Szentháromság

Szentháromság 

Bevezetés

Az Anyaszentegyház ma a Szentháromság titkát ünnepli, amely titok annak ellenére, hogy e szó Szentháromság nincs benne a Bibliában, lényegében benne van mind az Ó mind az Újszövetségben. De a titok csak évszázadok vitáiban csiszolódott a mai formában vallott hittétellé, imáinkat és cselekedeteinket kezdő és befejező formulájúvá.

Kirié litánia

Mennyei Atyánk! Hittel valljuk, Te vagy a mi teremtő és gondviselő Istenünk. Uram irgalmazz nekünk.

Jézus Krisztus! Hittel valljuk, Te Isten létedre, vétkeinktől megszabadító testvérünkké lettél. Krisztus kegyelmezz!

Szentlélek Isten! Hittel valljuk, Te Megváltónk tanítására emlékeztető, megszentelő, vigasztaló Istenünk vagy. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Mióta az emberi szellem kibontotta szárnyait, különös vágyak költöztek szívünkbe. Egyre izmosodó értelmünkkel útnak indulunk, mert felette csábít a nagy kaland, hogy legyőzzük, megoldjuk magunkban és világban az ismeretlen x-eket. Ez indítja lábainkat a felfedező utakra, ez gyújtja be rakétáinkat, ez veti meg a különféle kutatóintézetek alapjait.

Szeretnénk bepillantani a teremtés fátyola mögé, és szeretnénk találkozni a rejtőzködő Istennel. Költőnk gyönyörű szavaival valljuk:

Isten! Kit a bölcs lángesze fel nem ér,

Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:

Léted világít, mint az égő

Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

Ennek ellenére, mégis próbálkozik az ember. A különféle vallások ennek az ősi, Isten világába betekinteni akaró vágynak a szülöttei. A kereszténység is ezt teszi. Bennünket viszont segít az önmagát kinyilatkoztató Isten.

Szentháromság vasárnapján, az ünnep alapját képező dogmatikai tételt megérteni akaróknak is szólnak Krisztus Urunk a mai evangéliumi szakaszban idézett szavai: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek.” De ez önmagában úgy hangzik, mint ahogy mi szoktunk szólni a gyerekhez: „Te ezt még nem érted!” A gyereket ez szerencsére nem nyugtatja meg. Annál inkább kíváncsi lesz, minél inkább elhárítjuk kérdéseit.

Mi is így vagyunk. Erre pedig azt mondja nekünk az Úr: „Eljön az Igazság Lelke, ő majd kielégíti tudásszomjatokat!”

 A Szentlélek pedig beteljesíti a jézusi ígéretet, és nagy tapintattal vezeti az Egyházat a kinyilatkoztatott igazság kibontásában és megismerésében.

Tudásszomjunkat oltva keressük, mit tudhat meg véges elménk Istenről. Először is ki kell mondanunk: A Szentháromságról szóló tanítás nem spekulatív meggondolások terméke, hanem a történeti, s üdvtörténeti tapasztalatok feldolgozásából fogalmazódott meg.

Ebből a megállapításból kiindulva, a ma egyik legtekintélyesebb, professzorától, Henri Boulad jezsuita szerzetestől idézek. „A szív okossága” című, magyarul is megjelent könyvéből. Ebben azt írja: a Szentháromságról „Nem tudom meddig tartott, míg igent mondtak a Háromságra, erre a misztériumra, amelyet mindmáig egyetlen ember sem 'értett meg', Önök sem, én sem. A kereszténység azonban elfogadta Mesterének kinyilatkoztatását és elismerte annak lehetőségét. (E miatt nem tekinti a z iszlám a kereszténységet monoteista vallásnak.)  

Három évszázadnál tovább tartott a viaskodás, hogy ezt a misztériumot szavakba foglalják, míg végre 352-ben, a niceai zsinat az antik Görögországban, és 381-ben a konstantinápolyi egyetemes zsinat, megegyezett a 'Hiszekegyben'."

Az ember természetes ösztöne, ha egy tannal találkozik, hogy meg akarja érteni. Ez itt nem sikerülhet.

Ebbe ugyan nem akar belenyugodni az ember, mert büszke az értelmére, és hajlamos a létét is tagadni annak, amit értelemmel fel nem érhet. Ha viszont van alázat az emberben, akkor elfogadja és vallja ezt a kinyilatkoztatott hitigazságot.

Az üdvösség története nem más, mint azon utak és módok története, ahogyan az egy igaz Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek kinyilatkoztatja magát az embereknek. Számos szentírási hely beszél tevékenységéről, és ezek az elbeszélések érzékeltetik velünk jelenlétüket a világ, és az ember életében. Csak sűrítve említek egy-két tényt!

Urunk, Jézus Krisztus az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében küldi apostolait evangéliuma hirdetésére. De ugyanezt teszi az Egyház is. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében szolgáltatja ki a keresztséget és a többi szentségeket.

Az Atyáról mi azt a kinyilatkoztatást kaptuk, hogy jóságos Atyánk, aki mindig és mindenütt jót gondol rólunk. Ő hívta a létbe az egész világegyetemet. Képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Értelemmel ajándékozott meg minket, amely szenvedélyesen arra törekszik, hogy mindig tovább kutasson az ismeretlenség homályában. Szívet adott nekünk, amely képes a szeretetre. Ránk bízta az egész földet, arra törekszünk, hogy mindent szolgálatunkba állítsunk.

A kinyilatkoztatás mondja: Isten úgy szerette a világot, hogy Egyszülött Fiát adta értünk. Belépett a teremtett világba. Egy lett közülünk. Örömhírt hirdetett. Az nem volt elegendő, hogy ember lett és tanított minket. Ő el akarta venni a világ bűneit, és ezért meghalt értünk szeretetből, áldozatként a kereszten.

Az Isten Fiának ezt a szeretetét, amire tanított minket, amit tett értünk, azt mi igazi mélységében soha nem fogjuk megérteni. Még többet mondott volna el nekünk, azonban ezt nem tudtuk volna még elviselni. Ezért ígérte meg nekünk, hogy majd a Szentlélek tovább folytatja tanító tevékenységét, amikor már visszatért a mennybe.

Az Ő igazságát tanítja nekünk. Krisztus kinyilatkoztatásának kincseiből merítve sugallja az embereknek mindig a az igazat és a jót. Oh, bárcsak minden honfitársunk meghallaná a Lélek sugallta helyeset és jót, és megáldhatna minden hívő magyart, a háromságos egy Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

Ámen.

