Húsvét 3. vasárnap 2022

 

Húsvét 3. vasárnap 2022

Bevezetés

Az Úr Jézus a csodás halfogás után háromszor teszi fel Péternek ugyanazt a kérdést. Az Úr ma nekünk teszi fel ugyanazt a kérdést, amit Péternek: „Szeretsz engem?”

Kirié litánia

Urunk, ha sokszor nem a szívűnk, hanem az értelmünk szerint válaszolunk: Uram, irgalmazz!

Tompaságunkban, hogy nem tudjuk felfedezni a világban szent jelenlétedet: Krisztus, kegyelmezz!

Bocsáss meg, hogy nem élünk rendszeresen vétkeink miatt az eukarisztiával, a te ajándékoddal, amit számunkra adtál: Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Szent János evangéliumának befejező részletét hallottuk, olvastuk. Szent János Jézus feltámadása utánra teszi a csodás halfogás elbeszélését. Pontosan tudja, hogy a hálóban százötvenhárom nagy hal volt. Jézus és az apostolok közösen rendeznek vendégséget, lakomát. A kenyeret Jézus szolgáltatja nekik. Fogja a kenyeret és ad nekik. Ugyanígy a halból is. Egészen hasonlóan, mint a csodás kenyérszaporítás elbeszélésénél.

Jézus, aki feltámadása után több alkalommal megjelent az apostoloknak, a tanítványoknak, illetve az asszonyoknak. Ennek ellenére, úgy tűnik, mintha ők még a többszöri jelenések és találkozások során sem értették volna meg, hogy új feladatot, új küldetést kapnak.

Péter halászni indul, mintha a Jézus-esemény lezárult volna, s ott kellene folytatnia életét, ahol három évvel korábban abbahagyta, mielőtt Jézus meghívta. Visszatér eredeti mesterségéhez a halászathoz, és apostoltársai is követik őt ebben.

Bizonyos értelemben érthető csalódottságuk és gondolkozásuk, s most azt keresik, hogy mivel folytassák életüket.

Jézus pontosan erre a kérdésre ad választ nekik e jelenése alkalmával. - A legeltetésre.

A feltámadt Jézus megjelenik és csodát tesz, az eredménytelen halászat után mégis rengeteg halat fognak annak köszönhetően, hogy engedelmeskednek Jézusnak.

Jézus egyértelművé teszi számukra, hogy emberi munkájukat és erőfeszítésüket ő teszi eredményessé. A csodás halfogás után, Jézus úgy áll előttünk, mint aki irányítja küldötteit, az apostolokat, az Egyházát. Hozzátehetjük: minden korban.

Az sem véletlen, hogy a feltámadt Jézus Krisztus előnyben részesíti az étkezést, mint a tanítványokkal való találkozás helyét, időpontját, alkalmát. A háttérben utalást vélhetünk az eucharisztikus lakoma megünneplésére, amely számunkra is a Feltámadt Jézus Krisztussal való találkozást és az örök élet lakomájának elővételezését jelenti.

Ezt követi Péter vallomása. Látszik, hogy az evangélista az elbeszélést egy ünnepi pillanatba helyezi el. Egyes egyházatyák a háromszoros kérdésben utalást ismernek fel szent Péter apostol nagycsütörtök-éjszakai háromszoros tagadására.

Tény, hogy Péter elszomorodott, hogy Jézus háromszor is megkérdezte, „szeretsz-e engem?”- Jézus előbb azt kérdezi: „Jobban szeretsz-e mint ezek?” De Jézus csak Péterre bízza a bárányok és juhok legeltetését és csak neki jövendöli meg, milyen halállal fogja megdicsőíteni Istent.

Aki jobban szereti Jézust, mint más, annak tudnia kell, hogy vallomásának, hitvallásának következményeit is vállalnia kell. Akire többet bíznak, attól többet is várnak. Péterre többet bízott az Úr, többet is vár tőle.

