2019. december 7., szombat

Advent 2. vasárnapja 2019


Advent 2. vasárnapja. A.

Bevezetés
Advent második vasárnapján Keresztelő Szent János a tanítómesterünk. Bűnbánattal kell készülnünk az Úr eljövetelére, és a bűnbánat méltó gyümölcseit kell megteremnünk. Nem elegendő csak a bánat, az elkövetett rossz helytelenítése, hanem kell a bánatnak a gyümölcse is. Kell, hogy a felebaráti szeretet tetteivel segítsük egymást a karácsonyi lelkület kiépítéséhez.
Izajás próféta ösztönöz minket a Kezdőének szavaival: „Sion népe, íme, jön az Úr, hogy megmentse a nemzeteket, és hallani fogjátok dicsőséges szavát, szívetek örömére.
Hogy valóban megmentésünkre és örömünkre legyen az Úr jövetele, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia
Jézus Krisztus, Akiben beteljesedett a mennyei Atya minden ígérete: Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Akit az ősatyák sóvárogva vártak: Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki egykor eljössz ismét a világra: Uram, irgalmazz!

Evangélium után
Keresztelő Jánost úgy szoktuk emlegetni, mint az Ószövetség utol-só prófétáját, aki mint Jézus kortársa, meghirdette a messiási idők eljövetelét. Kemény szavakkal ostorozta a bűnben fetrengő embereket, és arra figyelmeztette őket, hogy a Messiást életük megváltoztatásával kell fogadniuk.
Általános tapasztalat, hogy emberi világunkban az élet nem halad mindig az isteni törvények útján. Csak a szabadságot nélkülöző teremtmények világában érvényesül maradéktalanul az Isten, a természet törvénye.
Az ember törékeny szabadsága birtokában letérhet az igazság, a jóság útjáról. Bűnt bűnre halmozva megronthatja saját és embertársai életét. Ezért is van szükségünk olyan emberekre, akik mint az igazság és szeretet megszállottjai fülünkbe kiáltják: Emberek álljatok meg, mert másként vesztetekbe rohantok!
Erre a feladatra vállalkozott Keresztelő János is, amikor rendíthetetlen bátorsággal hirdette a megtérés kötelességét.
Az evangélium beszámolója szerint. tömegesen vonultak ki hozzá a városok lakói, és sokan őszintén megvallották bűneiket.
Ez a jelenség arra figyelmeztet, hogy nem szabad az emberiségre, vagy annak egy-egy csoportjára a közös bűnösség pecsétjét ráütni. Nem szabad engednünk, hogy bizonyos, csoportok ráragasszanak nemzetünkre olyan hazug jelzőket, s rágalmakat, amelyekkel le akarják járatni a nagyvilág előtt nemzetünket. De egyházunkra sem, tapasztaltuk, hogy miket. S milyen gyorsan összeomlott ez a harsogó rágalomhadjárat.
Igaz, hogy olykor elhatalmasodik e világban a bűn, és pusztító vízözönnel fenyeget.
Ám mindig akadnak olyan Noé-ivadékok, akik Isten oldalára állnak és megépítik azt a bárkát, amely egy új világot zár magába. Az újrakezdésnek ez a reménye adta Keresztelő János ajkára is a prófétaszót, hogy fölébressze az emberek alvó lelkiismeretét. Veszedelmes dolog lenne örömben ujjongni, s megfeledkezni arról, hogy a gonoszság erői alattomos módon továbbra is működnek. Az ördög nem alszik.
Szentírás szavaival: Most van itt az idő, a kellő idő, hogy ébredjünk a mély álmunkból, s hallassuk szavunkat, harcoljunk és küzdjünk hazugság és gonoszság erői ellen, mert közel van hozzánk, úrjövetelt várókhoz az Úr.
Legyünk annak is tudatában, hogy miként Keresztelő János hallgatói között is akadtak olyanok, akiket csak a kíváncsiság vagy éppenséggel az ellenséges érzület vezetett hozzá, úgy ma is. Miként a farizeusokat és a szadduceusokat, úgy a maiakat is hasonló szempontok vezetik.
János azonban prófétai tekintetével felismerte képmutató magatartásukat. Kemény szavakkal megbélyegezte és a viperák fajzatainak nevezte őket. A fejsze már a fák gyökerén van, mondta, s kivágnak minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.
Ez a kivágás nem látványosan történik a jelenlegi üdvrendben, de folyamatosan működik. Annak ellenére, hogy az Úr Isten türelme végtelen. Ám visszaélnek vele mindazok az emberek és intézmények, amelyek egyházunk, s nemzetünk életfájának hajszálgyökereit vagdossák és megrontják, s szennyezik társadalmunk erkölcsi életének légkörét. Mint, politikamentes értelemben vett környezetvédők, legyünk éberek! Mert tudatformáló eszközök mögött állók nem tétlenek ma sem. Nemcsak a hitet irtogatják az emberek lelkéből, hanem különféle hamis jelszavak hangoztatásával végzik romboló munkájukat. "Művészinek" kikiáltott filmekben mutogatják a rablást, lopást, gyilkosságot, házasságtörést. És erkölcsi nihilizmusra nevelik a fiatalságot. Egyes írók beteges kéjjel úgy mutatják be az embert, mintha a bűnözés lenne alaptermészete.
A valóságban azonban a hét-köznapok embere nem tolvaj, nem csaló, nem csalja a házastársát és nem követ el erőszakos cselekményeket.
De ha nem is ilyen, és ilyes-miket nem követ el, azért egyetlen ember, egyetlen hívő sem mondhatja magáról, hogy bűntelen. Csak Urunk Jézus Krisztus tehette fel ezt a kérdést: Ki vádolhat engem a bűnről?
Keresztelő János ma nekünk, templomba járó hívőknek mondja: "Tartsatok bűnbánatot, mert közeledik az Isten országa!"
Megkeresztelt mivoltunk, templomba járásunk még nem jelenti azt, hogy mi már tökéletes, hanem azt, hogy folyton tökéletesedő keresztények vagyunk.
Ha legyőzzük magunkban a rosszat, legyőzzük a világban is. Így majd a gonoszság is visszavonulásra kényszerül és a szeretet gyűrűjébe zárva, le kell, hogy tegye a fegyvert.
Közel van már az Úr. Szívünk megtisztításával tegyük számára lehetővé a hozzánk való megérkezését!
Amen.

2019. december 6., péntek

Szent Miklós 2019


SZENT MIKLÓS
Gazdag családba született, és már gyermek korától biztosítva volt számára a vallásos nevelés. Amikor szülei elhunytak, gazdag örökségét jóra igyekezett használni.
Egy elszegényedett nemes ember élt akkoriban városában, aki három szép leányát nem tudta kiházasítani vagyon hiányában. Amikor Miklós erről tudomást szerzett, egymás utáni éjszakákon egy-egy zacskó aranyat dobott be titokban hozzájuk. Az elsőt a boldog apa még égi ajándéknak képzelte, de a harmadiknál megleste szentünket. Lábaihoz borulva köszönte meg a jóságot, ez persze nagy zavarba hozta Miklóst, aki szeretett volna ismeretlen maradni.
Törökország területén a lyciai Myrában éppen püspökválasztás volt, amikor Miklós a templomba bement, és a Szentlélek sugallatára ekkor őt választották püspökké.
Nagyon idősen, halálát közeledni érezve, Istennek ajánlva lelkét, szép halállal halt meg 350 körül. Myrában temették el, azonban egy török támadás feldúlta sírját.
A keresztesek felszabadították Myra városát, ekkor találták meg csontjait. Kegyelettel vitték biztonságos helyre, Itáliába, Bari városába. A 10. századtól terjedt el tisztelete.
Szent Miklós püspök az ajándékozó szeretet szentje. Életével megmutatta az Isten országa felé vezető utat. Ezen az úton szeretnénk mi is járni, és hirdetni Isten Országának jelenvalóságát.