F.F.

Imádság előtt

Május 29.

Az imént felolvasott evangéliumi szakaszban 3 eseményről hallottunk

A templom megtisztításáról

A terméketlen fügefa megátkozásáról

És az imádkozásunk előtt egymásnak történő megbocsátásról

Lehetne szólni a templom megtisztításáról is. Hiszen mindannyian Isten temploma vagyunk. Lelkünket is gyakorta meg kell tisztítani.

Lehetne szólni a terméketlen fügefáról, hisz mindannyiunkat, arra rendelt az Úr, hogy bő gyümölcsöt termők legyünk.

S lehetne szólni az imádság előtti elleneinknek történő megbocsátásról is, hiszen ott van a mindennap imádkozott imánkban, a Miatyánkban is.

Azt hiszem ez utóbbi mindennapos feladatunk, az elleneinknek történő megbocsátás.

Bocsássatok meg egymásnak! Mindannyiunknak van mit megbocsátani.

Van, aki széltében-hosszában híreszteli , hogy mivel bántotta meg őt a szomszédja, a munkatársa, a gyermeke. Van, aki hallgat róla, de belül háborog, álmatlanok az éjszakái, és esetleg emiatt lyukad ki a gyomra, vagy lesz aritmiás a szíve. Mindenképpen sok kárt okoz ez annak, aki magában tartja.

Ezért tartotta Jézus Krisztus olyan fontosnak azt, és többször visszatért erre, tanított róla, példázatot mondott ennek az érdekében, hogy a megbántott emberek számára van egy óriási nagy lehetőség, ami magunktól nem jutna eszünkbe. Nemcsak az, hogy visszaüssön, nemcsak az, hogy valami módon megtorolja, vagy tehetetlenül fortyogjon, hanem, hogy elengedheti a tartozást. Meg lehet bocsátani.

Bocsássunk hát meg egymásnak, hogy könnyebb legyen az életünk, és nekünk is megbocsásson a Mennyei Atya.

Ámen

F.F.

Aki nagyobb akar lenni

Aki nagyobb akar lenni

Aki nagyobb akar lenni közöttetek, az legyen mindenkinek a szolgája. Ez, a szolgálat, ami egészen új e világban, ez, amit Jézus Krisztus hozott ebbe a világba.

Emlékezzünk hogyan is kezdődött ez a történet?  Az Úr Jézus tanítványaival Jeruzsálem felé tartott. Útközben Jézus, botránkoztató, hátborzongató dolgokat mondott a tizenkét tanítványnak: “Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fiát átadják a főpapoknak és az írástudóknak. halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak; és azok kicsúfolják őt, leköpdösik, megostorozzák őt, és megölik. De harmadnapon feltámad.”

Nem csoda, ha a tanítványok borzongva, félve, értetlenül hallgatták ezt a különös bejelentést. Persze mi már tudjuk, hogy pontosan így történt minden, ahogyan az Úr Jézus előre megmondta.

Az Embernek Fiát valóban átadták ellenségeinek, a főpapoknak és írástudóknak, azok valóban halálra ítélték Őt. Fölébe kerekedtek és legyőzték, valóban a pogányok kezébe adták, kiszolgáltatták a szívtelen, kegyetlen rómaiaknak, akik keresztfán való megfeszítésre ítélték. Valóban sikerült úgy összefogni ellene, hogy végül megöljék Őt!

Igen, mi ezt már tudjuk. De még valami mást is tudunk. Azt, hogy mindennek ellenére nem ők, az Úr Jézus ellenségei győztek, hanem ott a Golgotán Jézus Krisztus aratott olyan nagy győzelmet, ami sokkal nagyobb jelentőségű és hatású volt, mintsem ellenségei sejthették volna. Mert itt az Isteni szeretet győzött a bűn világa fölött, itt az Isteni irgalom és könyörület törte meg az emberi gyűlölet erejét.

Itt valami egészen más történt, mint ami a világban történni szokott: Az, hogy valaki nem ütött vissza, amikor verték, nem szitkozódott, amikor szidalmazták, nem haragudott, amikor gyűlölték, nem védekezett és tiltakozott, amikor keresztfára feszítették, áldást kért a mennyből, amikor megölték.

Itt olyan valami történt, ami az egész emberiség történelmére nézve fordulópontot jelent. Mert itt az Ember Fia, Aki ugyanakkor Isten Fia is, Magára vette mindazt a rengeteg bűnt, amivel mi emberek, elzártuk az Isten felé vezető utat. Azaz mindezt ott a Golgotán Magára vette és elvitte az útból. És ezzel azt a szomorú, reménytelen helyzetet, ami Isten és az ember között volt, reményteljessé tette, vagyis a lehető legnagyobb szolgálatot végezte el az emberiségnek, amit valaha valaki végezhet ember számára: Kibékített bennünket az Istennel!

Testvéreim! Előttünk a példa, hogy lehetünk mi mindenkinek a szolgája. Kövessük Jézus példáját.

Ámen.

F.F.

Pünkösd

Pünkösdvasárnap. 2015

Bevezetés

Ma, a liturgia harmadik legnagyobb ünnepe, Pünkösd, a Szentlélek Úristen ünnepe van. Tudjuk, hogy Pünkösd egyben az Egyház születésének az ünnepe is. Ekkor formálta a Szentlélek egyetlen nagy családi közösséggé a legkülönfélébb nyelvű és gondolkodású embereket.

Azóta is a Szentlélek élteti, a krisztushívők világot megújító közösségét, az egyházat, s annak tagjait, hogy képesek legyenek mindenkor e feladatuk teljesítésére. Mennyire engedjük, hogy bennünket is inspiráljon a Szentlélek? Mennyire veszünk mi részt a világ Szentlélek irányította megújításában? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Igazság Lelke jutassa eszünkbe mind-azt, amire tanítottál bennünket! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Az általad elküldött Szentlélek vezesse Egyházadat mindenkor az Igazság és szeretet útján! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Vigasztaló maradjon velünk mindörökre! Krisztus kegyelmezz!

Evangélium után

Az Úr Jézus mennybemenetele után, az utolsó vacsora termében, Jeruzsálemben látjuk a félénk apostolokat a Szűzanyával és a szent asszonyokkal együtt. Bezárkóztak, mert féltek. A tizedik napon - a zsidók Pünkösd nagy ünnepén - azonban csoda történik. Zúgó szél támad, és tüzes nyelvek képében leszállt rájuk a Szentlélek.

