Mindenszentek

Mindenszentek 

Bevezetés

Mindenszentek ünnepével arra figyelmeztet bennünket az Egyház, hogy nemcsak azok a szentek, akiket az egyház oltárra emelt. A közismert szenteknél jóval nagyobb az ismeretlen, szentté nem avatott szentek száma. János apostol megszámlálhatatlannak nevezi seregüket.

Ma őket, Jézus barátait és testvéreinket ünnepeljük, és a Kezdő ének szavaival: Örvendezzünk mind-nyájan az Úrban, Mindenszenteket ünnepelve, akiknek ünnepén ujjonganak az angyalok, és magasztalják Isten Fiát. Hogy valóban ujjongva ünnepelhessünk, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié Litánia

Jézus Krisztus, Bocsásd meg, hogy oly ritkán tekintünk égbe jutott testvéreinkre, és oly ritkán kérjük égi segítségüket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Add, hogy ne csak tiszteljük őket, hanem kövessük is példájukat. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Add, hogy kitartóan imádkozzunk azon véreink szentté avatásáért, akik az erények magasztos példáját adták a keresztény világnak. Uram, Irgalmazz!

Evangélium után

A mai ünnepen, minden szentnek, szentté avatottnak és szentté nem avatottnak ünnepén azokra emlékezünk, akik a végső állhatatosság kegyelméből szentként léphettek át a halál kapuján. Győzelmes testvéreinket köszöntjük és közbenjárásukat kérjük. A börtönökben, és kényszermunkatáborokban vértanúhalált szenvedettekre is, én személy szerint a Finn Karéliában vértanúhalált halt Pelbárt atyára, akinek része volt abban, hogy ferences lettem. De a többiekre is, az agyonkínzottakra, s a vérontás nélküliekre is, a börtönviselt hitvallókra. De az üldözés idejében börtönt nem viselt, de Krisztushoz hű hívőkre, felmenőinkre is, akiknek köszönhetjük, hogy Krisztust megvalló hívőkként itt vagyunk e templomban és éljük hitvalló keresztény életünket.

Ez az ünnep irányítja figyelmünket, rájuk, a mennyben élő szeretteinkre, és sulykolja belénk, hogy a velük való találkozásnak, a hitvalló keresztény, „szent” életünk mellett, elengedhetetlen feltétele, a földi létből való távozásunk, a halálunk.

Amikor tanítványaimmal tanulmányi kirándulásunk alkalmával, először sétáltunk el Nagycenken a község temetőjébe, ahol a legnagyobb magyarnak, Széchenyi Istvánnak nyugosznak hamvai, és mentünk lefelé a kápolna alatti sírboltba, kitörölhetetlenül vésődtek lelkembe az ott olvasható eme szavak:

"Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi: por és hamu."

Kemény, kíméletlen figyelmeztetés minden ember számára. Voltunk, mint ti.

Mi is megízleltük az élet édes mézét és ittunk a keserűség poharából. Mi is voltunk fiatalok, amikor a színes álmok, tarka remények ruhájába öltözött a szívünk.

Valamikor mi is boldogan hajoltunk az élet bölcsője fölé és nem gondoltunk a szemfödőre. Valamikor mi is ölelésre tártuk karunkat és szeretettel ajándékoztuk meg szeretteinket. Valamikor mi is az erő, a szépség diadalútját jártuk. Ám egyszer hívatlanul és váratlanul mellénk lépett a betegség, és fülünkbe súgott valamit. Félelmetes üzenetére megremegtünk és szerettünk volna elmenekülni, de nem lehetett. Megfogta kezünket, aztán kihozott a temetőbe, ahol porrá őrli a halál életünket.

Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi.

Íme, így hangzik a holtak, a temetők üzenete. Nem lennénk méltók a keresztény névre, ha a temetőket járva csak a halál üzenetét hallgatnánk meg.

A sírok kereszterdejében nem-csak a virágok, gyertyalángok, aranyos sírkövek vigasztalják gyászoló szívünket. Úgy tűnik nekem, hogy a halottak napján, a virágoskertté varázsolt temetőkbe belekiált Urunk Jézus Krisztus e szavakkal: „Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki bennem hisz, ha meghalt is, élni fog!”

A temetőkben egyre több helyen láthatjuk a sírhalmokat felváltó, s lehangoló látványt nyújtó betonkalitkákat, amelyekben az elhamvasztott halottak urnáit őrzik. Némelyik mellett ott láthatjuk a kedves halott fényképét is.

Megdöbbentő látvány: valamikor életerős férfi és asszony fényképe mellett a néhány marék hamu.

Miközben ezt nézegeti a hívő ember, eszébe jut valami. Szent hitünk tanítása, amely szerint a kereszténynek nemcsak múltja van, nemcsak jelene, hanem jövője is! A por és hamu mellé odaképzelhetjük azt az embert is, akit majd Krisztus képére újjáteremt az Isten.

Igaz, a halál kegyetlenül széttép minden illúziót. Kiszakít az élők sorából, visszadob az anyag, az atomok világába. Aki halott, az már nem tartozik senkihez, azt már csak lelkileg, s a szeretetszálai kötik szeretteihez.

És senki máshoz nem tartozik már? Vagy talán mégis? Ha igen, akkor kihez? Szent hitünk szerint a Krisztusban elhunytak mégsem árvák! Aki meghalt, az Istenhez tartozik. Egy szeretett vagy egy megtagadott Istenhez. Biblikus szavak szerint: Hiszen Jézus azért halt meg és azért támadt föl, hogy mind a holtaknak, mind az élőknek ura legyen. A Rómaiakhoz írott levél szerint: "Akár élünk, akár halunk, egyaránt az Úréi vagyunk". Aki Krisztushoz kötötte sorsát földi életében, az halála után is hozzá tartozik.

