Mindenszentek ünnepe 2018

Mindenszentek ünnepe 2018

Bevezetés

Az egyházi év számos napján egy-egy szentet ünnepel az Anyaszentegyház. Ezzel az ünnepléssel nem csupán az ő dicsőségüket akarja szolgálni. Megadni a keresztény élet hőseinek a tiszteletet, amelyet áldozatos életükkel vagy vértanúhalálukkal kiérdemeltek. Hanem fel akarja hívni figyelmünket életpéldájukra is, mert oly ragyogó példát adtak ők nekünk a krisztusi élet megvalósítására.

Mindenszentek ünnepével arra figyelmeztet bennünket az Egyház, hogy nemcsak azok a szentek, akiket az egyház oltár magasába emelt. A közismert szenteknél jóval nagyobb az ismeretlen, szentté nem avatott szentek száma. János apostol meg-számlálhatatlannak nevezi seregüket. Ők valamennyien Jézus barátai és testvéreink, akik segítenek bennünket, hogy hozzájuk hasonló szeretettel járjuk a krisztusi élet útját.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy mennyiben követjük mi az ő életpéldájukat, mennyiben akarunk mi is szentek, Krisztus másai lenni e világban?

Kirié litánia

Jézus Krisztus, Bocsásd meg, hogy oly ritkán tekintünk menybe jutott testvéreinkre, és oly ritkán kérjük égi segítségüket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Add, hogy ne csak tiszteljük őket, hanem kövessük is példájukat. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Add, hogy kitartóan imádkozzunk azon véreink szentté avatásáért, akik az erények magasztos példáját adták a keresztény világnak. Uram, Irgalmazz!

Evangélium után

Az emberiség mindig szerette a díszszemléket. Erről tanúskodik a Rómában látható majd kétezer éves Titus-diadalív. Ezt az antik diadalívet Titus római hadvezérnek, a későbbi császárnak emelték, aki 70-ben véres ostrom után elfoglalta Jeruzsálemet.

A szokás máig nem szűnt meg, háborúk győztes befejezésekor, a győztesek díszszemlével köszöntik a háborúból hazatért katonákat.

Szívet melengető az olimpiai díszszemle, amelyen, a különböző nemzetek zászlói alatt vonulnak fel, az illető országok olimpikonjai.

A katonák és sportolók díszszemléiben közös vonás, hogy aki részt vehet rajta, az már megdolgozott, megküzdött érte. Vagy azzal, hogy győzött az ellenséggel szemben; vagy azzal, hogy teljesítette az olimpiai kvótát.

Ma, mindenszentek ünnepének olvasmányában egy „mennyei díszszemle” leírását hallottuk. Szent János apostol – a patmoszi látnok – látomásában láttatja velünk a szentek seregét: „Akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni. Minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak ott a trón és a Bárány előtt. Fehér ruhában voltak, a kezükben pálmaággal”

Mintha csak egy olimpiai díszszemlét látnánk, ahol a résztvevők nemzetenként elkülönülve, egyenruhában és zászlóval vonulnak fel. A látomás szerint, a szentek felvonulnak Jézus előtt, kezükben a győzelmet jelentő pálmaággal, és a boldogságot szimbolizáló fehér ruhában. Mint valamiféle olimpikonok vagy győztes katonák, ők is a küzdelemből jönnek: Az Írás szavai szerint: „a nagy szorongattatásból”

A szorongattatáson elsősorban az apostol korában dúló keresztényüldözést lehet érteni, de jelenti a keresztények minden korban meglévőküzdelmét a hitetlen környezettel. A keresztényeknek mindig meg kellett küzdeniük azért, hogy egykor részt vehessenek a mennyei díszszemlén.

A küzdelem teljes erőbevetést igényel, nem lehet „félgőzzel” eljutni az életszentségre. A katona mindenét – életét – kockára teszi a harcban, az olimpikon teljes erőből küzd már a válogató versenyeken is az olimpiai kvótáért.

Aki nem csak egy földi díszszemlén, de a mennyei díszszemlén is ott akar lenni a szentek társaságában, annak erős akarattal kell küzdenie az életszentségért.

Ha egy katona felhagy a küzdelemmel, azzal kárt okoz társainak, sőt hazájának. Ha egy olimpikon felhagy a küzdelemmel, azzal kárt okoz csapattársainak, s honfitársainak.

Ha egy keresztény felhagy az életszentségért folytatott küzdelemmel – és hányan megteszik ezt napjainkban! –, azzal kárt okoz saját magának, kárt okoz hittestvéreinek, s kárt nemzetének.

A szemlék nem csak a győztesek megbecsülésére szolgálnak, hanem arra is, hogy a szemlélőkben erősítsék az identitást, az azonosságtudatot.

Melyik magyart nem tölti el büszkeség, amikor egy-egy olimpiai bajnokunknak aranyérmet, néha többet is akasztanak a nyakába. Ilyenkor nagyon jó magyarnak lenni.

A mindenszentek ünnepe, amikor lelki szemeinkkel látjuk azt a mennyei díszszemlét, amelyről a Jelenések könyve ír, szintén jó érzéssel tölt el, s erősíti bennünk az identitást, a keresztény öntudatot.

Pál apostol ugyanis azt írja: „Nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Istennek háza népe”

Amikor a mai napon a szentek mennyei díszszemléjét szemléljük, mi arra gondolunk, hogy nem vagyunk hazátlan jött-mentek e világban, hanem a szentek polgártársai, a küzdő egyház tagjai, akiknek, a földi küzdelmet föl nem adva, végleges hazánk a mennyben lesz, részt vehetünk majd a szentek mennyei díszszemléjén.

Ámen.

Romzsa Tódor

Romzsa Tódor

1911. április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón Apja vasúti pályaőr volt, nagyapja, dédapja és több felmenője görögkatolikus pap volt. A négyosztályos elemi iskola után a Huszti Állami Reálgimnáziumban tanult, ahol 1930-ban kitűnő eredménnyel végzett.

Ezt követően a munkácsi görögkatolikus püspök segítségével Rómába mehetett teológiát tanulni.

Romzsát 1936-ban szentelték pappá. Hazatérte után Máramarosi vidéki falvakban szolgált. 1939-től, miután Kárpátalja ismét magyar fennhatóság alá kerül, az ungvári szeminárium lelki vezetője és filozófiatanára. 1943-ban XII. Piusz pápa pápai káplánná nevezte ki.

