Újév. 2019

Újév. Mária Istenanyaságának ünnepe. 2019

Bevezető

Újév napján vegyes érzelmekkel ébredünk. A megilletődés, a vágyakozás és a reménykedés érzelmei vesznek erőt rajtunk. Mindenki remél valamit. A munkanélküli állásról, a beteg egészségről, a félénk biztonságról, a magányos társakról, a becsapottak igazságról, a hontalanok meleg otthonról álmodoznak. Mindannyian szeretnénk nyugodtan és békében élni ebben az esztendőben.

Egyházunk ezen a napon ünnepli a liturgiában Jézus születésének nyolcadik napját. Ebből az alkalomból édesanyját, Máriát állítja gyermekei elé. Teszi ezt abból a megfontolásból, hogy ő részesült elsőként Isten megváltó emberszeretetében. Erre a kegyelemre adott válaszában, Mária, példaképe minden kereszténynek. Mint Jézus fogadott testvérei, tehát Mária lelki gyermekei, fogjuk meg égi édesanyánk kezét, az ő hitével induljunk el az újesztendő sötétnek tűnő, ismeretlen országútján.

Kirié litánia

Jézus Krisztus, Aki áldássá lettél minden ember számára: Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Aki testvérünk akartál lenni, hogy mi Isten gyermekei legyünk. Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Akinek nevében üdvösséget talál minden ember: Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Életünk édesanyánkkal kezdődik. Ő az első, akivel a létezés partján találkozunk. Éveken át nála keresünk menedéket. Ha az élet rendje szerint "le is válunk róla," önállósuló életünk során állandóan vissza-visszatérünk hozzá.

A virágok lehulló szirmaikat a földanyának ajándékozzák, hiszen részben neki köszönhetik születésüket. A gyermeki szeretet ugyanígy hajlik vissza a jó anyák szívére.

Ennek a ténynek ismeretében nem csodálkozhatunk, ha Egyházunk az újév napján Mária anyaságát ünnepli. Jézus emberi élete benne kezdődött, ezért is úgy illő, hogy Isten minden gyermeke Mária nevében kezdje az újesztendőt!

Hogy mit hoz ez az újév, azt senki meg nem mondhatja még hozzávetőleges bizonyossággal sem!

Egy biztos, hogy miként eddig minden esztendőben, úgy ebben az esztendőben is keményen meg kell küzdenünk mindenért. Magyar identitástudatunk megőrzésért és erősítésért, s nemzeti kultúránkért, amelyhez az embert eltéphetetlen szálak fűzik. A haza és a kulturális örökség semmi mással nem pótolható értékek.

A hívő ember a tervezésben Máriát utánozza. Ő egészen biztos, hogy nem rendelkezett előjegyzési naptárral, nem voltak sajáttervei, mert az angyali köszöntés alkalmával véglegesen igent mondott Isten terveire, Isten akaratára. A Szentlélek által megvilágosítva a nagyokosságú Szűz megértette, hogy Isten terve, Isten akarata nem más, mint a mi földi boldogságunk.

Mária hívatása Isten terveiben csupán az, hogy isteni gyermeke számára meleg otthont teremtsen és bebizonyítsa a világnak, hogy a hívő, szerető, tiszta szív egy szolgálóleányt is királynővé tehet.

Ki kételkedhet, hogy ebben a szerető szolgálatban mindannyian utánozhatjuk Máriát? És ki kételkedhet abban, hogy mi krisztushívők a világ világossága lehetünk?

Az ember értelmes természetéből következik, hogy célokat tűz maga elé.

Ki diplomaszerzést. Ki feljebb lépést a ranglétrán. Ki esküvőt. Ki gyermekáldást. Ki gyógyulást

Bármennyire is vakmerőnek hangzik, de ki kell mondanunk: Minden hívőnek, ezek mögött, van egy magasztosabb feladata is, és ez az, ami Máriáé volt. El kell hoznunk, fel kell kínálnunk a világnak, minden embernek Jézust. Egy közönyös, egy ellenséges világban, ahol úton-útfélen gyilkos Heródesek leselkednek, szavunkkal, életünkkel meg kell jelenítenünk a világ Világosságát.

Isten már kezdettől fogva munkatársi szereppel tüntette ki az embert. Érvényes ez mind a természet, mind a kegyelem rendjében. Azon kell fáradoznunk, hogy a Földön, amelyet egy szókimondó író, Papini disznóólnak nevezett, megjelenjen az a Jézus, Aki mint a bűnösök barátja, szívünk istállóját templomivá változtathatja.

Bármilyen kicsik is vagyunk, szerény körülmények között élünk, az a küldetésünk, hogy a világ világosságává legyünk!

Lehet, hogy csak kevesek számára világítunk. Hitvesünk, szüleink, gyermekeink, szűkebb közösségünk felé azonban áraszthatjuk a szeretet fényét és melegét. Ha mindenki ezt tenné, sokkal fényesebb lenne sötét világunk. Ez a mindenkori keresztény feladat, amihez nem kell sok pénz, csak szeretet.

Ezért az újévi program összeállításakor szülessék meg szívünkben az a szent elhatározás, hogy a most elkezdődött évben igyekszünk jobban szeretni hitvestársunkat, gyermekeinket, szüleinket, munkatársainkat, betegeinket, orvosainkat, betegápolóinkat, tömegközlekedés dolgozóit, a közélet szereplőit, és minden honfitársat, közülük kiemelten is azokat, akik oly bölcsen, alázattal, s önzetlen szeretettel szolgálják népünk szent javát.

Csak így biztosíthatjuk magunk, szeretteink és nemzetünk számára a békés jelent, s a biztonságosabb boldogabb jövőt.

Ámen

Szent Család vasárnapja 2018

Szent Család vasárnapja. 2018

Bevezetés

Ma Szent Család ünnepe van. XIII. Leó pápa szorgalmazta azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a 19. századi nyugati világban egyre inkább kikezdett családeszménynek imádságos alapokat adjon.

A mai szentmise szentírási részletei olyan gondolatokat tartalmaznak, melyek a családi közösség szeretetkapcsolatának megerősítését szolgálják. Igyekezzünk ezeket értő füllel hallgatni, és ezeket meghallva, ezek legyenek családi életünk meghatározói is.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy kevés időt fordítunk családtagjainkra. Uram, irgalmazz!

