Bosco Szent János

Bosco szent János

A fiúk apostola, aki a legelesettebbeket gyűjtötte össze, hogy Istenhez vezesse őket. Nekünk is meg kell találnunk azt a feladatot, amelyre itt és most hív bennünket.

1815. augusztus 15-én született Becchi-ben (Castelnuovo mellett) igen szegény családból. Chieriben tanult; 1841-ben Torinoban pappá szentelték. Boldog Cafasso János volt a lelkivezetője. Az ifjúsággal, különösen a szegénysorsú gyermekekkel foglalkozott, és számukra alapította a Szaléziak Társaságát 1868-ban. Élete vége felé már 60 intézet működött 1000 taggal és 130 ezer tanítvánnyal.

Kérjük égi segítségét a mai fiatalok számára.

Szent Jácinta

SZENT JÁCINTA

Szent Jácinta 1585-ben Viterbo közelében született római nemesi családból. Felserdülve a Harmadik Rend nővérei közé lépett. Eleinte a szerzetesi erényeket késlekedett elsajátítani és világias lelkiéletű volt, de nagy betegségből felgyógyulva a világ hiúságait megvetette; kemény bűnbánattal. vezekléssel testét sanyargatta és a szeretet cselekedeteit gyakorolta.

Mint újoncmestemő, növendékeinek minden erényben eszményképe lett. Számos ellenségeskedést szüntetett meg. Áldozatosan ápolta a betegeket. Isten rendkívüli adományokkal tüntette ki. 1640-ben halt meg.

Kérjük a Világi Rend tagjai számára égi közbenjárását.

Ámen

Ki az én anyám?

Ki az én anyám?

Jézus rokonsága is értesült azokról a vitákról, amelyek közte, valamint a farizeusok és írástudók között kialakultak.

Máté evangélista a rokonok szándékáról csak annyit jegyez meg, hogy beszélni akarnak Jézussal. Kellemetlen lehetett számukra, hogy egyik családtagjuk szembekerült a vallási vezetőkkel, ezért úgy döntenek, hogy felkeresik és megpróbálják rávenni, hogy térjen haza velük. Talán meg akarták győzni arról, hogy ne folytassa tovább tanításait és ne tegyen több csodát a nagy nyilvánosság előtt, mert ez újabb összetűzésekhez vezethet.

Érkezésükről értesülvén Jézus ezt kérdezi: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” (Mt 12,48), majd pedig azokat nevezi családjának, akik teljesítik a mennyei Atya akaratát.

Mindezt ne értsük félre! Nem arról van ugyanis szó, hogy Jézus megtagadja édesanyját vagy családját, hanem arról, hogy új közösséget hoz létre tanítványaiból, mindazokból, akik hisznek benne és követik őt, s ez az új közösség legalább annyira bensőséges és közvetlen, mint a családhoz való tartozás az emberek között. Szavait úgy mondja, hogy karját ünnepélyesen kitárja tanítványai felé.

E mozdulat, amely a meghívást jelenti, felém is megmutatkozik. Az Úr engem is meghív, hogy követője, tanítványa, családtagja, testvére legyek. Tőlem is azt kéri, hogy az Atya akarata szerint éljek.

Aquinói Szent Tamás

Aquinói Szent Tamás

Szent Tamás 1225-ben született az Aquinói gróf gyermekeként Roccasicca (ejtsd: rokkaszikka) várában. Öt évig tanult a bencéseknél a Monte Cassinó-i kolostorban, majd Nápolyban lett domonkos.

20 évesen Párizsba viszik tanulni, később Kölnben tanul tovább, mestere Nagy Szent Albert, aki felismerte tehetségét, s külön feladatokat adott Tamásnak.

27 évesen tanár volt a Párizsi egyetemen, majd Rómában és Nápolyban is tanított 32 kötetet írt, tekintélyét mindenütt elismerték. Mégis megmaradt szerzetesnek, alázatosan.

A lyoni zsinatra főteológusnak hívta meg X. Gergely pápa, azonban útközben megbetegedett, ágynak esett. 1274. március 7-én halt meg Terracina közelében, a fossanuovai ciszterci kolostorban. Emléknapját azért január 28-án üljük meg, mert földi maradványait 1369-ben ezen a napon vitték át Toulouse-ba.

Legfőbb műve a "Summa theologica" évszázadokon át az Egyházi ismeretek legfőbb kézikönyve volt.

Aquinói Szent Tamás a teológiai főiskolák és egyetemek védőszentje.

Kiérjük égi segítségét a teológiai főiskolákon tanuló papnövendékek számár.

Évközi 3. vasárnap. 2019

Évközi 3. vasárnap.  2019

Bevezetés

Lukács a mai evangéliumi szakasz kezdetén evangéliuma keletkezésének a körülményeiről és céljáról szól. Az Egyház hitének szilárd alapon kell állnia, ezért ő az apostolok és más szemtanúk közt minden elérhető hagyományt összegyűjtött és rendszerezett Jézus szavairól, tetteiről, történetéről. A fő tanú, és erre nem szoktunk gondolni, minden bizonnyal Jézus Anyja, Mária volt, aki, Szentírásban rögzített szavak szerint, "minden igét megőrzött szívében".

Kirié litánia

Add Urunk, hogy igéidet mi is hűségesen őrizzük szívünkben. Uram irgalmazz!

Add Urunk, hogy miként Lukács evangélista, úgy mi is hűen adjuk tovább tanításodat. Krisztus kegyelmezz!

Add Urunk, hogy mindennapjainkban a tőled kapott küldetéssel járjuk életünk útját. Uram irgalmazz!.

Evangélium után

A hívő ember számára a szentmise megszokott és fontos eseménye a szentírási szövegek felolvasása és magyarázata. És ebben, nem is gondolnánk, hogy a liturgia ősi zsinagógai szokást követ. Mert lényegében ugyanígy olvasták fel a szentírási részleteket a hívő közösségekben 2500 évvel ezelőtt is a választott nép zsinagógáiban, és Jézus korában is.

E szép szokás kezdeteiről olvastunk fel tanulságos sorokat a mai első olvasmányban. A babiloni fogságból való szabadulás után a zsidók visszatérhettek hazájukba (Kr. e. 538). Ekkorra már összeállt, a különféle kultúrákkal és vallásokkal: egyiptomival és babilonival érintkező zsidóság szent könyveinek a gyűjteménye: a Tóra.

Miután hosszú évtizedeken át nem végeztek hivatalos istentiszteletet, írástudójuk, Ezdrás összegyűjtötte a népet, emelvényre lépett és fölolvasást tartott a Tórából, a Törvény könyveiből, a választott nép legszentebb irataiból. Ez a máskor formális „igeliturgia”, ahogyan azt ma mondanánk, most mélyen megérintette az embereket: felocsúdtak, megértették, hogy Isten nem hagyta el őket, reményt, erőt kaptak az újrakezdéshez.