2019. december 5., csütörtök

A tettek alapján


A tettek alapján
Az igazi keresztény nem csak hallgatja az örömhírt, hanem tettekre váltja azt. Hiába ismeri valaki a hajók szerkezetét, attól még nem lesz magától hajó.
Jézus a kereszténység praktikus oldalát hangsúlyozta ki. Csak szavakból, elméletekből álló kereszténység hamis. A tettek mezején lehet nyomon követni azt, hogy ki milyen ember. Jézus a hitet is a tettekről méri le: “ha megmutatod nekem hitedet tettek nélkül, tetteim alapján bebizonyítom hitemet.“(Jak 2, 18a)
Az imádság területén sem a szavak ismétlése a lényeg, hanem a szavak mögött létező hit. Olyan hit, amely hatékony, gyógyít, célba visz. Jézusra épít, semmit nem bíz rá a véletlenre.

2019. december 3., kedd

Xavéri szent Ferenc


Xavéri szent Ferenc
1506-ban született Spanyolországban, Javier (Navarra) várában. Apja a királyi tanács elnöke volt. Kitűnő adottságokkal rendelkezett.
Párizsban tanult. Nagytudású tanárok keze alá került. Ő maga is  egyetemi tanár lett.
Megismerkedett Loyolai Szent Ignáccal, akivel mély barátságba került, és lelki vezetését elfogadva társai közé lépett.
A barátságuk nyomán ő is a jezsuita rend egyik alapítója lett, 1534. augusztus 15-én megfogadta, hogy a Szentföldre zarándokol, majd onnan visszatérve minden erejét és tehetségét a pápa rendelkezésére bocsátja.
A zarándokút elején Velencében pappá szentelték 1537-ben, de a török-velencei háború miatt nem mehetett a Szentföldre. Bolognában, majd Rómában volt lelkipásztor, ekkor a szeretetszolgálatban dolgozott eredményesen. A lelkekért mindenre kész volt, tudott mindenkinek mindene lenni. Nagy buzgósága és kiváló szervező tehetsége sokat használt az induló rendnek.
A portugál király kérésére és Loyolai Szent Ignác döntése alapján hosszú fárasztó és veszélyes utazással Indiába utazott. Missziós tevékenységével óriási eredményeket ért el Indiában, Indonéziában, Japánban. Egész falvakat térített meg, a keresztelésbe sokszor belefájdult már a karja, torka berekedt a sok szertartásba és imatanításba.
Kínába is elindult, mert látta, hogy a japánok teljesen a kínaiak hatása alatt állnak. Sancian szigetén halt meg 1552-ben. Teste Goában nyugszik. A hatalmas templomban lévő szarkofágja előtt én is imádkozhattam.
A missziók védőszentje.
Ne feledjük példáját követni és a missziókat segíteni és a missziókért imádkozni.
Ámen

2019. november 30., szombat

Advent 1. v asárnapja 2019


Advent 1. vasárnapja 2019

Bevezetés
A mai vasárnappal új egyházi évet kezdünk és belépünk az advent karácsonyra, Jézusra váró időszakába. Zöld adventi koszorú díszíti templomunkat és rajta a gyertyák. Az égő gyertya, Krisztusra, a világ világosságára emlékeztet.
De nemcsak Őrá! Az önmagát felemésztő, s fényárasztó gyertya az emberi sorsot is példázza. Arra figyelmeztet, hogy mi is égünk és elégünk egyszer. A kérdés csak az, hogy hol és miért ég életünk gyertyája Isten oltárán-e, vagy a Mammon, a bűn sötét ravatalán? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirie litánia
Jézus Krisztus, Akit megígért a mennyei Atya, mint a világ megváltóját: Uram, irgalmazz!
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Akit sóvárogva vártak a nemzetek: Krisztus, kegyelmezz!
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki eljöttél, hogy meggyógyítsd az eredeti bűn sebeit: Uram, irgalmazz!
Uram, izgalmazz!

Evangélium után
Ma, advent első vasárnapján belépünk egy új egyházi évbe és ez-zel együtt új küzdelmek, új feladatok állnak előttünk. Erre figyelmeztet Szent Pál apostol is a mai szentmise olvasmányában. "Itt az óra, hogy felébredjünk álmainkból!" Fölkelni, levetni a sötétség tetteit, kezünkbe venni a világosság fegyvereit, ez adventi programunk.
Mi tagadás, de el kell ismernünk, hogy a küzdő egyház kebelén belül megtaláljuk az úgynevezett alvó egyházat is. Ki ne tudna alvó keresztényekről, akik fölhagytak vallásuk gyakorlásával és elkerülik a templomot?
Közöttünk is vannak talán, akik hosszú éveken át a dolcse niente fare, az "édes semmittevés " párnáján alszanak, és nem vállalják a keresztény élet küzdelmeit. Csak ritkán járnak templomba. Olykor-olykor eljönnek a templomba, egy kis templomi hangulatért, a feltámadási körmenetre, a karácsonyi éjféli szentmisére, a gyermekkori karácsonyok hangulatának idézése végett.
Ám mielőtt kidörzsölnék szemükből az álmot, ismét elalszanak. Kereszténységük, de talán a miénk is, sokszor se hideg, se meleg, meg-alkuvó, langyos hőmérsékleten tengődik. Őrlángon ég.
Elég általános tapasztalat, hogy korunkat többek között a vallásos hit, illetve a hitgyakorlásának a meggyengülése jellemzi. A mai ember szinte elvesztette érzékét az Isten iránt, és teljesen lefoglalja szívét a világi élet habzsolása.
Meghalt az Isten, kiáltozták sokan még pár évvel ez előtt is Sok alacsony műveltségi szinten élő átlagember el is hitte a hamis módon a tudomány mezébe öltöztetett szólamot. De nem az Isten halt meg, hanem e mondatot kitaláló divatos filozófia.
A modern embert ismét elfogta az egykori bábeli toronyépítők nagyravágyása. Építsünk fel egy új világot a saját erőnkből, saját terveink szerint. Építsük fel a Mammon imádására épülő globalizált világot. Ez szebb lesz, mint az Isten törvényeire épülő világ!
Bennünket, keresztényeket is megfertőzött ez az egyre erőteljesebben terjeszkedő új gazdasági és politikai irányzat. Megdöbbenve tapasztaljuk, hogy mily könnyedén és mily sokan adják fel keresztény és nemzeti identitástudatukat. Mily könnyedén eresztik el fülük mellett a krisztusi szavakat: Virrasszatok! Józanok legyetek és éberek!
Nem csoda, ha közülünk is egyre többen elalszanak, és egyre növekszik az alvó egyház tábora. Mondanom sem kell, hogy minden látszat ellenére, nyugtalan álom ez, akárcsak annak a gyermeké, aki abban a tudatban alszik el, hogy nincs mellette az édesanyja.
Ám a toronyépítés, az Isten nélküli világ fölépítése nem megy zavartalanul. Mindenki a saját érdekeinek a nyelvét beszéli. Megtagadja az isteni törvényeket, kiselejtezi a néki nem tetsző parancsokat és még csodálkozik, azon hogy modern világunkban egyre nő a bűn vízözöne. A tapasztalat ugyanis arra tanít, hogy az evangélium megtagadása a sírásója a békés, rendezett földi életünknek.
A féreg nem szűnik meg pusztítani gyümölcsfáinkat, ha nem vesszük figyelembe létezését. Az emberiséget sem szabadítja meg a bűn következményeitől az isteni törvények sárba tiprása. Éppen ezért a bűn elleni küzdelem közös nagy ügye és feladata az emberiségnek. Vessük el hát a sötétség tetteit! Olyan forradalom ez, amelynek a szívünkben, belső világunkban kell végbemennie. Nélküle nem várható igazi változás, javulás az egyes ember, hazánk de az emberiség életében sem.
Hogy azonban helyesen lássuk a tényeket és magunkat, világosságra van szükségünk. Ezért az Egyház Krisztusra, a Világ Világosságára irányítja tekintetünket. Meg kell nyitnunk lelkünk sötétkamráját, hogy beragyoghassa Krisztus világossága. Egyedül neki van hatalma arra, hogy életünk fényérzékeny lapjára rárajzolja az Istennek tetsző ember-arcot.
Krisztus nélkül sötét a világ, jómagunk is sötétben botorkálunk. Az ő világosságát nem lehet pótolni a legnagyobb emberi lángelmék fényeivel sem. Csak akkor lesz tartós az álomból való ébredésünk, ha Krisztusra, mint életünk napjára irányítjuk tekintetünket.
Tanításából, élete példájából, századokon átlátó tekintetéből, szívének kohójából annyi fény, annyi meleg áramlik felénk, ami elől balgaság lenne elzárkóznunk. Ne elzárkózni akarjunk hát előle, hanem tiszta szívvel forduljunk feléje.
Ajándékozó, s ajándékot váró Testvéreim! Ne csak a kicsiny karácsonyi ajándékokra irányuljon a figyelmünk, hanem Őreá, az Úr Isten emberiségnek adott legnagyobb ajándékára, és kérjük Őt őszinte szívvel: Maran atha! Jöjj el Urunk Jézus! S maradj velünk
Amen

