2019. szeptember 30., hétfő

Szent Jeromos


Szent Jeromos
Szent Jeromos 349 tájékán született, itt a közelünkben, a Dalmáciai Stridon városában. Szüleitől vallásos nevelést kapott. A mai Németország területén Trierben ismerkedett meg a remete élettel. Majd utána, Keleten, Antióchiában a keleti remeteséggel. Kitt ismerkedett meg a görög, héber és arám nyelvvel.
382-ben már, mint pap tért vissza Rómába. Damazusz pápa titkára lett. A pápa kérésére kezdte meg a Szentírás latin nyelvre történő fordítását. Ezért újra a Keletre utazott Egyiptomba, Izraelbe, végül Betlehembe ment, itt kolostort épített. A Születés Barlangja közvetlen szomszédságában élt, tovább tanulta a hébert, éjszakánként egy rabbi 1-1 aranyért tanította. Sikerült neki az egész Szentírást latin nyelvre lefordítani. Az ő fordítását, a Vulgatát használja ma is az Egyház.
420-ban, szeptember 30-án halt meg Betlehemben. Holtteste a Maria Maggiore Bazilikában nyugszik. A négy egyházatya egyike.
Példáját követve, szeressük mi is nagyon a Szentírást. Vegyük kezünkbe napról napra, és találjuk meg mindig a hitünket erősítő Isteni üzenetet.
Ámen

2019. szeptember 28., szombat

Szentírásvasárnap 2019


Szentírásvasárnap 2019

Bevezetés
Az Egyház az egész év folyamán a Szentírás szellemi kenyerével táplál bennünket. De ma, a nagy bibliafordító, Szent Jeromos ünnepe közeledtével, szeptember utolsó vasárnapján, Szentírás vasárnapján, különös szeretettel hívja fel figyelmünket a Szentírás különleges értékeire. Testvéreim! Milyen könyvnek tekintjük mi a Szentírást? Valóban szentiratnak? Nekünk szóló üzeneteket tartalmazónak? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirié litánia
Urunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy oly ritkán vesszük kezünkbe a Szentírást. Uram irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy olvasásakor mindig megtaláljuk a nekünk szóló üzenetedet. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy a nekünk szóló üzeneted szerint alakítsuk életünket. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Köztudomású, hogy a biblia igen előkelő helyet foglal el az emberiség könyvtárában. A régmúlt idők legelterjedtebb könyve a Szentírás volt. Egyszerűen "A könyveknek, a görög Büblosz szó többesével, Bibliának nevezték
A könyvnyomtatás feltalálásakor a Biblia volt az első nyomtatásban megjelent könyv. Amikor pedig valamely nép kereszténnyé lett, hamarosan lefordították nyelvére a Szentírást. A lefordított Szentírás a legtöbb nép életében kulturális szempontból is korszakalkotó esemény volt. Nyelvük a fordítás által lett "irodalmi" nyelvvé.
A biblia volt az írni-olvasni tanulók olvasókönyve.
Szinte nincs a művészetnek, kultúrának olyan területe, ahol ne lenne érezhető a Biblia hatása. Sok művészi alkotást egyszerűen meg sem érthetünk a Biblia világának ismerete nélkül.
Tudjuk, hogy a Biblia ma is a világ legolvasottabb könyve. Mindenki elismeri, csak az EU alkotmánya nem, hogy Európa, sőt a földkerekség nagyobbik része kultúrájának a Biblia az alapja. Hogy a társadalom erkölcsi életének is az alapja; s hogy nemzetünk jövőjének is a biztosítéka.
Nem csoda, ha sokan megkérdezik: miben rejlik a biblia varázsa, az a csodálatos siker, amivel csak ez a könyv büszkélkedhet?
Abban hogy a biblia nem csupán az ember szava, az ember kiáltása, az ember története, az ember éneke, hanem Istené is. A túlsó partról, a túlsó partra hívó üzenet, amely kérdéseivel és válaszaival túlmutat az emberi tapasztalás határain.
A Biblia célja nem a szórakoztatás, nem az emberi tudás gyarapítása, hanem az emberi bölcsesség gyarapítása, lelkünk megszentelése, emberségünk nemesítése.
Ezek ellenére, ha megvizsgáljuk jelenlegi életünket, megdöbbenve tapasztaljuk, hogy ez a fontos könyv mennyire beporosodott, vagy eltűnt a ma emberének könyvtárából.
Mi hívők nem érhetjük be azzal, hogy itt a szentmisén vasárnaponként hallunk belőle részleteket, de otthon ki sem nyitjuk.
Vagy igen? De akkor hogyan olvassuk?
Szabad elolvasni a lábjegyzeteket is, hogy jobban megértsük. Szabad Szentírással kapcsolatos tanulmányokat is olvasni. A teológiai tudományok közül a Szentírás a leggyorsabban fejlődő, a legtudományosabb irodalmi, történelmi és archeológiai módszereket és kutatási eredményeket felhasználó tudomány. Szabad ilyen vonatkozású könyveket is olvasgatni.
Vegyük figyelembe, hogy mikor íródott, és kiknek. Azt, hogy az Ószövetség sok könyvében a leírtak az események után, csak jóval később íródtak le, és csak századokkal később álltak össze az egyes könyvek egy egységes művé.
Az Evangéliumok is csak pár évtizeddel a történtek után. Szabad észrevenni a Szentíró korának az egyes művekre történt hatását.
Ne azt nézzük, hogy hogyan ír le valamit a Szentíró. Kiszínezi e, vagy nem? Sok esetben igen. Hanem azt kérdezzük mindig: mit akar a Szentíró közölni a leírt szavakkal? Mit üzen azokkal nekem az Isten?
Természetesen a Szentírást nemcsak olvasni kell, hanem élni is! Aranyszájú Szent János mutat rá már másfél ezer évvel ezelőtt arra a tényre, hogy előbb volt az apostoli igehirdetés, mint maguk az evangéliumok, és az apostoli igehirdetés alapján jöttek létre az evangéliumok. Vagy ahogyan ő fogalmaz: Az apostolok nem könyvtekerccsel a kezükben hagytak el Jeruzsálemet, hanem a szívükbe írt evangéliummal!
Nekünk is az apostolokhoz hasonlóan, szívünkbe kell belevésnünk a Szentírás szavait és gondolatait és élő bibliává kell lennünk, akik tetteinkkel hirdetjük, hogy megértettük és válaszolunk Istenünk ember-szerető üzenetére.
Befejezésként véssük mélyen emlékezetünkbe, s szívünkbe Gárdonyi Géza szép sorait:
„Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek ronggyá válnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne."
Ámen