A felolvasás tiszteletet, fegyelmet, összeszedettséget, bűnbánatot (könnyeket) és örömöt váltott ki a hallgatóságból. Elkötelezték magukat újra Isten parancsainak a megtartására. Ez, és az ezt követő igehirdetések eredményezték nemzeti, vallási életük újjászületését, nemzeti azonosságuk megőrzését és máig is tartó fönnmaradásukat a történelem színpadán.

Ma azonban figyelmünk a názáreti zsinagógában szentírást olvasó és magyarázó Jézus személyére és tanítására összpontosul. Izaiás könyvének az a részlete, amelyet Jézus olvasott fel, az egyik kulcsfontosságú szövege az Ószövetségnek. Ebben Izaiás próféta az eljövendő Megváltóról jövendöl. Személyéről, tanításáról nagyon fontos dolgokat közöl. Az Úr le1ke tölti be, tanítása örömhír lesz elsősorban a szegényeknek és a megtört szívűeknek. Szabadulást hoz azoknak, akik a bűn rabságában élnek és világosságot gyújt a hitetlenség sötétségében.

Miután Jézus felolvasta Izaiás próféta jövendölését, összetekerte az Írást, visszaadta a szolgának és leült. Szavai megdöbbenést váltottak ki hallgatóiból. Magára vonatkoztatta Izaiás jövendölését e mondatával: "Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok." Ezzel tehát azt állította, hogy Ő az Úr felkentje, a Messiás, akit népe várt, aki által Isten üdvösséget népének ad.

Beszéde hallatára a legtöbb zsidó, ha kissé evilági módon is, de az imént említett messiási idők paradicsomszerű országára gondolt. Ennek előképére, az ötvenévenként ismétlődő Úr esztendejére, amikor mindenki visszakapja elveszített szabadságát és vagyonát. Mindenkinek elengedik az adósságát. A betegek meggyógyulnak, a süketek hallókká, a némák beszélőkké, a vakok látókká s a bénák járókká lesznek. Szociális igazságosság és egyenlőség teremtődik meg a választott nép életében.

Jézussal valóban elkezdődött ez a messiási kor. De nem földies, politikai értelmezésben, hanem üdvtörténetiben. A Messiás által ad ugyanis Isten látást, - szabadulást a testi és lelki vakságból, szabadulást a szegénységből és szolgaságból, szabadulást a bűnből.

Jézus beszéde ugyanis nem halt el a názáreti zsinagógában. A názáreti zsinagógában elhangzott szavai ma is élnek, s ma hozzánk szólnak, a testi-lelki ínséget szenvedő szegényekhez. A testi ínséget szenvedőkhöz. Oh, mennyi van belőlük e világban, mennyi hazánkban is, de még inkább a távolabbi országokban! S oh, mennyi a lelki ínséget szenvedő! A hitetlenség sötétjében élő! Oh, mennyi a bűn rabságában sínylődő! Mennyi a szenvedélybeteg!

Ma Krisztus szavai hozzájuk és hozzánk szólnak!

A Názáreti Jézus célja ma is ugyanaz, mi földi életében volt: lelket önteni az emberekbe, a kétségbeesettekbe, a küszködőkbe, mindenkibe, akárki is legyen, akárhányan is legyenek, akármilyen lelki állapotban is éljenek.

Ez az igehirdetés, ez a prédikáció célja ma is! Prédikálni azonban nemcsak szószékről, templomban lehet. A II. Vatikáni zsinat tanítása szerint szószékké válhat a családi otthon, az iskolai katedra, a munkahely, de a rádió és a televízió is. Mindenütt lehet és kell is hirdetni az örömhírt! Jó tanácsot adni, a jó ügyről beszélni, Isten igéjét hirdetni hiteles keresztény élettel, lelket önteni az emberekbe, a kétségbeesettekbe, s vigasztalni a szomorúakat.

Akiknek lelkében visszhangra találtak ma Jézus szavai, azok követik is példáját. S minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy kevesebb legyen a testi – lelki nyomor e világban, - hazánkban is -, és több öröm legyen az emberi lelkekben.

Ámen.

Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök

Szent Timoteus és Szent Titusz püspökök

Mindketten Szent Pál apostol tanítványai voltak.

Timoteus Lykaonia tartományának Lisztra nevű városából származott. Atyja pogány, anyja Euniké és nagyanyja Loisz buzgó zsidók voltak. Szent Pál második útján maga mellé vette Timóteust és szinte állandóan a kíséretében volt. Szent Pál Efezus püspökévé tette. Pál második fogsága idején Rómába ment, de az Apostol vértanúsága után visszatért Efezusba. Nerva császár idején, 97-ben szenvedett vértanúságot.

Titusz antiochiai pogány szülők gyermeke. Az első apostoli, a jeruzsálemi zsinatra elkísérte Szent Pált és Barnabást. Szent Pál maga mellé vette apostoli útjain, és több fontos küldetést bízott rá és Timóteusra. Szent Pál Kréta püspökévé tette, majd magával vitte Rómába. 66-ban Dalmáciába küldte. Szent Pál halála után visszatért Kréta szigetére, és ott fejezte be életét.

Szent Pál megtérése

Szent Pál megtérése

Pál mindent elviselt Krisztus szeretetéért.

(Aranyszájú Szent János püspök szentbeszédeiből)

Mert mindent felülmúló érték gyanánt hordozta szívében a Krisztus iránti szeretetet. Ezért meg volt győződve arról, hogy ennek birtokában ő boldogabb mindenkinél, enélkül viszont semmiféle uralkodásban, fejedelmi méltóságban sem kívánkozott volna részesülni. Ennek a szeretetnek birtokában viszont inkább akart volna az utolsók, sőt a börtönben levők közé tartozni, mint ennek hiányával a Legfőbbek és köztiszteletben állók között lenni.

Ha ettől a szeretettől megfosztják, az a gyötrelmek gyötrelme lett volna számára, a pokol, az igazi büntetés, a végtelen és elviselhetetlen szenvedés. Persze a gyönyörűsége is ez a Krisztus-szeretet volt; ez lett számára az élet, a világ, az angyali állapot, a jelen és a jövő, a királyság, az ígéret és felmérhetetlen érték.

A Krisztus-szereteten kívül semmi sem jelentett neki szomorúságot vagy örömet. Mindazt, ami e világon van, nem tekintette sem kellemetlennek, sem kellemesnek. Annyiba vette ő az egész világot, mini a rothadó füvet.

