2021. augusztus 28., szombat

22. évközi vasárnap

22. évközi vasárnap

Bevezetés

A mai evangéliumban kritikával illetik az apostolok néhány tanítványát a tisztátalan kézzel való étkezés miatt. Jézus azonban nem a külső tisztátlanságra, hanem belső tisztátlanságra, házasságtörésre, stb. hívja fel a figyelmüket, s figyelmünket. Vizsgáljuk meg a lelkiismeretet     

 Kiriié litánia

 Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg tisztátalan kézzel való étkezésünket

Urunk Jézus Krisztus! Add, hogy törődjünk a belső tisztátlansággal is.

Urunk Jézus Krisztus! Add, hogy belső mentes legyen minden belső tisztátlanságtól.

Evangélium után

A farizeusokról és szokásaikról hallottunk a mai vasárnap evangéliumában.

Az Úr Jézusnak itt nagyon köznapi dolgok adják az alkalmat ahhoz, hogy Isten hamis tiszteletéről beszéljen. A tanítványok "tisztátalan" kézzel ettek, azaz étkezés előtt nem mostak kezet.

Márk közli olvasóival, akik pogányok lévén, nem ismerték a zsidó szokásokat, hogy a zsidóknak nagyon sok előírásuk volt, amelyek mind a tisztálkodással voltak kapcsolatban. Ezeket fontos vallásos előírásoknak, "isteni parancsoknak" tekintették.

Nagyon sok tapasztalat, évszázadok, vagy évezredek tapasztalata kodifikáltathatta velük ezeket a törvényeket. Ezeknek szigorú betartása és betartatása eredményezte azt, hogy a zsidó nép több ezer éven át fennmaradt.

Más oldalról közelítve ehhez a kérdéshez. Ha az Úristen azt akarta, hogy népe fennmaradjon, hordozója legyen a népek tengerében az „egy Isten” eszmének, s a kinyilatkoztatásnak akkor ezeket a természetes előírásokat tágabb értelemben „Isten törvényeinek”. Amikor azonban ezeket az előírásokat olyan komolyan vették, hogy bármilyen okból történt megszegésüket bűnnek, isteni parancs megszegésének tekintették, nagyot tévedtek, mert ezek csak "emberi parancsok" voltak

. A törvényeknek a betűjét és nem a szellemét nézték. Betű szerinti megtartásukat szükségesnek és elegendőnek is tartották az üdvösséghez. Ezért lett vallásosságuk farizeuskodó, képmutató, látszatvallásossággá.

Félreértés elkerülése végett az Úr Jézus nem dicsérte meg a mosdatlan kézzel étkező tanítványait. De egy ügyes fordulattal tanítványairól, magukra, a kérdező farizeusokra irányította a figyelmet és rámutatott a lélek és szív nélküli, külsőséges, látszatvallásosságuk veszélyére.

Fejükre olvasta az Írás szavait. Mondván: jól jövendölt rólatok a Próféta: „ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.”

Sajnos, ez a vád nemcsak a farizeusokra vonatkozik. Állandó veszélyként kíséri sok vallásos ember vallásosságát is. Sokan ragaszkodnak bizonyos vallásos gyakorlatokhoz, amíg a körülmények kedvezőek, amíg eufórikus hangulat árasztja el nemzetünket, addig gyakorolgatjuk is. De, ha váratlan fordulat következik be, és jön a restauráció, el –elhagyogatják. Vallásosságuk, még látszatvallásosságnak sem mondható. Már csak ritkábban, járnak templomba. Leginkább csak nagyobb ünnepek alkalmával.

Szokásból még megkereszteltetik gyermekeiket. De sok szomorú tapasztalattal. Jó részüknek nemcsak templomi esküvőjük, de polgári esküvőjük sincs már.

Szokásból templomi esküvőt is kérnek a jegyesek. Sok esetben már csak az egyikük van megkeresztelve. Templomba pedig, igen ritkán járnak csak.