Szent Péter utódai, a pápák, Péter nyomdokában kell, hogy járjanak és járnak is!

Nekünk is vállalnunk kell az az ezen az úton való járást. Valószínű, nekünk is van rá okunk, hogy elszomorodjunk, ha Jézus háromszor kérdezi szeretjük-e?

Reményik Sándor soraival kérdezem, ébresztgetem a lelkiismeretünket

Uram Jézusom, jaj, én nem tudom:

Júdásod vagyok-e vagy Pétered

(Jaj, csak a gyávaságban Pétered...)

Vagy egy a farizeusok közül,

Ki üres életének nem örül

S kiontja mégis újból véredet

S hazudik újból minden új napon.

Vagy jobbik esetben Pilátusod

Vagyok, ki mossa hűvösen kezét

És véli: kívül áll a dolgokon.

Vagy vagyok még jobb: éjféli beszéd:

Nikodémusz éjféli surranása –

Félig szégyelli, és félig imádja

Titokban fölkeresett Mesterét.

Vagy ennél is jobb vagyok, úgy lehet:

Én, József, az arimathiai,

Ki kertjében ad temető-helyet.

(Adhatott volna vajon egyebet?)

S tovább: Tamás, talán Tamás vagyok,

Aki csak akkor hisz, ha lát s tapint,

S hálásan csak a dicsőült sebekből

Vonja vissza fekete ujjait.

[…]

Akárki legyek én ezek közül:

– S bizony mondom, hogy mindenik vagyok –

(Reményik S: Nem teljes a pohár)

És mégis, miként Péter, azt kell, hogy mondjuk, az Úr szeretsz engem kérdésére: „Uram, te mindent tudsz, te azt is tudod, hogy szeretlek téged!”

E jelenet ismeretében sem tudják, nem katolikus testvéreink elfogadni, hogy Péter apostolt, akinek a feltámadás elbeszéléseiben oly nagy szerep jut, kiemeli az Úr a többi közül. S különleges hatalommal bízza meg. Teszi Egyháza legfőbb vezetőjévé. Ezzel az Úr Jézustól kapott hatalommal legeltet, vezet bennünket, és gondoskodik számunkra táplálékról: Isten igéjének és Krisztus testének táplálékáról.

Tudatosan emelte őt ki az Úr, s tette a többiek elé, elsőnek.

Lehet, hogy a legeltetést, ön-érzetünk nem veszi jó néven: hiszen felnőttek, önállóak, nagykorúak vagyunk! Bennünket senki ne terelgessen, senki ne legeltessen! Mondják sokan. Ám ez nem a megalázásnak, a kiskorúsításnak a jele, hanem a gondoskodó szereteté, a Jó Pásztoré, aki feláldozta magát értünk azért, hogy életünk legyen, és minél bőségesebben.

Ámen

Húsvét 2. vasárnapja 2022

 Húsvét 2. vasárnapja 2022

Bevezetés

A mai evangéliumban a hitetlennek mondott, de nagyon is hívő Tamás apostollal kapcsolatos evangéliumot halljuk. Ekkor mondja Jézus, hogy boldogok azok, akik nem láttak, s mégis hisznek bennem. Mi, akik bár nem látjuk őt, és mégis hiszünk benne, örülünk e, boldogok vagyunk e azért, hogy hiszünk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Jézus Krisztus, aki megjelenésedkor „Békesség nektek” - kel köszöntötted apostolaidat! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus, aki megjelenésedkor, örömmel töltötted el apostolaid lelkét! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, aki boldognak mondtad azokat, akik Téged nem láttak, és mégis hisznek! Uram irgalmazz!

Evangélium után

Életünknek szomorú kísérője a félelem. Félünk a betegségtől, félünk szeretteink elvesztésétől, félünk a haláltól. Félünk az elszegényedéstől. Félünk egymástól, félünk magától az embertől, az emberek egy jól meghatározott csoportjától. Félünk a keresztény és nemzetellenes erők egyeduralmától. Félünk a nemzethaláltól.