2019. november 29., péntek

Ferences mindenszentek ünnepe


FERENCES MINDENSZENTEK ünnepe
A világegyház nov. 1-én ünnepli mindenszentek ünnepét. Szent Ferencrendje (I., II. és III. Rend) nov. 29-én ünnepli saját szentjeinek ünnepét. Ez az ünnep - hasonlóan mindenszentek ünnepéhez - nemcsak a szentté vagy boldoggá avatott, hanem többi üdvözült testvérünk ünnepe is.
Mégis kanonizált szentjeink, boldogjaink vannak előtérben, mivel ezekről biztosan tudjuk, hogy üdvözültek, sõt az erényeket hõsi fokban gyakorolták.
A szentté avatott ferencesek száma kb. 200, a boldoggá avatottaké kb 350 - összesen 550 kanonizált.
Nemcsak a 13. századbeli, hanem a későbbi szentjeinknél is kimutathatórendalapító Atyánknak, Szent Ferencnek hatása, vonzó példája. Mint szentferenci örökség, jellemzõ szentjeink életében a szegénység szeretete és a Szûzanya tisztelete.
Igyekezzünk szentjeinket megismerni, hogy tisztelhessük őket s példájukat követhessük. A szentekről szóló hálaadó ének szavaival mondjuk: „Méltó, hogy hálát adjunk neked,... Mindenható örök Isten: Kit szentjeid serege áld és ünnepel, mert megkoronázod bennük a kegyelmedből szerzett érdemet. Az õ szent életük példakép számunkra, s mert egy családba tartozunk, közbenjárnak értünk nálad: hogy felbátorodva tanúságtételük által az előttünk álló pályát győzelmesen fussuk végig, és hervadhatatlan koszorút nyerjünk velük együtt Krisztus, a mi Urunk által.”
„A szentek sorstársaink: emberek ők is, csak éppen Krisztusnak tökéletesebb képmásai. Ezért Isten az õ életükben feltűnően nyilvánítja ki jelenlétét és arcát az embereknek. Bennük õ szól hozzánk és ad jelet nekünk országáról, amely felé erös vonzást érzünk, ha látjuk, mennyi tanú vesz körül minket, és mind az evangélium igazát hirdeti.”


2019. november 28., csütörtök

Marchiai Szent Jakab


Marchiai Szent Jakab
Híres ferences népszónok. 1393-ban született. Sienai Szent Bernardin tanítványa volt. Előbb hazájában, Olaszországban küzdött a fraticelliek ellen, majd a Szent Ferenc Rend reformátoraként működött.
A pápa megbízásából keresztes hadjáratot hirdetett Németországban, Lengyelországban és Magyarországon is. Erőteljesen harcolt a husziták ellen. Magyarországra Kapisztrán Szent János halála után érkezett 1457-ben.Szegeden házfőnök volt.
Ebből az időből maradt fenn a legrégebbi Magyarországon ismert ülőbútor, mely a hagyomány szerint az ő karosszéke volt.
Őrzési helye a Szeged-Alsóvárosi Ferences Templom.
Erdélyt és Csanád megyét igehirdetőként járta végig.
1476-ban halt meg Nápolyban.
Hazánk újra evangelizálásához kérjük égi segítségét.
Ámen

2019. november 27., szerda

Fasani Szent Ferenc Antal


FASANI SZENT FERENC ANTAL
áldozópap (minorita; 1681-1742)

A dél-itáliai Apulia Lucera városában született szegény szülőktől. 14 évesen lép a konventuális ferencesek közé, Assisiben végez teológiai tanulmányokat, Rómában elnyeri a „magister theologiae” címet.
Buzgó és áldozatos életű lelkipásztor: gyóntató, börtönlelkész, betegek látogatója, harmadrendiek lelki vezetője. Miniszter provinciálissá választva a Sant Angelo provincia lelki megújulását mozdítja elő (1720). A Szeplőtelen Fogantatás tiszteletének apostola. Szakadatlan munka, önmegtartóztatás, imádság tölti ki életét.
1742. nov. 29-én hal meg érte imádkozó rendtársai körében. XII. Piusz 1951-ben boldoggá, Szent II. János Pál pápa 1986-ban szentté avatta.

2019. november 25., hétfő

Alexandriai Szent Katalin


Alexandriai Szent Katalin

Katalin a középkor egyik legnépszerűbb női szentje, a tizennégy segítőszent egyike. A görög eredetű Katalin név jelentése: „tiszta, szeplőtelen”. A keresztény szűzként halt vértanúhalált 310 körül.
Életéről semmi biztosat nem tudunk. A róla szóló írások szerint előkelő alexandriai családban született az egyiptomi Alexandriában. Műveltségével kitűnt kortársai közül. Tanulmányai során ismerte meg Jézus életét és tért keresztény hitre.
Ellenszegülve Maxentius császár parancsának, keresztényként nem akart részt venni a bálványok tiszteletére rendezett áldozatokon. Katalin a császár elé lépve keresztet vetett, kifejezve, hogy keresztény; tanúságot tett arról, hogy Jézus Krisztust követi, mert a filozófusok és a költők műveinek tanulmányozása során fölismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát.
Katalin elmarasztalta az uralkodót zsarnokságáért. A császár nem tudott válaszolni Katalin érveire. Megbízott ötven tudóst, hogy térítsék vissza a rómaiak hitére, ám a bölcs férfiak hiába próbálkoztak: Katalin oly bölcseséggel védelmezte hitét, hogy érvei meggyőzték őket, s mind az ötvenen keresztényekké lettek. A császár mindannyiukat máglyára küldte.
Katalint válogatott kegyetlenséggel kivégeztette.
Holtteste a róla elnevezett Sinai Szent Katalin kolostorban nyugszik.
A Szent Katalin kolostor arról is híres, hogy Tischendorfer professzor itt találta meg a tüzelésre váró papírok közt a legrégibb és legbőségesebb Szentírás kódexet 1844-ben.
Népi megfigyelés szerint: ha Katalin kopog, karácsony locsog: vagyis, ha Katalin napján fagy, akkor karácsonykor lucskos lesz az idő.
Legyünk mi is oly felkészültek hitünk igazságaiból, hogy meg tudjuk védeni mi is védeni a hitünket támadókkal szemben.
Ámen