Ha egyszer valamit Krisztusért szenvedhetett, akkor már a halált, a sok fenyítést és az ezernyi kínzást is csak gyerekjátéknak tartotta.

És mi?

Ámen

Szalézi Szent Ferenc

Szalézi Szent Ferenc

1567. augusztus 21-én született Sales városában, grófi családból.

Tanulmányait Párizsban és Páduában végezte. Atyja hosszas ellenzése után 1593-ban pappá szentelték. Annecy-ben prépost lett, és püspöke utasítására 4 éven át Svájc déli határán missziós tevékenységet fejtett ki. Kb. 70 ezer kálvinistát térített vissza az Egyházba.

1599-ben Granier Annecy-i püspök segédpüspöke, majd 1602-ben utóda lett. Megszervezte a papnevelést, fellendítette a hitoktatást és a gyakori prédikációkat. Számos könyvet írt a lelki-életre nevelésről. Kiterjedt levelezést folytatott.

Dijonban ismerkedett meg Chantal Szent Franciskával, akivel 1610-ben megalapították a Vizitációs rendet a betegek ápolására és az ifjúság nevelésére. 1622 december 18-án halt meg Lyonban.

Mint a szelídség és az apostoli szeretet példaképét ünnepli az Anyaszentegyház

A keresztények egysége

A keresztények egysége

Jézus nem sokkal halála előtt imádkozott követői egységéért (Jn 17, 20-23).

Ha megnézzük a kereszténység 2000 éves történetét, azt látjuk, hogy az egység már szinte az induláskor veszélyeztetve volt. Szent Pálnak már ezt kellett írnia: “De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen!” (Gal 1, 8).

Az eretnekségek története az egyháztörténelem kihagyhatatlan része. Már az efezusi zsinatot (431) követte a máig fennmaradó nesztoriánus közösségek kiválása. - Ezt követték a monofizita egyházak. - Napjainkra már szinte megszámlálhatatlanul sok keresztény felekezet létezik.

Ezek a tények arra mutatnak rá, hogy a kereszténység mai (és régebbi) állapota botrányosan szemben áll Jézus imájának kérésével: “úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem”.

Lehetne az egység felfogását a Szent Ágostonnak tulajdonított mondás szerint értelmezni: “a lényeges dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenekelőtt szeretet”.

Ha ebből a kijelentésből indulunk ki, akkor az egységkeresésben a leglényegesebb, hogy minden szeretettel történjék.

Boldog Batthyány László

Boldog Batthyány László

Ma Batthyány Strattmann László emléknapja van.

A honfoglalás koráig visszanyúló magyar főnemesi család sarja.

László tíz éves korától a jezsuiták kalksburgi, majd kalocsai intézetében nevelkedett. 1890-ben érettségizett. Az orvosi kar elvégzése után, 1900-ban orvosdoktorrá avatták. 1898. november 14-én -- feleségül vette Coreth Mária Teréziát. Példás házasságukból 11 gyermekük született, akiket példásan neveltek. Tagja volt a ferences harmadik rendnek. Operáció előtt és alatt mindig imádkozott, s gondoskodott betegei lelki gondozásáról is

A szegények orvosa volt. A szegényeket ingyen kezelte, látta el orvossággal, a nincsteleneket pedig ruhával és pénzzel is támogatta.

A gyógyult betegeknek a kezelés végén egy maga által írt hittankönyvet is átadott, jelezve, hogy a természetfelettire nyitott szemekre is szükségünk van. Ebből való az idézet: „Marseille város egyik magas templomának tetején áll egy aranyozott Mária szobor, amelynek fénye a tengeren messze-messze látható. A hajósok szemüket a háborgó tenger közepéről állandóan e szoborra irányítják, hogy a legnagyobb viharban, zivatarban is megtalálják a biztos utat a kikötőbe. Ilyen a Krisztus által alapított anyaszentegyház is, amely a jó anya szeretetével vezérel minket az örök kikötőbe minden szakadékon át.”

Bécsben halt meg 1931. január 22-én.

Szentatya 2003. március 23-án avatta boldoggá.

Testvérek! Ilyen, Szűzanyára irányított szemmel éljük mi is életünket.

Ámen

Szent Ágnes 2019

Szent Ágnes

Születéséről, családjáról nincs adatunk. 13 éves volt, amikor a római városparancsnok pogány fia szenvedélyes szerelemmel próbálta megközelíteni. Ágnes az ékes szavak hallatán megvallotta, hogy ő már eljegyezte magát egy más Jegyessel.

A fiú és atyja nem tudta elképzelni, ki lehet a titokzatos vetélytárs. Gazdag ajándékokkal, ékszerekkel próbálták Ágnest elhódítani, majd az újabb kudarc után ádáz dühvel kezdtek kutatni az ifjú után, aki Ágnest rabságában tartja. Végül Ágnes nyíltan meg kellett vallja: Jézus Krisztus a jegyese.

Dioklecián császár keresztényüldöző parancsát próbálta ekkor a dühös városparancsnok felhasználni. Keményen megfenyegette Ágnest, de az nem ingott meg. Nem volt hajlandó beállni Veszta-istennő papnői közé sem. Ezután tisztaságától akarták megfosztani, de csodálatos fény védte meg, a városparancsnok fia pedig holtan rogyott a földre. A parancsnok könyörgött fia életéért. Ágnes imádkozott, ekkor a fiú feltámadt, és az eddig pogány ifjú a keresztények Istenét kezdte hirdetni a nép között. A pogány papok boszorkánysággal vádolták Ágnest.

A városparancsnok az előzmények után már semmit sem mert tenni, hanem inkább egy főtisztre bízta Ágnes ügyét, aki gyorsan máglyahalálra ítélte a leányt. A tűz azonban nem ártott neki. A főtiszt ekkor tőrrel ölte meg Ágnest. Ez 304-ben történt.

Sok csodás gyógyulás történt Ágnes közbenjárására.

Évközi 2. Vasárnap 2019

Ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül neked Istened

Bevezetés

Jézus, miután megkeresztelkedett a Jordán vizében, megkezdte nyilvános működését Galileában. Nem véletlen, hogy embereket üdvözítő cselekedeteinek, s csodáinak sorozatát egy lakodalommal kezdte meg, a galileai Kánában.

Az ifjú pár, aki meghívta Jézust a menyegzőre minden bizonnyal örült, hogy Jézus elfogadta meghívásukat.

A mai ifjúpárok meghívják e Jézust a lakodalomra? S mi mit teszünk, hogy meghívják? Hogy templomi esküvőjük is legyen? Hogy az Úr áldásával induljanak el a házasélet útján? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy közömbösek vagyunk a házasságot ért támadásokkal szemben. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy közömbösen vesszük tudomásul, hogy honfitársaink többsége nem él szentségi házasságban. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem teszünk semmit az elvált házastársakért. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Jézus, miután megkeresztelkedett a Jordán vizében, megkezdte nyilvános működését Galileában. Nem véletlen, hogy embereket üdvözítő cselekedeteinek, s csodáinak sorozatát egy lakodalomban, a galileai Kánában kezdte meg.