A mai evangéliumi szakasz elbeszéléséből tudjuk, hogy maguk az apostolok is féltek a Jézus Krisztust keresztre feszítőktől. Bezártak az ajtót és ablakot, hátha ők következnek, és Mesterük sorsára jutnak.

Igaz, hogy az asszonyok különös híreket hoztak kora hajnalban, mivel üresen találták Jézus sírját.

Ám a csalódás halálos csapást mért hitükre és ebből nehéz volt föltámadni. Talán azon gondolkodtak, hogyan hagyhatnák el Jeruzsálemet. Jobb lenne titokban eltűnni a szent városból.

Tagadhatatlan, hogy a félelem hatalmas fegyver a gonoszság kezében. Sokszor és sokakban kioltja a hitet, meghervasztja Jézus iránti szeretetünket. A diktatúra idején mennyien elpártoltak az Egyháztól, tagadták meg hitüket, mert féltek. És mennyien óvatosak még ma is. Még csak ritkábban templomba járók, mert félnek az az életben tartott egyházellenesség retorziójától.

S nem kell-e joggal félnünk? Ha ki akarnak irtani minden keresztényt? Ha az emberiség legszentebb ügyét, embert embernek megtartó, örök erkölcsi törvényeket védelmező és hirdető egyházat, Európa lenyúlási szándékával vádolják, illetve ezzel a rágalommal riogatják népünket.

Sajnos a félelemből hatalmas tartalékokkal rendelkezünk.

De Jézus nem azért fizetett olyan nagy váltságdíjat érettünk, hogy félelem erői győzedelmeskedjenek. Ezért kellő időben közbelép, és megadásra kényszeríti a félelem erőit. Megjelenik apostolai között, és köszöntésével lecsendesíti a félelem miatt háborgó lelküket. Békesség nektek! Ez a köszöntés nem üres szólam, hanem a diadalmasan föltámadt Jézus húsvéti ajándéka.

Az apostolok egy darabig még hitetlenkednek, nem tartoznak a hiszékeny emberek közé.

Ekkor Jézus előáll a döntő bizonyítékkal. A katonák szívesen büszkélkednek azokkal a kitüntetésekkel, amelyeket bátor magatartásukért kapták. Most Jézus teszi ugyanezt. Megmutatja apostolainak szeretetből vállalt harcának győzelmi jelvényeit: Öt szent sebét, kezein, lábain és oldalán. Ennek láttán az apostolok megörültek és minden félelmük elillant. Örülnek, mert látják az Urat.

Öröm látni a virágruhába öltözködő természetet, a csillagos égbolt ragyogását. Öröm látni a szerető emberarcokat, a jóság ránkhulló fényeit. De mindennél nagyobb öröm Jézusnak hívő látomása. Látni a történelem Veronika-kendőjén felragyogó arcát, látni meg-megújuló szeretetsebeinek ragyogását.

Miután Jézus föltámasztotta apostolai hitét, eltávozik körükből. Sajnos az egyik apostol, Tamás nem részesült a boldogító találkozásban és a hit föltámadásában. Hogy mi volt az oka távollétének, erről nem tájékoztat az evangélista. Talán végleg ki akart szakadni az apostolok együtteséből? Ki tudja?

Mikor mégis visszatért, hiába próbálták meggyőzni Jézus föltámadásáról. Emberi erővel nem lehetett halott hitét életre kelteni. Tanulság ez mindannyiunk számára, akik sokszor szomorkodunk szeretteink, barátaink hitetlensége miatt.

Az emberi szó, az emberi okoskodás nem elegendő a hit ébresztéséhez. Csak utat készíthetünk, de hitet nem adhatunk. Így történt ez Tamás apostol esetében is.