Szent Vencel vértanú


Szent Vencel vértanú
SZENT VENCEL 907-ben Csehországban született, apja Vratislav, a cseh törzsek második keresztény fejedelme volt. Édesanyja a félig-meddig pogány Drahomira alkalmatlansága miatt nagyanyja, Szent Ludmilla nevelte. Természetes tehát, hogy kisgyermek korában gondos keresztény nevelésben részesült. A tizenhatéves fiatalember 925 körül a hercegség vezetését átvette, sok nehézséggel terjeszthette a hitet.
Állandó küzdelmet kellett vívnia a pogány főurak ellen. Szemére vetették német-barátságát is. Ő igyekezett fegyelmezett, adakozó, imádságos ember lenni. Tudott latinul és görögül is. A Szentírás több részletét szó szerint tudta. Templomokat építtetett, környezetébe szerzeteseket gyűjtött.
935-ben cselszövés áldozata lett, Szent Kozma és Damján ünneplésére öccse várába hívták. Ünnepi vacsorát rendeztek tiszteletére, másnap, szeptember 28-án azután a templom előtt öccse, Boleszláv vezetésével megtámadták, és a bérgyilkosok végeztek vele.
Kezdettől vértanúként tisztelték, Csehország fővédőszentje. Az általa alapított Szent Vitus székesegyházban temették el.
Prága híres főtere az ő nevét viseli.
Kérjük Szent Vencel égi segítségét népeink hitének erősítésére.
Ámen.

2019. szeptember 27., péntek

Páli Szent Vince


PÁLI SZENT VINCE Franciaországban, Aquitániában született 1581. április 24-én. Szülei falusi földmívesek voltak. Szülei tanult emberré kívánták nevelni, a közeli Dax városkába a ferencesekhez küldték iskolába. Atyja (ökreit eladva) egyetemi tanulmányait is biztosította, a spanyol Saragossába, majd Toulouse egyetemére járt. Hivatást érzett, egyházjogot és teológiát tanult. 1600. szeptember 23-án pappá szentelték, 1605-ben pedig egy jámbor özvegytől jelentős összeget örökölt.
Romantikus, egyesek szerint kétségbe vonható epizód volt, hogy állítólag török martalócok egy tengeri hajóútján elfogták és rabszolgának eladták. Algíriában ura feleségét, majd urát is megtérítette. Ura Avignonban keresztelkedett meg és Rómában irgalmasrendi szerzetes lett. Ezután Vince Párizsba utazott, kórházakat látogatott, papi társaságokat keresett fel. Plébános lett.
1625-ben egy alapítvány segítségével megalapított egy missziós társulatot, a lazaristákat, ennek célja a papság helyes nevelése és a szegények segítése. Sokféle intézmény alakult ki körülötte, ezeket Párizsból irányította. Foglalkoztak a szegényekkel, betegekkel, gályarabokkal és a papi elmélyüléssel.
Életre hívta a papi rekollekciókat. Híveit Isten szeretetére igyekezett vezetni. Megszervezte Marillac Szent Lujzával a 'Szeretet leányai' (Irgalmas Nővérek) társulatát.
Párizsban, 1660. szeptember 27-én halt meg. Derűs arcát üvegfedél alatt, rendje központi templomában (rue de Sevres) láthatjuk. 1729. augusztusában boldoggá, 1737. júniusában pedig szentté avatták. 1885-ben XIII. Leó pápa őt nevezte meg a modern szeretet-művek intézményeinek alapítójának és pártfogójának.

2019. szeptember 26., csütörtök

Szent Kozma és Damján


Szent Kozma és Damján vértanúk

A vértanúk Isten Fiának tartották Jézust, és ezért bátran odaadták életüket hitükért. Válaszoljam meg magamnak én is Jézus kérdését: kinek tartotok engem? A hitvallás erőt ad az élet küzdelmeihez.
SZENT DAMJÁN arab orvos volt a hagyomány szerint. Diokletiánusz alatt Kozma nevű társával, ikertestvérével együtt szenvedett vértanúságot. Liziás prefektus elsőnek az "apostol ingyen-orvosokat" vetette kínvallatásra, ám eredménytelenül. Állhatatosságuk miatt megkötözve a tengerbe vettette őket, azonban a köteleik feloldódtak, és sértetlenül jöttek ki a partra. Ezután máglyára állíttatta őket, azonban a lángnyelvek kikerülték a két vértanút. Oszlophoz kötözték ezután a két embert, de a nyílzápor sem tett kárt bennük. Megpróbáltatásaiknak a lefejezésük vetett véget 303-ban.
A hagyomány szerint a szíriai Cirruszban (Kürhosz) volt a sírjuk, tiszteletükre itt bazilikát is emeltek. Konstantinápolyban is épült templomuk, ugyanis I. Jusztinián császár a testvérpár közbenjárására halálos betegségéből kigyógyult.
Tiszteletük a 6. században eljutott Rómába. Ekkor IV. Félix pápa (más forrás szerint Szimmachusz pápa) a Fórumon templomot építtetett nekik szentelve. Ezek után az egész Egyházban elterjedt tiszteletük. Nevük bekerült a szentmise kánonjába is.
Az orvosok, patikusok és orvosegyetemek védőszentjei.

2019. szeptember 25., szerda

Apostolok küldetése


Apostolok küldetése
Nem tudjuk pontosan, mennyi idő telhetett el a tizenkét apostol kiválasztása és küldetésük között, amiről a mai nap evangéliumában olvasunk, de az biztos, hogy Jézus már alkalmasnak tartja őket arra a feladatra, hogy az ő nevében hirdessék Isten országának örömhírét. Az Úr bizalmának jele, hogy a tanítás mellett a betegek gyógyítására is hatalmat kapnak tőle. Egészen pontosan Jézus „erejét és hatalmát” kapják meg. Nem olyan hatalomról van itt szó, amely alárendelt helyzetbe sorolja a másik személyt és megszünteti a személyes döntését és felelősségét, hanem Jézus saját képességeit ruházza át apostolaira, hogy művét folytassák, és annak ugyanolyan eredménye, hatása legyen, mint az ő cselekedeteinek.
Lényeges, hogy a küldetést Krisztus adja és nem a tanítványok magánkezdeményezéséről van szó. Az taníthat és gyógyíthat Jézus nevében, aki erre a feladatra magától Jézustól kap küldetést, megbízást. Az hirdetheti Isten országának örömhírét és az képes meggyógyítani a betegeket, aki ezt nem a maga nevében, hanem Jézus nevében teszi, mégpedig úgy, hogy nem eszközökben bízik, hanem egyedül az Úrtól kapott erőben.
Isten országa nem elméleti tanítás, hanem az emberek számára üdvösséget és Isten kegyelmét elhozó valóság. Ezt hirdeti meg és hozza el Jézus, s most ennek további növekedése érdekében kapnak küldetést az apostolok.
Van-e bennünk apostoli lelkület és buzgóság, hogy mi is Jézus munkatársai lehessünk?