1944. szeptember 24-én az ungvári székesegyházban Dudás Miklós hajdúdorogi görögkatolikus püspök, aki egyben akkor a Munkácsi egyházmegye apostoli adminisztrátora is volt, segédpüspökévé szentelte. A szovjet hadsereg bevonulása után gyakorlatilag már ő állt az egyházmegye élén.

Ellenálló tevékenysége miatt a legfelső szovjetvezetők utasítására az akkori Ukrajnai Kommunista Párt elhatározta a likvidálását.

Erre a lókai, filiális templom felszentelése után került sor. Kísérőivel együtt hazafelé tartó püspök lovaskocsiját a szomszéd falu közelében katonai teherautóval elgázolták, a sebesülteket vasdorongokkal agyba-főbe verték. A főpap nem halt meg, de súlyosan megsérült. A sebesülteket, a főpapot is, beszállították a munkácsi kórházba. Itt a kórházi takarítónőként alkalmazott ügynök a főorvossal végzett éjszakai orvosi ellenőrzés alatt injekcióval megmérgezte. A főpap halála 1947. november 1-jére virradó éjszaka állt be.

A püspök 1947. november 4-i temetése gyásznap volt Kárpátalja görögkatolikusai számára. Az ungvári görögkatolikus katedrális kriptájában temették el. 2001. június 27-én avatta boldoggá Szent II. János pápa 28 vértanútársával Lembergben (Low)

Mustármag

Mustármag

Az igazságok megközelítésére gyakran használunk hasonlatokat, s modelleket. A szentbeszédekben is. Az Úr Jézus mesterien használta a hasonlatokat. Máté evangélista megjegyezte: "példabeszédek nélkül nem szólt hozzájuk!” Az Úr Jézus különösen Isten országáról szóló tanítását igyekezett szemléletes hasonlatokkal érthetővé tenni: A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, - a kovászhoz, hallottuk az imént felolvasott evangéliumi szakaszban.

Az Isten országa olyan, mint a mustármag: Tehát kicsiny. Nálunk ma is. De Izraelben megnő 3 méter magasra is. És olyan nagy életerő van benne, hogy hatalmas fává terebélyesedik, és ágai közt az ég madarai is megpihennek.

Így viselkedik, így cselekszik az Egyház is.

Elkezdődik egy icike-picike magban és fává lesz. Gondoljuk el: Jézus, aki ekkor harminchárom éves fiatalember, elkezdi hirdetni Isten országa evangéliumát. Csatlakozik hozzá tizenkét ember. Nagyon egyszerű emberek, halászok, vámszedők, kézművesek - és kétezer év múlva több mint egy milliárd ember van az Ő nevére keresztelve.

És ez a fa ma is tovább terebélyesedik. Ágai és lombjai között ma is százmilliók pihennek meg földi vándorlásuk idején. Mi is, e szentmisén jelenlévők, akik a szent Eucharisztiával erősítjük lelkünket.

Ámen

Mustármag

A 18 éve beteg asszony

18 éve beteg asszony meggyógyítása

A mai evangéliumi jelenet helyszíne egy zsinagóga, de a leírásból nem derül ki, hogy melyik városról van szó. Bár Jézus továbbra is szívesen tanítja a népet nyilvános helyeken, emellett betér a szombati istentiszteletre útja során abba a zsinagógába, ahol éppen tartózkodik.

Itt látja meg azt az asszonyt, aki immár tizennyolc éve beteg. Ő a kezdeményező, nem várja meg, hogy az asszony megszólítsa és segítségét kérje, hanem kezét ráteszi és meggyógyítja.

Az esetnek természetesen szemtanúja a zsinagóga elöljárója, akinek reakciója kiszámítható. Képmutató vaksága megakadályozza abban, hogy meglássa a lényeget: Isten országának csodálatos megnyilvánulása az, hogy a beteg gyógyulást nyer.

Az elöljáró a törvény betűjének rabja, ezért hangoztatja a szombati nyugalomra vonatkozó szabályokat, de nem képes meglátni az isteni törvények hátterét. Ő csak annyit lát, hogy valaki gyógyít, és ezt elítéli. Mivel nincs bátorsága ahhoz, hogy a csodát tevő személlyel forduljon szembe, ezért mérgében az összes jelenlévőhöz intézi szavait.

Az elöljáró kirohanása, negatív reakciója mellett figyeljünk oda a meggyógyult ennek a 18 éve beteg, és most meggyógyult asszony pozitív reakciójára is. Ő Istent kezdi el dicsőíteni, ami annak elismerése, hogy Jézus cselekedetében Isten jósága mutatkozik meg.

Isten felénk áradó jóságát és szeretetét megtapasztalva, ne felejtsünk el hálát adni.

Évközi 30. vasárnap. 2018

 Évközi 30. vasárnap. 2018

Bevezetés

Szent Márk evangéliumában két vak, a Betszaidai és a mai szakaszban szereplő Jerikói meggyógyítása szerepel. A betszaidai meggyógyítási módja más, mint a Jerikóé. A lényeges különbség nem a meggyógyítás módjában van, hanem abban, hogy a Jerikói meggyógyulása, látóvá tétele után, követi Jézust, és tanítványa lesz.

Mi, akiket hitünk már látóvá tett és tesz, követjük e és milyen buzgón Jézust, illetve tanítását? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

           

Hiszünk e mi abban, hogy a lelki vakság, a hitetlenség, közömbösség gyógyítható? Uram irgalmazz

Hisszük e mi a Bartimeusz-nak mondott jézusi szavakban: Hited meggyógyított Téged!” Hiszünk e mi a hit gyógyító erejében? Krisztus kegyelmezz!

Amikor lelki sötétség vesz körül bennünket, szoktuk e mi kérni az Urat: Mester! Add, hogy lássak! Uram irgalmazz!

Evangélium után

Tudjuk mindannyian, hogy az ember számára a Jóisten legnagyobb ajándéka a látás. És azt is, hogy sok embertestvérünk már látás nélkül születik e világra, illetve később veszíti el szemevilágát. Minden jóérzésű emberben mély együttérzés és segítőkészség él irányukban.

Azt már csak kevesebben tudják, hogy napjainkban kb. 37 millió teljesen vak, és további 124 millió csökkent látásképességű ember él e világban. Hazánkban kb. 45 ezer vak él és évente 6000 ember veszíti el látását.

