istennek mindig és minden körülmény között elsőbbséget kell biztosítanunk. Még a vérségi kötelékekből származó emberi előjogok sem menthetnek fel senkit az Istennek kijáró elsőbbségadás kötelezettsége alól: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám” – mondja Jézus a mai evangéliumban.

Nehezen értelmezhetők és épp ezért félreérthetők ezek a krisztusi szavak. Idegenkedve hallgatjuk ezeket a szavakat. Lehet, hogy kimagyarázásnak, vagy erőltetettnek tűnik, amit most mondani fogok. De meggyőződésből mondom. Nem szabad kiragadni Jézus tanításából egy-egy mondatot, hanem mindig a többivel összhangban kell azt magyarázni.

Először is el kell oszlatni egy téves hiedelmet. Amikor az Úr Jézus az Őt követőktől mindenek feletti szeretetet kér, egy szóval sem mondja azt, hogy ne szeressük szüleinket, vagy testvéreinket, sőt … „Nem felbontani jöttem a törvényt, hanem beteljesíteni!” – hangzik Krisztus szava minden idők embere felé. És ebben a törvényben, amit beteljesíteni jött, s amit a mai kor embere lassan már teljesen elfelejt, ott van a negyedik parancs is: a Tiszteld és szeresd szüleidet parancs is!

Semmi sem idegenebb Krisztus tanításától, mint úgy értelmezni a mai evangéliumban hallott szavait, mint amelyek a természettörvényre, a vérségi kapcsolatra épülő szülői szeretetet gyöngítenék. Ha szavait helyesen értjük, helyesen értelmezzük, könnyen belátjuk, hogy nem gyöngítik azt, hanem erősítik!

Igaz, sokak szemében úgy tűnik, mintha a szülők szeretete minden más szeretetnél erősebb lenne. De nézzük csak magát az életet!

Gyermekkorunkban a család a mindenünk. De ahogyan telnek-múlnak az évek, édesapánk, édesanyánk és testvéreink mellett mások is helyet kapnak életünkben. Szerephez jutnak abban társaink az óvodában, az iskolában és a játszótéren. Később újabb emberekkel találkozunk az életben, a főiskolákon és egyetemeken.

Míg végül az ember elhagyja apját és anyját. Szerelmét: menny-asszonyát, vőlegényét, illetve feleségét s férjét, kezdi jobban szeretni, mint szüleit. Illetve a hitvestársi szeretet megelőzi a szülői szeretetet, de meg nem szünteti azt! Újfajta szeretettel gazdagodik az ember élete, s ez az újfajta szeretet kiszélesíti a szeretet skáláját, gazdagítja, áthangolja s átnemesíti azt.

Ugyanígy, ahogy telnek-múlnak az évek, megjelenik életünkben Isten, s Krisztus, s kezd erősödni egy újfajta szeretet, és oly annyira, hogy ez az újfajta szeretet, a Krisztus iránti szeretet nemcsak gazdagítja, és ki szélesíti szeretetünk skáláját, hanem át is hangolja azt úgy, hogy meghagyva, megerősítve a már meg-lévőket, megelőzi azokat.

Korunk hatalmas szellemi áramlatai, elnemzetietlenítő, és elvallástalanító eszméi viszont arra késztetik a ma emberét, hogy elforduljon Istentől, Krisztustól. Elvesse Isten abszolút elsőbbségét és önmagát emelje Teremtője és Megváltója trónjára.

A ma emberének érzelmi világ ez általszűkebb és szürkébb lett. Hiányzik belőle Isten és Krisztus szeretete. Eleinte talán ott van még valamilyen formában az ember szeretete. De ez is egyre jobban gyengül és végül már csak a pénz szeretete, és imádása marad meg.

Éppen ezért, ha nem akarjuk, hogy végleg elembertelenedjen az ember, s nem akarjuk, hogy egy nép vezetői azzal kérkedjenek, ami a szégyenük, akkor ébereknek kell lennünk! Nem szabad, hogy elaltassanak bennünket, hogy elaludjunk, vagy elbízzuk magunkat. Hanem becsületesen, s tiszta eszközökkel meg kell tennünk mindent, hogy változás következzék be, és jobb irányba!

