Loyolai Szent Ignác

Loyolai Szent Ignác

A spanyolországi Loyolában született 1491-ben. A királyi udvarban élt és katonáskodott. 1521-ben Pampelona várának védelmében megsebesült. Számára a hosszas ágyhozkötöttség életfordulót eredményezett. A monserati kolostorban életgyónást végzett, azután egy Manresa melletti barlangban vezekelve írta lelkigyakorlatos könyvét.

Egy szentföldi zarándoklat után kezdte meg iskoláinak végzését. 1534-ben hat társával megalapította a Jézus társaságot, amely az újkor egyik legeredményesebb rendje. Termékeny apostoli munkát végzett mind írásaival, mind pedig tanítványainak oktatásával, akik az Egyház megújulásában elévülhetetlen érdemeket szereztek.

Rómában halt meg 1566. július 31-én. Sírja a római Il Gesu jezsuita templomban van.

Évközi 17. vasárnap 2018

Évközi 17. vasárnap 2018

Bevezetés

A mai vasárnap evangéliuma első része annak az 5 vasárnapon át hallható úgynevezett eucharisztikus beszédnek, amely János evangéliumának talán legszebb része. Aki János evangéliumát figyelmesen olvassa, rögtön szembetűnik neki az, hogy az utolsó vacsora elbeszéléséből hiányzik az Eucharisztia alapításának elbeszélése. De, hogy az Eucharisztia, mint a kereszténység legfontosabb szentsége és Jézus Krisztus megváltó művének a történelem végéig való megjelenítése nem hiányzik, arra példa az eucharisztikus beszéd. Ennek az eucharisztikus beszédnek mintegy előkészítése a ma hallott közismert csodája Jézusnak: a csodálatos kenyérszaporítás

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy nehezen vesszük észre a kenyérszaporítás és az Eucharisztia közötti kapcsolatot Uram, irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem vesszük észre a kenyérszaporítás csodájából a nekünk szóló gondolatokat. Krisztus, kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem készülünk kellően a 20 eucharisztikus kongresszusra. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Minden ember számára, aki vállalkozik a tanításra, örömére szolgál a hallgatók, a tanulók befogadó magatartása. Ebben is megnyilatkozik emberségünk egyik legnemesebb sajátossága: a szellemi, a lelki kincsek értékelése.

Akkor emelkedünk emberségünk csúcsára, ha a testi táplálékon, az anyagi javakon túl lelki, szellemi táplálékra is vágyakozunk. Ennek megtapasztalása örömmel töltötte el Jézus isteni szívét, és méltán nevezte boldogoknak tanításának hallgatóit és megtartóit. Ezzel „érdemelte ki” a köréje sereglett nagy tömeg, hogy gondoskodjék testi táplálásukról is.

Az evangéliumban hallottak szerint, legelőször apostolai előtt nyilvánítja ki azt a szándékát, hogy lelkes hallgatóságát megvendégeli. Fülöp apostol józan realizmussal elutasítja ennek lehetőségét. Tisztában van azzal, hogy igen sokba kerülne a szükséges élelmiszerek megvásárlása, és nem lenne elég az a szerény összeg, ami az ő közös kasszájukban található. Nem is szólva arról, hogy itt a pusztaságban nem is lehet élelmiszert vásárolni.

János apostol azonban megjegyzi, hogy ezzel a provokatív kérdéssel Jézus ismét próbára akarta tenni apostolai hitét. Ő ugyanis tudta, hogy mit fog cselekedni. Ismét úgy akart bemutatkozni előttük, mint a meglepetések Mestere.

András apostol is értesült Jézus szándékáról, ezért megjegyezte: Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de tette hozzá, mi ez ennyi embernek?

Minden bizonnyal örömmel tekintett Jézus arra a fiúra, aki hajlandónak mutatkozott a magával hozott szerény ennivalót Jézusnak ajándékozni.

Jézus mégis megrendezi ezt a búcsúvacsorát, S tabutörő módon cselekszik.

Egy asztalhoz ül a bűnösökkel és vámszedőkkel, mindenféle családdal, farizeusokkal, a „leprás Simon”-nal. Sőt amikor egy területet elhagy, gyakorta búcsú bankettet tart azoknak, akik közel kerültek hozzá. - Jézussal bárki egy asztalhoz ülhet, bűnös, pogány, vagy szegény, vagy megvetett gazdag, de egy fontos dolgot elvár Jézus. Aki vele egy asztalhoz telepedik, más emberként kelljen fel onnan, mint ahogyan leült.

A tömeg nem is veszi észre azonnal a csodát. Letelepszik, eszik, és jól érzi magát. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak.

„Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi ne vesszen kárba.” Jézus ezen mondatában is van nekünk is szóló tanítás.

A világszerte megtermelt és megfőzött étel harmada a kukában végzi. – olvasom egy cikkben. Mindezért úgymond a jóléti társadalom a hibás. A pocsékolás méretei döbbenetesek:

A világon egy év alatt kidobott ennivaló értéke megegyezik Magyarország 14 havi GDP-jével. 3 Genfi-tavat lehetne megtölteni azzal a vízmennyiséggel, ami az élelmiszer-pazarlás miatt évente a világban kárba veszik.