A félénk apostolok bátrakká lettek tőle és kimentek Jeruzsálem utcáira, hogy Krisztust hirdessék az embereknek. Tűzzel és élettel teli igék hullottak ajkukról. A sokféle nép mind a maga nyelvén hallotta őket szólni Nem a betlehemi csodás születést, hanem a dicsőséges húsvéti eseményt hirdették.

Ekkor, a kezdet kezdetén, a csodás esemény hittel történt elfogadása után, ezrek keresztelkedtek meg, és lettek Krisztus követői, és lettek az Egyház első építőkövei. Ekkor, ezzel az eseménnyel lépett az Egyház a történelem színpadára.

Csodálattal nézzük ezt a maroknyi pünkösdi csapatot. Milyen kevesen vannak, és mégis ki mernek állni az egész világ elé, hirdetni Őt, aki nemrég halt meg a keresztfán. Ki mernek állni, mert az Isten Lelke van velük és bennük.

Mi is ez az első Pünkösdkor a világ színpadára lépett Egyház?

Az Egyház Isten népe, a továbbélő Krisztus, megismétlem: a továbbélő Krisztus! Ugyanakkor látható társaság is. Az Egyház nemcsak a pápa, nemcsak a püspökök, nemcsak a papok, hanem a hívők százmilliói. Kicsiny mustármagból nőtt hatalmas fává. Ma több mint egy milliárd ember vallja magát Egyházhoz tartozónak.

Az Egyház a történelem folyamán ott állt a népek és nemzetek bölcsőjénél és reggeli áldását adta rájuk. De ott állt sok nemzet koporsójánál is és esti áldással búcsúzott tőlük. Ám ő megmarad a világ végéig. "A pokol kapui sem vesznek erőt rajta soha!"

Oh, mennyi ember, ideológiai rendszer, politikai hatalom – Nérótól kezdve, a Francia Forradalmon, és a nagy népirtó forradalmakon át, napjaink demokráciát exportáló hatalmáig próbálta már megsemmisíteni ezt a mustármagból hatalmas fává terebélyesedő egyházat. De az Írás szavai szerint: "Meghaltak mind, akik az életére törtek." A jelenlegiek, és az őket követők is meg fognak halni. És a katolikus Egyház a világ végéig élni fog!

Mi ennek a titka?

A pénz és a vagyon? A nagy egyházi vagyonok szerte e világon megszűntek, de megmaradt az Egyház.

Talán közjogi szerepe a társadalomban? Valamikor a királyi tanácsban, később a törvényhozásban nagy szerepük volt a főpapoknak, s közjogi méltóság illette meg őket. Ez is megszűnt: de megmaradt az Egyház.

Talán a kultúra ápolása?

A tudományok művelése, az iskolák, az egyetemek felállítása, a művészetek ápolása, a beteggondozás, a szegényügy a középkorban mind-mind az Egyház feladata volt. A festészetet, a szobrászatot, az építészetet, a zenét mind az Egyház ihlette évszázadokon át. Ezek jó része is kiesett, illetve kivették a kezéből, de megmaradt az Egyház, és ma már újból igényli a világ az Egyház iménti tevékenységeit, az oktató, nevelő, betegápoló, karitatív tevékenységét.

És ezzel párhuzamosan mégis mennyi alantos támadás! Lélekölő írás, film, gúnyrajz támadja az Egyházat. Pontosabban céloznak ezekkel, mint rakétáikkal, amelyekkel embereket késztetnek szülőföldjük elhagyására, s az európai népeket pedig befogadásukra. Pedig jobb lenne egy utópisztikus gondolat megvalósítása. Az elvándorlás helyett a vissza-vándorlás megvalósítása. Püspök atya szerint: A bombák hullásának, a rakéták robbanásának, a fegyverek ropogásának a megszüntetése.

Az emberiség, s benne az Egyház, sok tragédiát élt már túl. Ezt is túl fogja élni! Mert Vele van az Igazság, az Erősség, a Szeretet Lelke. Vele van a Vigasztaló Szentlélek!

Mi hát az Egyház titka?

Az Egyház titka: a benne élő Szentlélek.

Ne feledjük! A Szentlélek tüzében született az Egyház! S az óta, magával viszi ezt a tüzet. Ez a tűz ma is ég, ma is magasan lobog!

Valahányszor sikerül a gyűlölködés lángját kioltani az emberi szívekből, s helyette a szeretet lángját meggyújtani, a Szentlélek működik ebben a világban.

A Pünkösd állandó az Egy-házban! "A Szentlélek veletek marad és bennetek lesz," hangzik felénk is Krisztus szava. A bennünk lakó Szentlélek bátorítson és lelkesítsen a vele való közreműködésre, hogy általunk napjainkban is megújíthassa a földszínét, s megújulni vágyó hazánkat is.

Ámen.

F.F.

Legeltesd

Legeltesd nyájamat

Péter nem is gondolta volna, hogy ő egyszer megtagadja azt a Jézust, akiért rajongott. Akiért még az életét is felajánlotta. Mivel azonban a szíve nem volt Jézusé, mivel nem tudta, mit jelent az szeretni Jézust (nem rajongani kell érte, hanem szeretni és követni), erre nem volt kész, ezért egyszer bekövetkezett egy pillanat, amikor Kaifás udvarán az arcába nézett egy szolgálólány és csak ennyit mondott: te is a názáreti Jézushoz tartozol. Lehet, ha azt mondja: így van, - semmi baja nem lett volna. De megijedt, a félelem pedig nagyúr, és elkezdett hazudozni. Letagadta Jézust. Azután esküvel kellett megerősítenie, hogy nem ismeri Őt, és az a tragédia lett belőle, ami nagypéntek hajnalán azon az udvaron bekövetkezett.

Nem ismerem azt az embert. Éveket együtt töltöttek, ő a nagy rajongó, előző este még a testőréül akar szegődni, és hajnalban megesküszik arra: nem is ismeri.

Jézus látványa, az összevert, a megalázott, a meggyalázott Mester, aki még ott egy pillantásában is szeretetére méltatja a tagadó tanítványt, összetörte Pétert, és kimenvén onnan, keservesen sírt.

Hogy került sor erre a párbeszédre? Miért tekinti Jézus ezt a legfontosabbnak Péter jövője szempontjából, hogy szeresse Őt?