Az ifjú pár, aki meghívta Jézust a menyegzőre minden bizonnyal már hallott a "Názáreti Prófétáról". Azt azonban nem sejtették, hogy ezzel a meghívásukkal, jóllehet névtelenül, de bekerülnek az evangéliumba, és ahol csak azt hirdetik, róluk is szó lesz.

Ez a történet nem csupán régmúlt eseményre irányítja figyelmünket, hanem figyelmeztetni akar egy fontos dologra. Nevezetesen arra, hogy milyen áldás fakad abból, ha meghívjuk Jézust életünkbe. Lehet, hogy a világ előtt ismeretlenek maradunk, de nevünk, ha nem is az evangéliumba, de az Élet Könyvébe bekerül.

A kánai házaspár tette azt mutatja, hogy Jézust hívni kell, a házasságkötéskor is, a házas életben is!

Az Úr Jézus elfogadta az ifjú házaspár meghívását és megtisztelte őket jelenlétével, hiszen nem világtól elforduló aszkéta Ő, aki megveti az élet tiszta örömeit. Követői sem azok, és nem is lehetnek azok.

Ezzel jelezni akarta azt is, hogy Ő olyan értékekkel gazdagítja a házasságot, amelyek nélkülözhetetlenek annak tartós boldogságához.

Mégis mennyi olyan házasságkötés van, amelyikre nem hívják meg, csak polgári kötésben élnek, vagy úgynevezett élettársi kapcsolatban.

Mennyi olyan házasságkötés van, amelyikre meghívják ugyan Jézust a házasélet kezdetén, a házasságkötéskor, de amikor jönnek a házaséletben a problémák, nem Jézushoz fordulnak segítségért, hanem az elkereszténytelenített közvéleményhez, és elfogadják az általa sugallt megoldást. Hűtlenné lesznek egykori esküvői ígéretükhöz: „a holtomiglan - holtáiglan” –hoz, és újabb házasságkötéssel próbálkoznak. Ezekre már nem is hívják meg Jézust, mert ezek már csak polgárilag köthetők meg.

Azonban ne dobjunk rájuk sohasem követ. Nagy probléma ez számukra, a társadalom számára, de az Egyház számára is! Évtizedek óta keresi maga az Egyház is számukra a kedvező megoldást. Hiszen többségük buzgó, templombajáró hívők és mintaszerűen nevelik családjukat Isten és emberszeretetre.

A mai evangéliumi elbeszélést hallva nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Jézus első csodáját Mária közbenjárására cselekedte. A jó asszony fejlett empátia érzékével mindig észreveszi a bajt, és résztvevő szívvel fordul a bajban lévők felé. Nem csoda tehát, ha Mária, elsőnek veszi észre a lakodalmas ház zavarát. Elfogyott a boruk és emberileg lehetetlen gondoskodni gyors pótlásáról. Ezért fiához fordul, csodát vár, segítséget kér és remél.

„Mit akarsz tőlem, Asszony! Még nem jött el az én órám” hangzik Jézus válasza.

Sokan erre a jézusi mondatra hivatkoznak, amikor igazolni akarják Mária-tisztelet ellenességüket. Protestáns testvéreink közül sokan még ma is, az egységkeresés napjaiban is.

Pedig akik ismerik a keleti népek szokásait és szólásait, azok jól tudják, hogy ez, a kérés udvarias visszautasítása, illetve csak az elodázása volt. A Szűzanya nem vette ezt sértésnek, nem vette elutasításnak sem. Ezt bizonyítják a szavai: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond.”

Amint az evangélium további elbeszélésből tudjuk, Jézus nem elutasította, hanem megtette azt, amit Anyja, Mária kért. Erre kellene felfigyelniük protestáns testvéreinknek, de nekünk is hívő katolikusoknak! Jézus, amit Mária közvetít feléje, teljesíti.  

Máriának e szavait pedig: „Tegyetek meg mindent, amit fiam mond!” sohasem lenne szabad elfelejtenünk. Ez a Szűzanya-tisztelet lényege! Ő Jézushoz, Istenhez irányítja azokat, akik Őhozzá fordulnak.

Ma nekünk mondja: „Tegyétek meg mindazt, amit Jézus mond nektek”. Ha megtesszük, akkor, miként a kánai menyegzőn résztvevőké, úgy a mi egyéni, családi és nemzeti életünk is örömtelibb lesz.

Ámen

Árpád-házi Szent Margit

Árpád-házi Szent Margit

A vesztett muhi csata után IV. Béla király feleségével, Laskaris Máriával együtt Dalmáciába menekült. Ott, Klissza várában született Szent Margit 1242-ben. Szülei felajánlották Magyarországért.

Margit négy éves korában a veszprémi domonkos apácákhoz került, és ott gondos nevelésben részesült. Később a Nyulak szigetén lévő zárdába került át, amelyet atyja építtetett.

Visszautasította II. Ottokár cseh, és Anjou Károly szicíliai király házassági ajánlatát.

1261-ben ünnepélyes fogadalmat tett. Az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképe. A legalacsonyabbrendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte.

1271. január 18-án halt meg.

XII. Piusz pápa avatta szentté 1943. november 19-én.

A leprás Mk

Mk 1,40–45. A leprás

Az ókorban igen sokféle bőrbetegséget, gombásodást leprának neveztek. A Misna nem kevesebb, mint hetvenkét fajtáját sorolja fel a „leprának". Valószínűleg ide sorolták például az ekcémát és más hasonló betegségeket is.

A leprást az ókori zsidóság körében a halva született gyermekhez hasonlították, s meggyógyulását egy halott feltámasztásának tekintették A leprásnak tilos volt belépnie Jeruzsálembe és más, nagyobb városokba.

A leprás térdre borulva, a hitét is kifejezve könyörög: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem!” Jézus megrendülve megérinti őt, és ebből az érintésből erő árad (Mt 9,20–21). Így szól a beteg emberhez: „Akarom, tisztulj meg!”

Jézus megérinti a kitaszított, tisztátalan embert. Nem fél a betegségétől. Ezzel az érintéssel máris visszafogadja őt a közösségbe.

Krisztusnak ez a mozdulata azóta is folytatódik az egyház történetében. Ez a krisztusi mozdulat jelenik meg például akkor, amikor Szent Ferenc leszáll a lóról, és megöleli a leprást, Krisztus szeretné, ha bennünk is folytatódna ez a mozdulat, a kivetettet, a beteget, a szegényt befogadó szeretet mozdulata.