A testi vakság jó része ma már gyógyítható, illetve megelőzhető lenne, ha a népek vezetői nem arzenáljuk növelésére, hanem az emberek javára, vakok gyógyítására is fordítanának kicsiny összeget költségvetésükben.

Jézus Jerikón halad át, a Jeruzsálembe tartó zarándokok kíséretében. Jerikó a Pálmák városa, a jó il-latok városa. 250 méterrel a tenger szintje alatt valóságos földi paradicsom. Bartimeus ez a vak, koldus nem gyönyörködhet hazája szépségében. Az ünnep egy kicsit ünnep az számára is.

Bartimeus kifinomult hal-lásával az előtte elvonuló tömeg zajából, kihallja a Jézus nevet. Ez a név számára ismert s, reményt keltő név. Kiabálni kezd, hogy észrevegye őt Jézus. A tömeg számára kellemetlen ez a lárma, csitítják, de ő annál inkább kiabál. Jézus Dávid Fia könyörülj rajtam!

Jézus magához szólítja. Jézus kérdése meglepő: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled, hiszen a hozzákiáltó nyomorúság nyilvánvaló. Jézus megadja ennek a vak embernek, hogy kifejezze magát, hogy bizalma, hite az ő kérésében testet öltsön. Uram, hogy lássak.

Jézus gyógyításának indoklása még meglepőbb. Azt, hogy a vak látóvá vált, ezt a csodát Jézus Bartimeus hitének tulajdonítja. Menj a te hited megmentett téged.

Miért mondotta ezt néki Jézus? Miért? Mert mintha azt mondaná a vak koldusnak: „Jogod van látni! Jogod van látni, mert van benned hit! Jogod van látni, mert hiszed, hogy én vagyok Dávid fia! Jogod van látni, mert hiszed, hogy meg tudlak gyógyítani téged! Jogod van látni, mert vak létedre megláttad az esélyt a gyógyulásra! Többre van jogod, mint hallani, hogy egy zajos tömeg kíséretében elmegy melletted az Isten Fia! Jogod van látni Jézust, az Isten Fiát, akiben hiszel!”

Bartimeus, a jézusi menj elhangzása után, nem megy el, hanem marad, hite nemcsak megmentette őt a vakságtól, hanem szabaddá is tette őt Jézus követésére.

Tudjuk, hogy nemcsak testi vakság létezik, hanem lelki vakság is.

A vak szemeinek megnyitása a nem-hívők hitre jutását jelképezi. A hitetlenség, a kételkedés sötétségét egyedül Isten képes eloszlatni, ő adja a hit világosságát, a hit ajándékát.

Jézus a nagy zaj közepette is meghallotta Bartimeus kiáltását. Isten napjainkban is meghalja mindazok kérését, akik a hit ajándékáért fordulnak hozzá. A hit az Isten-látás csodálatos élményét adja az embernek, segítségével megláthatunk valakit, akit testi szemünkkel nem láthatunk.

A vak meggyógyítása történetében egy nagyon apró mozzanatra érdemes odafigyelnünk, amely más-kor szinte mindig elkerüli figyelmünket. Amikor Jézus odahívja a vakot magához, akkor ő, mielőtt fel-ugrott és odament volna hozzá, „eldobta köntösét”. Valamiféle rongyos ruha lehetett ez a vak Bartimeuson, amilyet a koldusok viselni szoktak. Amikor Jézus hívja, ő azonnal el-dobja ezt a ruhát. Eldobja régi életének ruháját.

Tettének szimbolikus jelentése. Eldobja a sötétség és a vakság köntösét. Megszabadul a lelki vakság koldusruhájától. Nincs szüksége tovább a régi életét jelentő ruhára, mert Jézus, szimbolikusan, a megváltott ember új ruhájába öltözteti. Jézus ráadja a világosság és a hit ragyogó köntösét. Jézus megajándékozza az új élet ruhájával.

Újmisés jelmondatom a vad, Jézust a történelemből kiírni akaró ateizmus idején ez volt: Iesus Christus ipse est heri, hodie et in saecula. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Jézus Krisztus tegnap ma és mindörökké aktuális. Jézus ma is időszerű. Különösen is az, az újraéledni akaró, lelki vakságából gyógyulni akaró, újra hívővé válni akaró, a hit által új látásmódra törekvő hazánkban, ahol emberek közül egyre többen mondják napjainkban a költővel:

Hiszek hitetlenül Istenben,

Mert hinni akarok,

Mert sohse volt úgy rászorulva

Sem élő, sem halott.

Miként a vak Bartimeusz eldobta koldusrongyait, mikor hívta őt Jézus, úgy dobjuk el mi is, valamennyien e hazában, lelki vakságunk régi, rongyos köntösét, a hitetlenség hitvány ruháját és siessünk Jézushoz, aki a hit új ruhájába öltöztet minket, egyénileg és közösségileg!

Ámen.

Bűnbánattartás

Bűnbánattartás

Az első keresztény századok egyházatyái prédikációit és a középkor szentjeinek írásait átszővi az a gondolat, hogy az ember legnagyobb problémája a bűn. Elsősorban nem mások bűneivel foglalkoznak, hanem személyes tapasztalatukról beszélnek, bűnösnek tartják magukat Isten előtt. Nagy önismeret, őszinteség és alázat kell ahhoz, hogy valaki beismerje bűnösségét, és alázat szükséges ahhoz is, hogy valaki ki tudja mondani a bocsánatkérő szavakat. Amikor a régi idők igehirdetői a bűnt az ember legnagyobb problémájának nevezik, akkor nem másokban akarnak bűntudatot ébreszteni, hanem önmagukban tudatosítják a bűnt és magukat indítják bűnbánatra.

Napjainkban sok emberből hiányzik a bűntudat. Egészen nyilvánvalóan bűnös cselekedeteket sem tartanak bűnnek vagy saját bűneik miatt is inkább másokat hibáztatnak. Jó volna őket segíteni abban, hogy felébredjen bennük a bűntudat és problémát jelentsen számukra a bűn.

És ha valakiben felébred a helyes bűntudat, akkor ne essen kétségbe, hanem gondoljon Isten irgalmára! A bűnöktől való szabadulás és a lelki megtisztulás lehetőségét Isten mindenkinek felkínálja, örömmel bocsát meg nekünk.