2019. november 23., szombat

Krisztus Király 2019


Krisztus, a mindenség királya

Bevezetés
Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján Krisztus Király előtt hódolunk. A huszadik század elején, amikor a nemzetek kezdtek elpártolni Krisztustól, amikor a népek kezdték el kiáltani a Krisztus-korabeli zsidóság szavaival: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk. Nem akarjuk, hogy a názáreti ács fia legyen a mi királyunk és vezérünk. XI. Pius pápa rendelte el 1925-ben, hogy az egész katolikus világegyházban legyen kiemelt ünnepe Krisztus Királynak. A II. Vatikáni Zsinat rendelkezése szerint, az egyházi év utolsó vasárnapján.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Te vagy az Igazság és Igazságosság királya. Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te vagy az irgalom és jóság királya! Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te vagy a Szeretet és Békesség királya! Uram, irgalmazz!

Evangélium után
Ellentmondásosnak tűnik, hogy Krisztus a világmindenség királya, hiszen az evangéliumokból úgy ismertük meg Jézust, mint aki soha nem törekedett hatalomra. Napjainkban sokaknak amúgy is idegen ez, hiszen könnyebb Jézust testvérünknek érezni, velünk egyenrangúnak, mintsem Istenfiának, aki akkor nevez barátainak bennünket, amennyiben megtesszük, amit parancsol nekünk (Jn 15,14).
Élete során Krisztus kerüli azt, hogy királynak tekintsék. Nem szereti a Messiás megszólítást, mert politikai tartalommal társul. A csodálatos kenyérszaporítás után az őt királlyá tenni akaró tömeg elől elmenekül. Amikor csodát tesz, vagy gyógyít, megtiltja, hogy beszéljenek róla. Kerüli mindazt, ami miatt félreértelmezhetnék királyságát.
Egyetlen egyszer engedi meg, hogy királyként tiszteljék: a Jeruzsálembe való virágvasárnapi bevonuláskor, amelyre már rávetette árnyékát a közelgő szenvedése. Nyíltan pedig Pilátus előtt vallja meg: „király vagyok”; amikor a halálos ítélet küszöbén áll. Nem tiltakozik, hogy a keresztre ráírják, hogy „Názáreti Jézus, a zsidók királya”. A kereszten engedi meg, hogy királynak nevezzék – amikor semmi félreértés nem eshet már.
A főtanács kereszt alatt álló tagjai bizonyára nem is veszik észre, hogy nem csak elismerik Jézus hatalmát, amikor gúnyolódnak vele („másokat megszabadított”), hanem még azt is, hogy – velük ellentétben – hatalmát mindig a nép javára fordította, és nem önző módon a maga javára, még földi életének utolsó perceiben sem. A kereszten is hatalmát gyakorló királyként válaszol a jobb lator kérésére: „Még ma velem leszel országomban”! 
Döbbenetes. Egy gonosztevő s bűnöző: a jobb lator. Abban a rettenetes órában, amikor ellenségei diadalmaskodnak, tanítványai hitüket vesztik, megszólal, a bűnösségét beismerő, s megvalló és megváltozó gonosztevő.
Abból a néhány szóból, amit Jézus a kereszten mondott, Jézusnak abból a nemes magatartásából, amelyet pokoli kínjai közepette tanúsított, megszületik a hit, s fölismeri Jézusban a Messiást, és győztest lát a legyőzöttben.
Olyan hitvallással fordul Jézus felé, amellyel a körülöttük kiabáló, gúnyolódó emberek megtagadnak tőle. Nyomorúságos életének a végén, gyötrelmes szenvedéseiben, amikor az igazság fénye világít szívébe, reményteli kéréssel fordul Jézushoz: "Emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel!"
S a haldokló Király, aki a kereszten teljesen tehetetlennek látszik, olyant tesz, amit a földön egyetlen király sem tud megtenni. A halál közelében örökéletet, létének beteljesedését ígéri annak, akinek élete itt a kereszten szégyenletes halállal fejeződik be. "Még ma velem leszel a paradicsomban!"
Mily csodálatos Isten irgalma! A halál kapujában is alkalmat ad a megtérésre.
Oh, bárcsak minden emberhez, honfitársunkhoz eljutna ez a krisztusi örömhír, és Krisztushoz térnének. Krisztus az a király, akit meg-rugdaltak, keresztre szögeztek, egykor és ma is, világszerte e világban. Ő nem száll le szent keresztjéről, Ő ott hal meg értünk ég és föld között, mert a keresztáldozata a világ végéig tart. Ő király, nem a keresztje dacára, hanem épp általa: a "sokakért", minden alattvalójáért kiontott vére árán.
Éljünk méltón tanításához, hogy végóránkon, nekünk, bebocsájtást kérőknek is azt mondhassa majd, amit a jobb latornak mondott: Ma velem leszel a paradicsomban.
Ámen


2019. november 22., péntek

Szent Cecília


Szent Cecilia
A Ceciliusok előkelő családjából származott. Szüzességi fogadalmat tett, és jegyesét, Valerianust isteni segítséggel nemcsak megtérítette, hanem hasonló életre vezette. Ugyancsak jegyesének testvérét, Tiburtiust, és az elfogatásukra küldött Maximust is Krisztus szeretetére és hitére vezette. Miután a három vértanúságot szenvedett, Cecilia a Praetextatus katakombában temettette el őket. Almachius prefektus a szegényeket gyámolító és hitükben megerősítő Ceciliát külön kínzás alá vetette.
Sok gyötrelemnek vetették alá, míg végül kard általi halálra ítélték. A hóhér nem tudta lefejezni, bár háromszor csapott az elítéltre. Cecilia a hagyomány szerint még három napig élt, és I. Orbán pápa megerősítette a szentségekkel halála előtt. 230 körül halt meg Alexander Severus császár idejében, és a Kallixtus katakombában lévő családi sírboltban temették el. I. Pascal pápa 321-ben a Cecilia trasteverei háza fölé emelt templomba vitette át az épen maradt holttestet, amelyet 1599-ben ugyancsak épen találtak meg olyan helyzetben, mintha csak éppen akkor lehelte volna ki lelkét.
Cecília Krisztus szeretetéért áldozta életét. Szeretnénk mi is odaadni életünket Krisztus szolgálatára, arra a tanúságtételre, amely Isten szeretetét megmutatja a világban.