Remete Szent Antal apát

Remete Szent Antal apát

Egyiptom Kóma nevű falujában született 251-ben. 18 éves korában teljes árvaságra jutott. Az evangéliumi tanácsra eladta minden vagyonát, és remeteségbe vonult.

Hamar nagy tökéletességre tett szert. A magányban heves kísértéseket szenvedett el. 35 éves korában befalaztatta magát egy romvárosba, és ott elmélkedésben és imádságban töltött 20 esztendőt.

A Szentírást könyv nélkül tudta. 311-ben Maximinus császár keresztényüldözésekor Alexandriába ment, és a vértanúk körül tevékenykedett. Az üldözés után Thebaiszba vonult vissza. Még egyszer járt Alexandriában, amikor bebizonyította az ariánusok ellenében, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember.

105 éves korában halt meg.

Szent Berard és társai

Szent Berárd

Szent Berárd és társai Első ferences vértanúk. Szent Ferenc megbízásából indultak el Marokkóba a vértanúság vágyával. A fővárosban Marakeshben az emír a feldühödött tömeg követelésére megkínozta, majd saját kezűleg végezte ki őket 1220. január 16-án.

Holttestük Coimbrába került, ahol szentekként kezdték el tisztelni őket. Példájuk az Ágoston-rendi kanonokot, Ferdinándot arra indította, hogy a ferenc-rendbe lépjen. Itt az Antal nevet vette fel.

A hős vértanúkat a XV. században avatták szentté.

Simon Péter anyósa

Elmélkedés

Az evangéliumi esemény helyszíne Kafarnaum városa, ahol Jézus a zsinagógában kiűzte a gonosz lelket a megszállott emberből. Márk evangélista kissé sietősen mutatja be az eseményeket, a jelenetek meglehetősen gyorsan váltják egymást. Az ördögűzést követően már Simon Péter házában találjuk Jézust, ahol újabb csodát tesz, meggyógyítja Péter anyósát, aki lázas beteg, majd újabb gyógyítások és ördögűzések következnek, amelyeket már nem részletez az evangélista. Másnap Jézus rögtön tovább indulna, annak ellenére, hogy az apostolok állítása szerint mindenki őt keresi, amely arra utal, hogy újabb gyógyításokat várnak tőle.
Az események gyors váltakozása nem azt jelenti, hogy Jézus sietne vagy nem volna türelme az emberekkel foglalkozni. És nem is azt jelenti, hogy ne akarná meggyógyítani a betegeket, vagy hogy elfáradt. Az események gyorsaságával, siettetésével az evangélista talán azt akarja érzékeltetni, hogy mennyire megmozdulnak az emberek Jézus közelében. Tevékenységének híre gyorsan terjed, hamar értesülnek róla. A tömegek, most még csak a csodák, a rendkívüli jelek miatt keresik izgatottan, de hamarosan elkezd tanítani is, amely újabb lendületet hoz az Úr tevékenységébe. Jézus tetteiből, személyéből életerő árad, amely megmozdítja az emberek lelkét. Vajon elindít-e, vonz-e engem ez a Jézusból áradó életerő?
© Horváth István Sándor

Mint akinek hatalma van

Mint akinek hatalma van

"Mert, úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók." Máté 7:29

Minden ember szokott olvasni. Én is. Könyveket, újságokat, weboldalakat és még sok mást. Észrevettem valamit, saját magamon. Másként olvasok egy könyvet, mint egy újságot és másként olvasom a Bibliát. Az igénk azt mondja: úgy tanította őket, mint akinek hatalma van. Mikor a Bibliát a kezembe veszem, és olvasni kezdem, érzem Isten hatalmát a sorokban.

Testvér te érzed a különbséget a Szentírás és egy másik könyv között. Bár lehet, a Bibliát is úgy olvasni, mint egy regényt, de ha van hited, akkor érted, hogy mire gondolok. Így akárhányszor is veszem a kezembe az Úr igéjét, tudom, Ő szól rajta keresztül, és mindig van mit mondania nekem. Jézus hatalommal tanított. A farizeusok csak tanítottak. A Biblia hatalommal tanít. Hát ne csak erkölcs tankönyvnek nézzük. A Biblia Isten Igéje.

Az első tanítványok

Az első tanítványok

Rögtön nyilvános működésének kezdetén Jézus tanítványokat hív maga mellé. A mai örömhírben az első négy tanítvány meghívását mutatja be Márk evangélista. Először Simont és testvérét, Andrást, majd pedig közvetlenül ezután ismét egy testvérpárt, Jakabot és Jánost hívja meg az Úr. Mindannyiuk felé egyetlen rövid kérés, felszólítás hangzik el: „Jöjjetek utánam!” A megszólítottak pedig azonnal engedelmeskednek, rögtön indulnak. Nincs szükség arra, hogy megbarátkozzanak azzal a gondolattal, hogy eddigi mesterségükkel, a halászattal felhagyjanak és új feladat, küldetés vár rájuk. Esetükben nincs szó felkészülésről vagy gondolkodási időről, nem mérlegelnek és nem tesznek fel kérdéseket jövőbeli várható feladatukkal kapcsolatban, hanem mindent elhagyva, késlekedés nélkül Jézus nyomába szegődnek.
Az első négy tanítvány részéről a meghívás elfogadása mintául szolgál mindazok számára, akiket az Úr megszólít és meghív. Ez a meghívás egyeseknél valóban váratlanul, szinte előzmények nélkül éri az embert, mindjárt az Úrral való első találkozáskor. Az egykori tanítványok válasza, indulása megmutatja, hogy mi a helyes válasz ebben az esetben. Mások esetében, akik már ismerik az Urat egy ideje, szintén váratlanul jöhet egy új feladat felismerése. Ők se késlekedjenek, hanem lelkesen fogadják el az új küldetést!
© Horváth István Sándor

Urunk megkeresztelkedése 2019

Urunk megkeresztelkedése. 2019

Bevezetés

A mai vasárnap, Jézus Krisztus megkeresztelkedésének az ünnepe. Jézus Krisztus a mai nap liturgiájában már úgy áll előttünk, mint 30 éves felnőtt, frissen nagykorúvá lett fiatalember, érett a közszereplésre, arra, hogy elkezdje küldetését: elkezdjen tanítani, csodákat művelni, szenvedni s meghalni az emberiségért.

A Jordán vizében történő megkeresztelkedése alkalmával ennek a küldetésének teljesítésére avatja fel őt a Lélek, s hangzik el az égből a mennyei atya szózata: „Ez az én szeretett Fiam.”

