17. évközi vasárnap
Bevezetés
A mai evangéliumi szakasz, a Jézus tanítását hallgató éhező tömeg csodás módon történő táplálását írja le. De tudjuk - e mi, hogy mi is az éhínség? Nem az étkezések előtti jó étvágy éhsége, hanem az az éhség, amely kínoz és gyötör? - Közülünk legfeljebb azok, akik már éltek a háború alatti és utáni években, vagy fogságban, lágerekben, vagy kitelepítettek voltak. Ha nem is tapasztaltuk meg, ébresszük fel lelkünkben az éhezők iránti szolidaritásunkat, és kérdezzük meg önmagunktól; mit tudunk mi tenni értük?
Kirié litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg az éhezők iránti
közömbösségünket. Uram, irgalmazz
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy szavaidat:
Szegények mindenkor lesznek veletek, közömbösségünk igazolására értelmezzük.
Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Tudatosítsd bennünk, hogy az éhezőknek ételt, a szomjazóknak italt adni az irgalmasság testi cselekedetei. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Az evangéliumban hallottak szerint, legelőször
apostolai előtt nyilvánítja ki Jézus azt a szándékát, hogy lelkes hallgatóságát
megvendégeli.
Fülöp apostol józan realizmussal
elutasítja ennek lehetőségét. Tisztában van azzal, hogy igen sokba kerülne a
szükséges élelmiszerek megvásárlása, és nem lenne elég az a szerény összeg, ami
az ő közös kasszájukban található. Nem is szólva arról, hogy itt a pusztaságban
nem is lehet élelmiszert vásárolni.
András apostol is értesült Jézus
szándékáról, ezért megjegyezte: Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és
két hala, de tette hozzá, mi ez ennyi embernek?
Nem ok nélkül örökítette meg ezt a
mondatot az utókor számára az evangélista.
Jézus minden bizonnyal örömmel tekintett
arra a fiúra, aki hajlandónak mutatkozott a magával hozott szerény ennivalót
Jézusnak ajándékozni.
Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az
embereket!”
Megáldotta és kiosztotta.
Mikor jóllaktak, szólt tanítványainak:
„Szedjétek össze a maradékot”.
Összeszedték.
Ezek a mondatok kommentek nélkül is
mondanak mindannyiunk-nak valamit.
Azt is látjuk, hogy Jézusnak az éhező
tömeg csodás táplálásához segítőkre volt szüksége.
A mai éhező emberek megsegítésére is igazi
segítőkre van szüksége a világnak.
Csak egy megváltozott gondolkodású világ
tud a mai világ nyomorúságos helyzetén változtatni, hangoztatja Ferenc pápa. Nem
könnyű meghatározni a változás tartalmát. Nincs rá a pápának sem receptje. Jézusnak
sem volt. De tanításával, példájával megmutatta az éhségből kivezető utat.
Ferenc pápánk is. Legfontosabbnak tartja,
hogy a gazdaságot a népek szolgálatába állítsák. Az emberek és a természet ne a
pénz szolgálatába álljanak!
A világban elegendő erőforrás van az
emberek átfogó fejlődésének biztosításához. Egy olyan rendszer áll fenn, amely
megtagadja millióktól a legalapvetőbb gazdasági, szociális és kulturális
jogokat. Ez a rendszer Jézus tervével ellenkező. A föld és az emberi munka
gyümölcseinek igazságos elosztásán munkálkodni nem puszta filantrópia, hanem
erkölcsi kötelesség.
A Szentatya szerint a másik fontos feladat
a népek egyesítése a béke és az igazságosság útján. Tiszteletben tartva
szuverenitásukat, s saját kultúrájukat. Egyetlen hatalomnak sincs joga megvonni
a népektől szuverenitásuk teljes gyakorlását. Amikor ez történik, a
gyarmatosítás új formáinak megjelenését tapasztaljuk, amelyek károsan
befolyásolják a béke és az igazságosság lehetőségeit.
Az új gyarmatosítás különböző arcokkal van
jelen világunkban. Első helyen mint Mammon. Megszorítási intézkedések kényszerével,
amelyek a dolgozók és a szegények nadrágszíját szorítják meg. Máskor a
korrupció, a drogkereskedelem és a terrorizmus elleni küzdelem nemes álarca
mögé bújva tűnik fel. Saját gondolatom: Napjainkban, mint emberkereskedelem.
Embereket szállítanak jó pénzért más országok határához, nem kívánt vendégekként.
A korunk nagy gonoszságai elleni fellépés,
koordinált összefogást igényel. – mondta a Szentatya.
A média monopolizálása az új gyarmatosítás
egyik legfontosabb eszköze, mert a fogyasztás és egy bizonyos kulturális
uniformitás elidegenítő modelljét erőlteti az emberekre. Ez pedig ideológiai
gyarmatosítás, állapítja meg a Szentatya.
Ferenc pápa így összegezte beszédét a népi
mozgalmak képviselőihez Santa Cruzban: Az emberiség jövője nem pusztán a nagy
vezetők, a nagyhatalmak és elitcsoportok kezében nyugszik. Alapvetően a népeken
és szervezési képességeiken múlik. Ők vezethetik alázattal és meggyőződéssel a
változás folyamatát.
Veletek vagyok – erősítette meg a pápa.
Mondjuk együtt szívből: egyetlen család se maradjon fedél nélkül, földműves föld
nélkül, dolgozó jogok nélkül, emberek szuverenitás nélkül, egyén méltóság
nélkül, gyermek gyermekkor nélkül, fiatal jövő nélkül, idős méltóságteljes
öregkor nélkül. Folytassátok a küzdelmet, és nagyon óvjátok a Földanyát.
Testvérek! Folytassuk a küzdelmet! Az idő
sürget! Amíg időnk van, tegyük a jót! Miként a mai evangéliumi elbeszélés
szerint Jézus is tette, együtt, a segítőkész jóakaratú emberekkel.
Ámen.