Mindez azért nem olyan új, mint hisszük, hisz már a rómaiak is pocsékoltak. „A lakomázók csak azért esznek, hogy hányjanak és hánynak azért, hogy egyenek.” – panaszkodott egykor Seneca. Mennyivel rokonszenvesebb ez, mint a kukába dobás? Azért pocsékolunk, mert civilizációnk nem kínál hiteles és valós kihívásokat. Ha megosztanánk csak a maradékot, mindenkinek jutna bőségesen.

Jézus kenyérszaporítása, nem politikai kortes ebéd, s sem kortes gulyás. S nem ingyen osztogatott, s lejárt szavatosságú élelmiszer a voksokért. Nem olcsón vásárolt népszerűség, hanem mint azt a későbbi eucharisztikus beszédből megtudjuk. Jézus célja egy asztalhoz ültetni az embereket Istennel, és helyre állítani a megszakadt kapcsolatot Isten és ember, ember és ember között.

Szent János evangéliumában a kenyérszaporítás leírása megelőzi az Úr Jézusnak a kafarnaumi zsinagógában kijelentett ígéretét az Eucharisztiáról. Jézus Krisztus az utolsó vacsorán, amikor együtt ünnepelte az ószövetségi húsvétot a tizenkettővel, a kenyeret és a bort testévé és vérévé változtatta, és apostolaira. illetve utódaikra bízta ennek állandó megünneplését. Meghagyásával az ő szentségi színeváltozásában, az Eucharisztiában vándorlásunk társa lett.

A valóságos velünk maradásának látható szentsége tehát az Eucharisztia. Az első keresztények, az Apostolok cselekedetei szerint, kenyértörésnek nevezték az Eucharisztia ünnepét, amelyet a keresztények házaiban ünnepeltek az apostolokkal. Mai neve a szentmise. A keleti keresztények szentliturgiának nevezik.

A XIX. század vége óta Isten földi népe hitünk megújítása jegyében négyévenként Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusokon ünnepli meg Krisztus szentségi jelenlétét. A következő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusi 2020-ban Budapesten rendezik meg.

Méltó módon készüljünk megünneplésére.

Ámen.

A magvető

A magvetőről szóló példabeszéd

A magvetőről szóló példabeszéd egyik fontos tanítása, hogy miként a föld minősége határozza meg a termés mennyiségét, ugyanúgy az igehirdetés eredménye nagy részben függ a hallgatóság hozzáállásától.

Isten szavát mindig azzal a nyitott szívvel kell hallgatnunk, amely kész a hallottak megvalósítására. Arra kell törekednünk, hogy ne maradjon lelkünkben terméketlen vagy eredménytelen az isteni szó, hanem bőséges termést hozzunk.

Könnyen abba a hibába eshetünk ugyanis,, hogy elegendőnek tartjuk a szavak szépségében való gyönyörködést, s nem gondolunk arra, hogy az ezek szerinti élet jelenti számunkra az üdvösséget.

Krisztus által elérhető közelségbe került hozzánk az igazság szava.

H.I.S.

Szent Anna és Szent Joakim

Szent Joakim és szent Anna

Jézus Krisztus test szerinti nagyszüleinek, Szent Joakimnak és Szent Annának emléknapját tarja az Egyház. Az ő gyermekük volt a Boldogságos Szűz Mária.

A II. századig visszamenő hagyomány nevezi meg a Boldogságos Szűz Mária szüleit. Szent Annát már a VI. századtól tisztelték Keleten, kultusza Nyugaton a X. században terjedt el.

Szent Joakim tisztelete az újkorban fejlődött ki.

Szent Anna talán nem is sejtette, kit bízott gondjaira Isten, amikor Mária édesanyja lett. Becsülettel tette dolgát, hitre, imádságra nevelte lányát. Sokszor mi is csak később vesszük észre, milyen nagydolgot tett velünk az Isten. Legyünk mindig hálásak Istennek.

Jakab apostol

Jakab apostol

Szent János leírása szerint Jakab egyike volt Jézus első tanítványainak. Testvérével együtt Keresztelő Szent János tanítványai voltak, ő vezette el őket Jézushoz (Jn 1:29–39). A szinoptikus evangéliumok leírása szerint Jakab Jánossal együtt apjukkal a tengerparton ültek, mikor Jézus elhívta őket.

Jézus mennybemenetele (30 körül) után a jeruzsálemi gyülekezetben működött.[3] Az apostolok cselekedetei alapján tudjuk, hogy I. Heródes Agrippa zsidó király ölette meg.

Biblián kívüli hagyomány szerint

Az örmény keresztény hagyomány Jakab halálának helyét Jeruzsálem későbbi örmény negyedében, a Szent Jakab székesegyház egyik kápolnájának helyén jelöli meg.[2]

Tisztelete

Némely hagyomány szerint Jakab apostolt vértanúhalála után Heródes Agrippa király rendelete miatt eltemetni nem lehetett, ezért tanítványai a holttestet ellopták, márvány szarkofágba tették, és egy hajóra rejtették. A hajót azonban elfelejtették a parthoz kikötni, ezért azt a víz elvitte egész Hispániáig (a mai Spanyolországig), és az akkori Iria Flaviában ért partot. Itt eltemették el.

Mivel Szent Jakabot spanyolul Sant Iago-nak hívják. A város mai neve: Santiago de Compostela. A sírt, illetve a kis kápolnát, körülbelül 800 óta egyre növekvő tisztelet vette körül. Erre épült 1075 és 1128 között az a bazilika, amely lényegében ma is áll.

