2021. december 24., péntek

Karácsony. 2021.

 Karácsony. 2021.

Bevezető

Jézus születésére emlékezünk. A betlehemei puszta világra szóló eseményére. Híre immár két évezrede lázban tartja az emberiség nagy többségét. Karácsonykor csillognak a szemek és szeretettel ölelik át egymást az emberek. A krisztushívők ajkáról örömmel zeng az angyali ének: „Dicsősség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek”.

Minden azért van így, mert egykor történelmünk egén letörölhetetlenül fölragyogott az üdvözítő név: Jézus Krisztus.

Most csecsemőként közeledik felénk: tehetetlenül, kiszolgáltatottan és szegényesen hirdeti Ezért karácsonyi örömünk akkor

Lehet teljes és tartós, ha megengedjük, hogy a betlehemi Csillagnak az üdvözítő fénye beragyogja szívünket. Hogy beragyoghassa szívünket, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. 

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Add, hogy Igaz hittel, gyermek szívvel, a világgal kibékülve ünnepeljük szent születésedet! Uram

Evangélium után

A hívő keresztény ismeri Jézus születésének történetet. Évenként hallja újra és újra a júdeai puszta és a betlehemi barlang eseményeit.

De csak kevesen gondolnak arra, hogy az ezekről szóló evangéliumi beszámolók, a betlehemi eseménynek csak egyik fajta leírása.

A népies elbeszélés mellett a Szentírás más formában is megörökítette Jézus születésének történetét.

Ez a bibliai elbeszélés mégis ugyanazt az igazságot közvetíti, mint a színes és népies leírás Lukács evangéliumának alapján, csak éppen másképp, a lényegre szorítkozva.

Ezt a másfajta, teológusi leírást hallottuk az imént felolvasott evangéliumi szakaszban: "Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.

János evangélista szerint a betlehemi éjszaka története röviden ez: S az Ige testté lett, és közöttünk élt"

Az evangélista nem tartotta fontosnak a Lukács evangéliumából ismert események felsorolását. De lényegében ugyanazt az evangéliumot hirdeti, mint amelyet Lukács színes elbeszéléseivel, csak éppen eltérő módon.

János az Isten Fiát, a betlehemi gyermeket Világosságnak nevezte, amely közénk jött a sötétségbe, a sötétben tapogatódzó emberekhez.

János beszámolójában különösen kiemeli, hogy Jézus övéi közé jött, de övéi nem fogadták be, ám, akik befogadták, akik hisznek nevében, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.

A karácsonyi történetek lényege mindegyik evangélistánál ugyanaz. Jézus Krisztus személyén a világ Megváltója lépett Földünkre, Isten Fia, aki meghozta az igaz hit világát, amint ezt egyik karácsonyi énekünkben zengjük, és megnyitá a mennyország kapuját.

A sötétség mindig irtózott a világosságtól. Így alig csodálkozhatunk azon, ha napjainkban is sokan elutasítják a Fényt és nem fogadják be a Világ Világosságát. A sötétség ma is küzd a világosság ellen és ezt mi is tapasztaljuk.

A munkanélküliség, az elszegényítés, a nehéz megélhetés, az éhség, a hajléktalanság, nem a világosság elutasításának a következménye e?

Nem Isten világosságának elutasításából származik-e a szeretetlenség, a gyűlölködés, a kegyetlenség, a gátlástalan vagyonszerzés, a gyilkosság, az ártatlan emberek tömeges elpusztítása?

Ezek megfékezésére hiábavalónak látszik minden emberi erőfeszítés. Hála Istennek nem! Azért nem, mert sokan fáradoznak azért, hogy eloszlassák a sötétség cselekedeteit. Mert sok az olyan erőfeszítés, olyan akarat, amely a költő szerint: előbb, vagy utóbb, de diadalt arat.

Azonban a sötétség, az Isten és keresztényellenes erők sem tétlenek. Akadályozzák a legnemesebb emberi törekvéseket.

Nem fogadják be a Világ Világosságát, sőt azokból is szeretnék kioltani, akik befogadják Őt.

Valljuk meg őszintén: A bajok oka a Betlehemi Kisded be nem fogadása.