Önmagunkat nem tudjuk felmenteni a bűn alól, Isten az, aki megbocsát, azaz eltörli azt. De csak akkor, ha bűnbánatot tartunk. Jézus kortársainak adott figyelmeztetése ma nekünk szól: „Ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek ti is mindnyájan.”

H.I.S.

Az idők jelei

Nem kell különösebben sok értelem ahhoz, hogy az ember többé-kevésbé kiismerje a természetet. Idővel egyre több tapasztalatot szerez, s ezek alapján következtetni tud a várható időjárásra. Az ókori ember a modern kor eszközei nélkül is jól boldogult az előrejelzés területén. Erről a tapasztalatról beszél Jézus: a nyugatról érkező felhők esőt hoznak, a déli szél pedig hőséget. Nemzedékek adták tovább egymásnak a tapasztalatot az égi jelekről, jelenségekről.

Jézus szavai panaszként hatnak, elégedetlenséget tükröznek. Az égi jeleket és természeti jelenségeket értő emberek miért nem veszik észre az idők jeleit, Isten országának jeleit? Miért nem ismerik fel Krisztusban a Megváltót? Miért nem fedezik fel tanításában az igazság üzenetét? Miért keményítik meg szívüket, s zárkóznak el az üdvösség tanításától? Miért nem hisznek csodái láttán, amelyek jelként szolgálnak? Az örömhír hirdetésével elkezdődött a messiási idő, az üdvösség korszaka. A Jézus által hozott új korszak új viselkedésmódot kíván az embertől.

Észrevesszük-e mindennapjaink során azokat a jeleket, amelyeket Isten mutat számunkra? Meghalljuk-e üzeneteit, amelyekkel szándékait, útmutatásait közli velünk? Felismerjük-e küldötteit, azokat az embereket, akiket mellénk állít, hogy segítsen és vezessen bennünket?

H.S.

Szent Mór

Szent Mór

Ünnepe: október 25

Mór az első magyar származású bencés szerzetes. A gyermek Szent Imre megérzi a szerzetes életszentségét, külön tisztelő csókokkal üdvözli; talán ez kelti föl rá a király figyelmét. Pécs püspöke lett (1036).

Egyben az első magyar író, aki (latinul) megírja Szent István, Szent Imre, valamint Szent Benedek és Szent András bencés remeték életrajzát. A mű átdolgozva maradt ránk. Meghal 1070 tájt. Az egyházmegyében ,,Szent Mór'', másutt ,,Boldog''. Tisztelését 1848-ban hagyta jóvá a Szentszék.

A hű és okos sáfár

"Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál! Bizony, mondom néktek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt." Lukács 12, 42-44

Az a szolga, akiről itt szó van, valóban boldog ember lehet, nemcsak azért mert Ura bizalmát élvezi és teljhatalmú képviselője gazdájának, hanem mert a legfontosabb feladatot kapja:

A többi ember élete függ tőle!

Micsoda megtiszteltetés, micsoda megbízatás ez! Nem akárki lehetett tehát ez az ember, mert mások megélhetése, élete, táplálása volt rábízva.

Csak az lehet boldog szolga, bölcs és hű sáfár, aki hűséggel végzi ezt a csodálatos feladatot, melyre megbízatást személyesen az Úrtól kapott.

Becsülnie kell a gazdát: Tőle kapta a feladatot, hogy a háznép gondviselője legyen.

Jó sáfárnak kell lennie: Minden körülmények között becsületesnek, igazságosnak kell maradnia.

Nem szabad elbizakodnia. Tisztában kell lennie azzal, hogy ő ezzel a nagy megtiszteltetéssel együtt is "csak" szolga marad.

Mi milyen szolgák vagyunk?

Ebben a példabeszédben ugyanis rólunk, Jézus Krisztus követőiről van szó! A tőle kapott felhatalmazással kell tovább adnunk a lelki táplálékot az egyetlen létfontosságú eledelt, az Isten élő beszédét azoknak, akiket az Úr ránk bízott!

"Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárjai”, mondja Péter apostol. Szolgálnunk kell teljes szívvel, mert felelősek vagyunk minden ránk bízott embertársunkért. Ámen

Kapisztrán Szent János

Kapisztrán Szent János

Ünnepe: október 23

A közép-olaszországi Capistrano községben született 1386-ban. Ügyvéd és Perugia kormányzója volt. 30 éves korában megözvegyülve belépett a ferences rendbe. Élethosszig jó barátja volt Sziénai Szent Bernardinnak (aki a ,,Jézus'' név tiszteletének apostola volt). Kapisztrán is lelkes terjesztője lett a Szent Név tiszteletének.

Utóbb pápai követ Európa-szerte, így először a huszita mozgalom visszatérítése során került kapcsolatba Magyarországgal. Őt bízta meg a pápa a török világhódító áradat ellen való keresztes védelmi hadjárat meghirdetésével (1453-tól). Ebben igazi támogatást csak a magyar néptől és a szentéletű Hunyadi János török verő hőstől kapott.

A két Jánost lelkes barátság köti össze, hadi téren Hunyadi műve, lelkileg Kapisztráné a nagy nándorfehérvári (ma belgrádi) diadal (1456. július 21--22.).

Emléke a déli harangszó, Angelusz (Úrangyala) és Urunk Színeváltozása ünnepe is (lásd augusztus 6.).

II. Mohamed Európa elleni nagy támadása összeomlott, Magyarországról is jó 70 évig távolmaradt még a török. Mindkét hőst a harcterek járványa vitte halálba még azon évben. Kapisztrán Szent János 1456. október 23-án halt meg. Sírja az akkor magyar szerémi Újlakon (Ilok) volt.

Rendtartományunk védőszentje volt a két magyar provincia egyesítése előtt.

A magyar honvédségnek is védőszentje volt 1945-ig.

Szent II. János Pál

Szent II. János Pál pápa

Totus tuus

Szent II. János Pál pápa született Wadowiceébenj, 1920. május 18-án. Meghalt Rómában, 2005. április 2. A katolikus egyház feje 1978-tól haláláig.

II. János Pált 1978. október 16-án választották pápává. Október 22-én, szabad ég alatt, a Szent Péter-bazilika előtti téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét, melyen 117 bíborossal karöltve és mintegy negyedmillió emberrel imádkozott együtt. 264. volt az egyházfők sorában, 455 év óta az első nem olasz származású, és az összes addigi pápa között a legelső, aki egy szláv nép fia.

Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése, ennek jegyében bocsánatot kért az egyház múltbéli bűneiért. Erkölcsi tanításában konzervativizmus, valamint az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezte. Társadalmi kérdésekben egyaránt kritizálta a „létező” szocializmust és a kapitalizmust. Szorgalmazta a keresztény gyökerek megemlítését az Európai Unió alkotmányában. A béke híve volt, többször felemelte szavát a háborúk ellen.

Több mint 100 utazást tett külföldre, nagyobb utat járt be, mint az összes addigi pápa. A világsajtó hamar elkeresztelte „utazó pápá”-nak. 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté. Boldoggá avatta többek között Kalkuttai Teréz anyát 2003-ban; a magyar szentek közül ő avatta szentté Kingát, IV. Béla király egyik lányát 1999-ben, valamint Hedviget, Nagy Lajos leányát. 2004-ben pedig boldoggá avatta IV. Károlyt.

II. János Pál volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévő pápa Szent Péter és IX. Piusz után. Kétségtelenül ő a történelem eddigi legismertebb és legközkedveltebb pápája, ugyanakkor a legismertebb lengyel a világon.

Utóda, XVI. Benedek pápa 2011. május 1-jén boldoggá avatta és ünnepét október 22. napjában jelölte meg, majd 2013. július 5-én Ferenc pápa aláírta a szentté avatásához szükséges dokumentumot. Szentté avatására 2014. április 27-én, az Isteni irgalmasság vasárnapján került sor, XXIII. János pápával együtt

Évközi 29. vasárnap. 2018

Évközi 29. vasárnap. 2018

Bevezetés

A mai evangéliumi szakaszban harmadszor szól Jézus a közeli szenvedéséről. Ugyanebben az evangéliumi szakaszban Jézus élesen korholja az apostolok "első helyért" való törtetését. Milyen visszhangra találnak bennünk Jézus közeli szenvedéséről, és az első helyekről szóló szavai.

Kirié litánia

Bocsásd meg Urunk, hogy oly nehezen értjük meg szenvedésedről szóló szavaidat. Uram irgalmazz!

Bocsásd meg, hogy belátjuk az első helyek kereséséről mondott szavaidat, s mégsem követjük azokat. Krisztus kegyelmezz!

Bocsásd meg Urunk, hogy oly nehezen szolgálunk segítségre szoruló testvéreinknek. Uram irgalmazz.

Evangélium után

Minden ember különbözik a másiktól. Mások a munkaköreink. Mások a feladataink. Vannak közöttünk vezetők és vannak beosztottak. Vannak munkaadók és vannak munkavállalók. Egyeseknek az irányítás, a vezetés, rosszul hangzó szóval a parancsolás jutott osztályrészül, másoknak ezek végrehajtása, az engedelmesség. Vajon a kettő közül melyik a könnyebb?

Néhányan elismerésben és tiszteletben részesülnek és tekintélyek előttünk. Mások, átlagosan, szerényen és feltűnés nélkül élnek. Sokan viszont elismerésekre, jutalmakra és rangosabb munkakörökre áhítoznak. Földi előnyöket és főleg magasabb jövedelmet várnak tőlük.

Sokan betegesen és görcsösen vadásszák a ranglétrán való feljebbjutást. Akik viszont nem küzdenek ilyen kirívó, s meg nem engedhető módon az elsőbbségért, azok meg betegesen irigykednek törtető társaikra, megütköznek rajtuk és boszszankodnak miattuk.

A törtetés, és az emiatti irigység még Jézus tanítványainak a körét sem kímélte. Az egyházban éppúgy megtalálható, mint a politikai és gazdasági, munkahelyi és a hivatali körökben.

Annak idején Zebedeus két fia, a két testvér, Jakab és János igyekezett Jézusnál előnyökhöz jutni többi tíz társával szemben. "Add nekünk" - mondották - "hogy egyikünk a jobb oldaladon, másikunk a bal oldaladon üljön dicsőséged országában".

Ma politikai pártok, sok esetben pedig munkatársak és csoportok versengenek egymással a hatalomért, az azzal járó előnyökért, s a jobb állásokért. Érvényesülésük érdekében megrágalmazzák egymást, a törvénytelenségektől és az emberi gonoszságoktól sem riadnak vissza. Az érvényesülni akarás az emberi élet egyik legmeghatározóbb mozgató rugója.

A mai evangéliumban az Úr Jézus figyelmeztet: "a ti körötökben ne úgy legyen, mint a világ nagyjainál, akik a népeken zsarnokoskodnak". Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája".

Az Úr Jézus ezzel nem ítélte el a kitűnni akarást, az elsőnek lenni akarást sem! Tanítása szerint bárki megpályázhatja az első helyeket. De megbélyegzi azokat, akik hatalmukkal visszaélnek, zsarnokoskodnak.

Nem kell eleve elítélni minden elismerést, dicsőséget, rangot és címet. Miért ne érdemelhetné meg valaki az elismerést és miért ne járhatna ki neki az, ha rászolgált? Vannak emberi teljesítmények, amelyeket jutalmaznunk kell!

A kiváló emberek nem címekért és rangokért küzdöttek, hanem mindannyiunk érdekében. Éveken át fáradoztak a szegényekért és a többi elesettekért. Talán nem érdemlik meg az emberi elismerést, még akkor is, ha ez számukra némi előnyökkel is jár?

Másokért nem sajnáltak szabadidőt, kényelmet és olykor még pénzt sem, csakhogy megkönnyíthessék életüket és örömet szerezhessenek nekik. Áldozatos helytállásukért illő, hogy megkapják az emberi elismerést.

Ugyanakkor előfordul, hogy valaki egyáltalán nem tolakodott, mint a két testvér, Jakab és János, mégis előre toltuk őket. Olyan szükséges feladatokat bíztunk rájuk, amelyekre senki sem vállalkozott szívesen. Aztán becsületes helytállásukért kitüntettük őket.

A vértanúk életüket áldozták valamilyen jó ügyért. Nekik Krisztushoz hasonlóan és vele nemegyszer ki kellett inniuk a keserűség poharát és részesedniük kellett a szenvedések fürdőjében. Elismerésüket Jézus nem kifogásolja.

Az Úr Jézus nem az emberi méltóságot, címet, rangot és elismerést, hatalmat és tekintélyt állította elérendő célként követői számára. Mindezek elillannak, akárcsak a füst. Ami az emberek előtt kimagasló, nem biztos, hogy Isten előtt is az.