Egy nép, egy társadalom, és az abban élők békéje érdekében ugyanis, vissza kell térni az alapvető emberi normák tiszteletben tartásához, az alapvető erkölcsi törvények megtartásához, és mindannyiunknak vissza kell térnünk Isten mindenek és mindenki fölötti szeretetéhez. Vissza Krisztus mindenkinél jobban történő szeretetéhez.

A Krisztus szeretetétől áthatott ember nemcsak apját és anyját szereti, hanem önző életét megtagadva, elvesztve azt, levetve magáról, és megtalálva jobbik énjét, krisztusi életét, megnyílik mások felé is. Hiszen tudja, hogy ha csak egy pohár vizet is adott, vagy ad, - hangsúlyozom: nem akármilyent, hanem szomjat oltó, és hűsítő friss vizet – a szomjazóknak, s ha az élet emberibbé tételéért bármit is tett vagy tesz, nem marad el jutalma.

Ámen

2020. június 20., szombat

12. évközi vasárnap. 2020

12. évközi vasárnap. 2020 

Bevezetés

Sokkal többet értek ti, mint a verebek, hallani fogjuk a mai evangéliumban.

Manapság a verébnek nincs tarifája, és az embernek is csak a biztosítónál. Mit ér egy édesanya, akit elveszítek? Egy fiatalság, ami nincs? Mit ér az ember, ha magyar? Mit ér az ember, ha keresztény? Jézus épp erre válaszol: sokat! Nagyon sokat, mert, ahogy ő mondja: meg fogja vallani Atyja előtt. Ha ugyanis elfelejtettük volna: az az igazi keresztény, aki megvallja, vállalja, Krisztust az emberek előtt. És nem csak a hozzá hasonlók között, a templomban. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy ezek szerint igazi keresztény vagyok-e?

 

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy életünk nem tükrözi, hogy igazi keresztények vagyunk. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy titkoljuk katolikus voltunkat. Krisztus kegyelmezz

Urunk! Bocsásd meg, hogy csak a hívők közösségében valljuk magunkat követőidnek. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Be kell vallanunk, hogy az evangéliumban gyakran hallunk, olvasunk meghökkentő kijelentéseket. Ilyennek minősíthetjük többek között Jézus többször is (hatvannégyszer) felcsendülő figyelmeztetését: „Ne féljetek!” Ennek hallatán úgy gondoljuk: Könnyű ezt kimondani, de nehéz valóra váltani. Hiszen emberi létünk alapszínének nevezhetjük a félelmet.

Megdöbbentő, hogy félnünk kell magától az embertől, s ma jobban, mint bármikor. Félnünk kell Kain testvérgyilkos unokáitól. Félnünk a betörőktől, a tolvajoktól. Félnünk a migránsoktól. Félünk az össze visszahazudozó közéleti személyiségektől. Félünk a permanens gyűlöletperzselő tüzétől. Félünk a hazugság és rágalom szennyes áradatától.

Féltenünk kell a szeretet kötelékével hozzánk tartozó embereket, féltenünk a magyarságot, féltenünk a kereszténységet, féltenünk egyházunkat, féltenünk nemzeti és keresztény értékeinket, gyermekeink és unokáink jövőjét.

Ki győzné felsorolni félelmeink okát? Arcunk szégyentől ég, hogy egymástól kell a legjobban félnünk.

Az Úr Jézus tisztában van emberi természetünkkel és félelmeink jogosságával. Nyilvánvaló, hogy számos félelemnek életet őrző, védelmező szerepe van a jelenlegi világrendben. Arra késztetnek, hogy gondos munkával kiépítsük védő-állásainkat. Ezek megtételére buzdít bennünket akkor is, amikor a félelmek legyőzésére bátorít.

Elsősorban azt a félelmet igyekszik eloszlatni, ami tanításának hirdetése és elfogadása jelenthet számunkra. Jómaga is rövid élete során állandó fenyegetettség állapotában élt. Ennek ellenére nem adta fel küldetését, Isten országának a hirdetését és bátran szembenézett a halállal is, mert tudta, hogy utána mi következik.

Amikor tehát elküldi apostolait és apostoli Egyházát a világ-történet véres útjára, olyan feladattal bízza meg őket, amely félelmek éj-szakáján keresztül a húsvéti világosságra, tehát biztos győzelemre vezet.