2019. szeptember 24., kedd

Szent Gellért


Szent Gellért
Jó tudnunk, hogy hazánk történelmében közel, s távol voltak olyanok, akik komolyan vették Jézus szavait: „ne féljetek azoktól, akik megölik a testet”. Szent Gellérttől a kommunizmus vértanúiig hitvallókat termett ez a föld. Ők a magyar egyház első számú reményei. Gazdag örökségük nem anyagiakban mérhető, a lélek erejét hirdetik. Szent Gellért, szent Imre herceg tanítója példát ad a mai szülőknek és pedagógusoknak, hogy a rájuk bízott nemzedéket a soha el nem múló lelki értékek szeretetére neveljék.

2019. szeptember 23., hétfő

Pió Atya

Pió atya a nagyhírű gyóntató, aki Istenhez vonzotta sebeivel és életáldoztával az embereket. Isten akaratát kereste és teljesítette élete minden napján. Erősödjön meg hitünk, hogy a bűnbánat nem megaláz, hanem sokkal inkább felemel bennünket.

2019. szeptember 21., szombat

Évközi 25. vasárnap 2019


Évközi 25 vasárnap 2019

Bevezetés
Kedves Testvéreim. A mai igeliturgiában elgondolkodhatunk az anyagiakhoz való viszonyunkról. Nagyon sok keresztényt is komoly küzdelemre sarkall a pénzgyűjtés vágya. Az ószövetség nem ítéli el az irgalmasságot gyakorló gazdagságot, a mai evangéliumban pedig azzal találkozunk, hogy Isten azért adta a földi javakat, hogy örök üdvösségünk biztosítására használjuk fel. Egy biztos, hogy mindig probléma volt az embereknek a gazdagság kérdése: hogyan lehet ezzel kapcsolatban hiteles keresztény életet élni.
A rövid csendben önmagunkkal szemben is kritikusan vizsgáljuk meg az anyagiakhoz való viszonyunkat, bánjuk meg bűneinket és kérjünk bocsánatot, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait.

Kirié litánia
Jézusunk, ha nem tudtunk jól bánni anyagi javainkkal és tékozlóan éltünk, Uram, irgalmazz!
Jézusunk, ha nem tudtunk hálát adni körülményeinkért, és csak elégedetlenkedtünk, Krisztus, kegyelmezz!
Jézusunk, ha nem tudtunk jó intézőid lenni, és nem kamatoztattuk, amit ránk bíztál, Uram, irgalmazz!
Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket, és vezessen el az örök életre. Ámen!

Evangélium után
A mai, évközi 25. vasárnap evangéliumában a hamis sáfárról szóló elbeszélést hallottuk.
A jó pénzgazdálkodás igen fontos egy jól működő államgépezetben. Rendkívül komoly szakmai ismeretet igényel. Nem közömbös egy nép számára, hogy kik állnak a pénzintézetek élén. Jó szakemberek felvirágoztathatják az országot. A-hozzá nem értők pedig egy országot, emberek millióit tehetik anyagilag tönkre.
Amióta a világ áll, mindig nagy a kísértés, a vagyonnal, a pénzzel, mint nagyhatalommal való visszaélés, szinte a társadalom valamennyi rétegében. Ezért olvastat az Egyház az Igeliturgiában olyan szentírási részleteket, amelyek rámutatnak ezekre, a kísértésekre, Az evangéliumban a hamis sáfárról szólót.
T. Mi, valamennyien, bizonyos értelemben, szintén vagyonkezelők vagyunk. A bibliai őstörténet szerint Isten már a teremtés hajnalán az ember uralma alá helyezte a földet. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az ember lett a föld tulajdonosa. Istené a föld, mind a teremtés, mind a megváltás jogán. Mi emberek csak bérlői intézői vagyunk Isten világának, elvileg minden ember.
Sok igazság van abban a megállapításban, hogy minden gazdagság, amely nem szolgálja a közjó érdekeit, igazságtalan. Nem ez vagy az, az oka annak, hogy oly sok e földön a szegény, hanem egyesek mohósága, vagyonhalmozása. Jézus nem ok nélkül kiáltott jajt a szívtelen gazdagokra.
Amíg e földön éhező népek és emberek élnek. ez annak a jele, hogy nem jó intézői vagyunk Isten vagyonának. Isten mindenkinek szánta a földet, mindenkinek a munkát, mindenkinek, annak gyümölcsét, a tisztességes megélhetést.
A tragédia, a jézusi példabeszéd szerint az, hogy a Mammon imádói, ügyintézői nagyobb okossággal teszik ma a maguk dolgát, mint a hívők, a világosság fiai, az igazság és szeretet napszámosai
Ha felületesen hallgattuk a mai evangélium szavait, akkor megbotránkozhattunk azon, hogy az Úr megdicsérte az iratokat, adósleveleket meghamisító, gyenge jellemű intézőt.
Ha viszont az evangéliumot nem felületesen hallgattuk, hanem elmélyedve, elgondolkodva a hallottakon, akkor az első, ami egyből nyilvánvaló, hogy Jézus nem az okirat-hamisítást dicsérte meg, hanem az intéző leleményességét.
És ezzel bennünket, az Ő követőit akart arra sarkalni, hogy ne a világfiai legyenek már nálunk okosabbak, hanem mi legyünk náluknál sokkal okosabbak. Leleményességre és okosságra ugyanis nekünk is, a világosság fiainak is szükségünk van. Nemcsak az elbocsájtások idején, hanem mindenkor, a sátánnal, a hazugság atyjával vívott harcainkban. Nem lehetünk ugyanis, bárgyú legyőzöttek, átvertek, s minden kompromisszumra kész megalkuvók! Nem szolgálhatunk az Istennek is meg a Mammonnak is!
Mi, krisztushívők, a világosság legyünk hát józanok és okosak. Legalább annyira, mint e világ fiai. Legyünk okosak, mint a kígyók, s szelídek, mint a galambok, és nagyon bölcsek, amikor döntési helyzetbe kerülünk. Nem lehet számunkra közömbös, hogy kik és hogyan sáfárkodnak a gyermekeink és unokáink javaival? Hogy marad e még számukra valami, őseink vérrel és verejtékkel megszerzett és őrzött kincseiből, vagy minden az idegenek kezébe kerül?
De legyünk okos és becsületes intézői egyéni ügyeinknek is. Ne áldozzunk fel mindent a pénzért. És okosan gazdálkodjunk azzal, amink van, hogy jusson belőle a rászorulóknak is, akik majd egykor befogadnak bennünket az örök hajlékokba.
Ámen.


