Évközi 5. vasárnap 2022.

 Évközi 5. vasárnap 2022.

Bevezető

A mai, évközi 5. vasárnap evangéliumában minden bizonnyal a csodálatos halfogás ragadja meg majd a figyelmünket. Pedig nem ezen van a hangsúly, hanem minden erőltetés nélkül Péternek emberhalásszá való tételén. Az emberek halászává teszlek, jézusi mondat, min-den erőltetés nélkül, ma nekünk szól. Emberhalászokká tett és tesz bennünket is az Úr. De vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy mennyiben érezzük mi ezt feladatunknak, mennyiben teljesítjük mi az ezzel járó kötelességeinket!

 

Kirié litánia

Add Urunk, hogy mint szülők tudatában legyünk ennek. Uram irgalmazz!

Add Urunk, hogy mint nevelők tudatában legyünk ennek. Krisztus kegyelmezz!

Add Urunk, hogy mint vezetők tudatában legyünk ennek. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Hajlamosak vagyunk úgy szemlélni az evangéliumi történeteket, mint amelyek nem ránk vonatkoznak, mert abban a távoli időben játszódtak le, amelynek nem sok köze van már a XXI. századhoz.

Ha a mai evangéliumban, mégis valami kapcsolatot keresünk életünkkel, akkor úgy tűnhet, hogy ez a Péterhez szóló, illetve Péter és az apostolok utódaihoz, a pápához, a püspökökhöz és az ő megbízottjaikhoz, a papokhoz szóló mondat, de nem hozzánk.

Ha így állna a dolog, akkor a kedves hívők nyugodtan ülhetnének és közömbösen hallgathatnák a prédikációt, mert az nem nekik szól, sőt a nagyothallók talán elővehetik a frissen vásárolt katolikus újságok egyikét, vagy a rosszul látók a rózsafüzért, hogy addig se unatkozzanak.

Ha így állna a dolog, akkor kérdem én: miért tárja a mai vasárnap az Egyház minden hívője elé ezt az evangéliumi történetet?

Tény, hogy a csodálatos halfogás története mindnyájunknak és mindnyájúnkról szól: Rólam és Rólad.

Talán Péter is úgy hallgathatta azon a napon Jézus tanítását munka közben, ahogy a hívők egy része a prédikációt: megszokva, oda is figyelve, meg nem is.

Ez így ment volna, Péter esetében is, ha Péteren múlik. De Jézus megszólítja. Nem kér nagydolgot, csak azt, hogy evezzen a mélyre és vesse ki a hálóját. Nem nagydolgot kér Pétertől, hiszen ez a foglalkozása.

Péter vonakodik. Vonakodása mögött talán fáradtsága, kételkedése húzódik meg. Fáradtsága, mert egész éjszaka dolgoztak. Kételkedése, mert nehogy már ez a vándorprédikátor mondja meg, hogy mikor kell halászni: fényes nappal? A legnagyobb hőségben, amikor nincs fogás.

Ha Jézust nem ismerné korábbról, nem tenné meg. De megteszi, mert eszébe juthatott a kánai menyegző csodája, melyet ő is látott, s azt gondolhatta: „hátha történik valami” most is.

A csoda után rádöbben kisstílűségére, kishitűségére. Rádöbben, hogy kételkedhet, amikor már annyi csodáját látta Jézusnak.

Aztán rádöbben gyarló emberi voltára. Az első reakciója: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Bűnös ember létemre nem vagyok én méltó ilyen halfogásra. De Jézus nem megy el tőle. Felkarolja: „Ne félj!”

Ez nem csupán egy egyszeri Péternek szóló vigasztalás, hanem mindannyinknak szóló, életünk értelmére rávilágító válasz: Ne félj, mert ha gyarló, bűnös ember vagy is, Isten veled van, és akkor ki ellened?

Péterben mindannyian magunkra ismerhetünk, hiszen a hétköznapok szürke egyformaságában az Istennel való találkozásunk is megszürkül és megritkul.

Magunkra ismerhetünk, amint ellangyosodott életünkben megszólít Jézus: „Evezz a mélyre!” - Magukra ismerhetünk, amint okosabbnak tartjuk magunkat Istennél: mit tudja az Isten a menny magasából, hogy milyen az élet idelenn. - Magunkra ismerhetünk, amikor kételkedünk: itt már a csoda se segít. - Magunkra ismerünk, amikor fáradtságra hivatkozunk: belefáradtam már az élet terheibe, nem tudok tovább menni, nem tudok többet alkotni. - Magunkra ismerhetünk a langyosságunkban: én keresztény ember vagyok, nem erőltetem magam, megtartom az Egyház parancsait és kész.

