Advent 2. vasárnap.2021
Bevezetés
A mai, advent 2. vasárnapjának evangéliumában, az Úr útja nagy előkészítőjének, Izaiás prófétától vett szavai: Készítsétek az Úr útjait! ma nekünk szólnak. De, az Úr várásának idején, hogyan állunk mi az útkészítéssel? Az erkölcsi értelemben vett dombok elhordásával, és a völgyek feltöltöltésével? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Kirie litánia
Jézus Krisztus! Te vagy az Út, Igazság és Élet! Mutasd
meg nekünk az Atyához vezető utat! Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te vagy az Igazság! Add meg nekünk,
hogy mindig az örök igazságok felé vezető úton járjunk! Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te vagy az Élet! Aki azért jöttél, hogy bőségesebb életünk legyen. Részesíts bennünket ebből a bőségesebb életből! Uram irgalmazz!
Evangélium után
Lukács evangélista,
aki művelt olvasóknak szánta műveit, a mai evangéliumi szakasz első mondataival
azt bizonyítja olvasóinak, hogy Jézus és Előhírnöke: Keresztelő Szent János nem
mitikus alakok, hanem történelmi személyek, akiknek életéhez jól ismert
uralkodók nevei és meghatározott földrajzi helyek kapcsolódnak.
Tibériusz
császár idejében léptek a nyilvánosság elé. Jánosnak Jézusra mutató és bűnbánatra
felszólító szavai a császár uralkodásának 15. évében hangzottak el, a 28-29-ben
időszámításunk kezdete után, amely-nek Jézus születése a kiindulópontja.
Tibériusz után
olyan neveket sorol fel a szöveg, akik fontos személyek voltak abban a korban.
Közöttük osztották fel a rettegett Nagy Heródes országát.
Jeruzsálem és Júdea
közvetlen ura Poncius Pilátus volt, a római császár helytartója. Ő ítélte
Jézust kereszthalálra.
Galileának
Nagy Heródes fia Heródes Antipasz volt az uralkodója. Ő fejeztette le
Keresztelő Szent Jánost.
Fülöp, Heródes
másik fia, a Genezáreti tótól Keletre és észak-keletre elterülő Itureának és
Tra-chonitisznek, a mai Jordánia és Szíria egy részének volt az uralkodója, fejedelme.
Jézus majd az ő területén, Cézárea Filippi környékén mondja el nevezetes szavait
Péternek: "Te Péter vagy, és én erre a kősziklára építem egyházamat."
Lizaniász
pedig Abileának, a mai Libanonnak és Nyugat-Szíriának az ura. Az ő országának
területén található Damaszkusz, ahová majd Saul, a későbbi Pál tart azzal a céllal,
hogy ott megszervezze a keresztények üldözését.
A jeruzsálemi
templomnak Kaifás volt a főpapja, azonban az előző főpapnak, Annásnak még nagy
volt a befolyása. Mindketten kortársai voltak Jézus nyilvános működésének és
döntő szerepet játszottak Jézus halálra ítélésében.
Ebben az
időben élt Zakariás fia: János, Jézus előhírnöke, aki bűnbánatra és Istenhez
térésre szólította fel az embereket.
Keresztelő
János azon szavai, amelyekkel Izaiás prófétát idézi: Készüljetek az Úr
fogadására, a hegyeket, halmokat hordjátok el, a völgyeket töltsétek fel,
mindenkor az e szavakat hallók felé, ma felénk hangzanak, s bennünket késztetnek
cselekvésre, útépítésre.
Ismeretes,
hogy milyen óriási energia-befektetés tapasztalható a falvakat, városokat,
kontinenseket összekötő utak tengeri alagutak építésekor, Úgy elnézegettem
ennek a több utcát, utat összekötő szép kis köröndnek a kialakításakor, a szinte
teljesen automatikus működő hatalmas gépóriásokat. Ugyanakkor, lehet, hogy
groteszk az összehasonlítás, de átvitt értelemben mily csekély energia-be-fektetés,
azon utak építésekor, amelyek az egyes embereket kötik össze emberrel, Istennel,
s amelyeken az Úr Isten akar eljönni az egyes emberekhez.
Sokan nem is
gondolnak az ilyen utak építésére. Sőt, ha rajtuk múlna, minden, embert
Istennel összekötő utat, mint idejétmúltat, korszerűtlent, elavultat kiiktatnák
az életből, mint ahogyan teszik azt a vasútvonalainkkal, de a többi nagy ellátó
rendszerünkkel is, amikben valamikor élenjárók voltunk, európai hírű iskola, s egészségügyi
rendszerünkkel is. Ma nem építés, hanem leépítés folyik.
De ezekért, mi
is felelősek vagyunk. A közénk, magyarok közé jönni akaró Úrnak az útját,
hogyan készítjük. Az erkölcsi, s lelki értelemben vett hegyeket és halmokat megkezdtük-e
már elhordani? S a völgyeket, a szinte ijesztő mélységű völgyeket megkezdtük-e
már feltölteni? A görbe utak helyett egyenes utakon járunk-e már?
A kezünkbe
vett elektronikus eszközöktől elvárjuk, hogy hibátlanul működjenek, mi, azokat
használók pedig,igen sok hibával éljük életünket. Hibát hibára, mulasztást
mulasztásra halmozunk nap, mint nap.
De, ha
tudnánk, hogy ez az advent számunkra az utolsó alkalom, az utolsó lehetőség,
minden bizonnyal más lenne az erő és a figyelem összjátéka Pedig sokszor
elhangzott már életünkben az apostoli buzdítás: most van itt az alkalmas idő,
most virradt ránk az üdvösség napja.
Érdekes, hogy
a legtöbb hívőben nem talál visszhangra ez a szentírási szöveg. Az üdvösséget
mint a földi élete jutalmaként az örökéletben gondolja elérni. Pedig mindig az
a pillanat az üdvösség napja, amelyben élünk, most ez az advent, most ez a nap,
most ez a vasárnap.
Most kell elkészíteni
a Messiás eljöveteléhez az utat. Nem könnyű feladat. Nem könnyű az ellentétes,
önző emberi érdekek összeegyeztetése, ellentétek áthidalása, gyűlölködések
megszüntetése, a jóakarat elmélyítése, lelkünk alázatos formálása. Emberekre
követ nem dobni, kezet nem emelni, hanem emberek felé kezet nyújtani. Nem
könnyű feladat!
Minden ünnep,
különösen a karácsony nemcsak egyéni, hanem közösségi ünnep is. Oda kell figyelni
a mellettünk élőkre is, s valamennyi embertestvérünkre, különösen is azokra,
akikre senki sem figyel oda. De a karácsonyt egyszerűen csak greeting’s
saisonnak tekintőkre is. Hogy mindannyian együtt ünnepelhessük az Örök Ige közénk
való eljövetelét.