Egyházi temetést igényelnek elhunyt szeretteik részére, de még a Miatyánkot sem tudják együtt imádkozni a szertartást végző pappal, főleg nem az elhunyt megjelent tisztelői.

Az elhunytért bemutatott szent-misén pedig, csak igen kevesen jelennek meg. A megjelentek közül is sokan úgy viselkednek, mintha életükben először látnának ilyesmit.

Mindez édeskevés a vallásossághoz, a hiteles kereszténységhez, de félve mondom ki, édeskevés az üdvösséghez.

Mit ér a keresztelő, ha csupán a gyertya ég a szülők kezében, de nyoma sincs lelkükben az élő hitnek?

S mit érnek az olyan vallásos szokások, amikor oly távol van az ember a szíve az Istentől, hogy már ajkával sem dicséri az Istent?

Hová vezet az egyén, de a közösség életében is, ha az ember már ajkával sem dicséri az Istent? Hová a közömbösség? Nézzünk körül! Engedi visszaszorítani az erkölcsöt! Engedi nyomulni egyre nyíltabban az erkölcstelenséget, engedi nyomulni a bűnt. Engedi a démosz, a nép uralma, a demokrácia helyett a látszatdemokráciát, a valóságos diktatúrát kialakulni. Engedi a verejtékkel szerzett jövedelmekből még az utolsó filléreket is elvenni úgy, hogy még újunk hegyéből a vér is kiserken. Ha azt mondják, hogy eddig paternalista módszereket követve, osztogattak, de most már engedik a piac törvényeit érvényesülni, és nem osztogatnak. Valóban, hanem fosztogatnak.

Az Úr Jézus jajt kiáltott annak idején az özvegyek és árvák házait felélő farizeusokra. Mi miért nem tudunk jajt kiáltani az utolsó filléreinket is felélő, fekete pénteket ránk hozó, nagyokat mondó képmutató farizeusokra. De legalábbis nem támogatni őket, nemzetünk tönkre tevésében, utolsóvá tételében a nemzetek sorában.

Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges, hogy a mi vallásosságunk felülmúlja a farizeusokét, mentes legyen minden képmutatástól és farizeusságtól, és akkor evangéliumi értelemben vett kovász és só leszünk nemzetünk számára.

Amen

Szeretettel búcsúzom Tőletek: Béke és Áldás

2021. augusztus 21., szombat

21. évközi vasárnap

 21. évközi vasárnap

Bevezetés

A mai evangéliumi szakasz, a Jézus tanítását hallgató éhező tömeg csodás módon történő táplálását írja le. De tudjuk - e mi, hogy mi is az éhínség? Nem az étkezések előtti jó étvágy éhsége, hanem az az éhség, amely kínoz és gyötör? - Közülünk legfeljebb azok, akik már éltek a háború alatti és utáni években, vagy fogságban, lágerekben, vagy kitelepítettek voltak. Ha nem is tapasztaltuk meg, ébresszük fel lelkünkben az éhezők iránti szolidaritásunkat, és kérdezzük meg önmagunktól; mit tudunk mi tenni értük?

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg az éhezők iránti közömbösségünket. Uram, irgalmazz

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy szavaidat: Szegények mindenkor lesznek veletek, közömbösségünk igazolására értelmezzük. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Tudatosítsd bennünk, hogy az éhezőknek ételt, a szomjazóknak italt adni az irgalmasság testi cselekedetei. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az evangéliumban hallottak szerint, legelőször apostolai előtt nyilvánítja ki Jézus azt a szándékát, hogy lelkes hallgatóságát megvendégeli.

Fülöp apostol józan realizmussal elutasítja ennek lehetőségét. Tisztában van azzal, hogy igen sokba kerülne a szükséges élelmiszerek megvásárlása, és nem lenne elég az a szerény összeg, ami az ő közös kasszájukban található. Nem is szólva arról, hogy itt a pusztaságban nem is lehet élelmiszert vásárolni.

András apostol is értesült Jézus szándékáról, ezért megjegyezte: Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de tette hozzá, mi ez ennyi embernek?