Mert a Jézustól kapott nagy feladat, Jézus juhainak legeltetése csak többiekénél nagyobb Jézus iránti szeretettel valósítható meg. Péter később életének feláldozásával fogja megmutatni a világnak Jézus iránti elkötelezett szeretetét. Jézus nem vonja vissza Péter hivatását, hanem egy biztosabb alapra helyezi.

Jézus minket is egy mélyebb kapcsolatra hív meg. Azt akarja, hogy kapcsoljuk be őt életünk minden történésébe.

Ámen

 F. F.

Sienai Szent Bernardin

Sienai Szent Bernardin

Sienai Szent Bernardian a toscanai Marittimában született 1380-ban. 7 éves korában elveszítette szüleit, apai nagynénjei nevelték. Mint kis ministráns megszerette a prédikációkat. Szónoki tehetsége korán megmutatkozott. A hallott beszédeket társainak szóról szóra elismételte.

11 éves korában magasabb tanulmányok végzésére Sienába ment. Tanítói megcsodálják gyors felfogóképességét, szorgalmát, lelki tisztaságát és szeretetét.

Az 1400. évi borzalmas pestis idején minden képzeletet felülmúló hősiességgel ápolta a betegeket. A járvány elmúltával hónapokra magányba vonult, hogy jövőjéről döntsön. Vagyonát szétosztva 1402. szeptember 8-án belépett a ferencesek közé.

Egész Itáliát bejárva lelkek nagy hasznára hirdeti Isten igéjét. Perugiában erkölcstani iskolát alapított.

Jézus szent Neve tiszteletét terjesztette. Nevéhez fűződik a tizenkét napsugaras Jézus neve IHS monogram használata.

Ezt a zászlórúdra erősített díszes Jézus neve-monogramot magasra emelve vívták ki a harcosok a híres Nándorfehérvári győzelmet.

Ő volt a tanítója. Kapisztrán Szent János és Marchiai Szent Jakab mellett egész sereg szent életű és nagy hatású népszónoknak.

Oroszlánrésze volt Rendünk belső vitáinak Békés lecsillapításában, abban, hogy a 3 férfi rend közül mi, mérsékeltebb irányzatot ferencesek, (Lengyelországban bernardinu-soknak mondanak bennünket) lettünk, illetve maradtunk Szent Ferenc legéleterősebb követői. Aqui-lában, 1444. május 20-án halt meg. 64 éves korában.

Kövessük életpéldáját és tanítását! Legyünk Jézus Szent Neve buzgó tisztelői! Hiszen nem adatott más név az embereknek, mint Urunk Jézus Krisztus Szent Neve. Általa van nékünk üdvösségünk.

Ámen.

F.F.

Keresztény üldözés

Az erőszak nyomában 

Döbbenten vesszük tudomásul a közelmúlt híreit. Kopt keresztények lefejezéseit, kenyai keresztény diákok kivégzéseit, afrikai és közel-keleti keresztények lefejezéseit, elüldözését. Miért elevenednek meg előttünk újra az ókori keresztényüldözések képei? A római arénákban kivégzett, hitük miatt meghalt vértanúk utódait, kortársainkat látjuk a híradóban.

Mert tudjuk, hogy a keresztény ember békés természetű, aki szeretne nyugalomban élni, s a családjáért élni, dolgozni. Már-már úgy érezzük itt Európában, hogy túlzottan is béketűrőek vagyunk. De ha mi, keresztények láthatóan nem akarunk bántani senkit, akkor miért éppen ellenünk irányul az a vad gyűlölet, amely újra megmutatkozik a világban? Miért a védtelen keresztény diákot, a dolgozni vágyó munkást, a fegyvertelen embert választják áldozatul a gyilkosok? Miért nem avatkozik közbe senki az érdekükben, miért nem védi őket a világi hatalom, mert megtehetné.

Miért hallgatunk? Miért nem hallatszik a kiáltásunk? Esetleg nincsenek kommunikációs eszközeink, amelyek segítségével tiltakozhatnánk az öldöklés ellen? Csak kérdéseink vannak, válaszunk kevés. Hangtalan siratjuk az áldozatokat.

Napjainkban a keresztényüldözés számos formáját ismerjük. Vannak, akik „csak" a testet ölik meg, de nagy pusztítást okozó lélekölő fegyverek is működnek a világban.

A lélekölő írások, filmek, gúnyrajzok vagy akár játékok hatása talán soha nem volt olyan erős, mint ma. Tudatosan, gátlástalanul használják ezeket, és nagy pontossággal céloznak velük a „fegyveresek", mi, keresztények pedig majdnem mindig védtelennek érezzük magunkat velük szemben.

Ki véd meg minket ettől, vagy mindezt tűrnünk kell a végtelenségig!? Egyedül Krisztus ad választ nekünk, és úgy látszik, mai világunkban különösen is aktuálisak a szavai: „Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.

Ámen

F.F.

Urunk mennybemenetele

Urunk mennybemenetele

Bevezetés

Urunk Jézus Krisztus mai mennybemenetele ünnepének evangéliumában az esemény tömör leírása mellett, hallani fogjuk az Úr Jézus végakaratát. Mennyire érezzük nekünk szólóknak eme szavait: „Menjetek az egész világra. És hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” „Minden népnek és nemzetnek!” "Tegyetek tanítványommá minden népet!” Mert az nem kérdéses, hogy ma nekünk szólnak. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy mi oly keveset teszünk azért, hogy mássá, jobbá legyen a világ. Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy mi oly keveset teszünk azért, hogy mássá, jobbá legyen hazánk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy mi oly keveset teszünk azért, hogy mássá, jobbá legyen családunk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A mai ünneppel kapcsolatos gyönyörű szép sorokat idézek Jézus főpapi imájából:

Az utolsó vacsora termében, Jézus égre emelte szemét és így imádkozott: "Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged.

Én megdicsőítettelek téged a földön. A művet, amelynek elvégzését rám bíztad, véghezvittem. Most dicsőíts meg engem te, Atyám, magadnál, azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett."

Ma arra emlékezünk, hogy az Atya meg is dicsőítette, azzal a dicsősséggel, amely az övé volt a világ kezdete óta.

Az ókori szemlélet szerint: Jézus szemük láttára, fölemelkedett az égbe. De mielőtt felemelkedett volna az égbe, e szavakat mondta nékik: Tegyetek rólam tanúságot minden népnek, hirdessétek az evangéliumot minden népnek.