Jézus megkeresztelkedéséről hallva, gondoljunk a mi megkereszteltetésünkre is. És arra, hogyan is teljesítjük mi az ebből fakadó kötelességeinket.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Te sorsközösséget vállaltál velünk, amikor beálltál a megkeresztelkedők közé. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Te magadra vetted bűneinket, hogy megszabadíts azoktól. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Te istengyermekeivé tettél bennünket add, hogy azok is maradjunk. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Karácsony éjszakáján az ígéreteket hordozó nép képviseletében, a pásztorok szemlélték és imádták az Urat, Isten titkát, a hűségesen beteljesedő Igét. Vízkereszt titkában a pogány népeket megjelenítő bölcsek hódoltak előtte, és fogadták be azt a világosságot, mely már nem csak a választott népé, hanem mindenkinek világít. Ma, Urunk megkeresztelkedésének ünnepén pedig, a szentírási szakaszok egybehangzó üzenete által, maga Isten, az Atya tárja föl előttünk a szívét és vall egyszülött Fiáról.

Kicsoda Jézus? Ez a kinyilatkoztatás és az ember személyes életének is egyik sarkalatos kérdése. Ő "nem csak" Megváltó, Szabadító, Király, hanem, és mondhatjuk mindenekfölött, az Atya szeretett Fia, akiben Ő kedvét találja (Mt 3,17).

Az égből megszólaló hang, az Atya kinyilatkoztatása, megismerteti velünk azt, hogy ki az, akit nekünk ajándékozott, hogy mekkora szeretet van az Atyában irántunk. Szent János apostol is így kiált fel első levelében: "Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya! Isten fiainak hívnak minket, és azok is vagyunk" (1Jn 3,1).

Ő nem valami értékes dolgot adott nekünk, nem is csak magából valamit, hogy bizonyítsa szeretetét irántunk, hanem mindent. Azt, akiről maga vallja: Az én szeretett Fiam. Aki számára a legértékesebb. Érdemes megállni ennél a képnél, mert nem mindegy, hogyan válaszolunk ekkora szeretetre.

Ez a kinyilatkoztatás akkor szólalt meg, amikor Jézus megkeresztelkedett a Jordánban, Keresztelő Jánosnál. Mihelyt feljött a vízből, megnyílt az ég, és látta Isten lelkét galamb módjára magára szállni. Ő a Fiú, akit az Atya ismer és szeret. Ő a Fiú, aki teljes önátadásával bizonyítja az Atya iránti szeretetét.

Keresztségünk titkában, mi is azt ünnepeljük, hogy Isten gyermekei lettünk. A Szentlélek száll le ránk és az Atya szava szólal meg: Ő az én szeretett Fiam. Mert újjászületésünkben, az Atya bennünk is felismeri Fiának vonásait. Mi csak a Fiúban lehetünk fiak. Ő azért vállalt közösséget velünk, hogy mi is merjünk közösséget vállalni Vele, és így mi is az Atya gyermekei lehessünk. Keresztény életünk titka és feladata megismerni és elsajátítani a fiúság lelkületét.

Ennek a lelkületnek nagyszerű vonásait ismerteti meg velünk Izajás próféta az ószövetségi olvasmányban. Ezeket írja: "Igazságot visz a nemzeteknek, nem emeli föl a hangját A megtört nádat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen tanítja az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti Általad adok világot a nemzeteknek, hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, és a tömlöcből azokat, akik a sötétben ülnek."

Amikor Keresztelő János tanítványai kérdezik Jézust: Ő-e a Messiás, ezt üzeni Jánosnak: teljesednek a prófétai szavak (vö.: Mt 11,5).

Krisztus művét folytatja az Egyház, és benne az egyes keresztény ember. Keresztségünk titkában azért öltözködünk Krisztusba, hogy őt jelenítsük meg életünk minden helyzetében.

A számadás napján az Atya is ezeket a krisztusi vonásokat keresi majd bennünk. A Jézussal való azonosulásunk bennünket is az igazság hírvivőivé emel, akiknek a mai igen nehéz és összetett világban is hűségesen kell tanítani az igazságot. A keresztségben mi is égő gyertyát kapunk, hogy világosságban járjuk utunkat és mások számára is világosság legyünk.

Milyen sokan ülnek a tobzódó világ sötétségében, akik számára nekünk kell világosságot vinnünk.

Ezt ismerte fel és valósította meg Péter apostol is, amikor a pogány Cornelius százados házába elvitte Krisztus fényét. Mert "Isten nem személyválogató. Mindenki kedves előtte, bármely néphez tartozik is" (ApCsel 10,34-35). Olvastuk a második olvasmányban.

A valódi hatalom éppen ebben áll. Nem az rendelkezik hatalommal, aki leigázhatja, megsemmisítheti a másikat, hanem az, aki világosságot vihet a másik ember életébe. Köszönjük meg Istennek keresztségünk ajándékát, és ismerjük fel a belőle fakadó lényegi feladatunkat, mely egy hazug világban is az igazság melletti tanúságra kötelez.

Ámen

Keresztségi fogadalom megújítása

Hiszekegy helyett újítsuk meg a keresztségi fogadást.

Jézus megkeresztelkedésének ünnepén, hálás szívvel gondoljunk vissza arra a napra, amikor szüleink megkereszteltettek bennünket, újjászülettünk vízből és Szentlélekből! Amikor keresztények, Jézus testvérei s Isten. gyermekei lettünk! Legyen hála, hogy mind ezidáig azok is maradtunk, azok is vagyunk. Éljünk mindig ennek a tudatával, Isten gyermekeihez méltóan.

Újítsuk meg a szüleink és keresztszüleink által tett keresztségi fogadást. Mondjatok ellent a bűnnek és tegyetek tanúságot hitetekről

Megkérdezem tehát:

Ellene mondotok-e a sátánnak? Ellene mondunk. És minden cselekedetének? Ellene mondunk.

És minden csábításának? Ellene mondunk.

Hisztek-e Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében? Hiszünk.

Hisztek-e Jézus Krisztusban. Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától született, kínhalált szenvedett; akit eltemettek, de föltámadt a halálból, és ül az Atyának jobbján? Hiszünk.

Hisztek-e a Szentlélekben, a katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a testnek föltámadásában és az örök életben? Hiszünk.

Utána:

Ez a mi hitünk. ez az egyház hite. Ebben a hitben keresztelt meg bennünket az egyház. Most miután megújítottuk keresztségi fogadalmunkat, kérjük a mennyei Atyát, hogy újítsa meg bennetek az istengyermeki életet, óvjon meg benneteket minden rossztól és bűntől, és őrizzen meg bennünket az örök életre. Krisztus a mi Urunk által.