És ez a mi vigasztalódásunk. A szent-páli sorok szerint: "Ha földi sátrunk összeomlik, örök otthont kapunk a mennyben"

Vigasztalásunkra idézem a sokszor idézett krisztusi szavakat: "Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek. Atyám házában sok lakóhely van. Ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok".

Nem nyugtalankodunk hát. Eljön ugyanis értünk is Urunk Jézus Krisztus, és magával visz bennünket, hogy Vele, szeretteinkkel, és minden szenttel együtt lehessünk örök otthonunkban, a mennyben.

Ámen

F.F.

"Szombat"

Szombat

Jézus tudja, hogy a farizeusok és a tömény-magyarázók utcájába nem szabad bemennie, A véget nem érő szómagyarázatok csűrés-csavarásának narkózisából nem lehet kikecmeregni, ha egyszer valaki beletéved.

Ezért leegyszerűsíti a lényegre, és azt kérdezi tőlük: szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem? Erre csak igennel vagy nemmel lehet válaszolni. Azt azonban szőrszálhasogató nyelvi kultúrában nem szokták mondani, hogy igen, sem azt, hogy nem.

Nincs kitérő válaszra lehetőség.

Ezért a valóság oldaláról közelíti meg Jézus a problémát: ha valakinek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki szombaton? Nem mondják ki az igent. Inkább hallgatnak

Mi pedig gondolkozzunk el azon, hogy mi kényes helyzetben szoktunk-e egyenesen, igennel, vagy nemmel válaszolni?

Ámen.

F.F.

Szent Simon és Szent Tádé apostolok

Szent Simon és Tádé apostolok.

Szent Simonról keveset tudunk. Szent Lukács evangéliuma és az Apostolok Cselekedetei zélóta, azaz buzgó vagy rajongó jelzővel illeti. Ez a mellékneve arra utalhat, hogy meghívása előtt az ismert zsidó politikai csoportosuláshoz – a zélótákhoz – tartozott, akik erőszakos megmozdulásoktól sem riadtak vissza a Rómától való függetlenségük visszaszerzésében. A legenda szerint Perzsiában szenvedett vértanúságot.

Szent Júdás Tádé a tizenkét tanítvány egyike, Jézus rokona, unokatestvére. Az áruló Júdástól való megkülönböztetésül nevezi az evangélium Tádénak. Az evangélium szerint Mária, így Jézus közeli rokona. Ismert két unokája. Ő a Júdás levél szerzője.

Ennyit róluk.

És valami fontosat Jézusról is.

Ezekben a napokban történt, amikor kiválasztotta apostolait, hogy kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, s apostoloknak nevezte őket. – Hallottuk az evangéliumban.

Urunk Jézus minden komoly döntését megelőzte az imádság. Arra tanít, hogy csak akkor dönthetünk helyesen, ha bennünk a Szentlélek működik. Időre van szükségünk, amíg átjár minket, hogy a folytonosan a világhoz igazodó énünk ismét bekapcsolódjon az eredeti „áramkörbe”, vagyis Isten szentháromságos élete működjék bennünk.

Azzal a gondolattal is „eljátszhatunk”, hogy vajon a kiválasztás miatt imádkozott, vagy éppen az imádság közben értette meg, hogy ki kell őket választania. Ha igazán jó gondolatokat szeretnénk kapni, forduljunk Ahhoz, Akitől elleshetjük, miként kell életünk, s az Élet dolgairól vélekednünk.

Ámen

F.F.

30. évközi vasárnap

30. évközi vasárnap

Bevezetés

Szent Márk evangéliumában két vak, a Betszaidai és a mai szakaszban szereplő Jerikói meggyógyítása szerepel. A Betszaidai meggyógyítási módja más, mint a Jerikóé. A lényeges különbség nem a meggyógyítás módjában van, hanem abban, hogy a Jerikói meggyógyulása, látóvá tétele után, követi Jézust, és tanítványa lesz.

Mi, akiket hitünk már látóvá tett és tesz, követjük e és milyen buzgón Jézust, illetve tanítását?  Hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit Urunk Jézus Krisztus az Utolsó Vacsora Termében cselekednünk parancsolt az Ő emlékezetére, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg vétkeinket.

Kirié litánia

Hiszünk e mi abban, hogy a lelki vakság, a hitetlenség, közömbösség gyógyítható? Uram irgalmazz

Hisszük-e a Bartimeusznak mondott jézusi szavakat: „Menj! Hited meggyógyított Téged!" Hiszünk e a hit gyógyító erejében? Krisztus kegyelmezz!

Amikor lelki sötétség vesz körül bennünket, szoktuk e mi kérni az Urat, hogy növeld bennünk a hitet. Uram irgalmazz!

Evangélium után

"Jézus után kiáltott!"

Talán szeretnénk többet tudni a jerikói koldusról, Bartimeuszról. Az evangélium azonban nincs tekintettel kíváncsiságunkra. Nem beszél a koldus elő- és utóéletéről. Csak a legfontosabbat közli, nevezetesen azt, hogy Jézus után kiáltott.

A történet azért is időszerű, mert mind a látással, mind pedig a gyógyulással korunk emberének is problémái vannak. Ma is sokan ülnek az útszélén, nem látnak, nem látják az élet célját, értelmét, tétova lélekkel botorkálnak az élet útjain. És ami legszomorúbb: ők a mai Bartimeuszok, nem kiáltanak Jézus után.

Bartimeusz az a megszámlálhatatlanul sok éhező ember, aki kenyér és Isten után kiált.

Bartimeusz az elnyomottak és a kisemmizettek seregei, akik szabadság és jólét után vágyakoznak.

Bartimeusz a kórházak, a betegágyak szenvedői, akik gyógyulásukban reménykednek.

Bartimeusz minden ember, aki a jóság, a szeretet melegéről álmodozik.

Bartimeusz a munkanélküliek hatalmas tömege, akik egy igazságos, együttérző társadalomban szeretnének élni.