Ezért mondja Szent Pál apostol: "Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem". Lehet bármilyen beosztásom, magasabb, vagy alacsonyabb, ha szeretet, Jézus Krisztuséhoz hasonló, másokat szolgáló, másokért életet is odaadó szeretet nincs bennem, semmit sem érek.

Ma felénk hangzik az Úr Jézus szava: "Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem azért, hogy ő szolgáljon és életét adja sokak üdvösségéért."

Hogy hogyan szolgált Jézus másoknak, és hogyan adta életét üdvösségünkért, nem feledhetjük sohasem. Példaként áll előttünk, a keserűpohár kiüresítése, és örök hála él érte a lelkünkben.

Igazi elismerést akkor érdemlünk majd mi is az emberek, de az Úr Isten részéről is, ha képességeinket, Tőle kapott adományainkat mások javára használjuk, másokat szolgálunk és Krisztus Urunk példáját követve életünket odaadjuk sokak, mieink és nemzetünk megmentéséért.

Ámen

Alkantarai Szent Péter

Alkantarai szent Péter ferences szerzetes

1499-ben, Alcántarában született. 1513-ban került a salamancai egyetemre.

1515-ben, amikor a humán tanulmányok végeztével megkezdhette volna a jogi, orvosi vagy teológiai tanulmányait, úgy döntött, hogy nem tanul tovább, hanem ferences lesz az obszervánsoknál. Be is lépett egy salamancai kolostorba, ahol a következő évben fogadalmat tett.

1524-ben pappá szentelték, 1525-ben házfőnök, gvárdián lett.

536-ig Péter több kolostorban is viselte ezt a tisztséget, s mellette missziós körutakat tartott. Főként a megfeszített Krisztusról prédikált, s Krisztus valóságos keresztjének megfelelő nagyságú kereszteket állított fel.

1537-ben a portugál király meghívására tanácsadónak Lisszabonba ment.

1538-ban haza kellett térnie, mert provinciálisává választották. Ekkor megpróbálta a fiatal korától élt szigorú fegyelmet regula-formába önteni, de tervezetét a káptalanon rendtársai elvetették.

III. Gyula viszont jóváhagyta a reformot, Pétert magát pedig -- hogy elejét vegye a rendfőnök akadékoskodásának -- a másik ág, a konventuálisok főnöke alá rendelte. A következő pápa, IV. Pál a jóváhagyást megtoldotta azzal, hogy Péter annyi kolostort alapíthat, amennyit csak akar.

1559-ben a pápa megbízottjaként látogatta a kolostorokat.

1562. október 18-án halt meg.

Példáját követve, legyünk mi is a megfeszített Krisztusnak hűséges követői.

A pesti ferences templomnak a védőszentje.És látogassuk a szinte mindenkor nyitott pesti ferences templomot.

Ámen

Szent Lukács

Szent Lukács evangélista

Szent Lukács Euzébiusz ókeresztényíró szerint a szíriai Antiochiából származik pogány görög nemzetiségű családból. Orvos volt, de széleskörű irodalmi műveltséggel is rendelkezett, ami egy kicsit a tanultságával járt együtt. Egész életén keresztül nőtlen maradt.

Körülbelül 40 körül tért meg, nem az első keresztények közt, mert az első keresztények csak a zsidók közt hirdették az evangéliumot. Később jöttek más keresztények Ciprusból, Cirenéből. Ezek már a görögökhöz is szóltak. Tíz évvel később Lukácsot már Szent Pál kíséretében találjuk. Tanítvány, barát és munkatárs volt.

Troaszban csatlakozott Szent Pálhoz, annak második missziós útjához. Egész Filippi városáig vele tartott. Valószínűleg itt maradhatott Filippiben 52 körül, hogy a fiatal egyházközséget segítse. Amikor Pál 57-ben ismét meglátogatta Filippit, Lukács megint csatlakozott hozzá, elkísérte egészen Jeruzsálemig. Itt, Jeruzsálemben Pált letartóztatták, és Cezareába vitték. Amikor az Apostolt Rómába szállították, Lukács oda is elkísérte.

Római tartózkodása alatt írta meg evangéliumát, egy előkelő ismerősének, Teofilnak ajánlva. Az evangélium megírásához mindennek alaposan utánajárt, ezért nagyon sok olyan eseményt és részletet is leír, ami máshol nem található.

Ott volt Rómában 60 körül Szent Pál kiszabadulásakor is. Ekkorra már megírta második nagy művét is, az Apostolok Cselekedeteit. Ebből ismerjük a születő Egyház életét Pál kiszabadulásáig. Ezt a könyvet is Teofilnak ajánlotta, ezt is elsősorban a pogányságból megtért keresztényeknek szánta.

Pál második fogsága idején is az Apostollal volt, ezt Pál örömmel írja Timóteusnak. A vesztőhelyre is elkísérte Lukács. Bizonyos, hogy a hűséges munkatárs jelenléte még nagyobb erőt adott Pálnak nehéz helyzetében.

Élete további alakulásáról nem sokat tudunk. Sokféle hagyomány van róla. Valószínűleg Délgörögországba ment, Achájába. Ott püspök volt élete végéig. Valószínűleg Patarában szenvedett vértanúhalált.

Lukács az orvosok védőszentje, de a festők is védőszentjüknek tisztelik. Sok, korai Szűz Mária festményt neki tulajdonítanak.

Antiochiai Szent Ignác

Antiochiai szent Ignác

Antiochiai szent Ignác valószínűleg Szíriában született az első század közepén. Antiochiában Euodiosz püspök után Szent Péter második utóda volt. Antiochiai a római birodalom keleti részének székhelye volt, pogánykeresztényekből alakult itt először hitközség. Volt itt egy zsidókeresztény csoport is. A konfliktusokat csak gyarapította a gnosztikusokkal való küzdelem is.

A Domitianusz császár üldözése ugyan lényegében a lázongó zsidók ellen irányult, azonban a feljelentések miatt sok keresztény került vád alá, mivel nem volt hajlandó hitét megtagadni. Ignácot is feljelentette valaki 110 és 115 között, elfogták és állhatatossága miatt vadállatok elé dobásra ítélték.

