2016. április 30., szombat

Húsvét 6. vasárnapja

Húsvét 6. vasárnap

Bevezetés
A mai vasárnapi evangéliumi szakaszban a földi létből távozni készülő Jézus azt mondja: „Békét hagyok rátok!” És ezt a ránk hagyott békét megkülönbözteti a világ békéjétől. Hogy milyen a világ békéje, ismerjük. Krisztus békéje - tanításának megtartásából, s a szeretetet parancsának teljesítéséből forrásozik. A világ, vagy az ő békéje lakozik a szívünkben? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia
Jézus Krisztus, Béke Fejedelme! Szüntesd meg a világban a gyűlöletszítást és a háborúkat. Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Béke Fejedelme! Te örömhírt hoztál a szegényeknek! Add, hogy Igédre és kenyérre éhező szegények élete is békés és örömteli legyen. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Béke Fejedelme! Add meg nékünk ne csak a békés egymás mellett, hanem az egymásért élő békét. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Békességet hagyok rátok”

A héber nyelvben a „salom”, a békejelentésű szó, annyira gazdag tartalmú, hogy a magyar bibliafordítás 25 különböző kifejezéssel fordítja le. Alapjelentése személyes jólét, boldogság, boldogulás, de mindezt jelenti a közösség számára is. A béke két fél rendezett viszonyával kezdődik, mind emberi vonatkozásban, mind Isten és ember vonatkozásában. A béke ellentéte nem pusztán a háború, hanem mindaz, ami megzavarja a két fél, tehát Isten és ember viszonyát. A béke állapota az élethez szükséges javak meglétét jelenti, de jelenti a veszélyeztetettségi érzés megszűnését is. Ezt az állapotot azonban nem az ember szerzi meg magának, hanem Isten ajándékozza meg vele az embert. Isten áldásának része a béke, ezért köszöntik egymást az emberek ezzel a jókívánsággal: „Béke veled!”
Mily szomorú sorsra jutott a sokat emlegetett béke szavunk, béke fogalmunk. Olyan hányatott és véres a múltja, mint az emberi történeté. Sokszor olyan állapotot jeleznek vele, amelyben a félelem, a rettegés teremt hamis békét, és az erőszak festi rá hazug színeit. Ilyen békének csúfolt állapot alakult ki a közelmúlt diktatúráiban, a szabadságot és demokráciát fegyverrel exportáló nagy-hatalom által megszállt országokban, a koncentrációs táborokban, gulákokon, a börtönökben és az ártatlanul meggyilkolt emberek tömegsírjaiban. Ilyen a világ békéje.
Látjuk, miért teszi hozzá Jézus a "békességet hagyok rátok" mondatához elválaszthatatlanul: „Az én békémet adom nektek. Nem miként a világ adja nektek.”
Amit ugyanis a világ ad békeként az minden, csak nem béke.
A II. Világháború legendás politikusának: „Győzelem és Tragédia” című könyvéből idézek sorokat. „Akik képesek megnyerni a háborút, ritk  án hoznak létre jó békét, akik jó békét tudnának kötni, sose győznek a háborúban.”
Ez a cinizmustól sem mentes megállapítás jól tükrözi, hogy a béke nem politikai fogalom, és megteremtése nem katonai vagy politikai kérdés.
A békekötések után viszont a politikusok önbizalma megnő, bölcsessége pedig megfogyatkozik. A világháborúkat lezáró politikusok azt gondolták, ők a győztesek követeiként, az élők megbízásából köthetnek olyan megállapodásokat, amelyek figyelmen kívül hagyják az igazságot, a legyőzöttek érzéseit és a meghaltokat. Országokat tolnak, odébb a térképem. Félországnyi területet csípnek le országokból. Népcsoportokat raknak vagonokba, és telepítenek ki, illetve át a határon. Milliókat űznek el szülőföldjükről. Családokat szakítanak el egymástól.
A békekötések után, akik tudják, hogy mi jó nekünk, és elő is írják, hogy mit tegyünk. Mennyit fogadjunk be. A Keletről jött közénk telepedett bevándorlók, London utcáin, harsogják a kezükben tartott szöveget „Pokolba a békével!”.
A békét nem közvetítheti a világ számára semmiféle politikai szerződés. Ezek ugyanis az erő, világ feletti uralom alapján születnek, és gazdasági hatalommal rendelkezők előnyeinek a megtartására, sőt mi több, növelésére irányulnak. Kitörölhetetlenül mélyen a lelkembe vésődtek már kisdiákkoromban a híres szavak, „Vae victis!” És háború után tapasztalhattam is igazvoltát. Ma már nem is kötnek békét, legfeljebb fegyverszünetet, hogy feltölthessék fegyverraktárjaikat.
Mint minden éremnek, a győzelmi éremnek is két oldala van. Nem lehetnek még a győzelmüket ünneplők, az érem egyik oldalát nézők sem, csak egyoldalúak!
E beszéd elején említettem, hogy a béke az élethez szükséges javak meglétét, s a veszélyeztetettségi érzés megszűnését is jelenti. Figyelve az életalakulását, mintha azt tapasztalnám, hogy a fenyegetettségünk ellenére, hogy ha lassan is, de javul képünk közérzete.
Hangsúlyoznunk kell viszont továbbra is azt, hogy a békének a feltétele nem politikai, hanem az Istennel kötött szövetség, a tízparancsolat! Ennek megsértésével nem lehet tartós békét teremteni. Oly sokszor tapasztaltuk már.
Ha tartóssá akarjuk tenni Krisztus békéjét hazánkban és e világban, akkor emberi magatartásunkon kell változtatnunk. Ennek tudatában tette Jézus első helyre a metanóját, a megváltozást, gondolat és érzésvilágunk megváltoztatását, szívünk újjáteremtését.
Ezért kéri tanításának megtartását a mai evangéliumi szakaszban is. Ezért hagyta ránk élete példáját, Ezért adja kegyelmeit és mindezek foglalatát, az Eucharisztiát. S ezért küldte el nekünk ajándékát, a Szentlelket, hogy megindítsa, mozgásban tartsa ezt az átváltoztató folyamatot, hogy mindeneket megújítson, s átalakítsa a világ, s hazánk arculatát.
A Szeretet Lelkének a befogadására viszont nyitott kell, hogy legyen a szívünk, mert csak így marad velünk mindvégig a Krisztus Jézustól nékünk ajándékozott béke.
Ámen.