2019. november 21., csütörtök

Jeruzsálem pusztulása


Jeruzsálem pusztulása
A mai evangéliumi szakaszban Jézus figyelmeztetését olvassuk, amely Jeruzsálem lakóihoz szól: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál!” Szavait lelkileg megindulva, sírva mondja. A figyelmeztetés második része pedig egy jövendölés magáról a városról, Jeruzsálemről.
Az Úr szava néhány évtizeddel később, nem sokkal Lukács művének keletkezése előtt be is következett, hiszen a rómaiak megostromolták a várost és a templomot is felégették.
Jeruzsálem neve annyit jelent: a béke városa. Sajnos azonban Krisztus kora óta mindmáig megtapasztalható benne a békétlenség és a vallási viszályok, amelyek nem akarnak megszűnni. Jézus szavai szerint a végzet nem csak a kőből épült várost fogja utolérni, hanem lakóit is, mert nem ismerik fel azt, amit üdvösségük érdekében meg kellene tenniük.
Isten üdvözítő szándékának felismerése mindannyiunk feladata. Döntéseink és cselekedeteink előtt érdemes az üdvösségünk szempontjából megvizsgálnunk azok várható hatását, azaz amit tenni szándékozunk, az örök életünket szolgálja-e vagy sem? Emberi életünk alapvető szempontja, hogy az üdvösség útján haladunk Jézus Krisztus vezetésével. Utunkat megvilágosítja a Szentlélek, illetve neki köszönhetjük azt is, hogy erősíti akaratunkat mindannak megtételére, amit Isten kíván tőlünk.
HIS

2019. november 20., szerda

Valois Szent Félix


20. November
Valois Szent Bódog (Félix)

Franciaország Valois nevű tartományában született, és a francia királyok Valois ágazatával volt rokonságban. De nagy jóságú cselekedetei több dicsőséget szeresztek neki, mint magas származása. Pappá szentelése után a magányos életet választotta. Remeteségében nem volt egyéb gondja, mint napjait Istennel való egyesülésben töltse.
De esztendők múlva Istennek csodálatos rendeléséből történ, hogy Felix Mathai szent Jánossal egy szerzetesrendet alapított, melynek kötelességévé a keresztény raboknak a pogányok fogságából való kiváltását tűzték. Ezen szerzetesrendet trinitariusok, vagyis a Szentháromság rendjének nevezetik, mivel III. Ince pápa e név alatt erősítette meg azt. A Rend népi elnevezése: Fogolykiváltó Rend. II. József császár feloszlatta őket.
Míg működhettek, igen népszerűek voltak. Tagjai nagyon sok foglyot váltottak ki a mórok fogságából.  Férjeket és édesapákat. Ha nem tudták pénzzel kiváltani, akkor maguk mentek helyükre fogságba.
Sok és hosszú munkálkodási után meghalt 1212-ben november 4-dikén, 58 esztendős korában.
Kérjük égi segítségét a mai rabok, foglyok, szenvedélybetegek rabságból való megszabadulását.

2019. november 19., kedd

Árpád-házi Szent Erzsébet


Árpád-házi Szent Erzsébet. 2019.

Kedves Testvérek!
Míg a Világegyház november 17-én ünnepli Árpád-házi Szent Erzsébetet, addig mi – Lékai bíboros kérése – ma, november 19-én.
Még a 70-es évek elején hallottam Wartburg várában a fiatal idegenvezető hölgy ajkáról mély átéléssel mondott eme szavait:

1207-ben született Sárospatakon.
4 éves, amikor Wartburgba került.
14 évesen már házas.
20 évesen már özvegy 3 gyermekkel.
24 évesen már halott.
Rá 4 évre már az Anyaszentegyház szentje.

Azóta kitörölhetetlenül élnek e szavak lelkemben. E világban járva szinte mindenütt, ahová magyarok a történelem viszontagságai miatt eljutottak, találkoztam, magyarok által épített templomokban Őt ábrázoló festménnyel és szoborral. Hisz őseink az óhazából magukkal vitték a magyar szentek tiszteletét. Egy ilyen Szent Erzsébet tiszteletére épült templomban mondtam szentmisét. - Japánban, Nagaszakiban még ferences világrendieknek is szólhattam róla.
Már említettem, hogy több mint 800 évvel ezelőtt, 1207-ben magyar földön, Sárospatakon, született. Még kislányként elkerült Türingiába, jövendőbeli férje, Lajos őrgróf családjához.
Mi magyarok mégis magunkénak érezzük őt, bár tudjuk: ő az egész Egyházé.
Ha most több mint 800 év távlatából kérdezzük: mi tette őt Európa, s az egész világ szívévé, miért annyira vonzó ma is az ő alakja?
Csak tőmondatokban. A rózsákká váló éhezőknek vitt kenyerek. A Wartburg várát gyermekeivel, télvíz idején elhagyó Erzsébet. Az Eisenach-i kolostor templomában menedéket kérő Erzsébet. A kiűzetésért Te Deum-ot mondató Erzsébet. A koldusoknak menedékházat építő és köztük élő, s őket szolgáló Erzsébet.
Árpád-házi Szent Erzsébetből hős szeretet árad.
És belőlünk?
Amen

2019. november 18., hétfő

Jerikói vak


Jerikói vak
A mai evangéliumban egy gyógyító csodáról olvasunk, amely Jerikó városának közelében történt. Amikor az út mellett ülő vak megtudja, hogy Jézus halad el az úton a nagy tömegben, rögtön megérzi, hogy eljött élete nagy lehetősége. Biztosak lehetünk benne, hogy hallott már Jézusról és az ő csodáiról. Tudott róla, hogy milyen rendkívüli erővel rendelkezik, mindenütt meggyógyítja a betegeket, köztük vakokat is. A jerikói vakban remény ébred, hogy visszanyerheti szemevilágát, és természetesen nem szeretné elszalasztani élete nagy lehetőségét. Nem csak a lehetőséget ismeri fel, hanem az akadályt is, ami gyógyulásának útjában áll. Felismeri, hogy a nagy tömeg miatt Jézus tovább mehet úgy, hogy nem veszi őt észre, s talán soha többet nem jár erre.
Fel szeretné hívni magára Jézus figyelmét, ezért hangosan kiáltva kéri az Úr segítségét: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!” És hogy a jelenlévő tömeg mennyire akadálya lehet a Jézussal való találkozásnak, világosan mutatja, hogy csendre intik, el akarják őt hallgattatni. A vak nem törődik velük, hanem még hangosabban szólítja Jézust. A „Dávid fia” megszólítással megvallja hitét, miszerint Jézus a Messiás.
Meghallva kiáltását Jézus hozzá lép, meggyógyítja őt, és azonnal látni kezd. Ezt mondja neki: „Láss! Hited meggyógyított téged.”
A Jézusban való hit testi és lelki gyógyulást hoz számomra.
HIS

