Szentháromság-vasárnap. 2021. 05. 30.

 Szentháromság-vasárnap. 2021. 05. 30. 

Bevezető

         A keresztény hit központi titkát ünnepeljük, azt a titkot, amelyet emberi értelem ki nem fürkészhet, – a legszentebb Szentháromságot. Ám e titokra, Isten benső titkára a gondolkodó ember nem jött volna rá, ha Isten nem mondja el azt önmagáról. Ha megérteni nem is tudjuk, csak „tükör által s ”homályosan sejtünk belőle valamit, el tudjuk-e fogadni alázatos hittel?

Kirie Litánia

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

         Mióta az emberi szellem kibontotta szárnyait, különös vágyak költöztek szívünkbe, Egyre izmosodó értelmünkkel útnak indulunk, mert felette csábít a nagy kaland, hogy legyőzzük, megoldjuk magunkban és világban az ismeretlen x-eket. Ez indítja lábainkat a felfedező utakra, ez gyújtja be rakétáinkat, ez veti meg a különféle kutatóintézetek alapjait.

         Szeretnénk bepillantani a teremtés fátyola mögé, és szeretnénk találkozni a rejtőzködő Istennel, beletekinteni az Ő világába. Költőnkkel valljuk ugyanis mi is:

Isten! Kit a bölcs lángesze fel nem ér,

Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:

Léted világít, mint az égő

Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

         Ennek ellenére, mégis próbálkozik az ember. A különféle vallások ennek az ősi, Isten világába tekinteni akaró vágynak a szülöttei. Mi keresztények azzal büszkélkedünk, hogy emberkereső Istenünk lehajolt hozzánk és szinte félrelibbentette arca fátyolát. Jézus arcán, Jézus tanításában megmutatott önmagából annyit, amennyit emberi értelmünkkel fölfoghatunk.

         A mai vasárnap Őt, a három-ságos egy Istent ünnepeljük, akit Jézus Krisztus leplezett le előttünk. Magát a tényt, épp a ma hallott evangéliumi szakaszban. Apostolainak adott: Atya, Fiú és a Szentlélek nevében történő keresztelési parancsában.

         Nem azért tette ezt, hogy megértsük, hanem azért, hogy legalább tudomást szerezzünk belső élete legnagyobb titkáról. Azt akarta, hogy követői helyes istenismerettel rendelkezzenek.

         Miként a nagy egyistenhivő vallások, az iszlám és a zsidó vallás, úgy a keresztény vallás is vallja, hogy egyetlen Isten van. De azért felvetődik a gondolkodó hívőben is a kérdés, hogy akkor hogyan lehet az Egy hármas? Miért, és hogyan mondhatjuk, hogy Isten az Atya, Isten a Fiú és Isten a Szentlélek?

         A látszólagos ellentmondások feloldása miatt, létrejöttek a nagy teológiai okfejtések, magyarázatok a platóni és arisztotelészi filozófiák segítségével. A véges emberi elme racionálisabbá akarta tenni, s világosan megfogalmazni a titkot, de végeredményben a végtelen Elme, az Isten titkát megérteni nem tudta. Viszont alázatos hittel elfogadta, és elfogadja ma is.

         Ma már a teológusok, még a dogmatikusok sem, a skolasztika fogalmi rendszerével akarják közelebb hozni hozzánk e titkot, hanem az Úr Jézus szavaival. Az Ő szavai, tanítása és tettei teszik lehetővé, hogy bepillantsunk az Isten belső világába, a Szentháromság titkába.

         „Az Atyához megyek, mondotta Jézus mennybemenetele előtt, és elküldöm a Vigasztalót, a Szentlelket, Aki eszetekbe juttat mindent.” Egyértelmű utalás ez a Szentlélek Isten voltára.

         Saját istenvoltára utaló szavainak, se szeri, se száma. Legszebbnek érzem e szavait: „Isten úgy szerette e világot, hogy Egyszülött Fiát adta oda érte, hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen.”