Nem kell ahhoz különleges prófétai tehetség, hogy megállapítsuk: Megváltó Istenünk evangéliuma nélkül ma sincs üdvösség, ma sincs sem egyénnek, sem társadalomnak békéje.

Ha azt akarjuk, hogy boldog legyen a társadalom, s benne az egyének élete, akkor nekünk, a társadalom tagjainak kell elsősorban hívő keresztény módon élnünk, gondolkoznunk és cselekednünk.

Állítsuk vissza Krisztus uralmát a családi életben, tartsuk tiszteletben törvényeit mindennapi munkánkban, hivatásbeli kötelességeinknek a teljesítésében. Gyermekeinket, s az ifjúságot ne csak oktattassuk, hanem neveljük, és neveltessük is, Isten és az ember szeretetére, Isten törvényeinek, s a szeretet nagy parancsának gyakorlására, s elsősorban életpéldánkkal.

Az első karácsony éjszakáján Isten kiolthatatlan fényessége ragyogott fel.

Jézus születése óta elmondhatja a világ: láttuk Isten dicsőségét, Az Atya Egyszülöttének dicsőségét.

 

Ma rajtunk a sor, hogy befogadjuk a Világ Világosságát Üdvözítőnket, Jézus Krisztust.

Megtapasztalhassuk Üdvözítőnk emberszerető jóságát, s a megtapasztalt jóság, tegyen bennünket a szeretet és béke továbbadóivá e világban.

Ámen

2021. december 18., szombat

Advent 4. vasárnapja 2021

 Advent 4. vasárnapja 2021 

Bevezetés

A mai, advent 4. vasárnap evangéliumi szakasza két áldott állapotban levő asszony: Mária és Erzsébet találkozóját írja le. Mária keresi fel a gyermeket váró rokonát, Erzsébetet, hogy segítsen neki. Elmondják egymásnak gyermekvárásuk titkát és örömét. - Történnek e ma ilyen találkozások, titkok, örömök megbeszélései demográfiai problémákkal küzdő népünk életében. 

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Akire évezredek óta várt az emberiség. Töröld el vétkeinket. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Aki eljöttél közénk, hogy békét adj e világnak, békíts ki bennünket Magaddal és magunkkal! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Növeld bennünk, karácsonyra készülőkben a szeretetet és a jóságot! Uram irgalmazz!

Evangélium után

A mai evangéliumban, több találkozásról is hallottunk. Találkozik két áldott állapotban lévő asszony: Mária és Erzsébet és még két meg nem született gyermek: Jézus és János. E találkozásokat megemlítő evangéliumi szavakra kissé jobban oda kellene figyelni a magzati életekről vitázó és azokat oly könnyedén, lelkiismeret-furdalás nélkül kioltó társadalomban.

Örök, megcáfolhatatlan igazság ugyanis, hogy a gyermek, áldás, és nem teher, s a minden élet forrásának, a jó Istennek az ajándéka. A gyermeket váró anya áldott állapotban lévő, várandós, kisbabát váró, és semmiképpen sem terhes, mint ahogyan a szavakat megszálló, nemzet fogyást folytató, magyarság ellenes médium mondatja a társadalom számos területén az emberekkel.

Épp ezért a mai evangéliumi szakaszban szereplő két áldott állapotú személy: Mária és Erzsébet iránti tisztelet, ébresszen bennünk őszinte tiszteletet minden kisbabát váró, áldott állapotban lévő édesanya iránt is!

Az emberiség századok óta tudja, hogy a zene, a dal oldani tudja az egyhangú tevékenység unalmát. Ezért dúdol, énekel az ember örömében és bánatában, magányában és társaságban.

Nem tudjuk, hogy Mária, amikor az angyali üdvözlet után vándorbotot fogott és elindult meglátogatni rokonát, Erzsébetet, vajon énekelt-e, de hogy a lelke énekelt az örömtől, az bizonyos, hiszen gyermeket várt, az Isten Fiát hordozta szíve alatt, és minden bizonnyal már útközben is dúdolta, énekelte az ősi szép biblikus, énekeket, a nevéhez kapcsolódott Magnificatot.