Megkötözve szigorú katonai őrizettel Rómába vitték. A hajó a kisázsiai kikötővárosokat érintette, így az ottani keresztények találkozhattak a fogoly Ignáccal. Útközben hét levelet írt a különböző egyházakhoz, ezekben tanított Krisztusról, az Egyház szervezetéről, keresztény életről. Sokat szenvedett a kisérő katonák önkényessége miatt.

Rómában az egyik állami ünnepen az amfiteátrumban a nézők szeme láttára tépték szét a vadállatok. Halálát bátran fogadta. Tertullián mondja: "A mártírok vére keresztények magva". Földi maradványait a keresztények Antiochiába vitték

Alacoque Szent Margit

ALACOQUE SZENT MARGIT MÁRIA

Alacoque Szent Margit Mária 1647. július 22-én született Franciaországban az Alacoque-család gyermekeként. A hét gyermekük közül Margit volt az ötödik. Nyolcéves korában, 1655-ben elvesztette édesapját, Édesanyja ekkor Margitot klarissza nővéreknél helyezte el. A nővéreknél kapta meg elemi kiképzését. Súlyos beteg lett. Ezért el kellett hagynia a zárdát, de a Szűzanya közbenjárásával felgyógyult.

16-17 éves koráig sok szenvedés kínozta. 1667 táján ismét felébredt benne a szerzetesi élet iránti vágy. 1671. augusztus 25-én Paray-le-Monial-ban Sarlós Boldogasszony rendjébe, a vizitációs nővérek közé lépett, újonc lett. Nevét Mária-Margitra változtatta. Fogadalmát 1672. november 6-án tehette le. Megfogadta, hogy teljesen az Üdvözítőnek szenteli életét.

Nehéz tíz esztendő következett ezután. Egészsége megromlott, állandó fájdalmai voltak, környezete is gyanakodva nézte. Élete utolsó szakaszában ujoncmesternő és a főnöknő asszisztense lett. 1690. október 17-én hunyt el.

1864-ben boldoggá, 1920. május 13-án pedig szentté avatták.

Tudod!
 Nekünk Jézus Szívét nagyon kell tisztelnünk!
 Minden hónap első péntekjén lehetőleg áldozzál!

Avilai Nagy Szent Teréz

Avilai (Nagy) Szent Teréz

Avilában, Spanyolországban született 1515. március 28-án, tizenegyedik gyermekként.Teréz korán megtanult imádkozni, hitéért lelkesedni és nagyon korán elkezdett olvasni. Tudásvágyát nehezen lehetett kielégíteni. Kedvenc olvasmányai a szentek élete volt. Gyermekes lelkesedéssel előbb vértanú, majd remete szeretett volna lenni. Ezután lovagregényeket próbált írni, majd szépségével kezdett túl sokat foglalkozni.

Tizenhat éves korában édesapja ágostonos apácákra bízta nevelését. Itt újra magára talált. Betegen hazakerült. Felgyógyulva titokban elhagyta otthonát és 1533. november 2-án apja beleegyezését is megszerezve karmelita apáca lett. Rendi neve: "A Jézusról nevezett Teréz".

Sokat betegeskedett. Egyre többször jelentkezett életében a szemlélődő imádság kegyelme. Gyóntatója parancsára kezdte leírni lelki élményeit.

Már életében szentként kezdték tisztelni, de a féltékenység sokakat ellene fordított. Látomásban az Úr parancsot adott neki, hogy elvonultabb élettel folytassa lelki útját. 1562. augusztus 24-én Avilában 12 társával megalapították a Szent József-kolostort. Itt az eredeti karmelita szabály szerint éltek, "sarutlanok" lettek. Keresztes Szent Jánossal sikeresen reformálta meg rendjüket, az eredeti szigorú szabályok szellemében. Sok rendházat alapított, kiterjedt levelezést folytatott.

1582. október 4-én halt meg, azon a napon, amelyen XIII. Gergely pápa naptárreformja megkezdődött, ezért ünnepeljük október 15-én (mert 4-én a naptárreform miatt 15-ét írtak!). Holtteste épségben maradt, Albában őrzik, a tiszteletére emelt gyönyörű bazilikában. 1614-ben boldoggá avatták, 1622-ben pedig XV. Gergely pápa szentté avatta. VI. Pál pápa 1970-ben egyháztanítói címet adott neki.
Spanyolország második védőszentje. Jelmondata volt: "Szenvedni vagy meghalni!"

Templomszentelési évforduló

Évközi 28. vasárnap. 2018

(Templomszentelési évforduló)

Bevezetés

A Zsoltáros szavaival:

Örvendeztem, amikor azt mondták nekem:

„Az Úr házába fölmegyünk.”

T. Ma templomunk felszentelésének 84. évfordulóját ünnepeljük. Én már 4 éves voltam akkor, amikor ez történt.

Mit tudunk erről az eseményről?

Hogyan tekintünk templomépítő eleinkre?

Hogyan tekintünk templomunkra?

És egyáltalán a templomokra?

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Megkülönböztetett tisztelettel tekintünk-e mi templomainkra? Uram irgalmazz!

Milyen gyakran szoktunk mi betérni nyitott templomokba? Krisztus kegyelmezz!

Részt veszünk-e templomunk állandó szentségimádásán? Uram irgalmazz!

Evangélium után

Pasaréten a ferencesek 1925-ben telepedtek le, hogy gondoskodjanak azoknak a híveknek lelki ellátásáról, akik a Budapest-Margit körúti ferences plébániatemplomtól messze fekvő városrészben laktak. Mivel kicsiny rendházuk és kápolnájuk hamarosan szűknek bizonyult, új templom és kolostor építését határozták el.

A nagy területű Országúti ferences plébánia eredményesebb lelkipásztori ellátására a rend a pasaréti villanegyedbe beilleszkedő templom építését határozta el az 1930-as években. Rimanóczy Gyula építész terve szerint készült el a modern stílusú, műemlék templom (503 m2), amelyet Serédi Jusztinian bíboros szentelt fel 1934. október 14-én.

A következő évtizedekben jeles művészek alkotásai gazdagították a templombelsőt.

A Hammond orgona helyébe, 2001 és 2004 között épült meg a templom jelenlegi széphangzású orgonája.

A II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformjának bevezetésekor került sor, 1981 és 1982 között, a templom felújítására és az új liturgikus tér kialakítására.

A templom, felszentelésének 60. évfordulóján, 1994-ben emelkedett a templom önálló plébániai rangra.