2019. november 17., vasárnap

Árpád-házi Szent Erzsébet


A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele
Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepére 2019
Kedves Testvérek!
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve egyre közelebbről akarjuk megismerni az Urat, aki itt maradt közöttünk az Oltáriszentségben. „Minden forrásom belőled fakad!” (Zsolt 87,7) – ez a jelmondat vezet bennünket a készület útján. Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe arra hív fel bennünket, hogy most figyeljünk arra a Jézusra, akiről az Apostolok Cselekedetei így beszél: „Ő ahol csak járt, jót tett” (ApCsel 10,38). Erzsébet is az Oltáriszentségben kapott küldetést és erőt az irgalmasság szeretetszolgálatához.
Az Eucharisztia egyik legszebb ószövetségi előképe a manna, amit éhező népének adott vándorlása idején az Úr, aki gondoskodik a nélkülözőkről: „Az Úr így szólt Mózeshez: Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni”. (Kiv 16,4; 15b)
Jézus is gondoskodott az éhes emberekről, amikor a nagy tömeg követte őt. „Megesett rajtuk a szíve, meggyógyította betegeiket” (Mt 14,15), majd a tanítványokra bízta, hogy gondoskodjanak az ételről: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni” (Mt 14,16). Másnap újra felkeresték az emberek Jézust, aki az Élet Kenyeréről szóló tanítást adta nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot.” „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha” (Jn 6,26–27; 35).
Az Úr gondoskodott éhező népéről a pusztában, Jézus is kenyeret adott nekik, mielőtt feltárta előttük az Élet Kenyerét. Ma az Egyház küldetése, hogy a nélkülözőket segítse az evangéliumi felebaráti szeretet parancsa alapján, - de mutasson rá arra, hogy a mulandó földi eledelen túl az Élet Kenyerét is hirdetjük, és meghívunk mindenkit a vele való közösségbe.
Ferenc pápa a Szegények Világnapját, ami egybeesik Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepével, 2017-ben hirdette meg. Az erre az alkalomra írt idei üzenetében így szól hozzánk: „De ő nem feledkezik meg soha a szegényről, s aki bajban is remél, nem csalódik soha” (vö. Zsolt 9,19). Ez az igazság ma is hihetetlenül aktuális, mert a hit képes visszaadni a szegényeknek a reményt, amit elveszítettek az igazságtalanságok, a szenvedés és az élet bizonytalansága miatt.
Jézus nem félt azonosulni velük: „Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Mt 25,40). Jézus egy nagylelkű, irgalmas, jóságos és kegyelmes atyát akart megmutatni nekünk, aki elsősorban azoknak ad reményt, akik csalódottak és nincs jövőjük. A nyolc boldogság így kezdődik: „Boldogok vagytok ti, szegények” (Lk 6,20). Paradox módon éppen a szegényekhez tartozik az Isten Országa, mert ők képesek befogadni azt. A századok múlásával mit sem vesztett aktualitásából ez a boldogmondás: a szegények egyre többen vannak és egyre szegényebbek. Jézus pedig azt kéri tőlünk, hogy adjunk reményt nekik.
Isten gondviselő szeretettel szereti az embert, de gondviseléséhez embereket hív meg, hogy Isten szeretetét közvetítsék a nélkülözőknek. Az Egyház szolgáló szeretetét sokféle módon gyakorolja a világban, de leginkább hivatalos segélyszervezetén, a Karitászon keresztül valósítja meg. A Karitász az egyik legnagyobb világméretű segélyszervezet, hiszen 165 országban van hivatalos szervezete és 200 országban segít évente 24 millió emberen. Ezt a nagy munkát 625 000 önkéntese és 440 000 munkatársa végzi. Ennek a világméretű karitatív szolgálatnak szervezete hazánkban a Katolikus Karitász – Caritas Hungarica, amely 800 településen, közel 10 000 önkéntessel teszi a jót.
Ez a nagy kihívást jelentő munka azért valósulhatott meg, mert az elmúlt évben a templomi adománygyűjtések alkalmával híveink nagylelkűen támogatták a Karitász szolgálatát. Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódva Egyházunk külön is háláját fejezi ki a Katolikus Karitász minden munkatársának, önkéntesének és támogatójának. Ha valaki önkéntesként szeretne kapcsolódni ebbe a nemes munkába, a plébániákon érdeklődhet a helyi lehetőségekről.
Bizalommal kérjük híveinket, hogy november 24-én, vasárnap perselyadományaikkal is segítsék Egyházunk karitatív szolgálatát és munkáját, amely Isten gondviselő, irgalmas szeretetét mutatja meg az embereknek és a világnak.
„Ti adjatok nekik enni!” – szólít fel ma is Jézus. Az öt kenyeret és két halat megszaporította, így megsokszorozta emberi erőnket. Ma is ezt teszi. A rászorulóknak adott segítség legyen az a kenyér, ami Isten gondoskodó szeretetét jelzi, és mutassunk rá a földi kenyérrel az Élet Kenyerére, aki mindenkinek a tápláléka akar lenni földi zarándoklásunk során.
„Minden forrásom belőled fakad!” – A zsoltárosnak ez a felszólítása biztasson bennünket a jóban és segítsen, hogy jótékony keresztény életünk vigye közelebb az embereket az Oltáriszentségben közöttünk levő Úrhoz. Hiszen a „szeretetre való képességünk Krisztus szentségéből, az Eucharisztiából fakad.” Így amikor most, a szentmisében vendégként az Úr asztalához járulunk és részesülhetünk az Ő lakomájából, gondoljunk arra is, hogy nagylelkűségünknek és felebaráti szeretetünknek köszönhetően számos nélkülöző embertársunk asztalára is kerülhet ma kenyér.

Kelt Budapesten, 2019. Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

2019. november 16., szombat

Évközi 33. vasárnap. 2019


33. évközi vasárnap. 2019

Bevezetés
Közeledik a liturgikus év vége. Az Igeliturgia olvasmányai a végső dolgokra utaló részleteket közölnek velünk. Az évközi harmincharmadik vasárnapon az evangéliumi perikópában mintegy ráhangolódunk az egyházi év lezárására, hiszen a világ végéről, a végső dolgokról kapunk tanítást Jézustól. Hogyan nézzük mi ezeket a Jézus által felsorolt véget megelőző jelenségeket?

Kirie litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy a véget megelőző jeleket nem olvassuk mindig helyesen. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy e jelek nem eredményezik életutunk kiigazítását. Krisztus kegyelemezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem voltunk mindig kellően állhatatosak a hitben. Uram irgalmazz!