         Jézus szavai lehetővé teszik a Szentháromság titkába való bepillantást. Szavai szerint Isten a szeretet. A szeretet viszont önmagában nem képzelhető el. Isten tehát háromság, és szeretetközösség.

         Jézus itt a földön is, közösségbe, szeretetközösségbe vonja apostolait, és az apostolok is szeretetközösséget formálnak a hívőkből. Az Egyház kezdettől fogva közösség, s mintája szeretne lenni Isten szeretetközösségeinek.

         Miként a Szentháromság szeretetközösség, és az Egyház is, úgy a szeretetközösség kell, hogy legyen az egyházközség, a templomi közösség. Így válhat a templomi közösség, a kisebb közösségek közösségévé.

         Keresztény hitünk nem csupán az egyes embernek szóló, individualista hit. Hiszen minden szentmisében küldetést kapunk arra, hogy Isten szeretetéről tegyünk tanúságot e világban, szűkebb társadalmi és családi környezetünkben

         A mai evangéliumi szakaszban az apostoloknak adott parancs, ma nekünk szól.

         Nekünk, keresztényeknek tanúságot kell tenni az igazságról. A tanúságtétel közben azonban számolnunk kell a világ ellenkezésével, gyűlöletével, értetlenségével, sőt az üldözésével is. A világban az emberi viszonyok mindig a hatalmasok és elnyomottak, erősek és kiszolgáltatottak viszonyában értelmezendők. Tudunk e már egyszer ezen változtatni? Tudunk-e már végre egyek lenni és megálljt mondani megnyomorítóinknak.

         A mai, nagyvárosi lét magányossá teszi az embert. Nem ismeri az összetartozást, az összefogást. Rengeteg emberrel van kapcsolatunk, még sincs sokszor közösség körülöttünk, ezért nincs nemzeti egység sem.

         A mai világban, a Nyugatról jövő métely, szétrombol mindent, szétzilálja a családi közösséget is. Miért hagyjuk, hogy saját családunkban, hogy egymás mellett élő magányosak legyünk? Vagy tudunk még időt szakítani egymásra? Meg tudjuk-e hallgatni a másikat, vagy csak a saját ügyünk a fontos?

         Mennyire fontos nekünk a másik ember? S mennyire azok a magyarok, akiket elszakított tőlünk Trianon, és akiket szétszórt a Sors a nagyvilágban?

         Szentháromság ünnepén szeretnénk megerősítni minden jóakaratú emberrel, az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetkapcsolatához hasonló szeretetkapcsolatunkat.

         Amen.

Pünkösdvasárnap 2021.

Pünkösdvasárnap 2021 

Bevezetés

Ma, piros Pünkösd ünnepe van. Tudjuk, hogy Pünkösd a Szentlélek Úristen ünnepe, és azt is, hogy Pünkösd egyben az Egyház, születésének, öntudatra ébredésének az ünnepe is. Ekkor formálta a Szentlélek egyetlen nagy családi közösséggé a legkülönfélébb nyelvű és gondolkodású embereket.

Azóta is a Szentlélek élteti a krisztushívők világot megújító közösségét, az egyházat, s annak tagjait, hogy képesek legyenek mindenkor e feladatuk teljesítésére. Mennyire engedjük, hogy bennünket is inspiráljon a Szentlélek? Mennyire veszünk mi részt a világ Szentlélek irányította megújításában? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. 

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Igazság Lelke jutassa eszünkbe mind-azt, amire tanítottál bennünket! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Az általad elküldött Szentlélek vezesse Egyházadat mindenkor az Igazság és szeretet útján! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Vigasztaló maradjon velünk mindörökre!  Uram irgalmazz! 

Evangélium után

Pünkösd a keresztény ünnepek között a harmadik legnagyobb. A "sátoros" ünnepek közé sorolt ünnep.

Ezen, a feltámadás utáni első Pünkösdön, valami megmagyarázhatatlan dolog történt. Azt olvashattuk az Apostolok Cselekedetei könyvéből vett első Olvasmányban, hogy amikor pünkösd ünnepe elérkezett, hirtelen zúgás támadt az égből, mintha szélvihar közeledett volna, majd lángnyelvek tűntek fel, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre” Ez az a történés, amire a szentíró röviden emlékeztet bennünket.