A két áldott állapotban lévő asszony, Mária és Erzsébet, amikor egymással találkoznak, a jó Istennel is találkoznak. Isten lelke tölti be mindkettőjüket. Erzsébet Istent is dicséri, amikor Máriát e szavakkal köszönti: "Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse".

Mária, pedig a Magasztalás, a Magnificat gyönyörű szép imájában folytatja tovább a dicsőítést, amely ima szünet nélkül felcsendül a liturgiában, - koncertek alkalmával -  templomokban és hangversenytermekben.

Jó lenne, ha Máriát nem tisztelő keresztény testvéreink tudomásul vennék, hogy a mi Mária tiszteletünknek biblikus alapjai vannak. Üdvöz légy Mária imánk kezdő mondatai a Máriát köszöntő angyal szavai, folytatása pedig Erzsébet Máriát köszöntő szavai. Ha ők, az angyal és Erzsébet köszönthették, miért ne köszönthetnénk mi is az ő szavaikkal Máriát?

A két asszony találkozásában nincs semmi rendkívüli. Mária meglátogatja rokonát, hogy segítségére legyen gyermekének születésénél. Mindennapos történet. Bárhol elő- fordulhat rokonok körében, ma is.

Ez azonban itt olyan emberek között történik, akiknek életét az Istenben való hit, az ószövetségi népnek, s általuk az egész emberiségnek ígéreteket tevő Istenben való mélységes hit irányítja. Találkozásukkor felemelő vallásos élményben részesülnek. Ebben világossá válik mindkettőjük előtt az, amiről Máriának már volt ismerete, az, tudni illik, hogy Gyermekében, az Úr Isten emberiségnek adott ígéretei beteljesednek.

Mindannyiunk életéhez hozzátaroznak a találkozások. Ezek sorsdöntők is lehetnek. Ilyen például a szerelmesek találkozása, amelyből egy életre szóló boldog hitvesi kapcsolat jön létre.

Aztán vannak véletlenszerű találkozások. és mindennaposak, otthon, a családban, a munkahelyen, hivatalban és iskolában.

A mi találkozásaink is, miként Mária és Erzsébet találkozása hétköznapiak és ilyen keretben is maradnak. Mégsem jelentéktelenek.

Ezekben is valamilyen formában benne van az Isten és a hit is. Ezek nem véletlenszerűek, ha a köznyelv annak is mondja, hanem gondviselésszerűek. És nem mindegy, hogy hogyan találkozunk, hogyan beszélünk egymással. Hogyan viselkedünk véleménykülönbségek, viták, esetén. Találkozásainkkor minket is, miként Máriát és Erzsébetet is, ha más formában is, de „Isten lelke kellene, hogy betöltsön" és gazdagítanunk kellene egymást szép, mi több olykor még vallásos élményekkel is!

Holnap este már itt a karácsony. Sokan várnak otthonukba vendéget, régen nem látott családtagokat, barátokat. Örülni fognak egymásnak, vidám beszélgetések hangja fogja betölteni a lakásokat, érdekes történetek fognak fényt varázsolni a szemekbe.

Rendkívül üdvös és hasznos lenne, ha ezekben a találkozásokban meglátnánk karácsony ünnepének igazi tartalmát, Isten és ember végleges, visszavonhatatlan találkozását egymással.

Istennek emberekkel, - velünk, veled és velem - való találkozása tegye örömtelivé mieinkkel, s embertestvéreinkkel való találkozásainkat.

Ámen

2021. december 11., szombat

Advent 3. vasárnapja 2021

        Advent 3. vasárnapja 2021 

Bevezetés

Hűséges lélekkel várjuk karácsony ünnepét. öröm van a szívünkben az elvégzett előkészület miatt. Örömteli szívvel várjuk, hogy örömet szerezzünk szeretteinknek is és minden embernek az ünnepen. És igyekszünk, miként Keresztelő Szent János is a mai evangéliumban, tanúságot is tenni arról, akinek közénk való eljövetelét ünnepeljük.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Aki után sóvárogtak az Ószövetség szentjei, add, hogy mi is úgy sóvárogjunk közeli eljöveteled után. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Add, hogy útegyengetéssel, bűnbánattal és imával készüljünk eljöveteledre. Krisztus, kegyelmezz