Idősebb Szent Jakab a védőszentje Spanyolországnak, a zarándokoknak, gyógyszerészeknek

Kérjük mi is földi zarándok utunkat járók az ő égi segítségét.

Szent Kinga

Szent Kinga

IV. Béla és Laszkarisz Mária legidősebb leánya. Boldog Jolán, Boldog Konstancia és Szent Margit nővére. 1224. március 4-én született.

Már szüzességi fogadalmat tett, amikor szülei államérdekre hivatkozva 1239-ben eljegyezték Boleszláv krakkói herceggel. Hatására férje szintén örök tisztaságot fogadott a krakkói székesegyházban, a nép ezért "szemérmes Boleszlávnak nevezte el.

Élete királynéként is imádságban és a szegények, betegek ápolásában telt el.

Férje halála (1279) után testvérével, Jolánnal az ószandeci klarisszák közé lépett, és ott is halt meg, mint főnöknő, 1292. július 24-én.

Sírja búcsújáróhely lett. VIII. Sándor pápa 1690-ben boldoggá, XII. Ince pápa 1695-ben Lengyelország védőszentjei közé iktatta, XI. Kelemen pápa 1715-ben Lengyelország és Litvánia védőszentjévé nyilvánította. II. János Pál pápa 1999. június 16-án avatta szentté.

Árpádházi Szent Kinga

Árpádházi szent Kinga szűz

Naponta megtapasztaljuk, hogy együtt él a konkoly a búzával. Így van ez a világban, az Egyházban, a szívünkben. Mindez azt a nyilvánvaló képességünket is mutatja, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Tanuljuk meg Istentől a türelmet is, amellyel szemléli az Isten Országának szántóföldjét. Az aratás győzelmének biztos tudatával gyakorolhatjuk a türelmet másokkal és önmagunkkal szemben.

Ki az én anyám?

Ki az én anyám

Az még elfogadható, hogy Jézust nem értették meg a kortársai, de az már számára is sok volt, hogy bolondnak tekintették. A rokonai nagy aggodalommal mentek után, hogy hazavigyék. Biztos nagyon szégyellhették magukat, amikor meghallották a Jézusról szóló híreszteléseket. Az írástudók azt gondolták, hogy ördögtől megszállott.

Ezen alaptalan vádak után, Jézus egészen egyszerűen megmagyarázza, hogy nem cimborálhat az ördöggel, mert akkor ellentmondás lenne az ördögűzés és az ördöggel való szövetkezés között. Jézus esete minket is arra ösztönöz, hogy többször is átgondoljuk a másokról alkotott ítéletünket, véleményünket. Az elhamarkodott ítélkezés gyakran tévedéshez vezet.

Nagyon tetszik Graham Greene angol író véleménye a halálos ítéletről és egyáltalán az ítélkezésről. Egyik novellájában a halálbüntetés kritikáját írta meg. Az egyik férfit azért akarták halálra ítélni, mert állítólagos szemtanúk látták, hogy hogyan szökött ki egy olyan ház ablakán, amelyben később egy meggyilkolt asszony testére bukkant a rendőrség.

A védelem a vádlott ikertestvérét hívatta be, akinek a létezéséről a vádlóknak sejtésük sem volt. A végén mindkettőt elengedték, mert nem tudtak ítéletet hozni. A törvényszék előtt nagy nyüzsgés volt. És amikor a két testvér elhagyta a törvényszéket közülük az egyiket a tömeg lelökte a járdáról, és halálosan elgázolta egy kocsi. A szerző jogosan teszi fel a kérdést: kit löktek le a járdáról? Azt aki gyilkolt, vagy aki ártatlan volt?

A választ csak Isten tudja megadni. Ez a novella segít bennünket megérteni, hogy gyakran ítélünk meg tévesen embereket. Ha látnánk az egyes ember életének összefüggéseit, akkor esetleg jobb arányban közelítenénk meg az igazságot.

Jézus komolyan vesz bennünket. Ő mondta, hogy aki embertársát bolondnak nevezi méltatlan a mennyek országára. Jakab levele lehet irányadó e kérdésben: „Aki testvérét megrágalmazza vagy ítélkezik testvére fölött, az a törvényt rágalmazza és a törvény fölött ítélkezik.

Ha a törvény fölött ítélkezel, a törvénynek ahelyett, hogy megtartanád, a bírája vagy. Egy a törvényhozó és a bíró, aki megmenthet vagy elveszíthet. Ki vagy, hogy ítélkezel felebarátod fölött?” (Jak 4, 11b-12)

RI.Zs.

Szent Brigitta szerzetesnő

Szent Brigitta szerzetesnő

Svédországban született 1303-ban. Kislányként adták férjhez. Nyolc gyermeket hozott a világra, akiket nagy gonddal nevelt. Brigitta a családjáról való gondoskodás mellett egészen Istennek szentelte magát. Erényeivel például szolgált kortársai számára. Belépett Szent Ferenc Harmadik Rendjébe.

Férje halála után még inkább az aszketikus élet felé fordult. Az aszkézis – a lemondás – gyakorlásával adott példát kortársainak és nekünk is.

Ekkor alapította a róla elnevezett szerzetesrendet.

1349-ben Rómában telepedett le, és mindenki példájául szolgált kiváló erényeivel. 1372-ben penitencia gyanánt szentföldi zarándokutat vállalt. Több művet írt, ezekben az általa megtapasztalt misztikus élményeket beszélte el.

