Újév 2017

Újév 2017

Bevezető

Az újesztendő első napján szeretettel köszöntöm a kedves testvéreket.

A mai nap különös érzelmekkel ébredtünk. A megilletődés, a vágyakozás és a reménykedés érzelmei vesznek erőt rajtunk. Mindenki remél valamit. A beteg egészséget, a munkanélküli állást, a hazaszerető a gyűlöletkampány végét. Mindannyian szeretnénk nyugodtan és békében élni. Békét szeretnénk szívünkben, békét családunkban, békét nemzetünknek és békét az egész világnak.

Gondolkodtunk e már azon, hogy mit is teszünk majd mindezekért ebben az újesztendőben? Tegyük meg az első lépéseket már most e szentmise kezdetén.

Kirié litánia

Jézus Krisztus, Aki áldássá lettél minden ember számára: Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Aki testvérünk akartál lenni, hogy mi Isten gyermekei legyünk. Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Akinek nevében üdvösséget talál minden ember: Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Ezen a napon boldog újesztendőt kívánunk egymásnak és magunknak. Isten áldását kérjük az újesztendőre, mert lelkünk tele van bizonytalansággal, kérdéssel, kéréssel, reménnyel. Vajon mit remélhetünk, milyen lesz ez az újesztendő? Teljesen helyénvaló a kérdés, hiszen boldog újesztendőt kívántunk egymásnak tavaly, tavalyelőtt és azelőtt is. Jó egészséget kívántunk egymásnak, nemcsak a betegeknek, hanem az egészségeseknek is, s mégis hányan megbetegedtek közülünk. Boldog újesztendőt kívántunk egymásnak, s hányan meghaltak közülünk, akik nem élhették meg a mögöttünk hagyott esztendő végét. Éppen ezért most azzal a tudattal kívánunk egymásnak boldog újesztendőt, hogy tudjuk, életünk és sorsunk Isten kezében van, s ott jó helyen van.

Képletesen szólva, ma éjfélkor elindult egy képzeletbeli vonat egy boldogabb újesztendőbe reményekkel teli utasokkal. Remélve azt, hogy el is jutnak a boldogság, az öröm és a szerencse honába. De vajon megérkezik-e ez a vonat oda, és odaérkezünk-e mindnyájan?

E bizonytalanság miatt még buzgóbb imádságba merülve kérjük ma az élet- és az idő Urát, hogy legyen segítőnk, és gondviselőnk ebben az esztendőben is. Istenbe vetjük bizalmunkat és reményünket, aki azért teremtett bennünket, hogy életünk legyen, és bőségben legyen (vö. Jn 10,10)! Ezért kérjük: „Isten áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel”.

De tudjuk, ezért nekünk is tennünk kell azért, hogy jó kedvűek legyünk, és bőséges legyen életünk.

De mit kell tennünk? Azt, amit a Szűzanya tett, akit az újesztendő első napján, mint Istenanyát köszöntünk. Róla jegyezték fel az evangélisták, hogy megőrizte szívében Isten igéit, amelyeket az angyaloktól, a pásztoroktól és az agg Simeontól hallott, és gyakran elgondolkodott rajtuk (Lk 2,19). Elgondolkodott rajtuk.

Már az ószövetségi szentíró is azt ajánlja az istenszerető embernek, nekünk is: Elmélkedj sokat az Úr törvényein (Sir 6,37)!

Szükségünk van arra, hogy gyakran gondoljunk az életünket irányító isteni törvényekre. Mert a megismert isteni igazságok segítenek az életben való eligazodásban, és a jóban való megmaradásban, a boldoggá levésben.

Mint a teremtés koronáját, megajándékozott bennünket az Úr a gondolkodás képességével. A nem használata, tudjuk hová vezet. A használata, a gondolkodás pedig segít Isten igazságainak is a megismerésében.

Az emberi tudományokban is csak az igazodik el, aki gyakran és behatóan tanulmányozza az adott szakterülettörvényeit. Aki pedig még többet is foglalkozik a részigazságokkal, az új felfedezésekre tud eljutni. Ha ez így van az emberi tudás területein, mennyivel inkább így van ez Isten dolgaiban!

Látjuk, hogy hazánkban mily sokan vannak, akik Isten törvényeit gondolkodás és megfontolás nélkül utasítják el, mondván, hogy azok idejét múltak, ósdiak. Társadalmi szintre akarják emelni az alapvető erkölcsi értékek, a természetes erkölcsi normák elutasítását. S helyébe 1-es és 2-es számú szülőre, egyneműek „házasságára”, s gender elméletre alapozó új „erkölcsi” rendet akarják az emberekre erőltetni.

Ilyenkor felmerül bennem a kérdés: hol vannak az illetékesek részéről a hathatós intézkedések eme súlyosan romboló erkölcsi trendeknak ellen? Hol vannak a keresztények és hol vannak a hívő keresztények? Hol vagyunk mi? Ezek után mi várható az újesztendőben?

Kétség kívül, a kultúr- és az ideológiai harc folytatódása. Az Iszlám elleni küzdelem. A boldogabb jövőért, Isten országáért sokat kell küzdenünk az újesztendőben is. A Világ rejtőzködő urai ma is féltik a hatalmukat Krisztustól. Nem kétséges, hogy céljuk a gyökér, önérzet, és értékrend nélküli ember kialakítása. Ugyanis a megalázott és kiszolgáltatott embert mindig könnyebb manipulálni. Az elkötelezett keresztény embert viszont nem lehet könnyedén megtörni, értékrendjét nem lehet emberi érdekekhez igazítva megváltoztatni.

Testvérek! Szomorúan kell látnunk, hogy kialakulóban van a nem gondolkodó ember típusa. Ők inkább tudatot butító szerekhez nyúlnak, mint az alkohol és a drog, és életüket egyre inkább fásultság és nihilizmus jellemzi. Nemcsak az egyszerű emberekét, hanem vezetőikét is. Európára tragédiát hozó vezetőjük mondotta, hogy ha látta volna, mit eredményez tette, akkor másképp cselekedett volna. Ma sem látja, hogy mit kell cselekedni. Nem ismeri a közmondást: Mi előtt cselekedsz, előbb gondolkodjál.

Sem azt a közmondást: „Quidquid agas, prudenter agas et respice finem”. Bármit cselekszel, bölcsen cselekedd, és tekintsd a célodat. T. Bármit cselekszünk az újévben, bölcsen cselekedjük, s tekintsük mindig a célt: saját, családunk, s nemzetünk boldogabb jövőjét.

Ámen

Szent Család

Bevezetés

Szent Család ünnepét, XIII. Leó pápa rendelte el, a XIX. század végén. A pápa elrendelése után, az egyházi évben a legalkalmasabb helyre, a karácsony utáni vasárnapra került megünneplése. Mivel ez évben már újévet ünnepelünk vasárnap, ezért Szent Családot ma ünnepeljük.