2019. szeptember 20., péntek

Kóreai vértanúk


KIM TAEGON SZENT ANDRÁS
Koreában 1836 előtt papok nem voltak, világi hívek terjesztették a keresztény hitet. Francia misszionáriusok ekkor léptek Korea földjére.
Három nagy üldözés tört ki ellenük, 1839-ben, 1846-ban és 1866-ban. Az utóbbi során 103-an szenvedtek vértanúságot: Kim Taegon András lelkes pap, Csong Haszang Pál pedig kiváló világi apostol volt. A többiek közül legtöbben világi hívők voltak, férfiak és nők, házasok és fiatalok, idősek és gyermekek is.
Nagaszakiban monumentális szoborcsoport hirdeti emléküket. Ottjártamkor tiszteleghettek előttük.
Példájuk: Mindannyiunknak apostoli küldetése van!

2019. szeptember 19., csütörtök

Szent Januáriusz


SZENT JANUÁRIUSZ beneventói püspök volt, társaival együtt Nápoly mellett, Puteoliban szenvedett vértanúságot Diokleciánusz keresztényüldözése idején, 305. szeptember 19-én.
Az 5. században ereklyéi Nápolyba kerültek, föléjük hatalmas dómot építettek. A város védőszentjéül választotta, azóta is főleg Nápolyban tisztelik.
Vérének ereklyéjét évente, a szent ünnepein (máj. 1. és 2., szept. 19. valamint dec. 6.) körmenetben viszik körül: ekkor csodás módon mindig ismét folyóssá válik az egyébként alvadt állapotban lévő két ampolnányi vér. A Vezúv kitörései esetén több ízben vitték ereklyéit az izzó lávafolyam elé, és a város megmenekült.
Példája:
A szenvedésnek sohasem tudhatjuk az értelmét,
    de bízunk abban, hogy Isten ez által is jelet alkot életünkből.

2019. szeptember 18., szerda

Copertinói Szent József


József Copertinóban született 603. június 17-én. Az iskolában alig ért el eredményt. Sokkal jobban vonzotta a templom és az istentisztelet; egyre jobban megnyilvánult egy sajátsága és adottsága, amely egész életét meghatározta: gyakran – mintha nem is volna jelen – teljesen magába merült és érzéketlenné vált minden iránt, ami körülötte játszódott le. Ez aztán csakhamar valódi extázissá fokozódott.
Hozzájárult mindezekhez, hogy nyolcadik és tizennegyedik életéve között betegségek választották el a külvilágtól és pajtásaitól. Amikor József végül meggyógyult, arra gondolt, hogy kolostorba lép; tizenhét évesen fel is vették a kapucinusok laikus testvérnek. Gyenge egészsége és a kolostori munkákban való használhatatlansága miatt azonban nyolc hónap múlva elbocsátották. A minoritákhoz került, ahol 1628-ban pappá szentelték. Copertino közelében a Santa Maria de Grottella kolostorba osztották be. A legenda szerint több csoda, lebegés, történt vele.
Csodái miatt az inkvizíció is vizsgálatot indított ellene, de nem sikerült semmiféle csalást rábizonyítani. Az inkvizíció vizsgálatai megtörték, ezért 1639-ben visszavonult a papi hivatás gyakorlásától és kolostorba vonult.
József életének középpontjában az istenszeretet állt. Mivel az istentiszteleteken gyakran extázisba esett, megtiltották neki, hogy részt vegyen az ünnepélyes istentiszteleteken és körmeneteken.
Csodáinak és képességeinek híre hamar elterjedt, bíborosok, fejedelmek keresték fel, vagy ajánlották magukat imájába. Mindig szegények és segítséget keresők vették körül.
Rendi elöljáróinak mindez bizonyos gondokat is jelentett. Az inkvizíció még élesebben figyelte a különös jelenségeket és kapucinus kolostorokba küldték. Végül a minoriták VII. Sándor pápához fordultak kérésükkel, hogy József visszatérhessen egyik kolostorukba. Ott élt elrejtve. 1663. szeptember 18-án csaknem féléves betegség után halt meg.
A katolikus egyház 1753-ban boldoggá, majd 1767-ben szentté avatta. A pilóták, légi utasok valamint az elmebetegek védőszentje.

2019. szeptember 17., kedd

Stigmatizáció


Assisi Szent Ferenc stigmatizációja
Szent Ferenc a megfeszített Krisztust megtérése első pillanatától haláláig lángoló áhítattal és tisztelettel övezte, őt szóval és cselekedettel hirdette.
1224-ben, két évvel halála előtt elvonult Alverna hegyére, hogy ott Szent Mihály tiszteletére 40 napos böjtöt tartson. Szeptember 14-én, Szent Kereszt ünnepén, amikor imádságba merült, megjelent neki a megfeszített Krisztus szeráf alakjában. "Örvendezett annak a kedves tekintetnek, amellyel Krisztus őt nézte, de a keresztre feszítés a részt vevő fájdalom tőrével az ő lelkét is átjárta."
A látomás után vette észre, hogy testén viseli Krisztus öt sebét. Igyekezett ezeket elrejteni, de ez nem sikerült. Több tanú is bizonyítja, hogy látta kezein, lábain és oldalán a be nem gyógyult sebeket. Ő az első az Egyház történetében, akiről tudjuk, hogy Krisztus sebhelyeit hordozta. XI. Benedek pápa (1303-1304) engedélyezte az ünnepet Szent Ferenc rendje számára.
A mai ünnep ébressze fel lelkünkben az értünk keserves kínszenvedést elviselő Jézus iránti Szent Ferencéhez hasonló szeretetet.

2019. szeptember 16., hétfő

A Kafarnaumi százados


Kafarnaumi százados
Jézus újabb csodás tettének helyszíne, amiről a mai evangéliumban olvasunk, Kafarnaum városa.
Egy katonatiszt, egy százados kéri Jézus segítségét beteg szolgája számára. A századosról nem tudunk meg sokat. Nem zsidó származású, hanem pogány lehetett, ezért mondják a zsidó küldöttek róla, hogy „kedveli népünket.” Nem is római katona, hiszen ebben az időben nem állomásozott római katonaság Galileában. Vélhetően Heródes katonáinak, a rendfenntartó erőknek lehetett egy vezetője.
A szolgáról és a betegségéről sem tudunk meg semmit, csupán annyit, hogy komoly baja lehetett, mert már halálán volt. A jelenet szereplőinek bemutatására tehát nem fordít figyelmet Lukács evangélista, sem pedig a csoda, a gyógyulás módjának bemutatására, mert nem ez a lényeges, és nem ez hordozza a történet mondanivalóját.
Az üzenetet két irányba kell keresnünk.
Egyrészt ott, hogy Jézus jócselekedetei nem korlátozódnak a zsidóság, a választott nép tagjaira, hanem a pogányok javára is megmutatja irgalmas szeretetét.
Másrészt az elbeszélés kifejezetten a százados hitének bemutatására összpontosít. Önmagát méltatlannak tartja, hogy Jézus elé járuljon, ezért először küldöttei által kér segítséget. Arra sem tartja magát méltónak, hogy házába, egy pogány ember otthonába zsidó létére belépjen Jézus, ezért másodszor is szolgákat küld hozzá. Az üzenet, amit a szolgák átadnak kissé magyarázkodásnak tűnik, de valójában a százados tiszteletének és hitének a kifejezése. Ezt a hitet jutalmazza meg Jézus azzal, hogy a szolga meggyógyul.
HIS