A történet szerint itt következik az, hogy Péter egy ilyen helyzetben is mégis kievez a mélyre. De mi, hasonló történeteinkben sajnos nem vetjük ki a hálót. Megmaradunk langyos, kényelmes, megszokott kereszténységükben. Azokat, akik mégis kivetik, különcöknek, feltűnöskö-dőknek tekintik.

Mert azért vannak, akik kivetik hálójukat minden tökéletlenségük, fáradságuk ellenére, - és találkoznak Istennel.

Mi ez a hálókivetés? Amint Péter a „szakmájában” volt, úgy nekünk sem jelent semmi rendkívüli dolgot. Mindössze arról van szó, hogy itt és most, s ott ahol vagyunk legyünk igazi keresztények, a minimumnál többet cselekvők.

Az első reakciónk ebben a hálókivetésben, mélyebbre evezésben a félelem, mint Péternél, s mint Izajásnál, akiről az olvasmányban hallottunk, hallottuk e szavait: "Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan nép között élek.”

De Isten mérhetetlen fenségének és tökéletességének megtapasztalása fölemel és megtisztít, és Izajás szavaival merjük vállalni az emberhalászat fenséges hivatását és Izaiás szavaival merjük mondani: „Íme, itt vagyok, Uram engem küldj el!”

Kedves Testvérek! Akik hétről-hétre itt vannak, ne érezzék lehorgonyzottnak életüket. Hallják meg Krisztus kérését: EVEZZ! A MÉLYRE! Higgyük el, Isten még csodálatos dolgokat tartogat számunka, csak vessük ki a hálót!

Ámen

Évközi 4. vasárnap 2022.

 Évközi 4. vasárnap 2022. 

Bevezetés

A mai vasárnap evangéliumi részlete Jézus názáreti fellépésének második, befejező részét tárja elénk, amelyben, a Jézus iránti lelkesedés, Jézus elutasításában, Jézus megölési kísérletében nyilvánul meg. Ez az elutasítása végig húzódik, az emberiség történetében, amióta jelen van abban. Napjainkban világszerte erőteljesebben, mint valaha. Tartsunk lelkiismeretvizsgálatot! Hogy viszonyulunk mi a bennünket körülvevő szellemi áramlathoz.

 Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy közömbösen hagy bennünket, a bennünket körülvevő szellemi áramlat. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy a végveszély közeledtével sem erősödik Hozzád való ragaszkodásunk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy közömbösen nézzük unokáink és nemzetünk jövőjét. Uram irgalmazz! 

Evangélium után

Jézus mintegy három évtizeden keresztül élt Názáretben a falu közösségében. Magatartása, vallásossága példamutató volt. Mégis, amikor a zsinagógában Izaiás próféta könyvéből felolvasott, és arról beszélt hallgatóságának, hogy benne teljesedtek be az írás szavai, hallgatósága értetlenül hallgatta. Lázadoztak ellene, hogy egy velük egyenlőnek vélt falubeli társuk tanítsa őket. Ők nem tanítást vártak tőle, hanem Messiás mivoltát igazoló csodákat. Kívánságuknak nem tett eleget. S elhangzott ajkáról az a gyakran idézett, s közmondássá lett, s kudarcát indokoló mondása, hogy „senki·sem próféta a saját hazájában.”

Tudjuk, hogy az ember sokszor kevesebb megértést és elismerést kap hozzátartozóitól, mint az idegenektől. Nehezen ismerjük el, hogy egy hozzánk közel álló ember a természet vagy a kegyelem jóvoltából magasabbra nőtt nálunk. - Ez történt Názáretben is, midőn az önmagát Messiásnak nevező Jézust, egyszerűen csak József fiának nevezték.

A názáretieknek Jézushoz való viszonyulása a Jézusban való kételkedés és bizonytalanság, végigkíséri Jézus útját a történelemben. Kiléte örök problémája az emberiségnek.

Az évezredes Krisztus-vitában a legszélsőségesebb véleményt azok képviselik, akik kétségbe vonják Jézus történetiségét, tehát azt, hogy valóban élt.