Nem az a baj, ha közben megdobogtatja szívünket a félelem. Ez csak akkor lenne veszedelmes, ha elnémulnánk, a bűnös hallgatás fedezékébe menekülnénk előle. Nem szabad felednünk egyetlen nap sem Babits híressé vált mondatát: „Vétkesek közt cinkos, aki néma!”

Az Úr Jézus nemcsak biztató szavakkal akarja eloszlatni félelmeinket, hanem arra is rámutat: Milyen erőkre támaszkodjunk, amikor megvalljuk Őt az emberek előtt. Az is nyilvánvaló, hogy félelmeink legyőzésére, segítségre szorulunk. A fenyegetett emberek fegyvert hordanak maguknál. A betörők ellen biztonsági zárakkal és riasztó berendezésekkel védekezünk. Az újgazdagok, a dúsgazdagok védő és őrző szolgálattal őriztetik magukat és vagyonukat.

De vajon Jézus követője, az evangélium hirdetője milyen védelemre, kinek a védelmére számíthat? A gondviselő mennyei Atya védelmére! Az Úr Jézus azt mondja, hogy mennyei Atyánk még hajunk szálait is számontartja. Ne féljünk hát, sokkal többet értek ti a verebeknél. Ha hitünk és szeretetünk által Istenbe kapaszkodunk, akkor olyan erővel rendelkezünk, amellyel felülmúl-hatjuk valamennyi félelmünket. Pál apostollal vallhatjuk, hogy „bennünket semmiféle üldözés, de még a halál sem szakíthat el Krisztus szeretetétől!”

Ez a halálon diadalmaskodó szeretet adott erőt a vértanúknak és kiontott vérük szent mag lett, amelyből kihajtott Isten vetése. Ha erre nem vállalkoznak az evangélium hirdetői, ha nem indulnak el a történelem útján, akkor ma nincs Egyház, nincs kereszténység, és itt és most nem hallhatnánk, a ne féljetek krisztusi bátorító szavakat.

Isten földi országa a keresztények bátorságából születik. A félelem és terror hatására népünk nem egyszer megtagadta már hitét és nemzeti színeinket és vörös rongyokba öltözött. S mi lett a következménye? Tragédia.

Hogy ilyen újabb tragédia be ne következzen, minden becsületes embernek egy emberként kell bátran szembefordulnia a nemzeti és keresztény értékeket rombolókkal. Igaz, ez nem megy bátorság és áldozat nélkül. Az igazság, a szabadság, a szeretet győzelme azonban minden áldozatot megér. Kiharcolói úgy ragyognak majd, mint a csillagok a világűrben.

Bárcsak mi is közéjük tartoznánk és a magunk hatósugarában megtennénk mindig a tőlünk telhetőt, s megvallanánk mindig azt a Krisztust, aki minket is megvall majd akkor mennyei Atya előtt!

Ámen.

2020. június 13., szombat

Úrnapja 2020

Úrnapja 2020

Bevezető

Ma, Úrnapja, vagyis Jézus szent Testének és Vérének ünnepe van. A közöttünk maradt, s lelkünket tápláló Jézust ünnepeljük. Aki ételül és italul kínálja magát nekünk. Ez a táplálék segít, hogy végigjárva életünk útját, Isten Országába jussunk.

Az Úr testéhez csak megtisztult lélekkel közelíthetünk. Ezért tartsunk bűnbánatot a Szentmise kezdetén.

 

Kirié litánia

Urunk Jézus! Te mondtad, „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.” Tégy készségessé bennünket Tested és véred vételére, hogy életünk legyen. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Te mondtad, hogy velünk maradsz az Eucharisztiában a világ végéig. Kérünk, maradj velünk életünk minden napján! Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Te azt mondtad, hogy Te vagy az Élet kenyere. Kérünk Te légy majd életalkonyunkon, a Szentútravalónk is! Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Az Egyház története számos bizonyítékot szolgáltat az Úr Jézus azon tanításának igaz voltához, mely szerint: Isten gondolatai nem a mi gondolataink, Isten útjai nem a mi útjaink. Az érzékekhez kötődő és a gőg által megfertőzött értelem gyakran szembeszáll Isten gondolatával és akaratával. Mindezt előre látta Jézus, aki Pétert és a többi apostolt is megfeddte földízű gondolkodásuk miatt.