Bartimeusz a szenvedélybetegek: alkoholisták és drogfogyasztók egyre növekvő serege, akik a kábulatban keresnek menedéket céltalan életük elviseléséhez.

Bartimeusz az a sok-sok felnőtt és gyermek, akik nem tudják, hogy egyedül Jézus segíthetne rajtuk. És, hogy olyanokra is szükség van akik, miként annak idején Bartimeuszt, úgy őket is, a mai Bartimeuszokat is, odavezetnék Jézushoz.

Talán az imént felvillantott tények segítenek abban, hogy minden különösebb éleslátás nélkül is felismerjük azt, hogy a mai világ legfőbb problémája, a közhiedelemmel ellentétben, nem gazdasági, hanem erkölcsi természetű.

Annak ellenére, hogy magas szintre emelkedett tudományunk, és a tudás oly hatalommá lett, amelynek birtokában az ember uralkodik az őt körülvevő világ felett, de nem uralkodik önmaga és saját magatartása, önző, s individualista természete felett. Annak ellenére, hogy uralkodhatna, mégsem uralkodik, mégsem birkózik meg a világméretű szegénység és nyomor problémájával sem.

Mert igaz, hogy a tudományok magas szintre emelkedtek, de ugyanakkor uralkodóvá lett a szélsőséges individualista liberális szellem. S az erkölcsi világunk olyan mélyre süllyedt, mint még sohasem. Az emberi nyomorból világot behálózó jól jövedelmező üzletág, embercsempészet alakult ki.

S ezzel együtt oly magas szintre emelkedett, oly magas szintig eljutott a korrupció, mint még soha. S ennek köszönhetően sodródunk az egyre válságosabb erkölcsi és gazdasági és demográfiai állapot felé.

Elég nagy figyelmeztetés az Úrtól az emberiség számára a mai világhelyzet. Vak az, aki nem látja, és nem olvas belőle. Annak idején az EU nem tette bele a preambulumba, hogy Európának keresztények a gyökerei. Ellenkezőleg, mindent megtesz az elkereszténytelenítéséért. Hívják az Európát elkereszténytelenítő nem keresztény hatalmas tömegeket. Már azt is megmondták mi lesz Európa új neve. Mit teszünk mi, hogy Európa megmaradjon Európának és Kereszténynek?

A nagy figyelmeztetés ellenére a pénz bűvöletétében élő, vak világunk, a szemünk láttára történő embertelen események ellenére sem ébred fel, s nem lát, s nem ott keresi a problémák megoldását, ahol, és nem abban, amiben kellene. Nem követi a vak Bartimeusz példáját. S nem kiált isteni segítség után, s nem kiált Jézus után.

Azt olvastuk a mai evangéliumban, hogy Bartimeusz, miután visszanyerte látását, Jézussal tartott az úton. Nekünk, akik megkaptuk Jézustól a látás kegyelmét, s akik Vele tartunk, s Vele járjuk életutunkat, kötelességünk azon munkálkodnunk, hogy minél többen legyenek a Jézus után kiáltó honfitársaink. És minél többen legyünk, akik Jézushoz segítjük őket, hogy látókká tegye őket, és ők is látókká legyenek, kövessék Jézust, s tanítását, s Vele tartsanak, s járják életútjukat, s így biztosítsuk a saját és nemzetünk boldogulását. Ámen

F.F.

Kapisztrán Szent János

Kapisztrán Szent János

Letagadhatatlan történelmi tény, hogy a Ferences Rend, de az európai kultúrtörténet, a XV. Század egyik legnépszerűbb teológusa, legnagyobb szónoka, szellemi vezére és politikusa volt.

1386-ban született Capestrano-ban.

Rendkívüli tehetséggel áldotta meg az Úr. Kora leghíresebb jogi karán, Perugiában szerzett mindkét jogból, a rómaiból és az egyháziból doktorátust.

Minden tehetségét és erejét Krisztus ügyének szentelte. Mint Assisi Szent Ferenc elkötelezett követője hitt abban, hogy a szent ferenci életeszmény nincs be-zárva egy adott társadalmi környezet keretei közé. Hogy megmaradt az ősi ferences életforma, neki köszönhető.

Az egyházszakadás zűrzavaros világából, a Kapisztrán Szent János által életre keltett vándorprédikátorság hozott kiutat. Ő maga 40 éven át naponta legalább egyszer prédikált.

Néha 3 órán át. S nem egy-szer több mint százezer embernek. Európa szerte, városok és fejedelmek versengtek meghívásáért. Így újult meg az európai kereszténység.

S amint közeledett felénk, a kereszténység védőbástyája felé a török, már is itt volt hazánk földjén. 1455. július 1-jén vette át a Győri Országgyűlésen Kallixtus pápa bulláját, amely megbízza a török elleni keresztes hadjárat megszervezésével. A Pápától kapott kereszttel a kezében hívta őseinket a török elleni szent háborúra. Nándorfehérvár alá érkezve már 40 ezerre nőtt a számuk. A 70 éves Kapisztrán tevékenyen, hősiesen kivette részét a keresztesek mozgatásában és buzdításában. Végül is fejvesztett menekülésre kényszerít-tették a törököt. S Magdolna napján már e szavakat harsoghatta a győztes harcosok felé: „Ez az a nap, melyet az Úr adott nekünk. Örvendjünk és vigadjunk rajta.”

 A Nándorfehérvári győzelem emlékére szól világszerte a katolikus templomokban a déli harangszó.

A nagy győzelem után három hétre meghalt nagybarátja, a törökverő Hunyadi. Halálos ágyánál még ott volt Kapisztrán Szent János, de három hónappal később, október 23-án meghalt ő is, Újlakon.

S nem véletlen, hogy amikor halálának 500-ik évfordulóját ünnepelte hazánk, és a Kapisztrán Kórus Nándorfehérvár 1456 című oratóriumot bemutatta, akkor épp ez volt a nyitánya az 1956-os forradalom és szabadságharcnak. Ragyogjon fényesen Kapisztrán Szent János nemzetünk és a kereszténység dicső alakja, s nevével összekapcsolódó nemes küzdelmeinkhez erőt adó 1456 és 1956 emléke.