Ámen

A leprás

A leprás meggyógyítása

Tisztátalan! Ezt kellett kiáltania, ha egészséges ember közelébe ért. Alapesetben két méter távolságot kellett tartania, de szeles időben ötven méterre közelíthetett csak meg másokat. Mindenki félt tőle, nehogy átterjedjen a szörnyű kór, ami az egész életét meghatározta, a lepra.

Nem tudjuk, hogy került a városba, amikor Jézus éppen ott járt. A lényeg az,, hogy arcra borult Jézus előtt és kimondta a kérését: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.”

Vajon mit érezhetett, amikor hallotta Jézus hangját: „Akarom, tisztulj meg!”

És megtisztult.

Napjainkban is még sok millió leprás él e világban.

És sok lepramisszió van e világban, hazánkban is. Ahol az áldozatos lelkű dolgozók Krisztus szeretetével ápolják és gyógyítják a betegeket.

És mi? Együttérzésünken kívül, mivel? Imádkozunk ezekért a betegekért és gondozóikért:

Ha eddig nem tettük volna meg, tegyük meg!

Ámen

A Názáreti beszéd

Názáreti beszéd

„Az Úr lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessen a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsátsam a megkínzottiakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét” (Lk 4,18-19).

Láthatatlan az a csönd, ami beköszönt szavai után: „Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára” (Lk 4,21). Olyan jó lenne felnőni, felemelkedni ebbe a „felső légkörbe”. Olyan jó lenne rábízni magunkat az itt megtapasztalható áramlásra, erőre és sodrásra.

Transzfiguráció ez a javából: elragadtatás abba a valóságba, ahol gyógyulnak az emberek sebei és könnyebbülnek terhei. Ez a jelenet - az Eukarisztia ikonja, „ős-eukarisztia”. Mintegy epiklésziszként, s valóságos lélekhívás ez, rajta függ a Lélek - és önmagát adja a gyógyító Jézus.

Az Úrfelmutatás „archetípusa” is ez egyben: „mindenki szeme rajta függött”. Kérd a kegyelmet az Egyháztól, hogy tudd szemlélni Őt a Szentírás szavainak ikonján. Amit Jézus mond, nekünk is szól, bennünket is bátorít arra, hogy „hirdessük az Úr kedves esztendejét” (Lk 4,19).

Vizenjárás

Vízenjárás

A vízenjárás csodája követi a kenyérszaporítást. Jézus mindkettővel megmutatta, hogy ura a természetnek. Egyúttal azt is igazolja, hogy fölötte áll a történelem viharainak. Miközben Egyháza a földi bajokkal küzd, ő lát és kísér bennünket.

Lehet, hogy nem mindig ismerjük fel, sőt kísértetnek véljük, mert nem úgy intézkedik, ahogy mi akarjuk. Isten nagykorúvá akar tenni bennünket. Engedi, hogy a hit erejére támaszkodva járjuk az élet útját. Amikor igazán szükség van rá, akkor megismerteti magát.

Ámen

Kenyérszaporítás

Kenyérszaporítás

Márk könyvében két kenyérszaporításról olvasunk. Itt, és a 8, 1-9-ben. Különbözik a két csoda jelentőségének kifejtése is. Itt Jézust úgy látjuk, mint Jó Pásztort, aki tudja, hogy az élet bajaival küzdő emberek olyanok, mint a pásztor nélküli nyáj. Ezért bemutatja, hogy ő tud a nyájáról gondoskodni. A fű emlegetése is a pásztort és a nyájat juttatja eszünkbe. Az eseménybe beleszővi a tanítványoknak adott figyelmeztetést is: „Ti adjatok nekik enni!” Az ő feladatuk is a gondoskodás lesz. A tizenkét kosár maradék azt jelzi, hogy a tanítványok keze nem lesz üres a lelki táplálék osztogatásában.

Isten szeretete kell, hogy áthassa életünket. Ha bennünk van Isten szeretete, felismerjük a szükséget szenvedőt, és táplálni tudjuk őt azzal, amink van. Ha csak kevesünk van, azzal is. Isten az, aki teljesen kielégíti a szükséget szenvedőt.

Jézus nyilvános működésének kezdete

Jézus nyilvános működésének kezdete

Jézus nyilvános működésének kezdetét mutatja be a mai evangélium.

Keresztelő Jánosnak, a Messiás előfutárjának küldetése befejeződött, s most Jézus lép a nép elé. Máté evangélista e helyen nagyon tömören foglalja össze Jézus tanításának lényegét: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!” Ezzel a kijelentéssel, illetve gondolattal a későbbiekben újra és újra találkozunk még. Jézus ugyanúgy megtérést kér, sürget, miként Keresztelő János is. Jövetelével ugyanis új idő kezdődik, elérkezett a messiási idő. Az embereknek meg kell újulniuk vallásosságukban. A megtérés, az életmód megújítása, a lelki újjászületés az ószövetségi időkben a próféták mondanivalójának meghatározó eleme volt. Ez a prófétai beszédmód köszön vissza Keresztelő János szavaiban, s most immár Jézus kijelentéseiben is.

A megtérésre való figyelmeztetés mellett a másik lényeges elem Isten országának meghirdetése. Az országba mindenki meghívást kap, de csak azokban valósul meg, akik készek életüket megújítani, azaz megtérni.

Jézus elkezdi megvalósítani azt, amiért a világba jött, s amit a mennyei Atya küldetésként bízott rá. Elkezdi az üdvösség útjára vezetni az embereket, amely úton megismerhetik az Atya szeretetét és eljuthatnak hozzá. Ezen az úton egyedüli vezetőnk Jézus lehet, mert ő az üdvösség szerzője számunkra.

H.I.S.

Vízkereszt

Vízkereszt 2019

Bölcsek jöttek napkeletről”

Bevezetés

A mai ünnep evangéliumában a napkeleti bölcsekről szóló elbeszélésben, a csillag, Heródes, a főpapok, s a bölcsek vonhatják magukra a figyelmünket.

Számunkra az említettek közül ki, vagy kik a rokonszenvesek? Úgy gondolom, hogy a betlehemi Kisded előtt leboruló bölcsek.

Tudunk e mi hozzájuk hasonló élő hittel leborulni a Kisded előtt? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket

Kirié litánia

Jézus Krisztus, Akiben beteljesedtek a jövendölések és ígéretek: Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Akiben Isten kiárasztotta irgalmát az egész emberiségre. Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Aki a Benned hívőknek megadod, hogy meglássák Istent. Uram, irgalmazz!

Evangélium után.

Az Evangéliumban vannak teológiai tények – mint a kereszthalál, a feltámadás -, amelyek történeti igazsága egybeesik a hitbeli tartalommal. S az Evangéliumban vannak teológiai igazságok, melyeket a szent szerzők egy-egy tanító történettel szemléltetik.