Urunk, bocsásd meg, hogy nem teszünk meg mindent gyermekeink vallásos neveléséért. Krisztus, kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem gondoskodunk kellően idős szüleinkről. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Hogy milyen nagy érték a szép családi élet, azt azok tudják igazán, akik részesülnek örömeiben vagy nélkülözni kényszerülnek. Itt a földön az egyetlen olyan édenkert, ahol kivirágozhat az Élet fája és megteremheti a boldogság gyümölcsét.

Ez az Édenkert abban is hasonlít a bibliai Paradicsomhoz, hogy körülötte settenkedik az ősi ellenség és megkísérti az embert. Azon mesterkedik, hogy az isteni szeretet elleni lázadással elveszítsük ezt a Paradicsomot is!

Napjainkban, hála legyen a jó Istennek, hazánkban ma már egyre több pozitív hangot lehet hallani a családról, és egyre több tettet is tesznek érte nemzetünk sorsáért felelős vezetőink. De azok részéről nem, akik nem éreznek felelősséget nemzetünk sorsáért, sőt az az érzésünk, hogy nem fennmaradásáért, hanem a történelem színpadáról való letűnéséért, de legalábbis a népek közé való jellegtelen beolvadásáért fáradoznak.

Napjainkban sok balgaságot írnak, még többet mondanak, a szexuális kapcsolatról, a férfi és nő kapcsolatáról, az egyneműek kapcsolatáról, házasságáról, ma már nem is annyira a házasságáról, mint inkább az együttéléséről.

Felelőtlen tanácsokat osztogatnak, és ennek során igyekeznek nevetségessé tenni, s maradinak nyilvánítani a házasság keresztény eszményét.

Nem tudom pontosan idézni, de az EU alapokmányában is e két mondat szerepel. Minden embernek joga van házasságot kötni. S minden embernek joga van gyermeket nevelni. Hogy mi van ebben a két mondatban, nem akarom részletezni. Hogy hová vezet hazai földön is ez a Nyugatról importált erkölcsi felfogás? Mindannyian tudjuk és tapasztaljuk. Gyümölcseikről ismeritek meg őket, mondja az Úr Jézus.

Azt mondják: a gépjármű veszélyes üzem. Az egyre növekvő balesetek is erről tanúskodnak.

Valami hasonlót állíthatunk a házasságról is. Olyan kapcsolat ez, amelyet számos veszély fenyeget, mivel földi életünk során, nemcsak hitünket, de boldogságunkat is törékeny edényben hordozzuk. Ezek a veszélyek részben a külső körülményekből erednek, de azoknak az erkölcsi elveknek a hiányából is, amelyek védettséget biztosítanának.

Sokat írnak és beszélnek napjainkban a környezetszennyezésről. Ám erkölcsi életünk elszennyezédeséről semmit sem, ami sokkalta nagyobb veszélyeket jelent az egyének, a társadalom, s a nemzet számára,

Sőt szabadon, gátlástalanul lehet folytatni az európaitól, s kereszténytől teljesen idegen életszemléletet mindenféle eszközzel terjeszteni. S olyan degenerált elveket, szemléletet előhozni a történelem lomtárából, amely már nem egyszer okozta világbirodalmak, hatalmas népek történelem színpadáról való eltűnését, s népeknek nemcsak erkölcsi, de biológiai halálát is.

Nem hallja már, de legalábbis feledi e nép, a római színben színpadra lépő Péter apostol szavait: "El fogsz pusztulni korcsult nemzedék!"

Kérdezhetné valaki: Vajon van-e még eszköz a kezünkben a házasság, a család intézményének megerősítésére? Hála legyen a jó Istennek, hazai vezetőink látják már ezeket az eszközöket és érnek is el sikereket demográfiai vonalon.

Azután, van-e egységes recept a családi életek boldogságára? Azt válaszoljuk, hogy apró részletességgel kidolgozott nincs, de a lényegest tartalmazó igenis van!

Emberhez méltó, boldog életközösséget, házas és családi életet nem lehet kialakítani egymáshoz való kölcsönös alkalmazkodás, önmérséklet, türelem, megbocsátás és egy-másért vállalt áldozatok nélkül.

Nem kétséges, hogy a családi élet boldogságát nemcsak a hitvestársak kapcsolata határozza meg, hanem a gyermekükhöz fűződő viszonyuk is.

Érdemes fölfigyelnünk arra az eseményre, amelyet az evangélium örökített meg számunkra. A tizenkét éves Jézus visszamarad a templomban, és amikor megtalálják, Mária szemrehányóan megjegyzi: "Fiam, miért cselekedtél így velünk?" „Akkor Jézus hazatért velük Názáretbe.”

Tagadhatatlan, hogy a nemzedékek között mindig van bizonyos szakadék és ez napjainkban még szélesebbre nyílott. Igen fontos ennek a ténynek a tudatosítása és az ennek megfelelő gyakorlat kialakítása.

Valaki igen bölcsen jegyezte meg: Ha arra tanítjuk a gyermekeinket a hittan órákon, hogy tiszteljék szüleiket, akkor a szószékről arra kell biztatnunk a szülőket, hogy igyekezzenek, méltók lenni gyermekeik tiszteletére.

Fölösleges lenne elmarasztalni ifjúságunkat, nemzetünk fennmaradásának zálogát, hiszen az élet irányítása a felnőttek kezében van. Ők a felelősek a családi élet kialakításáért. Tőlük is függ, hogy a család édenkertté vagy pokollá változik. Tőlük függ kiűzetésünk vagy boldogító megmaradásunk abban a közösségben, amelyet Jézus elgondolás szerint lehet és kell egyént és nemzetet boldogítóvá változtatnunk!

Ámen.

Becket Szent Tamás

BECKET SZENT TAMÁS

1118-ban Londonban született, apja gazdag normann kereskedő, anyja egy szaracén emírnek volt a lánya. Szülei a kiváló angliai alapfokú iskolák után Párizsba a legkiválóbb iskolába járatták.

A Canterburyi egyházmegyében volt pap, különböző kényes feladatait kiválóan látta el, majd a király, II. Henrik lordkancellárja lett, és a király megbízta fia nevelésével is. Munkáit ekkoriban is kiválóan látta el, sokszor még az Egyház jogainak feláldozása árán is. (Tiszta erkölcse, jószívűsége, erényessége ekkor is közismert volt!)