Áldás
K.T. Anyáknapján szeretettel és hálával gondolunk az édesanyákra. Az élőket áldja meg bőségesen, az elhunytaknak pedig adja meg az örök élet jutalmát a Mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
A szentmiseáldozatot bemutattuk. Járjunk az Úr áldásával békességben.

Ámen.
F. F.

2016. április 23., szombat

Újparancs


     Húsvét 5. vasárnap

            Bevezetés
A mai evangéliumi szakaszban azt mondja Jézus, hogy „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást. Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek Ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”- Tudja e rólunk a világ, hogy krisztushívők vagyunk? Szeretettel vagyunk-e mi egymás iránt? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
A Szeretet Királya, Jézus Krisztus! Bocsásd meg szeretetellenes cselekedeteinket. Uram irgalmazz!
A Szeretet Királya, Jézus Krisztus! Segíts bennünket, hogy ne csak szavakkal, hanem cselekedetekkel szeressük testvéreinket! Krisztus kegyelmezz!
A Szeretet Királya, Jézus Krisztus! Erősítsd bennünk a szeretet végső győzelmében való hitet! Uram irgalmazz!

Evangélium után
A keresztény vallás legjellemzőbb erénye a szeretet. A szeretet minden törvényt magába foglal. De van-e ebben valami különleges?
A szeretet törvényét többé-kevésbé minden vallás hangsúlyozza. Megtalálhatjuk a zsidó vallásban, az Iszlámban, a hinduizmusban, a buddhizmusban és más világvallásban is. Igaz nem olyan formában, és nem olyan megfogalmazásban, mint a keresztény vallásban.
De hát akkor miért nevezi Jézus az ő szeretet parancsát újnak?
Ennek megértéséhez ő maga adja meg a kulcsszót: És ez a kulcsszó így hangzik: "Ahogyan én, szeretlek titeket."
Jézus tehát nem azt mondja, hogy általánosságban szeressétek Istent és embertársaitokat. Ő új mértéket ad a legfőbb parancshoz. Nem önmagunk szeretetét, hanem saját életét, saját példáját, saját szeretetét.
Mély értelme van annak is, hogy Jézus akkor beszél az Utolsó vacsorán tanítványainak a szeretet parancsáról, amikor Júdás már elhagyta a termet.
Azzal, hogy Júdás eltávozott közülük, Jézus sorsa véglegesen megpecsételődött. Az emberek hozzákezdtek ahhoz, hogy őt elárulják, elítéljék, megostorozzák, halálra ítéljék és keresztre feszítsék. Ahogyan ezt mindnyájan tudjuk, ezt nem azért teszik, mert Jézus valamiben bűnös lenne, hanem az emberek iránti radikális szeretetével vonja magára az emberek gyűlöletét. Ezért ítélik el
Kereszthalála, lelke legmélyebb titka, érzésvilágának, szeretetének legszebb bizonyítéka és minősítése. Kereszthalála nyilvánvalóvá teszi, hogy mit is jelent az embereknek a sokat dicsért szeretet és emberség. Ezt az emberekért életét odaadó szeretetet állítja barátai, s követői elé örök példaképként.
Aki viszont erre komolyan törekszik, annak számolnia kell azzal, hogy nem fogják őt megérteni, különcnek fogják tartani, és kerülni fogják
"Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket”. De hogyan szeretett Jézus? - Szerette az élet elesettjeit. És mi? És mi?  - Szerette a betegeket? És mi? Legfeljebb a nővérek és orvosaink. - Szerette a bűnösöket. És mi? Elitéljük a botorkáló testvéreinket. - Szerette a gyermekeket. Engedjétek hozzám a gyermekeket, mert ilyeké a mennyek országa. És mi idegenkedünk a gyermekek vállalásától.
Mi, emberek bizony messze vagyunk ennek a parancsnak a gyakorlatától.
Míg korábban, a megcsodált Calcuttai Teréz anya életpéldája is ma már alig hat ránk. Pedig a közel jövőben történik a szentté avatása.
Szentjeink hősies keresztény életét túlzásnak tartjuk. A valóságos helyzet éppen ennek a fordítottja. Ezeknek a szenteknek a hősies szeretete leleplez minket. Rávilágít arra, hogy mennyire elégtelen, megalkuvó, erőtlen a mi szeretetünk. Kereszténynek mondott életünk, alig különbözik a mindent: erényt és bűnt összemosó korunkban a nem keresztényekétől.
Tudjuk, hogy mi, átlag-keresztények messze vagyunk a szeretetnek attól a mértékétől, amelyet Jézus életével, kereszthalálával állított elénk. Mégis azt kell mondanunk, hogy igazán csak akkor nevezhetjük magunkat krisztushívőnek, ha komolyan követni akarjuk Jézust a szeretetnek azon az útján, amelyen ő járt előttünk. Úgy ahogy az első követői tették, akikről a nem keresztény kívülállók azt mondták: "Nézzétek! Mennyire szeretik egymást!"
Gondolatban egy futó pillantást vetve a 2000 éves kereszténységre, megállapíthatjuk, mily megszámlálhatatlanul sok krisztushívő járt és jár a jézusi úton, a sok-sok nehézség és üldöztetés ellenére is!
Mindjárt a kezdet kezdetén, Jézus halála és föltámadása, de fő-ként az első Pünkösd után tanítványainak mily sok nehézséggel kellett megküzdeniük.
Nem volt szervezetük, sem állami képviseletük. Nem rendelkeztek templomokkal, plébániákkal, sem iskolákkal.
Sőt állandóan fenyegetésekkel és üldöztetésekkel kellett számolniuk. Az ellenséges törvények és rendeletek, a tolakodások, versengések és konkurenciák világában, mégis megállták a helyüket. Ennek köszönhető, hogy ma több mint jó egymilliárd ember vallja magát kereszténynek.
Ezzel a számmal kifejezett eredmény, ha örömmel tölt is el bennünket, mégsem tehet önelégültekké! A keresztényeknek, mint mindig úgy ma is meg kell küzdeniük környezetük ember feletti erőivel úgy, mint egykori elődjeiknek. Nekünk is küzdenünk kell hitünkért. De addig nem nyughatunk, amíg a szeretetnek nem azon az útján járunk, amelyet Jézus jelölt ki számunkra, addig, amíg mindennapi tanúságtételünk Krisztus mellett nem lesz olyan, hogy a világ ujjal mutasson majd ránk is, mondván: "Nézzétek őket! Mennyire szeretik egymást!"
Ezzel a keresztény magatartással még adósai vagyunk a világnak! Törlesszük hát adósságunkat!
Ámen
F. F.