Ámen.

F.F.

Boldog IV. Károly

Boldog IV Károly

Boldog IV Ausztriai Károly osztrák császár és magyar apostoli király 1887. augusztus 17-én született. 1911. október 21-én feleségül vette Zita hercegnőt. Mindketten nagyon komolyan készültek a házasságra, különösen Károly főherceg, akit a legszentebb és legigazabb szándékok vezéreltek. Házasságukból nyolc gyermek született.

Károly a tróntól távol, vidéki helyőrségeken élt egészen 1914-ig, amikor nagybátyját, Ferenc Ferdinánd főherceget Szarajevóban meggyilkolták és ezzel Károly főherceg lett a trónörökös.

Ferenc József császár 1916. november 21-én bekövetkezett halála az I. világháború kellős közepén – és így a legkevésbé alkalmas pillanatban – érte a 29 esztendős fiatal Károlyt, akinek az uralkodás súlyos terhét át kellett vennie.

Ő volt az egyedüli a háborús hatalmak államfői közül, aki teljes mértékben követte XV. Benedek pápa béketörekvéseit; de a lelkét átható mély katolikus érzések sajnos nem jellemezték a többi harcoló nemzet vezetőjét, ezért többször kifejezett békevágya nem talált meghallgatásra.

1919-ig családjával a Bécs melletti várban élt, ahol számára megalázó és szerény körülmények között, szigorú őrizet alatt, szinte fogolyként kezelték, nem hagyhatta el lakhelyét. Ő mégsem mutatkozott boldogtalannak, örömmel töltötte el az, hogy végre sok időt szentelhetett feleségének és gyermekeinek. Azt követően, hogy két ízben megpróbálta visszaállítani Magyarországon a királyságot, Károly királyt fogolynak nyilvánították és feleségével együtt Tihanyból végleges száműzetésbe Madeira szigetére, Funchalba szállították.

Élő hitét, vallásosságát és családszeretetét itt sem veszítette el. Szenvedéseit népeiért ajánlotta fel. 1922. április 1-jén hunyt el. Földi maradványait a Nossa Senhora do Monte szentélyben helyezték végső nyugalomra.

2004-ben II. János Pál pápa avatta boldoggá.

Mint szent remetét, családapát, vezeklő uralkodót tiszteli az Egyház.

Kérjük utolsó királyunk égi közbenjárását népünkért.

Ámen

F.F.

Missziós vasárnap

29. évközi,

Missziós vasárnap

Bevezetés

Az Egyház 1926 óta minden év október harmadik vasárnapján tartja a világmisszió napját. Ezért ma a missziókra emlékezünk. Értük, a hithirdetőkért imádkozunk, és a mai perselypénzzel is őket támogatjuk. Szoktunk e valaha is rájuk gondolni? S milyen az őket segítő készség bennünk?

Vizsgáljuk meg lelkismeretünket, és bánjuk meg vétkeinket, hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit Urunk Jézus Krisztus az Utolsó Vacsora termében cselekednünk parancsol az ő emlékezetére.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy oly ritkán gondolunk a végakaratodat teljesítő misszionáriusokra. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy még értük mondott imával sem támogatjuk Őket. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy mi csak szűkmarkúan támogatjuk a missziókat. Uram irgalmazz!

Evangélium után

T. A múlt vasárnap azon a területen ajándék-körutazáson, ahol az első keresztény közösségek létre jöttek, ahol virágzó  Egyház volt a vallást tűzzel-vassal terjesztő Iszlám megjelenéséig.
A Miatyánkban, melyet az Úr Jézus adott ajkunkra, többek között ezt kérjük Istenünktől: "Jöjjön el a Te országod!" Ennek az országnak létét, az ebbe szóló meghívást adta át az Úr Jézus az egész emberiségnek. Utolsó szavaival is arra intette apostolait, minden követőjét, hogy dolgozzanak ennek az országnak eljöveteléért.

A missziók vasárnapján erre a krisztusi parancsra figyelmeztet mindnyájunkat egyházunk. Hiszen minden keresztény részesül Krisztus papságában, - Péter apostol szavaival: "Ti mindannyian királyi papság vagytok!" Minden kereszténynek feladata, hogy az evangélium kovászát elvegyítse az emberi közösség tésztájában.

Isten minden ajándékának van egy titkos záradéka, mondhatnók: utasítása, ami így hangzik: Tovább adandó! Emberi létünk egyik legnagyobb értéke, hogy jó-magunk is ajándékozók lehetünk.

Igaz, hogy Isten országának eljövetelét kérnünk kell, és a benne való részesedésünk elsősorban Isten ajándéka. Ám ez korántsem jelenti azt, hogy nekünk e téren nincsen semmi tennivalónk. Keresztény létünk igazi szépsége éppen az, hogy Isten munkatársai lehetünk.

Köztudomású, hogy jelenleg a keresztények a világ népességének, a több mint 7 milliárdnak az egyharmadát teszik ki, mint a világ vallásai között a legnagyobb vallási csoportot. De még ma is hatalmas néptömegek élnek Krisztus nélkül, sőt igen sokan Isten nélkül.

A nagy világvallások hívei, a hinduk, buddhisták, mohamedánok gyakran vetik szemünkre, hogy életünk nem arról tanúskodik, amiről kellene, Jézus Krisztus tanításának valóra valósításáról. Gondiról mondják, hogy ő is azért nem lett keresztény, mert a keresztények nem élnek keresztény életet.