A király feltétlen hívét látta Tamásban, elhatározta, hogy érsekké teszi. Tamás figyelmeztette a királyt, hogy mint érsek a király akarata ellen kell sok mindent tennie, ezért meg fog szűnni barátságuk. Mindezt a figyelmeztetést Henrik csak tréfának vette. 1162-ben ellenkezése dacára püspökké választották, ő lett a canterburyi érsek.

Mivel az Egyház jogait nagyon határozottan védte II. Henrik király önkényével szemben, először súlyos pénzbüntetésre, majd börtönbüntetésre ítélték.

Tamás nem ismerte el bírái illetékességét, ezért a Szentszékhez fellebbezett, ám biztonsági okokból Franciaországba menekült, és ott hat évig száműzetésben maradt.

1170-ben visszatérhetett, és a király is kibékült vele. Kapcsolatuk azonban az udvar ármánykodása miatt ismét elmérgesedett. Tamás sokat szenvedett. A felbőszült király uszítására zsoldosai 1170. december 29-én az esti zsolozsmáját végző érseket az oltár előtt, papjai szeme láttára ölték meg.

III. Sándor pápa 1173-ban avatta szentté.

Becket Tamás halála után Jób érsek prépostságot alapított Esztergomban a vértanú tiszteletére.

Becket Szent Tamásnak feledésbe ment kultuszát dr. Lékai László bíboros felújította. A kápolnában elhelyezte Becket Szent Tamás ereklyéjét.

Érdekesség, és a történelem szomorú tragédiája, hogy Tamást halála után mégegyszer elitélték: VIII. Henrik király 1538-ban számvetésre idézte Tamást. Mivel a halott nem jelenhetett meg, a hatalmi őrületben tobzódó király lázadás, makacsság és felségárulás címén halálra elitélte: sírját feldúlták, ereklyéit elégették, a sírjában levő értékeket elkobozták, szobrait, képmásait és más emlékeket megsemmisítettek.

Aprószentek 2018

Aprószentek 2018

A napkeleti bölcsek látogatása után, a hatalmát féltő Heródes megöletett Betlehemben minden két éven aluli fiúgyermeket, abban a reményben, hogy az újszülött Messiás is közöttük van. Jézusért adják életüket, bár nem tudnak Jézusról.

Karácsony örömét és békéjét ma is mennyi békétlenség árnyékozza be. Ma is számtalan Heródes van, aki hatalmát féltve kegyetlen és kíméletlen a környezetéhez.

Karácsony ünnepe erősítse bennünk a szeretetet, a tiszteletet a másik ember iránt.

Szent János evangelista

Szent János evangélista

A galileai Betániából származott, apja, Zebedeus, halász volt. János bátyjával, Jakabbal apja mesterségét folytatta. Anyja, Szalómé, Jézus követői közé tartozott.

Keresztelő János fellépésekor a tanítványa lett, majd a Keresztelő tanúságtétele után Andrással együtt Jézushoz csatlakozott.

Az Úr a többi tizeneggyel együtt apostolává választotta. Jézus Péter és Jakab mellett őt is megkülönböztetett bizalmában részesítette. Jelen volt Jézus színeváltozásánál, az utolsó vacsoránál az Úr mellett foglalt helyet, és az apostolok közül csak ő kísérte el Krisztust a Golgotára. A kereszt alatt Jézus az ő gondjaira bízta édesanyját, Máriát. Jézus feltámadását követően az asszonyok híradása nyomán Péterrel együtt futott az üres sírhoz, hogy megbizonyosodjon a Mester feltámadásáról.

A Szentlélek eljövetele (Pünkösd) után a hagyomány szerint Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt, s ott a környéken és Szamáriában apostolkodott. Pál apostol Péterrel és Jakabbal az egyház oszlopai közé sorolja.

Pál halálát követően Epheszoszban folytatta életét. Ő tanította a második apostolnemzedék több jelentős képviselőjét: Pápiász hierapoliszi, Polikárp szmirnai, Ignác antiókhiai püspököt.

Domitianus császár Pátmosz szigetére száműzte. Itt részesült azokban a látomásokban, amelyeket a Jelenések könyvében leírt. Nerva uralkodása alatt visszatért Epheszoszba, és már száz éves lehetett, amikor Traianus uralkodásának 

Szent István vértanú

Karácsony másnapja. 2018

Bevezetés

Karácsony kettős ünnep. Az első nap, Jézus születésének, második nap pedig, az első vértanúnak, Istvánnak az ünnepe. Látszólag, mintha ellentétben állnának egymással. Itt élet, ott halál. Ám a hit szemével szemlélve, hamarosan eloszlik az ellentét. István halála ugyanis nem csupán földi élete végét, hanem egy új élet születését is jelentette. István nyitva látta az eget és ezt ezért láthatta, mert a Betlehemi Gyermek megnyitotta előttünk.

Észrevesszük e mi a két születés közötti kapcsolatot? Jézus e világra és az ember örök életre való születése közötti kapcsolatot: Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirie litánia

Urunk Jézus Krisztus! Te mondottad: Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért. Valóban azoknak tarjuk mi őket? Uram ir-galmazz.

Mit teszünk mi napjaink üldözött keresztényeinek sokaságért. Krisztus kegyelmezz.

Hiszünk mi abban, hogy a keresztények kiontott vére a keresz-ténység magva? Uram irgalmazz!

Evangélium után

"A kövek beszélnek"

Milyen szomorú szerep hárul a kövekre nemegyszer a történelem folyamán. Még a Szentírásban is sokszor csak dicstelen szerep jut nekik. A sátán is kezébe vette a köveket Júdea sivatagában, és arra csábította Jézust, hogy változtassa át azokat kenyerekké.

Az is megtörtént, hogy Jézus ellenségei köveket ragadtak és gyilkos szándékkal támadtak Isten küldöttjére. Még arra is hajlandók lettek volna, hogy halálra kövezzék a házasságtörő asszonyt.

Pedig az Isten egészen más szerepet szánt a köveknek. Emlékezzünk a virágvasárnapi bevonulásra, amikor Jézus ellenfelei megirigyelik a feléje kiáltott hozsannát! Kifogásukra ezt feleli: Ha ezek az emberek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.

Vagy gondoljunk arra a jelenetre, amikor Péter vallomást tesz Jézus istenfiúi küldetéséről, mire Ő ezt válaszolja: Te Péter vagy és erre a sziklára építem egyházamat.

A kövek tehát ártatlanok, csak azok a kezek a bűnösek, amelyek gyilkos szándékkal dobálják István diakónus felé.