2016. április 16., szombat

Húsvét 4. vasárnap 2016.

Húsvét 4. vasárnapja – 2016
A hivatások világnapja

         Bevezetés
Az egyház ezt a vasárnapot, húsvét 4 vasárnapját néhány évtizede a papi és szerzetesi hivatások vasárnapjává tette. Ez nem reklámfogás. Bizony nehéz is lenne pusztán emberi szavakkal vonzóvá tenni a papi, szerzetesi hivatást, amikor a köztudatban ott él még az elmúlt évtizedek üldöztetésének, megalázásainak az emléke, s napjainkban mást sem hallhat, mint igaztalan vádakat a papságról, egyházról, pápáról. Hogyan reagálunk mi ezekre? Úgy tekintünk e papjainkra, mint Krisztustól rendelt jópásztorokra? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia
Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem védjük kellően nyájadat a ragadozó farkasok ellen! Uram irgalmazz!
Jópásztorunk, Jézus Krisztus. Bocsásd meg, hogy mi nem keressük az eltévedt bárányokat! Krisztus kegyelmezz!
Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem fáradozunk eleget azért, hogy egy akol és egy Pásztor legyen! Uram irgalmazz!

Evangélium után
Az élet fontos és lényeges dolgai néha észrevétlenek és megszokottak. Természetesnek találja a gyerek, hogy naponként van megfelelő táplálék a családi asztalon. A hívek közössége magától értetődőnek találja, hogy van, aki ellássa a papi szolgálatot. S mivel éppen ennyire természetessé és megszokottá válhat mindez és még nagyon sokminden fontos, hogy alkalmanként ráirányítsuk figyelmünket az élet egy - egy fontos részterületére.
A világegyház a mai napon a hivatások 50. imanapját üli. VI. Pál pápa a II. vatikáni zsinat alatt vezette be ezt a világnapot egybehangzó fohászként Istenhez, az Atyához, hogy továbbra is küldjön munkásokat Egyháza számára. Így ezen a vasárnapon a hivatás, különösen a papi-szerzetesi hivatás kerül figyelmünk középpontjába. A feladatunk, hogy ki - ki elgondolkodjon saját hivatásán, és azokon a feladatokon, amelyek ebből fakadnak.
Ebben a hivatásból vállat életformában maga az Úr Jézus a példaképünk. „Én vagyok a jó Pásztor, ismerem juhaimat és juhaim ismernek engem.
A jó pásztorról hallva szemünkbe ötlik a megszokott kép, amint Krisztus vállára veszi elveszett báránykáját, s viszi vissza a nyájhoz. Eszünkbe jut a 22. zsoltár, amely a maga nemében irodalmi remekmű is: "Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. Ha sötét völgyben járok is nem félek a bajtól, hisz te velem vagy."
Mit jelent számunkra a jó pásztor képe, amelyről az evangélium beszél? Mindenekelőtt egy bizalomra épülő kapcsolatot, amelyben tudatában vagyunk annak, hogy Jézus hozzánk tartozik, mi pedig Őhozzá, ezért megbízhatunk benne. „Juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem… senki nem ragadhatja ki őket kezemből.” Jézus azokat, akik rá vannak bízva, a sajátjainak nevezi, akiket az Atya rá bízott, és akiket ismer. Egy apa vagy édesanya beszél úgy családjáról, hogy ők az övéi. Akik a családban élnek, összetartoznak, és egymásért élnek. Amikor Jézus jó pásztornak nevezi magát és azt mondja: ismerem enyéimet és enyéim ismernek engem, akkor pontosan erre gondol. Ő aggódik értünk, kiáll mellettünk, közbenjár értünk a mennyei Atyánál.
Ha él bennünk az a vágy, hogy jó papjaink, jó szerzeteseink legyenek akkor saját keresztény hivatásunkat kell komolyan vennünk és azt a feladatot amivel a gondviselő Isten bízott meg.
Nagy feladat hárul a papokra, szerzetesekre, mert a fiatalok az ő életüket látva kedvet kellene, hogy kapjanak az evangélium követésére. Bennünk az evangélium örvendező szolgáit kellene, hogy lássák. A szentatya ezt mondja: „Ne hiányozzanak tehát buzgó papok, akik „útitársként” tudják kísérni a fiatalokat, tudnak segíteni nekik felismerni – az élet gyakran kanyargós és sötét útján – Krisztust, az Utat, az Igazságot és Életet (vö. Jn 14,6); és evangéliumi bátorsággal tudják megmutatni nekik Isten, a keresztény közösség és a testvérek szolgálatának szépségét.”
Ugyanakkor „a probléma, hogy van-e elegendő pap, közelről érint minden hívőt” – hangsúlyozta annak idején VI Pál a pápa. Ezért nagy szükség van a keresztény házasokra, akik komolyan élik a keresztény életet. Úgy hogy valóban figyelnek az Egyház tanítására, részt vesznek annak életébe, nyitottak a szegények iránt, gyrmekeiknek jó nevelője. Az ilyen család alkalmas arra, hogy papi és szerzetesi hivatások szülessenek benne, körülötte.
A hivatások kibontakozásában nagy szerepe van a tanároknak, hitoktatóknak, akik komolyan veszik a nevelői feladatukat, mert ők a Szent Lélek munkatársai. Figyelmes, gondos munkájukkal elősegítik a Szentlélek munkáját, a kegyelem csirájának szárba szökkenését. A nevelőknek bátorítaniuk kell a fiatalokat, hogy legyőzhessék az élet néha mostoha kihívásait. Úgy kell alakítaniuk érzelem világukat, hogy abban gyökeret verhessen a hivatás csirája.
Ma a hivatások vasárnapján legyen vizsgálódásunk tárgya, hogy Isten iránti szeretetből mennyire vállaljuk a keresztény életet, azt a feladatot, amelynek elvégzése kötelességünk, – és mit teszünk azért, hogy másokban is megérlelődjön annak a hivatásnak a kegyelme amellyel Isten ajándékoz meg?
Ámen
F. F.