Nem véletlen tehát, hogy az emberi okoskodás kezdettől fogva botrányosnak, oktalanságnak minősí-tette Jézus tanítását és élete eseményeit. Sokan úgy gondolják, ha nem is mondják ki, hogy Istennek reánk kellett volna bíznia Jézus életének megrendezését. Kifogásolják istállós születését, szégyenletes kereszthalálát és az utolsó vacsorán elhangzott ígéretét, hogy a kenyér és a bor köntösébe alázódva velünk marad a világ végezetéig.

Már első tanítványai is megbotránkoztak, amikor önmagát az Élet Kenyerének nevezte. És ha emiatt többen elpártoltak Tőle, miért ne ismétlődne meg mindez a későbbiek folyamán?

A keresztény üzenet történetét vizsgálva látjuk, hogy hívatlan úti-társként gyakran melléje szegődik szegődött az a törekvés, hogy lemérsékeljék Jézus szavait és megkérdőjelezzék rendelkezéseit. Ez lett a sorsa Jézus legnagyobb ajándékának, a szentmisén megjelenő eucharisztikus áldozatnak és lelki lakomának.

Fájdalmas jelenség, hogy a lelki egység kenyeréül szánt jézusi ajándék a krisztushívők körében is nézeteltérésekhez és szakadásokhoz vezetett. Sokan – jóllehet előszeretettel hivatkoznak a Szentírás hitet meghatározó szerepére – elképzeléseik szűkös keretébe kényszerítik Jézus rendelkezését.

Szinte érthetetlen, hogy akik hisznek Jézus istenségében, halálból történt feltámadásában, csatlakoznak az egykor elpártoló tanítványokhoz és felvetik a kétkedő kérdést: Hogyan adhatja magát eledelül? Az ember gőgös istenkedésével szinte nem akarja megengedni, hogy Jézus isteni módon cselekedjék.

Képzeljük magunkat az utolsó vacsora termében végrendelkező, apostolaitól búcsúzó isteni Megváltónk helyébe. Szenvedésének elő-estéjén adni akart valamit, nemcsak apostolainak, hanem valamennyi Benne hívőnek. Valamit, ami velünk marad, és biztosítja a rá emlékezést. Mivel a legtöbbet akarja adni, ön-magánál kevesebbet nem adhat, ezért önmagát adja.

S mily csodálatos isteni öt-lettel ezt meg is valósítja! Kenyérbe és borba rejti istenségét és emberségét. Mindezt halála előtt, mintegy végrendeletként hagyja ránk. Ezért írja Pál apostol: „Valahányszor ezt a kenyeret eszitek, az Úr halálát hirdetitek…” De hát miért akar minket az Úr éppen halálára emlékeztetni? Mert számunkra Jézus halálára emlékezni annyi, mint szeretetére emlékezni.

Ha gyarló szívünk csak részben is megértené, és viszonozni tudná Jézusunk szeretetét, akkor nem lenne egy szentmise sem, amelyen a hívek ne járulnának az Úr asztalához.

A keresztény élet lényege az, hogy méltó választ adjunk Jézus szeretetére. Meghalljuk a nekünk szóló jézusi szavakat: Vegyétek és egyétek.”

Vajon mi menthetné meg elkereszténytelenedő, elembertelenedő, s agonizáló világunk életét? Semmi más, mint az Eucharisztia.

Az Úr testét és vérét magukhoz venni vonakodók miatt, nem tudom elhallgatni és nem kimondani az Úr Jézus eme szavait: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az Ő vérét, nem lesz élet bennetek.”

Ha nem azért nem keresztény e társadalmunk, mert nem eszik az Élet kenyerét. És ha nem keresztények az emberek, nem azért nem azok e, mert nincs meg bennünk az az élet, amelyet Krisztus teste és vére táplál?

Vegyük hát, hogy életünk legyen, s minél bőségesebben!