A liberális erők részéről folytatott családrombolással szemben, mennyire védjük mi az Úristennek a teremtéskor alkotott eme intézményét? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Családba való születéseddel megszentelted a családot, szenteld meg azokat ma is! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Családban való nevelkedésed által példát adtál a gyermekeknek szüleikkel való kapcsolatra, add, hogy a gyermekek ma is kövessék példádat. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Add, hogy gyermekeink is úgy növekedjenek korban, bölcsességben és kedvességben Isten és emberek előtt, miként Te. Uram irgalmazz

Evangélium után

Christoph Schönborn bécsi bíboros, Szent Család ünnepének evangéliumához fűzött gondolatait ismertetem.

Kissé idegenek a gondolatai tőlünk, de jó, ha tudunk arról, hogy egy magas beosztású tekintélyes bíboros, hogy gondolkodik a Szent Családdal kapcsolatos kérdésekről.

A Karácsonyt követő vasárnapot a családnak szenteljük. Különösen a Szent Családnak, Jézus családjának. És jól illeszkedik ez ide, mert a Karácsony sokak számára a család különleges ünnepe. Ez annak az ideje, amikor a család összejön, együtt ünnepel, idejük van a családtagoknak egymás számára. Gyakran annak az ideje is, amikor a családi feszültségeket különösen fájdalmasan élik meg, amikor a családi kapcsolatrendszerben világossá válnak a repedések, konfliktusok kerülnek felszínre, sérelmek érezhetők. Jó néhányan félnek ezért a karácsonyi időtől. A családban való elrejtettség utáni vágy, és a család megosztottságának realitása közti ellentét különösen fájóvá teszi a Karácsonyt.

Mint minden családban, Jézus szüleinek is voltak szülei, azoknak is volt családjuk. Mária szülei Joachim és Anna voltak. József esetében csupán atyja nevét ismerjük, akit Jákobnak hívtak. Voltak Jézus szüleinek testvérei? Máriának egy ízben egy nővérét említi az Írás. Józsefnek lehetett egy Kleofás nevű testvére. Valószínű, hogy mindkettejüknek több testvérük lehetett. És természetesen tágabb rokonságuk. Erzsébetről, Keresztelő Szent János édesanyjáról azt tudjuk, hogy Mária egyik rokona volt.

És hogy áll a dolog a gyakran emlegetett "Jézus testvéreivel"? Voltak Jézusnak testvérei? Amikor Jézus egyszer látogatást tett szülőfalujában, Názáretben, azt mondták az emberek: "Ez nem Mária fia, az ács, és nem Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nemde itt élnek nővérei közöttünk"?  A legismertebb Jakab volt, aki később a jeruzsálemi közösséget vezette, és akinek az Újszövetség Jakab-levelét köszönhetjük. A régi hagyomány szerint Jézusnak eme "testvérei" közeli rokonai voltak.

Egy dolog világos: a Szent Család nem egy modern "kis család" volt, hanem a rokonság kiterjedt hálózatában élt. És minden emberi családhoz hasonlóan, ebben a rokoni kapcsolatrendszerben is voltak feszültségek. Úgy tudjuk, hogy kezdetben, amikor Jézus elhagyta Názáretet, és megkezdte nyilvános működését, "testvérei" hevesen ellene voltak. Azt mondták: "megbolondult".

Mit jelent ma a "Szent Család"? Jézus egy lehetőség szerint tág, nagycsaládot akart. Nem testi értelemben, hanem úgynevezett "adoptáción" keresztül. Azt mondta: "Aki megteszi mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám". Aki hisz benne, a családjához tartozik. Jézus nem csak Úr és Mester, hanem a mi testvérünk. És ő minden ember testvére akar lenni. Azt akarja, hogy minden ember testvére legyen egymásnak, Isten nagy családjának tagjaiként. A kis Szent Család e nagycsalád szíve. Ez a kis Szent Család orvosolhatja családjaink megannyi sebeit. Kérjük ezért ma a Szent Családot, Jézust, Máriát és Józsefet! Hogy védjék családunkat, és a mai családokat. Hogy azok szét ne essenek.

Kérjük a Szent Család égi közbenjárását. S áldja meg az Úr a mai családokat bőséges kegyelmével.

Ámen

Simeon

Karácsony nyolcadában az evangéliumokban Jézus születése körüli eseményeket olvassuk. A mai evangélium Jézus templomban való bemutatását állítja elénk. Az agg Simeon felismeri a kisdedben a világ világosságát.

Elhangzik ajkáról az esti zsolozsmában naponta imádkozott gyönyörű ima: „Most már elbocsáthatod szolgádat Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat.”

Szeretnénk mi is felismerni Jézust a másik emberben. Szeretnénk mi is tanúságot tenni az Isten szeretetéről.

Ámen

Aprószentek

   Isten-szeretőknek valóban minden a javukra Karácsony öröme nem tartott sokáig, mert mindjárt az ünnep másnapján Szent   István vértanúságára emlékeztünk, majd ismét vértanúkra, az  Aprószentekre   emlékezünk  a  mai   napon.  Azokat  az   ártatlan  gyermekeket   nevezzük   Aprószenteknek, akiket Jézus miatt  öltek meg Betlehemben.

Heródes  király   saját földi  hatalmát  féltve adta  ki  a kegyetlen  parancsot,  miszerint   Betlehemben minden két évnél fiatalabb fiúgyermeket meg kell ölni. Katonái   kérdezés,  mérlegelés  nélkül   teljesítették  a   parancsot.

Az   emberi   féltékenység, a kicsinyesség  az uralkodót  szörnyű cselekedetre  indítja.   Hatalmával visszaélve ártatlanok életét oltja ki.   De mindez  nem rendítheti  meg  Istenbe vetett  hitünket! Bár  nagynak  és   legyőzhetetlennek tűnik az emberi gonoszság, mi hisszük, hogy Isten jósága   képes   minden   fájdalmat   szeretetté   alakítani.   Bár   sok   esetben   megfékezhetetlennek tűnik az emberi rosszindulat, mégis szilárdan hisszük,   hogy  legyőzhető  a  jósággal.

Bár  látszólag  emberek  irányítják  saját   kényük-kedvük szerint  az eseményeket,  mégis  hiszünk abban,  hogy  végső   soron Isten  akarata  fog megvalósulni.  A  Szent Család  megmenekülése  a   Gondviselésnek köszönhető.

Törekedjünk arra,  hogy megmaradjon bennünk  az   Isten iránti igaz szeretet,  az ő gondviselésébe  vetett bizalom, mert  az Istent szeretőknek minden a javukra válik.