2016. április 15., péntek

Eucharisztia

Eucharisztia
Jézus eucharisztikus beszédének utolsó részletét hallhattuk az evangéliumban, amelyben testének nevezi az általa adott kenyeret és arra kér bennünket, hogy vegyük magunkhoz őt, együk az ő testét.
Hogyan valósítjuk meg azt a gyakorlatban?
A szentmisén való jelenlétünk alkalmat ad arra, hogy ne csak kívülállóként szemléjük az Oltáriszentség titkát, hanem valóban részesedjünk Krisztus áldozatából és feltámadásából.
A szentáldozáskor közösségre lépünk vele, ugyanakkor lelki közösség jön létre mindazok között, akik az egy kenyérből részesülnek. Ebben az értelemben Krisztus teste egységet teremtő és közösséget formáló szentség, amely itt a földön összekapcsolja az újszövetség népét, s amely mindenkit segít, hogy eljusson az örök életre.
Ha egy kicsit is megértjük az Oltáriszentség titkának mélységét, azt, hogy Jézus valóságosan jelen van szavainak elhangzása után a kenyérben, akkor megértjük azt is, miként van jelen a feltámadt Krisztus a világban.
Azt ígérte, hogy örökre köztünk marad, s jelenlétének többek között ezt a titokzatos módját választotta. Jelen van a testvéri közösségben, jelen van a Szentírás szavaiban, jelen van a szentségekben és jelen van az Eucharisztiában, hogy érezzük a belőle áradó szeretetet, halljuk igaz tanítását, éljünk a szentségek által közvetített kegyelemmel és legfőképpen: magunkhoz vegyük őt. Így lesz élete a miénk, s így újul meg őbenne a mi életünk.

H.I.S.

2016. április 13., szerda

Térítés kezdete

Április 13. szerda

A magyar nyelvben sok furcsa közmondás van. Például az is, hogy "elszabadult a pokol". A mai szentleckében elkezdődik az első keresztényüldözés, "még csak" Jeruzsálemben. Elszabadul a pokol, de éppen ennek hatására a keresztények kilépnek Izrael földjéről, és elindul a térítés.
A mai leírás eszerint a szamariaik térnek meg, akikről tudjuk, hogy történelmi okok miatt fekete bárányok voltak a hithű zsidók szemében. Tehát a pokol elszabadulása fordított eredményt hoz? Úgy tűnik, igen. Isten a mi görbe útjainkat is fel tudja használni arra, hogy az emberek még inkább éhezzék az igazságot és a szeretetet. Másrészt a pokol mégsem szabadulhat el, mert a pokol nem falakkal körbevett gonosz helyszín, ahonnan időnként portyára indulnak a gonosz lelkek, hanem az Istenre következetesen nemet mondó ember lelki világa. Tegyünk meg mindent azért, hogy senki ne jusson ebbe a lelki világba.

Ámen

2016. április 12., kedd

Az első Vértanú

Szűz Mária az első keresztény, István diakónus pedig az első keresztény vértanú. Krisztus volt számukra életük alapja, forrása, és az állandó többlet, ahová fel kell nőni. Mária ugyan nem lett a szó katolikus értelmében vértanú, de azért "hétfájdalmúnak" nevezzük, miután látta Szent Fiát a kereszten függeni, ahol látszólag minden értelmét vesztette.
István vértanú és az utána következő több millió keresztény vértanú élete is első ránézésre azt mondatja ki velünk, hogy: érdemes mindezt vállalni? Ki ez a Jézus? Kétezer év alatt több millióan adták érte az életét, noha ezt senkitől sem követelte.
De aki tényleg ráérez arra, hogy mennyire jó Őhozzá tartozni, az magasabbra értékeli Jézus életét, mint a sajátját, tudván, hogy nem a jutalom reményében teszi. Istenért adni életünket annyi, mint Isten kezébe helyezni életünket.