Első hallásra, nem megvalósíthatatlan feladat ez? Nem tűnik-e nevetségesnek ez a megbízatás? Hogyan gondolhatta Jézus ezekről az egyszerű, mezítlábas emberekről, hogy alkalmasak a nagy küldetésre? Ugyan mit tehetnek ők? Erős hadsereg, politikai hatalom, magas képzettség nélkül?

Nem tudjuk, milyen érzésekkel néztek az apostolok ebből a négydimenziós világból, egy emberi szem nem látta, fül nem hallotta és emberi szívvel föl nem fogható világba távozó Mesterük után.

A Szentírás szerint: nem szomorkodva, hanem örömmel, mert rendkívüli jelentőséggel bírt számukra az Úrjézus rövid végrendelete, amit mennybemenetele előtt közölt velük: „Én kaptam minden hatalmat égen és Földön. Menjetek!” „Hirdessétek az örömhírt! Tegyetek tanítványommá minden népet és nemzetet.” Csak zárójelben jegyzem meg: Én is szárnyalni tudtam volna, amikor részesültem ebben a hatalomban pappá szentelésemkor.

Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy milyen hatalmat adott nekik. Olyant, mint amilyennel ő rendelkezett. A szeretet hatalmát

Sajnos, az emberek igen gyakran visszaélnek korlátolt hatalmukkal, ami veszedelmes zsarnoksággá fajulhat. Jézus azonban tanításával és élete példájával megmutatta, mire lehet, és mire kell használnunk hatalmunkat. Ez a hatalom térben és időben igen szűk körre korlátozódik.

A kísértések hegyén a sátán fölajánlotta Jézusnak a világ minden pompáját, gazdagságát és hatalmát. Nevetséges ajánlat. A Föld és minden pompája, ismétlem, nem a sátáné és nem az emberé, nem is egy nagyhatalomé. Csak ideig-óráig lehet az erőszakosak tulajdona, mert Isten végül is a szelídeknek juttatja a Földet, mondja Jézus.

Urunk Jézus ezért bízta meg apostolait és apostoli Egyházát, hogy tegyenek tanítványává minden népet, hogy a szelídek kezére juttathassa e Földet.

Első hallásra talán nevetségesnek tűnik ez a megbízatás. Hogyan gondolhatta Jézus ezekről az egyszerű, mezítlábas emberekről, hogy alkalmasak a nagy küldetésre? Úgy tűnik, Jézus nem reálpolitikus. De mennyire is az.

Egy-két évszázad elegendő volt ahhoz, hogy megbízatása megvalósuljon az akkor ismert világban, távoli tájakra is. S történt mindez azért, mert Jézus nemcsak megígérte, hanem meg is tartotta ígéretét, és velük volt, és velünk marad a világ végezetéig. Nem láthatóan, hanem szeretetével, lelkesítő hatalmával.

Nem úgy tekint a Földre, mint egy olyan harcmezőre, ahol csatát veszített. Apostolait nem egy reménytelen vállalkozásra kényszerítette. Nem a halálba küldte őket, hanem a világ evangelizációjára, örömtelibbé tételére.

Ne folytassunk azonban struccpolitikát. Látnunk kell, hogy ez az apostoli munka azért nem volt diadalmenet, és ma sem az. Ez a munka igen kemény munka volt mindig, és igen kemény munka ma is. Vért, verejtéket követelt és követel. Aki Őt akarja követni, mondja Jézus, annak fel kell vennie a keresztet, és úgy kell követnie Őt. Ugyancsak Ő: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.

Újság hír. A minap a keresztény ellenes erők elfoglalták a legnagyobb, keresztények lakta várost, és százával irtják a keresztényeket. A bagdadi Érsek, kéri a hívő a világot, hogy segítse őket. Imádkozzanak értük.

Micsoda ellentmondás! Az üldözők azt mondják, azért üldözik a keresztényeket, mert a nyugati világ amelyik szabadságot és demokráciát visz nekik, hitetlen, erkölcstelen és nemzetietlen. Sok igazság van benne. De paradox módon ők mégis azokat mészárolják, akikre ezek nem vonatkoztathatók.

Tudjuk, hogy a valóságban nem ez az oka, hanem az, amit nem illik kimondani. De mi mégis hisszük, és azért fáradozunk, hogy beteljesüljön a prófétai jövendölés, és a kardokból ekevasat öntenek majd.

Az Úr Jézus tanítása szerint az emberek ugyanis nem ágyútöltetek, hanem az Őt követő, mennybe tartó, győzelmes sereg.

Ámen

F.F.

Jézus igérete

János 16, 12-15

Jézus nem mondott el mindent az apostoloknak, de ami az üdvösség eléréséhez szükséges azt mind tudatta velük. Lelkileg még nem voltak készek, hogy befogadják a teljes igazságot. Az igazság Lelke, a Szentlélek majd mindent tudtukra fog hozni.

Ő is azt fogja tudatni velük, amit a Fiútól és az Atyától hallani fog. 

Így vagyunk a tanulással is. Az iskolában évről évre többet tanultunk, és miután kikerültünk az iskola padjaiból rájöttünk, hogy a tanulás tovább folytatódik.

Az iskolában az élet megkezdésének alapjait sajátítottuk el, de az élet iskolája csak utána kezdődött el. Az evangélium élet kialakulása sem megy egyik napról a másikra. Szorgalmat és kitartást követel, ugyanakkor bátorságot is. Az igazság Lelke nemcsak megtanít az evangélium szerinti életre, hanem bátorságot is ad a tanúságtételre.

Az evangélium megértése csak a kezdeti lépés, utána következik a továbbadása, annak a másokkal való megosztása. A Szentlélek segítségére van szükségünk, aki tévedésmentesen akarja a kinyilatkoztatást velünk megértetni és elfogadtatni.

Ámen

F.F.

Húsvét 6. vasárnap

Húsvét 6. vasárnap

Húsvét 6. vasárnap. 2015

Bevezetés

Jézus a mai húsvét 6 vasárnapi evangéliumában barátainak mondja apostolait, azaz az őt követőket. Közmondás szerint: Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni. Úgy élünk-e mi, hogy környezetünk Krisztus igazi barátait ismerje fel bennünk.