A kommunista diktatúra idején ez volt a hivatalos doktrína, „dogma”. De miként az egykori amerikai elnök szavaival a kommunizmus, a történelem szemétdombjára került, úgy ez a Krisztus létét tagadó doktrína is.

Nem szükséges tudományos képzettséggel rendelkezni ahhoz, hogy felismerjük ennek az elméletnek hamisságát. Ha Jézus nem élt, ezt jobban tudták volna az első és második században, amikor oly elkeseredett harcot folytattak a kereszténység ellen. Százak és ezrek vállalták a vértanúságot.

Az evangéliumi elbeszélés szerint Jézus szavai nemcsak kétkedést váltottak ki hallgatóiban, hanem fel is bőszítették őket, és haragjukban megragadták Jézust és kihurcolták falujukból.

Mily szánalomra méltó jelenség!

Ennek az eltávolításnak jelképes jelentése volt. A bűnösöket kitaszították a falu közösségéből, a leprás betegeknek is a falakon kívül kellett élniük. A halálraítélteket is a falakon kívül végezték ki. A száműzöttek nem tartoztak többé egy falu közösségéhez. Jézust tehát kiközösítették maguk közül falujának lakói.

Amilyen szégyenteljes volt a letaszítási kísérletük, olyan fönséges, s hatalmat sugárzó volt Jézusnak közülük való távozása.

Tévedés lenne azt gondolnunk, hogy Jézus kiűzése Názáretből régmúlt esemény csupán. Mindez újra és újra megismétlődik, és így beteljesül Simeon jövendölése, amit a gyermekét bemutató Máriának mondott a jeruzsálemi templomban: „Ő sokak romlására és sokak föltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak.”

Szomorú tény, hogy Názáret nemcsak Izraelben volt, hanem ma is megtalálható földünk különböző pontjain. Mindenütt, ahol nem fogadják be, vagy kiutasítják Jézust az egyéni és közösségi életből.

Kérdezhetnénk: Miféle előny származik abból, ha valaki kiutasítja életéből Jézust, s az ő tanítását?

Az a megdöbbentő, hogy ebből nem haszon, hanem súlyos veszteség származik az egyes ember, a közösség, s az egész emberiség számára.

Igaz, Jézus nem bántja ellenségeit, nem tesz kárt bennük. Mikor le akarták taszítani a szakadékba, nem fordult szembe ellenségeivel, és nem büntette meg őket. Egyszerűen emelt fővel távozott körükből. Otthagyta őket.

Jézus elhagyta Názáretet, mert senki sem tartotta vissza. Elhagy ma is minden országot, ahol nem fogadják be, ahol elutasítják kegyelmét.

Nem tudom, hogy a mi országunk Krisztust befogadó-e vagy Krisztust elutasító-e? Csak halkan mondom, mintha hazánkban, erősödnének a Krisztushoz ragaszkodók. A világ számos országa közül hazánk azon kevés országhoz tartozik, ahol működik az üldözött keresztényeket segítő helyettes államtitkárság.

A hazánkban megrendezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus is szép eredményeket teremtett hazánkban. Korábban a templomunkban volt látható az Eucharisztikus feszület is, rajta díszítő elemekként a Krisztus szenvedését kiegészítő XX. századi magyar vértanúk ereklyéi.

Ránk kisded nyájára vár az a feladat, hogy megakadályozzuk a háttérben működő Krisztus ellenes erők tevékenységét.

Hogy visszatartsuk Jézust a számunkra oly végzetes názáretihez hasonló lépésétől.

Oh! Mi lenne akkor velünk? Mi lenne népünkkel?

Ezért kérjük Őt: Oh! El ne hagyj! S maradj velünk örökre!

Ámen

Isten igéjének vasárnapja 2022

Isten igéjének vasárnapja 2022. 

Bevezetés

Ma, Szentírás vasárnapján nem egy égből ledobott márványtáblát koszorúzunk meg, hanem ahhoz a könyvhöz járulunk, melyből a lét titka és saját életünk titkáról olvashatunk

Az Egyház az egész év folyamán a Szentírás szellemi kenyerével táplál bennünket. De a mai nap, a Szentírás vasárnapján különös szeretettel hívja fel figyelmünket a Szentírás különleges értékeire.