Annyit azonban elértek társai, hogy várakozásra késztették. Amikor Jézus ismét megjelenik közöttük, egyenesen Tamáshoz lép és mosolyogva biztatja: „Tedd ide újadat, tapintsd meg oldalamat és ne légy hitetlen, hanem hívő!” És Tamás leteszi az ellenkezés fegyverét, boldogan megadja magát és újra hívő lett.

Jézus boldognak nevezte Tamást és mindazokat, akik nyomába lépnek. Ennek a boldogságnak, a hit adta boldogságnak mindenki birtokosa lehet. Mert igaz ugyan, hogy Isten ajándéka, de mindenki megkapja, aki állhatatosan kéri.

Örüljünk, ha boldog birtokosai vagyunk, de ne felejtsük, hogy a hit útján nem szabad megállnunk. Nem lehet a tegnap hitével keresztény életet élni. Ezért kérjük mi is az apostolokhoz hasonlóan az Úr Jézustól: „Urunk! Növeld bennünk a hitet!” Tedd olyan erőssé, hogy ne ejthessen sebet rajta az újraéledő, újjáélesztett félelem! Ne engedd, hogy valaha is elszakadjunk Tőled! Ámen

Húsvétvasárnap 2022

 Húsvétvasárnap 2022 

Bevezetés

Húsvét vasárnapján Krisztus feltámadásának ünnepén, nem is tudom, hogy hányadszor már, de mint mindig, úgy most is egyre nagyobb szeretettel köszöntök minden kedves hívőt.

Minden szentmisében újból és újból Urunk Jézus Krisztus halálát hirdetjük, és hittel valljuk feltámadását, húsvét szent titkát. Kérdezzük meg azért önmagunktól, valóban hittel, vagy megszokásból mondjuk e szavakat?

Kirie litánia

. Uram irgalmaz! Jézus Krisztus, ki meghaltál értünk a Keresztfán! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus, ki három nap a sírban feküdtél. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, aki harmadnapra feltámadtál a halálból. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Amint tudjuk; a főtanács azért, ítélte halálra Jézust, mert Isten Fiának mondotta magát. Egy vállasos zsidó számára elképzelhetetlen volt, hogy Isten, aki tiszta szellem, emberi testbe öltözködjék. Amikor pedig Jézus a keresztfán a halál karjaiba hanyatlott, ez az ő szemükben mindennél nagyobb bizonyíték volt istensége ellen. Olyan megdöbbentő volt Jézus tehetetlensége, hogy még az apostolok is meginogtak. Mikor a keresztről történő levétele után eltemették, vele együtt reményeiket is eltemették. Könnybe lábadt szemmel nézték a sír száját elzáró sziklát, amely, felírat nélkül is, ezt a fájdalmas szót jutatta eszükbe. Volt.

A halál győzelme, Jézus kínos hallgatása nem tartott soká. Mikor virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe, a lelkes nép. Messiásként köszöntötte. Ennek hallatára néhány farizeus megbotránkozott, és azt követelte Jézustól, hogy tiltsa meg ezt a spontán megnyilatkozásukat. Ö azonban nem tette, hanem megjegyezte: „Ha ezek hallgatnak, a kövek fognak beszélni majd.”

Ez a jövendölés húsvét hajnalán beteljesedett. Elnémultak ellenségei, elnémultak tanítványai, de megszólaltak a kövek. Nemcsak azok, amelyeket megrepesztett a hajnali földrengés. A leghangosabban az a szikla kiáltott, amely elzárta Jézus sírját. A szikla elmozdult, a sír szája megnyílt és világgá kiáltotta: Él az Isten Fia! Jézus Krisztus feltámadott!

Tagadhatatlan, hogy földünk legszomorúbb építményei azok a síremlékek, amelyek az enyészet hatalmával próbálnak ideig-óráig szembeszállni. Ilyenek például az egyiptomi piramisok. Kheopsz fáraó. síremléke például 146 méter magas. 20 évig százezer rabszolga építette.