De egyéb dolgokra is emlékeztet. Nevezetesen arra, hogy az Úr Jézus tanítványai ettől a pillanattól kezdve megtáltosodtak, kiálltak a nyilvánosság elé, szónokoltak a megtérésről és megkereszteltek több mint 3000 embert. Ez volt az a pillanat, amikor megszületett az egyház, ez volt az a pillanat, amikor Jézus Krisztus ügye elindult világhódító útjára.

Ezt emberi tényezőkkel, természetes okokkal nem lehet megmagyarázni. A föltámadást követő ötven nap, aligha mondható elegendőnek ahhoz, hogy az egy-két tucat ember megszervezzen egy világhódító mozgalmat netán azzal a céllal, hogy kiüsse kora vallási vezetőinek kezéből a vallásos élet vezetését.

Ráadásul annak a nevében, akit, mint "gonosztevőt” végeztek ki, s aki üldözött volt tanításaival, eszméivel együtt. Már pedig arról volt szó, hogy a hatalmas templomi tömeget; a sok tartományból a zsidók második legnagyobb ünnepére Jeruzsálembe zarándokolt és egybesereglett tömegeket az új hit eszményeinek megnyerjék.

A föltámadást követő 50 nap alatt az apostolok között is voltak olyanok, például Tamás, még abban is kételkedtek, hogy Krisztus valóban feltámadt. Hitük meggyengült, félénk közösséggé zsugorodtak, amelytől alig várható el, hogy ilyen rövid idő alatt újraszerveződjék és kidolgozzon egy új ideológiát és egy mozgalmi stratégiát.

Ötven nap félelemben és szorongásban telt el még akkor is, ha olykor-olykor megjelent számukra a Föltámadott.

A föltámadás körüli "rémhírek" mozgósították az "ellentábort”. Nem tudták elviselni, hogy egy másfél tucatnyi ember „kilógjon” a sorból és másképp gondolkozzon, mint ők. Ezért a Föltámadottban való hitnek, az új tanításnak még az írmagját is ki akarták irtani. Propagandájuk bejárta Jeruzsálemet: "Jézus holttestét ellopták és azt mondják, feltámadt". A feltámadását hirdetőket meg végleg el akarták némítani.

Ezért nagy volt a meglepetés, amikor a bezárt ajtók mögül előjött tanítványok csapata, „a legnyilvánosabb fórumot,” a templomot használta fel igazságának szószékéül.

Hogy a megfélemlített csapat ilyen bátorságra tett szert, az csoda! A kívülállók is elismerik.

Ki adott ennek a félénk nyulakból bátor oroszlánokká lett csapatnak tanácsot, eligazítást? Ki szervezte, mozgatta a nagy demonstrációt? Ki készítette fel őket a szónoklásra?

Ki más, mint maga a Szentlélek, az Atyának és a Fiúnak a lelke!

Mindezt ugyan Jézus megígérte nekik, de másban sem nagyon hittek, nemhogy ebben. És amikor megkapták ezt a földöntúli isteni erőt, megkapták a Szentlelket, már nem volt életféltés, aggodalom és csüggedés. De az sem, hogy mit is kellene mondaniuk. Ömlött belőlük a szó. Hivatkoztak az Úr tetteire, meg a régi időkre, idézték szavait, csodáit úgy, ahogy eszükbe jutott. De legfőképpen a borzalmas élményt, ahogyan keresztre függesztve látták. Ám a szintézis sem maradt el. „Isten feltámasztotta fiát.”

Az első pünkösd eseményeiben egy dolog válik szembetűnővé mindenki számára: a gyengékből erősek, a gyávákból hősök lettek s a krisztusi tanításnak rendíthetetlen hirdetői.