Nem ok nélkül örökítette meg ezt a mondatot az utókor számára az evangélista.

Jézus minden bizonnyal örömmel tekintett arra a fiúra, aki hajlandónak mutatkozott a magával hozott szerény ennivalót Jézusnak ajándékozni.

Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!”

Megáldotta és kiosztotta.

Mikor jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot”.

Összeszedték.

Ezek a mondatok kommentek nélkül is mondanak mindannyiunk-nak valamit.

Azt is látjuk, hogy Jézusnak az éhező tömeg csodás táplálásához segítőkre volt szüksége.

A mai éhező emberek megsegítésére is igazi segítőkre van szüksége a világnak.

Csak egy megváltozott gondolkodású világ tud a mai világ nyomorúságos helyzetén változtatni, hangoztatja Ferenc pápa. Nem könnyű meghatározni a változás tartalmát. Nincs rá a pápának sem receptje. Jézusnak sem volt. De tanításával, példájával megmutatta az éhségből kivezető utat.

Ferenc pápánk is. Legfontosabbnak tartja, hogy a gazdaságot a népek szolgálatába állítsák. Az emberek és a természet ne a pénz szolgálatába álljanak!

A világban elegendő erőforrás van az emberek átfogó fejlődésének biztosításához. Egy olyan rendszer áll fenn, amely megtagadja millióktól a legalapvetőbb gazdasági, szociális és kulturális jogokat. Ez a rendszer Jézus tervével ellenkező. A föld és az emberi munka gyümölcseinek igazságos elosztásán munkálkodni nem puszta filantrópia, hanem erkölcsi kötelesség.

A Szentatya szerint a másik fontos feladat a népek egyesítése. Tiszteletben tartva szuverenitásukat, s saját kultúrájukat. Egyetlen hatalomnak sincs joga megvonni a népektől szuverenitásuk teljes gyakorlását. Amikor ez történik, a gyarmatosítás új formáinak megjelenését tapasztaljuk, amelyek károsan befolyásolják a béke és az igazságosság lehetőségeit.

Az új gyarmatosítás különböző arcokkal van jelen világunkban. Első helyen mint Mammon. Megszorítási intézkedések kényszerével, amelyek a dolgozók és a szegények nadrágszíját szorítják meg. Máskor a korrupció, a drogkereskedelem és a terrorizmus elleni küzdelem nemes álarca mögé bújva tűnik fel. Saját gondolatom: Napjainkban, mint emberkereskedelem. Embereket szállítanak jó pénzért más országok határához, nem kívánt vendégekként.

A korunk nagy gonoszságai elleni fellépés, koordinált összefogást igényel. – mondta a Szentatya.

A média monopolizálása az új gyarmatosítás egyik legfontosabb eszköze, mert a fogyasztás és egy bizonyos kulturális uniformitás elidegenítő modelljét erőlteti az emberekre. Ez pedig ideológiai gyarmatosítás, állapítja meg a Szentatya.

Ferenc pápa így fogalmazta meg egyik beszédében: Az emberiség jövője nem pusztán a nagy vezetők, a nagyhatalmak és elitcsoportok kezében nyugszik. Alapvetően a népeken és szervezési képességeiken múlik. Ők vezethetik alázattal és meggyőződéssel a változás folyamatát.

Veletek vagyok – erősítette meg a pápa. Mondjuk együtt szívből: egyetlen család se maradjon fedél nélkül, földműves föld nélkül, dolgozó jogok nélkül, emberek szuverenitás nélkül, egyén méltóság nélkül, gyermek gyermekkor nélkül, fiatal jövő nélkül, idős méltóságteljes öregkor nélkül. Folytassátok a küzdelmet, és nagyon óvjátok a Földanyát.

Testvérek! Folytassuk a küzdelmet! Az idő sürget! Amíg időnk van, tegyük a jót! Miként a mai evangéliumi elbeszélés szerint Jézus is tette, együtt, a segítőkész jóakaratú emberekkel.

Ámen.