Nincs tragikusabb eseménye az emberi történetnek, mint amikor kövek repülnek az igazság, a szeretet hírnökei felé.

Megdöbbentő az emberi elvakultság, vallási vakbuzgóság, ami nem értékeli a lelkes erőfeszítést, amely előbbre viszi az emberiség életét. Beleragadnak, olykor önző érdekek miatt a tegnapok sarába, és az ehhez való makacs ragaszkodással útját állják a fejlődésnek.

Ez történt az evangélium indulásakor is. István diakónus azok közé tartozott, akik felismerték Jézus tanításának többletét a mózesi törvényhez hasonlítva. A régi rend hívei ebben áruló, ellenséges mozdulatot láttak és tehetetlenségükben erőszakkal akarták eldönteni az igazságot.

Már maga a tény, hogy igaz szavaira kövekkel válaszolnak, bizonyítja gyengeségüket. Lehet ugyan az igazság ellen kövekkel hadakozni, csak egyet nem lehet: győzelmet aratni fölötte.

István diakónust betemethették ugyan a kövek, de Jézus ügyét meg nem semmisíthették. Sőt azt kell mondanunk, a kövek bosszút álltak, amiért ilyen gyilkos szerepre kárhoztatták őket. Beépültek az Egyház alapzatába. Miként a kereszt is győzelmi jellé fényesedett, úgy a kövek is tündöklő drágakövekké változtak a hős vértanú szeretetének tüzében.

A Szentírás szerint az istenszeretőknek minden a javukra válik. Az Egyházra dobált kövek is. Eltemetik az Egyház életének hulladékait, és felöltöztetik a vértanúság szépségébe. A vértanúk, akik Jézus ügyéért áldozták életüket, kiemelkednek sírjukból és átadják sírjukat gyilkosaiknak. Hősi életükkel hirdetik az evangélium mindent felülmúló értékét.

Akiért, amiért életet áldoznak, az méltán kelti fel az emberek figyelmét. Minden vértanú odaállhat a betlehemi barlang mellé, mert az angyalok nemcsak Isten, de az ő dicsőségüket is hirdetik. Nincs nagyobb dicsőség, mint az igazság és szeretet ügyéért áldozni a drága életet.

Van még egy lényeges mozzanat István megkövezésében, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. A haldokló vértanú követi az Úr Jézus példáját és megbocsátó szeretettel imádkozik megkövezői-ért. Uram ne ródd fel nekik bűnül!

Igaz, hogy a nagylelkű, megbocsátó szeretet a keresztények életében sem tudta mindig legyőzni a bosszúvágyat. Emlékezzünk csak a megbosszulás vezérelte végzetes Első Világháború elindítására. Mégis azt kell mondanunk: Egyházunk sohasem lehet hűtlen az evangélium alapelvéhez. Sohasem hirdethet bosszút, hogy megtorolja legkedvesebb gyermekeinek, vértanúinak szenvedéseit, s halálát.

Gondoljunk csak a közeljövőben boldoggá avatandó Mindszenty bíborosra, akit cinikusan ma 70 éve tartóztattak le a kereszténység legszentebb kettős ünnepének másnapján.

Amikor hosszú rabságából 56-ban kiszabadult, az ország népéhez intézett első szavai között ott voltak eme szavai is: "Szívemben nincs bosszúérzés és harag senkivel szemben sem!"

A bosszúállás ugyanis nem erény, főleg nem keresztény erény! Nincs rajta Isten áldása.

Az István felé repülő köveken sem volt áldás. Az áldás mindig azokra száll, akik a hős vértanúhoz hasonlóan megvallják Jézust az emberek előtt, akik megbocsátanak ellenségeiknek és ezzel a krisztusi béke szent ügyét szolgálják, a békességet a földön minden jóakaratú embernek angyali üzenet megvalósulását.

Amen

Karácsony. Ünnepi szentmise. 2018

Ünnepi szentmise 2018

Bevezetés

A liturgikus köszöntés után szentmisénk kezdetén szeretettel köszöntök minden kedves testvért, aki velünk ünnepel.

Különös szeretettel köszöntöm azokat a kedves testvéreket is, akik rokonaik karácsonyi meglátogatása alkalmából jöttek el ebbe a templomba karácsonyt ünnepelni.

E nap, ujjongó örömmel emlékezünk a világtörténelem egyik legcsendesebb és legtitokzatosabb pillanatára, amikor egy ártatlan csöppség pici testében, Földünkre lépett az Isten és megajándékozott szeretetével és békéjével.

Hogy méltóképpen, és örömmel ünnepelhessünk, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg vétkeinket.

Kirié litánia

Urunk! Add, hogy tiszta lélekkel boruljunk le jászolod előtt. Uram irgalmazz!

Urunk! Add, hogy tiszta élekkel járulhassunk szent asztalodhoz. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Add, hogy őszinte szeretet lakozzék a szívünkben, ne csak ma, hanem az év minden napján embertestvéreink iránt. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Szent karácsonyt, hitünk legszebb ünnepét ünnepeljük, amikor a közös öröm testvérré ölel mindannyiunkat. A hívő világ közös nagy öröme hozott el ide a templomba is, Jézus jászolához. Szemünkben ott ragyognak a karácsonyfák fényei, fülünkbe esengenek gyermekeink és unokáink kacagásai. Most pedig csatlakozni szeretnénk a betlehemi pásztorokhoz, hogy köszöntést mondjunk a Kisdednek, aki váltságot hozott az embereknek.

Miért jön el e nap a templomba a még nem hívő is? Vajon miért emelkedik ki a mai nap az év 365 éjjele közül, mi öltözteti ünnepi fényességbe?

Mi hívő emberek jól tudjuk, hogy ez az ünnepi fényesség a szegényes betlehemi barlangból a szegényes istállóból árad e világra. Jézus születése ugyanis új korszakot nyitott az emberiség életében. Megfelezte az emberiség történetét. Kettéosztotta azt Krisztus előttire és Krisztus utánira. S kettéosztotta az emberiséget Krisztussal tartó és Krisztus nélkül élő emberekre.

Azon a szent éjszakán is szerte a földön sok édesanya örvendezett gyermeke születésének. Mi azonban ma egy olyan gyermeket ünneplünk, aki nemcsak egy családnak, hanem minden idők emberének örömhírt jelent.