Ámen

2016. április 11., hétfő

Szent Szaniszló

Szent Szaniszló püspök, vértanú

Előkelő családban született 1030 körül Krakkó mellett. Gniezno-ban, majd Franciaországban tanult. Előbb falusi plébános volt, azután 1072-ben Krakkó püspöke lett. Szülei halála után a szegények között elosztotta örökségét: a szegények "atyja" volt. Szigorú életet élt, és elvárta a papságtól és a főnemesektől is a hitbeli és erkölcsi példamutatást.
II. Boleszláv királyt bűnös élete miatt többször figyelmeztette. A király hamis tanút állított a püspök ellen, de Isten csodával mentette ki az alaptalan vádaskodásból. Szaniszló félelem nélkül intette a királyt, végül kiközösítette kicsapongó életmódja miatt. A felbőszült király gyilkos dühében - szentmise közben - maga végzett a püspökkel 1079 április 11-én. A szent vértanú holttestét a krakkói székesegyházban helyezték el.

Vértanúságát magasztalja a szentmise Kezdőéneke:

Ez az igaz tanú,
akinek Krisztus nevéért vérét ontották,
nem félt a bírák fenyegető szavától,

és elnyerte a mennyei koronát.

2016. április 9., szombat

Húsvét 3. vasárnapja

Húsvét 3. vasárnapja

Bevezetés
A mai evangéliumban említett "csodálatos halfogás" előtti események megemlítése csak bevezetői a fő eseménynek, Péter Jézus iránti szeretetének megvallása és Péter „fő”- pásztori hatalommal történő megbízásának. Ma mi vagyunk azok, akiktől Krisztus megkérdezi, hogy Szeretjük-e Őt? És mi a mi válaszunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Jézus Krisztus! Te vagy a mi jó Pásztorunk! Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te Péter apostolra bíztad juhaid legeltetését. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te azt akarod, hogy papjaid jó Pásztorai legyenek nyájadnak. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Az evangéliumban hallottuk, hogy a tanítványok a Genezáreti tavon halásztak, de nem sok sikerrel. A hajnali szürkületben egy embert pillantottak meg a parton, aki Jézus volt, de a tanítványok nem ismerték fel. Jézus megkérte őket, hogy vessék ki újra a hálót és ennek igen bőséges halfogás volt az eredménye. Ezt követően Jézus megvendégeli őket.
Az étkezés után jön a fő esemény. Péter kerül a középpontba.
Ebben a beszédben is. Miért? Mert oly sok elgondolkodtató esemény van az életében.
Simon Péter testvérével, Andrással az elsők között kapott meghívást Jézus tanítványai közé.
Amikor Jézus apostolainak szegezi a kérdést: „Hát ti kinek tartotok engem?” Akkor Péter válaszolt a feltett kérdésre apostoltársai nevében is: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia!”
Pétert eme vallomása tette olyan sziklává, amelyre épül az elpusztíthatatlan krisztusi mű. Az Egyház. Jézus szavaival: „Te Péter vagy, azaz szikla, és én erre a sziklára építem egyházamat, s a pokol kapui sem vesznek erőt rajta soha”.
Kősziklaként ő lett az apostolok feje.
Majd ő lett az első Krisztust tagadó.
Ismerjük a történetet. Szentírási sorokat idézek.
Simon Péter és egy másik tanítvány követték Jézust. Ez a tanítvány jól ismerte a főpapot, ezért Jézussal együtt ő is bement a főpap palotájába.
Péter pedig kinn maradt az ajtónál. Később kijött a másik tanítvány, a főpap ismerőse, beszélt az ajtót őrző lánnyal, és bevitte Pétert.
Ezután a szolgálólány, aki az ajtót őrizte, megkérdezte Pétert: „Ugye, te is ennek az embernek a tanítványa vagy?” Péter azonban így szólt: „nem vagyok!”
Később. Ott voltak a szolgák és a templomőrök, és mivel hideg volt, tüzet raktak, és úgy melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett.
Ekkor így szóltak hozzá: „Ugye, te is annak az embernek a tanítványa vagy?” De ő letagadta, és azt mondta: „Dehogy vagyok!”
Simon Péter pedig ott maradt továbbra is köztük, és melegedett. Ekkor a főpap egyik szolgája — annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét — így szólt hozzá: „Nem téged láttalak vele a kertben?”
Ő tagadta, és megint csak azt mondta: "Nem vagyok."
És ekkor megszólalt a kakas.
Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: "Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem."
Péter pedig kiment, és keserves sírásra fakadt. A legenda szerint keserves sírásai okozták arcán a barázdákat.
Egy újabb esemény életéből.
Húsvét hajnalán mily gyorsan siettek a jámbor asszonyok, hogy hírül adják az apostoloknak, hogy üres a sír. Hogy futott Péter és János apostol! Csak zárójelben jegyzem meg. Úgy el szoktunk siklani a sírnál történt jelenségek mellett. Pedig ennek is mennyi mondanivalója van. Milyen életszerű a leírás. János előbb érkezik oda. Ő a fiatalabb. Ő még gyorsabban tudott futni. De nem ment be. Megvárta a Jézus által különleges bizalommal megajándékozott és különleges hatalommal felruházott fő apostolt!
Még egy nagyon lényeges esemény. A ma hallott esemény.
Aligha véletlen, hogy a feltámadt Jézus Krisztus előnyben részesíti az étkezést, mint a tanítványokkal való találkozáslehetőségét. Ilyen ünnepi pillanat a jelenlegi találkozása is apostolaival. Péter vallomása is!
Egyes egyházatyák, exegeták, a háromszoros kérdésben utalást látnak Szent Péter apostol nagycsütörtöki éjszakán történt háromszoros tagadására. És mi is. Tény, hogy Péter elszomorodott, hogy Jézus harmadszor is megkérdezte, „szeretsz-e engem?”- És Péter harmadszor is megvallja. „Uram Te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus újból, harmadszor Péterre bízza a juhok legeltetését. Hangsúlyozom: a legeltetést! Nem a hatalmas nyáj feletti hatalom gyakorlását. A nyáj legeltetését, táplálását az Ő igéivel.
Mily rokonszenves az ezekből a mozaikokból kirajzolódó, hozzánk hasonló, botorkáló Péter apostol!
Az Egyház, Péter apostollal, akinek a feltámadás elbeszéléseiben oly nagy szerep jut, Jézus Krisztus megbízásából legeltet, vezet bennünket, és táplálékról gondoskodik számunkra: Isten igéjének és Krisztus testének táplálékáról.
Úgy lehet, önérzetünk ezt nem veszi feltétlen jó néven: hiszen felnőttek, önállók, nagykorúak vagyunk! Bennünket senki ne terelgessen, senki ne legeltessen! Ám ez nem a megalázásnak, a kiskorúsításnak a jele, hanem a gondoskodó szereteté, a Jó Pásztoré.
Ma is, és minden szentmisében, nekünk is van egy találkozási lehetőségünk, egy ünnepélyes étkezésünk Jézussal, az Eucharisztia vételekor. Tőlem és tőled is megkérdezi, hogy szeretsz-e engem? Nem azt, hogy jobban-e mint a többi, hanem azt, hogy jobban-e mint tegnap? Mert igenlő válaszunk esetén ránk bízza mieink legeltetését, táplálását az Ő igéivel, hogy el ne pusztuljanak étlen – szomjan, hanem életben maradjanak, s megmaradjanak hívőnek és magyarnak.