2021. augusztus 14., szombat

Nagyboldogasszony ünnepén.

Nagyboldogasszony ünnepén.

Bevezető
Örvendezzünk mindnyájan az Úrban,
Nagyboldogasszonyt ünnepelve,
Akinek mennybevételén
Ujjonganak az angyalok,
És magasztalják Isten Fiát. 
E szavakkal szólít fel bennünket örvendezésre a mai liturgia kezdőéneke. Hogy Máriát tisztelő hívő lelkek mindnyájan tiszta szívvel örvendezhessünk, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg Máriatiszteletünk lanyhulását. 

Kirie litánia
Urunk Jézus! Te a Szentlélek közreműködésével Mária méhében öltöttél testet. Uram irgalmazz.
Urunk Jézus! Te a kereszten függve, Máriát adtad nékünk anyánkul. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Te Máriát magadhoz vetted örök dicsőségedbe. Uram irgalmaz! 

Evangélium után
Gyermeki tisztelettel, s mélységes hittel állunk a mai ünnepen, a Szűzanya mennybemenetelének ünnepén, megdicsőült anyánk előtt!
Kinek szólt volna Urunk, ha elsősorban nem az Ő Édesanyjának, Máriának eme ígérete?
"Ne legyen nyugtalan a szívetek. Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így lenne, mondtam volna-e nektek, elmegyek, és helyet készítek nektek. Majd újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok".
S ki mást vitt volna oda elsőként, mint testszerinti Édesanyját. Lírikus hangvételt használva, Jézus így mondhatta ezt Máriának: „Édesanyám„ ahogyan Te helyet készítettél nekem áldott szent méhedben, úgy készítek helyet Neked országomban. Eljövök érted, magammal viszlek, hogy Te is ott légy, ahol én vagyok, az ég honában. Te ismered az Írást: mely szerint: "Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik."
A Jelenések könyvének szavait is lehet a Szűzanyára alkalmazni, misztikus vonatkozásai miatt.:
"Új eget és földet láttam… Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint vőlegényének felékesített mennyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy harsány hang: "Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl a szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem veszendőség, mert a régi elmult. Akkor a trónon ülő megszólalt: "Lásd, újrateremtek mindent!"
Az újrateremtés kezdet-kez-detén, amikor igent mondott Mária az Úr akaratára, és méhében testté lett az Örök Ige, lelkét elárasztotta az alázatos szolgáló örömérzése. Örömkönnyek csillogtak a szemében.
Amikor Erzsébet áldottabbnak mondja minden asszonynál, magasztaló ujjongó ének száll szívéből az ég felé.
De könny szökött Mária szemébe, amikor Betlehemben elutasították, mert "nem jutott nekik hely a szálláson."
Boldog, édesanyai könny csilloghatott szemében, amikor Gyermeke fölé hajolhatott az istállóban, s amikor pásztorok és bölcsek keresték fel őket.
Az izgalom könnyei között csomagolhatott, amikor a gyilkos Heródes elöl Egyiptomba menekültek.
Majd újra örömkönnyek, amikor végre hosszú évek után visszatér Názáretbe.
Elkíséri Jézust lélekben és ténylegesen is, midőn megkezdi nyilvános működését. Ott látjuk a kánai menyegzőn. Mária mindig akkor és odament, ahová Isten akarta.
Ott látjuk Jeruzsálemben, a keresztúton, s a keresztfa alatt. És sírt csendesen a kereszt tövében.
Most, hogy felvétetett a magas égbe, Szent Fia valóban letöröl a szeméről minden könnyet. Nincs többé könny és fájdalom, csak örökkétartó öröm és boldogság. Anya és Fia együttvan örökre.
Az Amerikai Egyesült Államok első elnökének, George Washingtonnak (1799), a kiváló politikusnak az ágya fölött egy Szűzanya-kép fügött.
Egy alkalommal egy katolikus vendége, egy egyetemi tanár látogatta meg Washingtont. Meglepetését nem rejtette el, amikor meglátta a képet. Hirtelen meg is jegyezte: "Elnök úr, azt hittem, ön protestáns". Washington azt válaszolta: "Igen, az vagyok. Ellenben hogyan tisztelhetném én a Fiút, ha nem tisztelném, és nem szeretném az édesanyját?"
Egy másik, hozzánk közelebb álló tény. Szent István király a Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta országunkat. A Hardwick legenda szerint így imádkozott: "Ég királynője, a jelenvilág újjászervezője, végső könyörgésemben a szent egyházat a püspökökkel és papokkal, az országot a néppel és az urakkal a Te oltalmadra bízom, nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet a te kezedbe ajánlom."
Ősi igazság, hogy nem veszhet el az a nép, amelyik Máriához hasonlóan, Jézust követve jár életútján. Akinek Mária az oltalmazója.
Mária nem levette rólunk, hanem védelmezően ránk helyezte kezét, és eltávolította a nép éléről, a Mária országát pusztulásba vivő kalandor politikust.
Legalább a szép Mária-ün-nepeken tudatosodjon minden magyar lelkében, hogy mi Mária országa, Mária gyermekei, voltunk, vagyunk és maradunk örökre. Szítsuk fel lelkünkben őseink Máriatisz-teletét. S legyünk hozzá mindig, hűek, jó és balsorsban egyaránt. És ne feledjük a Kánai menyegzőn elhangzott, nekünk is szóló bátorító szavait: Tegyétek meg mindazt, amit Fiam mond nektek.
Ennek teljesítése nemzeti megmaradásunk, s Máriáéhoz hasonló megdicsőülésünk feltétele.
Amen