Kirié Litánia

Jézus Krisztus, te barátaidnak mondtál minket. Add, hogy azok is legyünk. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, add, hogy mi is minden embert barátunknak mondjunk. Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, add, hogy mi is minden embert úgy szeressünk, ahogyan Te szerettél minket. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

A bevezetőben már idéztem a közmondást: Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni . Cicerónak tulajdonítják a mondást: A barátság vagy egyenlők között jön létre, vagy egyenlővé tesz”.

Miután az előző vasárnapokon felolvasott evangéliumi szakaszokban hallottuk, hogy Jézus a jó Pásztor, ő az igazi Szőlőtő, a ma felolvasottban azt hallottuk, hogy ő a mi Barátunk: „Barátaimnak mondalak Benneteket”.

Az első századi keresztények közül sokan személyesen ismerték Jézust, vagy látták a feltámadása után. Ők élvezhették Jézus barátságát. De nekünk nem adatott meg ez a kiváltság. De a barátság, igen!

Mi már megkeresztelésünk óta vagyunk Jézus barátai. De nehogy azt higgyük, hogy mi választottuk őt barátunknak, de nem is a bennünket megkereszteltetők, hanem ő választott ki bennünket. Az ő szavaival. „Nem ti választottak engem, hanem én választottalak ki benneteket”. De meddig vagyunk mi az ő barátai? Jézus szavaival: „Ha megmaradtok az én tanításomban és az én szeretetemben”. Ha valóra váltjuk tanítását, ha beteljesítjük nagy parancsát, a szeretet parancsát, ha úgy szeretjük egymást, mint ahogyan Ő szeretett minket.

Ma gyakran használjuk a szeretet szót. Többször, mint bármikor. Annak ellenére, hogy sokszor becsaptak már vele. Ma már az emberek nem is kommunikálnak egymással. Ezért ma sokak számára szinte tartalmatlan üres fogalom. Sokan ki is mondják, a szeretetről szóló beszéd nem más egyszerű papolás.

Felületesen nézve az életet, sokan mondják fásultan: Ilyen az élet. A gazdasági élet lelketlen szabályai gúzsba kötik szívünket. Még lelkünk szféráira is rányomja bélyegét a könyörtelen gazdasági és materialista játékszabály. Az adok, veszek játékszabály. Ha ajándékot kapok, mindjárt arra gondolok: Jaj! Mivel viszonzom? A szeretet gyakorlásából is áru-csere forgalom lesz.

Ilyen körülmények között tétován és értelmetlenül állunk Jézus felszólítása előtt: "Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket."

Ez a parancs nem matematika és természettudományos kutatások eredménye és következménye. Profitéhes világunkban alig tudunk vele mit kezdeni. Nem is lehet azt másképpen, csak hittel megérteni, még inkább gyakorolni. Istentől jön minden mélységével.

Isten előbb megmutatta Jézus Krisztusban, hogy mi az önzetlen szeretet és csak azután kívánta: "Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket". "Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.

Jézus a szeretet gyakorlásának módját is bemutatta. Nála a szeretet nem csupán szó, hanem igaz cselekedet. Kereste az elveszettet és meggyógyította a betegeket. Egy asztalhoz ült a vámosokkal, a bűnösökkel és a kitaszítottakkal. Mindig a jogfosztottak és a kisemmizettek oldalára állt. Békességet hirdetett. Ahol rombolt a gyűlölet és a sátáni gonoszság, ott mindig szelíden és türelemmel viselkedett. Tudott tűrni, még a legnagyobb megaláztatásai, kínzásai és szenvedései közepette is. És tudott szeretni. Még életét is odaadta barátaiért, értünk emberekért.

A szeretet - Jézus példaadása óta nem üres szó. Létezik.

Csak nyitott, pozitívértékek iránt fogékony szemmel kell járni az életben. Egy-két életből vett jelenséget említek Ha kilépek az utcára, mennyi szeretetet látok. Kebléhez szorított kisbabával buszra felszálló édesanyát. Kis unokáját büszkén sétáltató nagyapát. Óvodába, iskolába gyermekével rohanó szülőt. Évtizedeken át betegen született gyermeket ápoló szülőket. Egymást tiszta szeretettel szerető fiatalokat. Beteg, idős szülőkről gondoskodó házaspárokat. És mennyi lelkes dolgozót a kórházakban, szociális és karitatív intézményekben.

Ismétlem! Létezik a szeretet, csak éppen jelenvalóvá kell tennünk. És mindennap úgy, amint Ő tette.

A szeretet gyakorlása végett amint láttuk, nem kell messzire mennünk. Először otthon kell elkezdenünk, a hétköznapok kis közösségeiben. Ott, ahol mindennaposak a súrlódások. Kommunikálnunk, beszélgetnünk kell egymással.

Majd távolabb. A peremhelyzetűeknél. Mint Krisztus barátainak, gondolnunk kell a szenvedélybetegekre és hajléktalanokra is, s az előítéletekkel kezelt és bűnözőknek tekintett etnikumra is.

A szeretetnek át kell ölelni az egész világot, a katasztrófák, földrengések, tájfunok, ciklonok, járványok sújtotta népeket. Az üldözött keresztényeket. Az emberiségnek el kell érnie, hogy a nemzetek felett ne a globalizáció íveljen át, hanem a keresztény szeretet!

Nagy, mindannyiunk ebbéli feladata! Hogy ez mégis megvalósulhasson, ezt alulról építkezve, önmagunknál kezdve, érhetjük el.

Megismétlem a beszéd elején idézett mondást: Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni.

Tegyünk meg mindent azért, hogy felismerje a világ, hogy mi valóban Jézus barátai vagyunk. Maradjunk meg hát az Ő szeretetében és úgy szeressük egymást, miként Ő szeretett minket.

Ámen

F.F.

Az az én parancsom

Az az én parancsom, …

János Evangéliuma 15,12-17

Jézus legfontosabb parancsa a szeretet, amely ugyanúgy érvényes az Isten felé, mint a felebarát felé is. Jézus szereteténél nincs nagyobb, mert ő nemcsak a barátaiért, hanem az ellenségeiért is életét adta. Az emberek ritkán áldozzák fel életüket másokért. Mégis Jézus a másokért való önfeláldozást tartja a szeretet legszebb gesztusának.

Jézus barátaivá akar fogadni minket. Nem elégszik meg egy felszínes kapcsolattal, hanem minden örömét meg akarja osztani velünk. Jézus mindent megosztott velünk, amit vele kapcsolatosan tudnunk kell. A rabszolga nem tudja őszintén szeretni a gazdáját, mert az állapota nem engedi meg. Jézus nem rabszolgákat, béreseket keres, hanem igazi barátokat.