Rómában halt meg 1373. július 23-án. Kövessük bűnbánattal, Isten és embertársaink iránti szeretettel Szent Brigittát az Istenkeresés útján

Évközi 16. vasárnap 2018

Évközi 16. vasárnap. 2018

Bevezető

A mai évközi 16 vasárnap evangéliumi szakasza szerint az Úr Jézus, mint gondos Mester pihenőre hívja tanítványait: „Jöjjetek és pihenjetek egy kissé.

A pihenés éppúgy hozzátartozik az emberi élethez, mint a munka. Mi kivel szoktunk pihenni csendes pihenőhelyeinken? Jézussal, vagy nélküle? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirié Litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem tudatosítjuk magunkban, hogy nem Érted, hanem értünk, emberekért van a vasárnap. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem szenteljük meg mindig az Úr napját. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem biztosítjuk a kellő pihenést szervezetünk regenerálódásához. Uram Irgalmazz.

Uram, irgalmazz!

Evangélium után

A mai Evangélium arról számol be, hogy a tanítványok visszaérkezve első tanító körútjukról, elmondják tapasztalataikat. Az evangélista nem részletezi ezeket, de kitűnik a leírásából, hogy egyre több ember gyülekezik az Úr Jézus köré.

Röviden: a tanítványok missziós útja sikeres volt. Oly annyira sikeres, hogy az apostoloknak még evésre is alig marad idejük. Ebben a helyzetben szólítja fel Jézus a tanítványokat, hogy vele együtt vonuljanak vissza egy csendes, nyugodt helyre, ahol maguk között lehetnek, beszélgethetnek, s pihenhetnek.

A pihenés létszükséglet. Pihenés nélkül tönkremegy az ember és hiábavaló minden verejtékes munka. A szív összeszorul, megfeszül, kienged és elernyed. Tüdőnk kitágul és összehúzódik. Elalszunk és felébredünk. Minden tevékenységünkben szükséges a pihenés. Néha még a jóban is szünetet kell tartanunk. Kell az üdülés! Kell a regenerálódás! Így a természet és így az evangélium! Mindkettő azt hirdeti, hogy szükségünk van a szabadságra és a kikapcsolódásra, és a pihenésre.

Ma fulladozunk a munkában. Még meghalni sincs időnk. Mindig többet és többet akarunk. Nem is gondolunk arra, hogy olykor-olykor, egy csendes helyen, egy kicsit Jézussal pihenjünk. Nekünk éjjel-nappal dolgoznunk kell, hétköznap és vasárnap! Pénz kell, mert pénz nélkül felkopik az állunk! Szombaton és vasárnap meg sok az otthoni teendő! Kirándulásunk is csak rohanás! A szabadidő fogyasztásban is versenyben állunk a szomszéddal. Ki engedhet meg magának többet?

Arra sokan nem is gondolnak, hogy lehet pihenni Istennel vagy Isten nélkül. Ha gondolnak is, azt mondják: Oh, hagyjuk már ezt! . Erre nincs időnk! Sok másra viszont, ami tönkre teszi életüket, arra van!

S közben elfelejtenek a természet rendje és Isten akarata szerint élni. Megfeledkeznek a templomi csendben csobogó üdítő forrásról, Isten éltető és regeneráló erejéről, Isten mindig frissítő Igéjéről. Nem kell csodálkozni azon, ha minden iparkodásuk ellenére is, sikertelenné válik az életük?

Szükségünk van Isten munka-szüneti, csendes és üdítő napjára. Különben agyonhajszoljuk magunkat és tönkremegyünk. Ne engedjük tönkretenni vasárnapjainkat és ünnepeinket, mert rámegy egészségünk, családi életünk és boldogságunk, robotoló gépekké válunk és kihal belőlünk minden érzés, szeretet.

Amikor az Úr napjának, a hetedik napnak a megszenteléséről szóló parancsot szoktam magyarázni, eszembe jut az Úr Jézus és a farizeusok szombatról szóló vitája. Az Úr Jézus egyik ilyen alkalommal mondott örökre időszerű mondása: „Nem az ember van a szombatért, hanem a szombat van az emberért! Ma így mondaná: Nem a vasárnapért van az ember, hanem a vasárnap van az emberért! Értünk emberekért van a vasárnap!

A napot, a nappalok és éjszakák váltakozását, azt mondja a Biblia, hogy az Isten teremtette. Tudjuk hogyan. Egy természettörvénnyel: a Föld tengelykörüli forgásával. S miért? Hogy ne dolgozzon egyfolytában az ember. Legyen vissza-visszatérően egy rövid időszak az emberi szervezet regenerálódására.

S a Biblia szerint a Holdat is Isten teremtette. Miért? Hogy megfigyelve az ismétlődő holdfázisait, legyen egy nagyobb időegysége is, a hét. És ezt figyelembe véve, szakítsa meg az egyfolytában történő dolgozást. Ezért foglalja a Biblia hétnapos keretbe a teremtést, hogy leírhassa ezt a mondatot, a hetedik napon az Isten megpihent. Pihenjen meg, szentelje meg hát az ember is a hetedik napot! Regenerálódjék szervezete, lelke pedig töltekezzék lelkiekkel, a közösségtől kapott gondolatokkal, hogy egyre inkább emberibb legyen élete, és rádöbbenjen arra, hogy mindezért Valakinek köszönetet kell, hogy mondjon is!