Tagadhatatlan, hogy az eszmék próbája mindig a gyakorlat mezején dől el, de sok kereszténynek nem keresztény élete mit sem változtat azon az igazságon, hogy a krisztusi élet az egyetlen és igazi lehetőség a legmagasabb rendű embertípus kialakítására. Az elmúlt napok is ezt erősítették meg bennem

Hangsúlyoznunk kell, hogy Krisztus csak lehetőséget kínál az emberiségnek, ami nem valósul meg szabad döntésünk és közreműködésünk nélkül.

Sok millió példás életű keresztény él közöttünk, de még az ő életükben is elhalványult az apostolkodás gondolata. Nem beszélve az átlagos keresztények életéről.

Egyesek azzal indokolják passzivitásukat, hogy tisztelik mások szabadságát és nem akarnak beavatkozni lelki ügyeikbe. Nem vitás, hogy az evangélium szellemétől teljesen idegen minden erőszakoskodás.

De az is tény, hogy az apostolkodás gondolatának elhalványulása odavezet, hogy átengedjük az apostolkodás lehetőségét más vallások hirdetőinek.  Idegenvezetőnk mondotta, hogy a modernebb szemléletű modernebb mohamedanizmust terjesztik Európában.S ennek következtében Európa, s benne népünk is a felvilágosodás óta fokozatosan elkereszténytelenedik. Nincs már az európai embernek keresztény öntudata. Nincs már immunitása. Kontrol nélkül áraszthatja el Európát a nem keresztény, nem európai kultúrájú népáradat..

Október 7-ém ünnepelte az Egyház a Rózsafüzér Királynője ünnepet, amelyet azért rendelt el. Szent V. Piusz pápa, mert a keresztény tengeri hadak Lepantónál hatalmas győzelmet arattak az oszmán tengeri erő fölött.

Míg nagy nemzeti hősünk Hunyadi László, barátjával, a ferences Kapisztrán Szent János világra szóló győzelmet aratott Nándorfehérvárnál, és megállította az iszlám Európa felé nyomulását. Most, megdöbbenéssel hallottam, hogy meghívták őket Európába.

Már eddig is Európa szerte épültek a mecsetek. Most pedig egy dúsgazdag arab állam megígérte, hogy 400 mecsetet épít a bevándorlóknak.

Ha nem tudatosodnak bennünk ezek a veszélyt sejtető tények, akkor Európa népei, s benne népünk is, teljesen elkereszténytelenedik. Legyen újból minden magyarnak újra legalább csak egy szikrányi keresztény tudata.

Rendkívüli időben élünk. Ezért keresztény öntudatunk megerősítése, hitünk megvallása szóban és tettben, a szeretet gyakorlása, keresztény életünk szép példája mindmegannyi lehetőség a Krisztus melletti tanúságtételre, apostolkodásra.

A mai vasárnapon szeretettel kell gondolnunk azokra a hithirdetőkre, akik ennél sokkal többet tesznek. Elhagyják szülőföldjüket, a civilizált életkörülményeket és sokszor komoly külső és belső nehézségek közepette végzik az evangelizáció munkáját. Csodálattal kell adóznunk ennek a szeretetnek, amely nemegyszer a véres vagy vértelen áldozattól sem riad vissza. Krisztus szeretete űzi őket, mert az evangéliumot csak szeretetből és szeretettel lehet hirdetni.

Mi is csak szeretetteljes apostolkodással tudjuk újra kereszténnyé tenni, és megmenteni hazánkat.

Ámen

F.F.

28. évközi vasárnap

28. Évközi vasárnap.

Bevezetés

A mai, évközi 28. vasárnap evangéliumában említett gazdag ifjút érdekelte az a kérdés, ami a mai ifjak, de bátran állíthatjuk, a mai felnőttek jórészét sem érdekli már, az, hogy hogyan juthat el az örök életre? És bennünket foglalkoztat ez a kérdés? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg vétkeinket, hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit Urunk Jézus az Utolsó Vacsora Termében cselekednünk parancsolt az ő emlékezetére.

Kirie litánia

Urunk, Jézus Krisztus, Bocsásd meg, hogy oly ritkán nézünk az Ég felé. Irgalmazz nekünk!

Urunk, Jézus Krisztus, Add, hogy a gazdagság és szegénység problémáját a tanításod segítségével oldjuk meg. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus Krisztus, Add, hogy lefogjuk azok kezét, akik még az utolsó fillért is elveszik a szegénytől. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az evangéliumban említett fiatalember nem tartozott a jóllakott gazdagok közé. Fölismerte Jézusban a bőségesebb élet mesterét. Igaz, jelentős vagyonnal rendelkezett és gond nélkül nézhetett a holnapok elé. Ám legyen bár gazdagon terített asztal az előtte álló élet, egyszer melléje is odaáll a halál, int neki és követnie kell.

Jézus oly meggyőzően és vonzóan beszélt az örök életről, hogy a gazdag ifjú is áhítozott utána. Abban nem kételkedik, hogy az örök életnek is ára van. Ezért kérdezi: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem?"

A valami rendkívülit váró fiatalnak adott jézusi válaszban nincs semmi rendkívüli; semmi új a mózesi törvény ismerői előtt: "Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne csalj! Tiszteld atyádat és anyádat!"

E tanítás nem új és mégis mindig időszerű és mindig kötelező! E parancsok mögött nem parlamenti többségi szavazat, hanem az Úristen tekintélye, s atyai szeretete áll, amellyel jót és boldogságot akar adni az embereknek!

Ezeket nem lehet parlamenti határozattal hatálytalanítani. Habár erőteljes liberális kísérletek vannak erre.

Ma már az első és legfontosabb törvény nem a Te Uradat Istenedet imádd, és csak neki szolgálj, hanem hogy egyedül a pénzt, az aranyborjút, a Mammont imádd!

A második sem úgy szól, hogy szeresd felebarátodat, hanem valósítsd meg önmagadat! Légy sikeres és gazdag! Ne törődj a melletted levő nyomorgóval, csak magaddal és karriereddel! Saját profidat nézd csak, és ne törődj néped nyomorúságos helyzetével!