A Biblia ma is a világ legolvasottabb könyve. Mindenki elismeri, csak az EU alkotmánya nem, hogy Európa, sőt a földkerekség nagyobbik része kultúrájának s civilizációjának a Biblia az alapja. Hogy a társadalom erkölcsi életének is az alapja; s minden igaz honfitársunk azt is, hogy nemzetünk jövőjének a biztosítéka is Biblia. Kérdezem: Egyéni életünk boldogulásának is a Biblia az alapja? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. 

Kirié litánia

Urunk, Bocsásd meg, hogy oly ritkán nyitjuk ki szent könyvedet, Uram irgalmazz!

Urunk, Bocsásd meg, hogy szentiratod olvasásakor nem vesszük észre a nekünk szóló üzenetedet. Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Bocsásd meg, hogy szentiratod olvasásakor lelkünkbe hullatott igéid nem hoznak bőséges termést, Uram irgalmazz! 

Evangélium után

Móra Ferenc egyik novellájának főszereplője, Mihály gazda, idézést kap a bíróságra valamilyen peres ügyben. Kiköszörüli a kis baltát, és azzal megy be a városba. A kapus nem akarja beengedni a baltát. A teremőr is megállítja. A bíró ki akarja vitetni. Mihály gazda erősködik: „Ezt nekem írásba adták!” „Mit, hogy hozzon magával baltát?” „Nem. Az idézésen az áll, hogy a védelmemről magam tartozom gondoskodni. Ez az én védelmem.” Alig tudták megmagyarázni neki, hogy ez annyit jelent: védőügyvéd hiányában magának kell az érveket felsorolni igaza mellett.

Ma hitünket gyakran érik támadások. Védelmünkről magunknak kell gondoskodnunk. Ezért a kisbaltát, a Bibliát, mindig magunknál kell tartanunk. Méghozzá kiköszörülve. Vagyis ismernünk kell fortélyát, és ügyesen kell alkalmaznunk.

Nem dicsekvéskép mondom, Középiskolás koromban, én is magammal hordtam sok diáktársammal együtt, egy gyufadoboz nagyságú bibliofil papírra nyomtatott Bibliát.

S hasonlót olvasok kedvelt költőnkről, Radnóti Miklósról is.

Életrajzi adatai szerint a költő csak egy könyvet, a Szentírást vitte magával a haláltáborba. Ott volt sáros kabátja zsebében halálában is.

Hasonlókat olvasok nagy költőnkről, Pilinszky Jánosról is.

A katonai behívó, és a katonai élet, egy olyan szűrő erejű hatást gyakorolt rá, aminek az lett a következménye, hogy csupán a Bibliát tartotta meg magánál, minden más könyvét haszontalannak tartotta és hátrahagyta.

Tudjuk, hogy nemcsak ők, hanem sok millióan tartották és tartják maguknál a Szentírást.

Tudjuk, már idéztem, hogy a Biblia ma is a világ legolvasottabb könyve. Mindenki elismeri, csak az EU alkotmánya nem, hogy Európa, sőt a földkerekség nagyobbik része kultúrájának a Biblia az alapja. Hogy a társadalom erkölcsi életének is az alapja; s hogy nemzetünk jövőjének is a biztosítéka.

Ezeket a tényeket még azok is kénytelenek elismerni, akik nem a hit szemével nézik a Szentírást.

Nem csoda, ha sokan megkérdezik: miben rejlik a Biblia varázsa, az a csodálatos siker, amivel csak ez a könyv büszkélkedhet?

Abban hogy a Biblia nem csupán az ember szava, az ember kiáltása, az ember története, az ember éneke, hanem Istené is. A túlsó partról, a túlsó partra hívó üzenet, amely kérdéseivel és válaszaival túlmutat az emberi tapasztalás határain.

A Biblia célja nem a szórakoztatás, nem az emberi tudás gyarapítása, hanem az emberi bölcsesség gyarapítása, lelkünk megszentelése, emberségünk nemesítése.

Ezek ellenére, ha megvizsgáljuk jelenlegi életünket, megdöbbenve tapasztaljuk, hogy ez a fontos könyv mennyire beporosodott, vagy eltűnt a ma emberének könyvtárából.

Mi hívők sem érhetjük be azzal, hogy itt a szentmisén vasárnaponként hallunk belőle részleteket, de otthon ki sem nyitjuk.