Ilyen tüneményes gyorsaságú változás, mint amin a tanítványok átestek, a világtörténelemben párját ritkító eset. Ez a Szentlélek Isten egyedülálló csodálatos műve volt.

A Jeruzsálembe sereglő népek a sinai törvényadásra akartak emlékezni. Ehelyett egy új törvénynek és tanításnak és a Szentlélek kiáradásának lettek a megtapasztalói.

És ezt a csodálatos élményt vitték haza magukkal, sokan már, mint megkereszteltek.

Megmozdult a Lélek és új világot teremtett.

És ezt az új világteremtést folytatja immár 2000 éve az Egyházban, a krisztushívőkben és általuk e világban. Itt és most, magyar földön is, bennünk és általunk.

Ámen.

Urunk mennybemenetele

Urunk mennybemenetele 

Bevezetés

Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele ünnepének evangéliumban az esemény tömör leírása mellett hallani fogjuk az Úr végakaratát. „Menjetek el az egész világra, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet”

A földi létből eltávozó szeretteink végakaratát szentnek, megmásíthatatlannak és teljesítendőnek tartjuk. Az apostolok is Urunk Jézus Krisztus mennybemenetelekor elhangzott végakaratát: Ma nekünk szólnak Urunk Jézus Krisztus említett szavai. Mennyire tartjuk mi ezeket szentnek és beteljesítendőnek? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie Litánia

Jézus Krisztus, Te az Atya jobbján ülsz. Ébreszd fel bennünk a készséget végakaratod teljesítésére. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, add, hogy családunkban minden családtag megkeresztelt legyen. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Szentlelked által vezesd nemzetünket tanításod szerinti életre. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Vannak Jézus Krisztusnak olyan szavai, mondatai, amelyek szokatlan éntudatról, valódi mindentudó és mindenható isteni éntudatról tanúskodnak. Mint ember nem ismerhette a modern természettudományok eredményeit, a csillagászat megfigyeléseit, s nem láthatta előre a történelem alakulását sem, mégis megcáfolhatatlan tényként kijelentette: Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

Ugyanígy egyházáról is: "Te Péter vagy, azaz szikla és én erre a sziklára építem 'egyházamat és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta."

Vagy a mai evangéliumban: Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap       a világ végéig."

Szavainak igaz volta mellett ott van 2000 év története. Követői soha sem kételkedtek azokban, hanem betűszerint vették, s legszebb feladatuknak tekintették. Így az apostolok is a mennybe távozó Krisztus szavait. Es elindultak örömmel, először vissza Jeruzsálembe, majd a Szentlélek vétele után, a világ négy tája felé.

Ez a Krisztusi parancs hajtotta őket. Menjetek! Fülükben csengett állandóan. "Menjetek!" - Nem állítok elétek határt, megállást. Menjetek csak előre, mindig tovább; városról városra, országról országra, évezredről évezredre. Menjetek az egész világra. Hadseregek, gúnyolódók, hóhérok zárhatják el utatokat. Menjetek át fölöttük. Menjetek át a három évszázados római üldözésen, a népvándorlás hullámain, a félhold véres fanatizmusán, a tévtanításokon és szakadásokon, a középkori kegyetlenkedéseken, a sötét újkoron, a véres háborúkon, embert megalázó ideológiák kegyetlen diktatúráin, a gomba módra szaporodó, kősziklát repeszteni, s mállasztani igyekvő szekták tömkelegén át.

És ők mentek és mentek és hirdették minden népnek és nemzetnek az evangéliumot, a megváltás örömhírét… és mássá lett a Föld... Megújult s jelenvalóvá lett mindenütt az emberiség életében, szinte megtapasztalható formában az Isten országa.

De valóban jelen van az Ő országa mindenütt? Hazánkban is? - Nem egyformán, és hazánkban is, újraéledően. Ma már az egykor 8 katolikus iskola helyett több mint100 egyházi iskola működik, s egymás után adják át az egyházaknak az önkormányzatok az iskoláikat.