Augustus császár születésnapját, aki Jézus születésének idején volt a Római Birodalom istenített uralkodója, ma már sehol nem ünneplik. A legszegényebb embereknek sem jut eszükbe, hogy reá gondoljanak, dicsőségét zengjék és hálát mondjanak neki. A kis Jézus születése ma is ünnep az egész világon, a szegényes otthonokban csakúgy, mint a királyi palotákban. Pedig nagyon szegény barlangistállóban látta meg a világot.

Miért van ez így? Miféle gyermek az, aki ma is jászolához vonzza az emberek millióit? Miféle gyermek az, akit nem tudnunk elfelejteni? Miféle gyermek az, akit ölelő karok, megnyílt szívek, illetve bezárt kapuk és gyilkos Heródesek várnak? Ki az a gyermek, akinek mosolya annyi gyermek arcán fakaszt önfeledt ártatlan mosolyt? Mit hozott nekünk? Mivel érdemelte ki ezt a világra szóló ünneplést? Miféle kincseket rejt a betlehemi barlang, amely ma is lázba hozza a kincskereső emberi szíveket?

Mi keresztények jól ismerjük a választ.

Ez a gyermek Istennek emberré lett Fia! A megtestesült Örök Ige!

Jól tudjuk: A megtestesülés csodájának, s karácsony titkának csak egyetlen magyarázata van: a szeretet! A szeretet és könyörület hozta le közénk az Isten Fiát, hogy velünk sorsközösséget vállaljon, s tanításával, életével, szenvedésével és kereszthalálával jobbra fordítsa örök sorsunkat. A betlehemi barlang fennen hirdeti: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte, hogy aki benne hisz el ne vesszen.

A betlehemi Kisded, a könyörülő s irgalmas nagy Isten ajándéka az emberiségnek!

Hosszú évmillióknak kellett elmúlni, amíg az emberiség megkapta ezt az ajándékot. És ki tudja, mennyi időnek kell eltelni, amíg az emberiség, minden ember, el is fogadja ezt az ajándékot. Széjjel nézve e világban, határainkon innen, és határainkon túl, bármilyen hihetetlenül hangzik is, de Káin vére folyik az emberi erekben. És sokan nem hajlandók még ma sem testvérként fogadni és köszönteni Jézust, s testvérként elfogadni valamennyi embert!

Minden jó szülő örül gyermeke születésének. Akkor is, ha arra gondol, hogy gyermeke nem neki született. Jézusról azonban tudjuk, hogy nekünk született. Értünk, s a mi üdvösségünkért, s földi és örök boldogságunkért jött a földre!

Minden ember magának születik, még az édesanya sem kezelheti úgy gyermeket, mint saját tulajdonát; még a magzati életűt sem! Minden ember magának születik és nem azért, hogy kegyetlen zsarnokok, diktátorok szolgaságba alázzák. Minden ember magának születik és nem azért, hogy gépek rabszolgája, s a hatalmasok kizsákmányoltja legyen. - Minden ember magának születik és nem háborús kalandorok ágyútöltelékének. - Minden ember magának születik és nem azért, hogy az egymást váltogató izmusok könnyebben, vagy nehezebben megszerezhető eszköze legyen.

Csak egy gyermekről tudunk, aki az Atya akaratából, nem önmagának, hanem nekünk született. És ez a betlehemi Kisded, Jézus Krisztus! – Aki értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a menyből és emberré lett.

Ó, emberek, gondoljatok ma rá,

Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,

A kerek föld mindegyik gyermekéhez

Egy üzenettel jött: Szeressetek!

Ó, emberek, gondoljatok ma rá!

Ámen. 

Harang csendül

Ady Endre:

Karácsony – Harang csendül...

I.

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumban

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba'

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

– Úgy mint régen –

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

Ez a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget.

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni…

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra

Advent 4. vasárnapja 2018

Advent 4. vasárnapja. 2018

Bevezetés

A mai, advent 4. vasárnap evangéliumi szakasza két áldott állapotban levő asszony: Mária és Erzsébet találkozóját írja le. Mária keresi fel a gyermeket váró rokonát, Erzsébetet, hogy segítsen neki. Elmondják egymásnak gyermekvárásuk titkát és örömét. - Történnek e ma ilyen találkozások, titkok, örömök megbeszélései demográfiai problémákkal küzdő népünk életében.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Akire évezredek óta várt az emberiség. Töröld el vétkeinket. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Aki eljöttél közénk, hogy békét adj e világnak, békíts ki bennünket Magaddal és magunkkal! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Növeld bennünk, karácsonyra készülőkben a szeretetet és a jóságot! Uram irgalmazz!

Evangélium után

A mai evangéliumban, több találkozásról is hallottunk. Találkozik két áldott állapotban lévő asszony: Mária és Erzsébet és még két meg nem született gyermek: Jézus és János. E találkozásokat megemlítő evangéliumi szavakra kissé jobban oda kellene figyelni a magzati életekről vitázó és azokat oly könnyedén, lelkiismeret-furdalás nélkül kioltó társadalomban.

Örök, megcáfolhatatlan igazság ugyanis, hogy a gyermek, áldás, és nem teher, s a minden élet forrásának, a jó Istennek az ajándéka. A gyermeket váró anya áldott állapotban lévő, várandós, kisbabát váró, és semmiképpen sem terhes, mint ahogyan a szavakat megszálló, nemzet fogyást folytató, magyarság ellenes médium mondatja a társadalom számos területén az emberekkel.

Épp ezért a mai evangéliumi szakaszban szereplő két áldott állapotú személy: Mária és Erzsébet iránti tisztelet, ébresszen bennünk őszinte tiszteletet minden kisbabát váró, áldott állapotban lévő édesanya iránt is!

Az emberiség századok óta tudja, hogy a zene, a dal oldani tudja az egyhangú tevékenység unalmát. Ezért dúdol, énekel az ember örömében és bánatában, magányában és társaságban.

Nem tudjuk, hogy Mária, amikor az angyali üdvözlet után vándorbotot fogott és elindult meglátogatni rokonát, Erzsébetet, vajon énekelt-e, de hogy a lelke énekelt az örömtől, az bizonyos, hiszen gyermeket várt, az Isten Fiát hordozta szíve alatt, és minden bizonnyal már útközben is dúdolta, énekelte az ősi szép biblikus, énekeket, a nevéhez kapcsolódott Magnificatot.