Szent János

Szent János apostol egyértelműen azzal a szándékkal írta meg evangéliumát,

   hogy elvezesse az  olvasókat a  Jézus Krisztusban való  hitre. E  szándéka

   világosan  nyomon  követhető   egész  művén.  A   Jézus  csodáiról   szóló

   elbeszélésekben különösen is  megfigyelhető a  hit szerepe,  amely vagy  a

   gyógyításokat megelőzően  szerepel, azaz  mintegy az  emberek hitét  látva

   cselekszik Jézus vagy azok után, a csodatettek, mint hitet ébresztő  jelek

   láttán születik  meg az  emberekben. Gondoljunk  csak például  arra,  hogy

   Jézus első  csodájának,  a kánai  menyegzőn  a víz  borrá  változtatásának

   története ezzel a kijelentéssel zárul: „Ezzel kezdte Jézus csodatetteit  a

   galileai Kánában.  Kinyilatkoztatta dicsőségét,  tanítványai pedig  hittek

   benne”  (Jn   2,11).   Vagy   gondolhatunk  a   vakok,   bénák,   leprások

   meggyógyítására, amelyek azt követően  történnek, hogy a gyógyulni  vágyók

   kifejezik Jézus istenségébe, isteni hatalmába vetett hitüket.

   Szent János evangélista jól tudja, hogy történetei hiteltelenek  volnának,

   ha nem mutatná be saját előrehaladását a hit útján és nem tenne  tanúságot

   személyes hitéről. Ma az ő ünnepén azt a részletet olvassuk fel  írásából,

   amely minden  bizonnyal  a  legdöntőbb volt  számára.  Saját  nevét  ugyan

   elhallgatja művében,  de mi  tudjuk, hogy  Péter mellett  ő volt  a  másik

   tanítvány, aki a feltámadás hajnalán Jézus sírjához sietett, majd az  üres

   sír és az otthagyott leplek láttán megszületett benne a hit.

   © Horváth István Sándor

Karácsony másnapja

Karácsony másnapja 2016

"A kövek beszélnek"

          Milyen szomorú szerep hárul a kövekre nemegyszer a történelem folyamán. Még a Szentírásban is sokszor csak dicstelen szerep jut nekik. A sátán is kezébe vette a köveket Júdea sivatagában, és arra csábította Jézust, hogy változtassa át azokat kenyerekké.

Az is megtörtént, hogy Jézus ellenségei köveket ragadtak és gyilkos szándékkal támadtak Isten küldöttjére. Még arra is hajlandók lettek volna, hogy halálra kövezzék a házasságtörő asszonyt.

Pedig az Isten egészen más szerepet szánt a köveknek. Emlékezzünk a virágvasárnapi bevonulásra, amikor Jézus ellenfelei megirigyelik a feléje kiáltott hozsannát! Kifogásukra ezt feleli: Ha ezek az emberek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.

Vagy gondoljunk arra a jelenetre, amikor Péter vallomást tesz Jézus istenfiúi küldetéséről, mire Ő ezt válaszolja: Te Péter vagy és erre a sziklára építem egyházamat.

A kövek tehát ártatlanok, csak azok a kezek a bűnösek, amelyek gyilkos szándékkal dobálják István diákónus felé.

Nincs tragikusabb eseménye az emberi történetnek, mint amikor kövek repülnek az igazság, a szeretet hírnökei felé.

Megdöbbentő az emberi elvakultság, vallási vakbuzgóság, ami nem értékeli a lelkes erőfeszítést, amely előbbre viszi az emberiség életét. Beleragadnak, olykor önző érdekek miatt a tegnapok sarába, és az ehhez való makacs ragaszkodással útját állják a fejlődésnek.

Ez történt az evangélium indulásakor is. István diakónus azok közé tartozott, akik felismerték Jézus tanításának többletét a mózesi törvényhez hasonlítva. A régi rend hívei ebben áruló, ellenséges mozdulatot láttak és tehetetlenségükben erőszakkal akarták eldönteni  az igazságot.

Már maga a tény, hogy igaz szavaira kövekkel válaszolnak, bizonyítja gyengeségüket. Lehet ugyan az igazság ellen kövekkel hadakozni, csak egyet nem lehet: győzelmet aratni fölötte.

István diakónust betemethették ugyan a kövek, de Jézus ügyét meg nem semmisíthették. Sőt azt kell mondanunk, a kövek bosszút álltak, amiért ilyen gyilkos szerepre kárhoztatták őket. Beépültek az Egyház alapzatába. Miként a kereszt is győzelmi jellé fényesedett, úgy a kövek is tündöklő drágakövekké változtak a hős vértanú szeretetének tüzében.

A Szentírás szerint az istenszeretőknek minden a javukra válik. Az Egyházra dobált kövek is. Eltemetik az Egyház életének hulladékait, és felöltöztetik a vértanúság szépségébe. A vértanúk, akik Jézus ügyéért áldozták életüket, kiemelkednek sírjukból és átadják sírjukat gyilkosaiknak. Hősi életükkel hirdetik az evangélium mindent felülmúló értékét.

Akiért, amiért életet áldoznak, az méltán kelti fel az emberek figyelmét. Minden vértanú odaállhat a betlehemi barlang mellé, mert az angyalok nemcsak Isten, de az ő dicsőségüket is hirdetik. Nincs nagyobb dicsőség, mint az igazság és szeretet ügyéért áldozni a drága életet.

Van még egy lényeges mozzanat István megkövezésében, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. A haldokló vértanú követi az Úr Jézus példáját és megbocsátó szeretettel imádkozik megkövezői-ért. Uram ne ródd fel nekik bűnül! Igaz, hogy a nagylelkű, megbocsátó szeretet a keresztények életében sem tudta mindig legyőzni a bosszú-vágyat. Mégis azt kell mondanunk: Egyházunk sohasem lehet hűtlen az evangélium alapelvéhez. Sohasem hirdethet bosszú hadjáratot, hogy megtorolja legkedvesebb gyermekeinek szenvedéseit, s halálát.

Gondoljunk csak Mindszenty bíborosra, akit cinikusan ma 68 éve tartóztattak le a kereszténység legszentebb kettős ünnepének másnapján. Amikor hosszú rabságából 56-ban kiszabadult, az ország népéhez intézett első szavai között ott voltak eme szavai is: "Szívemben nincs bosszúérzés és harag senkivel szemben sem!"

Amikor a bosszúállás jegyében annak idején Ferenc József császár, a számunkra végzetes Trianonnal végződő hadat megüzente Szerbiának, képviselője által arra kérte X. Piusz pápát, hogy áldja meg vállalkozását. A Szentatya azonban ezt válaszolta: "Én nem áldom meg a háborút, csak a békét." Sokat sírunk Trianon miatt, de azt meg sem kérdőjelezzük, hogy egyáltalán el kellett-e indítani a bosszúállás jegyében a háborút?