Jézus nem ilyen kőhegyekkel, nem balzsamozással aratott győzelmet a halál fölött. Üres sírjával hirdette: Föltámadtam és élek!

A szikla azonban nemcsak Jézus győzelmét kiáltotta világgá, hanem hívei reményét is föltámasztotta!

Sőt a sír szájából elhengerített kő figyelmeztetés ellenségei számára is! Jézus művét nem lehet eltemetni! Hiába a sok kudarc, ma is sokan megpróbálják visszagörgetni a sziklát Jézus üres sírjára. Nem csoda, ha beteg az a világ, amelyben Isten sírja reszket.

A hívő ember kínosan érzi magát abban a világban, ahol visszhangtalan Isten húsvéti üzenete. Az ateizmus, a szabadelvűség, a szabadkőművesség, a gyűlölet és a gonoszság óriási reklámhadjáratot folytat ellene.

Elkereszténytelenedő világunk legnagyobb bűne, hogy megöli az istenhitet, megöli az Istent. A meg nem született gyermekekben, a hitetlen, más nézetet nem tűrő liberalizmusban nevelt ifjúságban, a szétdúlt házasságokban.

Mária Magdolna szomorúan áll és sírdogál Jézus üres sírja előtt. „Elvitték Uramat és nem tudom hová tették.” Ó Magdolna, ha ma eljönnél a földre, hasonló panaszra nyithatnád ajkadat! Hány ember szívéből vitték el Jézust, oltották ki a hitet, követésének szeretetét. A modern élet minden lármája kevés ahhoz, hogy a halott hitek gyászos csendjét megtörje.

Mily kegyelem, hogy a halotti csendben nem kell a kövek szavára várnunk. Beszél helyettük a sziklára épült egyház és megszólalunk mi is. Jézus húsvéti diadala arra tanít, hogy semmi okunk a kétségbeesésre. A történelem iróniája, hogy még Jézus ellenségei is kénytelenek az evangélium ügyét szolgálni. Nagypénteken megölték testét és ezzel közreműködtek, hogy halhatatlan dicsőségbe öltözzék.

Ugyanez ismétlődik meg egyházunk életében is. Sokszor támadták az Anyaszentegyházat és sokszor jogosan tették. Az emberi gyarlóságok szeplői és ráncai nem egyszer elrútították arcát. A sziklára épült házhoz az emberi okoskodás is hozzáépítette a maga vityillóit. Ám az üldözések viharában a szeplők leégnek arcáról, a kicsinyes emberi gondolatok vakolata lehull róla, és megtisztulva, diadalmasan emelkedik ki abból a sírból, amit ellenségei készítettek számára.

Nyugaton a kereszténység megújulásra vár, sajnos egyre kevesebben vannak, akik még kiállnak keresztény hitük mellett. Megbélyegzik őket, elhallgattatják őket. Az ellenoldal propagandája hangosabb, erősebbnek tűnik. De a jó végül mindig győzedelmeskedik!  

Amíg van időnk, tegyük a jót! Hazánkban mi mást várhatunk, mint hogy hazánk, és minden honfitársunk újraéledjen, feltámadjon, a családot, mint értéket bemocskoló nyugati hatalmak ellen felemelje szavát.

A Föltámadott adja meg népünknek és valamennyiünknek, a sokféle értelemben vett halálból, a dicsőséges feltámadást.

Ámen

Virágvasárnap

Virágvasárnap

Mise elején 

Jeruzsálemben, az Olajfák hegyének déli lejtőjén egy kis templom vonja magára a zarándokok figyelmét. Az oltár mögötti üvegablakból páratlan kilátás nyílik a szent városra. A templom alakja kívülről emberi könnycseppre emlékeztet. Neve is így hangzik: Dominus flevit – Az Úr sírt.