Ámen

2020. június 6., szombat

Szentháromságvasárnapja 2020

Szentháromságvasárnapja 2020

Bevezetés

A mai, Pünkösd utáni első évközi vasárnap a Szentháromság vasárnapja, hitünk legszentebb misztériumának ünnepe. Azt a titkot ünnepeljük, amelyet emberi értelem ki nem fürkészhet. Erre a titokra, Isten benső misztériumára a gondolkodó ember nem jött volna rá, ha Isten nem mondja el azt önmagáról. Mi hívők, ha megérteni nem is tudjuk, ha csak „tükör által homályosan” sejtünk belőle valamit, azért alázatos hittel elfogadjuk. Valóban? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié Litánia

Gondviselő Mennyei Atyánk! Mindenek alkotója és fenntartója!. Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus Krisztus, úgy szerette Isten e világot, hogy Téged, Egyszülöttjét küldte e világba, hogy aki Benned hisz el ne vesszen, hanem üdvözüljön. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, kérjük, hogy az Általad megígért, és közénk jött Vigasztaló irányítson, és vigasztaljon minket az üdvösségre vezető úton. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A keresztény teológusok a kezdet kezdete óta sokat fáradoznak annak érdekében, hogy értelmünk közelébe hozzák a jézusi üzenetet, amely szerint az egy Isten valami-képp három is.  Bármennyire is tiszteletet és elismerést érdemelnek erőfeszítéseik, a nagy titok kapujában ők is megállásra kényszerülnek.

El kell fogadnunk, Szent Bernát figyelmeztetését, amely szerint a Szentháromság titkát föltárni terem-tett lény részéről lehetetlenség, hinni azonban dicséretes jámborság, látni pedig maga az örökké tartó boldogság.

A keresztény ember szent-háromságos hitét tömören így fogalmazhatnánk meg: A Keresztény ember: Hisz az Atyában, mennynek és Földnek teremtőjében. Hisz Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, Hisz a Szentlélekben, Aki megszenteli és vezeti a világ végéig a krisztushívők sokaságát.

A gondolkodó ember ősi vágya Isten megismerése és a Vele kialakítandó kapcsolat megteremtése. A történelem folyamán az ember sokféleképp próbálta ezt elérni.

Az ember istenlátásának eme ősi vágyát, Jézus Krisztus teljesített be. Amikor Fülöp apostol azt kérte tőle, hogy mutassa meg nekik az Atyát, Jézus kijelentette: „Aki engem lát, az Atyát is látja”. Ő volt az, aki kinyilatkoztatta Isten szentháromságos természetét, belső életének mibenlétét.

A legtöbb pogány vallásban az emberi képzelet, félelmetes, kegyetlen vonásokkal ruházta fel isteneit.

Mi, keresztények, nem egy elképzelt, hanem Jézus által kinyilatkoztatott szentháromságos, szerető Istenben hiszünk. Ennek a szerető szentháromságos Istennek a hirdetését, és a benne hívőknek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében való megkeresztelését tette apostolai feladatává e földről történő búcsúzásakor az Úr Jézus Krisztus.

Nincs nehezebb, de egyben fontosabb feladat, mint Jézusnak eme óhaját, eme végrendeletét teljesíteni, mint beszélni Istenről és az Ő országáról. Az a keresztény azonban, akinek életét kovászként járja át a jézusi tanítás, nem tétlenkedhet, nem hallgathat. Pál apostollal vallja: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot”!

Ennek a tanúságtételnek indítéka annak a kincsnek a birtoklása, amit a Jézustól kapott örömhír jelent számunkra. Akit meghódított Jézus személye, tanítása, szeretete, az kötelességének érzi, hogy másokat is megajándékozzon ezzel a kinccsel.

Igaz, hogy a mai világban le-csökkent a hit és az erkölcs árfolyama, és ennek vészes következményeit a bőrünkön tapasztaljuk. Kiderült, bebizonyosodott, hogy egy hitetlen világban élni annyi, mint egy értelmetlen, céltalan élet sötétjében botorkálni.

A céltalan élet sötétjében botorkáló, s istenhit nélkül élő emberek kétségbeesetten menekülnek a káros szenvedélyek világába, az alkohol, a kábítószerek mámorába. Nem véletlen, hogy minden kultúra, minden nép pusztulása, a szellemi, az erkölcsi értékek hanyatlásával kezdődik.