A két áldott állapotban lévő asszony, Mária és Erzsébet, amikor egymással találkoznak, a jó Istennel is találkoznak. Isten lelke tölti be mindkettőjüket. Erzsébet Istent is dicséri, amikor Máriát e szavakkal köszönti: "Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse".

Mária, pedig a Magasztalás, a Magnificat gyönyörű szép imájában folytatja tovább a dicsőítést, amely ima szünet nélkül felcsendül a liturgiában, - koncertek alkalmával, templomokban és hangversenytermekben.

Jó lenne, ha Máriát nem tisztelő keresztény testvéreink tudomásul vennék, hogy a mi Mária tiszteletünknek biblikus alapjai vannak. Üdvöz légy Mária imánk kezdő mondatai a Máriát köszöntő angyal szavai, folytatása pedig Erzsébet Máriát köszöntő szavai. Ha ők, az angyal és Erzsébet köszönthették, miért ne köszönthetnénk mi is az ő szavaikkal Máriát?

A két asszony találkozásában nincs semmi rendkívüli. Mária meglátogatja rokonát, hogy segítségére legyen gyermekének születésénél. Mindennapos történet. Bárhol elő- fordulhat rokonok körében, ma is.

Ez azonban itt olyan emberek között történik, akiknek életét az Istenben való hit, az ószövetségi népnek, s általuk az egész emberiségnek ígéreteket tevő Istenben való mélységes hit irányítja. Találkozásukkor felemelő vallásos élményben részesülnek. Ebben világossá válik mindkettőjük előtt az, amiről Máriának már volt ismerete, az, tudni illik, hogy Gyermekében, az Úr Isten emberiségnek adott ígéretei beteljesednek.

Mindannyiunk életéhez hozzátartoznak a találkozások. Ezek sorsdöntők is lehetnek. Ilyen például a szerelmesek találkozása, amelyből egy életre szóló boldog hitvesi kapcsolat jön létre.

Aztán vannak véletlenszerű találkozások. és mindennaposak, otthon, a családban, a munkahelyen, hivatalban és iskolában.

A mi találkozásaink is, miként Mária és Erzsébet találkozása hétköznapiak és ilyen keretben is maradnak. Mégsem jelentéktelenek.

Ezekben is valamilyen formában benne van az Isten és a hit is. Ezek nem véletlenszerűek, ha a köznyelv annak is mondja, hanem gondviselésszerűek. És nem mindegy, hogy hogyan találkozunk, hogyan beszélünk egymással. Hogyan viselkedünk véleménykülönbségek, viták, esetén. Találkozásainkkor minket is, miként Máriát és Erzsébetet is, ha más formában is, de „Isten lelke kellene, hogy betöltsön" és gazdagítanunk kellene egymást szép, mi több olykor még vallásos élményekkel is!

Holnap este már itt a karácsony. Sokan várnak otthonukba vendéget, régen nem látott családtagokat, barátokat. Örülni fognak egymásnak, vidám beszélgetések hangja fogja betölteni a lakásokat, érdekes történetek fognak fényt varázsolni a szemekbe.

Rendkívül üdvös és hasznos lenne, ha ezekben a találkozásokban meglátnánk karácsony ünnepének igazi tartalmát, Isten és ember végleges, visszavonhatatlan találkozását egymással.

Istennek emberekkel, - velünk, veled és velem - való találkozása tegye örömtelivé mieinkkel, s ember-testvéreinkkel való találkozásainkat.

Ámen

Áldott Karácsonyt

Áldott Karácsonyt!

"Ha házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.

Ha a konyhában fáradozom, és csodálatosan megterített asztalt készítek, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhában segítek, öregek otthonában karácsonyi énekeket énekelek, ha vagyonomat elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, semmit nem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal díszítem fel, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.

Hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.

Barátságos az idő szűke ellenére is.

Nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

Nemcsak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet soha el nem múlik.

A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.

De a szeretet ajándéka megmarad örökre!"

(Ismeretlen szerző)

Üdvözlégy Mária

Az Üdvözlégy ima csúcsa a közepén elhangzó dicsőítés: Áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Jézus az Ige, a kinyilatkoztatás teljessége. Őbenne lakik testi formában az istenség teljessége. Őbenne van a szabadulás, a békesség, a boldogság. Ő a megfellebbezhetetlen igazság, a kimeríthetetlen élet, az ember célba-érkezése és megdicsőülése. Mi, akik áldjuk őt, rátaláltunk életünk értelmére.

Ezt az értelemre-találást az anyaság szemüvegén keresztül szemléljük az első részben, ami tisztán biblikus. Mikor a Szűz női intimitásának legbenső magváig kiszolgáltatja magát Isten Lelkének, teljessé válik kegyelemmel, befogadja az Istent magát, mint anya a magzatát. Elszakíthatatlanul az Úrral van, az emberi egzisztencia legvégső titkát kapta meg ajándékként. Egyedülálló szerepet kap, ő ajándékozza nekünk az életet, ami Jézus.

Az ima másik része a hagyományból származik. Efezusban imádkozták, amikor a 431-es efezusi zsinat megvédte Mária istenszülői címét. Ez a tétel elsősorban Jézusról mond valamit: hogy őbenne nem lehet elválasztani az istenséget az emberségtől.

Belépünk tehát életünk két meghatározó mozzanatával, a jelen órával és halálunk órájával Mária istenszülői mivoltának titkába. Részt kérve a neki jutott kegyelemből. És kérjük: Imádkozzunk értünk bűnösökért, most és halálunk óráján.

Ámen

Jézus születésének hírüladása

Jézus születésének hírüladása ünnepnapként szerepel a liturgikus naptárban, mégpedig kilenc hónappal Urunk születése, karácsony ünnepe előtt, azaz március 25-én. Ekkor emlékezünk meg arról, hogy Gábor angyal közli a názáreti leánnyal, Máriával Isten üzenetét, hogy ő lesz a Megváltó édesanyja. Mária igent mond Isten tervére, s ekkor fogan meg méhében a magzat. Isten Fia, Jézus földi, emberi életének kezdete ez a pillanat.

Ma, néhány nappal Jézus születése előtt, szintén ezt az eseményt, az angyali üdvözletet idézi fel számunkra az evangélium, amelyet tegnap Keresztelő János születésének hírüladása előzött meg. Érdemes odafigyelnünk a két jelenet különbségeire, mert ezek lényeges információkat hordoznak a két születendő gyermek származásáról, személyéről és küldetéséről.