Ma már nem tilos az ölés! Főleg, ha a magzati életről van szó, vagy eutanáziáról.

Ma már nem érvényes a házasságtörést tiltó törvény sem. Ezt a házasságbontó okok közül ki is vette a törvény.

A ne paráználkodjál törvényt is felülírják. Ma azzal dicsekszenek a szabadelvű ideológiát vallók, Szentírás mondja, ami szégyenük! A heteroszexuálisokkal egyenlővé teszik partneri kapcsolataikat, és még melegek büszkeségi napot is rendeznek számukra. Már hazánkban is évek óta.

Ha nagy dolgokról van szó, akkor a ne lopj parancs sem érvényes már! Habár jólétben élsz, annyit lophatsz a közösségéből, amennyit nem szégyellsz.

Csődöt jelentesz, és a dolgozók bérét, s a beszállítóknak járó pénzt nem kell kifizetni, nyomorba lehet őket dönteni. Emlékszünk még? S közülük nem egyet saját életük kioltására késztetni.

Ma már csalás sincs, csak ügyeskedés, a kiskapuk, joghézagok megtalálása ahhoz, hogy sajátjukévá tegyék, vagy idegenek kezébe játsszák a nép vagyonát, hogy kihúzzák az emberek lába alól a talajt, vagy eladják fejük fölül a tetőt.

A korrupciók sorozatával, a tízparancsolat semmibevételével elvehetik e nemzettől még szülőföldjét, hazáját is. Ha nem szerezzük vissza a tíz-parancs tekintélyét, és annak érvényesülését a társadalmi és egyéni élet min-den területén, végzetes veszély fenyegeti az egyén, de a társadalom jövőjét is. A végveszély itt van más a határainknál.

Az evangéliumban szereplő ifjú a Törvény minden parancsát megtartotta kora ifjúságától fogva! Micsodanevelést kaphatott ez az ifjú! És milyent kapnak a mai ifjak és leányok a tudatformáló médiumok révén?! Sajnos ellenkezőjét annak, mint a gazdag ifjú.

A parancsok megtartásáért kedvelte meg az Úr Jézus őt. Adottságai oly szépek voltak, hogy Jézus kiváló tanítványa és apostola is lehetett volna! - Ezért mondta neki Jézus: "Valami hiányzik még belőled. Menj! Add el, amid van, oszd szét a szegények közt és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és tarts velem!"

„Jézus eme szavainak hallatára elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt." - A gazdag ifjú nem értette meg, hogy a vallásos életnek is vannak különböző szintjei, magaslatai. Nem elég csak egy kicsit vallásosnak lenni, egy kicsit hinni, egy kicsit szeretni. Nem elég egy szintre eljutni és ott maradni. Folyvást törekedni kell a tökéletesebbre.

A gazdag ifjú elment. Jézus és tanítványai szomorúan néztek utána. Olyan valaki után, aki elszalasztotta a nagyszerű találkozásból fakadó még nagyszerűbb lehetőséget. Apostol lehetett volna és mégsem lett az!

Ennek láttán jegyezte meg Jézus: "Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába!" - Az evangélista megjegyzi: - Az apostolok meglepődtek, csodálkoztak Jézus szavain. Vajon miért? - Mert még bennük is volt valami abból a közvéleményből, mely szerint a gazdagság a boldogság első feltétele. Még az örökkétartónak is. A gazdagság lehet a jónak, s lehet a rossznak a forrása. A gazdagság hozta létre a társadalom sok-sok pozitív értékét a materiális és a szellemi világunkban.

De elég általános törvényszerűség, hogy egyesek meggazdagodása együtt-jár - ritka kivételektől eltekintve - mások megkárosításával, elszegényítésével. S tétlenül nézi a Világ, hogy micsoda gátlásnélküli meggazdagodás, micsoda embertelen, s kegyet-lenelszegényítés folyik e világban.

Amikor minden csak a pénz imádására hangolja az embert, legyen bennünk továbbra is szolidaritás a szegényeinkkel szemben! S legyünk készek mindig, ha nem is szétosztani, de adni valamit vagyonunkból a szegényeinknek, főleg pedig azokból a kincsekből, amikben nekünk hívőknek kell gazdagoknak lennünk, s amikben oly szegény e világ, adni a rászorulóknak, hitünkből és szeretetünkből, és akkor nem szegényebbek, hanem gazdagabbá leszünk, és a világ is, és kincsünk lesz a mennyben és elnyerjük az örök életet.

Amen.

F.F.

Magyarok Nagyasszonya

Magyarok Nagyasszonya.

A magyar honfoglalás ezredik, millennium évében, 1896-ban ajándékozta meg XIII. Leó pápa a magyar nemzetet a mai ünneppel, Magyarok Nagyasszonya ünneppel.

Szűz Máriának, magyarok Nagyasszonyaként, Patrona Hungariae-ként való tisztelete a kereszt-ténnyé válásunk kezdetéig nyúlik vissza. Szent István király a Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta országunkat. A Hardwick legenda szerint így imádkozott: "Ég királynője, a jelenvilág újjászervezője, végső könyörgésemben a szent egyházat a püspökökkel és papokkal, az országot a néppel és az urakkal a Te oltalmadra bízom, nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet a te kezedbe ajánlom."

Az ő példáját követte a Szűzanya tiszteletében ezer éven át történelmünk szinte valamennyi nagyja.

Nem sorolom nevüket.

Csak Prohászka Ottokártól idézek gyönyörű szép sorokat.

"Valami sajátosan magyar kegyelet fűzte hitvalló őseinket a Szűzanyához. Harcban álló magyar csapatokban este a tábortüzek mellett hangosan imádkozták a harcokban edzett hős eleink imára kulcsolt kezekkel a rózsafüzért! Zászlóinkon ott tündökölt a Bol-dogasszony képe, és hogyha harcainkban el kellett volna vesznünk, zászlaja lett volna szemfedőnk, s csendítésünk az Áve Mária est-harangszava."