Ámen

2016. április 8., péntek

Kenyérszaporítás

Kenyérszaporítás
         
A kenyérszaporítás előtt Jézus felment egy hegyre. Mózes a szövetség megkötésére felment a Sínai-hegyre. Jézus új Mózesként jelent meg, és az újszövetség megkötésének előkészítését olvassuk a mai evangéliumban.
Jézus azonban nem maradt egyedül, hanem elkísérték tanítványai, majd egy nagy tömeg tódult utána. A nép lelki éhsége nagyobb volt, mint a testi éhsége, szomjúsága. Annyira erős volt a Jézussal való találkozásnak a vágya, hogy még eledelt sem vittek magukkal.
Jézus nem oldja meg azonnal az éhség problémáját, hanem először Fülöpöt bízza meg, hogy mérje fel a valódi helyzetet. Valódi csoda volt előkészületben, azért volt fontos tisztázni, hogy nem kísértésről van szó, hanem próbatételről. Amit Jézus tenni akart, annak nem volt semmilyen természetes magyarázata.
A helyzet szomorú volt, mert egy fiúnál csak öt kenyeret és két halat találtak. Egy dénár volt egy embernek a napi keresete. 200 dénár pedig egy ember évi keresetét jelentette, de ez sem lett volna elég a nép jóllaktatására.
András apostol jelleméhez híven a fiúra tereli a figyelmet. Mégis van esély, mert a fiú gondoskodott eledelről. Jézus szétosztotta az öt kenyeret és a két halat, és mindenki jóllakot, sőt még 12 kosár ételmaradékot szedtek össze.
Jézus ma az Oltáriszentségben táplál minket. Minket is arra ösztönöz, hogy adjuk oda másoknak azt a keveset, amink van. Ha Jézus példáját követjük, akkor mi is kenyerek lehetünk mások számára.
Ámen

2016. április 7., csütörtök

De la Salle Szent János

De la Salle Szent János

Franciaországban, Reimsben született 1651-ben. 1678-ban pappá szentelték. A szegénysorsú ifjúság nevelésének munkájába állt tizenkét társával. Az Iskola-testvérek szerzetes társulatát alapította, és velük a népiskolai oktatás nagy munkájában óriási szerepet töltött be. Tanítóképzőket alapított. Mindenét a szegényeknek adta. Sokszor az egész éjszakát imádságban töltötte. 68 éves korában halt meg, Nagypénteken. Utolsó szavai: "Mindenben imádom Isten rám vonatkozó akaratát.

"Nevelői munkájára emlékezve mondjuk a szentmise Kezdőénekében:
Engedjétek hozzám a gyermekeket,
és ne küldjétek el őket,
mert ilyeneké az Isten Országa,
mondja az Úr.

Egyetemes könyörgések
Forduljunk kérő imánkkal Masterünkhöz és egyetlen Tanítóunkhoz, Jézus Krisztushoz, hogy irányítsa az ifjúságot az igazságra, szentéletű és példaadó tanítók által.
Támasszá, Urunk, lángoló lelkületű tanítókat, akik az igazság ismeretére vezetik az ifjúságot.
Adj, Urunk, hálás lelkületet a tanítványok szívébe, hogy megfogadják és kövessék tanítóik szavát.
Tégy bennünket, Urunk, igaz emberekké, hogy szavunk és példánk vonzó legyen.
Oltsd lelkünkbe a szegények szeretetét, hogy általuk is csökkenjen a nyomor.
A Gondviselésre hagyatkozó életünket jutalmazd, Urunk, Országod igazságával.

Urunk és Mesterünk! De la Salle Szent János lelkét fogékonnyá tetted a fiatalság nevelésére. Kérünk, közbenjárására áldd meg a katolikus nevelés munkáját, hogy a fiatalság is eljusson a teljes igazságra Általad, Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

2016. április 6., szerda

Isten úgy szerette e világot

Húsvéti idő, 2. hét Szerda
A Nikodémussal folytatott beszéd elején arról volt szó, hogy a hívő ember a keresztségben újjászületik. Most ennek az ajándéknak a forrását tárja fel az evangélista. A megváltás oka az Atya szeretete a világ, vagyis a bűnös emberiség iránt. „Úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Isten áldozathozatallal mutatta ki jóakaratát.
Az igazi hitben benne van a hódolat és a szeretet is az Atya iránt. Ezt az igazságot olyan fontosnak tartja a szent író, hogy tagadó formában megismétli: „Az Atya nem ítélni küldte a Fiút, hanem azért, hogy megmentse a világot.” Isten különben sem akarja elítélni az embert. A hitetlen ember magát ítéli el azzal, hogy jobban szereti a sötétséget, mint a világosságot. Hátat fordít Isten szeretetének, azért nem részesülhet a szeretet áldásaiban.