Vízkereszt ünnepének története a három napkeleti bölccsel ez utóbbi kategóriába tartozik, ám nagyon is bővelkedik alapvetően fontos és érvényes kinyilatkoztatott igazságokban.

A történet számos szimbolikus elemet tartalmaz. Szokták ezt a történetet úgy értelmezni, hogy az evangélista ezzel a történettel azt akarja hangoztatni, hogy Jézus imádói között nemcsak egyszerű pásztoremberek, hanem bölcsek és tudósok is találhatók.

Ezzel a történettel szokták azt is mondani, hogy a történetből kiviláglik, hogy Jézus nemcsak egy szűk embercsoporté csupán, hanem az egész világé. Ekkor kezdődött el, a maitól eltérő, s nemes értelemben vett valódi globalizáció.

Tény. A bölcsek megjelenése megrendítette a hatalmát rettegve féltő zsarnok Heródest. Az utólagos történeti kutatások, igazolták a betlehemi gyermekgyilkosságot.

Ez időtájt 66 éves lehetett Heródes, akit a történelem „nagy” Heródesnek nevez. Ezt a jelzőt kegyetlenségeivel „érdemelte ki”. Anyósát, féltékenyen szeretett feleségét, és több gyermekét is meggyilkoltatta, politikai ellenfeleit sorba mindet. Még halála előtt két nappal is gyilkoltatott. Róla mondta Augusztus császár: inkább lennék Heródes disznaja, mint gyermeke, vagy felesége.

A bölcsek megjelenése megrendítette a hatalmát rettegve féltő zsarnok Heródest. Az utólagos történeti kutatások, igazolták a látogatás keltette félelem egyik tragikus következményét a betlehemi gyermekgyilkosságot. Ennek ellenére nem ennek a szomorú eseménynek a megörökítése céljából került, a Jézus rokonsága körében őrzött hagyományból ez a történet Máté evangéliuma elejére.

De nemcsak Heródes retten meg, hanem „vele együtt egész Jeruzsálem” mondja az Evangélium.

A megalomániában szenvedő, hatalomféltő király félelme érthető, hiszen Jézus egy esetleges rivális. De a nép éppen őtőle szenved? Akkor miért nem örül egy új király feltűnésének? Senki sem szánja el magát, hogy útra keljen a napkeleti bölcsekkel és felkeresse a Kisdedet. Nem, mert a passzivitás visszahúzó ereje rajtuk is elhatalmasodik.

Ma is fellelhető ez a passzivitás. A heródesi visszahúzó erő kiöli a keresés, a lelkesedés, a hűség, az igazi emberi érzések tüzét, s helyükben kínlódunk a fenyegetettséggel, az erőszakkal, a magánnyal, a tehetetlenséggel.

Vegyünk példát a napkeleti bölcsektől. A napkeleti bölcsek feladata sem volt könnyű. „Látták csillagát Napkeleten” és elindultak a keresésére, hittek benne, bátran vállalkoztak, nem tartóztatta őket vissza semmi.

Bennünket sem tartóztathat fel semmi.

Habár sokféle visszahúzó erő lehet életünkben. Ilyenek: a belső tehetetlenségünk, kényelmünk, kísértéseink. De lehetnek objektív külső erők is: a félelmet keltő, keresztény ellenes, világot behálózó propaganda.

A mai ünnep legbensőbb értelme mégis ez: az Isten Fia megjelent közöttünk, és az ő fénye a Szentírás szavaival: „kiragadott minket a sötétség hatalmából” , - így a bölcsek csillaga, a hit fénye vezet minket is.

Boruljunk le mi is, Messiást megtalálók, az élet minőségét jobbá tevő Krisztus előtt azokkal a sokakkal együtt, akik jobbá akarják tenni saját és ember-testvéreik sorsát ebben az esztendőben.

Vele való vízkereszti találkozásunk és leborulásunk után már mi is más úton, a hit ösvényén kell, hogy járjunk, hogy hazaérkezhessünk majd örök hazánkba.

Ámen

Az első tanítványok

Az első tanítványok 2019

Keresztelő Szent János tanúságtételét követően annak eredményéről tudósít a mai evangélium. János két tanítványa nyomban Jézus után ered. Az egyikük András, a másik pedig maga János evangélista, aki leírta a történetet. Felébred bennük a vágy, hogy annak követői legyenek, akiről János azt vallotta, hogy ő az Isten Fia.

Mielőtt a két tanítvány társaként magunk is Jézus után indulnánk, egy gondolat erejéig érdemes visszapillantanunk Jánosra. Nincs benne féltékenység amiatt, hogy tanítványai közül ketten új mestert választanak maguknak, hiszen éppen az volt a küldetése, hogy a Jézushoz, a Megváltóhoz vezető utat előkészítse. Nem akarja egyetlen percig sem marasztalni őket, hanem engedi, hogy elinduljanak. János tanúságtétele tehát eredményes, ettől kezdve a háttérbe húzódik, mert Jézus személye fontosabb az övénél.

Mit gondolhatott magában a Jézus nyomába szegődő két tanítvány? Mit várhattak tőle? Biztosan tele volt a fejük ezernyi kérdéssel, és tele volt a szívük a megismerés vágyával. Amikor Jézus váratlanul megfordul és szándékukról kérdezi őket, hirtelen zavarodottságukban a lehető legegyszerűbb kérdés jut csak eszükbe: „Mester, hol laksz?” (Jn 1,38).

Magam elé képzelem Jézus arcát, aki magában mosolyoghatott: Hát csak ez jut eszetekbe? Dehogy! Sokkal többet szeretnétek ti ennél! Meg akartok ismerni engem. A tanítványaim akartok lenni, ezért szólítottatok Mesternek. Hát gyertek, megmutatom nektek a házat, megosztom veletek életemet!

Talán ilyesfélét gondolhatott Jézus, aki ma hozzánk fordul, s tőlünk kérdezi, hogy mit szeretnénk. Uram, nem a lakcímedre vagyunk kíváncsiak, hanem veled szeretnénk élni!

Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk jelenlétednek.

Jézus Szent Neve

Jézus Szent Neve

Jézus Szent Nevének segítségül hívása katolikus eredetű imádság. A hívek az egyház születése óta már gyakorolták, a liturgiában azonban a XIV. században kezdik tisztelni.

Sienai Szent Bernardin és tanítványai egész Itáliában Európa-szerte terjesztik tiszteletét. A XVI. században külön liturgikus ünnepet vezetnek be Jézus Neve tiszteletére.

1530-ban pedig VII. Kelemen pápa engedélyezi a ferenceseknek Jézus szent nevét zsolozsmával is ünnepeljék.