Hogy oly sok történelmi meg-próbáltatást átélt népünk nem pusztult el, a hívő magyar nép ma is hittel vallja, Máriának, Nagyasszonyunknak köszönhetjük.

De, mi mai magyarok meg-köszönjük-e Néki?

Ha nem tettük volna meg, tegyük meg, és kérjük, legyen továbbra oltalmazó, védelmező Nagyasszonyunk.

Amen.

F.F.

Rózsafüzér Királynője

Október 7. 

Rózsafüzér Királynője

Lepantónál, 1571. október 7-én, vívta tengeri ütközetet a keresztények hajóhada a török flottával. És keresztény erők megsemmisítő győzelmet arattak az oszmánok felett. V. Piusz pápa rendelte el a győzelem emlékére, a Rózsafüzér Királynője ünnepet. Amikor az Iszlám feltartóztatatlanul nyomul Európába, kezünkbe vesszük-e mi még a rózsafüzért, vagy csak kabalaként függ autóinkban a visszapillantó tükör mellett?

Imádkozza-e még népünk, s Európa a rózsafüzért?

Egyáltalán imádkozik-e még Európa. S Hazánk?

Van-e, aki megtanítja az imádkozni még a nem-tudókat

Vajon a mai kor emberét ki tanítja imádságra? Engem még Édesanyám. S valamennyiünket. Legkisebb testvérem imára tanítására már, illetve még emlékszem. Milyen öröm töltötte el édesanyámat, amikor dundi kis kezei együtt maradtak. Majd jött egy ateista kor. És ekkor a nagymamák voltak azok, akik megtanították imádkozni unokáikat. Aztán jött még egy újabb kor A mai társadalomban ez már nem érvényes. Nagymama korúak lettek azok, akik már maguk sem tudnak és nem is szoktak imádkozni. Megfordult a dolog. Nemegyszer az unoka tanítja meg a nagymamát, vagy a gyerek az anyát az imádságra, amit hittanórán vagy az elsőáldozási felkészítőn tanult. S kérik az édesanyát, Imádkozzál édesanyám. 

Ámen.

F.F.

MTVA - Családbarát - 2015.10.04.

Családbarát - 2015. 10. 04.

Videó megtekintése

A gubbiói farkas éneke

Tótfalusy István

A gubbiói farkas éneke

Milyen jó meglapulni ennek az embernek karjai közt.

Milyen jó idesimulni ösztövér testéhez.

Milyen jó lustán, kedveskedőn nyalogatni a kezét meg az arcát.

Milyen jó hosszan belemélyedni szeretet-barna szemébe.

Milyen jó hallgatni szíve dobogását meleg, mély, nyugodt szíve-dobogását.

Eddig nem értettem magamat.

Nem értettem, mi az az erő,

az a kéjekre szomjas vad erő,

ami űz, hajt az emberek ellen.

Most már tudom.

Azért harcoltam eddig mindenki ellen,

mert azt akartam, hogy legyőzzenek.

Azért szaggattam ízekre annyi embert,

mert azt vártam, hogy megszelídítsenek.

De a testük nem volt elég meleg ahhoz,

hogy odabújjak mellé,

és a kezük nem volt elég szelíd ahhoz,

hogy megnyalogassam,

és a szemük nem volt elég tiszta ahhoz,

hogy megbabonázzon,

És a szívük nem volt elég nyugodt és mélydobogású,

hogy lecsendesítsen és álomba andalítson.

Megöltem őket,

mert nem voltak ilyenek, mint ez az ember.

Megöltem őket,

mert nem voltak elég nagyok ahhoz, hogy megalázkodjam előttük.

És én úgy szeretek

megalázkodni.

MTVA - Családbarát - 2015.10.04. - videó

27. évközi vasárnap

27. évközi vasárnap

Assisi Szent Ferenc ünnepe

Bevezetés

Ma oly erős Rendi liturgiánkban Szent Ferenc atyánk ünnepe, hogy ma nem a vasárnapi misét vesszük, hanem a Szent Ferencről, a legnépszerűbb szentről szólót.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg vétkeinket, méltóképpen cselekedjük azt, ami Urunk Jézus Krisztus az Utolsó Vacsora termében az ő emlékezetére cselekednünk parancsolt.

Kirié litánia

Urunk, Jézus Krisztus, Bocsásd meg, hogy nem követjük Szent Ferenc példáját, és nem úgy tekintjük a teremtett dolgokat, mint testvéreinket. Uram irgalmazz.

Urunk, Jézus Krisztus, Bocsásd meg, hogy az állatok védőszentjének ünnepén sem gondolunk szeretettel a vad és házi állatokra. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus Krisztus, Add, hogy miként Ferencet, úgy bennünket is minden Isten dicsőítésére hangoljon. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Szent Ferenc atyánk, Umbria dalos kedvű trubadúrja 1182-ben született a gyönyörű fekvésű Assisi városában. Nagy tettekre vágyó, könnyelmű életet élő fiatalember volt. De az olasz városok közötti háborúk idején fogságba esett, és egész szívvel Istenhez tért.

Ez az életet igenlő, a földi karrierek útján első lépéseket megtevő fiatalember, a Spoletói úton szózatot hallott, amely azt kérdezte tőle: Ferenc! Ki a nagyobb? Az Úr, vagy a szolga? Ferenc válaszolta, hogy az Úr? S kérdezi tovább a szózat: Te mégis a szolgát szolgálod? Magába mélyedt, lemondott a fényes harci dicsőségekről. fényes fegyverzetét átadta egy szegény katonának. Az előkelő ruházatát pedig egy leprásnak. S maga pedig megfordult, hazatért és többé nem háborúskodott, s többé nem a szolgát, hanem az Urat szolgálta.