Jaj, annak a népnek, amelynek vezetői nem vallják már azt, amit elődeik vallottak, hogy a vallás mindenkinek a legszentebb ügye, ha-nem visszatérnek az unos-untalan hangoztatott jelszóhoz: a vallás magánügy. S akik magukról azt hirdették, hogy távol tartják magukat minden ideológia vitától, de a leg-merevebben ragaszkodnak alapvető ideológiai tételükhöz: a közömbös, semleges világnézetükhöz. És ezt erőszakos eszközökkel egyeduralkodóvá akarják tenni a társadalom minden területén. Mi más ez, mint a keresztény valláserkölcs, s maga az istenhit kiiktatása az élet minden területéről, egy lassú nemzethaláshoz.

Mi, akiket a háromságos egy Isten nevében kereszteltek meg, s akiknek életét áthatja a Benne való hit, ellene mondunk e sátáni cselvetésnek. S célunk nem távoltartani, hanem elvezetni minden embertest-vérünket, a háromságos egy Isten ismeretére, hogy egykor mindannyi-an eljussunk a színről színre való látására is.

Ámen.

2020. május 30., szombat

Pünkösdvasárnap 2020.

Pünkösdvasárnap 2020.

Bevezetés

Ma, piros Pünkösd ünnepe van. Tudjuk, hogy Pünkösd a Szentlélek Úristen ünnepe, és azt is, hogy Pünkösd egyben az Egyház, születésének, öntudatra ébredésének az ünnepe is. Ekkor formálta a Szentlélek egyetlen nagy családi közösséggé a legkülönfélébb nyelvű és gondolkodású embereket.

Azóta is a Szentlélek élteti a krisztushívők világot megújító közösségét, az egyházat, s annak tagjait, hogy képesek legyenek mindenkor e feladatuk teljesítésére. Mennyire engedjük, hogy bennünket is inspiráljon a Szentlélek? Mennyire veszünk mi részt a világ Szentlélek irányította megújításában? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

 

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Igazság Lelke jutassa eszünkbe mind-azt, amire tanítottál bennünket! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Az általad elküldött Szentlélek vezesse Egyházadat mindenkor az Igazság és szeretet útján! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Vigasztaló maradjon velünk mindörökre!  Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Pünkösd a keresztény ünnepek között a harmadik legnagyobb. A "sátoros" ünnepek közé sorolt ünnep.

Ezen, a feltámadás utáni első Pünkösdön, valami megmagyarázhatatlan dolog történt. Azt olvashattuk az Apostolok Cselekedetei könyvéből vett első Olvasmányban, hogy amikor pünkösd ünnepe elérkezett, hirtelen zúgás támadt az égből, mintha szélvihar közeledett volna, majd lángnyelvek tűntek fel, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre” Ez az a történés, amire a szentíró röviden emlékeztet bennünket.

De egyéb dolgokra is emlékeztet. Nevezetesen arra, hogy az Úr Jézus tanítványai ettől a pillanattól kezdve megtáltosodtak, kiálltak a nyilvánosság elé, szónokoltak a megtérésről és megkereszteltek több mint 3000 embert. Ez volt az a pillanat, amikor megszületett az egyház, ez volt az a pillanat, amikor Jézus Krisztus ügye elindult világhódító útjára.

Ezt emberi tényezőkkel, természetes okokkal nem lehet megmagyarázni. A föltámadást követő ötven nap, aligha mondható elegendőnek ahhoz, hogy az egy-két tucat ember megszervezzen egy világhódító mozgalmat netán azzal a céllal, hogy kiüsse kora vallási vezetőinek kezéből a vallásos élet vezetését.

Ráadásul annak a nevében, akit, mint "gonosztevőt” végeztek ki, s aki üldözött volt tanításaival, eszméivel együtt. Már pedig arról volt szó, hogy a hatalmas templomi tömeget; a sok tartományból a zsidók második legnagyobb ünnepére Jeruzsálembe zarándokolt és egybesereglett tömegeket az új hit eszményeinek megnyerjék.

A föltámadást követő 50 nap alatt az apostolok között is voltak olyanok, például Tamás, még abban is kételkedtek, hogy Krisztus valóban feltámadt. Hitük meggyengült, félénk közösséggé zsugorodtak, amelytől alig várható el, hogy ilyen rövid idő alatt újraszerveződjék és kidolgozzon egy új ideológiát és egy mozgalmi stratégiát.