Hogyan lehetünk Jézus barátai? Úgy, hogy követjük Jézus életpéldáját. Ő tisztán megmutatta, hogy egyedül nem lehetünk boldogok. A másokért szentelt élet által egyre jobban Jézushoz hasonlítunk. Ez viszont egyedül nem működik, szükségünk van Jézus támogatására. Jézus nem az emberek szűrőjén keresztül választotta ki a tanítványait és a barátait. Ő meglátja a hernyóban a lepkét, a magban a gyümölcsöző fát.

Azt kéri, hogy ne a saját képességeinkben bízzunk, hanem benne, aki képes belőlünk a legjobbat kihozni. Életünk csak akkor teljesedhet ki, ha követjük Jézust, és általa másokat is behívunk ebbe a szeretet-kalandba. Mások befogadása által tapasztalhatjuk meg az igazi örömet. Öröm és szeretet édestestvérek, de csak Isten segítségével valósulhatnak meg. Ne csak szóval szeressünk, hanem tettel és igazsággal. (1 Jn 3,18)

“Az igazi szeretet nem elsöprő, tüzes, féktelen szenvedély. Éppen ellenkezőleg. Nyugodt és“ és mély érzés. Túltekint a külső megjelenésen, csak a belső érték vonzza. Az igaz szeretet bölcs és körültekintő, odaadása valóságos és tartós. Isten az élet hétköznapi eseményeiben vizsgáztat és próbál ki bennünket. Ezek árulják el a szív milyenségét. Az apró figyelmességek és a szívből fakadó előzékenység építik föl, mint megannyi tégla, a boldogságot.”

F.F.

Ha bennem maradtok ...

Aki bennem marad, …

A most hallott jézusi szavakat szabadon idézgetem.

Ha bennem maradtok, és az én szavaim bennetek maradnak, bármit kértek, megkapjátok. Az én Atyám úgy kap dicsőséget, ha ti sok gyümölcsöt teremtek, és a tanítványaim lesztek. Ahogyan az Atya szeretett engem, ugyanúgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok, amit parancsoltam, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én is megtartottam az Atyám parancsait, és megmaradok a szeretetében. Ezeket pedig azért mondtam el nektek, hogy örömöm betöltsön titeket, és teljes legyen az örömötök. Azt parancsolom nektek, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket. A legnagyobb szeretet abban mutatkozik meg, ha valaki életét adja a barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Többé nem hívlak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit csinál az ura. Barátaimnak hívlak titeket, mert amit az Atyától hallottam, mindent elmondtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Én bíztalak meg titeket, hogy menjetek, és teremjetek gyümölcsöt, olyan gyümölcsöt, ami megmarad. Az Atya pedig megadja nektek mindazt, amit a nevemben kértek tőle. Ezt parancsolom nektek: szeressétek egymást!”

F. F.

Ima üldözött keresztényekért

Üldözöttekért

Ó, Jézus, Mária Fia! Épp, hogy megszülettél, máris menekülnöd kellett, hogy mentsd az életedet. A hazájukból elűzött ártatlanok sorsában osztoztál. Kitelepített lettél a kitelepítettek között, menekült a menekültekközött. Dicsőség Neked, aki azért jöttél, hogy közöttünk lakozzál, bűneink terhét hordozzad, sebeinket gyógyítsad!

Eléd hozzuk most az üldözött keresztények millióit szerte a világon. Könyörülj azokon, akik fanatikus terrorszervezetek áldozataiként erőszakot szenvednek! Erősítsd azokat, akik vérükkel tesznek tanúságot Rólad! Tekints az afrikai és ázsiai, szíriai és iraki tömegekre, akik otthonaikat, szeretteiket gyászolva menekülttáborok lakóiként tengetik életüket! Kérünk, adj Beléd vetett hitet és megtérést a békétleneknek! Az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében. Ámen

Szociális Testvérek Társasága

Húsvét 5. vasárnapja

Húsvét 5. vasárnapja

Bevezetés

Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők..., halljuk majd a mai, húsvét 5. vasárnapjának evangéliumában. Ez a jézusi hasonlat fejezi ki legszemléletesebben Krisztus és a benne hívő kapcsolatát. Annak a szükségességét, hogy a szőlővessző bő gyümölcsöt teremjen, elengedhetetlenül szükséges, hogy a szőlőtőn maradjon. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! Milyen a mi kapcsolatunk Krisztussal? Teljesül-e a bő gyümölcs termés feltétele?

Kirié Litánia

Jézus Krisztus, Te vagy a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Add, hogy mindig együtt maradjunk Veled. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus, Te vagy a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Tudjuk, hogy Nélküled semmit sem tehetünk. Krisztus irgalmazz!

Jézus Krisztus Te vagy a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Add, hogy mindig bő gyümölcsöt termők legyünk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Isten szolgája, a boldogemlékű Mindszenty bíboros, 40 évvel előttihalála előtt elmondott beszédéből veszek gondolatokat, hozzátéve sajátaimat is. Tegnap volt ugyanis Esztergomban az Országos Mindszenty zarándoklat. Tegnap óta áll már imponáló imádkozó szobra a Magyar Sión tövében.

Én vagyok a szőlőtő, ti vagy-tok a szőlővesszők, mondja Jézus a mai evangéliumi szakasz szerint. Erről a példabeszédről mondta Bíboros Úr annak idején, hogy az Úr Jézus szebbnél-szebb példabeszédeiből ki- emelkedik a szőlőtő és a szőlővessző példabeszéde. - Szép a jó pásztor és a juhoknak a kapcsolata, de azért a pásztor és a juh mégis két különálló létező. És vannak eltévedt juhok is. - Az atya, anya és gyermek kapcsolatában is van tékozló fiú is, jóllehet a gyermek csont az atyjának, anyjának a csontjából, és vér a vérükből. - És mondhatja azt is az anya, amit a fiatal Toldi Miklósnak mondott találkozásukkor édesanyja: "Lelkemből lelkezett gyönyörű magzatom. Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom! Be szép vagy, be nagyon illesz leventének, Isten se teremtett tégedet egyébnek." - Ezt a közeli gyermeket, ezt is elveszi először az iskola. Utána jönnek a vőlegények és a menyasszonyok, azok is elveszik a szülőktől a gyermeket.