2019. szeptember 14., szombat

Évközi 24. vasárnap. 2019


Évközi 24. vasárnap. 2019

Bevezetés
A mai, évközi 24. vasárnap Jézus két, rövid, de nagyon sokat mondó hasonlatát közli majd velünk. Az elveszett juhról, és az elveszett drachmáról szólót, s az azok megtalálása fölötti örömről.
Gondolunk e mi azokra a testvéreinkre, akik egykor velünk, közöttünk éltek, de életük folyamán eltávolodtak, eltévelyegtek tőlünk.
Keressük e mi őket? Mit teszünk mi értük, hogy megtaláljuk őket, és vállra véve hozzuk vissza őket közösségünkbe? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirie litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem keressük a jó Pásztor szeretetével az eltévedt bárányokat. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a megtalált bárányokat nem segítjük kellően beilleszkedni közösségünkbe. Krisztus ke-gyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem tudjuk embertársainkat örömre hangolni. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Emberi természetünkből következik, hogy kiegészülésre szoruló létünk más emberek barátságára vágyik. Ezért jelentenek számunkra pótolhatatlan kincset a jó szülők, hitvesek, gyermekek, barátok. Ezért ragaszkodunk szellemi és anyagi javainkhoz, amelyeket talán verejtékes munkával szereztünk meg. Szívünkbe szúr a fájdalom tövise, ha ezek közül elveszítünk valakit vagy valamit. Ám az elvesztés fájdalmánál mindig nagyobb a megtalálás öröme.
A mai evangélium jóhíre erről az örömről beszél. Jézus arra tanít, hogy a megtalálás nemcsak az ember, hanem az Isten számára is öröm. Az elveszett bárány, az elveszett drahma, a bűnben elveszett ember megtalálása nemcsak a szegény embernek, hanem a gazdag Istennek is örömet és boldogságot jelent.
Mily vigasztaló, mily öröm tudnunk azt, hogy Isten számára ilyen fontosak vagyunk. Annyira magáénak tart minket, hogy szomorúságot jelent elvesztésünk és örömöt megtalálásunk. Nem, semmiképpen nem hajlandó lemondani rólunk! Ragaszkodik hozzánk, és mindent megtesz, hogy újra megtaláljon minket. Nemcsak vár ránk, hanem utánunk jön és keresi az elveszettet.
Vigasztaló üzenet ez mindannyiunk számára! Hiszen ki nem járta meg közülünk a hűtlenség, az "első szeretet" eltékozlásának szomorú útjait? Sokszor Ádámként bujkáltunk Isten elől szégyenkező bűntudatunkban. Nem válaszoltunk, midőn utánunk kiáltotta: Ádám, hol vagy?
És mennyien vannak a templomot messze elkerülők körében, akik nem is hallják Isten őket kereső Ádám hol vagy-át? Istent azonban nem lehet fölülmúlni a nagylelkűségben! Mindig többet ad, mint amennyit kérünk Tőle
Azt is érdemes megfigyelnünk, hogy Istennek különös öröme telik az átváltoztatásban! Nem liturgikus, nem dogmatikus értelemben értve a szót, hanem profán értelemben. Ennek a folytonos átváltoztató, folytonos teremtő akaratnak szolgája maga az evolúció, amely úgy dolgozik az anyag átváltoztatásában, mint a kovász a tésztában. Isten átváltoztató szeretete alkotta meg az embert is, akiben fölragyogott a szellem, az öntudat fényessége.
Ezt az átváltoztató munkát folytatta Jézus is, nem a természet, hanem a kegyelem erejével.
Nyilvánvaló azonban, hogy Isten kereső szeretetére nekünk is válaszolnunk kell! Isten kegyelme előtt nem szabad megkeményíteni szívünket és bezárni tenyerünket. Szépen írja a kelkiíró: "Ha egy út megnyílik előttünk, rá kell lépnünk. Ha egy könyv kerül kezünkbe, el kell olvasnunk. Ha egy jó barát szól hozzánk, meg kell hallgatnunk.
Isten pedig mindig úgy jön hozzánk, mint egy út, mint egy könyv, mint egy jóbarát. Az út, amely Hozzá, a végtelenül fantáziadús Istenhez vezet: a nagy természet. Amióta élőlény van e világon nem volt, nincs és nem is lesz két egyforma. Még fűszál, s virágszirom s hajszál sem! A könyv, amely róla szól: a Biblia, amelyből megismerhetjük a gondviselő Isten emberért tett nagy tetteit. A jó barát, aki megajándékoz bizalmával: Jézus Krisztus. Őt állítsuk magunk elé példaképül. Őt, aki a mai evangéliumban ragyogóan megrajzolt pásztor metaforájában, voltaképpen önmagát mintázta meg.
Mit tett az a példabeszédbeli pásztor? Utánament az eltévedtnek.
Amikor a száz juh közül egy elcsatangolt, a pásztor azonnal észrevette. Nem nyugtatta meg magát azzal, hogy „de hát maradt még 99”. Ő minden juhot sajátjának érzett. Fájt neki egyetlen egynek az elvesztése is. Nem írta le, nem húzta ki a névsorból. Nem is kezdett siránkozásba a károsodás miatt. Ehelyett keresésére indult.
Tartsunk tükröt magunk elé. És kérdezzük meg őszintén magunktól: keressük mi egyáltalán az eltévelyedett bárányokat? Feladva kényelmünket, utánamegyünk az eltévelyedettnek? Vagy sajnáljuk értük még a legkisebb fáradságot is?
Annál megdöbbentőbb a mi felelősségünk, mivel Jézus egyetlen elcsatangoltról beszél. A 99 hűséges maradt. Ma azonban mintha fordítva lenne: 99 kóborol el, és egy marad az akolban. Őket ki hozza vissza? Egy pásztor nem is lenne elegendő megmentésükre. A Mester ezért keres munkatársakat. És a hűségesekben találja meg őket. Reményem szerint az itt jelenlevő testvéreimben.
A jó pásztor a rossz útra tért juhot visszavitte, a közösségbe, visszavitte a 99 közé.
A lelki elmagányosodást csak a társaság tudja feloldani. Nincs „Maszek kereszténység”, ez fából vaskarika. Szükség van a közös élményekre, ünneplésekre, baráti kapcsolatokra. A közösség biztonságát, erősítését semmi sem pótolhatja.
Végül a jó pásztor örömhangulatot teremtett. Összehívta barátait, társait. Örömre szólította fel őket. S vidám hangulatba hozta őket. Békesség szállt rájuk.
Bárcsak ránk, s hazánkra is, népünk őseink hitéhez történő várva várt visszatérésekor.
Ámen.