Ötven nap félelemben és szorongásban telt el még akkor is, ha olykor-olykor megjelent számukra a Föltámadott.

A föltámadás körüli "rémhírek" mozgósították az "ellentábort”. Nem tudták elviselni, hogy egy másfél tucatnyi ember „kilógjon” a sorból és másképp gondolkozzon, mint ők. Ezért a Föltámadottban való hitnek, az új tanításnak még az írmagját is ki akarták irtani. Propagandájuk bejárta Jeruzsálemet: "Jézus holttestét ellopták és azt mondják, feltámadt". A feltámadását hirdetőket meg végleg el akarták némítani.

Ezért nagy volt a meglepetés, amikor a bezárt ajtók mögül előjött tanítványok csapata, „a legnyilvánosabb fórumot,” a templomot használta fel igazságának szószékéül.

Hogy a megfélemlített csapat ilyen bátorságra tett szert, az csoda! A kívülállók is elismerik.

Ki adott ennek a félénk nyulakból bátor oroszlánokká lett csapatnak tanácsot, eligazítást? Ki szervezte, mozgatta a nagy demonstrációt? Ki készítette fel őket a szónoklásra?

Ki más, mint maga a Szentlélek, az Atyának és a Fiúnak a lelke!

Mindezt ugyan Jézus megígérte nekik, de másban sem nagyon hittek, nemhogy ebben. És amikor megkapták ezt a földöntúli isteni erőt, megkapták a Szentlelket, már nem volt életféltés, aggodalom és csüggedés. De az sem, hogy mit is kellene mondaniuk. Ömlött belőlük a szó. Hivatkoztak az Úr tetteire, meg a régi időkre, idézték szavait, csodáit úgy, ahogy eszükbe jutott. De legfőképpen a borzalmas élményt, ahogyan keresztre függesztve látták. Ám a szintézis sem maradt el. „Isten feltámasztotta fiát.”

Az első pünkösd eseményeiben egy dolog válik szembetűnővé mindenki számára: a gyengékből erősek, a gyávákból hősök lettek s a krisztusi tanításnak rendíthetetlen hirdetői.

Ilyen tüneményes gyorsaságú változás, mint amin a tanítványok átestek, a világtörténelemben párját ritkító eset. Ez a Szentlélek Isten egyedülálló csodálatos műve volt.

A Jeruzsálembe sereglő népek a sinai törvényadásra akartak emlékezni. Ehelyett egy új törvénynek és tanításnak és a Szentlélek kiáradásának lettek a megtapasztalói.

És ezt a csodálatos élményt vitték haza magukkal, sokan már, mint megkereszteltek.

Megmozdult a Lélek és új világot teremtett. És ezt az új világteremtést folytatja immár 2000 éve az Egyházban, a krisztushívőkben és általuk e világban. Itt és most, magyar földön is, bennünk és általunk.

Ámen

2020. május 23., szombat

Urunk mennybemenetele 2020

Urunk mennybemenetele 2020

Bevezetés

Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele ünnepének evangéliumában az esemény tömör leírása mellett hallani fogjuk az Úr végakaratát. „Menjetek el az egész világra, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet”

A földi létből eltávozó szeretteink végakaratát szentnek, megmásíthatatlannak és teljesítendőnek tartjuk. Az apostolok is Urunk Jézus Krisztus mennybemenetelekor elhangzott végakaratát: Ma nekünk szólnak Urunk Jézus Krisztus említett szavai. Mennyire tartjuk mi ezeket szentnek és beteljesítendőnek? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

 

Kirié Litánia

Jézus Krisztus! Ébreszd fel bennünk a készséget végakaratod teljesítésére. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Add, hogy végakaratodat teljesítsük és családunkban minden családtag megkeresztelt legyen. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Add, hogy Szentlelked segítségével minden honfitársunk megismerje a tanításodat és a szerint éljen. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

„Menjetek!”