2021. augusztus 7., szombat

19. évközi vasárnap

 19. évközi vasárnap 

Bevezető

A mai, évközi 19. vasárnap evangéliumában, miként a nagy zenei művekben, úgy Jézus nagy művének, az Eucharisztiának a létrehozásakor is, immár harmadszor halljuk az alapmotívumot, mely szerint Ő az Élet Kenyere. Mennyire mélyül el bennünk ennek a tudata? 

Kirie Litánia

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz! 

Evangélium után

A mai vasárnap evangéliumában  arról értesülünk, hogy Jézusnak az Eucharisztia alapítását előkészítő  merész szavai, saját testének kenyeréről, kevés megértésre találtak hallgatóságánál. Szinte úgy tűnik, mintha Jézus elbeszélne hallgatói feje fölött és lemondana a megértés igényéről.

Az evangélista által közölt jézusi mondatok számunkra is gondot jelentenek. Pedig mi már túl vagyunk az Utolsó Vacsora nagy eseményén, az Eucharisztia alapításán. És minden szentmisében halljuk, hogy mi Jézus teste, az oltárra helyezett kenyér, és azt is tudjuk tapasztalatból, hogy mit jelent Jézus testét enni, táplálkozni szent testével, azaz szentáldozáshoz járulni.

Az evangélista a vitát úgy írja le, mint utolsó vacsora előtti eseményt. Igaz, hogy csak jóval, körülbelül 70 évvel később a tanúk emlékezetében elevenen élő esemény után. És ebben már tükröződhet, nemcsak a Jézus korabeli zsidók, hanem az első keresztények körében az Eucharisztiával kapcsolatban felmerülő kérdések is

Ki tagadhatná, hogy valami hasonlót napjainkban is tapasztal-hatunk. A mai embernél is kevés megértésre találnak Jézus imént hallott szavai. Sok ember számára érthetetlen és érdektelen az evangélium üzenete. Vajon mi ennek a szomorú jelenségnek a magyarázata?

Az Úr Jézus erre is megadja a választ: „Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza…”

Ez a kijelentés könnyen újabb kételyt támaszthat bennünk, Isten igazságosságát illetően. Miért van az, hogy egyeseket vonz, másokat nem, egyeseket kiválaszt, magához ölel a hit és szeretet karjaival, másokat meg kiejt a kezéből.