2019. szeptember 13., péntek

Aranyszájú szent János


Aranyszájú szent János

ARANYSZÁJÚ (KRIZOSZTOMOSZ) SZENT JÁNOS 344 és 349 között Antiochiában született, előkelő családja révén kitűnő nevelést kapott. Magasrangú katonatiszt apját korán elvesztette. Anyja nem kötött új házasságot, csakhogy teljesen fia nevelésének szentelhesse magát.
János 18 évesen keresztelkedett meg. Szónoklattant tanult, ügyvédnek készült. Anyja halála után aszketikus életet élt, remeteségben akart élni, bár püspökké szerette volna tenni az antiochiai pátriárka.
Itt, az antiochiai hegyek közt megírta "A papságról" című híres művét arról a papi eszményről, amit ő szeretett volna szentségben, tudományban és életbölcsességben a papságban megélni.
Öt évi ima, Szentírás-tanulmányozás, vezeklés és elmélkedés után egészsége megromlott, vissza kellett térnie a városba. Itt diakónussá szentelik, majd hat év múlva, 386-ban pappá szentelték, nagyhatású szónok lett, nyelve kristálytiszta görög nyelv volt. Világosan fejtette ki az igazságot, szebbnél szebb képeket és hasonlatokat alkalmazott. Az új adókivetések hírére a nép lázadozását sikerült bűnbánatra fordítania és a császár kegyelmét is sikerült kieszközölnie.
A császár csellel 397-ben Konstantinápoly püspökévé, pátriárkájává tette. Konstantinápolyban is szigorú beszédeiben az erkölcs pontos szabályozására törekedett, szembeszállt a császári fényűzéssel, szót emelt az igazságtalanságok ellen. Emiatt a féltékeny előkelők 403-ban megfosztották főpapi székétől és kétszer is száműzték Kis-Örményországba.
A viszontagságoktól elcsigázva Kománában (Pontusz) a Fekete-tenger mellett halt meg 407. szeptember 14-én.
Holttestét 438-ban átvitték Konstantinápolyba. Ezer bárka vett részt az ünnepi ceremóniában, és a gyermekei azoknak, akik száműzetésbe küldték, vagy küldették.
Kérjük Isten kegyelmét, hogy bátran kövessük mi is Aranyszájú Szent János példáját. S bátran beszéljünk mi is Istenről és az igazságról. S bátran álljunk ki a szegények mellett.

2019. szeptember 12., csütörtök

Szűz Mária szent neve


Szűz Mária szent neve
Szeptember 12-én a magyar és a német nyelvterületen a Boldogságos Szűz Mária neve napját tartjuk. Az ünnepet Boldog XI. Ince pápa rendelte el annak emlékére, hogy 1683-ban a keresztény seregek megfutamították a Bécset ostromló török hadsereget.

Mária szent nevét ünnepeljük szeptember 12-én – ez a Boldogságos Szűz Mária neve napja a liturgikus naptárban. Mária nevét különböző napokon a 11. századtól kezdve ünnepelték.
Az ünnepet az egész Egyház számára XI. Ince pápa rendelte el a török felett Bécsnél 1683. szeptember 12-én aratott győzelem emlékére, hasonlóan a nándorfehérvári győzelem után, 1456-ban elrendelt Urunk színeváltozása hálaünnephez, illetve Rózsafüzér Királynője emléknapjához, melyet a Lepantónál, szintén a törökök felett aratott győzelem (1571. október 7.) után vezetett be Szent V. Pius pápa.
Szűz Mária szent nevének napja először a Kisboldogasszony nyolcadába eső vasárnap lett. X. Pius pápa aztán áthelyezte az ünnepet a győzelem napjára. A Bécsnél aratott győzelmet 1686-ban követte hazánk felszabadítása is, melyet szintén Mária közbenjárásának tulajdonítottak.

2019. szeptember 11., szerda

Négy boldogság, négy jaj


A tizenkét apostol kiválasztását Jézus beszéde követi az evangéliumban. Nem csak a tizenkettőhöz, hanem valamennyi tanítványához intézi szavait a mi Urunk, valamint a köré sereglett néphez. Mátéval ellentétben Lukács nem nyolc, hanem csak négy boldogságot említ, amelyeket négy, ún. „jaj-mondás” követ.
Jézus hegyről való lejövetele eszünkbe juttatja az ószövetségi törvényadást. Mózes a Sínai-hegyen kőtáblákba véste Isten parancsait, majd lejött a hegyről és közölte a néppel, a nép pedig elfogadta azt. Jézus is lejön a hegyről és közli tanítványaival, az újszövetség népével az ő törvényeit, utána pedig várja az emberek feleletét.
A beszéd első és második része szembe állítja, vagy legalábbis világosan elkülöníti a társadalmi csoportokat, a szegényeket és a gazdagokat, az éhezőket és jóllakottakat, a sírókat és a nevetőket, a gyűlöletben és a hízelgésben részesülőket. Mindkét csoport tagjai számára változást, fordulatot ígér. A jelenleg nélkülözőknek tehát nincs okok a bánatra, mert sorsuk hamarosan jóra fordul, és emiatt boldogok, mégpedig nem csak a jövőben, hanem már most.
A társadalom haszonélvezői ugyan jelenleg jómódban élnek, de ez nem tart örökké, ezért szól nekik a figyelmeztetés. A krisztusi közösség akkor halad az Úr útján és él az újszövetségi törvény szerint, ha szeretettel és jócselekedetekkel fordul a nélkülözők felé

2019. szeptember 10., kedd

Apostolok kiválasztása


Lukács 6,12-19 (kedd)