Egy másik szempont.

Természetesen a Szentírást nemcsak olvasni kell, hanem élni is!

Aranyszájú Szent János mutat rá már másfél ezer évvel ezelőtt arra a tényre, hogy előbb volt az apostoli igehirdetés, mint maguk az evangéliumok, és az apostoli igehirdetés alapján jöttek létre az evangéliumok. Vagy ahogyan ő fogalmaz: Az apostolok nem könyvtekerccsel a kezükben hagytak el Jeruzsálemet, hanem a szívükbe írt evangéliummal!

Nekünk is az apostolokhoz hasonlóan, szívünkbe kell belevésnünk a Szentírás szavait és gondolatait és élő bibliává kell lennünk, akik tetteinkkel hirdetjük, hogy megértettük és válaszolunk Istenünk ember-szerető üzenetére.

Befejezésként véssük mélyen emlékezetünkbe, s szívünkbe Gárdonyi Géza szép sorait:

„Minden fakul, minden romlik,

Márványvár is összeomlik.

Bíborleplek ronggyá válnak,

Dicsőségek füstbe szállnak.

Csak ez a könyv nem tér porba,

Mintha volna élő lelke!

Ez a könyv a Mózes bokra:

Isten szíve dobog benne." 

Ámen

Évközi 2. Vasárnap 2022.

Évközi 2. Vasárnap 2022.

Ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül neked Istened 

Bevezetés

Jézus, miután megkeresztelkedett a Jordán vizében, megkezdte nyilvános működését Galileában. Nem véletlen, hogy embereket üdvözítő cselekedeteinek, s csodáinak sorozatát egy lakodalommal kezdte meg, a galileai Kánában.

Az ifjú pár, aki meghívta Jézust a menyegzőre minden bizonnyal örült, hogy Jézus elfogadta meghívásukat.

A mai ifjúpárok meghívják e Jézust a lakodalomra? S mi mit teszünk, hogy meghívják? Hogy templomi esküvőjük is legyen? Hogy az Úr áldásával induljanak el a házasélet útján? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy közömbösek vagyunk a házasságot ért támadásokkal szemben. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy közömbösen vesszük tudomásul, hogy honfitársaink többsége nem él szentségi házasságban. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem teszünk semmit az elvált házastársakért. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Jézus, miután megkeresztelkedett a Jordán vizében, megkezdte nyilvános működését Galileában. Nem véletlen, hogy embereket üdvözítő cselekedeteinek, s csodáinak sorozatát egy lakodalomban, a galileai Kánában kezdte meg.

Az ifjú pár, aki meghívta Jézust a menyegzőre minden bizonnyal már hallott a "Názáreti Prófétáról". Azt azonban nem sejtették, hogy ezzel a meghívásukkal, jóllehet névtelenül, de bekerülnek az evangéliumba, és ahol csak azt hirdetik, róluk is szó lesz.

Ez a történet nem csupán régmúlt eseményre irányítja figyelmünket, hanem figyelmeztetni akar egy fontos dologra. Nevezetesen arra, hogy milyen áldás fakad abból, ha meghívjuk Jézust életünkbe. Lehet, hogy a világ előtt ismeretlenek maradunk, de nevünk, ha nem is az evangéliumba, de az Élet Könyvébe bekerül.

A kánai házaspár tette azt mutatja, hogy Jézust hívni kell, a házasságkötéskor is, a házas életben is!

Az Úr Jézus elfogadta az ifjú házaspár meghívását és megtisztelte őket jelenlétével, hiszen nem világtól elforduló aszkéta Ő, aki megveti az élet tiszta örömeit. Követői sem azok, és nem is lehetnek azok.

Ezzel jelezni akarta azt is, hogy Ő olyan értékekkel gazdagítja a házasságot, amelyek nélkülözhetetlenek annak tartós boldogságához.

Mégis mennyi olyan házasságkötés van, amelyikre nem hívják meg, csak polgári kötésben élnek, vagy úgynevezett élettársi kapcsolatban.

Mennyi olyan házasságkötés van, amelyikre meghívják ugyan Jézust a házasélet kezdetén, a házasságkötéskor, de amikor jönnek a házaséletben a problémák, nem Jézushoz fordulnak segítségért, hanem az elkereszténytelenített közvéleményhez, és elfogadják az általa sugallt megoldást. Hűtlenné lesznek egykori esküvői ígéretükhöz: „a holtomiglan - holtáiglan” –hoz, és újabb házasságkötéssel próbálkoznak. Ezekre már nem is hívják meg Jézust, mert ezek már csak polgárilag köthetők meg.