(Adoremus 2006.)

2016. április 5., kedd

Ferreri Szent Vince

Ferreri Szent Vince O.P.

Spanyol nemesi családból származott. A nyugati egyházszakadás idején lépett fel, mint a hit rendíthetetlen hirdetője. Dominikánus szerzetes lett. Tanulmányai befejeztével Valenciában a Szentírás-magyarázat tanára lett. Itt kezdte térítő munkáját a zsidók között. Állítólag csak Spanyolországban 25 ezer zsidót és 8 ezer mórt térített meg. Mint apostoli hithirdető bejárta Skóciát és Írországot. Fáradhatatlanul prédikált, gyóntatott, térített pogányokat, eretnekeket és hitükben lanyhákat. Észak-Franciaországban, Vannes-ban halt meg 1419 április 5-én.

A Szentlélektől ihletett apostoli küldetésére utal a szentmise Kezdőéneke:

Az Úr Lelke rajtam, mert fölkent engem,
elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
és meggyógyítsam a megtört szívűeket.

Urunk, Jézus Krisztus! Hittel vallunk Téged a Megtestesült Igének, Aki a kinyilatkoztatásban szólt hozzánk. Kérünk, Ferreri Szent Vince közbenjárására adj értelmet, és szívünkbe olthatatlan, lángoló szeretetet, hogy szeressük és megértsük, amit a Szentírásban a Mennyei Atya üzent Általad, Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Ámen

2016. április 4., hétfő

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Gyümölcsoltó Boldogasszony
(Urunk születésének hírüladása)
         
A megváltás művének kezdete, az angyali üdvözlet ünnepe március 25, de a Nagyét miatt az Egyház erre a napra helyezte át.
Az Egyház a VII. századtól ünnepeli annak emlékét, hogy Isten elküldte Gábor angyalt azért, hogy hírül vigye Szűz Máriának az Istenanyaság nagy titkát: a Megváltó születését. A mai napon tehát az Anyaszentegyház megemlékezik arról, hogy Isten ígérete beteljesedett; valóra vált a prófétai szó: a Szentlélek teremtő erejével belenyúlt a történelembe; a Boldogságos Szűz Istenanyává lett; a második isteni Személy megtestesült. A Szent Szűz "igen" szavára elindult az istengyermeki élet.
Ez az engedelmes "igen" egybecseng azzal, amit a Zsoltáros megjövendölt a megtestesült Igéről. Ezt idézzük a szentmise Kezdőénekében:
Így szólt az Úr, amikor a világba lépett:
Íme, eljöttem, hogy betöltsem akaratodat, Istenem!
Testvéreim! Isten örök Igéje még földi Édesanyjában sem akart találkozni a bűnnel. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy tiszta lélekkel ünnepelhessünk hitünk ma ünnepelt nagy titkát.
         
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki a mindenható Isten egyszülött Fiaként jöttél: Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki Szűz Mária méhében a Szentlélek erejéből testet öltöttél: Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Akiről az angyal előre hirdette, hogy Országodnak nem lesz vége: Uram, irgalmazz!

2016. április 2., szombat

Húsvét 2. vasárnapja

Húsvét 2. vasárnapja

Bevezetés
A mai evangéliumban az Úr Jézus Tamás apostolt is megajándékozza azzal a kegyelmi többlettel, amivel a többi társát már megajándékozta. Így ő is velük teljesen egyenértékű apostola lett a Föltámadott Krisztusnak. S hiteles hirdetője az evangéliumának. Tamást, a kétkedő, bizonyosságra törekvő apostolt, méltatlanul nevezi az utókor hitetlennek. Inkább példakép ő min-den hitében megerősödni akaró hí-vőnek.
Az egyik Püspökkel történt TV-beszélgetés közben hangzott el ez a mondat: A feltámadás tegnapi hitével, nem lehet ma élni. Maivá kell lennie e hitnek! Mint annyi mást, úgy a Feltámadottban való hitet is újra és újra frissíteni kell. Nyissuk meg mi is, miként Tamás apostol, a szívűnket a Feltámadott felé, hogy felfrissült, megújult hittel mondhassuk mi is: Én Uram! Én Istenem!