A bosszúállás nem erény, főleg nem keresztény erény! Nincs rajta Isten áldása.

Az István felé repülő köveken sem volt áldás. Az áldás mindig azokra száll, akik a hős vértanúhoz hasonlóan megvallják Jézust az emberek előtt, akik megbocsátanak ellenségeiknek és ezzel a krisztusi béke szent ügyét szolgálják, a békességet a földön minden jóakaratú embernek angyali üzenet megvalósulását.

Ámen

Karácsony 2016

Karácsony 2016

Bevezető

Karácsonyt ünneplő szeretett Testvéreim! Ma Urunk Jézus Krisztus születésére emlékezünk. A betlehemi puszta világra szóló eseményére. Híre immár két évezrede lázban tartja az emberiség nagy többségét. Karácsonykor csillognak a szemek és szeretettel ölelik át egymást az emberek. Fényárban úsznak a templomok és a krisztushívők ajkáról felcsendül az angyali ének: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek”. Mert emberré lett az örök Ige.

Csecsemőként érkezett közénk, tehetetlenül, kiszolgáltatottan és szegényesen. Így jelezte, amit később hangosan hirdetett: nem hatalom, pénz és dicsőség teszi boldoggá az embert, hanem az Isten által hozott testvéri egyetértés, béke és szeretet. Ezért karácsonyi örömünk akkor lehet teljes, ha befogadjuk Őt, és engedjük, hogy a betlehemi Csillag fénye ragyogja be szívünket.

Hogy beragyoghassa, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Gyónom

Evangélium után

A hívő keresztény ismeri Urunk Jézus Krisztus születésének történetet. Évenként hallja újra és újra a júdeai puszta és a betlehemi barlang eseményeit. Ismeri az ifjú pár, Mária és József betlehemi utazásának viszontagságos körülményeit, a róluk szóló bibliai elbeszéléseket. Ismeri az égi küldöttek énekét s a pásztorok imádását.

De csak kevesen gondolnak arra, hogy az ezekről szóló evangéliumi beszámolók, a betlehemi eseménynek csak egyik fajta leírása. A volkloros elbeszélés mellett a Szentírás más formában is megörökítette Jézus születésének történetét. Feltűnő, hogy ebben nincs szó angyalokról és pásztorokról, betlehemi barlangról és a fényes csillagról. Ez a bibliai elbeszélés mégis ugyanazt az igazságot közvetíti, mint a színes és népies leírás Lukács evangéliumának alapján, csak éppen másképp, a lényegre szorítkozva.

Ezt a másfajta, teológusi leírást hallottuk az imént felolvasott evangéliumi szakaszban: "Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. E világba jött. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.”

János evangélista szerint a betlehemi éjszaka története röviden ez: „És az Ige testté lett, és közöttünk élt".

János az Isten Fiát, a betlehemi gyermeket Világosságnak nevezte, amely közénk jött a sötétségbe, a sötétben tapogatódzó emberekhez. János beszámolójában különösen kiemeli, hogy Jézus övéi közé jött, de övéi nem fogadták be, ám, akik befogadták, akik hisznek nevében, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.

A karácsonyi történetek lényege mindegyik evangélistánál ugyanaz. Jézus Krisztus személyében a világ Megváltója lépett Földünkre, Isten Fia, aki meghozta az igaz hit világát, amint ezt egyik karácsonyi énekünkben zengjük, és megnyitá a mennyország kapuját.

A sötétség mindig irtózott a világosságtól. Így alig csodálkozhatunk azon, ha napjainkban is sokan elutasítják a Fényt és nem fogadják be a Világ Világosságát. A sötétség ma is küzd a világosság ellen és ezt mi is tapasztaljuk. Bizonyos erők az elbutítást gőz erővel folytatják, és a sötétben maradó, nem gondolkodó agyakkal azt hitetik el, amit akarnak. A világ ezért utasítja el Isten Fényét. Nem akarja, hogy az emberek tudjanak Isten törvényeiről és parancsolatairól.

Nem a világosság elutasításának a következménye-e az erkölcsi katasztrófa? A gazdasági válság, a munkanélküliség, az elszegényítés, a nehéz megélhetés, az éhség, a hajléktalanság? Nem Isten világosságának elutasításából származik-e a szeretetlenség, a gyűlölködés, a kegyetlenség, a gyilkosság, az ártatlan emberek tömeges elpusztítása, a robbantások sorozata?

Ezek megfékezésére hiábavalónak, gyengének látszik minden emberi erőfeszítés. És gyenge is lesz mindaddig, míg a világ be nem fogadja a Világ világosságát. Csak az Ő segítségével történhet meg a sötétség eloszlatása. Az evangélista szerint: „Mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.”

Nekünk, akik befogadtuk Őt, - hangsúlyozom – hatalmat adott, hatalmat a sötétség eloszlatására is. De éljünk is ezzel a hatalmunkkal! Legyünk aktívabbak. Mert a sötétség, az Isten és keresztényellenes erők nem tétlenek. Meghiúsítják a legnemesebb emberi törekvéseket is. Nemhogy nem fogadják be a Világ Világosságát, de azokból is szeretnék kioltani, még ma is, akik befogadják Őt, és ma is az Ő tanítása szerint élnek. S többet fáradoznak e fényesség kioltásáért, mint a tömegek égető problémáinak megoldásáért.

Nem állítjuk, hogy a világ összes gonoszságáért egyedül a Világ Világosságának elutasítása, a hit megfogyatkozása a felelős. De azt mindenképpen valljuk, hogy az egykor keresztény országok, köztük hazánk erkölcsi és gazdasági nyomorához, de az un civilizált országok katasztrofális erkölcsi romlásához is nem kis mértékben járult és járul hozzá a vallásellenes liberalizmus szülte közömbösség. Röviden: Végeredményben mégis csak a bajok zömének az oka a Betlehemi Kisded be nem fogadása, és az az ádáz harc, amelyet folytatnak befogadói ellen.

Nem kell ahhoz különleges világlátás, hogy megállapítsuk: Megváltó Istenünk evangéliuma nélkül ma sincs üdvösség, ma sincs sem egyénnek, sem társadalomnak békéje. Egyetlenegy eszme- és gazdasági rendszer sem képes egészséges és boldog társadalmat kialakítani a keresztény felebaráti szeretet nélkül.

Ha azt akarjuk, hogy boldog legyen a társadalom, s benne az egyének élete, akkor nekünk, a társadalom tagjainak kell elsősorban hívő keresztény módon élnünk, gondolkoznunk és cselekednünk.

T. Állítsuk vissza Krisztus uralmát a családi életben, tartsuk tiszteletben törvényeit mindennapi munkánkban és kötelességeink teljesítésében.