Jézus Krisztus! Add kegyelmedet, hogy még buzgóbban készüljünk megtestesülésed szent titkának méltó megünneplésére. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

A mai evangéliumi szakasz szerint, mai kifejezést használva, igazoltatás történt. Nem rendőrök, hanem a zsidó nép vezetői igazoltatják Keresztelő Jánost. A vallás és a szertartások igaz gyakorlásának a papok és leviták voltak az őrei. Valószínűleg hivatalosan küldték ki őket Jánoshoz, Zakariás fiához, hogy vizsgálják meg személyét és különleges működését a pusztában. A vizsgálódó kérdések középpontjában ez állt: "Ki vagy te?" „Ki vagy te?” „Miért keresztelsz?” „Mit mondasz önmagadról?”

Az ezekre adott rövid válaszai után mondja ki a lényegest: „A pusztában kiáltó hangja vagyok, egyengessétek az Úr útját!”

E válasza prófétai jövendölésre utaló s egészen különös. Egészen szokatlan küldetéstudata van nem csak neki, de népének is, amely azt vallja magáról, hogy az élő Isten szövetséget kötött velük.

A kor hangulatára jellemző, hogy Isten valamilyen megjelenését várták körükben, amely szabadulást hoz számukra. Arról azonban az emberek nem sokat tudtak, hogy hogyan fog ez megvalósulni.

Azt sem tudták maguknak megfogalmazni, hogy az életükkel kapcsolatos elégedetlenségüknek mi az igazi oka. A zsidó népnek nagy szenvedést okozott, hogy elvesztették nemzeti önállóságukat, országuk a római birodalom egyik tartománya lett. Ezért Istentől elsősorban nemzeti önállóságuk visszaállítását remélték.

Ezért amikor a Jeruzsálemből érkezett papok, igazoltatják Keresztelőt, amikor felteszik neki a kérdést: "Ki vagy te?", először is azt a feltételezést utasítja el, hogy ő a Messiás, tehát, hogy ő hozna a választott nép számára szabadulást.

Akik ugyanis ezt a kérdést intézték hozzá, hallották őt Isten hírnökeként beszélni, aki bűnbánatra szólítja fel az embereket. Látták, hogy a lélek tisztulása után vágyakozókat bemeríti a Jordán folyó vizébe, és sokat beszél Isten eljövendő országáról. Ezért gondoltak arra, hogy ő lehet a Messiás, a Szabadító, a Megváltó.

János azonban elutasítja a feltételezést.  "Nem én vagyok a Messiás".

A válasz nem elégíti ki a kérdezőket, így tovább érdeklődnek. "Ki vagy te tehát?" A válasz egészen különleges. Ő a pusztában kiáltó szó, akinek az a feladata, hogy előkészítse a Megváltó eljövetelét.

Keresztelő Szent János tehát az Úr pusztában kiáltó szavának, az Úr szócsövének tekintette magát. Tanúságot tett Jézus Krisztusról. Tudta, hogy Jézus az Isten Báránya, aki Istentől jött, hogy elvegye a világ bűneit. Életével bizonyította, hogy Krisztus a Messiás.

De elmondható ez rólunk is? - Az természetesen kicsit furcsa lenne, ha szüntelenül azt bizonygatnánk, hogy Isten hangja és szócsöve vagyunk. Magatartásunk viszont el kell, hogy elárulja azt, hogy ki és mi mozgatja tetteinket. De elárulja-e azt, hogy Istenről tanúskodik életünk?

S nem arról-e, hogy már az identitás nélküli embertipust tükrözi?

Napjaink "új hatalmasai" helyrehozhatatlanul meg akarják semmisíteni az emberek identitását, e cél érdekében akarják megsemmisíteni a családot, Egyházat. Ezek hiányában ugyanis senki nem képes megvédeni az érdekeit, így könnyebben alávethető és kifosztható.