Az apostolok kiválasztása előtt Jézus félrevonult imádkozni. Az ószövetségi Mózes alakja jut eszünkbe, aki a Sínai hegyen 40 napot töltött imádságban. Az imádságnak tanácsadói szerepe is lehetett, hiszen Jézus komoly döntés előtt állt: kiket válasszon ki apostoloknak?
Elsősorban azokat a tanítványokat választotta, ki akik jobban a rendelkezésére álltak. A jelöltek új nevet kapnak, illetve apostolok lesznek. A hajnal időszaknak a megjelölése, az Egyház kezdetére való utalás. Mózes egyedül ment fel a hegyre, Jézus tanítványaival van körülvéve. Izrael új közösségének a megjelenését jelöli. Nem véletlen a tizenkettes szám se, hiszen Izrael összes törzsére emlékeztet, a meghívás teljességét tükrözi.
Ebből a közösségből emelkedik ki Péter, akinek sajátos címe van: szikla. A közösség így már különböző elemekből áll: a tömeg, az apostolok, a tanítványok és Simon Péter. Az apostolok kiválasztása fontos esemény volt az Egyház életében. Jézus az apostolok segítségével akarta kinyilvánítani az embereknek Isten országának titkait. A tizenkét apostol úgy jelenik meg, mint az Egyház tizenkét oszlopa. Emberileg ők is gyengék voltak, de az isteni kegyelem segítségével felülemelkedtek gyengeségeiken.
A keresztségben mindannyian új nevet kaptunk. Az új név az új hivatást jelzi. Mindannyian meg vagyunk híva Isten országának az építésére és terjesztésére. Az isteni meghívás mindenkire vonatkozik, de nem mindenki tudja teljesíteni a küldetését. Jézussal minden lehetséges. Kérjük naponta az isteni kegyelmet, amely segíthet bennünket keresztény küldetésünk teljesítésében

2019. szeptember 9., hétfő

A béna kezű ember


A béna kezű ember. Hétfő

Jézus az egyik szombaton tanítani kezdett a zsinagógában. Volt ott egy béna kezű ember. Az írástudók és farizeusok figyelték Jézust. Figyelték Jézust, hogy meggyógyítja-e szombaton. Ő azonban ismerte gondolataikat, és így szólt a bénához.
Kelj fel, és állj ide középre – mondja Jézus a béna kezű embernek.
És Jézus életre kelti őt bénaságából.
Jézus meggyógyítja a mi lelkünk bénaságát is. Csak „nyújtsuk ki kezünket”  feléje.
Ámen

2019. szeptember 7., szombat

Évközi 23. vasárnap. 2019

Évközi 23. vasárnap. 2019.

Bevezetés
A mai Igeliturgia olvasmánya mély bölcseleti gondolatokat tartalmaz. A szentlecke Egy 25 soros rövidke irat a levélírás műfajának páratlan remeke egy szökött rabszolga testvérként való visszafogadása érdekében. Az evangélium pedig az ember örök problémájáról, a kereszthordozásról.

Kirie litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy közömbösek vagyunk életünk nagy kérdéseivel szemben. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg az élet elesettjeivel szembeni közömbösségünket! Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy keresztjeink viseléséhez nem kérjük a te segítségedet. Uram irgalmazz!

Evangélium után
„Alig sejtjük, amik a földön vannak....” Sohasem tett az emberiség akkora lépéseket a világmindenség megismerésében, mint az utóbbi évtizedekben. A legnagyobb elmék azonban mindig érzik azt, amit a Bölcsesség könyvéből vett első olvasmányban hallottunk: "Alig sejtjük, amik a földön vannak, s csak fáradsággal jövünk rá arra, ami szemünk előtt van. Az égieket pedig, ki tudná, kifürkészni?”
Valóban. A tudomány egyre nagyobb sebességgel halad előre, de minden tudományágban, nagyon sok a még csak sejtett, de meg nem fejtett titok, de még több - végtelen -a nem is sejtett titok!
A TV nézők igen gyakran láthatnak az élővilág különböző területeiről szóló, lenyűgözően szép, gondolkodásra s elmélkedésre késztető filmeket. Ilyenkor, nézve a képernyőt, megtelik a lelkem csodálkozással, megtelik a lelkem istenszerelemmel.
Gyakran invitálnak szinte nap, mint nap, hogy menjek csodát látni velünk szomszédos déli országba, ahol állítólag naponként történtek és történnek jelenések, sőt még csodák is. De mindig elhárítom. Mert, amit környezetemben látok, az számomra mind egy-egy csoda. A fűszáltól a virágig, a szemmel alig látható piciny élőlényektől a hatalmas méretűekig, a kicsiny pataktál, a bőséges vízhozamú folyókig, a vízesésektől a végtelen óceánokig, a zöldellő erdőktől az örök hó fedte hegyóriásokig, Naprendszerünk bolygóitól a Tejútrendszerekig, minden egy-egy csoda.
Pedagógusok, tapasztalják, milyen nehéz egy szavalókórust betanítani, vagy egy közös tornagyakorlatot bemutatni. Nézzük meg viszont ilyenkor ősszel a tájaink felett átrepülő, költöző madarakat! Nézzünk meg őszi időben egy olyan seregélycsoportot, amelybe száznál több madár verődött össze. Micsoda merész mutatványokat végeznek. Egyszerre fordulnak, kanyarodnak, emelkednek fel, vagy ereszkednek le. Pedig nincsenek vezényszavak. Nehéz is lenne kifejezni madárnyelven, hogy ilyen vagy olyan szög alatt forduljanak jobbra vagy balra, le vagy föl.
A fecskék ősszel gyülekeznek, csoportokba rendeződnek, s elbúcsúznak, s délre mennek, s a tavasz hírnökeiként visszatérnek, s mindegyik megtalálja a saját fészkét. Mire képes ez a törékeny kis madár. De valamennyi! Úgy megcsodáltam pár évvel ezelőtt Dél Afrikában, januárban a már idekészülő gólyákat. S azon is elgondolkoztam, hogy mindig a hím érkezik meg elsőnek a fészkére, s kijavítja, elkészíti, amikorra megérkezik a párja.
Mai kifejezésekkel kérdezve: Micsoda computerrel rendelkezhetik mindenegyes élőlény, s mennyi programmal? Vajon ki készítette e computereket, vajon ki írta a bonyolult programokat az ösztönös, gépies automatikus cselekedet sorozathoz, s ki futtatja ezeket a programokat?
Az első olvasmány szavait ismételve: „alig sejtjük azokat, amik a földön vannak, csak fáradsággal jövünk rá arra, ami a szemünk e1őtt van, az égieket pedig ki tudná kifürkészni?”
Azután meg, épp a legkézenfekvőbb, és legfontosabb kérdésekre a természettudományok, természetüknél fogva, képtelenek válaszolni. Így nem tudnak felelni erre: Miért van ez a vi1ág? Mit keresünk mi, emberek a létben? Mi célja volt velünk annak, aki létrehozott? Mi tudna boldoggá tenni bennünket?
Ezeken a bölcselkedő elme is hiába gondolkozik. "Mert a romlandó test teher a léleknek, s a földi sátor lenyomja a sokat tűnődő elmét."
Sok mindent kitaláltunk, ami kényelmesebbé teszi az életünket. De kitaláltunk-e valamit is, ami valóban szebbé teszi az ember életét? Megfejtettük-e a boldogság titkát? És a szenvedését, és az elmúlásét?
A legalapvetőbb emberi problémákra, amelyek túl vannak a tudományok határain, csak az Isten adhat megoldást. Ő, aki kigondolta és létrehozta e világot, s benne az embert. Aki hittel elfogadja Őt, az biztos benne, hogy Istenünk valóban megadta az eligazítást... Biztos abban, hogy csak a kinyilatkoztatás által "lettek egyenessé a földön levők útjai
Szent Lelke megtanít bennünket az igazi bölcsességre, hogy honnét van és hová visz életünk. Hittel valljuk, Istentő1 jöttem. Örök tervébe én is beletartozom. Övé vagyok. Ha a világ el is akar rabolni engem, és ki szeretne magának tulajdonítani, beleegyezésem nélkül nem teheti. Isten alkotása, épülete, temploma vagyok. Nem akarok félre sikerült, vagy befejezetlen épület lenni, hanem az Úr Isten remekműve! Ne feledjük az első olvasmányban hallott szavakat: "Csak az Istentől kapott kinyilatkoztatás által lettek egyenessé a földön levők útjai!"
A miénk is, csak az isteni kinyilatkoztatásra épü1ő hívő élettel, a mai evangéliumban Krisztus által kért tettek teljesítésével, lesz egyenessé, örök életre vezetővé!
Amen.