Gyermekeinket, s az ifjúságot ne csak oktattassuk, hanem neveljük, és neveltessük is, s ne romboló, liberális, közömbös, hanem építőjellegű, keresztény szellemű világnézetre. Isten és az ember szeretetére, Isten törvényeinek, s a szeretet nagy parancsának gyakorlására, s elsősorban életpéldánkkal.

Az első karácsony éjszakáján Isten kiolthatatlan fényessége ragyogott fel. Jézus születése óta elmondhatja a világ: láttuk Isten dicsőségét, Az Atya egyszülöttének dicsőségét.

Ma ránk ragyog Karácsony fényesége. Lássuk meg Isten dicsősségét, és énekeljünk dicsőséget az Istennek és békességet minden jóakaratú embernek.

Ámen

Hogy áldott legyen

Hogy áldott legyen a Karácsony...

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet,

nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet,

nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet,

mindez semmit sem használ nekem.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.

A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.

A szeretet barátságos az időszűke ellenére is.

A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.

De a szeretet ajándéka megmarad.

Ámen

Ad Magnificat

   A tegnapi  evangéliumban  Erzsébet dicsőítő  szavai  Máriára  irányították

   tekintetünket, a mai részletben pedig Mária magasztaló éneke tovább vezeti

   tekintetünket  Isten  felé,  akinek   a  megváltás  műve  köszönhető.   Az

   evangéliumi szöveggel  kapcsolatban három  apró részletre,  mélyebb  lelki

   üzenetre figyeljünk.

   Elsőként arra, hogy Mária  úgy teszi meg az  utat Erzsébethez, hogy  szíve

   alatt hordozza  születendő  gyermekét, Jézust.  Krisztust  hordozó  élete,

   hivatása mindannyiunknak  példa. A  szentáldozás során  Krisztus  költözik

   szívünkbe. De  ne csak  a  szentmise végéig  éljen bennünk,  hanem  vigyük

   otthonunk, mindennapi  teendőink helyszínére  a  szívünk mélyén  az  Urat!

   Második üzenetként  arra  figyeljünk,  hogy  milyen  szolgáló  szeretettel

   fordul Mária Erzsébet felé.  Mondhatná, hogy ő  is áldott állapotban  van,

   nem vállalhatja a hosszú és kimerítő utat, de ő mégsem keres  kifogásokat,

   hanem  indul,  hogy  segítségére  legyen  rokonának.  Harmadszor  pedig  a

   názáreti lány hálás lelkülete tanulság számunkra. Nem csak azért ad  hálát

   Istennek, hogy anya lehet és az isteni kiválasztásnak köszönhetően ő lehet

   a Megváltó  édesanyja,  hanem az  egész  emberiség nevében  mond  hálát  a

   Mindenhatónak, hogy hamarosan beköszönt  a megváltás ideje Isten  végtelen

   irgalmasságának köszönhetően.

   Vigyük  Krisztust  a  világba!  Szolgáljuk  szeretettel   embertársainkat!

   Legyünk mindenért hálásak Istennek!

Mária és Erzsébet találkozása

Adventi idő, December 21.

Karácsony ünnepe a másik ember felé indít bennünket. Tudok-e együtt örülni a másikkal? Tudok-e segítségére sietni a másik embernek? És felismerjük-e a hozzánk érkezőben az Istentől megáldott, az Istentől hozzám küldött embert, miként Mária és Erzsébet felismerték egymásban az Istentől küldöttet.

Ha hallottuk, Keresztelő János és Jézus születésének hírüladása után az események a két gyermeket váró édesanya találkozásával folytatódnak.

Máriát az a szándék vezeti, hogy  segítségére   legyen   Erzsébetnek a szülés  előtti időben, valamint  megossza vele örömét,  hogy hamarosan ő is gyermeknek ad életet.

Kettejük találkozását az öröm és ujjongás jellemzi,  amely a  mindenható   Isten felé  hálaadásként,  magasztalásként, dicsőítésként  nyilvánul  meg.

Kövessük példájukat.

Legyen nekem

Legyen nekem a te igéd szerint – válaszolja Szűz Mária Gábor angyal köszöntésére. Szavait legtöbbször úgy értelmezzük, mint belenyugvást Isten terveibe.

Szent Bernát szerint azonban Mária szavait kérő imádságként is felfoghatjuk: Legyen nekem a te igéd szerint. Vigye véghez bennem az örök Ige mindazt, amit ma jövendöltél nekem. Vegyen testet testemből az Ige, aki kezdettől fogva Istennél volt, és aki maga Isten volt. Ne csak fülem számára legyen felfogható, hanem szemem számára is látható, kezemmel tapintható, hogy karomban ringassam. Ne csupán leírt, néma betű, hanem testembe írt élő, megtestesült Ige legyen. Vegyen lakást bennem a világ életéért.

(Adoremus 2005.)

Keresztelő Szent János születésének hírüladása

Keresztelő János születésének hírüladásáról olvastunk ma.

Lukács azt szeretné kiemelni, hogy a két gyermeknek különleges szerepe van az üdvtörténetben.

János születése csodának tekinthető, hiszen szülei, Zakariás és Erzsébet már idősek és nem számíthattak arra, hogy az ő életkorukban még gyermekük születhet.

Jézus születése még ennél is nagyobb csoda, ez már valódi csoda, hiszen ő földi apa nélkül, a Szentlélek közreműködésének köszönhetően fogan meg anyja, Mária méhében.

Mit tanít nekünk Keresztelő János születésének hírüladása? Az evangélista nagyon tudatosan írja le az eseményeket. A történet azzal indul, hogy Zakariás szolgálatot teljesít a jeruzsálemi templomban, s az egyik szertartás során angyaltól értesül arról, hogy neki és feleségének gyermeke fog születni. Hitetlenül fogadja a hírt, emiatt megnémul. Szája csak a gyermek születésekor, azaz a hír beteljesülésekor nyílik meg.

Az egész leírás előkészíti Jézus születésének hírüladását, azaz a csodás dolgokat olvasva mintegy felkészítjük a lelkünket arra, hogy hittel fogadjuk a továbbiakban a még nagyobb csodát, azt, hogy egy szűz leánytól fog megszületni Isten Fia.

(his)

Advent 4. vasárnapja

Advent 4. vasárnapja. 2016

Bevezető

Advent 4. vasárnapján az egyház mindig Jézus születésének közvetlen előzményeire irányítja a krisztus hívők figyelmét.

Ezen a napon rendszerint Mária Jézus Anyja áll a szentmise evangéliumának előterében. Nem így az idén.

Ma Józsefről hallunk, Mária jegyeséről, akinek Isten álomszerű látomásban nyilatkoztatta ki üdvözítő tervét. Az evangéliumi beszámolóból kitűnik, hogy Isten üdvözítő szándékainak megvalósításában feltétlenül számít az ember együttműködésére. József egykor erre készségesen vállalkozott. Engedelmesen és hitből fakadó cselekedetekkel válaszolt Isten hívó szavára.