S a Biblia szerint a Napot is, aminek mindenünket köszönhetjük, s amely körül kering földünk is, Isten teremtette. És ezzel létre jött egy még nagyobb időegység, az év, amelyben már több hetet lehet és kell is pihenésre, üdülésre fordítania az embernek.

Benne vagyunk a nyár kellős közepében, a testi és lelki pihenés idejében. Kötelességünk, miként a hétvégi pihenések, úgy az évi pihenések alkalmával is nemcsak a testi pihenésről, hanem a lelki pihenésről is gondoskodnunk kell.

A fáradt idegek nehezebben regenerálódnak, mint a fáradt izmok. Szinte közhely, hogy a testmozgás: kirándulás, séták, sport; valamint a kultúra, különböző ágai: egy nyári hangverseny, tárlatok, kiállítások, nemcsak szórakoztató szerepet töltenek be, de szolgálják a lelki egészségünket is.

Ennek ellenére, még az üdülőhelyeken is mily hangos világ veszi körül az embereket. Mindenféle fülsiketítő lárma, harsogó zene!

Sokszor észre sem vesszük, milyen jótékony hatással van ránk az üdülőhelyi templom csendje, s nyugalma, ahol könnyen visszatalálunk önmagunkhoz, s az igazán tartalmas emberi és krisztusi élethez.

Nyaralásból visszatérő hívők nem egyszer mesélik örömmel, hogy milyen élményt jelentett nekik egy üdülőhelyi templomban hallgatott szent mise. A vallási és lelki élmény is hozzájárult a lelki pihenésünkhöz.

Minden templomban van egy csendes hely, ahová Jézus nemcsak apostolait hívta pihenni, hanem bennünket is, mai fáradt követőit is e szavakkal: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradtak vagytok, és én, felüdítelek benneteket”. Jöjjünk hát, üdüléseink alkalmával is, hogy felüdíthessen bennünket!

Amen.

Szent Apollinaris püspök és vértanú

Szent Apollinaris püspök, vértanú

Aranyszájú Szent Pétertől tudjuk, hogy Ravenna első püspöke volt, aki a hitéért elviselt kínzások következtében halt meg.

Egy későbbi forrás szerint antiochiai származású volt, s maga Szent Péter küldte Ravennába. Miközben hirdette az evangéliumot, csodákat tett. Amikor száműzték, folytatta apostoli tevékenységét, majd visszatért Ravennába, ahol vértanú lett. Sírja a róla elnevezett ravennai S. Apollinare in Classe-bazilikában van.

Legrégibb ábrázolása a sírja mellett 549-ben épített és róla elnevezet bazilika apszismozaikján látható: ősz hajjal és szakállal, görög püspöki ruházatában, mint jó pásztor orans helyzetben áll, hat rá figyelő bárány között. A ravennai S. Apollinare Nuovo mozaikján a mártírok menetében fehér tunikát és nimbuszt visel, lefátyolozott kezében vértanú-koronát tart. Életének jelenetei a chartres-i székesegyház 13. századi üvegablakain láthatók. A tűgyárosok védőszentje. Attribútumai: dorong, kalász, kard.

Jöjjetek Hozzám 2018

Jöjjetek hozzám 2018

A modern lélektan a fáradságot kiégésnek is szokta nevezni. Ennek sok oka van. Az egyik ilyen fontos oka a kiégésnek, hogy valaki nem szereti azt, amit csinál. A sok sikertelenség pedig rányomja az életére a bélyeget. A lélekbúvárok szerint, ha valaki nem tud aludni éjjel és azon rágódik, hogy holnap megint a munkahelyre kell mennie, akkor sürgősen változtatnia kell a munkahelyén. Nagyon tetszik azonban egy másik megközelítés. Gergely Julianna szerint az ember, ha olyan munkát kell végezzen, amelyet nem szeret, akkor először próbálja megszeretni azt. Azok a személyek, akik szeretettel végzik a munkájukat, hivatásukat szinte játszi könnyedséggel hidalják át azokat az akadályokat, nehézségeket, amelyekkel a munkahelyen találkoznak.

Jézus sorsvállalása az elfáradtakkal egy nagyon fontos segítség a nehézségek leküzdésében. Jézus ismeri hivatásunkból származó nehézségeinket, azt ajánlja, hogy ilyenkor forduljunk Hozzá. A lelkipásztori munkában nagyon fontos a feladatok megbeszélése. A munkatársak csak akkor fogják a nehéz feladatokat is elvégezni, amikor munkájukat értékelik, és bátorítást kapnak a folytatásra. A felülről lefelé irányított munkamegosztás idővel terhére lehet a munkatársaknak. Inkább egy személyközti partnerséget kell kialakítani beosztottjainkkal. Fontos ismerni magánéletük nehézségeit is. Nem mindegy, hogy valaki már eleve holt fáradtan kezdi el a munkáját az otthoni problémák miatt, vagy kipihenten, jó kedvvel tud nekifogni.

Nagyon fontos egy jó légkör kialakítása a munkatársainkkal. Az előre megtervezett munka sokkal hatékonyabb lesz, mert a beosztott lelkileg is rá tud hangolódni arra, ami következik. Így mindig tudja, hogy a munka nemcsak a főnök számára fontos, hanem a közösség javát szolgálja. Azt is fontos tudatosítani magunkban, hogy ezeket a feladatokat fel lehet ajánlani a szenvedőkért, a munkanélküliekért, a reményvesztett emberekért. Feladataink új értelmet kapnak, közösségi szerepük megerősödik.