Életünk gyakori és fájdalmas eseménye a búcsúzkodás. Kézszorí-tásunk, ölelésünk, könnyeink kísérik a távozót. Fájdalmas dolog az elválás, mert minden ellenkező vélemény ellenére, vannak számunkra pótolhatatlan emberek. Barátok, hitvesek, akik – Juhász Gyulától vett szavakkal - "bársony szemükkel simogattak vagy selymét adták ránk finom szavaknak." Ezt tette Jézus is, a leghűbb barát, és nem csoda, ha fájó volt távozása.

Vannak Jézus Krisztusnak olyan szavai, mondatai, amelyek szokatlan éntudatról, valódi minden-tudó és mindenható isteni éntudatról tanúskodnak. Ilyenek: Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

Ugyanígy egyházáról is: "Te Péter vagy, azaz szikla és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta."

Vagy a mai evangéliumban: Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! S én veletek vagyok mindennap a világ végéig."

Szavainak igaz volta, beteljesülése mellett ott van 2000 év története. Követői soha sem kételkedtek azokban, hanem betűszerint vették. Teljesítendő legszebb feladatuknak tekintették, a mennybe távozó Krisztus szavait. Es elindultak örömmel, először vissza Jeruzsálembe, majd a Szentlélek vétele után, a világ négy tája felé.

Ez a Krisztusi parancs hajtotta őket. Menjetek!

És ők mentek és mentek és hirdették minden népnek és nemzetnek az evangéliumot, a megváltás örömhírét… és mássá lett a Föld. Megújult s jelenvalóvá lett mindenütt az emberiség életében, szinte megtapasztalható formában az Isten országa

Sokszor megfordulhat a fejünkben az a gondolat: milyen jó lenne a mennybe távozó Jézussal tartani. Itt hagyni ezt a véres, sáros földet. De ilyenkor eszünkbe juthat az Úr Jézus többször megismételt parancsa, amelyre a mai olvasmányok is felhívják az apostolok figyelmét, arra tudniillik, hogy tegyenek tanúságot róla a föld végső határáig!

A teremtés után Isten az emberre bízta a földet. A megváltás után szintén ezt teszi. Emberekre bízza evangéliumát, nagy tervei megvalósítását.

Ki vitathatja el az egyház jogát arra, hogy hirdesse a Jézus Krisztustól rábízott tanítást, és a hitre szóló meg-hívást.

Életünk során gyakran, különösen is napjainkban, találkozunk az emberi gonoszsággal, hitványsággal. Ezek láttán könnyen elcsüggedünk, és a költővel valljuk: „az emberfaj sárkányfog-vetemény, nincsen remény!”

Nem lehet Istenre kenni az e világban tapasztalható rengeteg gonoszságot, az emberek nyomorba döntését, kínzását, s az emberi életek könyörtelen, gátlás nélküli kioltását. Nem Isten, hanem nevén nevezhető emberek csinálják azt. „Kard, ha csörren, vér, ha csobban, csak az ember vétkes abban.” – mondja a költő. És sokan ezért a káoszért az Úristent teszik felelőssé és nem a lelkiismeret nélküli kufárokat.

Jézus azt mondja Péternek: Péter, dugd a hüvelyébe kardodat. Valamennyinknek pedig, hogy aki kardot ránt, kard által vész el. Nagyobb távlatokban nézve a történelmet, Isten mindig rendbe teszi a történelmet.

Mindenki látja és tapasztalja, hogy e világ hatalmasai nem azért fáradoznak, hogy szűnjék meg a nyomor, hogy mindenkinek legyen meg a mindennapi kenyere. Ez a világ nem azért fáradozik, hogy jöjjön el az Isten országa. Ezért, ennek az Országnak az eljöveteléért már imádkozni is elfelejt.

Ezért mondja mennybemenetele előtt az Úr minden idők Őt követőinek: Menjetek el az egész világra, hogy eltűnjön ez a gonosz világ és eljöjjön az Isten országa.

Ez a menjetek! Nem fizikai értelemben, de nekünk is szól, akik azt szeretnénk, hogy ne a kegyetlen, embertelen Mammon országa, épüljön körülöttünk, hanem Isten országa. És ebbe az építésbe mi is sokféleképp kapcsolódhatunk bele.

Jó tudnunk és erősen hinnünk azt, hogy ennek a szebb, istenibb világnak a megvalósulásáért történő tevékenységünkben velünk van az Úr. Én veletek vagyok a világ végéig, mondja az Úr.

Ámen.