Azonban ne dobjunk rájuk sohasem követ. Nagy probléma ez számukra, a társadalom számára, de az Egyház számára is! Évtizedek óta keresi maga az Egyház is számukra a kedvező megoldást. Hiszen többségük buzgó, templombajáró hívők és mintaszerűen nevelik családjukat Isten és emberszeretetre.

A mai evangéliumi elbeszélést hallva nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Jézus első csodáját Mária közbenjárására cselekedte. A jó asszony fejlett empátia érzékével mindig észreveszi a bajt, és résztvevő szívvel fordul a bajban lévők felé. Nem csoda tehát, ha Mária, elsőnek veszi észre a lakodalmas ház zavarát. Elfogyott a boruk és emberileg lehetetlen gondoskodni gyors pótlásáról. Ezért fiához fordul, csodát vár, segítséget kér és remél.

„Mit akarsz tőlem, Asszony! Még nem jött el az én órám” hangzik Jézus válasza.

Sokan erre a jézusi mondatra hivatkoznak, amikor igazolni akarják Mária-tisztelet ellenességüket. Protestáns testvéreink közül sokan még ma is, az egységkeresés napjaiban is.

Pedig akik ismerik a keleti népek szokásait és szólásait, azok jól tudják, hogy ez, a kérés udvarias visszautasítása, illetve csak az elodázása volt. A Szűzanya nem vette ezt sértésnek, nem vette elutasításnak sem. Ezt bizonyítják a szavai: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond.”

Amint az evangélium további elbeszélésből tudjuk, Jézus nem elutasította, hanem megtette azt, amit Anyja, Mária kért. Erre kellene felfigyelniük protestáns testvéreinknek, de nekünk is hívő katolikusoknak! Jézus, amit Mária közvetít feléje, teljesíti.  

Máriának e szavait pedig: „Tegyetek meg mindent, amit fiam mond!” sohasem lenne szabad elfelejtenünk. Ez a Szűzanya-tisztelet lényege! Ő Jézushoz, Istenhez irányítja azokat, akik Őhozzá fordulnak.

Ma nekünk mondja: „Tegyétek meg mindazt, amit Jézus mond nektek”. Ha megtesszük, akkor, miként a kánai menyegzőn résztvevőké, úgy a mi egyéni, családi és nemzeti életünk is örömtelibb lesz.

Ámen

Jézus megkeresztelkedésének ünnepe. 2022.

 

Jézus megkeresztelkedésének ünnepe. 2022.

Bevezetés

A karácsonyi időt lezáró ünnep eseménye, Jézus megkeresztelkedése, már harminc évvel későbbre tehető, mint az az éjszaka, időszámításunk kezdete, amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben. A harminc évről senki nem vezetett naplót. Az evangéliumok beszámolnak arról, hogy Jézus felnőtt, Isten és emberek előtt kedvességben. Ács lett Názáretben, és bérmunkásként kereste kenyerét.

Harmincéves korában aztán elhagyta Názáretet. A Jordán folyóhoz ment, ahol megkeresztelkedett.

Jézus megkeresztelkedéséről hallva, gondoljunk a mi megkereszteltetésünkre is. És arra, hogyan is teljesítjük mi az ebből fakadó kötelességeinket.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Te sorsközösséget vállaltál velünk, amikor beálltál a megkeresztelkedők közé. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Te magadra vetted bűneinket. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Te megszabadítasz bűneinktől. Uram, irgalmazz! 

Evangélium után

A minap kérdezte tőlem egy hívő, hogy hogyan lehetséges az, hogy Keresztelő Szent János már Jézus kereszthalála előtt keresztelt?

A kereszthalál és a keresztelés összekapcsolásából adódik a probléma. De nagyon megtévesztőek azok a képzőművészeti alkotások is, amelyek Jézus megkeresztelését nem valósághűen ábrázolják. A keresztelés ugyanis nem úgy történt, hogy a keresztséget kérő beállt a vízbe, és előre hajtott fejére vizet öntöttek. Hanem úgy, hogy beállt az illető a vízbe, és a keresztelő segítségével teljesen alámerült a vízbe, majd kiemelkedett abból.