Evangéliumi kicsinyek 2018

Evangéliumi kicsinyek. 2018

A mai evangéliumban egy Istent magasztaló imádságot hallottunk Jézustól, amely így kezdődik: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek!” (Mt 11,25). Az ima folytatódik aztán, de mi álljunk meg itt!

A mi Urunk kicsinyekről beszél.

Vajon kire, kikre gondol? Máté, Márk és Lukács evangéliumában számos helyen előfordul ugyanez a kifejezés, megszólítás, de valójában nincs közelebbről megjelölve, hogy kiknek szól. Első pillanatban arra gondolnánk, hogy gyermekekre, kisgyermekekre vonatkozik. Vagy talán Jézusnak a tanítványaira vonatkozik? De akkor miért nem csak olyankor fordul elő, amikor Jézus csak nekik beszél?

S végül, ismervén, hogy Jézus milyen előszeretettel fordul a szegények felé, az is eszünkbe jut, hogy a társadalom legalacsonyabb rétegeit, a kiváltságokkal és előnyökkel nem rendelkezőket nevezi talán így a Mester. Azokat, akiket mások lenéznek vagy mellőznek.

Kik tehát az evangéliumi kicsinyek? És milyen kapcsolatban állnak Jézussal?

A kicsiny kifejezésével kapcsolatban meg kell említenünk azt, hogy az alázatos, az Isten előtt önmagát kicsinek elismerő embert értjük alatta. A kicsiny, az alázatos ember tudatában van annak, hogy mindenben Istenre van utalva. De az alázattal vigyáznunk kell. Nem mi tesszük magunkat alázatossá, hanem Isten. Aki azt állítja magáról, hogy alázatos, már nem is az. Az alázatosság Isten adománya az ember számára.

Jézus visszautasítása

Jézus visszautasítása.

Három városhoz, illetve ezek lakóihoz intézi figyelmeztető, feddő szavait Jézus a mai evangéliumban, amely településeket név szerint is megnevezi: Korozain, Betszaida és Kafarnaum. Mindhárom város a Genezáreti-tó közelében található. Betszaida egy tóparti halászfalu, innen származott Péter és András apostol, valamint Fülöp is. Kafarnaum szintén tóparti település, többször is szerepel az evangéliumokban, ez Jézus galileai működésének központja és több csodájának is helyszíne. Ettől északra, mintegy 3 kilométer távolságra feküdt Korozain, amely csupán e helyen szerepel az evangéliumokban.

Bár Máté evangéliumában a három említett város közül csak Kafarnaum szerepel, mint ahol valamilyen csoda történt, Jézus mégis úgy beszél, hogy mindhárom város lakói látták a náluk történt csodákat, amelynek legegyszerűbb magyarázata az, hogy az evangéliumok nem tartalmazzák Jézus valamennyi tettét. Az Úr szavai szerint a városok bűne az, hogy nem tartottak bűnbánatot.

A szövegrészben szereplő másik két város, Tirusz és Szidon, nem zsidók, hanem pogányok által lakott települések. Ha a pogányok látták volna csodáit, akkor hittek volna benne, nem úgy, mint a zsidók, akik csodái láttán sem jutottak el sem a hitre, sem annak felismerésére, hogy ő a Messiás, a Megváltó.

H.I.S.

15. évközi vasárnap 2018.

15. évközi vasárnap 2018.

Bevezetés

Az életben a nagy tervek végrehajtása nagy előkészületeket igényel. Hosszas előtanulmányok szükségesek, pályáztatás, megfelelő emberek a megfelelő helyekre. Krisztus is nagy műve végrehajtásához kiválasztotta a megfelelő embereket, az apostolokat, és próbamissziókra küldte őket. Krisztus bennünket is kiválasztott és missziós feladattal bízott meg bennünket. Teljesítjük-e mi ezt a feladatunkat és hogyan? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk! Ébreszd fel bennünk a missziók iránti érdeklődést. Uram irgalmazz!

Urunk! Adj mélységes együttérzést az ősi, szórvány közösségekben élő üldözött keresztények iránt. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Add, hogy a kegyetlen kínzásokat szenvedett vértanúinkat tiszteljük, és égi közbenjárásukat kérjük. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Napjainkban a médiumok, de a felnőtt és buzgó katolikusok is többször szóvá teszik, hogy az egyház - és itt főleg a papságra gondolnak - eltávolodott az Úr Jézus szellemétől. Az egyházból hiányzik az önzetlenség és az áldozatos szellem. A papság szemére vetik, hogy túlságosan alkalmazkodik, még a szentbeszédekben is, a világhoz, és anyagias.

Nekik kapóra jönnek Jézusnak a mai evangéliumi szakaszban, tanítványaihoz intézett figyelmeztető szavai.

Jézus valóban óvja őket az anyagiasságtól. Meghagyta nekik, hogy ne a földi javaktól várják létük biztonságát. Meghagyta, hogy az útra ne vigyenek semmit, sem kenyeret, sem pénzt csak vándorbotot.

Önzetlenségre, szerénységre szegénységre szólította őket, és az isteni gondviselésbe vetett bizalomra.

A ma embere, a hívek jó része is, inkább bízik az anyagiakban, az emberi összeköttetésekben, mint magában a gondviselő Istenben.