Kirié litánia
Jézus Krisztus! Te megerősítetted Tamás apostolt hitében. Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te hívővé tetted az általad meggyógyítottakat. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te, a Téged üldöző Sault a Nemzetek Apostolává tetted. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Életünknek szomorú kísérője a félelem. Félünk a betegségtől, félünk szeretteink elvesztésétől, félünk a haláltól. Félünk az elszegényedéstől. Félünk egymástól, félünk magától az embertől, az emberek egy jól meghatározott csoportjától. Félünk a keresztény és nemzetellenes eröktől. Félünk a keresztények kegyetlen üldözésétől.
Legyünk őszinték! Bűneink miatt még Istentől is. Pedig Isten a bűneiket megbánó gyermekeihez végtelenül irgalmas és jóságos.
A mai evangéliumi szakasz elbeszéléséből tudjuk, hogy maguk az apostolok is féltek a Jézus Krisztust keresztre feszítőktől. Bezártak az ajtót és ablakot, hátha ők következnek. Igaz, hogy az asszonyok különös híreket hoztak kora hajnalban, mivel üresen találták Jézus sírját.
Ám a csalódás halálos csapást mért hitükre és ebből nehéz volt föltámadni. Talán azon gondolkodtak, hogyan hagyhatnák el Jeruzsálemet.
Tagadhatatlan, hogy a félelem hatalmas fegyver a gonoszság kezében. Sokszor és sokakban kioltja a hitet, meghervasztja Jézus iránti szeretetünket. A diktatúra idején mennyien elpártoltak az egyháztól, tagadták meg hitüket, mert féltek. És mennyien óvatosak még ma is. Még ma is mennyi a templomot csak ritkán látogató. Miért, mert félnek a permanens egyházellenesség retorziójától. Mert félnek, fenyegetést már kaptunk, hogy nálunk is bekövetkezhet a hívők körmenetében a 72 áldozatot, köztük 35 gyermek halálát, és több száz sérülést követelő húsvéti robbantás.
S nem kell-e joggal félnünk? Ha ki akarják irtani a kereszténységet? Ha az emberiség legszentebb ügyét, embert embernek megtartó, örök erkölcsi törvényeket védelmező és hirdető egyházat különböző rágalmakkal illetik, csak azért, hogy elidegenítsék az Egyháztól az embereket. Sajnos a félelemből hatalmas tartalékokkal rendelkezünk.
De Jézus nem azért fizetett olyan nagy-váltságdíjat érettünk, hogy félelem erői győzedelmeskedjenek. Ezért kellő időben közbelép, és megadásra kényszeríti a félelem erőit. Megjelenik apostolai között, és köszöntésével lecsendesíti a félelem miatt háborgó lelküket. Békesség nektek! Ez a köszöntés nem üres szólam, hanem a diadalmasan föltámadt Jézus húsvéti ajándéka.
Az apostolok egy darabig még hitetlenkednek, nem könnyen hívők.
Ekkor Jézus előáll a döntő bizonyítékkal. - A katonák szívesen büszkélkednek azokkal a kitüntetésekkel, amelyeket bátor magatartásukért kapták. - Most Jézus is ezt teszi. Megmutatja apostolainak szeretetből vállalt harcának győzelmi jelvényeit: Öt szent sebét, kezén, lábán és oldalán. Ennek láttán az apostolok megörültek és minden félelmük elillant. Örülnek, mert látják az Urat.
Öröm látni a virágruhába öltözködő természetet, a csillagos égbolt ragyogását. Öröm látni a szerető emberarcokat, a jóság ránkhulló fényeit. De mindennél nagyobb öröm Jézusnak hívő látomása. Látni a történelem Veronika-kendőjén felragyogó arcát, látni meg-megújuló szeretetsebeinek ragyogását.
Miután Jézus föltámasztotta apostolai hitét, eltávozik körükből. Sajnos az egyik apostol, Tamás nem részesült a boldogító találkozásban és a hit föltámadásában. Hogy mi volt az oka távollétének, erről nem tájékoztat az evangélista. Talán végleg ki akart szakadni az apostolok együtteséből? Ki tudja?
Mikor mégis visszatért, hiába próbálták meggyőzni Jézus föltámadásáról. Emberi erővel nem lehetett halott hitét életre kelteni. Tanulság ez mindannyiunk számára, akik sokszor szomorkodunk szeretteink, barátaink hitetlensége miatt.
Az emberi szó, az emberi okoskodás nem elegendő a hit ébresztéséhez. Csak utat készíthetünk, de hitet nem adhatunk. Így történt ez Tamás apostol esetében is.
Annyit azonban elértek társai, hogy várakozásra késztették. Amikor Jézus ismét megjelenik közöttük, egyenesen Tamáshoz lép és mosolyogva biztatja: tedd ide újadat, tapintsd meg oldalamat és ne légy hitetlen, hanem hívő! És Tamás leteszi az ellenkezés fegyverét, boldogan megadja magát és újra hívő lett.

Jézus boldognak nevezte Tamást és mindazokat, akik nyomába lépnek. Ennek a boldogságnak, a hit adta boldogságnak mindenki birtokosa lehet. Mert igaz ugyan, hogy Isten ajándéka, de mindenki megkapja, aki állhatatosan kéri. Örüljünk, ha boldog birtokosai vagyunk, de ne felejtsük, hogy a hit útján nem szabad megállnunk. Ezért kérjük mi is az Úr Jézustól: Urunk! Növeld bennünk a hitet! Tedd olyan erőssé, hogy ne ejthessen sebet rajta az újraéledő, újjáélesztett félelem! Ne engedd, hogy valaha is elszakadjunk Tőled! 
Ámen

2016. április 1., péntek

Nincs másban üdvösség

Nincs másban üdvösség ...


A Szent leckéhez füzök gondolatokat.
Péter és János igehirdetése sokakat zavar. Felborítja a megszokott rendet. A zsidó nép vallási elöljárói közbelépnek, és börtönbe vetik az apostolokat. A feltámadottat azonban nem lehet többé bezárni, az üdvösség bármilyen körülmények között felkínált ajándék, mely életet és szabadulást ad mindannak, aki hittel befogadja.
Nincs másban üdvösség, csak Jézus Krisztusban. Az Ő nevében bűnbocsánatot és új életet nyer az ember. Vérében szövetséget kötött az emberrel, és ez a szövetség a kiengesztelődés szövetsége. Egyetlen törvénye van, a szeretet parancsa, mert a tökéletes szeretetben minden benne van. A szeretet egyesít Krisztussal, és teszi élővé cselekedeteinket. Akik Krisztusban a kiengesztelődést elnyerték, már az Újszövetségben élnek, és Krisztus különleges oltalma alatt állnak. A bűn és e világ vonzása nem árthat, mert Jézus Krisztus megóvja őket.

Ámen