Megkeresztelkedésünk alkalmával mi nem identitás nélküliekké, hanem keresztényekké, az Úr előfutárai lettünk. De sajnos ez alig látszik meg rajtunk, s életünkön. Mi többnyire csak önmagunkkal törődünk. Pedig senki sem élhet csak önmagának egy olyan emberi közösségben, amelyben oly sok a bajbajutott ember.

Ha a tengeren SOS jeleket ad le egy bajbajutott hajó, minden közelében tartózkodó hajónak segítségére kell sietnie. Ha ezt nem teszi, jogosan állítják nemzetközi bíróság elé a hajó kapitányát.

Nem kell ahhoz különleges, hatodik érzékszerv, hogy meghalljuk a ma magyar földön leadott SOS jeleket. – Miként a tengeren minden SOS jelet hallónak kötelessége segítségére sietni a bajbajutottaknak, ugyanígy kötelessége minden kereszténynek, nekünk is, segítséget nyújtani a bajbajutott, tévelygő embertársainknak.

Krisztus nem azt kérdezi majd az ítélet napján, hogy milyen vallásúak voltunk, hanem, hogy szerettük-e az embereket, segítettünk-e a bajbajutottaknak. Segítettük-e a tévelygőket, a homályban, a sötétben botorkálókat eljutni az igazságra, s eljutni a világosságra. Hogy milyen útkészítők, milyen előhírnökök voltunk kortársaink számára?

Miként Keresztelő Szent János élete, úgy a mi életünk is legyen Krisztusra mutató! Legyünk előhírnökei annak a Jézus Krisztusnak, aki örömhírt, békességet hoz minden jóakaratú embernek.

Ámen.

2021. december 4., szombat

Advent 2. vasárnap.2021

 Advent 2. vasárnap.2021 

Bevezetés

A mai, advent 2. vasárnapjának evangéliumában, az Úr útja nagy előkészítőjének, Izaiás prófétától vett szavai: Készítsétek az Úr útjait! ma nekünk szólnak. De, az Úr várásának idején, hogyan állunk mi az útkészítéssel? Az erkölcsi értelemben vett dombok elhordásával, és a völgyek feltöltöltésével?  Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirie litánia

Jézus Krisztus! Te vagy az Út, Igazság és Élet! Mutasd meg nekünk az Atyához vezető utat! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Te vagy az Igazság! Add meg nekünk, hogy mindig az örök igazságok felé vezető úton járjunk! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Te vagy az Élet! Aki azért jöttél, hogy bőségesebb életünk legyen. Részesíts bennünket ebből a bőségesebb életből! Uram irgalmazz! 

Evangélium után

Lukács evangélista, aki művelt olvasóknak szánta műveit, a mai evangéliumi szakasz első mondataival azt bizonyítja olvasóinak, hogy Jézus és Előhírnöke: Keresztelő Szent János nem mitikus alakok, hanem történelmi személyek, akiknek életéhez jól ismert uralkodók nevei és meghatározott földrajzi helyek kapcsolódnak.

Tibériusz császár idejében léptek a nyilvánosság elé. Jánosnak Jézusra mutató és bűnbánatra felszólító szavai a császár uralkodásának 15. évében hangzottak el, a 28-29-ben időszámításunk kezdete után, amely-nek Jézus születése a kiindulópontja.

Tibériusz után olyan neveket sorol fel a szöveg, akik fontos személyek voltak abban a korban. Közöttük osztották fel a rettegett Nagy Heródes országát.

Jeruzsálem és Júdea közvetlen ura Poncius Pilátus volt, a római császár helytartója. Ő ítélte Jézust kereszthalálra.

Galileának Nagy Heródes fia Heródes Antipasz volt az uralkodója. Ő fejeztette le Keresztelő Szent Jánost.

Fülöp, Heródes másik fia, a Genezáreti tótól Keletre és észak-keletre elterülő Itureának és Tra-chonitisznek, a mai Jordánia és Szíria egy részének volt az uralkodója, fejedelme. Jézus majd az ő területén, Cézárea Filippi környékén mondja el nevezetes szavait Péternek: "Te Péter vagy, és én erre a kősziklára építem egyházamat."

Lizaniász pedig Abileának, a mai Libanonnak és Nyugat-Szíriának az ura. Az ő országának területén található Damaszkusz, ahová majd Saul, a későbbi Pál tart azzal a céllal, hogy ott megszervezze a keresztények üldözését.

