Évközi 16. vasárnap 2020
Bevezető
A magvetőről és a konkolyról szóló példabeszédet
halljuk majd a mai evangéliumban.
Az is egy kortalan történet.
A szereplők: a gazda, az ellenség, a szolgák és a
konkoly.
Az Úr Jézusnak az a célja, hogy e példabeszéd elmondásával
hallgatói maguk előtt lássák a folyamatot, az Isten országa vetésének
növekedését, megmérgezésének titkos akcióját és a káros hatással kapcsolatban,
mik a teendői követőinek.
Azt is jó tudni, hogy a jó és a rossz harcából mi
magunk nem csak nem vonhatjuk ki magunkat, hanem ez a harc bennünk is állandó.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! Milyen erős és sikeres ez a harc.
Kirié litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem akadályozzuk meg a
konkolyhintők tevékenységét. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Ments meg minket a rossz elleni
küzdelemben a megszálltságtól. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Adj nekünk bölcs türelmet egymás hibáinak elviseléséhez. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Nehéz megérteni az Úr Jézusnak a mai evangéliumban
hallott: "hagyjátok nőni az aratásig" - gondolatát. Nem tudjuk
ugyanis felfogni, hogy Isten az Ő szolgáit, papokat, szülőket, pedagógusokat és
államférfiakat aludni hagyja, míg az ellenség nem alszik, hanem buzgón
folytatja titokzatos művét, a rossznak a vetését.
Vajon miért engedi meg Isten, hogy ellensége a
sötétség órájában konkolyt hintsen? Miért nem ad szabadkezet szolgáinak
legalább utólag, a már látható szerencsétlenség idején, hogy kigyomlálják a
konkolyt? Ellenkezőleg! Szinte fékezi szántóföldjének tisztaságáért való szent
buzgóságukat. Így aztán az emberi társadalomban, de annak egyedében, magában az
emberben is megmarad vegyesen, jó és rossz egyaránt.
Tudomásul kell vennünk, hogy együtt van a világon,
magában az emberben is, a tiszta búza és a konkoly, a jó és a rossz! S állandó
a jó és a rossz küzdelme saját magunkban és a társadalomban.
Türelmetlenek vagyunk önmagunkhoz, hitvestársunkhoz, gyermekeinkhez,
munkatársainkhoz és hadd ne soroljam tovább a türelmüket nélkülözők szomorú
körmenetét.
Mindez természetesen nem valami újkori jelenség. Az Úr
Jézus is találkozott az emberi életnek ezzel a hívatlan és kellemetlen
útitársával. Nem csodálkozott rajta, mert tisztán látta az ellenséges ember, a
konkolyhintő gonoszság jelenlétét. Apostolai abban reménykedtek, hogy isteni
hatalmával megszünteti ezt a jelenlétet, és minden rosszat száműz megváltottvilágunkból.
De nem így történt. Az Úr Jézus nyíltan kijelentette:
a földi élet az irgalom, a türelem korszaka; az ítélet, a konkoly kitépése a
világ végén következik be. Nem emberi erők, hanem az Úr Isten maga intézi el a
gonoszság elkülönítését. Ezért nem ámíthatjuk magunkat azzal, hogy a földi élet
búzatengeréből emberi erővel minden konkolyt eltávolíthatunk.
Erre a figyelmeztetésre azért is szükségünk van, mert
történelmünk során mindig jelentkezett egy olyan kísérlet, amely erőszakkal
próbálta kitépni emberi életünkből a „romlás virágait”. Az úgynevezett vallási
türelmetlenség is súlyos károkat okozott annak idején, mert aki az erőszak
fegyveréhez nyúl, az valójában nem hisz az igazság és a szeretet győzelmében. A
keresztény embernek küzdenie kell ugyan a testi-lelki nyomorúság, a gonoszság
erői ellen, de semmiképpen sem az erőszak fegyverével.
Megpróbálták ezt a Római Birodalom komisszárjai, az
inkvizíció bírái, a nagy forradalmak, a különböző diktatúrák, de mindnyájan
csődöt mondtak ebbéli erőfeszítésükkel. Az Úr Jézus tanítása szerint az
embernek magának kell vállalnia belső világának megnemesítését.
A huszadik században dúló két világháború, s a két
diktatúra véres magyarázat ennek a megállapításnak az igaz voltára.
És a mai kegyetlen helyi háborúk is, mindenütt,
ártatlanok, főleg keresztények százainak és ezreinek szenvedéseit és halálát
okozzák, s milliók menekülését, a gonoszság elől.
Más vonatkozásban, igenis, ma is vannak szerte e
világban, magyar földön is olyanok, akik az elvetett nemes magvak közé konkolyt
hintenek. Micsoda, izzó gyűlölet van még ma is, egy széteső ideológia
utóvédharcait folytatókban, mindazokkal szemben, akik nemes magvakat vetettek
és vetnek a magyar nép lelkébe.
A gyűlölet a legnagyobb konkolyhintő e világban.
Amikor ezt vagyunk kénytelenek tapasztalni, megértjük, miért ajánlják fel a
példabeszédben szereplő munkások szolgálatukat gazdájuknak: Akarod-e, hogy
kiszedjük a konkolyt? Hagyjátok! Hangzik a válasz. Hadd nőjön föl mindkettő az
aratásig.
Ezen talán jómagunk is csodálkozunk és Istent is
felelősségre vonjuk lázadó miértjeinkkel. Miért tűri, engedi a gonoszság
garázdálkodását? Miért nézi el, hogy a bűn szennyes vízözönként újra meg újra
elöntse a világot? Miért nem sújt le Isten azonnal a gonoszokra? Miért nem
büntet azonnal? Miért oly „elviselhetetlenül” türelmes?
Mert az Úr Isten mindenkinek időt ad a megtérésre, a
Hozzá való visszatérésre. Ehhez egyeseknek rövidebb időre, másoknak hosszabb
időre van szüksége.
S vannak, akiknek csak a halálos ágyukon adatik meg a
megtérés kegyelme.
Ámen