De még mindig nincs az iskolákban órarendi keretbe beiktatott hitoktatás. Demokratikus országokban, órarendi keretben és kötelezően. Legfeljebb a hittan helyett lehet kérni a laikus morál oktatását.

Emlékszem a Katolikus iskolák 10 éves jubileumi találkozóján elhangzott kijelentésre, a legközelebbi ciklusban lesz órarendi fakultatív hittan. De még szóbeszéd sincs róla.

Szomorú valóság a felnövekvő generáció többsége hit és erkölcs nélkül nő fel. Nem tehetnek róla, mert már szüleik is így nőttek fel. És ebben részük van azoknak is, akik egy embertelen diktatúrának neveltek óvodásoktól kezdve egyetemistákig mindenkit.

Most meg a semleges nevelés hangoztatásával akarják tovább folytatni az ateista nevelést, amire annak idején erős szűréssel kiválasztották és felkészítették őket. Tisztelet a kivételeknek! Ezek lassan lecserélődnek.

Ezek a jelenségek kell, hogy kinyissák a még nem látók szemét és rádöbbentsenek minél többeket, minden hívőt arra, hogy nincs égetőbb szükség, mint a „Tegyetek tanítványommá minden népet!", parancs teljesítése, mint népünk újra evangelizálása, újra hívővé és kereszténnyé tétele.

Ennek az égető feladatnak a teljesítéséből, e kis templom vonzás körében élők közül is, dicséretes módon, sokan kiveszik részüket. De- nem mondhatjuk, hogy mindannyian kivesszük részünket. És ha ki is vesszük részünket, akkor sem mondhatjuk, hogy megállhatunk, mert megtettünk már mindent és elértünk már mindent.

Sőt! Erősen tudatában vagyunk annak, hogy még túlont túl sok a teendő!

S azt is tudjuk, hogy e folyvást változó világban mindig új feladatok és újnehézségek állnak előttünk.

Tapasztaljuk kudarcainkat, gyengeségeinket is. S annak tudatában vagyunk, hogy sokszor ezek miatt szenved hátrányt a jó ügy, Krisztus ügye.

A legfontosabb az, hogy Krisztussal nézzük a jövőt, az Ő szavainak: a "tegyetek tanítványommá minden népet!" Parancs fényében, mert ezekkel a szavakkal a mi kezünkbe, a benne hívők kezébe adta művét, mert csak így lesz jelenvalóvá napjainkban magyar földön is Isten országa. S így lesz Ő velünk mindennap a világ végéig!

Amen

Húsvét 6. Vasárnap

Húsvét 6. Vasárnap

Bevezetés

Jézus a mai húsvét 6 vasárnapi evangéliumában barátainak mondja apostolait, azaz az őt követőket. Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni – tartja a közmondás. Cicerónak tulajdonítják az eredeti mondást. Similis similem invenit, aut facit A barátság vagy egyenlők között jön létre, vagy egyenlővé tesz. Tegyünk meg mindent azért, hogy környezetünk Krisztus igazi barátait ismerje fel bennünk.

Kirié Litánia

Jézus Krisztus, te barátaidnak mondtál minket. Add, hogy azok is legyünk mindannyian. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, add, hogy mi is min den embert barátunknak mondjunk. Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, add, hogy mi is minden embert úgy szeressünk, ahogyan Te szerettél minket. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Miután az előző vasárnapokon felolvasott evangéliumi szakaszokban hallottuk, hogy Jézus a jó Pásztor, ő az igazi Szőlőtő, a ma felolvasottban azt hallottuk, hogy ő a mi Barátunk: „Barátaimnak mondalak Benneteket”. Baráti szeretetének igaz voltára pedig e szavakkal hívja fel apostolai figyelmét: „Senkinek sincs nagyobb szeretetet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért”. Jézus életét adta értünk, s lelkünkre kötötte nagy parancsának gyakorlását és kérte: Úgy szeressük egymást, amiként Ő szeretett minket.