A jeruzsálemi templomnak Kaifás volt a főpapja, azonban az előző főpapnak, Annásnak még nagy volt a befolyása. Mindketten kortársai voltak Jézus nyilvános működésének és döntő szerepet játszottak Jézus halálra ítélésében.

Ebben az időben élt Zakariás fia: János, Jézus előhírnöke, aki bűnbánatra és Istenhez térésre szólította fel az embereket.

Keresztelő János azon szavai, amelyekkel Izaiás prófétát idézi: Készüljetek az Úr fogadására, a hegyeket, halmokat hordjátok el, a völgyeket töltsétek fel, mindenkor az e szavakat hallók felé, ma felénk hangzanak, s bennünket késztetnek cselekvésre, útépítésre.

Ismeretes, hogy milyen óriási energia-befektetés tapasztalható a falvakat, városokat, kontinenseket összekötő utak tengeri alagutak építésekor, Úgy elnézegettem ennek a több utcát, utat összekötő szép kis köröndnek a kialakításakor, a szinte teljesen automatikus működő hatalmas gépóriásokat. Ugyanakkor, lehet, hogy groteszk az összehasonlítás, de átvitt értelemben mily csekély energia-be-fektetés, azon utak építésekor, amelyek az egyes embereket kötik össze emberrel, Istennel, s amelyeken az Úr Isten akar eljönni az egyes emberekhez.

Sokan nem is gondolnak az ilyen utak építésére. Sőt, ha rajtuk múlna, minden, embert Istennel összekötő utat, mint idejétmúltat, korszerűtlent, elavultat kiiktatnák az életből, mint ahogyan teszik azt a vasútvonalainkkal, de a többi nagy ellátó rendszerünkkel is, amikben valamikor élenjárók voltunk, európai hírű iskola, s egészségügyi rendszerünkkel is. Ma nem építés, hanem leépítés folyik.

De ezekért, mi is felelősek vagyunk. A közénk, magyarok közé jönni akaró Úrnak az útját, hogyan készítjük. Az erkölcsi, s lelki értelemben vett hegyeket és halmokat megkezdtük-e már elhordani? S a völgyeket, a szinte ijesztő mélységű völgyeket megkezdtük-e már feltölteni? A görbe utak helyett egyenes utakon járunk-e már?

A kezünkbe vett elektronikus eszközöktől elvárjuk, hogy hibátlanul működjenek, mi, azokat használók pedig,igen sok hibával éljük életünket. Hibát hibára, mulasztást mulasztásra halmozunk nap, mint nap.

De, ha tudnánk, hogy ez az advent számunkra az utolsó alkalom, az utolsó lehetőség, minden bizonnyal más lenne az erő és a figyelem összjátéka Pedig sokszor elhangzott már életünkben az apostoli buzdítás: most van itt az alkalmas idő, most virradt ránk az üdvösség napja.

Érdekes, hogy a legtöbb hívőben nem talál visszhangra ez a szentírási szöveg. Az üdvösséget mint a földi élete jutalmaként az örökéletben gondolja elérni. Pedig mindig az a pillanat az üdvösség napja, amelyben élünk, most ez az advent, most ez a nap, most ez a vasárnap.

Most kell elkészíteni a Messiás eljöveteléhez az utat. Nem könnyű feladat. Nem könnyű az ellentétes, önző emberi érdekek összeegyeztetése, ellentétek áthidalása, gyűlölködések megszüntetése, a jóakarat elmélyítése, lelkünk alázatos formálása. Emberekre követ nem dobni, kezet nem emelni, hanem emberek felé kezet nyújtani. Nem könnyű feladat!

Minden ünnep, különösen a karácsony nemcsak egyéni, hanem közösségi ünnep is. Oda kell figyelni a mellettünk élőkre is, s valamennyi embertestvérünkre, különösen is azokra, akikre senki sem figyel oda. De a karácsonyt egyszerűen csak greeting’s saisonnak tekintőkre is. Hogy mindannyian együtt ünnepelhessük az Örök Ige közénk való eljövetelét.

Ámen