A San Damianói kápolnában imádkozó, megtérő fiatalember kérdi az Urat: Mi tévő legyek? S az Úr válasza: Vade et praepara domum meam! Menj és építsd újjá házamat. És Ferenc betűszerint vette a szavakat, és elkezdte újjá építeni a San Damíanói, majd a Porciunkula kápolnát.

Hogy legyen miből újjáépíteni, mindenét kiosztotta. Még atyja posztókereskedéséből is szétosztott mindent, úgy hogy jusson még a ruhátlan szegényeknek, az ínséget szenvedőknek.

Ezért édesapja a püspök elé vezette, hogy az megbüntesse. Ekkor ledobta magáról apjától kapott díszes ruháit, mondván: Többé nem mondom atyámnak Bernardone Pétert, hanem csak a Mennyei Atyát. S mezítelen testére ráterítette a püspök a palástját. Ezzel - jelképesen – az oltalmába, az Egyház oltalmába vette ezt a rendkívüli egyéniséget.

Ferenc ezzel mindenéről lemondva, Krisztus tanítását követve élte az evangéliumi életet szegénységben, s minden teremtménynek, Isten szeretetét hirdetve.

De hogyan?

A Bibliában azt olvashatjuk, hogy az Úr Isten azt mondta az első emberpárnak: Néktek adom a földet és mindazt, ami rajta van. Hajtsátok uralmatok alá. Uralkodjatok felette!

És ha Szent Ferenc életét nézem, és csodálatos Naphimnuszát olvasom, mit tapasztalok, mit látok? Ő nem uralkodni akart a teremtett világ alkotásain, hanem testvérként akarta őket mind magához ölelni.

Fivérének mondta a Napot, nővérének a Holdat, öccsének a szelet, bátyjának a tüzet, húgának a tiszta, ártatlan és alázatos vizet, testvérének a teremtett világ valamennyi szépségét, mezők liliomait, a Földanyát nénénknek, aki hord és enni ad, és bőséges gyümölcsöt terem, színes füveket és színes virágokat. Húgocskáinak az ég madarait, testvérének a farkast. Mindet és mindent. És felszólította őket, hogy vele együtt dicsőítsék az Urat. A Naphimnusz szavaival: Szívvel-szóval mind, irgalom Atyja, jóvoltod dicsérjék!

Őt minden Isten dicsőítésére hangolta. És minket?

Hatalmas keresztet rajzolt ruhájára, és mint il futto di Dio, Isten bolondja. Úgy rótta Umbria útjait, városainak és falvainak utcáját, hogy Isten dicsőítésére szólítsa és buzdítsa kora közömböseit és hitetlenjeit. Fájt neki, hogy az emberek nem szeretik az Istent.

Fájt neki, hogy maga a papság egy része is inkább dúsgazdagként élt, mint szegény Lázárként. Fájt neki, hogy oly sok volt korában a szegény és a koldus.

És nekünk nem fáj korunk sok visszássága?

Állatok világ napján, a vadjaink korlátlan kilövései, madárvilágunk pusztítása, a házi állatokkal történő kegyetlen bánásmódok. a kedvenc állatok kóborrá válása, erdeink irtásával hegyeink kopárráválása, környezetszennyezés miatt keletkező ózonlyukak keletkezése. E miatt időjárásunk kiszámíthatatlanná, termőföldjeink sivatagossá válása. Embermilliók éhezése.

Fel se figyelünk a Szentatya legújabb körlevelére?

Mily hangsúlyosan szól az ökológiai veszélyről. Nem kizárólag a környezetvédelemről, hanem közös otthonunk gondozásáról szól. A pápa mindezzel arra kíván rávilágítani, hogy földünkön nem pusztán a természeti környezet vesz körül bennünket, hanem az emberi környezet is. Mivel minden élőlény ehhez a közös otthonhoz tartozik, egyszerre kell gondját viselnünk mindennek és mindenkinek!

A mai nap, tenni akaró lelkülettel kérdezzük Szent Ferencet: Mit tegyünk mi, a harmadik évezred kezdetén élő tisztelői? És ő mintha csak azt mondaná: „Példát adtam nektek, hogy amiként én cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek!”

Szeressétek közös otthonotokat, széles e világot. Benne mindent, és mindenkit, mint testvéreteket!

S miként én, evangélium szerinti életpéldámmal megújítottam a már-már romokban heverő középkori egyházat, úgy ti is, evangélium szerinti életpéldátokkal óvjátok, s építsétek újjá a már-már omladozni látszó egyházat hazátokban és ezzel segítitek Európa újra kereszténnyé válását.

Ámen

F.F.

Szent őrzőangyalok

Szent Őrzőangyalok

A Trienti zsinat rendeletéből a Katekizmus tanítja: gondos szülő védő vezetőt biztosít az útra gyermeke mellé, a mennyei Atya is ezt teszi a veszedelmek ellen.

Szent Bernát tanítja: tiszteletet kell adnunk a jelenlétükért, odaadást a jóakaratukért, bizalmat az őrségért.

A Római Katekizmus az angyalokról azt mondja: az angyalok szellemi teremtmények, szünet nélkül dicsőítik Istent, és szolgálják az üdvözítő tervét, körülveszik Krisztust, akit üdvözítő küldetésében szolgálnak.

Az ünnep hódolat Istennel szemben aki szeretetből angyalát rendelt mellénk szolgálatunkra és védelmünkre.

Az ünnep ezenkívül erősíti és elmélyíti bennünk őrangyalunk iránti tiszteletünket és hálánkat.

Tiszteletük növeli bennünk önmagunk és társaink lelkének megbecsülését is, hiszen Isten is egy tiszta, szent angyal által őrizteti azt.

Fohászkodjunk most Őrangyalunkhoz Csaba atya imájával.

Őrangyalom, szívből kérlek,

Bűntől, bajtól őrizzél meg!

Életemben légy vezérem,

Halálomkor állj mellettem!

Ámen

F.F.