Evangélium után
„Kő kövön nem marad, mindent lerombolnak” Jézusnak a jeruzsálemi templom totális pusztulását megjövendölő szavai minden bizonnyal sokkolóan hatottak tanítványaira,
Olyan ez, mintha egy római zarándoklaton a Szent Péter bazilika mérhetetlen értékeiben el-merülő hívőt szólítaná meg egy hang: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad.” El tudjuk képzelni, micsoda rémületet váltana ki az ezt hallóból.
A templomépület ugyanis hatalmas kövekből épült, mely az örökkévalóságot jelképezte az apostolok szemében.
Amennyi ma e falból látszik, ugyanannyi van mélyen folytatólagosan a föld alatt.
A templombelsőt mindenütt faragott díszes libanoni cédrussal, arany és ezüst díszekkel, fogadalmi ajándékokkal borították. Belül egy négyzetcentiméternyi követ nem lehetett látni. A tanítványok, – mint minden zsidó ember – hihetetlen büszkeséggel nézte a templomot. Jézus mégis azt mondja nekik: kő kövön nem marad itt. Elképzelhetjük tanítványainak elképedését. Zsidó fülnek megdöbbentően hangzik. Alig érthető. Szinte világomlást jelent
Egyszóval lehetetlennek tűnt a jeruzsálemi templom pusztulása. De egy korabeli zsidó történetíró – Josephus Flavius – könyvéből tudjuk, hogy a jövendölés néhány évtized múlva bekövetkezett. 70-ben Jeruzsálemet a római hadsereg hihetetlen kegyetlenséggel elpusztította, A templomba menekülők ezreinek az életét oltották ki az égő templom rájuk zuhanó hatalmas kövei. S patakokban folyt a szemtanú szerint a templom lépcsőin az emberi vér. Valóban kő kövön nem maradt.
Az apostolok kérik Jézust, mondja meg, mikor lesz ez, és milyen előjelei lesznek. Jézus kitér a válaszadás elől. De Jeruzsálem pusztulásának előjeleiként háborúkról, éhínségről, földrengésről és ragályos betegségekről szól.
Ezek is bekövetkeztek Jézus halála után nem sokkal. Az I. sz. közepe táján a Római Birodalomban mindenfelé háborúk voltak; számos földrengés pusztított Kis-Ázsiában és a görög szigeteken; Rómában a pestis 30 ezer áldozatot követelt; Palesztinában 45 körül éhínség volt. Jézus a keresztények üldözéséről is jövendölt, s tudjuk, ez is bekövetkezett.
Jeruzsálem pusztulása így lett a keresztény világban a világvég előképe.
Hiszen az óta is se szeri, se száma a szünet nélküli töménytelen sok, egyre kegyetlenebb háborúnak.
Se szeri, se száma a természeti katasztrófáknak. Földrengéseknek, vulkánkitöréseknek, hurrikánoknak, tájfunoknak, orkánoknak, szökőáraknak, özönvízszerű áradásoknak, ipari katasztrófáknak, tengeri olajkutak okozta katasztrófáknak.
És mennyi a Napban és Holdban, a csak távcsövekkel megfigyelhető katasztrófa, és még sokszorosabban a csillagok világában, a világűrben.
És mennyi a demokrácia és szabadság exportálásával okozta káosz következtében fellépő testvérháború, etnikai és vallási üldözés.
Naponta ölik a katolikusokat, Ahogy Jézus mondotta: gyűlölni, üldözni fognak benneteket miattam. Gyűlölik is, és üldözik is a Benne hívőket valahol, szinte naponta.
És mennyi, az embereket hamis eledellel etető jövendölés. Főleg a világvéggel, annak idejével kapcsolatban. Ha mégsem következik be, akkor újat találnak ki. Miért? Mert vezetőik ebből élnek. Az emberek meg hiszékenyek. Szeretnek rendkívüli dolgokról hallani.
Mit mond Jézus ezekről a jövendő mondókról?
Ne higgyetek nekik! Ne kövessétek őket!
Jézus nem szorongást akar kiváltani bennünk. Hát akkor mit?
Jézus nem ijesztgetni akar a világ végével, hanem mintegy „távcsövet” ad a kezünkbe, hogy távolabbra és lássunk. A földi láthatáron túlra is tekintsünk.
Jézus azt akarja, hogy vegyük észre ezeket a világvége előtti mai jelenségeket, jelzéseket. S tudjuk ezeket helyesen olvasni. S a helyes olvasás Istenhez térést, hitben való állhatatosságot eredményezzen.
Mert Urunk Jézus Krisztus szavai szerint, aki mindvégig állhatatos marad a hitben, az üdvözül.
Ámen.

2019. november 15., péntek

Nagy szent Albert 2019


Nagy szent Albert püspök, egyháztanító
Az Anyaszentegyház "Nagy" melléknévvel, és mint egyháztanítót "Doctor universalis" címmel említi. 1193-ban született a Duna melletti Lauingenben, a Bolstatt lovagok ősi családjából. Tanulmányait Páduában végezte. Boldog Jordánnak, a domonkos rend második általános főnökének hatására 1223-ban belépett a domonkos rendbe.
1228-tól Kölnben, Hildesheimben, Freiburgban, Regensburgban tanított, majd 1245-ben Párizsban. Itt lett tanítványa Aquinói Szent Tamás, aki követte mesterét Kölnbe is.. Egy ideig II. Sándor pápa udvarában tartózkodott, aki 1260-ban regensburgi püspökké nevezte ki. 1263-64-ben mint pápai legátus kereszteshadjárat hirdetésén fáradozott. 1270-ben ismét Kölnben tanított. 1280. november 15-én halt meg.
A középkor legnagyobb német tudósa volt. Termékeny volt irodalmi működése. Eredeti gondolkodó, egyben korának legkimagaslóbb természettudósa volt.
Méltán alkalmazzuk rá a Szentírás szavait:

Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,
a Bölcsesség és az Értelem Lelkével töltötte be őt az Úr,
a dicsőség ruháját adta reá.

2019. november 14., csütörtök

Tavelic Szent Miklós

Tavelic Szent Miklós


Nemesi családban született 1340 körül, Bribirben. Ferences szerzetes lett; 1365 körül pappá szentelték, és misszionáriusként Boszniába ment 1372 körül, ahol a bogumilok között 12 éven keresztül sikerrel tevékenykedett. Misszionáristársaival ötvenezer eretneket térítettek a katolikus hitre.[1]
12 év boszniai missziós tevékenység után, elment Palesztinába.
1391. november 11-én, társaival elment az iszlámvallási vezetőhöz, a kádihoz a Sziklamecsetbe Jeruzsálemben, azzal a szándékkal, hogy meggyőzze a keresztény tanítás igazságáról. A kádi feldühödött és halállal fenyegette őket, ha nem tagadják meg Jézust, de ez fenyegetés sem rettentette el a térítőket. A vezető a fenyegetést valóra váltotta és kimondta a halálos ítéletet. A környező muzulmánok akkor megtámadták Miklóst és társait. Három napig bántalmazták őket, addig a kádi ítéletét a világi bíróság is szentesítette; ezután november 14-én a környező csőcselék kardokkal darabakra vagdalta a ferenceseket és máglyára dobták őket.
Mind a négyen vértanúhalált szenvedtek Jeruzsálemben a Jaffa kapunál.
XIII. Leó megengedte Miklós (Nikola) tiszteletét 1889. június 6-án. A háborúk akadályozták szentté avatását. És csak VI. Pál avatta szentté Rómában 1970. június 21-én.
Mint védőszentjüket tisztelik üldözést szenvedő keresztények, szerzetesek, papok, misszionáriusok, betegek, szegények, tanulók, tanárok.
Kérjük az Iszlám által üldözött keresztények számára égi segítségüket. Ámen

2019. november 13., szerda

Szent Didák


Szent Didák
Szent Didák Spanyol földön szegény szülöktől született 1400-ban. Gyermekkora óta vonzódott a szent életre. Mihelyt felserdült, egy idös pap irányítása alatt remeteéletet élt a városka határában épült Szent Miklós kápolna mellett.
A nagy tisztelet elől menekülve belépett az arizafai ferences kolostorba, melyben Szent Ferenc fiai szigorú szabályzat alatt éltek. Szerette az egyszerű munkákat. Sokszor saját ételéről mondott le, hogy a szegényeken segítsen. Elöljárói 1441-ben a Kanári-szigetekre küldték hit hirdetőnek, és megbízták az épülő kolostor vezetésével.
A vértanúság titkos vágyával ment a misszióba. A vértanúságot ugyan nem nyerte el, de a bennszülötteket százszámra nyerte meg Krisztus hitének. 1449-ben elöljárói engedélyével újra visszatért hazájába, majd 1450-ben sok más honfitársával Rómába zarándokolt, hogy részt vegyen Sienai Bernardin szentté avatásán és részesüljön a szentévi teljes búcsúban.
A szokatlan zsúfoltság, a nagy meleg és hiányos élelmezés következtében járványos betegség ütötte fel fejét a városban. A ferencesek Aracoeli kolostorukat kórházzá alakították s Didák lett a kórház vezetője. Hősiesen ápolta a pestises betegeket, akik közül sokan Didák imái nyomán visszanyerték egészségüket.
A római út után hazatért, de nem az arizafai, hanem az alcalai kolostorba. Itt még 13 évet töltött csendes szemlélődésben és az irgalmas szeretet gyakorlásában. Hosszas és kínos betegségét türelemmel viselte. Halálos ágyán kezébe vette a feszületet és e szavakkal halt meg: „Édes fa, édes szegek, ó édes terhet hordozó kereszt, mely egyedül voltál méltó az Egek Urát és Királyát hordozni.” 1463. nov. 12-én halt meg,
Alcalában van a sírja. V. Sixtus 1588-ban avatta szentté. Míg a felszentelt ferences papoknak. Szent Bonaventúra, addig a felnem szentelt testvéreknek Szent Didák a védőszentje. Kérjük égi segítségét a segítő testvérek részére.