De más a szőlőtő és a szőlő-vessző kapcsolata! Persze ehhez ismerni kell a szőlőművelés mikéntjét.

A szőlőművelésről már a Biblia első lapjain is találunk sorokat. A Biblia szerint Noé szőlőt ültetett a vízözön után. Már Melkizedek főpap is, amikor Ábrahámmal találkozott, nemcsak kenyeret, hanem bort is áldozott a győzelemért a Mindenhatónak.

És szőlőtőn fakad az oltáron megjelenő legszentebb áldozatunknak, az Eucharisztiának egyik alapeleme, a bor.

Mindenki tudja, hogy ősszel, amikor a természet téli álomra készül, akkor betakarja a szőlőműves az együttlévő szőlőtőt és a szőlővesszőt, hogy a gyökerek el ne fagyjanak.

Tavasszal aztán nyitják a szőlőt. Jön a szőlőmetszés. A szőlőműves a termőre nem forduló szőlővesszőket levágja. Pedig de nagy érték volt, amíg termő volt, amíg rajta volt a szőlőtőn! - Hitéleti vonatkozásban: Jaj, annak a szőlővesszőnek, amelyikből száraz venyige lesz! Elvesztette értelmét, célját, rendeltetését Isten országában. - Vigyázzunk, hogy soha ne legyen belőlünk venyige. Nekünk meg kell maradnunk szőlővesszőnek a szőlőtőn. Jézus kéri: "Maradjatok énbennem, mint ahogy a szőlővessző rajtamarad a szőlőtőn. Nélkülem semmit sem tehettek."

Azután a termőre fordulókat is sokféleképpen védik a zivataroktól, a kártékony elemektől, madaraktól, darazsaktól. A kánikulában, főleg a vénasszonyok nyarán megjelennek ugyanis a darazsak, és eszik, pusztítják a szőlőfürtöt.

De végre eljön a bő gyümölcsű termés leszüretelése, a szüret, a vigadozás, az életet megvidámító bor érlelése.

Látjuk, hogy a gondos művelés ellenére is, számtalan veszély leselkedik a szőlővesszőre. Már említettem, hogy a májusi fagyok gyakran leperzselik a szőlőtők zsenge hajtásait. A hitvonalán ez történik azoknak a megkeresztelt gyermekek és ifjak életében is, akik nem részesülnek vallásos nevelésben.

Később a zivatarok. Megjelennek a darazsak is. Vallásos életünkben a szekták és tévtanítók. „Sok tévtanító ment szét e világba”, mondja az apostol már az apostoli korban. Sajnos sok működik belőlük ma is. Vigyázzunk a darazsakra, amelyek eszik, rágják, pusztítják, a szőlőszemeket!

Alig lehet őket távoltartani a szőlőtől. Még az EU is a gazdasági céllal létrehozott, történelmi egyházakat támadó kisegyházak, szekták elismerését rá akarja kényszeríteni hazánkra.

Oh, mennyire szükséges, hogy távol-tartsuk a darazsakat a szőlőtől, a tévtanítókat, a szektákat az egyháztól. Nem ok nélkül kötelezte Jézus apostolait, hogy tanítsanak minden népet. Nem adott parancsot a csodatevésre, templomok építésére, egyesületek szervezésére, de arra igen, hogy tanítsanak, hirdessék az evangéliumot. Fülembe csengnek szinte naponta a páli szavak: Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot, és engedem, hogy butítsák, lebutítsák népünket, lemetsszék a szőlővesszőket a szőlőtőről.

Hogy megmaradhassunk a szőlőtőn, hogy szőlőtő és szőlővesszők együtt maradhassunk, ahhoz az kell, hogy bő gyümölcsöt termők legyünk.

Mikor leszünk bő gyümölcsöt termők? Ha tetteink szeretetből fakadnak. És mikor fakadnak szeretetből? Ha megvalósítjuk János apostol a mai szentleckében halott szavait. és nem szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal szeretjük egymást! És mikor tudjuk ezt megvalósítani? Ha a szőlőtőn maradunk. Ha megmaradunk benne, akkor ő is megmarad bennünk, és Nélküle semmit, de Vele mindent megtehetünk az egyének, a családok és nemzetünk boldogabb életéért. Ámen.

Ámen

F.F. 

Mária

Május a Szűzanya hónapja

Péntek

Május hónap a római katolikus Egyházban a Szűz Mária hónapja. Ennek eredete a XIII. századra vezethetőek vissza.

Május hónap természeti szépsége - a rügyező fák, a fakadó virágok csodálata indította a Szűzanya tisztelőit imádságra. "A Boldogságos Szűz Isten legcsodálatosabb teremtménye, és legszebb az asszonyok között, méltó arra, hogy tisztelet övezze, és szeretettel forduljunk felé."

Néri Szent Fülöp örömmel buzdította a fiatalokat, hogy a májusi virágokból koszorút fonva fejezzék ki szeretetüket a Szűzanya felé, és énekekkel köszöntsék Jézus Édesanyját, és mindannyiunk Égi Édesanyját.

Május napjaiban katolikus templomainkban felhangzik a Szűz Máriát dicsőítő szép lorettoi litánia. – Égi Édesanyánkhoz imádkozunk, hogy anyai szeretetével vezessen minket Szent Fiához, Jézus Krisztushoz.

Boldog vagy Mária, mert hitted, hogy beteljesedik benned mindaz, amit az Úr mondott neked. Mondotta Erzsébet az őt meglátogató Máriának és mi is mindennap a zsolozsmában, Magnifikát-antifónában.

A Szűzanya anyai szeretetével gondoskodik Fiának testvéreiről, rólunk, akik még zarándokúton vagyunk, sok veszedelemben és bajban, amíg el nem érkezünk a boldog hazába. Ezért nevezzük a Boldogságos Szüzet az Egyházban Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak, Közvetítőnek.

Mária tehát, aki Krisztus anyja, egyben a mi bölcsességünk anyja, megigazolásunk anyja, megszentelődésünk anyja, megváltásunk anyja is.

Tengernek csillaga, Isten édesanyja / Üdvöz légy, mindig szűz, menny boldog kapuja! (Himnusz)

Add meg, kérünk, mindenható Istenünk, hogy mi, a te híveid, akik a Boldogságos Szűz Mária oltalmában örvendezve bízunk, anyai közbenjárására minden rossztól megszabaduljunk itt a földön, és az örök élet örömére eljussunk a mennybe.

F.F.