Balgaság lenne belebocsátkozni a kiválasztás, az előrerendelés, a praedestinatio keresztényeket megosztó titkának, a determináció kontradikciós fejtegetésébe, a minek az embernek küzdenie, úgy is az történik, amit az Isten akar, helytelen, emberi akaratot bénító gondolkodásába. Nem emberi okoskodás terméke, hanem kinyilatkoztatott igazság, hogy Isten minden ember üdvösségét akarja.

Miként a mesterséges égi testek sem szakadhatnak ki a központi égitest vonzásköréből, úgy az emberek sem az Úr Isten vonzásköréből. Hanem attól távolodva, annak vonzása egyre gyengébben hat rájuk, és egy másiké pedig, amelyhez közeledik egyre erősebben. Gondoljunk csak az ember 40 évvel ezelőtti első Holdra szállására. A távolodás és közeledés folyamatához igen komoly emberi erőfeszítésekre volt szükség.

Sok olyan dolog történhet az ember életében, ami egyre jobban távolítja őt Istentől, s legyengíti az isteni vonzást, aminek következtében az ember, súlyos károkat szenvedhet, s tragikus állapotba juthat.

A Mennyei Atyától való távolodással szinte egyidőben történik egy más Valakihez való közeledés, ami végzetessé válhat az ember számára.

Tudjuk, hogy ha valaki legyengíti lelkében Isten vonzó hatását, s bezárkózik a hittagadás konok állapotába, azzal szemben az Úr Isten nem alkalmaz szabadságát semmibe vevő erőszakot. Aki azonban nem zárkózik el, annak ezer és ezer lehetősége nyílik Isten vonzásának, szeretetének megtapasztalására.

Maga a nagy természet is Isten - írta könyvhöz hasonlít, amely azt mondja a nemhívőnek: Nyisd ki szemedet és láss! És aki nyitott szemmel jár e világban és lát, annak nem nehéz hinni és szeretni Istent. Kevesebb erő kell ehhez, mint az evés-iváshoz, a járáshoz vagy lélegzéshez. De, ha valaki elfordul az igazságtól, s akaratát megbénítják a szenvedélyek, főleg a kevélység és gőg, annak az állapotán nincs mit csodálkoznunk.

Az isteni vonzásokat ugyanis a legrafináltabb módszerekkel igyekeznek hatástalanítani, a tudat és közvélemény-formáló médiumok is, amelyekből – kevés kivételtől eltekintve – csak szellemi nívótlanság, erkölcstelenség és egyházellenesség árad az ember felé. Reméljük, közeleg már ennek is a vége.

Visszatérve az evangéliumi jelenethez. Miért ez az éles vita a zsinagógai zsidók és a zsidó Jézus között? Nem kell megbotránkoznunk azon, ha azt mondom, hogy a Jézussal vitatkozók magatartása érthető és menthető.

A vita középpontján Jézus személye áll: Földi, vagy mennyei természetű ember-e Jézus? A hallgatóság csak a földi apjáról beszél, Jézus válaszul mindig a Mennyei Atyjáról. A vitatkozó hallgatóság nem képes összhangba hozni  Jézus mennyei eredetét emberi mivoltával. Századok múltak el, míg a kialakult keresztény dogmatika megfogalmazta kettős természetét, filozófiai fogalmak nélkül, azt, hogy Jézus Istenember volt, azaz, Isten is, ember is.

Egy másik kérdés: Jézus „élő kenyérnek” mondja magát. De, mint már említettem, ezt sem érthette hallgatósága. A keresztény közösség is csak az Oltáriszentség alapítása után, s teljes tartalmában csak akkor értette meg, amikor már élték az eucharisztikus gyakorlatot.

Azt is jó tudnunk, hogy amikor Jézus azt mondja, hogy ő az élet kenyere, ez nem csak az Oltáriszentséget jelenti, hanem azt is, hogy Jézus egész életünkben velünk van, s mint a mindennapi kenyér életünk kísérője.

Jézus szentségi jelenléte és tanítása egyaránt éltet és erősít bennünket földi vándorlásunk küzdelmeiben.

Amen