És mi, készségesen vállalkozunk-e Isten üdvözítő szándékának a megvalósítására?

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Akire évezredek óta várt az emberiség. Töröld el vétkeinket. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Aki eljöttél közénk, hogy békét adj e világnak, békíts ki bennünket Istennel és egymással! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Növeld bennünk, karácsonyra készülőkben a szeretetet és jóságot! Uram irgalmazz!

Evangélium után

Szűk egy hét, és már is itt van a karácsony, a szeretet és belőle fakadó ajándékozás ünnepe.

Mi hívő emberek leborulunk Jézus jászla előtt, hiszen az Úr Isten azon a betlehemi éjszakán, a lehető legnagyobbat, Egyszülött Fiát ajándékozta nekünk. Úgy szerette Isten e világot, mondja az Írás, hogy Egyszülött Fiát adta oda érte.

Végeredményben az Úr Istennek ezt az ajándékozását utánozzuk mi emberek, még azok az embertestvéreink is, akik nem tudnak, vagy nem akarnak tudni a karácsonyi ajándékozásunk eme forrásáról, ami-kor a különféle ajándékainkat elhelyezzük a csillogó karácsonyfa alatt. Ezzel elismerjük azt az igazságot, hogy nemcsak üdvösségünket, de életünket is, legértékesebb kincseinket is és mindent ajándékként kaptuk és kapjuk.

Ezt az igazságot azért is jó hangsúlyoznunk, mert a ma embere hajlamos a büszkeségre és elbizakodottságra.

Tagadhatatlan, hogy ez a magatartása nem alaptalan. Fennen hirdeti: megteremtjük mindazt, amire szükségünk van. Egyre tökéletesebb és több kényelmet biztosító eszközöket szerkesztünk és gyártunk komputerizált világunkban, amelyek letörlik arcunk verejtékét.

Megszüntetjük a bibliai átkot és egyre kényelmesebbé varázsoljuk életünket. Ám a mai evangélium, mint valami disszonáns hang, bele-ront az emberi teljesítmény dics-himnuszába.

Az a Jézus, aki mint Isten, öröktől fogva született anya nélkül az Atyától, az emberségét egy szűztől kapta földi apa nélkül. -Fogalmazza meg tömören az ősi keresztény hitvallás.

Felvetődhet a kérdés: Miért tért el az Isten a természet rendjétől, amikor a Fiúistent testbe öltöztette?

Ezzel az Úr Isten azt az igazságot hirdeti, hogy az Úr Jézus nem férfi akaratából, hanem Isten akaratából jött e világra. Az eget nem lehet megostromolni, emberi erővel meghódítani. Az üdvösséget nem az ember teremti meg, hanem az Isten az ember számára.

A keresztény vallás nem autószotér vallás. Miként például a buddhizmus. A megvilágosodást, a buddhizmust, a legmagasabb szintű időtlen örömöt, bizonyos gyakorlatok után önmagától éri el az ember. A keresztény vallásban nem az ember váltja meg önmagát, hanem az emberré lett Isten Egyszülöttje, a Betlehemben megszületett Jézus Krisztus. Tőle kapjuk ajándékba üdvösségünket.

Az Úr angyala nemcsak azt közölte Józseffel, hogy Mária hogyan lett áldott állapotú, hanem azt is közölte vele, hogy most teljesedik be Izaiás próféta jövendölése: "A Szűz fogan, és fiat szül, Emmanuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten!"

Ez a prófétai üzenet, ez a jó hír Jézus születésével átlépte Palesztina határait és az egész emberiség közkincsévé változott. Nem vagyunk árvák a nagy kozmikus színjátékban; Velünk az Isten!

Nem kétséges, sokszor van kitéve kísértésnek a Velünk az Istenben való hitünk. A szenvedés nem egyszer festi sötétre életünk égboltját, amelyről szinte minden csillag lehull. Mivel azonban látni vágyó értelemmel születtünk, nem tudunk kiegyezni a sötétséggel, az élet mulandóságával.

Többre vágyunk, egy hang kiált bennünk az örök Valóság után. Jézus eljövetele, az Ige megtestesülése válaszol erre a kiáltásra. Vajon mit válaszol? Csak ezt: Emmanuel, veletek vagyok. Veletek, amikor bizonytalanság támad bennetek nemzetetek és egyházatok jövőjét illetőleg. Veletek a kételyek éjszakájában. Veletek a tagadás poklában, Veletek az atyai háznak hátat fordító tékozlások útján. Veletek a testi-lelki szenvedések keresztútján. Veletek az életben, veletek a halálban.

Mindenki elhagyhat, csalódhatunk az emberekben, balga reményeinkben, de az Istenben sohasem. Ő minden körülmények között velünk marad. Ha mi meg is tagadjuk, a Szentírás szavai szerint, ő akkor sem tagad meg minket.

Ez a mi legnagyobb kincsünk, reménységünk, s karácsonyi ajándékunk és örömünk.

Velünk az Isten!

Kedves Testvérek! Wass Albert költőnk szavaival buzdítom karácsonyt méltóképpen ünnepelni akaró testvéreimet:

„Karácsony készül, emberek!

Szépek és tiszták legyetek!

Súroljátok fel lelketek,

Csillogtassátok kedvetek,

Legyetek újra gyermekek,

Hogy emberek lehessetek!

Ámen

Keresztelő Égő és világító fény

Az előző  napok evangéliumi  szövegeihez  kapcsolódik gondolatilag  a  mai részlet, de  nem annak  a beszédnek  a folytatása,  hiszen ez  a rész  nem Lukács,  hanem   János   írásában  található.

Jézus   Keresztelő   János küldetéséről és a saját küldetéséről  beszél. Jogosan állítja, hogy  saját küldetése és  tanúságtétele felülmúlja  Jánosét. János  feladata az  volt, hogy előkészítse  az  Úr  jövetelét, Jézusé  pedig,  hogy  megvalósítsa  a megváltást. Jézus világító  fénynek  nevezi  Keresztelő  Jánost.  A  hasonlat  értelme szerint  János   életmódjával,   tanításával  és   a   bűnbánatot   tartók megkeresz-telésével világította be  a megváltó jövetelének  útját. Ezen  az úton ugyan sokan jártak, de nem  mindenki járta végig. Az egykori  vallási vezetők, a  farizeusok  és a  törvénytudók,  akik szüntelenül  a  messiási várakozásban éltek, valójában nem haladtak előre, egy helyben jártak, mert a döntő pillanatban, az idők teljességében nem ismerték fel sem a messiási idők jeleit, sem magát  a megváltót.