A mai evangélium Jézus nyilvános működésének kezdeti szakaszába engedett betekintést. Jézus, korának vándortanítójaként járta Izrael városait és falvait. Tanítványokat gyűjtött maga köré. Tanítványaival kilépett a szűkös polgári keretek közül. Elhagyták otthonukat, családjukat és minden vagyonukat.

És Jézus mennybemenetele után is együtt maradtak, s folytatták Jézus elkezdett művét. Útrakeltek. Honfitársaik megérthették, hogy elközelgett Isten országa: a betegek lábrakeltek, a leprások megtisztultak

A krisztushívők száma egyre nőtt, sokszorozódott. Ma a kereszténység jelen van az öt világrész mindegyikén. Az üldözések ellenére ma is hirdetik, hirdetjük Krisztus evangéliumát.

Ma viszont már a komputerek világában élünk, és ugyancsak megváltoztak külső körülményeink. A lelkipásztorok is új környezetben kell, hogy hirdessék az evangéliumot. Ki vetheti szemükre, ha ma nem járnak mezítláb és vándorbottal a kezükben? Ma örülnek a lelkipásztorok, ha autóval el tudnak jutni a rájuk bízott 4 5 falú híveihez. Külföldet járva, voltam olyan helyen, ahol a lelkipásztor csak kis repülőgéppel tudott eljutni a híveihez.

Ma az új idők igehirdetéséhez sokkalta inkább, mint bármikor szükségesek az anyagiak is. A modern technika és hírközlő szervek igénybevétele nélkül az igehirdetők ma már nem boldogulhatnak.

Megváltozott a világ, és az evangélium hirdetőinek ebben a megváltozott világban kell hirdetniük evangéliumot. De Jézus tanítványainak mindenkor, ma is, tanúságot kell tenniük a jézusi szegénységükről, a szegények melletti elkötelezettségükről és a Gondviselésbe vetett hitükről. Ferenc Pápa is ezt hangsúlyozza ismételten és ismételten. Most az Ecuador-i látogatásán is egy milliós tömegnek Quitóban. 

Emlékezzünk csak kezdetre. Félretetette a luxusautókat.

Az egyház ugyanis nem taníthat másokat, ha maga nem mer Istenre hagyatkozni, s ha nem hisz annak a jézusi mondásnak az igaz voltában, hogy "keressétek - hirdessétek - előbb az Isten országát, a többiek majd mind hozzáadatnak nektek”.

Odafigyeltünk-e Testvérek a mai evangélium szavaira. Felfigyeltünk-e arra, hogy Jézus nemcsak küldetést adott tanítványainak, hanem hatalmat is a démoni erők felett?

Sokan kételkednek abban, hogy egyáltalán vannak-e démoni lelkek. Hol és hogyan működnek? Vannak bizony elegen! Napjainkban durvább és kifinomultabb formában; filantróp, álhumanisztikus ideológiákban. És mi tétlenül nézzük a tevékenységüket. Trójai Falóként engedjük be őket.

Egyik ferences honlapról idézek: „az egyik zsámbéki busz fele a migránsokkal volt tele, Bicskénél szálltak le. Fegyelmezettek és “eurokomformok” voltak. A tömegük és maga a tény, hogy egyszerre  csak itt lettek, olyan tény, ami meglepő, és ismerjük el, félelemkeltő. Legalább is én félek, mi lesz, mikor a busz kétharmada lesz velük tele, mikor lesz az, amikor már nem lesz helyünk a buszon? Lesz-e helyem a hazámban nekem, keresztény magyar embernek – és unokáinak – egy év múlva, tíz év múlva? Leszünk-e üldözöttek a saját országunkban? Lehetünk. Nézzük csak meg, Budát hogy foglalták el a törökök.” - Hannibal ante portas! Cselekedjünk addig, amíg nem késő!

És mi nem vagyunk egyek, még ezen helyzetmegismétlődésének a megakadályozásában sem. Még az Ég segítségét sem kérjük. Nem emeljük fel hangunkat az olyan kegyetlen cselekmények ellen sem, mint amik a Közel-Keleten történnek naponként. És amik megtörténnek Európában is.

Ezekről hallgat a világ. A sajtó is alig-alig szól ezekről. Ennek oka, hogy Európa ma már alig-alig mondható keresztények. Magyarország is.  Ma már Magyarország is missziós terület. Van tehát hol gyakorolnunk küldetésünket. Hatalmunk is van a gonosz szellemek felett, kiűzésükre is. Éljünk is vele. Űzzük ki a gonoszt e világból, magunknál kezdve. 
Ámen 

Évközi 14. vasárnap 2018

Évközi 14. vasárnap 2018

Bevezetés

A mai evangéliumban az Úr Jézus názáreti látogatásáról hallunk. A történetből kiderül, hogy azok, akik Jézust gyermekkoruk óta ismerték, képtelenek hinni benne. - Jézus ugyancsak ismerte honfitársait, problémáikat, tájszólásukat beszélte. Földiei bizalmatlanságát mégsem sikerült feloldania: nem hittek neki. Ekkor állapította meg: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában.”

Észre sem vesszük testvérek, hogy időközönként bennünk is fel-felbukkan egy-egy kétely Jézussal szemben. Annak ellenére, hogy Isten gyermekei, és Jézus barátai vagyunk. Nem kellene-e kételyeket eltávolítanunk végleg lelkünkből, és megingathatatlan hittel fogadnunk mindenkor bölcs tanítását?