Ez volt a keresztség formája a középkor végéig. Ennek emlékei a szép keresztelő kápolnák, baptisztériumok. De a nagy pestis járványok idején az alámerüléssel egymást is megfertőzhették az emberek. Ezért, egészségügyi szempontok miatt, megszüntette az Egyház ezt a gyakorlatot, s bevezette helyette a keresztelendő fejének a keresztelő kút fölötti leöntését.

A problémát okozó keresztség szó megértése, az előbbieket figyelembe véve könnyebbé válik. A görög eredetije a baptizmusz szó. Ez pedig a baptizo szóból származik, amelynek jelentése, bemerít, teljesen víz alá merít, úgy hogy a víz összezáródjon felette. Ennek a szimbolikus jelentése az, hogy a bűneit megbánó ember az alámerüléskor megszabadul a bűneitől, megtisztul, meghal a bűnnek, és kiemelkedésekor pedig új, krisztusi életre támad.

(Jézus megkeresztelkedésének ünnepe saját keresztségünk titkára irányítja figyelmünket és felszítja bennünk a legszentebb ajándékot, melyet Istentől kaptunk, a Szentlélek jelenlétét és munkálkodását bensőnkben. A keresztség, az alámerülés, a lemosdás jól kifejezi azt a belső igényt, amely a tisztaság után vágyakozó ember lelkéből fakad.)

Maga a keresztség szó, de a kereszt szavunk sem, a bitófa szóból származnak, hanem mindkettő a görög Chrisztoszból, illetve a chrisztia-noszból. E szavak jelentése Fölkent, illetve krisztusi, krisztushívő. A nyelv, alakulása, változása során, ezekből a Krisztust, mint szógyököt tartalmazó szavakból lettek nyelvünkben a keresztény, keresztség, kereszt. szavak Röviden, a keresztség, kereszténnyé, krisztusivá válást jelent.

De térjünk vissza a mai evangéliumi szakaszban hallottakhoz. Ezek szerint Jézus, nyilvános működésének kezdetén, beáll a bűnösök sorába. Megkeresztelkedik a Jordán folyó vizében.

Az evangéliumot hallók lelkében felvetődhet a kérdés Miért keresztelkedett meg Jézus? Miért vetette alá magát a bűnbánati keresztségnek, jóllehet bátran föltehette a kérdést ellenfeleinek: Ki vádolhat engem közületek a bűnről? Ahol ugyanis nincs bűn, nincs szükség bűnbánatra sem.

Igaz, hogy Isten titkait, tetteinek rugóit nem lehet emberi ésszel kifürkészni, de talán nem tévedünk, ha az iménti kérdésre ezt válaszoljuk: Jézus azért lépett a Jordán folyó vizébe, hogy sorsközösséget, szolidaritást vállaljon az emberiséggel.

A harmincesztendős Jézus ünnepélyesen belép a bűnös emberiség családjába. Teszi ezt azért, hogy mennyei Atyánk még nagyobb szeretettel nézhessen azokra a teremtményeire, akik Isten Fiát mondhatják testvérüknek. De azért is, hogy ezzel a tettével is példát adjon nemcsak a bűnbánat, a megkeresztelkedés szükségességére, hanem a sorsközösség vállalására is,

Kik szoktak sorsközösséget vállalni másokkal? Azok, akik magasan az átlag, s tömegember fölött állnak. És kikkel szoktak ezek a tömegember fölött álló emberek sorsközösséget vállalni? Azokkal, akikkel nem törődnek. Azokkal, akiket a társadalom nagy része egyszerűen leír, a velük való törődést nem tekinti feladatuknak. Azokkal, akik önerejükből felemelkedni nem tudnak, azokkal, akik magukra hagyatva csak egyre mélyebbre süllyednek, az úgynevezett mély szegénységbe.

Túlontúl sokan vannak olyanok, akik igénylik a velük való szolidaritást, azt, hogy közéjük álljon valaki, aki akar és tud is segíteni.

Kik ők? Azok, akik ma is meghallják Isten szavát és meg is tartják azokat

Legyünk hát, miként az emberiséggel sorsközösséget vállaló Jézus, mi is embertestvéreinkkel szolidaritást vállalók, sorsunkon változtatni tudó testvérei egymásnak!

Amen.