Az egyszerű  nép és a bűnösnek  ítélt vámosok és  katonák viszont  hallgattak Jánosra,  bűnbánatot tartottak  és megkeresztelkedtek. Ők később Jézust is elfogadták, szívesen hallgatták. Bár  János  szava  emberi  szó,  emberi  tanúságtétel  volt,  mégis  sokan felismerték   benne   Isten   üzenetét,   figyelmeztetését,   útmutatását. Hallgatok-e Isten küldötteire?

   (his) 

Te vagy-e?

A tegnapi evangéliumban Keresztelő János  küldöttei számára Jézus a  saját cselekedeteire hivatkozva igazolta messiási mivoltát.

A küldöttek távozása után a jelenlévő hallgatóságnak  Keresztelő Jánosról kezd beszélni,  amely egyértelműen dicsérő jellegű. A dicséret két okból jár Jánosnak.  Egyrészt teljesítette azt a feladatot, amivel  Isten megbízta, azaz beszédeivel  és keresztelésével felkészítette  a  népet a  megváltó  érkezésére.

Másrészt azért, mert nem  tért le  az igazság útjáról,  s annak  kimondását úgy  is vállalta, hogy tisztában  volt azzal, hogy  az uralkodónak egyáltalán  nem fog tetszeni. János emiatt börtönbe  került, majd pedig kivégezték.

Jézus dicsérete  a  következő  kijelentéssel  éri  el  csúcsát:  „Az   asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta, mint Keresztelő János.” A tegnapi  szöveg tehát  Jézus  személyét és  cselekedeteit, a  mai  pedig Keresztelő Jánost  mutatja be,  ugyanakkor  két korszakot  is.  Keresztelő János lezárja az üdvösségnek azt a korszakát, amelyben az emberek  vártak az isteni  ígéret  beteljesedésére,  a megváltó  jövetelére.

Jézus  pedig elhozza Isten  országát,  ő  a megváltó.  A  farizeusok  és  törvénytudók,   akikről  Jézus  említést  tesz,  ezt  a  korszakváltást,  a  messiási  idő beköszöntét, az Isten országa megvalósulását nem ismerték fel.

Felismerjük-e a  jeleket,  amelyek  erősítik Jézusba,  a  Messiásba  vetett   hitünket?

          (his)

Keresztes Szent János

KERESZTES SZENT JÁNOS

1542 táján született Fontiverosban (Spanyolország). Apja korán meghalt, anyja nehezen tudta nevelni. Szakmát nem tudott tanulni, gyenge és ügyetlen volt. Tanulni szeretett volna, erre adottsága is volt. Az elemi ismeretek megtanulására szegények intézetébe került, Itt sokat és átszellemülten ministrált, ami megtetszett egy gazdag úrnak. Ez a gazdag úr alkalmazta a 13 éves gyereket, aki aztán szerény fizetéséből így tudott már tanulni.

Szorgalmasan dolgozott, tanult és vezekelt. Egyre világosabban megérlelődött benne a gondolat, hogy szerzetes lesz. Karmelita szerzetes lett 1563-ban, itt is kitartóan tanult, majd a Rend parancsára Salamancába ment tanulni: hittudományt és bölcseletet. 1567-ben pappá szentelték - megint csak parancsra, ő erre méltatlannak érezte magát -.

Misztikus élményekben gazdag életet élt. Sokat szenvedett betegség, megnemértés miatt.

Avilai Szent Teréz munkatársa volt, 1568-ban elsőnek csatlakozott a megreformált, sarutlan rendhez, vagyis az új-lazaságokat tagadó, szegény és kemény életet vállalta. Nagyon kemény vezekléssel és imával éltek ezek a sarutlanok. Ekkor vette fel új szerzetesi nevét: Keresztes…, vagyis Keresztről nevezett…

A sarus karmeliták testi erőszakkal akarták a reformokról lebeszélni, elfogták, bezárták, lelkileg gyötörték, meg is vesszőzték. Misézni sem engedték, ezért megszökött a rabságból. A sarutlan karmelita apácák a klauzúrájukban rejtették el. Jóakarói segítségével aztán Andalúziába mehetett egyik rendházukba. Itt sem akarták elfogadni, de ő minden szenvedést örömmel vállalt. Életében igen sok jelét adta az életszentségnek és bölcsességnek, a lelki életről szóló könyvei bizonyítják mély lelki élettapasztalatát.

Életét meghatározó mondat: Aut pati, aut mori. A Súlyos beteg lett, városi rendházba kellett mennie ápolásra, ő Ubedát választotta, mert az ottani perjel nagyon szigorú volt. Halála 1591. december 14-én csendes és nyugodt elmúlás volt, sírjához azonnal megindult a zarándoklás, a nép szentnek tartotta.

Írásait a spanyol irodalom remekműveiként tartják számon

Példája:

 a felismert hivatásodat minden megpróbáltatás ellenében igyekezz megvalósítani!

A két fiú

Ádventi idő, 3. hét Kedd

Két dolgot nyilvánvalóan magunkkal vihetünk a mai gazdag evangéliumi szakaszból: az egyik a megtérésről, a másik a szavak és tettek egységéről szól.

Példaképünk ne az a fiú legyen, aki könnyen mond igent, majd ígéretét hamar visszaszívja. Inkább a másikra tekintsünk, a megtérőre: képes felülbírálni addigi magatartását, magába száll, dönt, és megteszi, amit kértek tőle.

Legyen számunkra advent a megtérés ideje, ne csak szóval, tettekkel is. A szentmisében gyakran válaszoljuk a pap szavaira: ámen, úgy legyen.

Mindennapjaink során váltsuk tettekre a szentmisén Isten akaratára kimondott igeneket. Jézus mindig igen volt az Atya akaratára.

(Adoremus 2005.)

Honnét Jézus hatalma

A Jézussal  fokozatosan szembeforduló  írástudók és  farizeusok  állandóan visszatérő kérdése,  hogy  honnan  van  Jézus  hatalma.

Amikor  betegeket gyógyít, akkor arra kíváncsiak,  hogy honnét van  ehhez hatalma és  ereje, hiszen nyilvánvalóan rendkívüliek ezek a csodák.

Amikor a gonosz  lelkeket kiűzi  az  emberekből,   akkor  szintén  arra   kíváncsiak,  hogy   milyen természetfeletti erőkkel  szövetkezve  képes  erre, ki  adott  neki  ehhez hatalmat.

Amikor Jézus  azt állítja,  hogy képes  a bűnök  megbocsátására, akkor  ismét  csak  az  a  kérdés  fogalmazódik  meg  bennük,  hogy  miért tulajdonít magának ilyen hatalmat, képességet.