2019. november 12., kedd

Szent Jozafát


Szent Jozafát
Jozafát 1580 körül született Wlodzmierzben. ortodox szülőktől. Katolikus hitre tért. 1604-ben bazilita szerzetes, 1614-ben archimandrita, 1618-ban polocki érsek lett.
Sokat segítette a szegényeket. Fáradhatatlanul dolgozott a nyugati és keleti kereszténység egyesítésén. Az unió ellenségei életére törtek, és a lengyelországi Witepszkben 1623. november 12-én karddal kivégezték.
Életét Isten iránti szeretet jellemezte. Tanuljuk el tőle a hűséget, az Istenre figyelést, a bátorságot, a kitartást.
Ez a szent haláláig küzdött Istenének törvényéért;
Nem félt a gonoszok szavától,
Mert életének alapja szilárd kőszikla volt.

2019. november 11., hétfő

Jézus mondásai


Jézus mondásai
A mai evangélium Jézus néhány olyan mondását tartalmazza, amelyek figyelmeztetésül szolgálnak tanítványai és követői számára.
Első kijelentése azokra vonatkozik, akik botrányt okoznak. Ebben az esetben a botrány mások bűnre csábítását, bűnre vezetését jelenti. Érdemes megfontolnunk az Úr szavait és elgondolkodnunk azon, hogy vajon cselekedeteinkkel, szavainkkal nem mutatunk-e rossz példát másoknak? Bűnös életvitelünk példája nem távolít-e el másokat Istentől? Malomkőnél is súlyosabb ítélet vár azokra, akik másokat a bűn útjára vezetnek.
A második mondás a megbocsátásról szól. A megbocsátásban el kell felejteni a számolgatást és a méricskélést. Az irgalmasságnak ugyanis nincsenek határai és nem lehetnek korlátai. Ilyen az Isten felénk áradó irgalma, megbocsátása, és ezt a tőle tanult irgalmat kell gyakorolnunk embertársainkkal való kapcsolatainkban, azaz feltételek nélkül meg kell bocsátanunk azoknak, akik ellenünk vétenek.
A harmadik mondás válasz arra a kérésre, hogy az apostolok hitük növekedését várják Mesterüktől. A hit, az Istenben való feltétlen bizalom csodákat eredményez. Jézus feltámadása a mi hitünk rendíthetetlen alapja, ez ad bizonyosságot számunkra, hogy Isten minden helyzetben képes győzni. Kérjük Jézust, hogy növelje hitünket és szeretetünket!
HIS

2019. november 9., szombat

Évközi 32. vasárnap. 2019


Évközi 32. vasárnap. 2019

Bevezetés
A mai, évközi 32. vasárnap evangéliumában a szadduceusok Jézussal folytatott ironikus vitáját fogjuk hallani. Kitalált, lehetetlen tanmeséjükkel érvelnek az örök élet ellen.
Népünk mai szadduceusai, hasonló ateista elvekkel mossák ki népünk tudatából a túlvilági élet hitét, és kifinomult módszereikkel kényszerítik a hit nélküli életet népünkre.
Gondolkodtunk-e már azon, hogy ennek milyen következményei vannak szellemi, anyagi, erkölcsi és érzelmi vonalon? Közeli és távoli jövőkép nélkül, céltalanul, a megsemmisülés tudatával élni? Mit teszünk mi azért, hogy az ateista métely, ne mételyezzen tovább bennünket sem egyénileg, sem közösségileg? Itt a nagy lehetőség!

Kirié litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, az örök élet hitében való ingadozásainkat. Uram, irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg az örök élet elérését veszélyeztető vétkeinket! Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem lépünk fel határozottabban a házasságot kikezdő tanokkal szemben. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Lukács evangéliumából a feltámadás kérdése című szakaszt (Lk. 20:27–39.) olvastatja föl az évközi harminckettedik vasárnapon az Egyház. Az ismert történet szerint a szadduceusok, az ókori zsidóság azon elöljáró csoportja, amelynek tagjai tagadták a feltámadást, az alábbi elméleti kérdéssel próbálták meg sarokba szorítani Jézust: a feltámadáskor kinek az asszonya lesz az a nő, aki a földi életben a sorban elhunyt hét fivér mindegyikének felesége volt? A felvetés a mózesi törvényekben gyökerezik: miszerint ha valakinek gyermek nélkül hal meg a testvére, köteles nőül venni az özvegyet, hogy „támasszon utódot testvérének”.
A szigorú rendelkezésnek, miként a mózesi törvényeknek általában, praktikus oka volt: ha egy zsidó férfinak genetikailag nem is lehetett, legalább jogi értelemben legyen örököse. Jézus, mint általában, közérthetően kezd bele a válaszába – „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek” –, majd az ószövetségi iratokban való jártasságát megcsillantva folytatja azt,
A mai világunkban különösen életszerűtlen a mózesi törvények eme passzusa. A törvény arról árulkodik, hogy a családi kötelék – ószövetségi szóhasználattal: a vér parancsa – mindenekfölött áll.
A család szentsége természetesen ma is a keresztény tanok egyik sarkalatos pontja. Csak éppen az egyház már nem szab, nem szabhat meg polgári törvényeket, sőt már a rosszallását sem nagyon fejezheti ki, inkább csak szelíden kérleli a világiakat. Elveszítette az Európai Unióval szemben a legelemibb szellemi ütközetet, így az unió alapokmányába nem került be a keresztény gyökerekre való hivatkozás.
Ebből fakadóan nincs kétségbevonhatatlan, megfellebbezhetetlen érték, ezért relativizálható minden, de minden a jog eszközeivel. Így például a család fogalma is.
Az újkori szaddúceusok is hasonlóan gondolkodnak, mint a Jézus korabeliek. Nekik is központi kérdésük a nősülés, mégpedig a többszöri nősülés, a házasságkötés előtti együttélés, vagy a házasságkötést kiiktató puszta együttélés, földi örömök hajszolása. Ma már minden második házasság válással végződik, és deviáns együttélési formákat is családi közösségként akarnak elfogadtatni. Sőt! Nem a mózesi törvények szerint, hanem adoptálással, még utódokat is biztosítani.
És ezzel párhuzamosan, szkeptikus, s ironikus magatartás a halálon túli élettel szemben!
T. A valóságot, a problémákat tudomásul kell venni és időben és gyökereinél kell orvosolni. A közvélemény-kutatók igyekeznek kimutatni, hogy az emberek jelentős része, sőt a keresztények közül is sokan, - a mai modern szaddúceusok, - nem hisznek az örök életben.
Kedves Testvérek! Evangéliumban hallott Jézusi szavakat idézek: "Akik méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez." - mert Isten sokkal szebb világot készített, mint sem azt el tudnánk képzelni.
Mennyire szomorú lehet most Jézus, hogy az emberek elmennek nagyszerű meghívása mellett, és nem kérnek az örökkévalóságból. Mi, akik itt vagyunk, ne okozzuk Jézusnak ezt a szomorúságot, hanem engedjük szívünkbe az ő Lelkét, a Szentlelket, aki fölserkenti bennünk azon igazi örök élet utáni vágyat, amelyet „emberi szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogott, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.”
Ámen.