Bár Keresztelő János születésének hírüladása rangosabb helyen, a vallási élet központjában, a jeruzsálemi templomban történt, Máriát pedig egy félreeső kisvárosban, názáreti otthonában, tehát nem egy szent helyen látogatta meg az angyal, mégis azt érezzük, hogy az üdvtörténet rendjében a kettő közül az utóbbi a jelentősebb. Jánosról azt tudjuk meg, hogy „nagy lesz az Úr előtt” (Lk 1,15), Jézus viszont nem csak nagy lesz, hanem őt a „magasságbeli Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,32).

Zakariás és Erzsébet esetében a meddőséget, mint akadályt hárítja el Isten, hogy természetes úton gyermekük születhessen. Mária esetében az ő szüzessége sem lehet akadály, természetfeletti módon, a Szentlélek erejéből történik gyermeke foganása.

A történetek a megváltás titkát tárják fel nekünk.

H.I.S.

December 19.

December 19

A karácsony előtti utolsó napokban az evangéliumok szépen sorra veszik a Jézus születése előtti eseményeket. Először a Megváltó előfutára, Keresztelő János, majd pedig Jézus születésének hírüladásáról olvasunk. Ezt követi Mária látogatása Erzsébetnél, azaz a két leendő édesanya találkozása, közös öröme. A karácsony előtti napon Keresztelő János születését olvassuk, majd másnap értelemszerűen Jézus születését.

Ma tehát arról olvasunk, hogy Zakariásnak a templomi szolgálatteljesítés közben látomása van. Megjelenik neki Isten angyala, aki közli vele a hírt, hogy gyermeke fog születni. Zakariás jól tudja, hogy neki és feleségének, Erzsébetnek idős koruk miatt emberi számítás szerint már nem születhet gyermekük, és ki is fejezte kételkedését. Mivel kétségbe vonta az isteni üzenet igaz voltát, ezért megnémul, s csak gyermekének születésekor tud majd újra megszólalni.

Az események hátterében érdemes észrevennünk Isten működését, aki embereket használ fel a megváltás művéhez, s ezek a személyek átengedik magukat Istennek. Zakariás és Erzsébet, Mária és József egyaránt engedelmeskednek Istennek, elfogadták és teljesítették azt a feladatot, amit Isten nekik szánt. Jézus is ezt fogja tenni egész életében, engedelmeskedik a mennyei Atyának, odaadja életét a mi megváltásunkért.

H.I.S.

Advent 3. vasárnapja 2018

Advent 3. vasárnapja. 2018

Bevezető

Ma, advent harmadik vasárnapja, az öröm vasárnapja; aminek alapja az, hogy közel van az Úr.

Közel van Urunk Jézus Krisztus születésének ünnepe.

Szent Pál apostol így buzdít bennünket a mai szentleckében: "Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki!”

De megismerhető-e a mi emberszerető jóságunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! S tegyünk róla, hogy megismerhető legyen.

Kirié litánia

Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy oly sokszor megbántottuk szüleinket. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy oly sokszor megbántottuk gyermekeinket. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy oly sokszor megbántottuk munkatársainkat. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Úgy kérdezzük ma mi is az Úrtól, miként egykor a tömeg kérdezte Keresztelő Szent Jánostól, hogy "Mit tegyünk hát?" Mit tegyünk, hogy Karácsonyt méltóképpen ünnepelhessük?

Az Úr, ma Keresztelő Szent János mai evangéliumban hallott szavaival válaszol nekünk.

Vannak, akiknek ezekkel a szavakkal: "Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek nincsen!" - Vagy az előbbiekkel lényegében azonos szavakkal: "Hasonlóan, akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen!"

Legalább ilyenkor, karácsony közeledtével, amikor oly magas hőfokra csap az ajándékozás lángja, nézzünk szét közvetlen környezetünkben, és lássuk meg mások szükségét, lássuk meg mások szegénységét is, azokét, akik még nálunk is sokkalta szerényebben élnek.

Ha betűszerinti értelemben nem is tudjuk megtenni, de azért átvitt értelemben tegyük meg mégis, s adjuk oda egyik ruhánkat annak, akinek egy sincs, s tegyünk meg mindent azért is, hogy mások asztalára is bőségesebben jusson, legalább ilyenkor karácsonykor.

Nem tudom szoktunk-e gondolni azokra, akiknek talán mindennél jobban hiányzik, nem a ruha és az élelem, hanem a szeretet, a megértés, a jóság, az odafigyelés? A mai kor szeretetintézményeinek, a nyugdíjasok otthonainak lakóira, a kórházakban fekvőkre? És ha gondolunk rájuk, vajon tettek is követik a rájuk való gondolásunkat?

Vannak, akiknek Krisztus a "Hát mit tegyünk?" -kérdésükre e szavakkal válaszol: "Ne követeljetek többet, mint, amennyi jogos!

Mi szeretünk túl sokat követelni mieinktől és általában az emberektől. Legtöbbjüktől azt, hogy bújnának ki a bőrükből és teremtődjenek újjá, a mi ízlésünk szerint. Azt várjuk, hogy tegyenek bennünket boldoggá. Pedig szívünket csak a szeretet, az a szeretet nyugtathatja meg, amelyet mi adunk másoknak. Mindazt, amit szeretnétek, hogy az emberek tegyék nektek, ti előbb tegyétek nekik, hangzik felénk is Krisztus szava.-

Talán kivétel nélkül mindannyiunknak szóló válasz, a "Mit tegyünk hát?" -kérdésünkre az, hogy "Senkit se bántsatok!"

Csak azt el ne higgyük önmagunknak soha, hogy mi nem bántunk meg senkit sem. Lehet, hogy gonoszságból nem, de emberi gyarlóságból igen is sokszor és sokak ellen vétkezünk. Olykor azzal, hogy észre sem veszünk másokat. De szándékosan is szoktunk bántani másokat. Hogyan? Te tudod Testvérem! Miért? Te tudod Testvérem! Talán azért mert önmagunkkal sem vagyunk megelégedve. Régi igazság: Keserű szív mérget lövell. Ne menjünk soha keserű szívvel az emberek közé! Előbb kérjük az Urat a költő szavaival: "Békíts ki magaddal és magammal, hiszen Te vagy a béke!"