A mai evangélium szerint  Jézus tanítása miatt merül  fel ez a kérdés.  Ki adott neki hatalmat, megbízást, felhatalmazást arra, hogy tanítson?  Jézus visszakérdez:  „Honnan  volt  János  keresztsége?  A  mennyből-e  vagy  az emberektől?” A kérdezettek  tanakodásából kiderül, hogy  a zsidó  felfogás szerint egy ember kaphat hatalmat egy másik embertől, például a  tanítvány a  mesterétől.  Ugyanakkor  elismerik,  hogy  Istentől  is  kaphat  valaki hatalmat  tanításra  vagy  rendkívüli  cselekedetekre.  Ez  utóbbi  inkább elmélet maradt náluk, mert  sem Keresztelő János,  sem Jézus esetében  nem ismerték el az Istentől kapott hatalmat.

Megváltó Jézusunk! Hittel valljuk, hogy tiéd  minden hatalom a földön és  az égben!

Ámen

Advent 3. vasárnapja

Advent 3. vasárnapja

Bevezetés

A mai, adventi 3. vasárnapjának főszereplője a börtönben raboskodó, s kételyekkel küzdő Keresztelő Szent János.

A vele kapcsolatos kérdést, ma így fogalmazhatná meg Jézus. Mit akartok látni, amikor bekapcsoljátok a televíziót? Álhírességeket, Szórakoztató show-kat? Vagy miért bámuljátok? Hogy sminkelt, kozmetikázott vitatkozókat hallgassatok? Akik sportkocsin járnak, és nem ismerik a villamosjegy árát? Vagy hiteles embert? Igen, azt szeretnétek látni! De hány ilyen ember van ma az életben? És mi azok közé tartozunk e?

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy kevésbé hiteles keresztény életünkkel veszélybe sodorjuk, hazánk és Európa életét. Uram irgalmazz!

Urunk! Segíts, hogy hiteles keresztény életünkkel megfordítsuk sorsunkat. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Add, hogy hiteles keresztény életünk legyen Egyházunk és hazánk boldogabb jövőjének az alapja. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Ismerve Keresztelő Szent János állapotát, azt mondhatjuk, hogy a hosszú magánzárka megviseli. Kételyei támadnak magára a Messiásra vonatkozóan is. „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” - kérdezteti küldötteivel Jézustól. Különös kérdés. Főleg attól a Jánostól, aki a kinyilatkozásból tudta, hogy Jézus a Messiás. (Jn 1,31-34)

Akkor miért kételkedett? Mi okozta a zavart lelkében?

Az, hogy Jézus viselkedése nem egyezett meg azzal a képpel, amelyet ő rajzolt meg a Messiásról. János a maga kérlelhetetlen radikalizmusával így beszélt az eljövendő Megváltóról: „Tűzzel és Szentlélekkel keresztel titeket. Szórólapátjával megtisztítja szérűjét, a pelyvát olthatatlan tűzzel elégeti.” (Mt 3,11)

Ezzel szemben Jézus szelíden lépett föl: „a megroppant nádat nem törte össze, a füstölgő mécsbelet nem oltotta ki.”

János, minden bizonnyal, nem értette saját egyéni tragédiáját sem. Miért kell, hogy áldozata legyen egy házasságtörő nő gyűlöletének? Miért nem szabadítja meg őt az Isten a szenvedéstől, a börtöntől? Mélyen elgondolkodtat engem is, de megválaszolni én sem tudom.

Nagyon emberi gondolatok és érzések ezek. Jézus ajkáról is hasonló szavak fognak majd elhangzani. A Getszemáni kertben: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely” A keresztfán pedig „Istenem! Istenem! Miért hagytál el engem?”

Az Úr Jézus ismeri János hősiességét, figyelemmel kíséri szenvedéseit. Helytállása nem értelmetlen, hanem világító példa minden kor embere számára.

Az Úr Isten ugyanis nem csak saját kortársaihoz küldött üzenetet szavai által, hanem élete példájával is minden kor ártatlan üldözött hívői számára is.

Ezért dicséri őt Jézus e fenséges szavakkal: „Mit mentetek ki látni a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Bizony mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nem akadt nagyobb Jánosnál.”

Szenvedése tehát tündöklő példa minden üldözött számára. Tündöklő példa volt ő a múltban és tündöklő példa Ő a jelenben is minden keresztény számára.

Annak ellenére, hogy tündöklő példa mindenki számára, a halálra készülő Keresztelő Szent János teljes bizonyosságra vágyva, mégis egy kérdést intéz Jézushoz Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?

Régen elhangzott már az Úr Jézus válasza, amely a bizonyosság békéjét öntötte János lelkébe. Ám az óta is, újra és újra fölcsendül a kérdés az utat kereső, tévelygő emberiség ajkán, s Jézushoz fordul és megkérdezi tőle: „Te vagy-e az Eljövendő. vagy mást várjunk?”

Különösen is az emberiség válságos óráiban, a történelem milliók sorsát érintő változása közepette, egy új világjelenség megjelenésekor, napjaink globalizációs elméletének térhódításakor, a migráns válság napjaiban?

Így mi is megkérdezzük Jézustól: Te vagy-e az eljövendő, vagy mi is mást várjunk? Mást keressünk? Tudsz-e segíteni a harmadik évezred küszöbét átlépett emberen? Tudsz e segíteni azokon, akik elfordulnak és kigúnyolják az evangéliumot? Tudsz-e, akarsz-e segíteni egy olyan világon, amely szinte megtévesztő határozottsággal állítja, hogy nem Te vagy az eljövendő és ezért harcot is hirdet Ellened?

Amint egykor Keresztelő Jánosnak, Jézus nekünk is válaszol. Nem szavakkal, hanem az élet tényeivel. Rámutatva az emberiséget pusztító háborúkra, a békétlenségekre, a nemzetek közötti gyűlölködésekre, a különböző eszmerendszerek követői között dúló harcra, a nagy társadalmi igazságtalanságokra, a fényűző jómódban és nyomorban élők éles ellentétére.

Azt is sejtetve, hogy mindez azért van, mert az ember nem akart és akar az Isten útján járni, nem akarta és nem akarja elfogadni Öt, Eljövendőként.

Annak ellenére, hogy Ő az, akiben Isten megmutatja a világnak, hogy milyennek gondolta, és milyennek akarja az embert.

Mi elfogadjuk Jézusnak, Keresztelő Szent János kérdésére: Te vagy-e az Eljövendő adott válaszát. Hogy Őt azért küldte Isten, hogy hirdesse a bűntől való szabadulást és az üdvösséget. Válasza, miként Keresztelő Szent Jánost is bizonyossá tette, úgy bennünket is. Megbizonyosodott, hiteles hittel valljak, hogy Ő az eljövendő! Mi Őt várjuk. „Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk, mint Urunk Jézus Krisztus szent neve.”

Ámen.