Ma sokszor az a benyomásunk, hogy a "szeretet" szó csak a jámbor papok és szerzetesek szó-tárába való. Tartalmatlan üres fogalommá vált. Mégis gyakran használjuk, többször is, mint bármikor is valaha. Talán túl gyakran is. Sokszor becsaptak már vele. Csalódtunk, mert hittünk a szeretetben.

A szeretet szót használták a legnagyobb érték kifejezésére, de a legnagyobb hazugságra is. Júdás-csókkal árulta el a Mesterét.

Néha valóban úgy tűnik, hogy nincs igazi szeretet a földön, és gyakorlása pedig lehetetlen. Legfeljebb arra vagyunk képesek, hogy szeretetnek álcázott kis jótéteményeinket csereberéljük. Olykor alig vagyunk képesek valakitől valamit elfogadni anélkül, hogy rögtön ne gondolnánk a viszonzásra.

A gazdasági élet lelketlen törvényei gúzsba kötik szívünket. Ma mindenért a gazdasági élet lelketlen szabályai szerint kell küzdenünk, és mindenért pénzt kell adnunk. Még lelkünk szféráira is rányomta bélyegét a könyörtelen gazdasági és materialista játékszabály. A szeretet gyakorlásából árucsere forgalom lett és ez a családi élet berkeibe is beférkőzött.

Ilyen körülmények között tétován és értelmetlenül állunk Jézus felszólítása előtt: "Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért."

A parancs nem matematika és természettudományos kutatások eredménye és következménye. Profitéhes világunkban alig tudunk vele mit kezdeni. Nem is lehet azt másképpen, csak hittel megérteni, még inkább gyakorolni. Istentől jön minden mélységével. Miután benne megláttuk és megtapasztaltuk, hogy mi a szeretet, ezt tőlünk is elvárja.

Isten előbb megmutatta Jézus Krisztusban, hogy mi az önzetlen szeretet és csak azután kívánta: "Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket". "Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg a szeretetemben".

Jézus a szeretet gyakorlásának módját is bemutatta: "Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket" - hangsúlyozta. Nála a szeretet nem csupán szó, hanem igaz cselekedet. Kereste az elveszettet és meggyógyította a betegeket. Egy asztalhoz ült a vámosokkal, a bűnösökkel és a kitaszítottakkal. Mindig a jogfosztottak és a kisemmizettek oldalára állt. Békességet hirdetett és megvetette a veszekedést. Ahol rombolt a gyűlölet és a sátáni gonoszság, ott öntudattal, de mindig szelíden és türelemmel viselkedett. Tudott tűrni, még a legnagyobb megaláztatásai, kínzásai és szenvedései közepette is. És tudott szeretni. Még életét is odaadta barátaiért, értünk emberekért.

A szeretet – Jézus példaadása óta nem üres szó. Létezik!

Csak nyitott, pozitív értékek iránt fogékony szemmel kell járni az életben. Egy-két életből vett jelenséget említek Ha kilépek az utcára, mennyi szeretetet látok. Kebléhez szorított kisbabával buszra felszálló édesanyát. Kis unokáját büszkén sétáltató nagyapát. Óvodába, iskolába gyermekével rohanó szülőt. Évtizedeken át betegen született gyermeket ápoló szülőket. Egymást tiszta szeretettel szerető fiatalokat. Beteg, idős szülőkről gondoskodó házaspárokat. És mennyi lelkes dolgozót a kórházakban, szociális és karitatív intézményekben.

Ismétlem! Létezik a szeretet! Feladatunk: Láthatóvá kell tennünk.

A szeretet gyakorlása végett nem kell messzire mennünk. Először otthon kell el kezdenünk, a hétköznapok kis közösségeiben. Ott, ahol mindennaposak a súrlódások. Kommunikálnunk, beszélgetnünk kell egymással.

Majd távolabb. A peremhelyzetűeknél. Mint Krisztus barátainak, gondolnunk kell a szenvedélybetegekre és hajléktalanokra is, s az elő-ítéletekkel kezelt és bűnözőknek tekintett etnikumra is.