A templom Jézus virágvasárnapi bevonulásának útvonalán épült. Szenvedése előtt diadalmenettel vonult az Üdvözítő a városba. De amikor elébe tárult, megsiratta lakóinak megátalkodása miatt.

Virágvasárnap erre a bevonulásra emlékezünk, és egyúttal meghatódott lélekkel gondolunk a Megváltó halálára is.

Isten áldását adom a híveknél levő, pálmaágakra emlékeztető barkára:

Könyörögjünk! Mindenható, örök Isten, szenteld meg áldásoddal ezeket az ágakat, hogy mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, őáltala egykor az Örök Jeruzsálembe is eljussunk. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen

Kirie litánia

Urunk, Jézus Krisztus! Te felelősséget vállaltál a bűnösökért. Uram irgalmazz!

Urunk, Jézus Krisztus! Te életedet adtad értünk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus! Te megújítasz bennünket Szentlelked által. Uram irgalmazz!

Ámen.

Evangélium után

Jó oka van annak, hogy Jézus szenvedésének története mind a négy evangéliumban szerepel, és mind a négy evangélista részletesen és az evangéliumok többi történésével összehasonlítva feltűnően hosszan tárgyalja.

Annak is jó oka van, hogy egyházunk minden évben elénekli vagy felolvassa a passiót virágvasárnap és nagypénteken is. Egyedülálló varázsa van a passiónak, különösen, ha éneklik, ha szépen éneklik.

Olyan történet ez, mely jól kiforrott, mire írásba foglalták. Az emberi lélek igényének valami módon nagyon megfelel. Művészi értékű, ahogy le van írva az evangéliumokban, és a művészeti alkotások között is első helyen van, amellett, hogy tartalma a teológia csúcsa.

 

Nagyböjt 5. vasárnap 2022

 Nagyböjt 5. vasárnap 2022 

Bevezetés

A mai evangéliumban a házasságtörő asszonyról szóló történetet halljuk. A történet nem a házasságtörésről szól. Hanem az írástudók Jézussal ellenes magatartásáról. A bűnös asszonyról, s Jézus magatartásáról. A történet az isteni irgalmasság egyik legszebb megnyilvánulása.

Úgy gondolom, hogy nagyböjt idején, az evangéliumi gondolatok közül leginkább nekünk szólónak érezzük, a „Többé ne vétkezzél” jézusi mondást.

Valóban? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. 

Kirié litánia

Urunk, te azt mondottad, hogy „Az vesse rá az első követ, aki maga is bűn nélküli”: Uram, irgalmazz!

Urunk, te azt mondottad: „Én sem ítéllek el, menj és többé ne vétkezzél”: Krisztus, kegyelmezz!

Urunk, te nem akarod a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen: Uram, irgalmazz!

Evangélium után

„Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek…”

Jézus ellenfelei minden alkalmat megragadtak, hogy tőrbe csalják őt. Így akarták aláásni a nép körében szerzett tekintélyét és megokolni saját szembeállásukat. Ha elitéli, nem tartja meg a mózesi törvényt. Ha elitéli, kegyetlen, népszerűtlen próféta.

Mindig akadnak, akik nem ismerik fel a fejlődés isteni gondolatát és erejüket a régi megőrzésére pazarolják. Ez a magatartás jellemezte azokat a férfiakat is, akik egy házasságtörő asszonyt hurcoltak Jézus elé.

Hallottak ők már egyet, s mást az Úr Jézus bűnösök iránti rokonszenvéről és most alkalom kínálkozott, hogy nyílt színvallásra kényszerítsék. Akár felmenti az asszonyt, akár elítéli, ők lesznek a nyertesek. Törvénysértéssel vagy irgalmatlansággal vádolhatják a nép előtt.

Mindannyian tudjuk, hogy az ószövetségi társadalomban, hátrányos helyzetben éltek a nők és ezért szigorúbban ítélkeztek házassági hűtlenségük felett. Ennek a fel-fogásnak jegyében jelennek meg a vádaskodó férfiak és a mózesi törvény nevében az asszony elitélését kérik.