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy Messiás voltoddal kapcsolatos sokszor kételyek ébrednek bennünk. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem törekszünk kellően bölcs tanításod életünkben történő megvalósítására. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem tiszteljük és becsüljük kellően azokat a szellemóriásokat, akik önzetlenül szolgálják az emberi nem boldogulását. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az evangélium beszámolója szerint Jézus, röviddel nyilvános működésének megkezdése után, tanításának és csodáinak jó hírével övezve, visszatért Názáretbe, ahol nevelkedett. És szokása szerint szombaton jelentkezett zsinagógában olvasásra.

Lukács evangélista szerint Izaiás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset és éppen azon a helyen akadt meg a szeme, ahol ez volt írva: 

Az Úr lelke van rajtam, mert fölkent engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, - s hirdessem a foglyoknak a szabadulást,- a vakoknak a látást,- hogy felszabadítsam az elnyomottakat - és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje. Majd összetekerte az írást, átadta a szolgának és leült.

Minden szem rászegeződött. S elkezdte beszédét e szavakkal „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.”

A hallgatóságot meglepte bölcsessége, de nem értették, hogyan jutott ennek birtokába? "Honnét vette ezt? Hol tett szert ekkora bölcsességre? - Kérdezgették egymástól.

Ám ahelyett, hogy hittel és szeretettel tudakolták volna tőle mindezeket, s büszkék lettek volna földijükre, megbotránkoztak benne. Ahelyett, hogy szívükbe fogadták volna őt, és megfontolták volna szavai igazát, káromlásnak minősítették újtartalmú kijelentéseit.

Napjainkban, minden település, város, városrész, büszke híres szülötteire. Ha nagyobb ünnepség van a közösségükben, akkor meghívják az onnan elszármazott, ismertebbé vált nagy embereiket. Az első sorban adnak nekik helyet. Sőt felkérik őket egy ünnepi beszéd elmondására. És büszkén mondják: „Közülünk való!”

Józanésszel legfeljebb ennyit várhattunk volna el a názáretiektől. De ez még akkor nem volt társadalmi szokás. Akkor, miért marasztalja el őket az Írás, és miért kell nekünk is elmarasztalnunk a Jézusban nem egy könnyen hívőket?

Habár Jézus ajkáról szomorúan hangoztak el a híres szállóigévé vált szavai: Senki sem próféta saját hazájában, mégsem szórt átkot falujára. Nem marasztalta el őket. Hiszen jól látta azokat a körülményeket, amelyek az ellene forduló emberek magatartását meghatározták. 

Vakmerőségnek hangzott, hogy Jézus messiási küldetést tulajdonított magának, mert a zsidók képzeletében egészen más, földies, politikai kép élt a Messiásról. Talán ezért fordultak szembe vele? Jézus ugyanis ettől a Messiásképtől akarta megszabadítani népét.

Vegyük észre, hogy az emberek nem ragasztották Názáret neve mellé a "hitetlen" szót, s nem lett belőle "hitetlen Názáret" elnevezés. - Szent Tamás apostolt megtisztelte az emberiség a „hitetlen" jelzővel, Názáretet nem.

Ezek szerint Jézus nem felel meg földijei elképzelésének, nem illik bele abba a képbe, amit korábban kialakítottak róla. Csalódtak Jézusban, mert továbbra is azt gondolták, és nem is igen gondolhattak mást, hogy Jézus is csak „egy közülük való ember”, és nem Megváltó.

Sok mindennek kellett történnie Jézus életében, az üdvösség történetében, hogy ez a hit egyre könnyebben kialakulhasson az emberekben.

A teológiai problémán túl. Hiányzott belőlük a mindenkivel szem-beni kötelező benevola indifferencia. A jóindulatú közömbösség. A másik ember gondolatai felé való nyitottság. A kíváncsi kérdezgetés, érdeklődés. Ezek hiánya, sőt ellentettje, okozhatta az elutasításukat.

Tudjuk, Jézus Názáreti elutasítása óta állandóan ismétlődik a történelem folyamán ez az elutasítás. Sokan vannak, akik sem Jézus szavainak, sem tetteinek, istenségében nem akarnak hinni. Megismétlem: nem akarnak!

A hit, nem az értelem kérdése, hanem az akaraté. Ugyanis, az ebben a világban nyitott szemmel járó, gondolkodó ember mindenben a Teremtő és Gondviselő csodás alkotásait látja, melyek Isten iránti hódolatra és imádásra késztetik.

A hitetlenségnek legfőbb akadálya, a csukott szemmel való járás e világban. Az, hogy nem nyitják ki szemüket. Ha kinyitnák szemüket és fülüket, akkor látnának, és hallanának, hívőkké válnának. De, ha valaki hívővé lesz, akkor meg kell, hogy változtassa életmódját. A hitetlen pedig pont ezt nem akarja, megváltoztatni, üres, céltalan, törvényi kötöttségek nélküli életét.

A názáretiek csodatételt kértek tőle. De Jézus nem bűvészmutat-ványos! Isten Fia! Messiás! Mi nem csodatételt, hanem hitünk növelését kérjük tőle az apostolok eme szavával „Uram! Növeld bennünk a hitet!”, mert ez segít bennünket és honfitársainkat is Neked tetsző boldogabb élet élni itt e földön. Amen