A szeretetnek át kell ölelni az egész világot, a katasztrófák, földrengések, tájfunok, ciklonok, járványok sújtotta népeket. Az üldözött keresztényeket. Az emberiségnek el kell érnie, hogy a nemzetek felett ne a globalizáció íveljen át, hanem a keresztény szeretet!

Nagy, mindannyiunk ebbéli feladata! Megismétlem a beszéd elején idézett mondást: Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni. Tegyünk meg mindent azért, hogy felismerje a világ, hogy mi valóban Jézus barátai vagyunk. Maradjunk meg hát az Ő szeretetében és úgy szeressük egymást, miként Ő szeretett minket.

Ámen

Húsvét 5. vasárnap 2021.

 Húsvét 5. vasárnap 2021.

Bevezetés

Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők... halljuk majd a mai, húsvét 5. vasárnapjának evangéliumában. Az Úr Jézus szebbnél-szebb példabeszédei közül kiemelkedik a szőlőtő és a szőlővessző példabeszéde. Szép a jó pásztor és a juhok, szép az Atya és a tékozló fiú példabeszéde. De ez fejezi ki legközérthetőbben Krisztus és a benne hívő kapcsolatát, a szőlővesszőnek a szőlőtőkén való maradás szükségességét ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! Milyen a mi Krisztussal való kapcsolatunk? Gyümölcsöt termő e?

Kirie Litánia

Jézus Krisztus, Te vagy a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Add, hogy mindig együtt maradjunk Veled. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus Te vagy a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Add, hogy mindig bő gyümölcsöt termők legyünk. Krisztus irgalmazz!

Jézus Krisztus, Te vagy a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Tudjuk, hogy Nélküled semmit sem tehetünk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Számunkra szinte magától értődő mindaz, amit Jézus Krisztus mond a mai evangéliumban, az tudni illik., hogy Ő a szőlőtő, és mi, követői, hívő keresztények vagyunk a szőlővesszők . A keresztényeknek Krisztussal való szőlőtő és szőlővessző kapcsolata a keresztség révén jön létre. Sajnos, ez a szőlőtő és szőlővesszői kapcsolat, ennek ígéretes kezdete, kudarcba fulladhat, ha értelmünk birtokába jutva, nem kapjuk meg a hitet ébresztő és tápláló oktatást.

Gyakran megtörténik, hogy a májusi fagyok leperzselik a szőlőtőkék zsenge hajtásait. A hitvonalán, ez történik azoknak a megkeresztelt gyermekeknek és ifjaknak életében is, akik nem részesülnek vallásos nevelésben, s semmiféle hitoktatásban. S áldozatul esnek a szekták igen erős tevékenységének, s az antikeresztény, antikat-olikus áramlatok fagyhullámainak. Ezek igen sok szőlővesszőnek okozzák az elhalását, a szőlőtőről való leszakadását.

Korunkban ugyanis bőségesen működnek olyan erők, amelyek rabszolgává akarják tenni az embert, s veszélyeztetik az embervoltot, az emberek hitét. Korunk jellemzője az elkereszténytelenítési folyamat felerősítése. A minap még a Szentatyát is elítéltető mondatokat akartak megszavaztatni az Európai Parlamenttel a liberálisok. De csúfosan, 429:55 arányban alulmaradtak. Ennek ellenére, nemcsak a társadalomban, hanem a családban is egyre kisebb méretekben vannak jelen a vallásos élet megjelenési formái, értékei, a vallásos életből táplálkozó erkölcsi követelmények. Az emberek úgy élnek, mintha nem is tudnának Krisztusról, és arról az életről, amelyet ő nyújt nekünk. Harsognak, kiabálnak azok az erők, amelyek földi életünket alakítják, azt sugallják, csak ez az élet fontos, semmi mással nem kell törődni.

Ma már a hagyományos erkölcsi törvényeket semmibe veszik az emberek S e nép vezetői pedig olyan bűnöket akarnak ránk varrni, amelyek messze idegenek minden hívő magyar embertől. Előbb keletkezett ez az erkölcsi válság, amely oka és mélyítője a jelenlegi gazdasági válságnak. Sok tévtanító ment szét e világba, mondja az apostol. Sok működik belőlük ma is.