Érdemes felfigyelnünk arra a körülményre, hogy nem az asszony bűntársát, a férfit vonják felelősségre, hanem a gyengébb nemnek nevezett asszonyt. Az Úr Jézust már ez a tény is bosszanthatta. Az Ő szemében nincs kétféle erkölcs, egy a női természetre és egy a férfiak számára.

A Tízparancsolat egyformán tiltja mind a férfinak, mind a nőnek a házasságtörést. De sajnos csak a házasságtörő nők megkövezéséről olvashatunk a Szentírásban.

A nőknek ezen a hátrányos helyzetén akart Jézus változtatni a mai evangéliumi szakaszban tanúsított magatartásával. És változtatott is! És változtatott és változtat a kereszténység is mindenütt, ahová csak eljutott vagy eljut.

Nemcsak a rabszolgák felszabadítása köszönhető a kereszténységnek, hanem a nők megbecsülése, s felemelése is!

Ennek a folyamatnak csodálatos szép gyümölcse a keresztényeknek a Szűzanya iránti tisztelete.

Sajnos a nem keresztény világban: a keleti népeknél, s a fundamentalista irányzatú iszlám népeknél ma is mily hátrányos s megalázó helyzetben élnek a nők.

De az elkereszténytelenített, egykor keresztény országokban is, csak írott malaszt a nők egyen-jogúsága. Ma sem becsülik meg őket. Nem tekintik annak, aminek az Úr Isten teremtette őket. A férfi mellé rendelt, vele egyenjogú segítő társának, hitvesnek, az élet továbbadójának, édesanyának.

Miért tekintette az egyik eszme évtizedeken át csak termelési eszköznek?

Miért tekinti a másik, az előbbit felváltó csak profitnövelő tényezőnek?

Ha nem vigyázunk, ha hagyjuk elkeresztényteleníteni a világot, akkor az visszajut a Jézus korabeli, sőt még az azt megelőző, megvál-tatlan állapotába.

Van ennek a tanulságokban oly gazdag evangéliumi történetnek, egy mindnyájunknak szóló mondani-valója is. Ezt pedig így fogalmazhatnánk meg: Kerüljük a könnyelmű ítélkezést.

Sok esetben mi emberek hasonlók vagyunk ugyanis a mai evangéliumban említett köveket ragadó képmutató férfiakhoz. Mi emberek szívesen ítélkezünk mások felett, csak önmagunk felett mondjuk ki könnyelműen a felmentő ítéletet.

Tagadhatatlan, hogy igen erős bennünk a hajlam arra, hogy másokat megszóljunk, másokat elmarasztaljunk, másokat elítéljünk, mások felett pálcát törjünk. Főleg társasági összejövetelek, s politikai vélemények cseréjekor.

Legtöbbünknek kedvenc foglalkozása a szálkakeresés mások szemében és elfeledkezés saját bűneink gerendáiról.

Ma nekünk, másokat könnyedén elmarasztalóknak, elítélőknek szólnak a krisztusi szavak. „Csak az vessen követ a másikra, aki bűn nélkül van köztetek.”

Micsoda tragédia lenne számunkra, ha másokat kegyetlenül elítélnénk, ugyanakkor nem vennénk észre önmagunkban azt, amit másokban elítélünk, nem vennénk észre, hibáinkat, vétkeinket, bűneinket.

Magunkon és népünk sorsán jobbítani akaró Testvéreim! Hazánk megújítását önmagunknál kell elkezdeni. Ha Te is, én is, ő is jobbá leszünk, jobbá lesz nemzetünk is!

Legyünk hát jobbá! Többé ne vétkezzünk hát!

Ámen 

Ma Szentföld javára illetve az ott élő keresztények megsegítésére kérjük a perselyadományaikat, amit előre is hálásan köszönünk.