Ne bántsunk senkit sem! Se fiatalt, se idősebbet! Ne kárpáljuk a mai fiatalokat. Gondoljunk arra, hogy kik nevelték őket? S mire? Még ma is a keresztény erkölcsi értékeket fel nem vállaló iskolákban? S gondoljunk arra is, hogy sok évvel ezelőtt mi is voltunk fiatalok. Igaz nem olyanok, mint a maiak, de az akkori időben az idősebb generációhoz viszonyítva egészen mások, mint ők.

De ne bántsuk az idősebbeket sem! Fájni tud az ember szíve, amikor látja, milyen méltatlan bánásmódban részesülnek azok, akik mindenüket önzetlenül feláldozták övéikért, a mellettük felnövekvő generációért. Micsoda udvariatlan bánásmódban részesülnek a járműveken! Micsoda gunyoros, csúfolódó megjegyzéseket kényszerülnek szó nélkül tűrni és hallgatni.

S micsoda szeretetlenség, meg nem értés veszi körül őket nagyon sok családban. Ilyenkor, karácsony közeledtével, amikor fogékonyabb a lelkünk a szeretetre és jóságra, fontoljuk meg egyik idősebb testvérünk papírra vetett gondolatait:

Boldogok, akik megértők, mi-kor botladozik a lábam, elernyed a karom. Boldogok, akik észreveszik, hogy meg kell erőltetnem fülem, mikor hozzám beszélnek. Boldogok, akik azt is tudják, hogy szemem zavarossá válik és elhomályosul, s hogy gondolataim lusták, csak lassan követik a hozzám szólók szavait. Boldogok, akik barátságosan mosolyognak rám, s van idejük, hogy kicsit elbeszélgessenek velem. Boldogok, akik éreztetik velem, hogy szeretnek, hogy még mindig becsülnek, és azt, hogy nem maradtam magamra. Boldogok, akik hátralevő napjaimat jóságukkal könnyebbé teszik, hogy derűsebben készülhessek az örök életre.

"Mit tegyünk hát?"- nyissuk meg szívünket egyre jobban az Égi Szeretet befogadására. Adjuk oda a szívünket egészen Üdvözítőnknek, aki a mi szívünkkel, az enyémmel és a tiéddel akarja szeretni közénk való eljövetelének ünnepén, a szeretetre, jóságra, s békességre vágyó emberi szíveket!

Ámen

Boldog Brenner János

Három, később pappá lett fivér egyikeként, kisparaszti családban született.

A Szent Erzsébet ferences templomban keresztelték meg, Gimnáziumi tanulmányainak befejezése után, 1950-ben jelentkezett novíciusnak a ciszterci rendbe. Beöltözésekor kapta az Anasztáz nevet. Csak néhány hétig tapasztalhatta meg a nyugodt, Istennek szentelt életet, mert a szerzetesrendek elleni támadás a Zirci apátságot sem kímélte. Brenner a budapesti Hittudományi Akadémia világi hallgatója lett két szemeszteren át, miközben titokban végezte novíciusi évét. Ezt követően 1951-ben tette le első fogadalmát.

Miután a rendi vezetés már látta, hogy a kommunista diktatúrának egyhamar nem lesz vége, úgy próbálták biztosítani a növendékek jövőjét, hogy felvételüket kérték egyházmegyei szemináriumokba. Így került Brenner 1951-ben a Szombathelyi egyházmegye kispapjai közé. A következő évben a szemináriumok nagy részét feloszlatták. Brennert társaival együtt 1952-ben átvették a győri papneveldébe. Kovács Sándor püspök szentelte pappá 1955. június 19-én a szombathelyi székesegyházban. A város Szent Norbert-templomában mutatta be újmiséjét.

Rábakethelyen, a határ menti Szentgotthárd második kerületében lett káplán. A plébániához négy fília tartozott: Magyarlak, Máriaújfalu, Zsida és Farkasfa. Tisztelte, szerette az embereket.

Tevékenységét az akkori államhatalom rossz szemmel nézte, főleg azt, hogy a fiatalokkal is foglalkozott. Az Állami Egyházügyi Hivatal megbízottja el akarta helyeztetni az ifjú papot. Miután ezt a püspök Brenner tudomására hozta, ő csak ennyit szólt: „Nem félek, szívesen maradok. A püspök kiállt a káplán mellett, és úgy döntött, továbbra is Rábakethelyen marad. Az egyházügyi megbízott erre azt mondta: „Jó, akkor lássák a következményeit!”

János atya tisztában volt azzal, hogy a papi hivatás gyakorlása ebben az időben még emberpróbálóbb feladat, mint amikor a szerzetesrendeket szétverték. Lelki naplójának alábbi gondolata is erre utal: „Uram, Te tudod azt, hogy boldogságot itt az életben nem keresek, hiszen mindenemet beléd helyeztem... Uram, tudom, hogy tieidet nem kíméled a szenvedéstől, mert mérhetetlen hasznuk van belőle.”

Egy őszi este, amikor kismotorral hazafelé tartott Farkasfáról, az erdőből ismeretlen személyek fahasábokat hajigáltak eléje, de ő ügyes manőverezéssel kikerülte őket. Hazaérkezve azt mondta: „Nem volt szerencséjük!” – és jót derült rajtuk.

Szemtanúk elmondása szerint december 14-én nagy jövés-menés volt Szentgotthárdon. A tanácstagok részére baráti estet rendeztek, és ezzel egy időben volt a rendőrségi bál is. A rábakethelyi sírásó, miközben egy fiatal halott másnapi temetésére készítette a sírhelyet, egy bőrkabátos csoportot látott a templom és a temető körül. Meggyilkolása reggelén így szólt a plébánia házvezetőnőjéhez, aki a reggelit készítette: "Málcsi néni, olyan gyönyörű ez a reggel! Át tudnám ölelni a világot.

Éjfél körül egy tizenhét éves fiatalember, - egy korábbi ministráns – zörgetett be a plébániára, azzal a kéréssel, hogy súlyos beteg nagybátyját kellene ellátni a szentségekkel. Brenner átment a templomba, nyakába akasztotta betegellátó tarsolyát, amelyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével a dombtetőn keresztül vezető koromsötét gyalogúton elindult Zsidahegy felé. Útközben többször megtámadták, de sikerült elfutnia. Végül a feltételezett beteg háza mellett kapták el. Ez is azt bizonyítja, gyilkosai tudták: Brenner János komolyan veszi hivatását. Ezért várták a megadott címen. És ott, nyakában az Oltáriszentséggel, harminckét késszúrással megölték.