Kedves Testvérek!

Hálával gondolunk most azokra, akik építették, felújították, szépítették, és ma is szépítik ezt a szép műemlék templomot. Az ő Istenbe vetett hitük, áldozatos munkájuk és jövőbe vetett bizalmuk ékes bizonyítéka ez a szépen megépített, és szépülő műemlék templomunk.

Tudjuk, hogy a templom Isten háza és a mennyország kapuja, az imádság háza, ahol egyre szorosabban köthetjük magunkat Istenhez. Szeressük templomunkat, egyházközségünket, az Egyházat. Ragaszkodjunk hozzá, mert “nem lehet senkinek Isten az atyja, akinek nem anyja az Egyház” mondja Szent Ágoston.

Valamikor templom előtt elhaladva keresztet vetettünk magunkra. Vagy kalapot emeltünk. És ma? Legalább vegyük észre és legyen tudatos bennünk, hogy szent hely előtt haladunk el.

Mi tudjuk, hogy a templom szent hely, Isten háza, de mi katolikus keresztények azt is valljuk, hogy a templom az a szent hely ahol Jézus Krisztus örök áldozata jelenné válik számunkra, és ahol ezzel az áldozattal mi keresztény emberek egyesülhetünk. Ahol saját egyéni áldozatunkat Jézus áldozatához kapcsolhatjuk, és ezáltal a mi áldozatunk is megszentelődik, értékessé válik.

A templom felszentelésének emlékezete „mindannyiunk számára fölhívás a megszentelődésre.

SZENT PÁL APOSTOL azt mondja, hogy amikor Jézus áldozatával lélekben egyesülünk, akkor mi is templommá válunk. "Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?" (1.Kor 3,16)

Szent Péter apostol pedig e szavakkal buzdít, hogy ti magatok is, mint élő kövek épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat mutassatok be, amelyek kedvesek Istennek, Jézus Krisztus által.

Távolságtartó Testvéreim! Közeledjünk egymáshoz, S mint élő kövek épüljünk hát lelki templommá, Isten házává, Isten, élő, erős, és legyőzhetetlen Egyházává.

És mondjuk a Zsoltárossal: Csak egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden napján; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.

Templom csöndes mélyén, oltár-rejteken,

Hófehéren Jézus titkon ott pihen.

Körülötte éj van, egyedül virraszt:

Mint az égi harmat, hull a szent malaszt.

Látja dúsak házát, kunyhóban szegényt,

Szétsugároz vigaszt, enyhülést, reményt.

Tekintete balzsam, ha a szív sebes:

A magános éjben szíveket keres.

Látja aki árva, aki elhagyott,

Börtönében látja a szegény rabot.

S ha a fáradt ember kínban elmerül:

Azt susogja néki: "Nem vagy egyedül!"

Ámen 

Jézus hatalma

Jézus hatalma

Az evangéliumi jelenet egy csodával kezdődik. Valójában kettős csoda történik: Jézus kiűzi az emberből az ördögöt és megszünteti az illető némaságát.

Az evangélista azonban nem részletezi a csodát, hanem rögtön rátér Jézus ellenfeleinek vádjára: „az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket”, mások pedig égi jelet követelnek tőle.

Jézus válaszát figyelemre méltó kifejezés vezeti be: „belelátott gondolataikba.”

E gondolatolvasó képesség egyrészt azt jelentheti, hogy akkor is ismerte Jézus ellenfelei gondolatait, nézeteit, amikor azt nem mondták ki szavakkal.

Másrészt azt is jelenti, hogy jól ismerte szándékaikat, azaz hogy miért fogalmaznak meg ilyen vádakat vele szemben, miért kérnek tőle különleges égi jelet.

Harmadrészt, azt is jelenti, hogy Istent nem lehet becsapni, nem lehet megtéveszteni, mert mindig felismeri az emberi rosszindulatból fakadó fondorlatokat, és minden helyzetben ismeri az igazságot.

Jézus válaszában, védekezésében az érvelés logikus és egyszerű. Az ördögök fejedelmének hatalma van a neki alárendelt ördögök felett. Megoszlás vagy lázadás bármikor előfordulhat, de ez a fennálló viszonyok, kapcsolatok megszűnéséhez vezet, tehát önmagában ellentmondás az, hogy az ördögök fejedelme segítené Jézust abban, hogy más ördögöket kiűzzön emberekből. Az ördögök fejedelme amúgy sem adna hatalmat ahhoz, hogy azt az ő uralma ellen fordítsák.

A váddal ellentétben Jézus isteni erejének birtokában szabadítja meg az embereket a gonosz hatalmától.

H.I.S.

.

Szent XXIII. János

Korunk szentjére, XXIII. János pápára emlékezünk október 11-én. Hosszú csendes, szolgáló évek után került Szent Péter székébe, és felismerve az idők jeleit elindította az Egyház megújulását.

XXIII. János pápa Angelo Giuseppe Roncalli néven született Olaszországban, a Bergamo melletti Sotto il Montéban 1881. november 25-én. Bergamóban és Rómában tanult. 1904-ben doktorált, és ugyanebben az évben augusztus 10-én szentelték pappá. Püspöki titkár volt, és tanított a bergamói szemináriumban, majd az I. világháborúban tábori lelkészként szolgált. Ezt követően különböző feladatokat látott el Rómában, leginkább a missziók területén.

1925-ben címzetes érsekké nevezték ki és püspökké szentelték. Diplomáciai szolgálatát Bulgáriában kezdte, apostoli vizitátorként. 1944 decemberében Franciaország apostoli nunciusává nevezték ki. 1952-től a Szentszék állandó megfigyelője lett az UNESCO-nál.

1953-ban bíborossá kreálták, és velencei pátriárka lett. 1958. október 28-án pápává választották. 1959. január 25-én a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában kihirdette a II. vatikáni zsinat összehívását. A gyűlést 1962. október 11-én nyitotta meg a világ püspökeinek részvételével.

Az agiornomento pápája volt.

XXIII. János 1963. június 3-án halt meg. II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án avatta boldoggá. Emléknapját október 11-ére (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulójára) helyezték. Ferenc pápa 2014. április 27-én, az isteni irgalmasság vasárnapján avatta szentté XXIII. Jánost II. János Pál pápával együtt.

Kérjük égi segítségét a ma is sokat küzdő Egyház számára.

Ámen