6.
évközi vasárnap 2022
Bevezetés
Hiányosnak tartanánk a
Szent-írásban olvasható isteni üzenetet, ha kimarad belőle a boldogság ígérete.
Legelemibb vágya szívünknek és nincs ember a földön, aki nem ebben foglalná össze élete értelmét és célját: boldog, boldog akarok lenni! Annak ellenére, hogy mindenki másként képzeli, álmodja, más és más úton keresi a boldogságot, mindnyájan egyek vagyunk keresésében. Nem mondhatnánk örömhírnek Jézus tanítását, ha nem nyújtana eligazítást ebben a sorsdöntő kérdésben.
Kirié litánia
Urunk, Jézus Krisztus, Bocsásd
meg a haraggal egymás ellen elkövetett bűneinket! Uram Irgalmazz!
Jézus Krisztus, Bocsásd meg
azokat a vétkeinket, amelyeket, mint házastársak és családtagok egymás ellen
elkövettünk! Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus Bocsásd meg esküvel is megerősített szavaink be nem tartását! Uram irgalmazz!
Evangélium után
Mi tagadás, Jézus válasza igen
ellentmondásosnak tűnik, és egészen más irányba mutat, mint természetes
vonzalmaink. Mi épp ezekkel ellen-tétes dolgokban látjuk, keressük a
boldogságot.
De mi is a boldogság?
Ha megkérdezem a gyermektől: mi
teszi őt boldoggá, mi az, aminek örülne? Talán ezt válaszolná: Egy pompás
játéknak, vagy sok finom csokoládénak.
Ha megkérdezném egy fiataltól: Mi
a boldogság? Belenyúl a zsebébe s előveszi, megmutatja szíve választottja
fényképét.
Ha megkérdezek néhány
java-korbeli férfit, ezt felelik: a boldogság a pénz, a hatalom, a siker, a
dicsőség.
Ha megkérdezem az életbe belefáradt
öregeket, sokan ezt válaszolják: a halál, a koporsó, a sírgödör.
Sokan Maeterlinck gyermekeihez
hasonlóan a boldogság Kék madarát a múltban és a jövendőben keresik. Ám az
igazság az, hogy nem lehet tegnapi vagy holnapi boldogságból élni. A jelenben
kell, hogy boldogok legyünk. Mint az illatos mindennapi kenyérnek az asztalon,
úgy kell a boldogságnak is jelen lennie mindennapi életünkben.
Azok a válaszok, amelyeket Jézus
ad kérdésünkre, furcsán, idegenül, érthetetlenül csengenek fülünkbe.
Mert mit is mond Jézus?
Épp azokat a dolgokat nevezi
boldogítóknak, amelyekben mi a boldogság ellenségeit, az élet negatívumait
látjuk: szegénység, sírás, éhezés, üldözés. Véleményünk szerint itt valami
végzetes tévedésről van szó. Azok az éhező, nyomorgó emberek lennének boldogok,
akik miatt naponta furdalja a lelkiismeret a jólétben elő népek sokaságát?
Vajon hogyan kell értenünk Jézus
szavait?
Nyilvánvaló, hogy az előbb
említett hiánycikkek önmagukban nem szolgálják az emberi boldogságot. Ám Jézus
tanítása szerint, és ezt a gyakorlat is megerősíti, ezek ellentettei: a
jóllakottság, a gazdagság, a hízelgés sem garantálja a boldogságot. Ezért kiált
rájuk figyelmeztető jajt Jézus.
Nem a társadalmi igazságtalanságot
előidéző jóllakottak, ha-nem a társadalmi igazságot éhezők és megteremtők a
boldogok.
Nem a mások elszegényítése révén
meggazdagodók, hanem a szegényekké tettek, akik becsületes eszközökkel küzdve
küzdenek saját maguk és övéik boldogulásáért, az emberhez méltó, emberibb élet
megteremtéséért.
Nem a hamis prófétáknak hízelgők
és tapsolók, hanem a nem önmagukat isteníttető, de az igaz szót kimondó,
másokat, népüket és nemzetüket, szolgálókat támogatják.
Hogy is mondja a költő?
„Mi az, mi embert boldoggá tehet?
Kincs, hír, gyönyör, legyen bár, mint özön, a telhetetlen elmerülhet benne, mert
nem tudja, hogy van szívöröm!”
Igaz, hogy Jézus szavakkal is
elmondta, hogy kik a boldogok, kik lesznek a boldogok Isten országában, de
sokkalta inkább életével.
Benne egy boldog ember áll
előttünk. Jóllehet szegényen élt, megtapasztalta az éhezés keserveit, a
szomorúságot, a könnyeket, az üldözést és a kereszthalált; mégis boldogság
sugárzott arcáról minden-kor. Vajon miért? Mert egészen az Istené volt és
egészen az embereké. Azért is jött a földre, hogy ezzel a boldogsággal,
idézőjelben, „fertőzze” meg az emberiséget.
Az embernek mindig bizonytalan a
boldogsága, ha ezt külső javakban keresi. Mindez könnyen elveszthet.
Ellophatják autónkat, kifoszthatják lakásunkat, elveszíthetjük vagyonunkat,
egészségünket, sőt még értelmünk is elhagyhat. Oh mennyien élnek ilyenek
közelünkben és távol tőlünk. Idős szülők, rokonok, rendi testvérek, közéleti
személyiségek, sőt még volt államfők is!
Akkor mi biztosítja boldogságunkat?
Azt olvassuk az evangéliumban,
hogy Jézus növekedett korban és bölcsességben. Jómaga is sokszor hangoztatta:
Legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok!
Mindebből nyilvánvaló, az igazi
boldogság feltétele a belső növekedés. Kiművelni magunkat, gazdagítani
gondolatvilágunkat, Isten akaratához igazítani a miénket, nemesbíteni érzelmeinket,
rendet teremteni érzelmi világunkban!
Jézus példája arra is figyelmeztet,
hogy miközben teljesen az Atyának adta magát, ugyanakkor az emberek
szolgálatának szentelte éle-tét. Ezzel arra tanít mindnyájunkat, hogy minden
kudarc és hálatlanság ellenére a másokért való életben keressük boldogságunkat!
Pál apostol szavaival: Amíg időnk
van, tegyünk jót mindenkivel: elsősorban hitsorsosainkkal.
Ámen