2019. szeptember 6., péntek

Kassai Vértanúk


Kassai Vértanúk
Ma a Kassai vértanúkat ünnepeljük.
A kassai vértanúk; két jezsuita pap és egy volt jezsuita diák, esztergomi kanonok, Pázmány Péter közeli ismerősének közös elnevezése:
Kassai szent vértanúk
Pongrácz István
Grodecz Menyhért
Kőrösi Márk
Katolikusok és a megreformált hit hívei közt dúló véres hitviták árnyékában Magyarországon is, a vallásháborúk idején, több véres esemény történt.
A Kassát elfoglaló Rákóczi György kálvinista hajdúi szörnyű módon bántak el a három jezsuita pappal, Pongrácz Istvánnal, Grodecz Menyhérttel és Kőrösi Márkkal bántak el.
A papokat két napig éheztették, majd megpróbálták rávenni őket, tér-jenek át a kálvinista hitre. Nem jártak sikerrel. Kőrösit és Grodeczet lefejez-ték és egy szennygödörbe dobták. Pongrácz Istvánról azt hitték, már belehalt a kínzásokba, így őt nem végezték ki, csak bedobták társai holtteste mellé. De nem halt meg. Egy napig kínlódott, nyöszörgött, mire kilehelte a lelkét.
Mindhárman 1619. szeptember 7-én szenvedtek vértanúhalált Kassán, mert nem tagadták meg katolikus hitüket, és mert nem fogadták el Kálvin János hitújításait (reformáció).
A Kassai vértanúk a magyarországi jezsuita rendtartomány védőszentjei.
A Kassai vértanúknak emléket állítottak Sopronban a Szent György Dómtemplomban.
Emléket állítottak továbbá az esztergomi Bazilikában is az ő tiszteletükre.
X. Pius pápa csak 1905-ben engedélyezte a kassai vértanúk nyilvános tiszteletét, szentté pedig II. János Pál pápa avatta őket 1995-ben.
Az mai üldözött keresztények számára kérjük égi segítségüket.

Első péntek 2019


Jézus szentséges Szíve
„Az ember azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.” Mondja a Szentírás
Erre a mondatra ma, Jézus Szentséges Szíve ünnepén különösen fel kell figyelnünk: Isten a szívet nézi. Erre tanította minket Isten szeretett Fia Jézus Krisztus által.
Természetesen, midőn az emberi szívről beszélünk, nem a fizikai szívre gondolunk, hanem arra a szeretetre, amelyet a közvélemény az ember szívébe helyez.
Ilyen értelemben a szív az ember egyéniségének legértékesebb része, minden nagy vállalkozás kiindulópontja. Sajnos, nemegyszer az is megtörténik, hogy a szív a szeretet helyett más erőkkel telítődik. Erre céloz az Úr Jézus, midőn kijelenti: „a szívből ered minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromkodás.”
Azért kell Jézus tanítványainak kiüresíteni a szívüket, hogy megtelhessen Isten igaz szeretetével. Jézus szíve így lesz a mi mintaképünk.
Ha azt akarjuk, hogy lelki életünk egészségesen fejlődjék, akkor az értelem művelése mellett a szív kiműveléséről sem szabad megfeledkeznünk.
Korunk nagy gondolkodói egyre jobban sürgetik a szív kiművelését. A híres fizikus, Albert Einstein mondotta: „Napjaink legnagyobb problémája nem az energia, hanem az emberi szív. Az emberiség sorsa attól függ, hogy a szeretet vagy a gyűlölet költözik-e szívébe”
Ezt az igazságot hirdette és hirdeti Jézus, az emberi nem Megváltója, a szelíd és alázatos szívű Jézus. Ma, elsőpénteken ezt kérjük Jézustól: „Szelíd és alázatos szívű Jézus! Alakítsd a mi szívünket is, a Te szent Szíved szerint.
Ámen.

2019. szeptember 5., csütörtök

Kalkuttai Szent Teréz


KALKUTTAI SZENT TERÉZ SZŰZ
Kalkuttai Szent Teréz, közismert nevén Teréz anya albán származású római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója. Édesapja módos kereskedő volt. Édesanyjától tanulta meg a szegények felé való nyitottságot.
Az írországi eredetű "Loretói Boldogságos Szűz Mária Rend" tagjai közé lépett be, akiknek Indiában volt missziós telepük. 1929-1946 között elő- kelő hindu leányokat tanított. Minden fajú, vallású és társadalmi helyzetű ember iránt nyitott volt. Mélységes hite, valamint az a vágya, hogy valami nagyon szépet tegyen Istenért, arra késztette, hogy Kalkutta nyomornegyedében a szegények és a nyomorgók, a betegek és a haldoklók, az utcán csavargó és árva gyermekek szolgálatára szentelje életét.
1949-ben megalapította a Szeretet Misszionáriusai Rendjét, amelynek az a hivatása, hogy a keresztfára feszített, haldokló Jézus szomjúságát csillapítsa a szegények legszegényibbeinek szolgálata által.
Sok más nemzetközi kitüntetés mellett 1979-ben Nobel-békedíjat kapott. 1989. június 16-án érkezett Budapestre négy nővérrel, és megalapította első rendházukat hazánkban.
1997. szeptember 5-én, Kalkuttában halt meg.
II. János Pál papa 2003. október 19-én avatta boldoggá Rómában.
Ferenc pápa 2016. szeptember 4.-én avatta szentté.