Nem ok nélkül kötelezte Jézus apostolait, hogy tanítsanak minden népet. Nem adott parancsot a csodatevésre, templomok építésére, egyesületek szervezésére, de arra igen, hogy szent igéinek magvait, elvessék az emberi lelkek barázdáiban és őrködjenek a vetések fölött, s ne engedjék, hogy Isten országának ellenségei konkolyt hintsenek a vetések közé

A XX. század nemzedéke véres leckét kapott arra vonatkozóan, mire vezet a téves eszmék szolgálata. S nem tudom, milyen leckét fog kapni a XXI. század nemzedéke, hiszen nem vagyok próféta, de félek, hogy még kegyetlenebbet, mint a mögöttünk hagyott, ha megszűnnek a keresztények szőlővesszőkként megmaradni a szőlőtőn, ha kiiktatódik az emberiség életéből Krisztus tanítása és annak megtartása.

A szőlőtőről való leválás reális veszélyével számolva felvetődik a kérdés, mi a bizonyítéka annak, hogy valaki Krisztushoz, a szőlőtőkéhez tartozik? Többnyire a belső bizonyosságunk. Ennek pedig külső jele az istentiszteleten való buzgó jelenlétünk.

De Jézus szavai szerint, aki benne marad, s akiben Ő marad, az bő termést hoz. A bő termés a Krisztussal való életkapcsolatnak a legmegbízhatóbb bizonyítéka. A bő termés pedig a Krisztus iránti szeretetből fakadó tettek. Ezért a felebaráti szeretet az, ami megbízható jelzője Krisztushoz való tartozásunknak. Nem ok nélkül hangsúlyozza János apostol a mai szentleckében: Ne szeressünk szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal! Akadályozzuk meg a rabszolga társadalom kegyetlenségeinek a visszatérését.

Mindannyian ismerjük ezt a szót, hogy felmentés! Ha valaki beteg, eleve fel van mentve a böjtölés aló1 vagy a szentmisén való részvétel alól. Az életben szinte minden alól van felmentés. Csak egy valami alól nincs semmilyen körülmények között. Ez pedig a szeretet parancsa!

Ide a templomba elhozhatjuk gondjainkat, bánatainkat, panaszainkat, kéréseinket, de nem hozhatjuk be haragunkat, gyűlöletünket. Hiszen Jézus követőinek lelkében nem lehet tartós harag és gyűlölet még ebben a gyűlölködő világban sem. Amikor tehát a szentmise kezdetén megvizsgáljuk leli-ismeretünket, az emberszeretet legyen az első helyen, amit számon-kérünk magunktól. A mulasztással elkövetett bűneink közül leggyakoriabbak az elmulasztott szeretetgyakorlatok.

Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is de lelkének kárát vallja? Mit használna egy édesanyának, ha lakását szépen berendezné, de gyermekeit elhanyagolná? Mit használna az apának, ha sok pénzt keresne családjának, de szívét megvonná tőlük? Mit használna a felnőtté váló gyermeknek, ha tisztességet szerezne szüleinek elért sikereivel, de szívében elsorvadna a szülők iránti szeretet? S mit használna az egyháznak, ha a templomtorony égig érne, de senki sem látogatná az istentiszteletet? És mit használna az istentiszteleten való jelenlét, ha nem erősítené a hívek egymás közötti testvéri kapcsolatát?

A templomban ugyanis nem csupán Istennel kell találkoznunk, hanem az emberekkel is. Az Istennel is csak az találkozhat, aki találkozik embertársaival is. A szentmise nem Isten és az én ügyem, hanem Isten gyermekeinek a közös együttléte azoknak, akiknek élő a kapcsolatuk Krisztussal, a szőlőtővel és ezért bőséges és maradandó termést hoznak hétköznapjaik folyamán is, hogy krisztusibb, szolidárisabb, békésebb, s boldogabb legyen ez a világ!

Ámen